Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-03 / 106. szám

2 "c^ípfap 1957. SZEPTEMBER 3. KEDD Jackson szenátor az interkontinentális rakéta-versenyről Jackson szenátor, a kong­resszus atomerő bizottságának a fegyverekkel foglalkozó al- bizottsági elnöke egy televíziós interjúban vasárnap azt mondotta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió fej­fej mellett halad az interkonti­nentális ballisztikus rakéta előállításáért folyó verseny­ben A szenátor nem volt haj­landó nyilatkozni arról, hogy az Egyesült Államok végzett- e már sikeres kísérletet ilyen rakétával, de kijelentette, nem kételkedik abban, hogy a Szov­jetunió valóban sikeresen pró­bálta ki az interkontinentális rakétái. A veszélyt abban lát­ja, hogy a Szovjetunió esetleg olyan gyorsan gyárthat ilyen rakétákat, hogy több katonai bevetésre kész rakétája lesz, mint Amerikának. Carlo Schmid elítéli Adenauer választási taktikáját Carlo Schmid professzor, a nyugatnémet parlament alel- nöke vasárnap délután egy walldümi választási gyűlésen azzal vádolta Adenauert, hogy választási taktikája nem de­mokratikus. Dr. Adenauer vá­lasztási beszédeivel azt a be­nyomást kelti, hogy az állam és a CDU azonos. Ez egyálta­lán nem így van. Nyugat-Né- metországnak a NATO-hoz va­ló csatlakozása hiba volt, a nyugatnémet fegyverkezés kétszeres hiba és a hadsereg atomfegyverekkel történő fel­szerelése pedig százszoros hi­ba lenne — mondotta Schmid. Határozatban tiltakozott az országgyűlés külügyi, jogi és igazságügyi bizottsága az ENSZ ötös bizottságának jelentése és az úgynevezett magyar ügy napirendre tűzése ellen Az országgyűlés külügyi, va­lamint jogi és igazságügyi bi­zottsága hétfőn délelőtt együt­tes ülést tartott. A tanácsko­zást Kiss Károly, a külügyi bi­zottság elnöke vezette. Az ülé­sen Horváth Imre külügymi­niszter és dr. Nezvál Fererifc igazságügyminiszter tájékoz­tatta a két bizottságot az ENSZ közgyűlésével és az ötös bizottság jelentésével kapcsolatban, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke pedig az Interparlamentáris Unió szep­temberi londoni konferenciá­jának magyar előkészületeiről számolt be. Horváth Imre külügyminisz­ter beszámolójában elmondot­ta, hogy az úgynevezett ma­gyar kérdés, amelyet az ENSZ rendívüli közgyűlésének napi­rendjére' tűztek, hajánál fog­va előtáncigált ügy, s Magyar- ország belügye. Magyarország belügyeihez az ENSZ közgyű­lésének különben sincs semmi köze. Ezt bizonyítja az a ha­talmas tiltakozási hullám is, amellyel a magyar dolgozók fogadták az ötös bizottság je­lentését, s a kérdés napirendre tűzését. A magyar nép világo­san látja és érzi, hogy a Ma­gyarországon történtek kizáró­lag a magyar népre tartoznak. Megemlítette, hogy az impe­rialista körök, elsősorban az amerikaiak, már tavasszal, vagy nyáron a rendkívüli köz­gyűlés elé akarták vinni az ötös bizottság jelentését, ez a tervük azonban meghiúsult. Kiderült ugyanis, hogy az a szavazógép, amely amerikai gombnyomásra szinte automa­tikusan működött, kissé rozs­dásodik, s vannak államok — elsősorban az arab Közép-Ke­let és a Távol-Kelet országai —, amelyek nem kívánnak az amerikai monopolistákkal egy úton haladni. Rámutatott ez­után arra: nem véletlenül tör­tént, hogy a XI. ülésszakot formálisan nem zárták be, hogy az imperialista körök­nek alkalmuk legyen a ma­gyar kérdést mégegyszer elő­venni. A továbbiakban azzal foglal­kozott, hogy az ENSZ ötös bizottsága mindössze három tanút nevezett meg je­lentésében név szerint, a többi száznyolc ta­nú nevét nem közölte. Bizo­nyára azért — mondotta —, mert a „tanuk“ túlnyomó többsége nemcsak ellenségesen viseltetik a magyarországi rendszerrel szemben, hanem jelentős részük bizonyára bű­nöző is. Horváth Imre ezután hang­súlyozta: dolgozó népünknek világosan kell látnia, hogy az ENSZ sem szervezetileg, sem politikailag nem alkalmazhat ellenünk semmiféle rendsza­bályt. Életünkkel és vérünkkel megvédjük a zászlót Zászlóavató és névadó Ünnepség Gödöllőn Már a kora reggeli órákban vidám katonaindulóktól vissz­hangzott a gödöllői park. Ünnepnapra gyülekeztek itt az em­bereik. A járási munkásőr-zászlóalj zászlóavató és névadó ün­nepségre készült. Pontosan tíz órákor megérkezett a megye munkásör-pa­rancsnoka, Arató Jenő ezredes. Kürt rivallt. majd hangos kö­szöntéssel üdvözölték a munkásőrök parancsnokukat. Takács Jenő elvtárs, a gödöllői járási pártbizottság titkára ünnepé­lyes szavak kíséretében nyújtotta át a pártbizottság zászlaját. — TudjvSk, hogy munkásőreink életükkel és vérükkel is megvédik e zászló becsületét, úgy. ahogyan azt esküjükben fogadták. A munkásőrség nevében Arató Jenő ezredes vette át a zászlót és válaszolt Takács elvtárs beszédéré. — Mi, munkásőrök a proletárhatalomért fogtunk fegyvert. Ezért hirdesse e vörös színű lobogó a proletárnemzetköziség nagy diadalát. A szocializmus ügyét csak a testvéri népekkel összefogva, elsősorban a Szovjetunióra támaszkodva tudjuk csak megvédeni és diadalra vinni. Ezután Andrásfy Gyula elvtárs. a megyei pártbizottság tagja tartotta meg ünnepi beszédét. — A mai napon zászlót avatunk — kezdte beszédét —. a gödöllői járás munkásőrségének zászlaját. Ez a zászlóalj a mai naptól kezdve Kobzi János élvtárs nevét viseli, aki egész éle­tét a munkásmozgalomnak szentelte. Kobzi elvtárs 1919-ben mint vöröskatona harcolt a proletárhatalom védelméért. Részt vett a salgótarjáni harcokban is. 1944 novemberében a Gestapo elhurcolta öt harcostársával együtt és kivégezték. Mi. akik itt állunk, tisztelettel adózunk a hősöknek és harcosoknak, akik életüket áldozták a szent ügyért. S itt, ezen a napon nem te­hetünk szentebb fogadalmat annál, mint hogy megígérjük, méltók leszünk Kobzi elvtárshoz és hős társaihoz. Az ünnepi beszéd elhangzása után elsőként Kobzi János özvegye szalagozta fel a zászlót, majd Kobzi János öréa har­costársa, a nyolcvanhat esztendős Hajduczi János, utána a me­gyei párt-, tanács- és a tömegszervezetek képviselői. Az ün­nepség után a munkásőr-zászlóalj díszlépésben vonult el a csapatzászló előtt. Az ünnepség hivatalos része ezzel véget ért. Az ebéd után azonban újra visszamentek a munkásőrök a parkba, ahol szín­vonalas kultúrműsor szórakoztatta őket. s az eavbegvűlt ün­neplőket. A műsor után vidám tánc következett, amélyen több, mint hétezer ember ropta a vidám táncokat. Este tűzijá­tékkal ért véget az ünnepi nap. Hárafflsiáitittnhét nyeremény a lottó augusztusi jutalomsorsolásén A lottó augusztusi Jutalomsor­solását szeptember 6-án a fővá­rosban rendezik meg. Ezen a sorsoláson 317 értékes nyere- raénytárgy talál majd gazdára. Ebből azonban 46 olyan nyere­mény, amelyet a júniusi sorso­láson húztak ki, de tulajdono­suk nem vette át. Ezúttal Ismét az öröklakások — az egy-kétszoba, hallos össz­komfortos és a garzonlakás — és a Wartburg gépkocsi jelenti a főnyereményeket. Újdonság­ként nyolc 125 köbcentiméteres Moszkva motorkerékpárt, három csőrekamiét és öt 100 literes vil- lanyboylert sorsolnak ki. A múlt hónapban nagy sikere volt az 5000 forintos ágynemű csomag­nak és a Lottó Aruház bárme­lyik osztályán beváltható 4000 fo­rintos vásárlási utalványnak. Ezekből most harmincat sorsol­nak ki, * ítéletnapig Az Arkansas állambeli me­zei vasút szolgálati szabályza­tában ezt olvashatjuk: „Ha kereszteződéseknél két vonat találkozik, mindegyiknek meg kell állnia. Egyiknek sem sza­bad áthaladnia, amíg a másik el nem megy”,,, Megkezdődött a Pen Club 29. nemzetközi kongresszusa Hétfőn délelőtt Tokióban 27 külföldi ország 167 írójának és körülbelül ugyanannyi ja­pán küldöttnek a részvételével megkezdődött a Pen Club 29. nemzetközi kongresszusa; A megnyitó beszédet Fuzsijama, japán külügyminiszter mon­dotta, majd utána Andre Chamson, a Pen Club elnöke és John Steinbeck, amerikai író mondott beszédet. A kong­resszus szombaton ér véget. A szeptemberi lottósorsolások menetrendje Szeptemberben a 27., a 28., 29. és a 30. heti lottósorsolást rende­zi meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A húzások közül kettőt vidéken, kettőt a főváros­ban tartanak. Szeptember 6-án a MEDOSZ színháztermében Ismét kettős sorsolást — az augusztusi tárgy- nyereményhúzás és a 27. heti nyerőszámok húzása — rendez­nek. Szeptember 13-án a bala­toni heteken Balatonfüreden per­dül meg a lottógömb. Szeptem­ber 20-án a Danuvla, Gorkij Mű­velődési Háza, szeptember 27-én pedig Győr lesz a sorsolás szín­helye. Időjárásjelcntés Várható időjárás kedd estig: Felhősebb idő. több helyen, fő­ként a Dunántúlon eső. Mérsé­kelt szél. a hőmérséklet alig vál­tozik. Legmagasabb nappali hőmér­séklet kedden nyugaton 19—22. keleten 22—25 fok között. — MINDEN FARMOSI GAZDA befizette adógabona tartozását, nincs a község­ben egyetlen hátralékos sem. — GALGAHÉVIZEN KÉT HÉTTEL EZELŐTT mintegy ötvenezerforintos költséggel megkezdték a járdák rendbe- hozását, hogy mire beköszönt az ősz, kőjárdák álljanak a sáros utak helyén. — KÉTSZÁZMÉTERES HOSSZÚSÁGBAN maka- dámboritással látják el Gö­döllőn a Mély utat. A mun­kálatokat december elsejére befejezik, 85 000 forintos költséggel. — ÜJ ZENÉS CUKRÁSZ­DA nyílik ez évben Gödöllőn, a volt Várfoki-féle cukrászda helyén. — AZ ASZÖDI JÁRÁS NÉGY KÖZSÉGÉBEN: Aszó. dón, Ikladon, Kartalon és Túrán tanácstagi választás lesz szeptember 29-én. A já­rási Hazafias Népfront-bi­zottság már hozzákezdett a választások előkészítéséhez. — TELEVÍZIÓS KÉSZÜ­LÉKET VÁSÁROLT az Aszódi Járási Tanács szak- szervezete. Esténként har­minc-negyvenen nézik végig az előadásokat a tanács dol­gozói és családtagjai közül; SERTÉSTENYÉSZTŐ szak. csoport alakul a közeljövőben Kiskunlacházán, ahol fehér­fajtájú hússertéseket fognak tenyészteni. 247 vagon áru a piacon Megjött az olcsó Sárfehér-szőlő A Nagyvásártelepre vasárnap és hétfőn reggel 247 vagon és 108 tehergépkocsi áru érkezett, töb­bek között 71 vagon burgonya, 49 vagon hagyma, 73 vagon gyü­mölcs és dinnye és 23 vagon ve­gyes darabáru. Kecskemétről és Jánoshalmáról megjött az olcsó, mézédes Sárfe­hér-szőlő. A szövetkezeti boltok kilönkint 5 forintért árusították. Kiskunhalas megkezdte az Alexander-körte szállítását. Az állami boltok 5.20 forintért hoz­ták forgalomba. A Sermina- ringlószilvát 4.80, az olasz kék­szilvát 4.20, a magvaválót 2.60 fo­rintért árusították. A KÖZÉRT boltok a paradicsom-paprikát 3.20—4 forintért, az őszi zöldbor­sót 6.40 forintért adták. Az álla­mi árudák a téli eltevésre alkal­mas válogatott vöröshagymát 20 kilogrammos piros zsákban hoz­ták forgalomba, kilónkint 2.40 fo­rintjával. A köménymag már nem hiánycikk többé. A KÖZÉRT fűszerboltok tasakon- ként 45 fiUérjével árusítják. — A GÖDÖLLŐI JÁRÁS TERMELŐSZÖVETKEZE­TEINEK könyvelői részére Dányon a Lenin Tsz-ben ér­tekezletet tartottak. Megje­lölték a legfontosabb felada­tokat. Zabó Olga, a Magyar Nemzeti' Bank hitelügyi elő­adója a termelőszövetkezetek pénz- és hitelgazdálkodásáról tartott ismertetőt. Az érte­kezlet nagy segítséget nyúj­tott a tsz könyvelőinek to­vábbi munkájukhoz. A részt­vevőket a Lenin Tsz tagsága magyaros vendéglátásban ré­szesítette, majd utána meg­tekintették a szövetkezet épülő, modern tehénistóllóit; ÜJ HELYRE költöztették a dunaharaszti állomás parkjá­ból a földművesszövetkezet élelmiszerárusító pavilonját a Pest megyei Hírlap javaslata alapján. Egyidejűleg orvosol­ták a cikkben felvetett más hibákat is. BÜFÉT nyit Kiskunlacháza piacterén a földművesszövet­kezet. A büfében italokat, pék­süteményt, cukorkaféléket, ci­garettát árusítanak, s a hide­gebb időben forró teát, pogá­csát, | Hogy Nizza se maradjon szép« I ségkirálynő nélkül, megválasz- ! tották „Miss Nizzá”-t. Neve; IMona Samy. Kora: 18 év. ^inmniiimiiiHitiiiiiiniiiHiiiiiiiitiiiiitiiittHmiiiiittitMtmHtiNi KITTENBERGER K. A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (84) Mint természetrajzi gyűjtőnek, szintén kitűnő segí­tőim voltak mindig a mtotók. mert a gyűjtés ravaszsá­gaiban sokkal tanulékonyabbnak bizonyultak, mint a felnőttek. Egy-kettőre megtanulták, hogy kell meg­nyúzni a lelőtt madarakat, és elsajátították csodálni való biztonsággal a rovargyűjtés ágait. így történt az­tán, hogy volt nekem „lepke-, légy- méh-’’ és még sokféle „gyermekem”, aszerint, hogy csak lepkét, csak legyet vagy csak rnéhet gyűjtött. És mondhatom, iga­zán könnyen megtanulták, hogy kell különbséget tenni mondjuk a dipterák és a himenopterák* között, úgy. hogy a „légy-mtoló” ölőüvegjébe ritkán került darázs, és fordítva. Mikor meg állatfogással foglalkoztam, „egér-mto- tóm" is volt, ennek az egérfogás volt a mestersége, hogy zsákmányával ellássa kígyászkeselyűimet és más, egércsemegét szerető állataimat, amíg egyéb táplálékhoz nem szoktattam azokat. Mulatságos volt látni az én egérvadász mtotómat, ha teljes felszerelésében vadászatra indult. Vékony, sod­rott zsineghurokkal ellátott rugalmas vesszőket, és egy kis kapát vitt a vállán, az utóbbit a csapóhurok el­helyezésére, kezében meg ijat és egy csomó nyilvesz- szőt. A legkiadósabb zsákmányt a csapóhurkok, a csik- kentyük szolgáltatták, de az én „egér”-mtotóm amel­lett sportember is volt, és az íját is eredménnyel használta. Elmondtam már az előbbiekben ennek a kis mtotónak fájdalmas, de végül is szerencsés kime­* legyek és darazsak. netelű kalandját, amikor a mérget köpködő Naja-nigri- coltis kígyóval találkozott — itt nem akarok rá vissza­térni. Utolsó afrikai utamon, a West-Nile tartományban, nagyon érdekes és értelmes kis mtotóval kötöttem is­meretséget. A mádi törzs földjén találkoztam vele; rossz, egészségtelen vidék az, tele maláriával, álom- kórral. Vizét a guinea-féreg fertőzi, és kevés helyen szenved annyit a vadász a csecselegyektől, meg a szú­nyogoktól, mint arrafelé. Mégis, a vadászra nézve volt egy csodás vonzóereje ennek a kietlen vidéknek, itt még nagy tömegben fel lehetett találni földünk leg­nagyobb és egyszersmind legérdekesebb vadját: az afrikai elefántot... Embereim jó elefánthíreket hoztak az Amu-a nevű folyócslka környékéről. Ez a kis folyó Dél-Szudán ha­tárától nem messze torkollik a Nílus papíruszmocsa- raiba. Levelesgallyakilcai védekezve folyton a csecselegyek örökös támadása ellen, már vagy másfél órája vonultunk a cél felé, amikor hozzánk szaladt egy apró, alig nyolc esztendős gyerek. Féllábon állva, másik lábát a mádi vadászok szokása szerint térdén nyugtatva, s egy hozzá képest „komoly” lándzsára támaszkodva adta elő je­lentését. (Olyan nagy volt ez a lándzsa, hogv itthon mifelénk biztos megkérdezték volna: Hallod-e, lándzsa, hová viszed azt a kis gyereket?) Amíg a fegyverhordozóm tolmácsolta a kis hírnök szavait, jól szemügyre vettem a csöppnyi kis vadászt. Ruha nem is volt rajta (pedig, ha másért nem de a csecselegyek miatt nagyon élkelt volna), a nyakában azonban ott lógott fekete zsinóron egy kereszt és két skapuláré, a szokásos varanuszgyík-bőrbe vagy törpe- antilop-szarvakba rejtett varázsszerek helyett. Való­színű, hogy ezeket a keresztény szimbólumokat még hatásosabb varázsszere'knek tartotta, mint a törzs varázslóinak daráit, amelyeknek különben is igen magas volt az áruk. míg a keresztért nem kellett fizet­ni a misszionáriusoknál. Bátran és minden félszegség nélkül adta elő a mon­danivalóját, mialatt két, nála jóval nagyobb mádi gye­rek messzebbről figyelte csodálattal a kicsi vezért. Cosima* néven mutatkozott be — a misszionáriusok nagyon szeretik ezeket a különös neveket — s előadta, hogy az éjjel elefántok ordítozását hallotta a hegyek felől. Arra is vállalkozott volna, hogy elvezessen min­iket oda. ahonnan az elefántok lármája hallatszott; ott azután — mondta — majd felvesszük és követhetjük a nyomokat. — Jól van, mtotó, de mi most az Amuához megyünk — mondtam. — Hanem ti csak menjetek a hegyek felé, és ha közelébe juttok az elefántoknak, akkor valame- lyikőtök szaladjon utánunk híradással.,. Cosima komolyan fogadta a -megbízatást, sőt. igen gyakorlatlan az eredmény esetén neki járó jutalmak és részesedések ügyét is tisztázta velünk. Aztán bele­bújtatta lábát elefántormány-bőrből készült szandáljá­ba, intett két famulusának, és nekivágott az elefánt­fűvel, tüskés szavanna-erdővel borított hegyeknek. Amint újra elindultunk, s tovább haladtunk, egyre a gyerek csodálatos magabiztosságán s végül is nem csekély bátorságán tűnődtem. Nem haladtunk azon­ban messzire, máris látjuk, hogy Cosima futva igyek­szik utánunk. Persze, azonna7 megálltunk, és amíg hozzánk ért, addig a képzelet, bizony, kiadósán felduz­zasztottá a reményeimet. Már azt gondoltam, hátha egy magányos vén agyaras pihen valahol az árnyas fa- óriások alatt, s arra bukkantak rá a gyerekek. Pedig nem elefántot találtak, hanem egy különben igen ér­tékes vadat: fehér rinocéroszt. •k A szerző, könyve további részében befejezve afrikai és indiai vadászkalandjainak elmesélését, áttér a ha­zai, nagymarosi vadászkalandok elbeszélésére. Sok ér­dekes epizóddal, történettel rajzolja meg a hazai apró­vadak vadászatát és az olvasó a könyvet letéve nem­csak afrikai, hanem hazai szép vadásztörténeteket is raktározhat el emlékezetébe. * olv.: Koszima (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents