Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-01 / 130. szám

1957. OKTOBER 1. KEDD '"Wtirlap S Méltóan a párt hős harcosának emlékéhez Ragyogó napsütés köszöntött Szentendrére szeptember 29- én, a néphadsereg napján. A iáktól övezett sportpálya is ünnepi díszbe öltözött ez alka­lomból, hiszen a város és a já­rás lakossága nemcsak békénk védelmezőit, szocialista hazánk hű katonafiait ünnepelte e na­pon, hanem a proletárhaitalom védelmére felfegyverzett mun­kásőrséget is. A járás dolgo­zói szeretet ük és megbecsülé­sük kifejezéseként gazdagon hímzett vörös csapatzászlót ajándékoztak a munkásőrség szentendrei zászlóaljának, amely e naptól kezdve az 1956. december 10-én mártírhalált halt Biksiza Miklós nevét vi­seli; Délelőtt 10 órára tűzték ki a névadó és zászlóavató ün­nepség kezdetét, de a város apraja-nagyja, a főváros, va­lamint a megye járásainak küldöttei már jóval előbb gyü­lekeztek az ünnepség színhe­lyén. Bent a sportpályán kato­nás rendben várakozott a zász­lóalj, amelynek soraiban nem egy „19“-e9 veterán és egykori KIMSZ-tag, s még több „45"- ös harcos szorította keményen a néptől kapott fegyvert. Pontban 10 órakor a zászló­alj jobbszámyán elhelyezke­dő honvéd zenekarból felhang­zott a díszjel. Sápi Lajos, a munkásőr-zászlóalj parancs­nokának harsány „Vigyázz! Középre nézz!" — vezénysza­va, majd katonás jelentés- tétel után, Arató Jenő ezre­des, a Pest megyei munkásőr­ség parancsnoka felolvasta a munkásőrség országos pa­rancsnokának düszparancsát; Az ünnepi beszédet az MSZMP szentendrei járási végrehajtó bizottságának első titkára mondotta. A járás dol­gozói által adományozott vö­rös zászlót Preisner Gyula, a Budakalászi Gyapjúszövetgyár igazgatója adta át a munkás­őr zászlóaljnak. Rövid kö­szöntőjében kifejezte a járás valamennyi dolgozójának azt a hitét, hogy a munkásőrség, méltón a mártírhalált halt hős, Biksza Miklós emlékéhez, be­csülettel teljesíti feladatát a proletárhatalom védelmében. A néphatalom eszméjét kifeje­ző zászlóra a névadó kommu­nista mártír távollevő özvegye helyett, Biksza Miklósné húga, Léé Lászlóné kötötte fel az el­ső szalagot. Utána a megyei, valamint a járási párt- és ta­nácsszervek. tömeg-szerveze­tek, iskolák, községek, üzemek, termelőszöve1: izetek küldöt­tei helyezték el szalagjaikat. Rövid idő alatt vörös, piros, fehér, zöld és kék színekben pompázó szalagerdő borította be a munkásőrjelvénnyel éke­sített selyemlobogót. Eközben a Pomázi Posztógyár óvodásai az „óvó nénik“ felügyelete alatt fáradhatatlanul járták a muntbásőr zászlóalj sorait és egy-egy vörös szegfűt tűztek a rounfeásőrök gomblyukaiba. Az ünnepség befejező aktu­saként a közönség és az ün­nepség elnöksége előtt díszme­netben vonult el a zászlóalj. A részvevők lelkes tapssal fejez­ték ki szeretetüket az erőt és fegyelmet sugárzó egység lát­tán. Joggal érezték: a Biksza Miklós nevét viselő szentend­rei munkásőr zászlóalj a járás legjobb, legodaadóbb harcosait egyesíti saradban. ★ Monoron a pártbizottság székhaza előtt a monori járás munkásőr százada zászlóavató ünnepélyt tartott. A munkás­század a díszparancs fölolva­sása után a Köztársaság té­ren hősi halált halt Bata Fe­renc alhadnagy nevét vette fel. Az ünnepi beszédet Püspö­ki Károly, a monori járási pártbizottság titkára tartotta. A mai napon — mondotta Püspöki elvtárs — kettős ün­nepet tartunk. Ünnepeljük néphadseregünk napját és ünnepeljük a monori járási munkásőr század névadó és zászlóavató ünnepét. Az ellenforradalomról szól­va, megállapította, hogy fegy­veres testületeink színe-java, a legénységi állomány és a tisztikar jó része is becsülettel, híven teljesítette esküjében vállalt kötelességét. Fegyve­res erőink becsülete érdeké­ben meg kell mondani azt az igazságot, hogy októberben nem a hadsereg és nem a bel­ső karhatalom vált árulóvá, hanem a parancsnoki karban meghúzódó ellenséges, revi­zionista elemek. A továbbiak­ban megállapította, hogy nem a „felkelők”, a nemzetőrök és i az ellenforradalmárok szerez­tek dicsőséget a magyar nép­nek. hanem azok a kommu­nisták, munkások, karhatal- misták, akik a szovjet csapa­tok segítségére támaszkodva torkon ragadták a halállistá­kat összeállító pogrom-lovago­kat. Befejezésül, a munkásőrség 1 jelentőségét ismertette Püspö­ki elvtárs. Végül Bata Ferenc elvtárs emlékét, idézve, arra kérte a munkásőröket, hogy legyenek méltóak a zászlóhoz, amelyet átvettek és legyenek méltóak Bata Ferenc és a töb- I bi hős szelleméhez; j A beszéd után Bata Ferenc Preisner Gyula (balról a harmadik) rövid üdvözlő beszéd kíséretében adja át a csapatzászlót A KIOSZ JELENTI: Komoly erőfeszítések a kisiparosok jövő évi jobb anyagellátása érdekében A magánJdsdpar különböző szakmái álltai használt több száz anyag közül sok a gaz­dálkodás alá vont, de nem ke­vés azoknak az anyagoknak a száma sem, amelyeket szabad (lakossági) forgalomban lehet beszerezni. Ezek közül né­hány anyag megszerzése — miután hiánycikk — szinte a lehetetlennel határos, tehát szervezett ellátás formájában kell beszerzésűikről gondos­kodni; A KIOSZ központ anyag­osztálya most állította össze a magánkisipar 1958. évi vár­ható anyagszükségletét azok­ból az anyagokiból (közel 300), amelyekből népgazdasági mé­retben számottevő mennyisé­get használ fel a kisiparosság. A feladat nem könnyű. A kisiparos nem előre el­készített terv alapján dol­gozik, munkáját a lakos­ság, a kereskedelem, a vállalatok igénye, az ex­portlehetőség, az iniport- megtakarítás időről időre változó szükségessége ha­tározza meg. Hcgyan történik mégis az egyes anyagokból a kisipar szükségletének meghatározá­sa? Átlagfejadagok alapján, ösz- szeisíléssel. Ez azonban nem egyszerű dolog. Nem egy anyagot sok szakma használ, különböző mennyiségi szük­séglettel. Egyik vagy másik anyagból sokszor ugyanazon szakmabelinek is változó az igénye (pl. a falusi cipész in­kább használja a bakancsnak való vixosbőrt, míg a város­beli cipész jobban keresi a króroos cserzésű felsőbőrt). De változik egy-egy anyagból az igény egyénenként, a forga­lom szerint is. A jövő évi jobb anyagellá­tás érdekében az 1958. évi magán kisipari anyagszük­séglet összeállításának munkájába a KIOSZ anyefőosztálya bevonta a legjobb szakiparosofeat, szakcsoportvezetőket. Ez a módszer újszerű; Célja nemcsak a szakmai tapaszta­latok felhasználása, messze­menő támaszkodás az elismer­ten jó szakemberek vélemé­nyére, hanem az is, hogy ma­ga a szakma vegyen részt sa­ját anyagszükségletének fel­mérésében, az anyagellátás ifei- afakításában. Az érdekeltek örömmel kap­csolódtak be a munikába és tudásuk legjavát adva, ko­moly segítséget adtak ahhoz, hogy a jövő évi anyagszükség- leti terv szakmailag sokkal megalapozottabb legyen, mint az eddigi években. Reméljük, hogy az alaposab­ban felépített és indokolt terv az ellátást megállapító szer­vek részére is több segítséget ad. Természetes azonban, hogy az anyagellátás mértéke egy- egy anyagból döntően az or­szág jövő évi lehetőségeitől függ­A megnövekedett kisipa­roslétszám nem egy anyag­nál komoly feladat elé állítja nemcsak gazdasági szerveinket, hanem az egész népgazdaságot is. Az országban több miint 16 ez­ren használnak fel cipész- anyagot. Ez a létszám néhány kilogrammos havi ellátás mel­lett is évi 50—100 vagon kru- pontalp biztosítását igényli, csak a kisipar részére. Ahhoz, hogy 13 ezer asztalos havonta rendszeresen néhány tized köbméter fűrészárut kapjon, közel 70 ezer köbméter anyag­ról kell gondoskodni; Ezen óriási mennyiség biz­tosítása — ha egyáltalában le­hetséges — hatalmas erőfe­szítésieket igényel. A KIOSZ eljuttatta az ille­tékes szervekhez a ma­gán kisipar 1958. évi igé­nyét azokból az anyagok­ból is, amelyekből a kis­ipar részére külön ellátást nem biztosítottak. Ilyenek: a lényegesebb sza­badforgalmú cikkek (pl. bú­torszövet, drill, samottáru, villanyszerelés'! anyagok, etb.), továbbá azok az anyagok, ame­lyekből a kisipar ellátása sok más felhasználóval együtt egy átfogóién megállapított anyag­mennyiségből történik. Ezzel azt kívánta a szervezet elérni, hogy a kérdéses anyagból a gazdálkodó szervek, a belke­reskedelem, már jóelőire is­merje a magánkúsiipar szük­ségletét. Reméljük, hogy ez a gondos és előrelátó munka­módszer meghozza a jövő év­ben a kellő eredményit, a jobb ellátást. * édesapja fia emlékét idézte és megköszönte az irántuk ér­zett mély részvétet. A szép. bensőséges ünne­pély — amelyen megjelent Horváth András elvtárs, a Pest megyei pártbizottság el­ső titkára és Fekete Sándor elvtárs, az országos munkásőr parancsnokság részéről —- nívós kultúrműsorral ért vé­get; Szezon végén a Nagykőrösi Konzervgyárban A képen Orosz Egonná, Fehér Mária és Tóth Mária. Körte­befőttet készítenek A konzervgyártási szezon­nak lassan vége. A meglevő nyersanyagból még körülbelül október közepéig tudnak dol­gozni, majd a szokásos téli munka következik, a félkész­gyártmányok feldolgozása, a csomagolás és a szállítás. Mi minden készült az idény alatt? Két és félmillió kilo­gramm zöldborsó konzerv, 1 800 000 kilogramm csemege- uborka, 1 400 000 kilogramm lecsó (ennek gyártása még nem fejeződött be). 900 000 kiló paradicsompüré, még ezt is gyártják, 1 500 000 kiló sárga« barack, 300 000 kiló sárga; barack dzsem. 400 000 liter gyümölcsbor, ezenkívül sok befőtt, dzsem, íz, különböző készítmények, savanyúságok, bab, tök, spárga, töltenivaló paprika stb. Úgy is lehetne mondani, hogy mindaz, ami szem-szájnak ingere, megtalál­ható a gj ír raktáraiban. Kissé aggódva tekintenek a gyárban a negyedik negyedév elé. Kevés árut rendelt tőlük a kereskedelem. Azelőtt sok száraztésztát készítettek télen, Ne haragudjék, hogy isme­retlenül lapunk hasábjain le­véllel fordulok önhöz, de Ceg­léden jártam, s akaratlanul is megakadt szemem a hatalmas hirdetményeken, melyek a város legkülönbözőbb pontjain tudatják a „tánckedvelő fia­talokkal, hogy október 1-én, kedden, új tánckurzus kezdő­dik". A hirdetmény ezek után felsorolja, hogy mi mindent tanulhatnak meg a tándked- velő fiatalok. Így a szvinget, bugi-vugit, mambót, csa-csa- csát. Őszintén szólva mély megelégedés töltött el, amikor mindezt elolvastam. Hiszen igaz is, tűrhetetlen, hogy a legkisebb faluban is csa-csa- csázndk, de a ceglédi fiatalok még nem rophatják ezt az igazi „nemzeti" táncot. Ne értsen félre: nem vagyok el­fogult, szűklátókörű stb., aki azt kívánná, hogy csakis csűr- döngölőt járjanak fiataljaink. Nem. Járjanaík modern tán­cokat is, hiszen a swing, a rumba és a többi tánc is jár­ható úgy, hogy a legszalon­képesebb legyen. De a hirdet­ményen felsorolt tánc kávái­dé? Helytelen volt. hogy hosszú éveiken keresztül úgy tettünk a nyugati modern táncckkal, mintha nem is léteznének. De én úgy gondolom, helytelen az is, ha most átvesszük a Nyugat táncőrületét és tangó, keringő helyett csa-csa-csá-t tanítunk fiataljainknak. És engedje meg, hogy mindezek után még csak egy dologra: hívjam fel figyelmét: a hir­detményen íközölt lista nem teljes. Hiszen kimaradt onnét a „vágyva várt” Rock and roll és a Calypso. Gondoljon csak arra, hová juthatnak a ceg­lédi fiatalok, ha nem tudnak Rock and roll-ozni, s ha a Rock and roll nyomán nem támadhat annyi botrány, mint a környező kapitalista álla­mokban, akkor rendőrségünk­nek is mi dolga lesz? Szórakozzanak, táncoljanak fiataljaink. Jó dolog ez, s jó dolog az is, ha önnél meg­tanulják a tánc alapelemeit. De gondoljon arra, hogy soha ne menjünk tovább, mint a jó ízlés határáig. Üdvözli önt: Mészáros Ottó Albérleti szoba—500 forint lelépésért Andrási Márton a közel­múltban találkozott Budaör­sön egyik ismerésével, Gödér Jánossal, akihez így szólt: — Én elköltözöm Űjszent- margitára és mivel tudom, hogy te lakást keresel, el­adom neked ötszáz forintért azt a szobát, ahol lakom. Gödér nagyon megörült az ajánlatnak és az ügylet per­ceken belül létrejött. Andrási megkapta az ötszáz forintot, és a továbbiakban abban egyeztek meg, hogy reggel, elköltözése után átadja a kul­csot is Gödörnek. Másnap meg is jelent Gödér lakásán, oda­adta neki a kulcsot, ő pedig eltávozott. Gödér ezután föl­rakta a bútorát egy kocsira és beállított Andrási volt laká­sára, az Uzsoki köz 10. ezámú házba. Mikor a kulcsot a zár­ba ülesztette, megjelent a másik lakó, Bajkó Istvánná, aki meglepve látta, hogy Gö­dér be akar költözni. Éles szóváltás keletkezett köztük és ennek során kiderült, hogy a ház és a lakás Bajkónéé, Andrási csupán albérletbe vet­te ki az egyik szobát. Keresni kezdték Andrásit, de nem találták meg, mert időköz­ben már árkon-bokron túl volt Gödér megtette a felje­lentést a budai járási kapi­tányságon, ahol megindítot­ták az eljárást és kihallgatták Andrásit, aki nem tagadta az ötszáz forint felvételét, de azt mondotta, hogy ezt Gö- dértői költözési költségekre kapta; Állítását Gödér megcáfolta és igy csalás miatt megindítot­ták ellene az eljárást. Most kevesebbre van szükség, mert a beadás eltörlése után csökkent e cikkek kereslete. A mustsűrítés is kisebb mérték­ben történik, mint eddig, mert a mustbeadás is megszűnt. Sok főzelékfélét adtak és ad­nak el a Német Demokratikus Köztársaságnak. Most csök­kentették a rendelést. Ennek oka, hogy a tavaly kiesett két- hónapi mennyiséget az idén szállította a gyár. A németek viszont jogosan azt mondják, hogy visszafelé nem tudnak enni; Az elkövetkezendő időszak, ban nagy feladatot jelent az exportszállítmányok útbaindí- tása. Az elmúlt héten és ezen a héten már megkezdődik a szállítás. Száz tonna hordós paradicsom megy Nyugat- Németországba, 60 tonna ká­posztával töltött paprika és 10 tonna meggyiz a Német De­mokratikus Köztársaságba, 40 tonna dobozos paradicsompüré Finnországba, 150 tonna zöld- borsókonzerv indul útjára Csehszlovákiába, és így to­vább. A nagyobb méretű ex­portszállítás azonban október közepe táján kezdődik, amikor már naponta 8—10—12 vagon áru indul külföldre. Olajos paprika „hegy”. Ilyen gúlákba rakják a kész be- főtteket a raktárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents