Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-11 / 139. szám

▼ *fCC>£! kJCtrlao 1951. OKTOBER 11. PÉNTEK ,Ugy érzem, ha sokáig nem mehetek haza, a honvágy és a nyomor a sírba tesz“ Egy nagykátai disszidál* fiatalember kálváriája Angliában Szép a ruha, helyes a lány Egy hónap sem telt el azóta, fhogy egy barátommal az ang- I liai disszidáltak sorsáról be- ! szélgettiink. Barátom, aki ang- flomániás, ilyeneket mondott: — Én elhiszem azt, hogy az I ausztriai táborokban, Ameri- i kában, Kanadában vagy egye- I bütt rossz sorsuk van a disz- •í szidáltaknak, de Angliában 1 mindegyiknek jól megy a so- | ra, hiszen ott van a legtelje- ísebb szabadság hazája, ott él* | nek az igazi gentlemanek. Próbáltam érvelni, ő azon- § ban ellentmondást nem foga- I dott el és makacsul megma- | radt állítása mellett. Elválá­sunk után meglehetősen bosz- szankodtam. lassan-lassan azonban elfeledtem a párbe- I szedet. Most Nagvkátán vol- ! tam, bent jártam a kapitány­Ságon. Ott az egyik hadnagy elvtárssal beszélgettem, mi­kor valaki halkan, bátortala­nul megkapogtatta az ajtót. „Tessék” — hangzott az invi­táló sző, mire lassan kinyílt az ajtó és egy sovány, tétova tekintetű, idősebb asszony lé­pett a szobába. — Kérem — szól kissé re­kedtes hangon — nem tudom, jó helyen járok-e, a fiam ügyé­ben jövök. — Mitt csinált a fia? — Nem csinált az kérem semmit, hanem neki is meg­zavarták a fejét az októberi események és disszidált Ma­gyarországról. lassan, kérdésekre válaszol­va kiderült, miért jött Ide. a rendőrségre az asszony: Han­gya Károlyné, nagykátai la­kos. Férje az első világiháború­ban meghalt, két gyermek ma­radt utána, akit nagy nehézsé­gek között nevelt úgy, hogy férjhez rftent 1948-ban Hangya Károlyhoz. Egyik fia, Nagy József ekkorra már felcsepe­redett, Budapesten dolgozott a postánál és megkeresett havi 1100 forintot. Az ellenforradalom alatt Jóska nemzetőr lett Nagyká- tán és persze buzgalommal hallgatta a Szabad Európa hangját. Mikor az ellenforra­dalmat leverték, azzal ijeszt­gették: agyon lövik, mert nem­zetőr volt. Nagv Jóska ekkor disszidált, no meg hitt is a Szabad Európának, hogy mi­lyen jó élet fog reá várni Nyu­gaton. ahol a munkát ..megbe­csülik” és a munkást ..jó' megfizetik”. — Tetszik tudni — mondja Hamgyáné — hónapokig nem hallottam róla semmit, már azt hittem, elpusztult, mikor lassan-lassan jönni kezdtek tőle a levelek. Kijutott Ang­liába, onnan írt és minden'le­vele keserűbb és keserűbb hangú. Szeme megtelik könnyel,koto­rászni kezd a szoknya ráncai közt, elővesz egy levéltárcát és abból kiszedi Jóska gyerek levelét. Szép zsinórírással író­dott a levél, melynek tartalma így szól. „Édes jó Anyám! Próbálja­nak valamit, csinálni, mert itt nem bírom. Teljesen egyedül vagyok magyar és csak az ő j nyelvükön beszélhetek. Ügy j érzem, ha sokáig nem mehe- I tek haza. a honvágy és a nyo- | mór teljesen a sírba tesz. [ Menjenek el a követségre, s \ próbálják meg, hátha' segíte- ! nek. Itt azt mondják nekem, [ha haza megyek, a börtönbe 1 fognak csukni és semmi szín 1 alatt nem akarnak elengedni. ■wntHHimiftiMnineiHniMuiiiiiimintitcimiimHiiiHiiiiiiuiMt­M Ot fa miatt nem kap villanyt egy nagy telep lakossága pomázról, amint elindul a HEv Szentendre felé, abban a nagy kanyarban fekszik a Tiszolczy- telep. Ez a telep 194S-ban kapott villanyt, de a nagy lélekszám miatt igen sok a fogyasztó. Az a baj, hogy a legminimálisabb fo­gyasztási időben sincs meg a 220 Voltos feszültség. Az Elektromos Művek szentend­rei kirendeltségénél többszöri ké­rés és utánlárással végre meghall­gatásra találtunk és még a nyár elején közel 200 000 forint beruhá­zással egy transzformátort állítot­tak fel. hálózatot bővítettek és cseréltek. Nagy volt az öröm,-mert a munkálatok körülbelül két hétig tartottak és azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ez az erős trafó az egész telep igényét képes kielégí­teni. Ez azt jelenti, hogy minden igénylőnek be tudják szerelni a háztartási órát. Az Elektromos Müvekhez be­nyújtott igénylések száma, a már megvásárolt főzőlapok, villanv- sütők és tűzhelyek bizonyítják, mennyire várja a Tiszolczy-teíep, hogy a villanyt megkapja. Sajnos ez a mai napig nem történt ímee. tisztán amiatt, mert az Elektromos Művek nem tudia elérni.,hogy Po- máz község Tanácsa, vagy a Szent­endrei járás Tanácsának mezőgaz­dasági osztálya öt darab jegenye­fát kivágasson, mely a vezeték- bekötés útjában áll. Az országút baloldalán, a leégett malom mellett fekszik egy Peterdi nevű villa, ennek szélében áll az. Bt jegenyefa, mint megakadálvozói annak, hogy az Elektromos Művek dolgozói egy órai munkával össze­kössék a vezetéket és a telep la­kossága élvezhesse az állandó és egyenletes áramnak minden elő­nyét. A községi tanács azt mond­ja: nem rá tartozik, a járási ta­nács ígérgeti, de az idő csak múlik íjs az Elektromos Müvek a 200 000 forintos beruházásnak még egyet­len fillér hasznát nem látták. Az ok: az államosított Peterdi villa tulajdonosa visszaigényelte a házat és amíg ez az ügy el nem intéző­dik, addig nem vágják ki a fákat. És addig a telep lakói is csak vár­ják, mikor lesz villany, az Elektro­mos Művek pedig továbbra is rá­fizet. Azt mindenki tudja, akár­hogyan úő] e* a villa sorsa, a fákat ki kell vágni, mert útban vannak. A legfurcsább a dologban az az indokolás, amelyet a hivatalos ál­láspont hangoztat: ha most kivág­ják a fákat, akkor a leendő ma­gántulajdonos 30 000 forintot ráfi­zet, mert a fák ennyit érnek. Va­jon mi történne, ha a fákat kivág­nák a lakosság érdekében és a tu­lajdonossal megfizettetnék a kivá­gás munkadíját, viszont a fa anya­gát őmaga értékesíthetné? Kérjük az illetékeseket, segítse­nek. mert nagyon sok család és gyermek érdeke' azt kívánja, mi­nél hamarabb égjen minden ház­ban a villanv Markos Béla Maros Antalné Poináz Hetven esztendős diák az érettségin Heikei Macui fukujamai (Japán) nagyapa kedvet kapott unokáitól a tanulásra. Négy és fél esztendős „levelező tan­folyam” után, 70 éves korában letette az érettségi vizsgát. Miért is siettem Jj'gészen tor- zonborz vagy, így nem mehetsz emberek közé — óvott reg­gel anyám. Nekem pedig emberek kö­zött volt sürgős dolgom. Reggel minden fodrászat zsúfolásig tele. Ha várni kell, elké­sem. Benyitottam az öreghez...» kis üzlet, tisztaság, vendég sehol. A vén ember oda­csoszogott, hozzá­kezdett a műve­lethez, nyugodtan, szakszerűen a fö­lényes tudás és a jó lelkiismeret derűjével. Hal­kan közöltem, mennyire fukarul S zabó Lőrinc temetésére indultam. Kegye­letteli érzésekkel telve és egy fia­tal költő állta el az utam. A ver­seit hozta, vára­kozással, izgalom­mal, elszántság­gal és félelemmel, ahogy a kezdő költőknél szoká­sos. Nem volt szivem elküldeni. kiszámított min­den percem. El­sötétült az arca, nagyon haragu­dott. Komor szí­nekkel ecsetelte egyik ismerőse tragédiáját, aki­nek fiatal fele­sége szintén na­gyon sietett és eközben érte utol a halál. Nem lá­gyulhattam meg, tántoríthatatla- nul ragaszkodtam a határidőhöz. Az öreg versenyt csoszogott a sebes idővel. El is ké­szült, bár munka közben nagyon megvetett. Még arra is volt ideje, hogy egy kis tü­körrel mesterked­Kegyelet Mié olvastam a verseit, nem mert rámnézni. Ülni nem tudott, fel­állni nem mert. Tiszta, szép írá­sok voltak, még a döcögő sorokból is sütött a tehet­ség. Eltelt az idő, aznap már nem jutottam el a te­metőbe, a közös búcsú megrendítő szertartásáról el- jj maradtam. Na-1 gyón sajnálom, és 1 mégsem érzek lel- § kifúr dalost. Vala- | hogy úgy érzem, f méltó búcsú a ha- § lőtt költőtől az is, | ha foglalkozva az % élő költészettel, | egy induló költő í első tétova lépé-1 seit segíthetjük. | Szántó Miklós 1 Nem bánom, ha börtönbe tesz* nek is, de hazakerüljek, mert az is jobb lesz. Csókolja a messze idegenből szerető fia: Józsi.” Rangyáné most már fuldo­kolva zokog. — Segítsenek, nagyon ké­rem, segítsenek, hogy viszont­láthassam Józsi fiamat, mert érzem, hogy ptt kint idegen­ben bele fog ebbe pusztulni. Nézzék — és nyújtja a másik levelet — ebben is azt írja, hogy belehal, ha nem jöhet hÄza. Már kezünkben a levél, amely bővebb, mint az előbbi — sokkal, sokkal többet mond: „Kedves szüleim I £n tovább nem bírom, haza akarok men­ni. Már napok óta nem tudok enni. csak éppen dolgozom, s állandóan az iár az eszemben, hogy hazamegyek. Már el is indultam, de elfogtak és újra visszahoztak. Kérem, segítse­nek, ha tudnak, mert én telje­sen beleőrülök. Ha pénzem volna, azonnal indulnék, mert ha sokáig itt kell lennem, be­lepusztulok. Enni egyáltalán nem bírok, mert nem is esik jól. Erdőirtásnál dolgozom, távol minden lakott területtől, hajnaltól késő estig, s jófor­mán annyit sem keresek, amit megeszek. Most kaptam fize­tést. és akárhogy számolom, a legközelebbi fizetésig — ami csak hat hét múlva lesz — élelemre sem lesz elég. A bányában többet kerestem, de onnan el kellett jönnöm, mert egészségi állapotom teljesen leromlott. Ha tudnak, segítse­nek, hogy hazajussak hamaro­san. mert tovább itt nem bí­rom. Segítsenek, vágj' ,.it+ maradok örökre”. Szerető fiuk Józsi.” A két levél visszakerül Han- gváné táskájába, aki úgy si­mítja végig az érzéketlen bőr- holmit, mintha a fia fejét si­mogatná. • Jövök kifelé a rendőrségi épületből és újból eszembe jut anglomániás barátom. Vissracseng ez a mondat- „Angliában mindegyiknek jól megy a sora. hiszen ott van a legteljesebb szabadság hazá­ja, ott élnek az igazi gentle­manok.” Szeretném — és remélem, hogy a közeljövőben megva­lósíthatom — ha elvihetném hozzá Nagy Jóskát, aki elma­gyarázná, mit tapasztalt a leg­teljesebb szabadság hazájában és hogy élt a gentlemanok kö­zött. (— máx) A TÖRZSVENDÉG TÖPRENGÉSE SZÜRET | p * arás hegyoldal, szürke dombtetők. | víg ének, roponó tüzek. | Pálinkáznak a présházaik előtt. 1 Jó kedve van mindenkinek. Legény vattákhoz simul a puttón, tőkék közé guggol a lány, s valakire míg rágondol titkon, szedi a szőlőt szaporán. I I Megjön a csősz is. jó reggelt köszön, s az if jóikkal bolondozik mondván: — szüret után csütörtökön | férjhez viszik a kis Rozit. — A borház elől rászól a gazda: | — Gyüjjék csak kend, az angyalát! Jó kisüstire becsalogatja, = s megtölt néki erni kupicát. 5 j£ | lm már a földnek csurran a vére. 1 hordóba tér a lenmva. ízes falatot készít ebédre a gazda szorgos asszonya. — * S Száz móka röppen száz soron végig. A nap már jó magasan áll. Friss gulyás illat terjeng az égig. és harangszóra csörög a kanál. Rakovszky József Antikat a pacapcafus. ös&zecsap a pacafyiaQussat Törökbálinton a Mechanikai Műveknél alkalmazták Zub- riczky Sándort, mint jogtaná­csost. Átszervezés miatt meg­szüntették a munkaviszonyát. A VEB-hez fordult, de pana­szával nem foglalkoztak ille­tékesség hiánya miatt. Az ügy a területi egyeztető bizottság elé került. Dr. Kasza Ottó. a vállalat jogtanácsosa hangsú­lyozta, hogy ZubricZkyt másod állásúként alkalmazták. Ami­kor első állása megszűnt, tar­tós megbízásként szerződést kötöttek vele. Ez tehát nem volt munkaviszony, csak jog­viszony. Mint gyakorló ügyvéd be volt jelentve a kamaránál és így munkakönyvét sem ad­hatott le. Már pedig a munka­könyv leadása alapfeltétele an­nak. hogy munkaviszony jöj­jön létre. A minisztérium Úgy látszik ma nem forró az étel! rendelkezése szerint magán- gyakorlatot folytató ügyvédet ilyen jogviszonyban nem lehet alkalmazni. Zubriczkynek a Sütőipari Vállalatnál volt a fő munkaviszonya és amikor ez megszűnt, akkor jegyezték be az ügyvédi kamarába. Zubriczky kérte a területi egyeztető bizottságtól munka- viszonya helyreállítását a Me­chanikai Műveknél. Azt bizo­nyította. hogy a fennálló munkaviszonyt alakították át megbízásos munkaviszonnyá. Az igaz, hogy munkakönyvét nem adott le. Szerinte a tartós megbízás is munkaviszony, de határozatlan időre szól. A területi egyeztető bizott­ság határozatát Bartha elnök hirdette ki: a panaszos kérel­mét a visezahelyezéfe iránt el­utasította, mert a tartós meg­bízás nem munkaviszony. Több vagon szén pusztulása gondatlanság miatt „Nem a szövetkezet van a népért, hanem a nép a szö­vetkezetért“, ezt az elvet vallja a Dabasj Földműves- szövetkezet vezetősége. An­nak előzménye, hogy erre a megállapításra jutottunk a következő: Április, májusban több vagon szén érkezett a Da- basi Földművesszövetkezet telepére. Az udvar közepén tárolták, mert 10 év óta nem volt annyi ereje a ve­zetőségnek, hogy a járási székhelyen, legalább egysze­rű, fedett fészert építtessen a szén tárolására. Annak ellenére, hogy a vezetőséget több oldalról figyelmeztet­ték, gondoskodjék a szén le­fedéséről, mert esős időben hamar használhatatlanná válik, nem gondoskodtak a letakarásáról. Mikor már egy hónap után több vagon szén porrá mállott, hasáb­fákat rakosgattak a szénhe­gyekre. így állt azután a több vagon szón tovább, a nyári hónapokban. Most eljött az ideje annak, hogy a falu dolgozói a ki­adott tüzelőutalványt bevált­sák, a szövetkezet vezető­sége kijelentette: a porrá vált szénből adja ki, mert addig bizony nem rendelnek újabb szállítmányt, amíg a régi el nem fogy. Természe­tesen a dolgozók ilyen megoldásba nem mentek bele és kénytelenek voltak az utalványokat, a szomszé­dos Gyóni Földművesszö­vetkezetnek átadni bevál­tás végett. így a Dabasi Föld­művesszövetkezet hanyag­sága miatt a gyóni szövet­kezetnél nagyszámú utal­vány gyűlt össze, melynek beváltása több időt vehet igénybe. Kérdezzük: nem lehetett volna-e a nemzetgazdaság­nak ilyen fontos anyagát megóvni a pusztulástól? Pél­dául úgy, ha az igénylőknek már a szén érkezésekor ki­adták volna, részletfizetés ellenében. Számítsuk csak át országos viszonylatban, hány milliós kár éri orszá­gunkat csak a szén gondat­lan tárolása miatt? Való­színű: sok helyen előfordul ilyen eset, amely a bürok­ratikus gondolkodással pá­rosulva, gondatlan nemtörő­dömséggel a dolgozókat is megfosztotta attól a lehető­ségtől, hogy téli széntüzelő­jüket még a nyár folyamán beszerezhessék. Kérjük a dabasi dolgozók és a dolgozó parasztság ér­dekében, hogy a szénellátást a Dabasi Földművesszövet­kezet minden eszközzel biz­tosítsa és a jövőben ne csak a saját érdekét, hanem a község dolgozóinak és lakos­ságának érdekét is tartsa szem előtt. Boros András, a Dabasi Járási Tanács VB elnöke Vízen úszó téglák Az építőanyagok tökéletesí­tésével foglalkozó kutatók igyekeznek minél könnyebb és mégis szilárd anyagokai előállítani. Ebben az irányban az utóbbi időben figyelemre méltó eredményt ért el auszt­ráliai mérnökök egy csoport­ja, amely cementből olyan tég­lát állított elő, amely úszik a vízen. A tégla súlya 1,13 kiló, s különleges palafélék össze­tételéből áll. Bár az ilyen téglákból épített falak szi­lárdsága megegyezik a közön­séges falak szilárdságával, sú­lyuk mégis egyharmada a kö­zönséges téglafalakénak. ve bemutassa tar­kóm megváltozott állapotát. Szép munka — mondtam kien­gesztelőn és él- ismerőn. Az öreg rámnézett és ke­serűen kifakadt. — Mestermunka lehetett volna, ha nem rohan és nem hajszol en­gem is. És most gyötör a lelkifurdalás. Élete alkonyán az ihlet egy szeren­csés percében el­készíthette volna a remekművet. Most meghiúsult, én miattam. Alig várom, hogy újra torzon- borz legyek.

Next

/
Thumbnails
Contents