Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-04 / 133. szám
4 '“7i~fCirIap 1957. OKTOBER 4. PÉNTEK Lesz-e Petőfi múzeum Dömsödön? AMADO REGÉNYE FILMEN „Hova szívem, lelkem, Mindig, mindenhonnan vissza- visszavágyott, Üjra láttam végre születésem lóidét, A szép Kis-KunsáRot!”V an-e még költőnk, akinek neve úgy összeforrott volna az ország egy részével, mint Petőfié a Kiskunsággal? Rajongott-e valaha jobban költő a szülőföldért, mint ő? Tárta-e fél nálánál szebben bárki is az egyhangúnak látszó pusztaságok, rónák ezernyi szépségét? Bizton állíthatjuk, hogy nem; Nem volt és nincs rajta kívül magyar költő, aki szív- vel-lélekkel ennyire a népé, ennyire a pusztáé lett volna. De nem hiába volt ő a puszta, még inkább szőkébb hazája, a Kiskunság szerelmese! Mert ahogy ő rajongott hajdan a vidékért s népéért, úgy rajong ma érette az egész Kiskunság. Ha itt kimondod a szót: költő, mindenkinek Petőfi jut eszébe mindenekelőtt.:: S ha végigjárod az egész Kiskunságot, tapasztalni fogod, hogy nincs egyetlen apró település sem, ahol utca, tér, termelőszövetkezet, vagy kul- túrcsoport ne viselné a költő nevét. Minden városban, minden kis községben, ahol valaha csak megfordult, emléktábla hirdeti a hajdan nagy esemény emlékét. r így van ez Dömsödön is. Itt három hely emlékeztet a költőre. Az első egy hatalmas tölgy, lent a dunaparton. Emléktábla rajta, hogy a fa lombsátra alatt született néhány Petőfi vers; A második a mai Bajcsy- Zsilinszky út 6. számú ház. Ezen szintén emléktábla hirdette, hogy e házban lakott a költő. Ez így volt ez év elejéig, azonban a kutatások folyamán kiderült, hogy Petőfi szüleinek valóban e házban volt kocsmájuk, ám a híres fiú n©m ott lakott, I dős emberek rriesélik, hogy hírnév ide és oda, az egyszerű, szigorú atya 1846-ban két hónapig nem engedte haza fiát valami féle, általa nagyon zokonvett sérelem miatt. Ez idő alatt a költő a szomszédos, mai Petőfi Sándor utca 13. szám alatti házban lakott, Kovács Jánoséknál. Ezért vették le az előbbi házról az emléktáblát, azzal a céllal, hogy majd a másik, valóban a költő lakásául szolgált épületen helyezzék el. A házban múzeum berendezését határozták el a dömsödiek, s ennek megvalósítása érdekében alakult meg a Petőfi emlékbizottság Nagy tervekkel jött létre, ám a tervek yalóraváltása megrekedt a kezdet kezdetén. Miért? Mert a múzeum létesítéséhez elsősorban helyiségre lenne szükség. A házra, amelyben a költő élt. A ház azonban igen elhagyott, elhanyagolt állapotban a mai napig is magántulajdonban van. Cigányok laknak benne, akik húszezer forintért hajlandók lennének eladni az épületet. De ez a húszezer forint éppen, ami hiányzik. A tanácsnak nincs rá pénze, pedig a múzeum kellene. Ez év június 2-án tehát kérelemmel fordult a bizottság a Művelődési Minisztériumhoz, hogy segítsék elő a megvalósulást. Hiszen más minden meglenne, csak a házat kellene megvásárolni. A múzeum berendezését vállalta a Petőfi Irodalmi Múzeum, s patronázsként a Magyar Gyap- júfonó és Szövőgyár vállalta tizenötezer forint értékű helyreállítási . munkák elvégzését... Ezenkívül maga a bizottság s a tanács is megadna minden segítséget, amelyet saját erejéből meg tud oldani. Csak éppen az épület nincs meg még ma sem. Mert a Művelődési Minisztériumnak nincs pénze, egyébként bármennyire is hasznosnak találná a múzeum létesítését. Pénz hiányában Csatolt viszont egy javaslatot a kérelemhez, s az egészet áttette augusztus 2-án a Pénzügyminisztérium illetékes osztályához. így aztán a tervek azóta is csak tervek maradtak. Pedig kár értük. Nemcsak azért, mert mint idegenforgalmi látványosság késik a múzeum — a községnek nyáron valóban számottevő az idegenforgalma —, hanem azért is, mert gazdag programjával szegényebb lesz a község kultúrélete. Jó lenne, ha az illetékesek nem hagynák ennyiben a dolgot, s hamarosan több lenne egy oltárral, amelyen a költő emlékének áldozhatna a hálás utókor. Madácsy Magda Carlo Ponti olasz filmproducer megfilmesíti Jorge Ama- do brazil író „Holt tenger” el- mű regényét. Carlo Ponti a film női főszerepének, Líviának alakítására Sophia Lo- rent, a neves olasz filmszínésznőt hívta meg. A filmet Brazíliában forgatják. Szovjet ünnepi filmhét n megyében A Pest megyei Moziüzemi Vállalat készül az október 31 és november 6-a között tizedszer megrendezésre kerülő ünnepi szovjet filmhétre. Ez alkalommal hét új filmet mutatnak be a megyei filmszínházak. Bemutatásra kerül az ez évben a Cannes-i filmfesztiválon a legjobb forgatókönyvet megillető díjat nyert „A negyvenegyedik” című film, valamint a színes, magyarra szink. ronizált, Gorkij-regény filmváltozata, „Az anya”, Marikájával a főszerepben. Az új magyar filmek közül n:a Budaörsön mutatják be a Láz című fűmet, amelynek főszereplői: Bessenyei Ferenc, Gordon Zsuzsa és Bara Margit. Október második felében kerül bemutatásra a megyei filmszínházakban a Csigalépcső című film, melynek külső felvételeit Vácott készítették. E film főszereplői Somogyvári Rudolf, Vass Éva és Sütő Irén. Kerepes múltja és jelene — a számok tükrében Az elmúlt tizenkét esztendő alatt jelentősen megváltozott Kerepes község arculata, lakó;na x élete. Ezt már az is észreveszi, aki először téved ebbe a négyezerszáz lelket számláló kisközségbe. A széles főúton itt is, ott is féligkész, most épülő házak meredeznek az ég felé. Másutt festik, csinosítják a házakat. Az emberek tiszta, jó ruhákban járnak, s az üzletek gazdag választéka is kevés olykor — sok ekekből még nem tudják kielégíteni a kerepesiek igényeit. A felszabadulás előtti évtizedben talán ha húsz ház épült a községben. 1945 óta eltelt időben azonban a házépítés óriási mértékben megnőtt. Nemrég fejezték be a háromszázadik új családi ház építését és jelenleg mintegy húsz ház építése van folyamatban. 1945 előtt nyolc tanító oktatta, nevelte a kerepesi gyerekeket. A most kezdődött új tanévben már tizenketten tanítanak az iskolában; Ezekben a napokban válik valósággá a kerepesiek huszonötesztendős kérése is. Néhány napön belül megkezdik a szőlősori átjáróhíd építését, mintegy negyvenezer forint költséggel. A híd alkatrészei már az építés helyén vannak, s egy hónap múlva már száraz lábbal kelhetnek át az eddig sáros, mocsaras rész fölött az emberek. Ugyancsak régi kívánsága teljesült nemrég a községhez tartozó Szilasliget mintegy ezer lakosának is. Villanyt kaptak. Sőt nemrég fejezték be a Kerepest Szilasligettel összekötő kétkilométeres út közvilágításának kiépítését is. A felszabadulás előtt mindössze két szórakozási lehetőség volt Kerepesen. Az öreg düledező mozi és a kocsma. Ma a háromszáz főt befogadó szép kultúrteremben jönnek össze esténként és vasárnaponként a fiatalok, s kellemesen töltik itt idejüket, | de Mexikóban most tartották meg az idei nyári fürdőruha | divatbemutatót. Képünk a pálmaházban tartott divat- bemutató szereplői közül kettőt mutat be-~álllltlHI!lilál!lllllilllHIIIltnilfe^fiUIitUltllllIMHIIIHIIIIUIIIItlllllHlllllllllllimilllltllllllUllllllllllltlllllllll||||l|lÍ||!|||||t||||||||tini Nálunk mar ősz van, A dabasi tűzoltóság szép, kollektív munkája Egyéni ötletekkel, kezdeményezéssel sokszor nagy összegeket takaríthatunk meg és fordíthatunk még hasznosabb célra. A dabasi tűzrendészen alosztályon is így gondolkoztak és négyezer forint megtakarítással otthonosabbá, szebbé, csinosakba tették munkahelyüket. Az alosztály épületét több mint három éve nem tatarozták. a kopott falak lehámlottak, a vakolat lehullott. Az alosztály valamennyi dolgozója gondolkozott rajta, hogyan tudnák munkahelyüket rendibehozni. Pénzük nem volt a javításra. Egyik ötlet a másikat követte és máris akadt kőműves, szobafestő és mázoló. Király elvtárs rögtönzött egy kőművesállványt, és keze alatt villámgyorsan tűntek el az omló falrészek. Ez alatt Balogh és Hor- nyák elvtársak az alkalmi piktorod kikeverték a megfelelő színt a festéshez. Izgalmas versenyszellem alakult ki és három nap alatt szinte újjá varázsolták kollektív munkával a tizenkét helyiséget. Hajnal Endréné Dabas P rága egy kicsit hasonlít Budapesthez, mert a csehszlovák fővárost is, akárcsak Budapestet — folyó szeli ketté: a Moldva. Kicsit sö- tétebb a vize, kicsit komorabb, mint a Dunáé. De valahogy úgy tűnik, épp ez illik a városhoz, öreg, méltóságteljes műemlékeihez. Mert Prágában nagyon sok műemlék van. Őrzik, ápolják ezeket a régiségeket. Ott álltunk az Apostolok temploma előtt, vártuk, hogy óraütéskor megjelenjen a tizenkét apostol, meghajoljon az utca felé és a harangszó után ismét eltűnjenek, majd újból és újból folytassák a kört még sok éven át... A város lakói már az apostolok jövetele előtt fél órával türelmesen vártak és úgy nézték az ósdi játékot, mintha akkor látták volna először. Gyakran róják azt a szűk kis utcát, 9 csodálják a templom melletti Húsz János-szobrot, és tisztelettel emlékeznek a huszitákra. At-át járnak a karcsú hidakon, hogy felkapaszkodjanak a Hradzsin faPILLANATKÉPEK CSEHSZLOVÁKIÁRÓL Iáihoz. Az ódon várfalak között sok pár sétált, amikor arra jártunk. Hányán álltak meg Kolozsvári Márton és György világhírű műve előtt: gyönyörködve a Szent György- szobor kecses, finom figurájában. Ott nyúlik az ég felé a Vitus templom gótikus csúcsa. Szép innen lenézni a városra! Messziről odalátszik a Gottwdldov Mauzóleum, a Moldva jobbpartjának Budára emlékeztető házai. Prága utcáin bárhogy kutatja az ember a régi középkori lovaskocsikat, nem látja. Csak trolik, villamosok és autók száguldanak. Sűrű a város forgalma, de nem zajos. A legszűkebb utcába is betolakodtak a villamosok. De az 1570-ben épült zsidótemplom (Európa legrégibb zsinagógája) egész jól megfér, a modern forgalommal. Az alkimisták szűk, mesébe illően apró házacskái szemlélése után egyáltalán nem zavarja a városkutatókat a fényesen, gazdagon megrakott kirakatok tele sylon és más műanyag áruival. A járókelőknek az épületek régi stílusa mellett két dolog tűnik fel. Az egyik a kirakatok szépsége, a műanyagok káprázatos finomsága. A másik az, amit nagyon irigyeltünk: a tisztaság. Az utcákon is árulnak élelmet, de papírt, megmaradt kenyérhéjat senki nem dob az utca szélére. Egy kisfiú papírtrombitájáról leszakadt három díszítő-szalagocska. Senki nem figyelmeztette a gyereket, mégis lehajolt a „szemétért” és papírkosárba dobta. De nemcsak Prágában érzi az ember a nagy-nagy tisztaságot, az emberek egymás iránti megbecsülését, hanem a legkisebb faluban is. , A BRÜNNI KIÁLLÍTÁS a brünni kiállítást is az íz- zí lés, a: gépek szép kivitelezése jellemezte. A lapok már sokat írtak a kiállítás szakmai részéről, a monumentális gépekről. Nem ismétlem őket. Csupán annyit, hogy nagyon sokat törődnek az embereik védelmével. Egy modern vágóhídi gépsort szemléltünk meg. A kezdeti folyamattól a hús végső feldolgozásáig mindent gép végez. A gépek is csodálatosak, hisz sok piszkos, kellemetlen munkától kímélik meg a dolgozókat. Mégsem ez ragadott meg elsősorban. Inkább az, hogy a legnagyobb vigyázatlanság mellett sem történhet baleset. Ha> a dolgozó be akarna nyúlni a gépbe, s karja hozzáér a gép széléhez, az automatikusan leáll. Egy másik géprészen tető van. Ha a munkás esetleg fel akarná emelni a tetőt, a gép máris önműködően kikapcsol. A kiállítás tele volt ilyen „okos géppel”, és ismét érezhettük, hogy valóban ’ mindennél fontosabb az ember. Nagyon tetszett például az üzleti hűtőberendezés. Üvegből készült, ízlésesen helyezik el benne az ennivalót. Észre sem lehetne venni, hogy ez nem kirakat, ha a szélén nem lenne megfagyott hó. S akkor derül ki, hogy a egész hűtőszekrény. Mindig egyenlő hőmérsékleten tartja az ételt, mindig tiszta, higiénikus ... Ezen a kiállításon láttam meg álmaim meseautóját is, az új TátraJkocsit. Hosszú sorók várakoztak, csakhogy közelébe férkőzhessenek. Soksok külföldi adózott elismeréssel a csehszlovák ipar új alkotásai előtt. A kiállítás minden gépe megérdemelné, hogy külön- külön dicsérjük. De arra nincs hely. Talán csak mindegyik közös vonását emeljük ki: a szakemberek szerint nemcsak erős, pontos, tartós a csehszlovák ipar gyártmánya, hanem finom, tetszetős is. Most is megmutatták, hogy egy gépnek nemcsak jónak, hanem szépnek is kell lennie, mert így még több külföldi vásárló szeme akad meg rajtuk. Egyszer az épülő Sztálinvá- rosunkban éreztem, amit most ezen a kiállításon. Olyan kis, apró emberke voltam, porszem az Ember nagy tudása, végtelen és mérhetetlen alkotóképessége mellett... CSODÁS TÁJAKON ÁT... A brünni kiállítás nagysze- -ri Tőségétől eltelve, a prágai műemlékektől meghatódva indultunk tovább, hogy megtekintsük Csehszlovákia legszebb helyeit. Zsolna felé vitt az utunk. Szebbnél szebb tájak terültek elérik. Elértük a Vág völgyét, csak erdőket, folyókat láttunk, mégis hetekig, hónapokig kellett volna megpihenni ott, s még akkor sem telhettünk volna be a csodálatos panorámával, Egymás után hagyták el a Nagy, a Kis Fát rőt, ,s aztán megláttuk az Alacsony, majd a Magas Tátrát. Félelmetes erdők. Elérhetetlennek tűnő magasságok emelkedtek elénk. Ott csillogott előttünk a Csorba-tó, s megláttuk minden utazni vágyó álmát: Tátra- füredet, Tátraszéplakot, Tát- ralomnicot. A csúcsra nem mehettünk, mert a szél miatt nem indították a Sanovkát. Gyalog indultunk el, hogy egy kisebb csúcsot megmászszunlk. Bizony felejthetetlen út volt. Nemcsak azért, mert szélviharba kerültünk és félő volt, hogy az orkán szakadékba sodor. Felejthetetlen volt azért, mert ott jártunk a sűrű, sötét rengetegben, zúgott, morgott köröttünk a szél, mintha megannyi vadállat éles fogcsattogtatással közeledett volna. Összeborzadtunk mi is, akárcsak a gyermek, amikor a mesét hallgatja a fe'kete erdőről, az eltévedt gyermekről..-. Lenyűgözve álltunk és valósággal földbe gyökerezett a lábunk: a mese feléledt..; A Tátra vonulatainál, a sze- pességi, a sárost hegységek szerpentinjeit róva, meg-meg- álltunk a régi várromoknál, a középkori földesuraik kis- kivályságai székhelyén. Némelyik — például a_ szepesi vár — messziről úgy tűnik, ma is ép, mert egyes falai régi nagyságukban merednek a hegy ormán, mintha vigyáznának a környékre, nehogy ellenség dúlja fel. Ki tudná elregélni Csehszlovákia hegyekkel, erdőkkel tarkított tájainak gazdagságát? Ki tudná tolmácsolni a régi idők még ma is meglevő méltóságát? Lőcse ma is olyan, mintha Jókai regényéből lépett volna elő. A várost várfal veszi körül. A Felvidék is őrzi még Thököly emlékét. Kassa II. Rákóczi Ferencet.. -. A tájak laikói is szívünkhöz férkőznek. Mindenütt udvariasak, előzékenyek. A rendőrök, a vendéglők pincérei, de még a kereskedők is. Egyik útitársunk például Prágában egy tucat zsebkendőt vásárolt. Otthon vette észre, hogy csak hatot csomagoltak be. Kényelmetlen volt, nehezen is szánta rá magát, de másnap mégis visszatért az üzletbe. Ahogy belépett az ajtón, az elárusítónő megörült neki, s egy kis csomagban, mely félre téve ott feküdt a polcon — átnyújtotta a másik hat zsebkendőt is. Ahol nehezen értettük meg magunkat, mindig akadt, aki tört magyar beszédével segítségünkre sietett. Egy idősebb bácsi, kit az út szélén állítottunk meg, az utat tudakolva, amikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, nem akart tovább engedni. Mindent el kellett volna néki itthonról mondanunk. Beszélni az életről, a politikáról.. > A határon, az útlevélvizsgálók figyelmesek, szívesek voltak. Néhány percig tartó formaság, máris végeztünk. Formaság, azt írtam. Valóban az. Mint barátok mentünk, s ők barátként fogadtak. Nem bizalmatlanul, nem hidegen, hanem biztatva: jöjjünk máskor is. S mindannyian úgy éreztük, még sokszor visszatérünk ide, hogy újból és újból megcsodáljuk a XV., XVI. század pót, majd reneszánsz stílusú teúplomait, a prágai lőporkaput, a kutna-hórai Szent Borbála templomot, a prágai vár Ulászló-termét. Hogy végigjárjuk azokat a helyeket, amelyeken a régi századok paraszt- és munkásfelkelői róttak és vívták sok-sok százados harcukat, amíg elérték, hogy végre valóban szabad és boldog lett a csehszlovák nép is. . Sági Ágnes