Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-16 / 143. szám

1957. OKTOBER 1«. SZERDA erst »ir "z/CiHap FALURÓL E FALURA QY NAP VECSESEN * z Üllői út Pest egyik busz- z\. kesége, régények, versek, slágerek szépségéről és szép­séghibáiról gyakran emlegetett szereplője. De találni-e vajon írást arról, miért éppen Üllő községtől vette nevét ez a ha­talmas és hires utca? Talán az üllői kofák keresztelték el a maguk községéről, de hol ma­radtak a keresztelőről a vecsé- siek, hiszen kár volt szerény, kedniök: községük a török idők előtt már fennállt, utána újjáalakult, öreg falunak szá­mított a 48-as szabadságharc és Petőfi idejében, amikor az Üllői út helyett legfeljebb Ül­lői dűlő létezhetett, hiszen a kecskeméti városkapunál tié­get ért Pest-Buda... Hanem azután a főváros nekiiramodott. Száz esztendő alatt háztömbjeivel, tereivel, villamos- és telefonhuzalaival, gyáraival és járdáival az egy­kor kicsiny község elé sietett, mintha magához akarná ölelni és a keblébe rejteni. Sőt, a szép repülőteret már Vecsés adta kölcsön a fővárosnak, de kapott cserébe munka- és fej­lődési lehetőséget, jó piacot, elsősorban közlekedést... Száz éve, a határok korszakában messzebb volt Vecséstől a pes­ti városkapu, mint ma a vecsé­si repülőtértől a szombathelyi, a nyíregyházi, vagy a pécsi re­pülőtér. Ma inkább percekről, mint negyedórákról beszélhet­nek a falusiak, ha a közleke­désről szó kerül, Vecsés. A még nem egészen tömött munkásvonat itt zsúfo­lásig megtelik, az országúton negyedóránként robognak be­felé a telt autóbuszók. Az út oldalán szinte megszctkítatlan sorban vonulnak Pest felé a zöldséges kocsik. Halvány, ko­raőszi köd 'kéklik a határ fe­lett, a főváros és a község kö­zötti keskeny szántóföldeken sarjad a jókor vetett őszi árpa, a traktor búza alá szánt a Steinmetz Tsz földjén, a kerté­szek a sárgarépa és a káposzta betakarításán serénykednek. Vecsés — mint minden hajnal­ban — ma is hatezer munkást küldött a fővárosba, de az itt­honmaradt 15 ezer között sem találunk egyetlen tétlenkedöt. óvodások: Szenczi Edit, Gondi Magdi, Fenyvesi Laci, Horánszki Sanyi és Spanner Márti, SZORGOS EMBEREK Három fürgén mozgó fehér­nép a község déli határán, majdnem Üllő alatt. özv. Manger Ádámné, a kislánya, Manger Anna. meg segítségül Kovács Róza. Mangerék har­mados sárgarépáját szedik, egyébként valamennyien a Kőbányai Textilgyár dolgo­zói. — Miért vállalnak harma­dos répát, ha az üzemben megkeresik a kenyerüket? — Bizony:,. bizony..; bi­zony — mondják egyszerre hár­man, de ezután csak Manger- né folytatja. S ami a bizony után következik, hát az — szívfacsaró. Hogy mennyire kell a fizetés mellé egy kis kiegészítő jövedelem, s tud­ják-e, mit jelentett egész nyá­ron az üzemből hazatérve ki­járni a földre? stb. Aggódva pi&lantok a tár­samra, vajon nem könnyezik-e még? Nem, ő a fényképezőgé­pet igazgatja éppen, s közben megkérdezi: — Az órák rajta legyenek a képen? Ekkor eszmélek. A három „szegény” asszonynép mind­egyikének a karján karóra csillog, ennek a kegyetlenül nyomorúságos 1957-es esz­tendőnek október 14. napján, s mutatja az időt: délután öt óra;. 3 ÖRÖMÖK ÉS GONDOK A MI GYEREKÜNK annyira idegen tőle, mint a néptől való elszakadás tragikus útvesztője. „Sokan, minden erővel, összeköttetés­sel harcolnak azért, hogy Pestre kerülhes­senek. Pedig tanulni, gyakorlatot szerezni, dolgozni, csak így le­het ... és keresni is“ — teszi hozzá őszin­tén. A gépállomás agronómusa szerint nincs megoldva ná­lunk a gyakornok­kérdés. Régi, tapasz­talt szakemberek mellé kell helyezni a fiatalokat. „Itt nincs kitől tanulni" — for­dul Doboshoz. De Feri vitába száll vele. „Az öregektől renge­teg gyakorlati fogást lehet tanulni, csak nem kell szégyellni, hogy megkérdezzük tőlük, mit, hogyan kell legjobban meg­oldani.“ Panaszkodik a ve­csési „belső életre". Unalmasak az esték. Nincs megfelelő ze­néshely, nincs meg­felelő klubélet. Ér­deklődöm, milyen a baráti köre? Négyen járnak együtt min­denfelé. Műszaki raj­zoló, lakatos, külke­reskedelmi közgaz­dász és ő. A barátok Pesten dolgoznak. Havonta egyszer-hét. szer a fővárosba mennek szórakozni. Színházba vagy tán­colni. (Kétszer látták a jégrevüt.) A fut­ballt nagyon szereti. Vad szurkoló, gyak­ran elkíséri a csapa­tot más faluba is. Fgy-egy meccsen nem ritka a 2—3000 néző sem. De Jancsi nem egyoldalú. A földművesszövetke­zet kultúrgárdájának aktív tagja. Most ve­jaik maradtak még. amelyek­ről nemcsak vártak, de kaptak is jó termést. Az ellenforrada­lom kétszázezer forintos kár­tevése és a jégverés nem húz­hatta keresztül a számításu­kat: alig valamivel lesz alacso­nyabb a jövedelmük, mint a múlt esztendőben volt. A jövő így biztosított, asszonyaikat nem kell agyondolgoztatniok, s megmenekültek attól a hal­latlan bizonytalanságtól, ami a piacon az órákért, percekért és forintokért folytatott ver­sengésben idő előtt felőrli az egyéni kertészkedőket. Ez hát a magyarázata, hogy olyan derűs, kiegyensúlyozott embe­reknek ismertük meg Zsíros Boldizsárt, Petrik Istvánt, Fuchs Károlyt és a Steinmetz Tsz többi tagját. WUtimNIMMHimilUHmilllHIinUIHHinilllNtHIUIMNIIIimiK. I Ezen mulat Vecsés | £ £ | A legelőről nemrégiben \ | elveszett egy tehén. Senki § I sem tudta, kié. sőt elein- % I te azt sem, hogy hol van. | 1 Mikor azután jelentkezett | I Meggyes gazda, hogy már § | két napja etet (és fej) egy f 1 tehenet, kihirdették a han- | I gosan beszélőn keresztül, | 1 hogy jelentkezzen a tulaj- | 1 dános. | Még aznap este, vagyis | | inkább éjfél tájban már | 1 álmából zörgették fel Moór | I Ferenc tanácselnök helyet- | | test. Tavasi István volt a | 1 csendzavaró, s egyenesen | | megkérdezte: | — Hol is van az a tehén, | 1 Feri bátyám? | — Hát a magáé? | — Naná. kié lenne? I — Menjen ki azonnal a | I Budai Nagy Antal utcába, | 1 Meggyesékhez, ott meg-1 I találhatja a tehenét — | | válaszolta mérgesen az el- § 1 nökhelyettes. | Másnap a vecsésiek egy- | 1 re azt találgatták, vajon | | mit kellene elveszítenie a | 1 nyugodt vérű Tavasinak, | I ami egyszer úgy isteniga- | I zában kihozná a sodrából. | ítmiitmttHittiiimtittmmniitHinmimiimiME HÍREK A KÖZSÉG ÉLETÉBŐL Születés, házasság, halálozás Véletlenül toppanunk be a tanácsháza egyik emeleti szó. bájába. Kedvesarcú, őszes asszony szemüvege villan az Író­asztal mögött. Az asszony barátságosan megszólal: — Ah, születtünk, születtünk? Mit tagadjam (hisz mások is tudnak róla) — születtünk. •— Mintegy harminc esztendeje — válaszolom. — Óh! Szóval házasodunk? Riadtan körülnézek, s látom ám a feliratot, hogy anya­könyvvezető. Tétovázásomat észreveszi, s arcáról eltűnik a mo­soly, homlokán sötét redők gyűlnek: a teremben egy pillanat alatt gyászhangulat honol. ,— Csak... nem valami kedves hozzátartozója ;. óh, óh -.-.• Megnyugtatom, hogy nem hunyt el senkim mostanában, ám ha már idetévedtem, elmondhatná az utóbbi hetek reátartozó eseményeit. Készséggel teszi, s a bejegyzésekből megtudom, hogy szeptember-októberben a legöregebbek haláloztak el, de ebből nem következik, hogy a legfiatalabbak születtek. Az új­szülöttek listájára először odakerül Szabó András neve is, aki maholnap legénysorba fordul. Ö 1942-ben született, de apja, anyja csak most házasodott össze, ezért került a csecsemők listájára. ■., SZÜLETTEK: Tóth hona, Dobro- vicz Anna, Früchwirt Mária, Kár­páti Ferenc, Prehanyik Julianna, Veres István, Kékesi Mátyás, Hó­dút Virág, Várszegi József, Plutzer Ferenc, öhegyi Mária, Matheisz József. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Brindzik József és Bánfalvi Ottilia Mária, Bencsik Mihály és Kerekes Rozália, Kovács László és Bozsik Ilona,' Balázsi Péter és Bognár Mária, Bodor József és Jávorka Anna, Nyilas János és Lancsárics Paula, Stiller László Ervin és Wochaer Erzsébet, Horn Imre és Marosdl Jolán Anna, Moór Lőrinc és Molnár Teréz, Janics László és Boda Rozália, Miskolczi János és Keller Zsuzsanna, okoUcsányi Jó­zsef és Boda Aranka, Seltenreich Mátyás és Poroszkai Erzsébet, Ozsváth Miklós és Vohán Róza, Ludányi Péter és Jámbor Róza, Téglás József és Deák Ilona, Tál István és Fischer Katalin, Kuti István és Molnár Gizella, Szabó István és Zsabka Irén. ELHALTAK: Főm Rudolfné 62 éves, Német Zoltánná 76. Tóth Ist­ván 84, Lendval Béla 51, Gertner Lajosné 77, Valentsik István 57, Nemes Lajosné 64, Biller Bálintné 75, Zsebők József András 72, Heidl Mihály 79 éves korában. — A szülői munkaközösség ren­dezésében ismerkedési estet tartot­tak 12-én este a napközi otthon­ban pedagógusok és szülők ré­szére. — A szokásosnál kevesebb ve­csési burgonya és savanyúkáposz­ta kerül az idén a fővárosi piacra. A június 22-i jégverés szörnyű pusztítást végzett a határ egyes részein. — Balogh Lajosné a rokkant dűlőben 16 500 forintot kér 1 hold földért. A vásárolni szándékozók siessenek, mert egy vevő már 16 ezret beígért. — Harminc jelentkezőt várnak a . __,, n ovemberben induló ezüstkalászos adóelengedést, adóhalasztást kér. Okosság és bölcsesség A falut ért jégkárról lévén szó, egy okos ember gyorsan kiszámí­totta, hogy ennyit és ennyit kel­lett volna befizetni jégbiztosításért és ennyi meg ennyi lett a káruk, Ha tízévenként jön jégverés, ép­pen ötszörannytt fizetnek oda a biztosítónak, mint amennyi a kár. Hát érdemes? Dehogy, éppen azért nem is biztosított egyetlen ember sem jég ellen a faluban. Talpraesett és megcáfolhatatlan volt az érvelése. Egy óra múlva a tanácselnök Így szólt: „Nagy baj­ban vagyunk az adótervek teljesí­tésével. A Jégkár miatt mindenki gazda tanfolyamra. — Motorosok figyelem! A Ve­csési Földművesszövetkezeti Bolt­ban vadonatúj 123-ös Csepelek kaphatók (ha netán másutt hiány mutatkozna belőle). Egyébként az iparcikkeket árusító 3. sz. Föld­művesszövetkezeti Bolt Hl. ne­gyedévi forgalma mintegy 30 szá­zalékkal magasabb a tavalyi ha­sonló időszak forgalmánál. — £s kap is? — Kap. — Bírja ezt az állam? — Mit tehet? Mi sejtjük, mit fog tenni. Alapo­san megnézi majd, kinek adja a kedvezményt. S akkor egyszeriben kiderül, hogy a ml okos emberünk bizony bölcsebb lett volna, ha mégis biztosit. I■estefelé járt már az idő, amikor véletlenül a temető tájé- Ej kára tévedtünk. Ilyen nagy temetője talán egyetlen köz­ségnek sincs, mint Budapest előőrsének, Vecsésnek. Évszázado­kon át pusztította a török, gyilkolta a népet a grófok és ura- ságok igájában töltött robot, s mindennek betetőzéseként 1044 őszén a németek valóságos aknazár alá vették. Még évekkel később is egész aknaláncok robbantak a szántóföldeken, s az 1700 szovjet és 700 magyar katona sírja mellé sok-sok helybeli felnőtt és gyermek holtteste került. Vecsés azonban él, dolgo­zik és fejlődik. 1010-ben 7000 lakosa volt, ma ennek pontosan háromszorosa a lélekszám. Arról p»dig nehéz volna ma már, 12—13 esztendő távlatából, hű képet adni, hogy a földesurak­nak robotoló lakosság életszínvonala hogyan viszonyul a mai­hoz. Es mégis, a mai jobblét feledteti a nehéz múltat, s ennek örömét a szokatlanul nagy temető közelsége sem „tudja“ el- homályosítani. Vecsés szorgos népére gondtalan élet hajnala virrad* ’OLKA VILMOS — SZÄNTÖ MIKLÓS Dobos Ferencnek hívják. Agronómus- gyakornok a termelő- szövetkezetben. Ve- csési fiú, minden rö­göt ismer itt. Innen sarjadt, jól érzi ma­gát a hazai környe­zetben, nem is kíván­kozik elmenni innen. Kíváncsian figyelem. Alacsony, zömök, erős fiú. Ketten ér­keznek biciklivel és külsőre nem is lehet megkülönböztetni, hogy melyik kettejük közül az agronómus. Beszéde megfontolt, jóízű, zamatos. Meg­hitt tréfálkozással cserélnek cigarettát a pirosképű, ravasz- kás raktámokkal. „A mi fiúnk“, vág a sze­mével felém, szinte apai büszkeséggel a bácsi, amikor észre­veszi, hogy figyelem a jelenetet. Igaza van ... Dobos Feri nem valami gyökér - télén értelmiségi és semmi sem lenne gyesműsorral készül-\ nek a fesztiválra. Sű- \ rűn járnak moziba. \ Jó a vecsési mozi, del máris kicsi. Jó fii- { meknél állandó a sor- f banállás. Szombaton- \ ként bál van. „El-el- j nézünk, de ,idősek“ i vagyunk már ehhez. I Nem szeretjük a jam-\ pactempót, a rocki and rollt és a gyere-\ kék itt bizony vadulj járják.“ Mast a Buda-\ pesti tavaszt olvassa, j „Megnéztem a filmet\ és kíváncsi lettem,\ milyen a különbségi egy forgatókönyv és \ a regény között.“ öröm hallgatni... \ Van motorja, reális, i józan életszemlélete, i saját véleménye. Be- \ csüli a szaktudást. \ öntudatos fiú, szereti a hazát. Szűkebb ha­záját, Vecsés t is. Tudja, hogy a népnek köszönhet mindent. Uj értelmiségi. „A mi gyerekünk.“ Nincs is igazi piac Vecsé- sen ilyenkor hét elején, csak afféle kisegítő árusítás az újonnan beépített András-te- lepen. Mégis megtelne tán egy egész csarnok az ideho­zott áruval. Van itt baromfi, tojás, tejtermék, csöves ás morzsolt kukorica, tök, ká­poszta, gyümölcs és tömén­telen zöldségféle. Hiába, a kispiac képén is meglátszik, hogy a község kevés szántóföldjének nagy részét kertészkedéssel hasznosítják. És a — mi ta­gadás — eléggé borsos árakon meglátszik, hogy Budapest ma már itt van a tőszomszédság­ban. Amikor a magas árakat szó- vátesszük egy csirkét áruló asszonynak, szemrehányás és csodálkozás tükröződik a sze­mében. — Megdolgozunk ám érte kedves, de nagyon! S ebben igaza is van. Ko- vácsnét, Szücsnét, Volfnét em­lítsem? Szinte azonos a sor­sa minden vecsési parasztasz- szonynak, hiszen alig van ház, ahonnan ne járna be valaki Pestre dolgozni. Az asszony tehát felkel hajnali 4-kor, hogy 5-re útnak bocsáthassa munkás férjét, vagy gyerekét; Azután ellátja a jószágot, megy a piacra egy kicsit árul­ni. onnan egyenesen a földre gyomlálni, kaipálni. A déli etetés fontosabb, minthogy maga ebédeljen, délután meg szedi a másnapi árulni valót. Estefelé hozzálát a. főzéshez, hogy meleg étellel várja a városból érkezőket. Vacsora utánra már csak a mosás, varrás marad, a mun­karuha és saját piaci ruhája rendbehozása és éjfélkor elé­gedetten dől az ágyba: „hál’ istennek, azért mégsem ma­rad minden házi munka va­sárnapra!” Az átlagosnál jóval többet dolgoznak a vecsési paraszt­asszonyok, de sokkal jobban is élnek, mint más, távolabbi fal­vak lakói. Mert a döntő mégis­csak az, hogy jók a piaci le­hetőségek, könnyű az értékesí­tés. Panaszkodik is Békési Já­nos. a Terményforgalmi fel­vásárlója, hogy még egyetlen mázsa kukoricát sem vett az idén. Hiszen én megértem őket, miért adják 110-ért, ha 150-et is megkapnak érte, de hogy teljesítem én ezek után a tervemet? Csakugyan, az abonyi fel­vásárlóknak ilyen gondjaik nincsenek. Ott 60—80 forint volt a kukorica piaci ára, az állami felvásárlási árak meg­jelenése előtt. Drága kukoricát esznek a vecsési lovak, s mit dolgoznak érte? Van olyan nap, hogy csak egyet fordul­nak a piacra;;. mint Kiss József tszcs-tag szép pár lova. Itt ácsorogják el az időt a piactéren, a gaz­dájuk árul, ők szénát szeme­telnek. Mit is csinálhatnának? Ilyen jó két ló 25—30 holdat könnyen megművelne, az öreg Kissnek pedig csak 8 holdja van. De akad számos olyan gazda, aki 3—4 holdon eltart egy pár lovat, Vecsés hatezer holdját 1091 ló műveli, még 12 hold sem jut ©gy párra. Ha semmi nem bizonyítja az itte­ni parasztlakosság jó módját, az mindenesetre, hogy há- ■ romszoranmyi a ló, mint á ha­szonállatok gyöngye: a tehén. Ésszerű vajon? Kiss bátyám széttárja tenyerét, vállat von. Megbeszéltünk már min­dent, szemlélgetjük a piac for­gatagát. Kisvártatva megszó­lal: „Boldogulhatnék én job­ban is, ha a csoportunk más kezekben lenne.” öreg koldus­asszony szakítja félbe. Odatö- työg a kosarak és ládák mel­lé és megszokott mozdulattal tartja a szütyüjét. A gazda te­lerakja paprikával, paradi­csommal, krumplival. A szüle hálálkodik, istennel fizetteti, neki pénze nincsen. Amikor odébb biceg, Kiss folytatja: — Szentgyörgyvári Alfréd nem tiszta kezű elnök'. Titok­ban nyitotta meg az egyik standot Pesten, de a másik kettőről is zavarosak az elszá­molásaik ;.: nekem például ötezer forint értékkel nem tudnak elszámolni. Kérdez­zék csak meg a község veze­tőit! Megkérdezzük. A párítit- kárt, a tanácselnököt és az el­nökhelyettest, végül a mező­gazdasági osztály vezetőjét is. Az arcok elborulnak: hajaj! A Szentgyörgyvári Alfréd, az nehéz fiú! Hogy becsapja a tagtársait, se ft el, autót hasz­nál feketén? Tudjuk mi azt, de hát a járási tanács is fog­lalkozik már vele. Várjuk a döntést. Nem állunk valami erősen a kollektivizálással, de Alfrédéiről lemondanánk! Va­jon a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya mikor tesz már pontot az ügy végére. Ezt várják a helyi tanács vezetői. Ám a csoport tagsá­ga nem igen türelmes. Heten már kiléptek, s huszadmaguk- kal új termelői társulást ala­kítottak. Hogy miként segítik majd egymást a termelésben? : Az még körvonalaiból sem ; látható. Mindenesetre az ér- ! telkesítéssel mátr előbbre tar- ; tanak... Eddig 40 vagon sár- ; garépára szerződtek. Fél napja járjuk a közsé- ; get. Boldogtalan emberrel még 1 nem találkoztunk, mégis való- [ ságos felüdülés látogatásunk a Steinmetz Tsz [ nagyszerű tagságánál. A vélet- I len úgy hozta volna, hogy csiu- jpa kedélyes emberrel találko- | zunk, vagy igazán minden j olyan rendjén megy náluk? I Nem! Ök is tudnak komoly, | sőt komor hangon beszélni, í amikor arról került szó, hogy I 1955-ben tűzvész, 1956-ban az 1 ellenforradalom, idén pedig I jégverés pusztított náluk. De I még a komorságuk is más, | mint például Békési János I egyéni gazdáé, mert náluk ez I a hangulat nem csaphat át két- f ségbeesésbe. Békésinek 16 ezer | palántáját vágta el a jég, s | már a koldusbotot emlegette | volna, ha nem jut neki állás í a terményforgalminál. Nos, a 1 tsz-nél tíz holdra tehetők a 5 jégverte táblák, de száz hold-

Next

/
Thumbnails
Contents