Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-23 / 176. szám

Már gyermekkoromban vonzottak a hegyek. Bejártam apámmal Erdély bérceit, majd a háború Szentendrére sodort bennünket. Itt találtam meg először értelmét annak, amit ed­dig csak turisztikaként csináltam. Igen — a pilisi hegyek em­bereinek a története kezdett megvilágosodni előttem. Törté­netüket kutatni, magyarázni kell még, hiszen, hogy csak né-* hány példát említsek — a Holdvilágárok, a Kőhegy és a viseg­rádi Dunakanyar hegyei még sok titkot rejtenek magukban a történész számára. Sok minden megmaradt elrejtve a hegyekben, amikor a völgyekben és lenn a síkságon egészen más lett az élet. Ezek a hegyi emlékek ezután segítséget nyújtanak nekünk annak a folyamatnak a rekonstruálásában, amely az alföldeken ment végbe. Európában nem egy ilyen relikviákat őrző hely, hegyrendszer van — ilyenek a Balkán és a Pireneusok, vagy Eurázia határán a Kaukázus. Közép-Ázsia népei történetének magyarázatához elengedhetetlen az eddig régészeti-néprajzi szempontból szinte teljesen tanulmány ozatlan hegy rendszerek, olyan óriási hegyrendszerek tanulmányozása mint a Pamir. Nekünk magyaroknak a Pamirhoz már régen közünk van. Hazánk fia, Stein Aurél, a néhány évvel ezelőtt elhunyt rte­Múlt századi muzulmán sírok az AK-SZU völgyében ues geográfus és régész, harmadik ázsiai útja során 1913—16 között járt a Pamiron. Ó még csak a terület közepén sorakozó óriási várakat vette észre. Nemsokkal a 11. világháború után azután elkezdődött a beható kutatás. Szinte évről évre indul­tak expedíciók az óriási magasságokba, hogy a geológiai munka nyomában a terület ősi és eddig teljesen ismeretlen története is feltáruljon. A leningrádi Anyagi Kultúrák Története Intézet, a Tad- zsik és Kirgiz Szövetséges Köztársaságok Akadémiai Intézetei költséget nem kímélve támogatták a munkát. A 30-as évek vége óta a pompásan kiépített autóutak — persze csak a fő­útvonalon — megkönnyítik a kutatást. 1956-ban negyedszer indulták útnak a régészek a Pamirra. Ebben az expedícióban én magan is részt vettem. Augusztus­ban már száguldott velünk a vonat, Szamarkand—Taskent— Andizsán—Os és már ott is. álltunk az óriási hegygerinc északi nyúlványai előtt, melyek eltakarták előlünk útunk cél­ját — a világ tetejét — a Pamirt. Felszerelésünk két teher­autót töltött meg. Mindent magunkkal kellett vinnünk, hiszen a hegység jórészt lakatlan — az élelemtől a csákányokig és lapátokig. Tizenheten voltunk, vezetőnk a világhírű — tavaly elhunyt Bernstam professzor. Már csak azért is, hogy a magasságot fokozatosan meg­szokhassak, egyideig az alaji völgyben kezdtünk dolgozni, a Kizil-szu, magyarul Vörös folyó völgyében. Történeti, régé­szeti szempontból rendkívül érdekes, hosszú völgy ez. Itt vezetett át az ókorban és a kora középkorban a híres „Selyem útja“, Kínából — Kazsgáról át — el egészen Bizáncba. Az út mellett temetők, telepek maradványaira bukkantak már ré­gebben. Ezek egyikét kezdtük el ásni és értékes adatokat sike. rült nyernünk az időszámításunk kezdete előtti idők életéről. Az ásatásokkal párhuzamosan folytattuk a környező völgyek felkutatását északra egészen messze be a transzaláji ge­rincbe, délen meg fel a Fetcsenkó jégárig. Halomsíros temetőket tucatjával fedeztünk fel kutató út­jainkon. Ezeken kívül rábukkantunk az első sziklarajzokra is. Mind türelmetlenebbül vártuk, hogy végre bemehessünk ma­gába a Pamirba. Néhány nap múlva egy csodálatos holdfé­nyes éjszakán, melyben az aláji hegygerinc feketén csillogott, és azt az érzést keltette bennünk, hogy egy óriási fűrész, mellyel az ördögök fűrészelik az eget — megindultunk az első hágó felé. Azt legyőzve átutaztunk a kihalt Markanszu sivatagon, majd elhaladtunk a Kara-Kul-tó mellett és meg. pihenve az egyetlen kelet-pamiri „városban° Murgabban, foly­tattuk az utat az Ak-Szu, a Fehér-folyó völgyében. Itt már 4200 méter volt a magasság. Megérkezve a Pamir alsó csücs­kéhez, oda, ahol a kínai, szovjet, afgán területek határosak egymással, megkezdtük egy óriási, több mint 2500 éves temető feltárását, amely sikerrel járt. Ezek voltak eddig a világon, a legnagyobb magasságban végzett ásatások. Meg- küzdve a szúnyogokkal és a hegyi betegséggel, a szomjúsággal és a sziklákkal, újabb értékes adatokat nyertünk azoknak a népeknek az eddig teljesen homályba veszett ősi történetére, amelyeknek utódai ma is ott élnek. A Pamiron két világ találkozik. Ezek határát jelzik az óriási erdők, a nomád parasztok és a letelepült földművelők merőben ellentétes, de igen sokban egymásra utalt és sokszor ellenséges világa. Ma már az ellenségeskedés megszűnt, a két életforma különibsége azonban .még nem tűnt el. Alighogy el­hagytuk az Ak-Szu völgyét és követve a nagynevű XII. szá­zadbeli utazó, Marcó Póló útját — a Pamir — Pjandzs-folyó völgyében lejutottunk a földművelő tadzsikokhoz, és szinte más világban éreztük magunkat, olaszos, déli, szelíd világban — az igaz, hogy vályogházakkal —, melyek feledtették velünk a fennsíkok nomád jurtáit és szélviharait. Utunkat sziklarajzok kísérték véges-végig. Közöttük nem egy 4000 esztendeje dacol a faggyal és napsütéssel, míg a többieket a közelmúlt pásztorai és vadászai vésték a sziklákba. Mindezeknek még meg kell szólalniuk. De meg kell szólal­niuk az összes föld alá került emlékeknek, hogy világosabban lássuk rajtuk keresztül a Múltat és érthessük a Mát. Erdélyi István KULTURÁLIS HÍREK A MÜZEUM ELKÉSZÍTET­TE a jövő évben felállításra kerülő kőemléktár tervét. A hazai viszonylatban is kiemel­kedő jelentőségű római kőem lékeket a múzeum udvarán helyezik el. — A SZLOVÁK TUDOMÁ­NYOS AKADÉMIA hat ország részvételével nemzetközi régé­szeti konferenciát rendezett Nyitrán. Magyar részről Bar- kóczi László, a történelemtu­dományok kandidátusa és Sop­roni Sándor, a szentendrei Fe- renczy Károly Múzeum igaz­gatója vett részt a konferen­cián, s mindketten előadást tartottak a római kori határ­védelmi rendszerről. A konfe­rencia részvevői több régészeti feltárást is megtekintettek, s hosszabb tanulmányutat tettek Szlovákia területén. — A KÖZELJÖVŐBEN a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum javaslatára több mű­emlékre és művészettörténetl- leg értékes házra emléktáblát helyeznek. Emléktáblát kap az az öreg házikó is, ahol Szat­mári Lajos, a kedves öreg szí­nész „Szatyi bácsi” lakott. „Szatyi bácsi” kedves alakja volt Szentendrének és híres mesélőkedve a színészvilág kedvencévé tette. — A FIÚISKOLA szülői munkaközössége november 3..- án este 8 órai kezdettel a hely­őrségi tiszti klubban „Katalin bált” rendez. — A PEST MEGYEI TA­NÁCS művelődésügyi osztálya 19-én értekezlet keretéiben vi­tatta meg a megye népműve­lési helyzetét. Gere László osz­tályvezetőhelyettes beszámoló­ját élénk vita követte. — AZ MSZMP Városi Vég­rehajtó Bizottsága a Hazafias Népfronttal karöltve 30-án műsorral egybekötött Ady-es- tet rendez. — A HONVÉD KÖZPONTI TISZTHELYETTESKÉPZŰ ISKOLA KlSZ-szervezete 24- őn rendezi meg a III. Pest me­gyei képzőművészeti kiállítá­son is sikerrel szereplő fiatal festő, Dedm Pál kiállítását, me­lyet Imre István Kossuth-díjas festőművész nyit meg 24-én délelőtt 11 órakor. Megtekint­hető 10—18 óráig a Helyőrségi Tiszti Klub nagytermében. — A SZENTENDREI MÚ­ZEUMBAN rendezett III. Pest megyei képzőművészeti kiállí­tás december 1-én zárul. — A JÁRÁSI ÉS VÁROSI KÖNYVTÁRBA új könyvek érkeztek. A könyvkölcsönzést kedden 10—18 óráig, csütör­tökön 12—19 óráig, szombaton 12—17 óráig tartják. — A SZENTENDREI „FEL- SZABADULÁS” filmszínház­ban november 26—27,-ig az „Örök éjszaka titka”, 28-tól december 1-ig a „Császár parancsára” című filmet vetí­tik. A matiné programjában 24-én a „Flotta hőse” szerepel. — NOVEMBER 15-ÉN a Fő­városi Tanács Idegenforgalmi Állandó Bizottságának tagjai, a Főváros!! és Pest megyei Ide­genforgalmi Hivatal vezetői meglátogatták városunkat és megbeszélést folytattak a vá­ros vezetőivel. PÁNDY LAJOS ‘ (1896-1957) Amikor nyolcán először kijöttek Szentendrére Ök — a Réti-növendékek — nem is gondoltak arra, hogy ez az együttlét meg is szűnhet. Fiatal, vidámlelkű, lángoló hitű művészemberek voltak, tele tettvággyal; sikert akar­va, új, csodálatos piktúrát teremtve. Amint az élet za­jába és hétköznapjaiba be­lefelejtkeztek, és a lét mo­noton múlása öregítette hi­tüket, el-elkallódtak egy­mástól. A fiatal szentendrei festőfiúk deresedő halán­tékkal állták körül az első, majd második sírt, és min­dig egy-egy tanúját temet­ték fiatalságuknak és egy- egy baráttal lettek szegé­nyebbek. Nyolcán voltak, és ma már csak ketten élnek, mert Pándy Lajos is elvitte szívük egy darabját. A mű­vésztelepen az öreg platá­nok emelik a felhős égbe a széltépett, zörgőkarú galy- lyakat. A novemberi csend szűkölő szele szaladgál az ütött-kopott háztetők csor­ba cserepein. Ketten sétál­gatunk és róla emlékezünk, aki most ment el az életből. Pándy Lajos, a szentend­rei művésztelep alapító tag­ja is Réti-növendék volt. A kitűnő grafikai készséggel rendelkező művész legszá­mottevőbb alkotásai a Carl­ton Hotel freskói és a szentendrei katolikus temp­lom Magyar Szentek című mennyezetképe. Külföldön különösen Berlinben voltak nagy művészi sikerei. Szá­mos alkotását őrzik múzeu­mok és képtárak, többek között a Szépművészeti Mú­zeum is. Realista művészete az utóbbi időben történelmi il­lusztrációkra ihlette. Több, most megjelent történelmi album nagysikerű rajzait készítette el. Az országos kiállításokon is gyakran szerepelt, főleg történelmi kompozíciókkal. Ezek a grafikai művek, a nagy rajz­tudással, biztos stílusérzék­kel, jól komponált törté­nelmi rajzok, sikert arattak. Testét a debreceni krema­tóriumban hamvasztották el, de művészete élőn hirdeti szépségszeretetét. Sz. I. I Szentendrei emberek... \ — újság!.;: Esti Hírlap!.;. Pest megyei Hírlap!... | I — hagziík napról napra, ezerszer újra Gavrilovics bácsi | | újságot kínálgató hangja, hogy kifogyhatatlanul újabb | | szenzációt, friss híreket ajánljon a kíváncsi, a minden- | I napi életet figyelő, vagy csodákat váró embereknek. Hallatlan, tempójú életünk maga is csoda. Gyakran | 1 válik délutánra elavulttá, ami reggel még újdonság Volt. | 1 A technika elkápráztató eredményei napról napra megle- | | petésekkel szolgálnak. Egyszer a hang sebességével ver- | I senyző repülőgépet csodáljuk, vagy a legújabb műholdat, | I máskor a televíziós gép tökéletesedését, vagy a háztar- | 1 tási munkát megkönnyítő mosógépet. Mennyi csoda mind- | 1 ez!..; És mennyi izgalom, félelem és győzelem, büszke 1 1 öntudat és bölcs előrelátás, vagy önző számítás, a társa- | | dalom alakulását formáló politikai élet ezernyi rezdülése. | Nem csoda hát, ha körülvesszük az újságárusító bá- | 1 csit, és mindig a legérdekesebbet és a legfrissebbet ke- | | ressük Elnézem a siető embereket, ahogyan gyors mozdu- 1 1 lattal kihúznak egy példányt a kiskocsi — „terülj asztal- | | käm“ naponként megújuló készletéből és viszik maguk- | | kai útitársul a munkába — vagy estefelé hazamenet a 1 | vacsora utáni pihenés idejére. Kit az országos, kit a helyi | | események, eredmények, tervek érdekelnek. Emberek akarnak olvasni arról, aminek tevékeny | | mozgatói, formálói, építői és részesei ők maguk — az | | életről, 1 „Igricz“ | •ImmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiriiiiii. ^ | NOVEMBERI GONDOLATOK \ Most, novemberben, mikor a reggeli köd vastag puha | I lepellel borítja be a fázó földet, és a tiszta esték csilla- | 1 gainak tekintetéből elillan a meghitt melegség — ilyenkor | I közelebb lép hoznám — érthetőbb lesz az emberi lét be- | | fejező szakasza — ennek a nagyszerű akarásnak, a ffusz- | | tulásba forduló, mindent összegező epilógusa — az öregség. | | Ami a harsanó nyári napfényben még olyan távoli- | I nőik és idegennek tűnt, most nyugtalanítóan reális lesz s | | — gyakran kapom rajta magam azon, hogy úgy figyelek | I meg eltűnődve egy lassan bandukoló öreget, mintha én | 1 magam lennék — kibontakozva a pergő évek, az eltűnő | | idők hosszú sora mögül — akár a zöld penésztől fanyar | I iZIaíw árkád alól feltornyosuló árnyék. • Fogvacogtatóan nedves november van és én barát- | | kozom az öregséggel. | Hozzátok szólok most, Ti kedves öregek, akik perga- | | ment finomra vékonyuló ujjaitokat, mélyen a kabát- | 1 zsebbe süllyesztve mentek itt a régi házak között — mint | 1 cinkosai az elmúlt ifjúságnak és a csípős hidegtől meg- | | csillant szemetekben az öregkor tiszta könnye, és a szi- i 1 várványos kis csepp mögött egy hosszú élet emlékezete | 1 lakik. Mennyi eltűnő vonás, elosztó tekintet, mennyi el- 1 I süllyedt —■, de a pillanat hullámaitól néha felszínre do- | | bott villanásszerű emlék él a különös rajzú ráncok pók- | | hálójával beszőtt szemek mögött. És ha otthon, a kályha melege elűzi fájó tagjaikból I ! a kínzó nedvességet, s egy pohár olajosán sárga bor fel- g 1 lobbantja, ipegfiatalítja mesélő kedveteket — a múlt tör- | | ténetei közé huncut kedvvel csempészitek a képzelettől | 1 kiszínezett tarka meséket. Legénykoromban — így kezditek a történetet, és ez | | a legénykoromban — a kackiásan, kifent bajuszt, az eke- 1 | vasat tartó izmos barna kezeket, a félrecsapott huszár- ű | csákót, padlót-padlást megrengető duhajkodást, a katona- II | cimborák vad tréfáit, vidéki kávéházak kaszírnőinek telt § | idomát, szemérmes kislányok alblaka alatt eldudolt or- 1 | gonaillatú szerenádot, könnyű csóktól rebbenő, gomb- 1 | lyukba tűzött vérpiros szegfűt jelent, és az egész síró- 1 | kacagó, meghatóan érzelmes, kegyetlenül nyers ifjúságot, if | amely gyorsan szállt el, akár a pezsgőből gyöngyöző I f mámor. Hozzátok szólok kedves öregek, emlékező öregek és I | kérem, hogy meséljetek nekünk a régi városról, a tavasz- I | ról, mikor még vidám capriciót hegedült nektek a tavaszi 1 1 szél. Meséljetek —, mert nyomunkban jár már a tél —, | | mely fehér és csendes. Pálinkás György , | ruitiitiitiitumiiinmiimtitiiiiiiimiiitiitimiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiifiHiuiiiijiiiiiiifiitiiiiiiiiiiiiiHiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiig Egy fontos sportértekezletről A járás sportaiktávéi és vezetői megbeszélésbe jöttek össze novem­ber 14-én a járási tanács előadó­termében. A járás sportfeKigyelő- j éneik, Tompa eh elvtársnak beve­zetője után Barna elvtárs, a Pest megyei sportfelügyelő tájékoztatta a megjelenteket a magyar sport­élet jelenleg legfontosabb kérdé­seiről. Kitért tájékoztatójában árra, hogy a sportmunka — a megye, » járás és a város viszonylatában is — visszaesett. Az okok között első­nek emelte ki az ellenforradalom támadását a sportmunka állami vezetése ellen. A kétségtelen meg­lévő hibákat felnagyítva, szétzúzni igyekeztek, nem kis eredménnyel azt a sportrendszert, amely hat éven át világméretekben is ki­emelkedő ^redrhényt tudott fel# mutatni.. Megemlítette a továbbiakban, bogy a sportmunka jelenlegi hely­zete szükségessé teszi a sportlehe­tőségek felderítését, azt, hogy mi­lyen kilátás van egyes szakosztá­lyok működtetésére, milyen adott­ságokkal rendelkezik a terület. Szükség van, mint mondotta, összes sportlétesítmények feltér­képezésére is. A helyi sportélet alapos körül­tekintő megszervezésének elenged­hetetlen feltétele egy hozzáértő aktívákból létrehozandó sport- bizottság mielőbbi megválasztása. A hasznos vita után Barna elv- társ válaszában foglalkozott azzal a tervvel, mely szerint Pest megye központi sporttelepét Szentendrén kívánják létrehozni. Két Honvéd-győzelem egy hét alatt! November 13-án játszották le a Szentendrei Honvéd—Pilisi Kinizsi NB IH. bajnoki mérkőzést. A Szentendrei Honvéd az alábbi összeállításban szerepelt: Molnár — Gregor, Weisz, Szabó — Pólyák, Dubrovecz — Tóth, Bertalan, Albrecht, Kotulák, Hinterstein. Az első félidő gól nélkül, válta­kozó iramban telt el. A második félidő 12. percében a Honvéd szög­letet harcolt ki, Pólyák által be­ívelt labdát a rosszul kifutó pilisi kapus mellett, Bertalan,, a hálóba fejeli: (1:0). A játékot a lelkesen harcoló Honvéd irányítja, amely a mér­kőzés 72. percében új gólt ért el Tóth révén: (2:0). A Szentendrei Honvéd a nagy­iramú mérkőzésen megérdemelten vívta ki első idei győzelmét. Jók voltak: Szabó, Pólyák, Tóth. A hét második Honvéd győzelme 17-én, vasárnap a Szentendrei Hon­véd—Gödöllői Vasas mérkőzésen született. A Molnár — Gregor, Weisz, Sza­bó — Pólyák, Dubrovecz — Alb­recht, Püspöki, Mayer, Bertalan, Hinterstein összeállításban szereplő csapat 1:0 félidő után l:0-ra győ­zött. A tartalékosán szereplő Honvéd játékosok idegesen kezdtek. A 27. percben született meg a mérkőzést eldöntő egyetlen gól. Dán, a ven­dégcsapat balhátvédje a 16-oson' belül kézzel nyúlt a labdához. A jogosan megadott 11-est Bertalan biztosan helyezte a kapu bal alsó sarkába: 1:0 a Honvéd javára. A vendégcsapat a gól titán erő­sen rohamozta a Honvéd kapuját, de a hazaiak védelme biztosan hárított. Az egyébként alacsony színvonalú találkozó ellenére a lel­kesen játszó Honvéd végül is meg­érdemelten győzött. A mezőny leg­jobb • embere: Weisz, a Honvéd középhátvédje volt. ^ SPORTHÍREK A Szentendrei Honvéd 24-én, vasárnap Adonyba látogat. A mér­kőzés kezdete 13 óra. December 1-én — hosszú idő után —- az őszi forduló első mér­kőzését játssza idehaza, saját pá­lyáján a Honvéd. Vendége: az Esztergomi Vasas együttese lesz. • A vasárnap lejátszott Alsógöd— Szentendrei Építők megyei bajnoki mérkőzést 5:1 arányban az alsó­gödi csapat nyerte. * A szentendrei horgászok novem­ber 28-án 19 órai kezdettel gyűlést tartanak a KIOSZ székházában Tárgy: beszámoló, tervek, javas­latok, a vezetőség megválasztása. Minden horgászt szeretettel elvár a vezetőség. Megalakult Szentendrén a Ma­gyar Honvédelmi Sportszövetség. (A volt MÖHOSZ.) Szép számmal vannak már tagjai, az üzemekben is egymásután alakulnak az alap- szervezetek. Jelenleg az alakuló taggyűlések folynak. A Magyar Honvédelmi Szövetség tervei sze­rint rádiótechnikai, lövész, íjász, motoros, rocsós és sí szakosztály alakításával foglalkoznak. A sí­szakosztályba már eddig 2ő-an je­lentkeztek. Reméljük léceket is sikerül majd szerezni. Urbán Tibor LEVELEZŐK ROVATA A posta sajtó osztályá­nak figyelmébe ajánljuk. Itt a tél. A .szabadtéri új­ságárus legalább egy bódét kíván. Nem üveges pavi­lont, megelégszik egy esőtől és hótól védett hellyel is, de azt a hírlapterjesztő vál­lalat semmiképpen nem kí­vánhatja, hogy kis kézi­kocsijáról árusítsa télvú> idején a lapokat. «1 / .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents