Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-12 / 114. szám

4 "“(OfCirlap 1957. SZEPTEMBER 12. CSÜTÖRTÖK Csendesebben! | Monoron a Füszért-lera-1 ! kát Hoffher-traktora igent | sok keserűséget okoz a kör- 1 | nyékbeli intézményekben I | dolgozóknak. A tüdőgondo-1 | zó orvosai, az iskola peda-1 1 gógusai panaszkodtak már | | mindenütt, de segítségre 1 | nem leltek sehol. Nincs 1 | más kérésük, pusztán any-1 | nyi, hogy a két-két és fél-1 I órás rakodások alatt leg-1 | alább állítsák le a motort, I | de ha lehetne igazán na-§ 1 gyot kérni, akkor azt sze-1 1 retnék, ha a Fűszert t/eher- 1 | autóval oldaná meg a szál- | 1 litást. 'iitiiminiiiimiiniiiiimiiiimuiHiiuiiuimiiiimiiiiiiiiiniiii Gazdagyűlés Dömsödön Nagyszabású gazdagyűlést tartanak Dömsödön csütörtö­kön este a kultúrotthonban. A gyűlésen mezőgazdasági tár­gyú filmeket mutatnak be, így például A helyes sertésneve­lés és hizlalás, A baromfine­velés, A trágyázás és A talaj - művelés című filmeket. Gom­bosi Endre községi gazdasági felügyelő a párt agrárpolitiká­jának kérdéseiről tart elő­adást. Ila Imre VB-titkár Szivet, hivatás szer etetet, felelősségérzetet! i .... I az u] is- Megkezdodott | koiaév. Az el­lenforradalom szennyétől, ke­gyetlenségétől felzak'latott, megzavart gyermekek újra az iskolapadokban ülnek. Nagy, óriási felelősség nyugszik most a pedagógusok vállán: türe­lemmel, hozzáértéssel begyó­gyítani mindazokat a sebeket, amelyeket az ellenforradalom véres napjai ejtettek az isko­lások lelkén. Ehhez szeretnék elöljáróban sok sikert, s ered­ményekben gazdag esztendőt kívánni pedagógusainknak. A jókívánságokon túl azon­ban egy olyan problémával szeretnék foglalkozni, amely szinte az egész országban je­lentkezik, s főleg a •fiatal, most végzett pedagógusoknál. Röviden: baj van a hitcatássze- retet és a felelősségérzet kö­rül. Nem vagyok híve az álta­lánosításnak, ezért mindjárt azt is leszögezem, hogy nem minden fiatal pedagógusnál van baj, inkább csak az egye­temet. pedagógiai főiskolát végzett tanárok egy részénél; Az elmúlt' hetek tapasztala­tai ugyanis azt bizonyítják, hogy szép számmal vannak Hímzéshez és rój (ozáshoz új díszítőfonalak kerülnek forgalomba ' Az Újpesti Cémagyár két új gyártmánnyal bővíti a fonalak választékát a kézimunkákat kedvelő nők örömére. Mátra név alatt rojtozáshoz, hímzés­hez, díszítéshez színtartó ké- zimunkafonalat bocsát forga­lomba, Az 50 grammos mot­ring ára 22,10 forint. Volga néven gyapjúutánzatú himző- fonalat is gyárt, amelyből a fe­hér motring ára 70 fillér, a színesé pedig 1,20 forint lesz. Az új fonalak első szállítmá­nyát szeptember 15-én adják át a kereskedelemnek. Furfangos csalót tartóztattak le Toikaji Ferenc érdi (Rimi- nyáki út 55. szám) lakos már régi ismerőse a Budai Járási Kapitányságnak. Már négy ízben indítottak ellene eljá­rást csalásokért, s mind a négy esetben hosszabb-rövi- debb ideig tartó börtönbünte­tést kapott. A múlt év elején nem börtönre, hanem javító­nevelő munkára ítélték és ezt a zsárobéki tsz-elnökképző is­kolán kellett eltöltenie, ahol 20 százalékos bércsökkentés­sel dolgozott. Tokaji egy ideig rendesen dolgozott, később azonban nem tudta megtagadni önmagát és sorozatos csalásokat követett el. A csalások módozataiban nem igen válogatott, mégis meglepő az, hogy ezek egy részéhez nem lé­tező fiát használta fel. Tokajinak nincs gyereke, mégis azt híresztelte min­denütt, hogy fia Moszkvában tanul. így sikerült Szabics Ig­nác zsámbéki lakostól 500 fo­rintot kicsalnia azzal, hogy fia nemsokára hazajön Ma­gyarországra és el tudja in­tézni Szabics fiának katonai felmentését. A nyomozás megállapította, hogy Tokaji 18 embert károsított meg különböző fondorlattal és ilyen módon három hónap alatt 15 000 forintot sze­dett össze. Tokaji Ferenc csalásai közül is kiemelkedik az az eset, mely a többitől eltérően humoros elemeket is tartalmaz. Tokaji régi ismerőse volt Nyikos László budapesti lakos. A HÉV-en találkozott vele, ahol Nyikos elpanaszolta, hogy nincs állása. Tokaji készsége­sen „segítségére sietett“ ba­rátjának és felajánlotta, hogy elhelyezi Zsámbékon gépkocsi­kísérőnek 1400 forintos fizetés­sel, ezenkívül kap ingyen munkaruhát és háztáji földet is. Nyikos nagyon megörült a remek állásnak, meghívta ma­gához Tokajit, aki két napig evett-ivott nála. majd köl­csönkért 150 forintot. Távozása előtt még egy „szívességet" tett Nyikos- nak: magához vett két arany karikagyűrűt és egy negyed kiló babkávét, hogy azt eladja, majd utána együtt mennek le Zsámbékra. Még találkozót is adott Nyikosnak a Margit- híd budai hídfőjénél, ahova dél­után 2—3 között megérkezik az elnökképző iskola SM—311 j rendszámú tehergépkocsija. Nyikos a megbeszélt helyen várakozott, a gépkocsi azon­ban nem jött. Délután eleredt az eső és Nyikos, miután es­tére bőrig ázott, nyolc órakor elhagyta „őrhelyét“. Tokaji­val pár hónap múlva csak a rendőrségen találkozott, ahol kiderült, hogy • az elnökképző iskolának egyáltalán nem is volt tehergépkocsija; Miután a Budai Járási Kapi­tányság úgjr véli, hogy Tokaji Ferenc eddig bevallott szél­hámosságain kívül is követett el csalásokat, felkéri az eset­leges megkárosítottakat, beje­lentéseiket tegyék meg a Bu­dai Járási Kapitányságnál. Budapest, VI. Aradi utca 21— 23. szám alatt a földszint he­tes szobában, telefonon pedig a 124—276 számon, a 219-es mellékállomáson. köztük olyanok, akik méltósá­gukon alulinak érzik, ha álta­lános iskolába kapnak beosz­tást. Ügy vélik, hogy az álta­lános iskola felső tagozatán tanítani lealacsonyító feladat olyan pedagógusnak, akinek tanári oklevele van. Ha aztán ez az általános iskola ráadá­sul vidéken van, akkor meg inkább elmennek más pályára, minthogy „élve temessék el magukat” — amint ezt egy fiatal tanár mondta a napok­ban. Hadd szolgáljak néhány konkrét példával is a fentiek­hez. Ismeretes, hogy az eddi­gi évek gyakorlatától eltérően az idén nem kinevezéssel, ha­nem pályázat útján töltötték be a nyugdíjazások során megüresedett nevelői helyeket. Azaz, csak töltötték volna; de rhi történt? A 80 pályázható hely közül mindössze 40-re akadt jelentkező! Hozzá kell tennem, hogy míg olyan köz­ségekbe, mint Budaörs — ahová tízpercenként indul autóbusz a Móricz Zsigmond körtérről — vagy más, HÉV- vel könnyen elérhető helyekre 20-an, 25-en is jelentkeztek, addig a fővárostól távolabb eső községekbe egyetlen jelentkező sem akadt! Ezeknek a nevelői munkaköröknek a nagy része még a tanévnyitás utáni na­pokban is betöltetlenül ma-' radt! Hogy csak néhány példát említsek: Tápiószentmártcn­ban 5, Újszilváson 3, Hermá­don 3, Sáriban 3, Szokolyán 3, Táborfalván, Kakucson i és még néhány helyen szintén 2—3 nevelői munkakör várt gazdára szeptember első he­tében. A munkaerőgazdálkodá­si minisztérium, amely a pá­lyázatokkal foglalkozott, vi­szont nem egy olyan fiatal nevével szolgálhat, aki inkább Közért-alkalmazottnak ment a fővárosba havi 900 forintért, mint pedagógusnak vidékre havi 1200 forintért. Ezeket hallva vetődik fel az emberben akaratlanul is a felelősségérzet és a hiva- tósszeretet kérdése. És még valami: a múlt... Talán el­csépeltnek tűnik, de mégis ide kívánkozik egy emlékeztető az 1930-as évekből. Néhány sor csupán, egy apróhirdetés: „ál­lástalan diplomás, német, an­yai nyelvtudással, hites könyv- vizsgálói képesítéssel bármi­lyen szellemi, vagy fizikai munkát elvállal". És ilyen ap­róhirdetés naponta szazával jelent meg a lapokban. Meg­mutattak egy ilyen hirdetést egy. hallatlanul] magas igé­nyekkel jelentkező fiatal ta­nárnak. Egy kézlegyintéssel így válaszolt: „az tikkor volt, most más világ van!’’ Más világ van. ez igaz. Ma nem kell diplomával a zsebben ha­vat lapátolnia, vagy utcát se­pernie senkinek. Olyan sem fordult elő 12 év óta, hogy egyetemi végzettségű ember öngyilkossággal vetett volna véget a nyomorúságának. Arra sem tudok példát, ami tíz­egynéhány évvel ezelőtt nem volt ritkaság: nappal orvos­tanhallgató, éjjel kisegítő pincér. A mi Ikorunk diplomá­sai képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgozhatnak. A mi tanuló ifjúságunk minden támogatást megkap államunk­tól: tandíjmentességet, ösztön­díjat. kedvézményes étkezte­tést, diákszállást. És mit' vár mindezekért cserébe a fiata­loktól? Felelősségérzetet, hi- vatásszeretetet, tudásuk, szor­galmak legjavát! Szerencsére többen vannak olyanok, akik megtartják ezt az íratlan megállapodást. Nem is ezekhez akarok én most. szólni, hanem azokhoz, akik csak kérni, kapni szeretnek, de adni, s esetleg áldozatot vál­lalni, azt nem! Például K. Mária volt szentlőrinckátai ta­nítónőhöz. aki egy éves vidéki pályafutása után minden áron Budapestre akart kerülni. Ösz- szes érve az volt, hogy az édes­anyjával akar lakni. Amikor közölték vele, hogy sem csa­ládi, sem szociális körülményei nem indokolják, hogy előny­ben részesítsék a rászorultak­kal szemben, kikérte a mun­kakönyvét és önkényesen kilé­pett. Hasonlóan járt el Sz. M.- né, bagi pedagógus. Lehet, hogy ezek a fiatal ta­nítónők az elmúlt évek káros és helytelen beiskolázási poli­tikája következtében lettek pe­dagógusok. Talán más pályára szerettek volna menni, de csak a Pedagógiai Főiskolán volt számukra hely. Esetleg innen ered a hivatásukkal szemben érzett 'közöny és felelőtlenség. Ha így volna, ez sem mentené elhamarkodott lépésüket. Mint ahogy semmi sem menti I. Margitot, aki megvesztege­téssel próbált Budapestre ke­rülni és N. Etelkát, aki — ne­vezzük néven a gyermeket — protekcióval, az Egészségügyi Minisztérium egyik magas be­osztású dolgozójának közben­járásával érte el ugyanezt. tartozik az is, hogy ír­jak a fiatal pedagógusok hely­zetéről. Nos, ez a legtöbb he­lyen nem könnyű. Lakást csak egy részüknek tud biztosítani a helybeli tanács. (Az iskolás gyermekek, s vele a pedagógu­sok száma gyorsabban növek­szik, mint az épülő lakásoké!) Sokan közülük még albérleti szobát sem kapnak, vagy ha kapnak is. 200—300 forintos havi bérért! Aki ezt nem tud­ja megfizetni, annak nem ma­rad más megoldás, mint az utazás. Az elmúlt évben 800 „utazó" pedagógus volt a megyében a 4500 közül. Ebből 500 Budapestről járt ki a mun­kahelyére; egy részük azért, mert nem akarta feladni bu­dapesti lakását — hátha egy­szer visszahelyezik —. más ré­szük pedig nem kapott lakást a munkahelyén. 300 volt azok­nak a nevelőknek a száma, akik a megye egyik részéből a másikba utazgattak naponta, vagy hetenként. Nem tagadjuk, sok olyan községünk van még, ahol nem könnyű a pedagógusok helyze­te. De az is tagadhatatlan, hogy a nyári pihenés csorbí­tatlan biztosításával, belföldi és külföldi jutalom-üdültető­sekkel. a megbecsülés számta­lan jelével: kitüntetésekkel, ju­talmazásokkal, s nem utolsó­sorban a közelmúltban vég­rehajtott fizetésemeléssel kor­mányunk bebizonyította, hogy korlátozott anyagi lehetősé­geink, nehéz gazdasági helyze­tünk ellenére is könnyíteni igyekszik a pedagógusok ter­hein. S amilyen mértékben állítjuk helyre az ellenforra­dalom által ókozott károkat, olyan mértékben számíthat dolgozó társadalmunk minden -é*ege — köztük a pedagógu­sok — életszínvonalának eme- '—Ave. Sokat kérünk érte cse- ■•'be. a legtöbbet: szívet, hiva- tásszeretetet, felelősségérzetet! Nyíri Éva Az igazsághoz SZEPTEMBE Vénasszonyok nyara. Ünnepre készül Q((ujtjkoiri)s népe. N apok, vagy tán már he­tek óta is olyan ez a vá­ros, mint amikor követ dob­nak a nyugodt tó vizébe — hullámzik, kavarog. Ünnepre készülődnek a nagykőrösiek. Olyan ünnepre, amilyen talán még sohasem volt Nagykőrö­sön. Négyszeres jubileumra. Az elkövetkező héten ünnep- lik Arany János születésének százötvenedik, halálának het- venötödik, a Walesi bár dók megírásának századik és a nagy magyar költőről elneve­zett gimnázium fennállásának négyszázadik évfordulóját. Négyszeres jubileum! Ezért rendeznek most országra szóló ünnepségeket a nagykőrösiek. Csinosítják a házakat, a parko­kat, szinte megifjul, megszépül ezekben a napokban az ősi vá­ros. Az emberek minden har­madik-negyedik szava is a nagy magyar költő emlékét idézi. Róla beszél öreg és' fiatal, fiú és leány, munkás és paraszt, diák és tanár. A nagy készülődés egyik fellegvára a városi tanácsház. Ide futnak össze a hírek, in­nen továbbítják a következő napok feladatait, terveznek és rendeznek, s közben észre sem veszik, mikor megy át a nap­pal az éjszaka sötétjébe — dolgoznak megállás nélkül, rendületlenül. A tanácselnök és a párttitkór, a Hazafias Népfront elnöke és a gimná­ziumi tanár, az ipari, a keres­kedelmi és a mezőgazdasági osztály munkatársai, sporto­lók és diákok egyaránt. TVT ehéz szót váltani most a ■*- ’ nagykőrösi emberekkel. Mindenki siet, mindenkinek van valami feladata. S vala­mennyiük munkája Arany János nevéhez fűződik. A hagy magyar költő nevéhez, aki kilenc esztendőt töltött a városban, mint egyszerű gim­náziumi tanár. Ennek a kilenc esztendőinek azonban roppant érdekes története van. Amikor meghívták a nagykőrösi gim­náziumba, Arany ekképp vá­laszolt levelében: „Kénytelen vagyok fájdal­masan kijelenteni, miiképp anyagi körülményeim miatt, nem vagyok oly állapotban, hogy a meghívást elfogadhas- sapi, s az átköltözéssel és be- helyezkedéssel járó — rám nézve tetemes — költséget fö- dözhessem.” A város akkor egy ember­ként állt ki Arany János mel­lett s megszavazták, hogy a leköltözés költségeit, sőt fél esztendei lakbérét is fedezik, csak jöjjön minél előbb. „Arany szekeret 'küldünk Arany Jánosért!” — mondták a nagykőrösiek s a nagy költő ezt a nemes gesztust soha sem felejtette el. Jóllehet, három esztendeig a felettes hatósá­gok meg sem erősítették taná­ri állásában. Arany mégis szívesen maradt. Még akkor is, amikor már országszerte felfigyeltek rá. s hívták ide is, oda is jobb állásba, nyugod- tabb életet ígérve. Hívják Kecskemétre igazgatónak, Pestre az alakuló kereskedel­mi akadémiára kétannyi fize­téssel, tanárnak a debreceni kollégiumba, s végül Nagy­szalontára. szülővárosaiba is igazgatónak, de Arany to­vábbra is megmarad az egy­szerű nagykőrösi tanárnak, s közben egymás után írja szebbnél szebb verseit, balla­dáit. N agy iskolai elfoglaltsága ellenére az itt töltött ki­lenc esztendő alatt mintegy nyolcvan kisebb-nagyobb köl­teményt ír, s ehhez jön még számos hosszabb elbeszélő köl. teménye, mint például a Bo­lond Isták első része, a Nagy­idat cigányok, a Keveháza és a Toldi szerelme hét első éne­ke. Itt írja a Walesi bordó­kat és a Fülemülét, Szondi két apródját és a Családi kört, a Vén gulyást és a Pázmán lo­vagot, hogy csak néhányat em­lítsünk legismertebb, itt szüle­tett művei közül. Ezért oly hálás a város a nagy költőnek, s ezért készül most szívvel-lélekkel minden­ki. hogy méltó emléket állítson Arany Jánosnak. Nyolc hosz- szú napon át ünnepel majd a város, ország-világ előtt bizo­nyítva: megbecsüli volt pol­gárát. Gazdag kultúrműsorra! várja Nagykőrös vendégeit (Az Arany-napok programjából) Szeptember 15, vasárnap, 17 óra: Arany János irodalmi ün­nep a kultúrotthon szín­háztermében országos ne­vű tudósok, írók, művészek bevonásával. Megnyitó be­szédet mond Szabó Pál író a Hazafias Népfront Orszá­gos Elnöksége nevében. Arany János írói munkás­ságát Veres Péter író mél­tatja majd. Az irodalmi ünnepen közreműködik még Katona Lajos volt nagykőrösi diák, az Állami Operaház tagja. Horváth Ferenc színművész és Jan- csó Adrienne előadómű­vésznő. Szeptember 17, kedd, 17 óra: Három város irodalmi ün­nepe. Az ünnepség- kereté­ben Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös költői, írói mu­tatkoznak be műveikkel. Szeptember 19, csütörtök, 19 óra: A kultúrotthon színházter­mében Arany János Toldi­ját szavalja Polgár Judit előadóművésznő, gitáron kíséri Szendrey Karper László. Szeptember 20, péntek, 17 óra: A városi népi együttesek bemutatója a kultúrotthon­ban. Szeptember 21, szombat, 19 óra: Az Állami Zeneiskola és a Városi Szimfonikus Zene­kar díszhangversenye a kultúrotthon színházter­mében. Közreműködik La­jos Judit zongoraművésznő.

Next

/
Thumbnails
Contents