Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-03 / 159. szám

1957. NOVEMBER 3. VASÁRNAP ‘"zJCirlav Magrar—lnijiel ienjészallat-cserrakció A iengyeJ rnezőg azdaságS mi­nisztérium három állattenyése- tési szakember» hosszabb idő1 töltött hazánkban, hogy a ma. gyár—lengyel tenyészd Hat­csereakció keretében megfele­lő tenyészállatokat válogasson fci Lengyelország számára. A lengyel állattenyészíésá szak­emberek — akik szombaton utaztak vissza Lengyelország­ba —, kiválogattak 32 te- nyészmarhát, 11 tenyésztővel és 100 juhot. Ennek e! lenér lé­keként Lengyelországtól r.á. lünk nem tenyésztett telivé' lovakat, továbbá bacon hússer tésefcet és más tenyészállato­kat kapunk. Kiválogatásukra magyar szakemberek utaztak Lengyelországba. Az ország legszebb vidékein fidülhet, ha takarékoskodik. Csepel Autógyár dolgozói, figyelem! Egy több mint 20000 forintos lottó- nyeremény gazdát keres A lottó 31. játékhetén az október 5-i sorsoláson a 273 462-es számú „sima“ szelvénnyel négyes találatot ért el egy fogadó. Azon a héten 22 426,25 forintot nyertek ebben az osztályban. A nj-eremények kifizetését október 16-án kezdték meg. Ezért a nyereményért azonban még nem jelentkezett a gazdája. A szabályok értelmében a nyeremény november 15-ig ve­hető fel, utána elévül. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóságtól nyert értesülés szerint a nyertes szelvényt Budapesten, való­színűleg a Csepel Autógyárban adták el. KÜLÖNÖS PRÓBA A megyei választási bizottság közleménye az új tanácstagi választások előkészületeiről Megyénk területén 1957. no­vember 17-én tanácstagi vá­lasztásokat tartunk nyolc vá- iiaszitókeriitetiben. A válaszitá- sofcna az előkészületi munkák megtörténtek. A megyed, járá­Márciusban a Solymári Ve- ke Tamásáénak. Az asszony a gyesipari Ktsz bőröndös rész­legében dolgozó Her Petemé­nek ikergyermekei születtek: egy fiú és esv leány. A szö­vetkezet kollektívájának és természetesen a szülőknek legnagyobb örömére ma már hét és fél, hat és fél kiló sú­lyúak az, egészséges ayerm*- kek. *• ’ ">*1 ­Ugyanennek a szövetkezet­nek szabó részlegében dolgo­zik Szőke Tamásné, akinek szeptember 30-án szintén ikergyermekei születtek: egy fiú, egy leány. Már van egy 9 és egy tízéves gyermeke. A szabó részleg kollektívája. Turján Lajos vezetővel az élen azonnal akcióba lépett és a kis kollektíva az ikrek részé­re babakocsit és teljes baba­kelengyét vásárolt. A szövet­kezet vezetősége pedig Vég­vári Andor javaslatára 500 fo­rint gyorssegélyt útalt ki Sző­szüvetkezet egyik igen ió dol­gozója. átlagos havi kereset» 1300 forint. Szőke Tamás a XIX.. Építőipari Ktsz-nél dol­gozik mint kőműves és mun­kája után őt is nagyon meg­becsülik­Mindkét szövetkezet vezető­sége. ahol a házaspár dolgozik, a rossz lakásviszonyokra tekin­tettel kérte felsőbb szervét, a Budapesti Építőipari és a Pest megyei KISZÖV vezetőségét, hogy a legmesszebbmenő tá­mogatást adja meg a most már nagy családnak, hogy a négv kisgyermeknek egészséges la­kása legyen. Jelenleg 2x3 mé­teres szobában laknak. A szö­vetségek mindent megtesznek, hogy a szövetkezet Kölcsönös Biztosító Intézete a házaspár lakásgondját megoldja; Asztalos Sándor, a Pest megyei KISZÖV dolgozója sí, városi és községi jelölő- gyűléseken több ezer választó- polgár veti részit. A jelölő- gyűléseken kifejezésre jutott, hogy a választók, átérezve a tanácatiagjelölésEk fontosságát, olyan tanácstagokat jelöltek, akik a választás után tanács­tagi kötelességüknek eleget téve, a választók érdokeit jól képviselik majd. A megüresedett megyei vá- iastatótkerületekiben megtartott jelölőgyűlések alkalmából a következő elvtársakaf jelöl­ték: Arató Jenő ezredes, a me­gyei munkásőrség parancsno­ka (Törtei és Nyársapát köz- íégtoan), Szabó Sándor, a me­gyei tanács megbízott VB-el- nökhelyettese (Nagykáta), Má­ié József, a nsgykátai tar- melősaövetkezet elnöke (Nagy­káta), Nagy Elemér, a Haza­fias Népfront megyed titkára (Bénye, Gomba, Káva), Ko­vács An Ülné, a megyei nöbd- zottság titkára (Pilis), Fazekas Ernő gyári munkás (Mende, Uni), Szabó Elemér, a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak vezetője (Bugyi, Sári), Megyeri András, a táborfalvi termelőszövetkezet elnöke (Tá­borfalva, T atárszentgyörgj’). . ,, pöfögött a 424­Vidáman es, a Jugo­-------------- szláviéba in­d ított öt gyönyörű JZ hálóko­csi élén. A mozdonyvezető fi­gyelte a 80 kilométeres sebes­séggel száguldó gép mellett el­suhanó tájat. A vasutat övező fák sárga lombkoronája egy- gyéolvadt szemei előtt. Jó han­gulata támadt, fütyörészni kez­dett. A fűtők a tűzzel babrál­tak. Kis ház közeledett és egy pillanat alatt elsuhantak mel­lette, de a vezér jól látta a régről ismert felírást homlo­kán: ..Katonatelep”. — No, pár perc múlva Kecs­keméten vagyunk — gondolta és végigsimította a műszereket szemével, majd tovább figyel­te a tájat. A kocsikban nem utasok pi­hentek. a Dunakeszi Járműja- vító Üzemi Vállalat képviselői és a jugoszláv átvevők sürgö­lődtek. Az utat felhasználták a belső szerkezet átadására; Már a harmadik kocsinál tartottak történetünk kezdetén. — Szép és csinos. — Kényelmesek a fekhe­lyek. — A folyosó is elég tágas — fordította a tolmács az elis­merő szavakat. De nemcsak az elismerések­ből, a kérdésekből is kijutott Márté Ferencnek, az új kocsi­kat gyártó üzemrész vezetőjé­nek. — Takarításkor hogyan kell az ágyakat lekapcsolni? — Hogyan szabályozható a fűtés? — és záporoztak tovább a kérdésele, de a szakemberek nem jöttek zavarba, hisz is­merték a kocsi legkisebb por- cifcáját is. Amig bent folyt a hivatalos diskurzus, a moz­donyvezető szemei előtt fel­tűntek Kecskemét tornyai. Hamarosan kirajzolódott az állomás képe is. A sínekre tekintett és oda­szólt a fűtőknek: — Jól van, egyenes vágányt kaptunk, mehetünk nyugod­tan — és meghúzta a síp zsi­nórját. A váltók Első díj: egy öltöny ruha! i Szerte az országsam öregeik, fialtatok készülnek a dolgozó emberek nagy ünnepére, no­vember 7-re. Az aszódi 200-as Iparitanuló Intézet — ismer­tebb nevén javító-nevelő inté- aet — növendékei különösen gazdag programma l ümmepüik ezt a napot. Kéit hónappal ez­előtt munka versenyt indítottak a nagy évforduló tiszteletére. Miniden növendék — a külön­böző szakmák tanulói — egy- eigy munkadarabot vagy in­kább remekművet készített. Az elkészített tárgyakból ki­állítást rendeznek, amelynek november 7-én délután lesz a megnyitója, ünnepélyes kere­tek között. A kiállított tár­gyakat Rzakménkárat díjazzák. Az első díj egy öCitöny ruha és egy váltás fehérnemű. S ter- méiszetesen oklevél! A máso­dik, harmadik helyezették szintén oklevelet és könyvju­talmat kapnak. A díjkiosztás után két és félórás kultúrműsor szórakoz­tatja majd a megjelenteket. közelében jár­tak már, ami­kor ismét a pályára pillantott. Egy pilla­nat alatt megfagyott ereiben a vér. Hideg verejték gyöngyö­zött homlokán. A váltó kitérőt jelzett. Csak egy artikulátlan kiál­tást hallatott, még a vészjel leadására sem maradt ideje. A mozdony hatalmas lökés­sel, éles szögben elkanyarodott az egyenes iránytól. A fűtők a mozdonyvezetőnek zuhantak. A gép vészesen jobbra dőlt, kerekei bal felől a levegőbe emelkedtek. Mint a villám eikázott át agyán a gondolat: — Kiugrani! De erre már nem volt ideje, mert a gép ellenkező oldalra billent, a védőkorlát vissza­dobta a vezetőfülke belsejébe, a talajtvesztve fetrengő fűtők közé. A mozdony még billent egyet-kettőt, majd megnyu­godva, teljes sebességgel vág­tatott tovább. A felocsúdó vezetőnek ez volt az első gondolat: — Mi van a kocsikkal! Feltápászkodott és hátrapil­lantott. Az öt kocsi még min­dig vitustáncot járt a moz­dony mögött. — A fékhez! — parancsolta ösztöne, de szerencsére nem teljesítette ezt a belső paran­csot, mert ha fékez, menthe­tetlenül felborulnak a kocsik. Az állomáson veszteglő sze- mélyvonat mellett suhantak el. Ha nekivágódik egy felbo­rult kocsi... de erre gondolni senor mert. — Lesz, ami lesz, tovább kell engedni a gépet támadtak fel a szakember gondolatai. Ujjongani szeretett vol. na örömében amikor látta, hogy megszűnik a kocsik ha­láltánca, egy-két billenős még és mind az öt simán kezdett szaladni a mozdony után, mintha misem tprtépt volna. Ujjongásra azonban nem volt ideje. Cselekedni kellett, ne­hogy a másik váltón is meg­ismétlődjön minden. A gép engedelmeskedett. A sebesség fokozatosan csökkent. Simán kijutottak az állomás­ról majd mint a megvadult paripa a kantárszár szorításá­tól, remegve megállt a gép. Az utolsókat nyikorogták a fékek, de a mozdonyvezető már a földön volt. Izgatottan rohant a kocsik felé. Még oda sem ért, a negye­dik vagon ajtaja kinyílt. Ha- lálravált arccal léptek ki raj­ta a megriadt emberek. — Élnek?! Ép mindenki?! — kiáltott feléjük, de szíve a torkában dobogott. — Megvagyunk — hallotta a halk választ, majd a kérdést: — Mi történt? Sorra kiszállt mindenki. Senkinek semmi baja. Sala­mon Károly gőzszerelő még mindig levegő után kapkodott, érthető, hisz két kocsi közt, az átjáróban érte a hatalmas lö­kés. de neki se történt baja az ijedtségen kívül. Mindenki elmesélte élmé­nyét, ezzel le is vezették ide­gességüket. Valakinek eszébe felejtett volna beszélni, aka­dozott a nyelve, alig tudta 'ki­mondani: — javasoljulc, zárja ki a taggyűlés a pártból. Mert nem lehet, hogy kockára te­gyük a párt tekintélyét egy olyan ember miatt, aki nem képes ennyi intés, óvás után sem ura lenni ígéreteinek. Ne­künk vigyázni kell a párt tisz­taságára. Nem engedhetjük, hogy egy ember miatt meg­akadjon az egész pártélet, ne nézhessünk a tisztességes em­berek szemébe. Mohos elvtárs most már fo­lyékonyán mondta. Visszatért a hangja és határozottsága. A JAVASLAT hallatán a ól termen zúgás futott vé­gig. A legsúlyosabb bünte­tés! Voltaik, akik helyeselték, voltak, akik nem. Solton áll­tak Bárányos elvtárs védelmé­re, emlegették az ellenforra­dalmi időket, amikor ő ön­tött beléjük lelket, az ő kez­deményezésére indult meg az élet a községi pártszervezet­ben. Mások meg ugyan érdemeit, ték: mindig a jelen a fontos. Nehéz, nagyon nehéz volt dönteni. Óráikon át folyt a. vita. Bárányos ük roskatagon. Nem, nem akart már szólni. Erre, ilyen súlyos büntetésre nem gondolt. Nem! Csaló­dott. Már nem bíznak benne! Már nincsen rá szükségük! Bezzeg akkor, októberben, ak­kor nem zárták fci maguk kö­zül. Akkor jó volt a Bárányos is! Tessék, csak. csinálják! Legfeljebb nem less párttag. Ezentúl kevesebbet dolgozik. Nem tartozik se nfcinek szám­adással. Azért sem hagyja ab­ba az ivást. Azért sem hagyja cserben a Mészáros Jautókat. Csak azért sem, csak azért sem! S amikor határozatot ho­zott a taggyűlés, amikor a sok kéz magasba emelkedett és úgy döntöttek: kizárják — azt hitte, lebvSk.il: a székről. De nem szabad, hogy meglássák kétségbeesését. Mert ezek az emberek többé nem a barátai. Egyet sem ismer meg közülük az utcán! Vad indulattal állt fel és elrohant. Füstölgőit magában, majd szétfeszítette mellét a sértődöttség: — Mit is tettek vele? KOCSMA FELÉ indult. Leissza magát. Ki meri ezentúl megszólni érte? Nem vihetik többé taggyűlés elé! És ahogy rótta az utcát, ügyet sem vetett a kíváncsi tékente­tekre. Egyszer csali: Guzsaly Tamásba és Bence Daniba botlott. Azok állták útját. Épp ez kellett neki, ez a két ku­pac. Máskor sem állhatta okét, nem még most! Azért nyugal­mat erőltetett magára. Azok nyájas udvariassággal kér­dezgették: — Hogy vagy Bá­rányos elvtárs? Mi járatban vagy erre? Nem koccintasz ve­lünk egyet? Honnan jössz, a pártból? És mi lett a határo­zat? — Hát ti honnan tudjátok, hogy ma . •..? — Tudod, pletykás ez a fa­lu. Sose búsulj, cimboránk, ne törődj semmivel. — Kizártaik — buggyant ki Bárányosból, de már meg is bánta, amit mondott '. A jutott, nézzék át a kocsikat, hogy állták ki a különös pró­bát. Sehol semmi hiba, csak «a átjárók fekete harmonikái re, pedeztek meg felső részükön. — Lassan indítson, menjen pár métert — kérte a moz­donyvezetőt Márté üzemve­zető. elindult. Fi­gyelték a kerekeket, mind simán kö­A szerelvény ' Egy kivételével gurult. A rendetlenkedő, szörülő kerékhez siettek. Vizs- gálgatták, majd megállapod­tak ezzel a hibával mehetnek tovább. Éles fütty és ismét robogni kezdett a szerelvény, folytat­ták a sebességpróbát egészen Szegedig. — Különös próba volt —• törte meg a csendet az egyik szerelő. — Másképp is végződhetett volna — felelte valaki. — Vegyétek úgy, hogy a mostani életünket már ráadá­sul kaptuk — ékelődött Márté Ferenc. A jugoszláv étvevők ekép- pen nyugtázták a „próba” si­kerét: — Jó masina. — Jó bizony. Kardos Tibi is köszönheti az életét annak a jólsikerült forgóváznak, amit Láncossal ég Kalmárral együtt szerkesztett. De Tálos és Markő is tettek az életün­kért valamit lengéscsillapító­jukkal — magyarázott az üzemvezető. — Ilyen eset talán a világon sehol sem történt — vetette 1 özb? Kardos, az imént szofca- került szerkesztő. — De történt — mondta Márté. Minden szem rászegeződött. Mesélni kezdett: — Amikor Zerkovicz fő­mérnök, az Ikarusz-gyárból próbaútra indult az első far­motoros busszal, a gyár ka­puja felé haladva, nekiszaladt egy szembejövő teherkocsi. Zerkovicznak helyén volt a szive, jobban mint a miénk; Kiszállt és az odccsődülő-em­bereknek a következőket mon­dotta: . —- Nézzék csak szaktársa in Ez aztán az igazi próba. Igaz, hogy behorpadt, a szekrény, de ezt a lemezrészt leveszik a szerelők, feltesznek helyette e<*v másikat és máris mehe­tünk tovább. — Azzal fogta magát és a telefonhoz sietett; Rövidesen megjelentek a sze­relők, kicserélték a behorpadt lemezrészt és máris robogha­tott tovább a busz. az érdekes történeten. Észre sem [ Jót derültek vették, hogy milyen hamar túltették magukat az előbbi hirtelen támadt halálfélelem utóhatásán. Szegedről, a sebességpróba befejezése után visszavitték a szerelvényt a gyárba. Kijaví­tották a hibákat és ismét el­indították az öt kocsit Kele- biára. A határállomáson várta őket a jugoszláv átvevő. így szólt a gyár embereihez: — Elvtársak! Ezeket a ko­csikat nyugodtan át merem venni, kiállták a próbát. Farkas István IKREK TijAR NEM VOLT KEDVE \ a kocsmához. Gyűlölt \ mindent. Mintha kiégett vol- \ ■ na belülről, olyan üres lett. \ 1 Senkihez, semmihez nem tar- \ ' tozott. Hetvenkedése is elpá- í ' rolgott. Rászakadt a ki- \ mondhata.tlan magány. Végre \ megértette. Szó szerint meg- \ értette: kizárták a pártból. I Nem „elvtárs" többé. Bárá- \ nyos .Jkartárs”, Bárányos „úr” \ — próbálgatta, s jól esett, f hogy gúnyolhatta magát. Jaj, csak eddig is látta vol- | na ezt világosan. Ha bent | hagyták volna, akkor egészen | más, akkor nincs elveszve, | akikor nem ilyen kivert kutya. I De nem lesz annyi munkám — | vigasztalta magát az este tán | századszor. De mit sem ért a l vigasz. Mert ha most mii-§ Hó munka várna rá, mennyi- 1 vei jobban érezni magát. Ha | ott ülhetne reggelig a párt- § irodán, töméntelen munkája | mellett! Már nem lehet! Bár előbb | józanodott volna ki! Milyen | más lenne az élet! Mihez kezd | ezután? Gvzsalyékl-al nem | tarthat. Mohosék: biztos, rá | se néznek többé. Csak amikor | már nincs, akikor jön rá ez % ember, mit vesztett el. a A háza előtt épp egy részeg J botladozott. Bárányos József- | ben mérhetetlen utálat éb-1 redt. Ezt soha többé! Soha | többé, még aSMior sem, ha | már úgyis késő.: • Körülnézett a csillagos éj- 1 szakában. A részeg már el- | tűnt a keresztűtnál. És mész- | sziről Mohos tartott feléje,.. 1 Guzsaly közelebb hajolt ■ hozzá: — Sose búsulj, Józsi, ; (ezelőtt még sohse Józsizta), . gyere közénk, mi ne m vagyunk olyan álszentek, örülj, hogy végeztél velük. Mit neked az a sok murika? S amúgy is, ki : hallgat rájuk? Jó barátok : kellenek? — itt vagyunk mi. — Ki az a „mi” — kérdezte rekedten Bárányos. — Hát ki lenne más, mint : Dani, aztán meg az Anti, a Tornyost Anti. : * — Tornyost, az a börtöntök telek? Az a csaló, sikkasztó, aki az államot...? — elhall­gatott. Most milyen furcsán i hangzik ez az 6 szájából! Fur­csán . -. -. — Azért az mégiscsak meg- • lásd, rendesebb „azoknál” — és Guzsaly ujjúval a párthe­lyiség felé bökött. — Kinél rendesebb? Azok­nál? Hogy mersz „ásókról” te, te kupec így beszélni? Mi kö­zöd egyáltalán hozzám? — Ja, bocsánat, kedves Bá­rányos „elvtárs” — és az elv­társ szót gúnyos nyomatékkai szúrta Bárányos felé. — Te mersz gúnyolódni? Mit képzelsz rólam? Azt hi­szed, hogy most már én?..-. — s az addig lefojtott indulat felszabadult. Erős kezével megmarkolta Guzsaly gallér­ját, előbb megrázta, aztán ak­korát taszított rajta, hogy az majdnem hanyatt vágódott. Mohos és még néhány elvtárs ért oda éppen, s lefogták Bá­rányost. A volt párttitkwr földre szegezte a tekintetét, kirántotta Mohos szorításából magát, sarkon fordult és el­indult haza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents