Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-08 / 136. szám
J9ST. OKTOBER 8. KEDD SSf T/Ctrtap A termelőszövetkezet nem fejőstehén, hanem azonos érdekű emberek közössége Láioffaids as aisógödi Törekvésben Re tend és fegyelem nélkül nincs eredményes, gazdaságos termelés. A kapitalista gyáros és nagybirtokos nagyon is tisztábban van eszel. A legszigorúbb fegyelmet követelik meg alkalmazottaiktól, s a legkisebb fegyelemsértés esetén sem tétováznak, megbüntessék-e annak elkövetőjét. A felszabadulás előtti Magyarország gyárosai és földesurai sem különböztek e tekintetben nyugati barátaiktól. A büntetés mellett az üzemi munkást fegyelemre késztette a gyárkapuk előtt ácsorgó munkanélküliek nyomorgó hada is, akik reménykedve várták, mikor bocsát el valakit o gyáros, hogy ők kerüljenek esetleg a helyére. A falvak lakói is jól emlékezhetnek még az agrár-proletárok tömegeinek nyomorúságára, kiszolgáltottságára. Emlékezhetnek a gazdasági cselédek megalázó helyzetére. Az őszi sárban zötyögő szekérkara- vánokra, amelyeken szinte évente hurcolkodtak egyik birtokostól a másikhoz a bérescsaládok abban reménykedve, hogy talán jobb lesz, talán az új gazda nem zsákmányolja ki oly nagyon, mint a régi. bet fáradnak így, viszont az utóbbi időben ezer literrel esett a tej mennyisége, A szabadság nem jelenthet szabadosságot Rend és fegyelem nélkül mi Bem élhetünk. Pedig sokszor a szabadságot egyesek rosszul értelmezik és meg nem engedhető szabadosság lesz belőle. Jellemző példát találunk erre az alsőgödi Törekvő Termelőszövetkezet bem Kitűnő földjei és a fővároshoz való közelsége következtében minden lehetősége megvolna ennek a termelőszövetkezetnek ahhoz, hogy kimagasló termelési eredményeket érjen el, kiváló szocialista nagyüzemi gazdasággá váljék és tagjai jó módban éljenek. A termelési eredmények nem is rosszak. Mégis, a Törekvőnek 1 millió 800 ezer forint állami adóssága van. Pedig még csak gazdasági épületeket sem kellett építeniük, mint más tsz-eknek, hiszen a régi Nemeskéri-birtok épületeit kapták meg. Sajnos, a tsz tagjai körében nem tapasztalható valami nagy törekvés, hogy minél előbb tisztázzák az adósságokat, s azután saját hasznukra fordíthassanak minden jövedelmet* Ahogy esik, ügy puffan valahogy így jellemezhető a tsz-tagság magatartása. Ebből következik aztán, hogy bizony nagyon sok kivetnivalót találhatunk itt a munkafegyelemben. A Törekvő legtöbb tagja gazdasági cseléd, béres volt régebben. Ezeknek az embereknek a többsége újabban nagyon elkényelmesedett, mióta nem áll hátuk mögött a botos ispán, hogy munkára noszogassa őket. Mivel hajnalban nem zörgetnek az ablakukon, megesik, hogy legnagyobb dologidőben 8—9 óra felé baktatnak oda az iroda e'.é, s csak azután indulnak ki a földekre, de akkor sem mindenki. A 120 tag közül egyszerre 25 embernél többet sosem lehet összeszedni. Ezért van aztán, hogy jelenleg is napszámosokat keresnek, mert az őszi betakarítást nem tudják idejében bevégezni. Ami azt illeti, nem válik valami nagy dicsőségére egy termelő- szövetkezetnek sem, ez a módszer! Nem tetszik a hanyag munka ? Vessen maga az agronómus Sajnos a munkafegyedem hiánya nemcsak munkába induláskor, hanem munka közben is megmutatkozik. Nemrég előfordult, hogy vetéskor a fogatosok két-három fordulót üresen járatták a vető- gépet, míg észrevették, hogy nem vetett. Amikor az agronómus felelősségre vonta őket a hanyag munkáért, mindössze az volt a véleményük: vessen maga az agronómus, ha nem tetszik neki.:, Más alkalommal a növénytermelési brigád tagjai 14 hold földre kiszórtak 120 mázsa műtrágyát, szintén hanyagságból. Ugyanilyen felelőtlenség, nemtörődömség előfordul a tehenészetben is. A tsz nagy területen dinnyét termelt. Ott még most is sok apró dinnye található. Elhatározták, hogy ezeket a tehenekkel etetik fel. Mert be kellene talicskázni az istállóba, •> tehenészek restek behordani. Meglehet, kevesebCsak átjáróház A munkafegyelem hiányának oka két forrásból fakad. Egyik: sokan csupán átjáróháznak tartják a szövetkezetét. Megszedik magukat két- három esztendő alatt, a tsz lakásaiban kapnak otthont, vagy házat építenek. Ezután az apa esetleg továbbra is a tsz-ben marad, de fiai, lányai bemennek a fővárosba dolgozni. Ha rosszul jön ki a számítás, visszatérnek, de alkalomadtán ismét eltávoznak. Ifjú Majdan Ferenc például már három ízben volt tsz-tag, három ízben üzemi munkás az utóbbi éveikben. Jelenleg tsz-tag ugyan, de ismét kilépni szándékozik. Nincs mit csodálkozni aztán, ha az ilyen emberek nem érzik magukénak a termelőszövetkezetet és nem éreznek az iránt semmiféle felelősséget. Hozzanak fegyelmi rendszabályokat A másik ok: a termelőszövetkezeti alapszabály nem ír elő megfelelő fegyelmi szabályokat a fegyelemsértőkkel szemben, s nem büntetik megérdemelten a vétkeseket. Sok esetben elveszi kedvét a becsületes tagoknak is, ha azt látják, hogy a lelkiismeretlen, hanyag emberek ugyanúgy boldogulnak, mint ők, ha nem jobban. így lassan mindenkin erőt vesz a fásultság, nemtörődömség és csak azt nézik, hol lehet lazsálni, mit lehet megfogni, elvinni. Nem a közös gazdaság, hanem csak az egyéni boldogulás lesz az érdek. Mindezekből a hibákból adódik aztán az a sajnálatos tény, hogy az aisógödi Törekvőbe nem lép be egy környékbeli gazda sem. Szabolcsból, Borsodból hoznak új tagokat, ha azt akarják, hogy meglegyen a szükséges munkaerő. Nálunk a múlt emléke már a gyáros, a földbirtokos és kizsákmányolás. Nem ülnek nyakunkon többé „úri tatárok”* A 'munkásoké lett a gyár, maga gazdája lett a parasztember. Amit termel — közvetve, vagy közvetlenül — magának termeli. Szebelkó Erzsébet Az Asztronautikai Bizottság nyilatkozata az első mesterséges hold felbocsátása alkalmából A TTIT Asztronautikai (Űrhajózási) Bizottságába tartozó magyar űrhajózási szakemberek (csillagászok, meteorológusok, mérnökök, orvosok, m híradástechnikusok stb.) nevé-| ben nagy örömmel üdvözöljük! az első mesterséges hold szov-1 jetunióbeli felbocsátásának hí-1 rét. Ezt a nagy sikert &z űr*! hajózás távoli céljai felé ve-| zető út első mérföldkövének! tekintjük, amelyet egy-két év-| tizeden belül űrállomások ép£-§ tése, Hold-, sőt esetleg Mars-| rakéták fellövése követ majd.l Az űrhajózás első lépése egy-| ben nagyjelentőségű tudomá-1 nyos eredmény is, hiszen afel-| ső légkör kutatását ezentúl | mesterséges holdakkal végzik | majd. A bizottság be kíván kap-| csalódni a szovjet mesterséges | holdak megfigyelésébe is. A | Szovjetuniótól Ígéretig kap-1 tunk, hogy elküldi egy távcső-1 vés megfigyelő állomás szük-| séges felszerelését. Az állomás! működésére csak a műszerek | és a pályára vonatkozó továb-| bi adatok megérkezése utáni kerülhet sor. Már most meg| lehet azonban a rádiójelek vé-f telét kezdeni. Kérjük ezért a| rádióamatőrök szervezetét, to-l vábbá azokat az intézménye-1 két, amelyek a rádióvétel cél-§ jaira megfelelő készülékekkel! rendelkeznek, hogy az észlelé-| sek megszervezése ügyében | forduljanak Sinka Józsefhez,! az Űrhajózási Bizottság titká-1 rához, a Gondolat Kiadó szék-f házában (Budapest, VIII. Bró-| dy Sándor utca 16. Telefoni 343—733). Végül az Asztronautikai Bi-| zottság nyomatékosan hangsú-| lyozni kívánja, hogy az új| égitest egyedül helyes magyar § neve: mesterséges hold. A sai-| tóban gyakran szereplő „mű-! bolygó“ vagy „mesterséges | bolygó“, illetve „műhold“ el-| nevezés tudományos szem-1 pontból hibás (ugyanis a Föld,! mint bolygó körül keringő égi-1 test neve: Hold) és sajnálatos | fordítási hiba csupán. Nagy érdeklődéssel várjuk | a szovjet mesterséges hold oá-1 lváiával, műszereinek műkő-1 désével kapcsolatos úiabbada-1 tokát és főleg a megfigyelések | eredménveit. Annyi már most! is megállapítható, hogy az el-| ső kísérlet kétségtelen siker-1 rel folyik. Ért a "lóért a ma-| gunk részéről a békés tudo-i mányos munka terén elért, valóban korszakalkotó eredménynek kijáró örömmel üdvözöljük. A világ leglassúbb járatú repülőgépe A Szovjetunióban elkészült a világ leglassúbb járatú kis- repülőgépe. A gépet „Méhecske" névre keresztelték el és érdekessége abban rejlik, hogy óránként 50 kilométeres sebességgel is levegőben tarthatja magát. Maximális sebessége 230 kilométer óránként. Lassú járata: miatt a gépet mindenekelőtt légi felvételekre és életmentésre szánták. Mit bizonyítanak a számok? A megye valamennyi községéből és termelőszövetkezetéből beérkeztek a cséplési adatok a megyei tanács mező- gazdasági osztályára és így már képet kaphatunk arról, hogy milyen eredménnyel gazdálkodtak a termelőszövetkezetek és az egyéniek. A számadatok a gabonatermelésben a nagyüzemi gazdálkodás fölényét bizonyítják, mert akár a legutóbbi három év terméseredményeit, akár az idei termést vizsgáljuk, a tszElkészült az új kukoricakombájn kísérleti példánya A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépesítési tanszékén több kisebb közösség alakult a Kolbai-féle ikersoros kukoricatermesztés komplex gépesítésének kidolgozására. Többek között a négyzetbevetőgép módosításával előnyösebb vetőgépet szerkesztettek. Súlya könnyebb az eddigi kuko- ricavető-gépekénél — 350 kiló — mozgása gyorsabb, köny- nyebben fordul. Nemcsak ikersoros, hanem bármilyen más soros kukorica és több más növény, például napraforgó, répa, hüvelyesek vetésére alkalmas. A kísérleti gépet tavasszal kipróbálták, a minta- példány most készüL A növényápoláshoz szükséges gépeket a meglevők kisebb módosításával alakítják Iki. Most dolgoznak a kultivá- torok tengelytávolságának csökkentésén, hogy ezt a gépet a keskeny ikersorokban is használhassák és olyan változtatásokat akarnak végrehajtani, amelyek 3—4 centiméter kapálást mélységet biztosítanak. A beérés előtti utolsó kapáláshoz a tárcsát alakították át a szokásosnál keskenyebbre. Az ikersoros kukoricatermesztés teljes gépesítésében a betakarító gép megszerkesztése jelentette a legnagyobb feladatot. A Zetor-vontatású gép egyszerre két sorban vágja le a kukoricát, a nagy levelektől megtisztított csöveket pótkocsiba rakja. Óránkénti teljesítménye 1,7 hold, súlya 940 kiló, két és félszer kisebb a jelenlegi kukoricakombájnnál. A gép kísérleti példánya néhány nappal ezelőtt készült el* ek többet termeltek holdanként, mint az egyéniekAz utóbbi három év terméseredménye búzából a termelőszövetkezeteknél holdanként 9,5 mázsa, az egyénieknél 8 mázsa. Rozsból három év átlagában a tsz-ek 7,4, az egyéniek 5,8 mázsát 'takarítottak be. Az őszi árpa — ugyancsak a három évi termés alapján — holdanként a szövetkezeteknek 11,2, az egyénieknek 10,8 mázsát adott. A zab termelésében 0,8 mázsával előzték meg az egyénieket a szövetkezetek. A termelőszövetkezetek idei terméseredménye búzából holdanként 11,3, rozsból 7,8, ószá árpából 12,6, zabból 9,2 mázsa. Az egyéniek búzából 9, rozsból 6,8, őszi árpából 11,5 és zabból 9,3 mázsa átlagtermést értek ei. Ha a tsz-ek magasabb termésének okát akarnánk megindokolni, röviden így válaszolhatnánk: idejében végzett gépi talajelőkészítés, minőségi vetőmag, gondos növényápolás. liiiiHtimmmn imi tmmnntu mnumtrnimmimmtmminiimnHiiH<iintmimniiHtHiimim»mn«M«g KI LESZ A GYŐZTES? mb 11 ftl ntmninimwmnmrníBnmiHnmmifmimuiirmiiiimni j gyászruha nem tűri • sl nyilvánosságot, a töm- jénezést. Csend, hóik, fátyolos szomorúság lengi körül a karcsú női alakot, a minden távolabb áll tőle, mint a nyilvánosság kíváncsi érdeklődése, elismerő pillantásai. Ezért személyéről csak annyit:. F. Júliának hívják. Ott él Vácott, az állomás felé vezető utca egyik házában csendesen, egyedül — most mór teljesen egyedül Nem fájdalma fokozásául, nem is nehéz életére emlékeztetőül — csak éppen a szép, meghatóan emberi történet kedvéért engedje meg, hogy néhány sort írjak róla: Huszonkét éves volt akkor, törékeny és finom, mint valami drága porcelán, hamvas, üde. És annyi mindent várt az élettől! A szíve támlán, szomjasan várt valakire. Az anyja varrónő volt. A kis lakás sötété«, rossz ri!á- gítású konyhájában kattogott reggeltől estig a varrógép. Kisegítőt nem fogadtak, Júlia egyengette a tű alá az anyagot. Mértéket vett, szabott, az anya. pedig szótlan, elismerő pillantással figyelte, hogy kap lelket keze alatt az anyag. Családi vonás voh már náluk a varrás-szabás szeretete. Az asszony észrevétlenül adogatta át tudását, ízlését a lánynak. Jól megvoltak ők ketten, a környező házak, utcák mindig ontották a vásárlókat, rendelőket. Aztán egyszer — édesanyjával együtt — Péter is eljött a próbára. Míg Júlia és az asszony ügyes kezekkel igazgatták az anyagot, s feljegyezték a vevők utasításait, Péter hallgatva figyelt, nézte a karcsú lány ügyes mozdulatait, finom, lelkes arcát. Azután anyja helyett ő jött el a ruháért... S zép volt ez a bontakozó szerelem. Olyan szép, amilyet csak huszonkétéves korában érez az ember: vágyakkal, szépre szomjas epe- déssel, milliónyi tervvel átHŰSÉG szőtt szerelem. Júlia esténként letette a munkába fogott ruhadarabot, elmentek sétálni, a dunaparton bolyongtak. Tizenegy után Péter hazakísérte a lányt. — Derék fiú, jó fiú —> mondogatta sokszor Júlia édesanyja. És a lány nem tudott nagyobb dicséretet elképzelni az anyai szavaknál. Mérhetetlen, rajongó szeretettel csüggött a kicsi, ősz- hajú asszonyon és eltervezte: hogyan is lesz, ha majd együtt Idknaík Péterrel, anyjával. ö majd dolgozik anyára, többé nem kell a gépre görnyednie, pihenjen végre szegényke. Terveztek együtt, külön- külön is, míg egy tavaszi napon reggel a gépre borulva, irtózatos fájdalmak közt görnyedve találta anyját. Mi baja lehet7 — senki sem tudta. Orvost hívott, az asszonyt kórházba szállították. Egy hétig feküdt benn, meg-meg- újuló, majd csillapuló fájdalomban. Mielőtt kiengedték, a professzor félrehívta Julikát. — Kedvesem, as anyjával nem közöltem semmit — magának azonban tudnia kell. Az édesanyja gyógyíthatatlan. Elélhet hosszú évekig, ha nagyon gondosan ápolják. De meghalhat egy pillanat alatt is. Rákja van... i zt hitte, ott nyomban zí összeesik. Elfeketedett előtte minden, csak a három irtózatos betűt látta, mintha tűzbe mártott ecsettel írták volna fel a kórházi folyosó fehér falára, az orvos részvevő arcára. Rák! Istenem, csak anya meg ne tudja, csak ne sejtsen semmit a szörnyű valóságról. Könnyben úszó szemekkel nézett fel az orvosra, s csak a nyugit tudott mondani: — Köszönöm, hogy szólt. Majd... majd vigyázok rá Megpróbálok mindent. Hazavitte az asszonyt, vigyázott rá mint valami kicsiny gyermekre. Ápol gáttá. Aznap éjjel egy szemhúnyást sem aludt. Embertelen fájdalom kísérte egy édes álom, még■ testet sem öltött ábránd elpusztítását. Anya, vagy Péter —- és Pétert törölni kellett az életéből, hogy anyának mindent megadhasson. Hogy mellette maradhasson, hozzátegyen néhány évet a kicsi asszony fogyó életéhez... Mert hátha a házasságában nem lenne annyi ideje — hátha Péter később türelmetlenné válna . -.i Ha megunná anyát. -. Lemondott. Attól kezdve a kis házban nem beszéltek f érfiaikról. Anya néha előhozta a dolgot, hogy ha ő meggyógyul.., azért gondolni kell a jövőre is ... Júlia ilyenkor mosolygott, kicsit fájdalmas, kicsit lemondó, de nagyon szerető mosollyal: „Persze, Édes, ha maga meggyógyul, járunk majd társaságba. , Majd akkor férjhez megyek. Persze!" „S az évek szálltak, mint a, percek"A gép kattogott, folyvást kattogott. Júlia szállította a ruhákat, szépen varrt, finoman, gyakorlott kézzel Anya: segített kicsit a szabásban, nem tudott ölhetett kezekkel ülni soha. Megvolt mindene. A lány a legfinomabb falatokat hordta: haza. Hires, ismert orvosok adtak enyhítőt az újra és újra visszatérő kegyetlen fájdalmakra. Néha azt mondta az asszony, éjszaka. amikor a nyomasztó fájdalomtól nem tudta lehunyni a szemét: — Júlia, édes kislánirom, meddig bírod még? Vétkezek én ellened, bűnt követek el emésztem az életedet. ö csillapította: „Ne mondjon ilyet, drága, maga csak gyógyuljon szépen.“ És lopva, a konyhában törölte csak le a könnyeit. Mert évről évre többet szenvedett a szegény asszony. Az utolsó esztendőben csak néha tért magához; morfiumos kábulatban aludta; át a napokat. Világos perceiben tétova kézzel simogatta meg a lánya sötét haját: „Itt vagy még? Te szegény kis lélek. Kis. mártír lányom...“ A zután egy csöndes, szep- --*■ temberi délután elaludt. Meggyötört arcvonásai kisimultak. Keze még egy utolsó símogatás emlékével kulcsolódott össze mellén. A morfium szelíden, vigyázva átringatta sokat szenvedett testét a túlsó partra, fájdalom nélkül. Soha nem sejtett semmit szörnyű bajáról, Ügy halt meg, hogy semmit nem tudott a halál- félelem irtózatáról.. * Nem rég. az anyja temetése után találkoztam Júliával. Ültünk a kis, néptelen főtéri cukrászdában, elnéztem szép, halvány arcát* gyászruhás alakját. Szép volt most is. De a harmadik X- et már túlhaladta. Arcán leheletszerűen, de letörölhe- tetlenül jelentkeztek a hervadds finom árnyékai. — Nézi a ráncaimat? megindítóan szelíd mosoly- lyal bólintott. — Van néhány. Valami a számra adta a kérdést: — Júliám, nem sajnálja a fiatalságát? Nem sajnálja az elmúlt éveket? AT em haragudott meg a 1' kérdésért, egyszerűen, nyugodtan nézett szembe velem. — Nem. Csöppet sem. Én miamire örök életemben büszke leszek. Akkor is, ha vár rám boldogság, akkor is, ha teljesen egyedül maradok Az emberek ma sokszor megfeledkeznek arról, hogy mit kaptak az anyjuktólÉn megtettem, amit tehettem. Én nyugodt vagyok. Mert tudom, hogy amit kaptam tőle, nem méltatlanul kaptam tőle, megszolgáltam ér-< te. Csécsei József,
