Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-08 / 111. szám

1957. SZEPTEMBER 8. VASÁRNAP ■"z/Cirlap 3 SZÜRET ELŐTT Cegléden, Nyársapáton, Tápiószelén j bortermelő gazdák, meg a bort 'kedvelők is, nagyon /x szemmel tartják szeptemberben a napsütéses napokat. A termés mennyiségért nem változtat ugyan a jó idő, de a minőség! Az erőt, a zamatot adja a szeptemberi napsütés a bornak. Az idén úgy látszik, hogy végre egy jó szőlőtermést szü­retelnek a gazdák. Amíg azonban a szőlőből bor lesz, s a bor eljut a fogyasztó asztaláig, hosszú utat tesz meg. Mi végig­jártuk ezt az utat, hogy meggyőződjünk róla: gyorsan zökkenő­mentesen jut-e el a „folyékony arany“ a borkedvelők népes táborába. Körutat tettünk Cegléden, Nyársapáton, Tápiószelén, tehát a legjelentősebb bortermő vidékeken, hogy a várható szüret örömeiről gondjairól beszámolhassunk. Borpumpapróba. Megnézik, Jól javították-e ki a gépeket a ceglédi pincében A Pest-Szolnok megyei Álla­mi Pincegazdaság ceglédi üzemegységében Kovács Ber­talan brigádvezető agronómus vezet végig bennünket a 76 hold összefüggő szőlőterületen. Sárgulnak a levelek, kandikál­nak az érett fürtök; A szüretre, a várható ter­méseredményekre terelődik a szó. — Jó közepes termésünk lesz — mondja Kovács elv- társ: — S a minQség? —. Arról is gondoskodunk; Nem sietjük ei a szüretet, tud­juk, hogy a mi borainkból só­ikat szállítanak külföldre is. Az üzemegységben nem fog­lalkoznak a szőlő feldolgozá­sával, más pincékbe szállítják sajtolásra, csak a termelés gondja az övék; Bár szívesen vennék, ha meg is kóstolhat­nák, milyen bor lesz szőlőjük­ből, A ceglédi borpincészet való­ságos alagútnak is beillik. Tíz­ezer hektó bort is befogad. Ha­talmas hordák a pincében, de legtöbbjük már üres. Megtud­juk, hogy csak csurran-csep- pen a mostani felvásárlásból. Akinek van bora, az sem ér­tékesíti, legalább is nem a Borforgalmd Vállalatnál. Miért nem? Mi ig ennek az okát ku­tatjuk; — A spekuláció nagyon fel­hajtotta az árakat. Elfolyik különböző csatornákon —-ad­ja a felvilágosítást Kiszeli Ist­ván elvtárs, a pince vezetője. — S az idei termésnek is ez lesz a sora? «— Remélhetőleg nem. Ti­zenötezer hektó bor vásárlásá­ra kötöttünk szerződést a gaz­dákkal; De a tervnek csupán 50 szá­zaléka ez a mennyiség. A pin­ce körzetéhez 3497 hold szőlő tartozik, tehát közepes termés mellett is legalább’ 40 ezer hektó bor. A beszélgetésbe be­kapcsolódik Toronyi István és Gazda János a pincészet két felvásárlója; *— Egyelőre várnak a szer­ződéskötéssel; Magasabb árat számítanak a parasztok, mint amennyit eddig kaptak tőlünk boraikért — mondja Toronyi István. S van még egy körülmény is, ami gátolja a szerződéskö­tést. Erről Gazda János be­szél. — Olyan hírek terjednek, hogy tagosítás lesz az ősszel, s bizalmatlanok az emberek. Ezért tartogatják a bort. Megígértük,, hogy választ adunk az újságon keresztül a gazdáknak: lesz-e tagosítás. Hát nem lesz! Lencsés Gábor elvtárs, a városi tanács titká­ra mondotta el a valóságot. Igaz, hogy rendezik a földe­ket a város határában, de ezt is azért, mert ősszel és ta­vasszal sokan fittyet hányva a törvényességre, önkényesen foglaltak el szőlőket. Most mindenkinek kijelölik a szőlő­jét — aki erre jogosult. Ez pe­dig helyes. — Ezt a tőkét tessék megnézni — mutatja Sós Tibor, a Tápiószelei Célgazdaság üzemegység vezetője Nyugodtan értékesíthetik te. hát a ceglédi gazdák borai­kat, terem nekik jövőre is. A nyársapáti borpincénél ha­sonló problémával találkoz­tunk, itt is lassan halad a szer­ződéskötés. Mezei Mihály pin­cevezető szerint itt mások az okok.. — Sok a szakcsoport körze­tünkben. Ezek Pesten pohara- zót nyitnak, ott értékesítik bo­raikat. Talán nem is az n baj, hogy sok a szakcsoport, hanem in­kább az. hogy alapszabályelle- neeen működnek. Nem a ter­melésre társulnak — ami a feladatuk lenne —, hanem az értékesítésre. Igaz, ez kifize- tőbb. Ha valakinek van eladó bora, beiratkozik a szakcso­portba. Tovább nem érdekli aztán a társulás. A földmű­vesszövetkezetek még segítsé­get is nyújtanak az ilyenfajta spekulációhoz, mert nekik meg az a „dicsőség”, ha minél több szakcsoportot alakítanak. Meg kellene vizsgálni az illeté­keseknek ezt a kérdést. Találkoztunk olyan véle­ménnyel is, hogy nem elég ösz­tönző az árpolitika. Vissza kellene állítani a szerződéskötésnél a mennyisé­gi prémiumot — javasolja Borza Lajos felvásárló. A nyársapáti pince nemcsak bort, hanem szőlőt is vásárol, s ezt sajtoló üzemében prése- li-íC. kio.it próbálják ki a mo­dern gépeket. Előnyös ezen a vidéken a sajtoló üzem, mert így az is jó pénzt kap szőlő­jéért, akinek nincs tárolóedé­nye. Még egy hír Nyársapáiról. Befejezés előtt áll a cement­hordók készítése. Háromezer- natszaz hektóval több bort tudnak ezáltal felvásárolni. TípiófzeU" Merfelsz Júzsef pmcevezeto számol be a vár- hato termésről, a szerződéskö­tésről s a pince felkészülésé- rol; .~ .örülnek a gazdák, mert K> közepes termésük lesz. Mi is elégedettek vagyunk, mert szerződéskötési tervünket tel­jesítettük — mondja. Meglepő, de egyben örven- detes is,_ hogy a tápiószelei pince körzetében nincsenek olyan problémák mint Ceglé­den, vagy Nyársapáton. Ami­kor elmondtuk, hogy ezeknél a pincéknél milyen bajok van­nak, mosolyogva mondja: — Nálunk elég jó a kapcso­lat a gazdákkal s a bizalom úgy látszik sokat számít. A pince dolgozói példás ren­det varázsoltak. Készek a hor- dojavításokkal, s a tisztítással. Rendbehozták a présgépeket. A hónap végén megkezdődik a szüret s ahhoz, hogy másfél­szer megteljen a tízezer hektós pince, — időközben szállíta­nak is bort — jól fel kell ké­szülni; A pince körül elterülő sző­lőkbe is kilátogattunk. A cél­gazdaság vezetője Sós Tibor, s ha van elégedett ember, hát ő igazán az. Szinte hinni sem akarunk fülünknek, amint új­ságolja. • — Van olyan ötholdas sző­lőnk, amelynek holdja megad­ja a száz mázsa gyümölcsöt. Ezt bizony látni kell. Ros­kadoznak a venyigék a fürtök­től. Az egyéniek is csodájára járnak. — S a többi 55 holdon, mi­lyen termés lesz? — Azt is meg lehet nézni, azzal sem vallunk szégyent. A célgazdaság területébe be- betorkollik egy-egy dolgozó paraszt szőlője. Itt lehet iga­zán látni, hogy mennyire szá­mít a gondos művelés, a nö­vényvédelem. Amíg a célgaz­daság szőlőtőkéjén alig-alig ta­lálni megfeketedett fürtöket, az egyénieknél a termés egy- harmadát elviszi a fürtrotha­dás. Ez a helyzet Cegléden, Nyársapáton és Tápiószelén. A terméskilátások jók, csak arra kell vigyázni, hogy a bor ne folyhasson el mellékcsatorná­kon. MIHÓK SÁNDOR Tanulj, hogy taníthass! Pártszervezeteink minden­felé megkezdték a szervezett oktatás előkészületeit. Jön­nek a hosszú őszi és téli es­ték, amelyeket minden párt­tag jól kihasználhat tanulás céljára. Pártunk szervezeti sza­bályzata előírja, hogy min­den tag köteles emelni elmé­leti felkészültségét. Amikor valaki a párt soraiba lép, önként vállalja ezt a köte­lezettséget is. Aki tanítani akar, annak tanulnia kell. A tömegek csak akkor fogad­ják el a vezetést, ha érzik; tanulhatnak is a vezetőtől. A párttagnak pedig köteles­sége, hogy a tömegek között élve, azoknak megmagya­rázza a párt politikáját, má­sokkal is megismertesse a marxizmus—leninizmus esz­méit és igazságát. Ezt a fel­adatát csak akkor tudja el­látni, ha maga jól ismeri a forradalmi elméletet, csak akkor tudja másokkal is megkedvelteim, ha maga jól megértette és nem csupán megtanulta a marxista ta­nokat. Párttagságunk körében vannak, akik lelkesen ké­szülnek az oktatási évre. Mások viszont közönyösek, vagy éppenséggel ellene vannak, s azt mondják: „már megint kezdik a régi szemináriumosdit'’? Az ilyen húzódozás és ta­nulástól való viszolygás oka abban rejlik, hogy az utóbbi években sablonos volt a pártoktalás. Sokszor évről évre ugyanazt az alapfokú szemináriumot végeztették el a hallgatókkal. Dogma­tikusan fogták fel a tanulást, bemagoltatták és visszakér­dezték a tananyagot az ok­tatók. Nem sokat ért az efféle tanulás, mert a tanul­tak nem váltak vérévé a hallgatóságnak, ezért nem is tudták alkalmazni a minden­napi életben. Valami távoli, idegen eszmeként fogták fel a marxizmust, sokszor hang­zott el: „mást írnak a köny­vek, de más az élet”. Sokban elősegítette a párt­tagság tanulás iránti ellen­szenvét az 1953 utáni több­féle politikai irányzat is. Az egymással ellentétes pártha­tározatok következtében elő­fordult, hogy amit ma meg­tanult valaki, holnap más­ként, egy-két hónap múlva újból másként tanították neki. Ez fásuittá, hitetlenné tette a tagságot, elvette ked­vét a további tanulástól. Mindehhez hozzájárult még a revizionista irányzat felül­kerekedése, a teljessé vált politikai zűrzavar. Pártunk most egyenesvo­nalú, egyértelmű marxista— leninista politikát folytat. Nem lehet szó semmiféle ingadozásról, zűrzavarról. Ebben a légkörben új értel­met nyert a pártoktatás is. Űj módon igyekeznek taní­tani pártoktatóink. Nem fog­nak önkényesen beosztani senkit szemináriumokba, mint ahogy ez régebben sokszor előfordult, hanem a párttagság önkéntességére építenek. A tanulási formá­kat is igyekeztek úgy össze­állítani, hogy ott jól érezze magát a legegyszerűbb és legképzettebb párttag is. Az önkéntesen jelentkezett párttag maga választja meg, melyik oktatási formán akar részt venni, melyik felel meg legjobban képzettségének, érdeklődésének. A propagandisták kiválo­gatásánál figyelembe vették, hogy azok a legjobban kép­zett elvtársak közül kerül­jenek ki, akik színvonalas, érdekes előadásokat tudnak tartani majd. Az oktatás nem csupán az előadásból, vagy annak szorul szóra tör­ténő visszakérdezéséből fog állni, hanem igyekeznek sza­bad vitákat kialakítani. Egészséges légkörben szaba­don vitatkozhatnak a hall­gatók, bátran kifejthetik né­zeteiket, aggályaikat, elgon­dolásaikat. Igyekezni fognak a mindennapi élettel és mun­kával összhangba hozni a A hároméves terv végére kétsze­resére növekszik a nitrogén-mű­trágya termelése és a jelenleginél sokkal több szuperfoszfát készül. Ezt a fejlődést elsősorban a Bor­sodi Vegyikombinát üzembehe­lyezésével érik el. A tervek sze­rint 1961-ben kezd működni a Tt- szavtdéki Vegyikombinát műtrá­gyagyára is, s ezzel még több mű-1 trágyát kap a mezőgazdaság. A vegyipar szakemberei azon­ban nem elégedtek meg csak a termelés növelésével, hanem mi­nőségileg is jobb műtrágyával kí­vánják segíteni a növénytermesz­tést. Ezért igyekeznek megvalósí­tani a kettős műtrágya nagyüzemi termelését. A ..föld sójának*' ez a fajtája egyesíti magában a szu­perfoszfát és a nitrogén műtrá­gya hatóanyagait, használata te­hát sokkal előnyösebb, gazdasá­gosabb. Az újfajta műtrágya gyártására már megtették az első lépéseket. Péten felépült a kísérleti üzem, ahol kidolgozzák a tökéletes tech­nológiát és a jövő szakemberei, • akik az új gyárakban irányítják majd a termelést, elsajátíthatják e vegyi termék gyártásának fogá­sait. A péti üzem tapasztalatai alapján építik majd fel a Borso­di Vegyikombinátban és a Tisza­tananyagot, élővé tenni az elméletet, nem pedig bema­goltatni csupán a formulá­kat. Egyelőre csak elgondolá­sok vannak. Nincsenek ki­alakított módszereik a párt­oktatóknak, a propagandis­táknak. De megvan a szán­dék, hogy újból visszahoz­zuk azt a régi vitatkozó ked­vet, lelkes hangulatot, amely évekkel ezelőtt annyira jel­lemzője volt minden szemi­náriumnak. Az oktatás sikere nagyban függ attól, hogyan készítik elő jelenleg. Éppen azért komoly munka hárul az elő­készítő bizottságokra, és pro­pagandistákra. Hamarosan megkezdődnek a propagan­dista tanfolyamok, ahol a pártoktatókat előkészítik a tanításra. Használják ki jól a rendelkezésre álló időt a részvevők, hogy minél na­gyobb tudással térjenek vissza községükbe, üzemük­be, ahol majd tovább adják a tanultakat. Ezernyi probléma van az országban. Kommunistákra vár az a feladat, hogy ezek megoldásához segítséget nyújtsanak. Jól kell ismer­niük a forradalmi elméletet, ha nem akarnak eltévedni az útvesztőben. Ellenforra­dalom után vagyunk. Még sokfelé találkozunk zavaros nézetekkel és sok helyen működik, bujtogat titokban az ellenség. Az emberekkel politizálni kell, világosságot gyújtani a fejekben. Erre pedig csak tanult, művelt kommunisták képesek. Szebelkó Erzsébet vidéki Vegyikombinátban a kettős műtrágya üzemet: ezek évente mintegy kétszázezer tonnát gyár­tanak. A kettős műtrágya terme­lését a Borsodi Vegyikombinátban előreláthatólag 1962-ben kezdik meg. s utána hamarosan munká­hoz iát a Tdszavidéki Vegyikombi-1 nát üzeme is. Október 8-tól közlekedik rendszeresen Moszkva és Budapest között a TU 104-es repülőgép A magyar légiforgalom jelentős fejlődését szolgálja, hogy Moszkva és Budapest között TU 104-es re­pülőgép közlekedik majd. A repü­lőgép 2 óra 20 perc alatt leszállás nélkül teszi meg a távolságot. A TU 104-es repülőgép október 8-tól közlekedik rendszeresen, minden héten egy alkalommal, a keddi napon. Reggel 9 óra 30 pere­kor érkezik Moszkvából Budapest­re, Budapestről pedig 11 óra 20 perckor indul Moszkvába. A gép 70 személyt szállíthat. Újfajta kettős műtrágyát gyártunk Térzene - a karámban fellegeken át­ütő fényben hancúroznak a csi­kók, 'ki-be futkosnak a nyitott istállójuk­ból a legelőre. A csikós meg — mi mást tegyen — felül az istálló előtt a !karámra, előveszi harmonikáját s rá­kezd. A legelő leges­legvégén is fellcapják fejüket az ifjonc re- mondák, valósággal megtáltosodnak a harmonikaszótól, s mint pusztai őseik a lcarikásustor csatto­gásától, egyetlen dü­börgő turmába ve­rődve nekilódulnak a karám irányába. Körülállják a csi­kóst és fülüket he. gyezve lesik a hang­csináló szerszámot. Annyira lesik, hogy csaknem beledugják orrocskájukat a her­nyóként rángó ins­trumentumba: ugyan miféle csemege lehet, hogy még a zabnál, a szénánál is finomabb ez a „zeneabrak“? Vagy talán ihatni is, nemcsak füllel, száj­jal is. Nem oda Buda! — mondja a csikós. Mert csakugyan, már-már a harmo­nikát rágogatják a fe­neketlen zéneszomj­tól —, hát feláll, hogy otthagyja a tú­lontúl muzikális jó­szágokat. Nem úgy a csikók. Mit sem tö­rődve szárazdajká­juk érzékenységével, csapatostul követik a jártában is muzsi­káló csikóst, bököge- tik vállát, könyökét, nyakába szuszognak, újráztatnák a mezei koncertet. j csikós enged a AÍ noszogatásnak, belekezd egy induló­ba. Még csak ez hiány­zott. Mint a vén csa­taló, amikor hallja a kürtöt, ők is ran- gosabban-gangosab- ban szedik a lábu­kat. Úgy defellíroz- nák körbe-karikába, hogy még katonai vakparádén se látni különbül. Dehát, mint min­dennek, ennek is vé- geszakad, mert az is­tállórendet meg kell tartani: itt az almo- zás ideje. Megindul hát a csikós is az istál­ló felé. Persze, most sem tágítanak a sar­kából. Hanem az istálló­ban, ott mi lesz a muzsikából? Már csak azért, mert benn a padlás a mennyezet, nem az égbolt, ahová sza­badon szállhat a hang, ki, s fél a ma­gas végtelenbe. Megy a csikós, megy a ménes, már be is érnek. Mikor aztán egy kurjon- gatós nótát ránt a harmonikába, a han­gok úgy szétrebben­nek, majd össze­vissza röpködnek és nekiütődnek a stu­katúrnak, neki az ablaknak, mint mi­kor szakajtó vere­bet eresztenek széj­jel. Mitől aztán a csi­kók, mint a fergeteg, egymást tapadva duródnak az istálló ajtajának s 'kizúdul­nak a legelőre. Am csodák-csodá- ja, kettő bennmarad mégis: a csókaszemű Rozi meg Boglár, a keselylábú. Láttukra még kí­váncsibb lesz a csi­kós. És számítva az üres istálló enyhülő akusztikájával — mostmár csak azért is megereszt még egy polkát. Mint a cirkuszos ló — majd oly sza­batosan — észreve­hető tempótartás­sal körbe-körbelejt mindkettő. — Vége a polká­nak? Hol a hála — szólítja őket a neve­lőjük ... — Pacsit! Előbb jösszmékel- nek, kelletik magu­kat, aztán — isten- úgyse, értően — pa­rolára nyújtja a pa- tácskáját a kesely. Ami nagy dolog! A kezesség, az idomít- hatóság a legértéke­sebb „tenyésztulaj- donság“ bizonysága és méltó forma vér­beli zeneértökhöz: köszönet a muzsiká­ért. Egyszeriben ki­bújt tehát a szög a zsákból: az, hogy ugyan miért épp ez a kettő maradt benn. ök a legmuzikálisab- bak... S hogy mindez nem csalás, nem ámítás, de még csak nem is kitalálás, ar­ra bizonyíték, hogy az attrakció bármi­kor megtekinthető a Herceghalomi Kísér­leti Gazdaságban. A magyar félvér és az ügető keresztezésé­nél származott új ló­fajta cs'kóménesé- ben. E. J.

Next

/
Thumbnails
Contents