Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-07 / 110. szám

1957. SZEPTEMBER 7. SZOMBAT

'\'/Círlap

3

Érdekes fársulási kísérlet Szentendrén

Hit ad télre aVáci Kötöttárugyár? |

KÉT FELNŐTT ember ci- I

vódása még akkor sem épületes, ha az útszéli csavargóktól hallani. Hát még ha olyan tekintélyes honpolgárok vetemednek erre, mint Gáspár László szentendrei mezőgazdasági felügyelő és Kiss Pál, a helybeli Április 4 Tsz elnöke. Azaz hogy Gáspár nem is veszekedett, inkább szabadulni szeretett volna már a látogatójától, Kiss Pál volt az, aki úgy viselkedett, mintha nem is tudná abbahagyni a perlekedést. Még elmenoben is kemény, sértő szavakat vágott Gáspár fejéhez.

A súlyos szavak mindegyike megrettenti az embert, mintha vaktöltéssel lövöldöznének közvetlenül a fülébe. Gáspár csaik hebeg-habog, alig tud válaszolni. Ideje sincs rá, hogy kifejtse: fél esztendeje csupán, hogy as íróasztalt koptatja, azelőtt a földeket járta három évtizeden át, s nem is egészen eredménytelenül...

S mint hamar meggyőződtünk róla, most „irodai ember" létére is igaza van, még hozzá olyan országos jelentőségű dologban, amely úgy hisz- szüfc, nem érdektelen mások számára sem.

Első hallásra talán furcsán hangzik, hogy a szentendrei városi mezőgazdász egy olyan birtokos parasztokból alakuló tsz létrehozásán bábáskodik, amelynek tagsága csupa szomszéd, rokon, és jóbarát lenne, s akik kereken kimondják, hogy csak azokat hajlandók felvenni a társulásukba, akiknek a szorgalmáról, munkaszeretetéről az elmúlt évtizedek során meggyőződtek. Ilyen ember pedig — szerintük — mindössze 25 van a városban, ők maguk, 25-en .;;

DE MIÉRT HADAKOZIK

ez ellen Kis* Pál, az Április 4 Tsz elnöke? Talán valami nyomós elvi kifogása van? Nem. Azt maga is elismeri, hogy ha szerte az országban, a háromezer községben létrejönne ilyen „családi alapon” egy-egy termelőszövetkezet, egyenként csupán 300 hold földdel, mint Szentendrén, az közel egymillió holdat, az összes szántó- terület egy tizedét vonná be a közös művelésbe. Még csak azt sem mondja, hogy nincs joguk megválogatni az újonnan alakult tsz-eknek a tagságot. Bár akadnak, akik pedzegetik, hogy az alakulófélben levő tsz tagsága csupa „kis ku- lák”-ból áll, da az Április 4 elnöke ezzel sem érvel. Nem, mert tudja, hogy ez valótlan. A 25 leendő tag többsége még csak nem is középparaszt, inkább kis- és törpebirtokosnak mondható. Hiszen huszonötüknek összesen 175 holdja van: 7 hold az átlag. S ezt ők kevésnek tartják, kémek és kapnak is mellé további 120 hold állami tartalékterületet.

Megkapják az elhanyagolt Stromfeld-tanvát a körülötte levő 120 holddal és itt a bökkenő, már mint Kiss Páiék száméra. Ez a 120 hold uavsn- is ez ideig használatra az övék volt, de nem ők művelték ... Mint ahogy a többi földjüket sem, hanem kiadták részesművelésre. Harmincegyen vannak. köztük 25 asszony — pesti dolgozók feleségei — s nem is bírnak a 400 hold földdel. Kereken 1 200 000 forint az adósságuk, egy-egy tagra nem kevesebb, mint 40 ezer forint jut.

Mi a szándékuk tehát, miért ellenzik olyan hevesen, hogy az új, éleiké,pesnék ígérkező szövetkezet földet vegyen át tőlük? Régi jelenség, hogy egyes termelőszövetkezetek úgv viselkednek, mint az elkényeztetett gyerek. Nem törődnek az eladósodással, földjeik elgyomosodásával és leromlásával. nem törődnek a közvélemény hangulatával és a szövetkezeti eszme lejáratásával sem. Vezetői és tagjai vagy csodákban bíznak, vagy a társadalom kiváltságosainak érzik magukat, akik csak kapni szeretnének állandóan, de adni még a szorgalmukat és munkájukat sem hajlandók saját boldogulásuk érdekében. Ezek közé tartozik a szentendrei Április 4 tsz is,

de nekünk az volt az érzésünk, hogy nem is a földet sajnálják ők csupán az alakuló szövetkezettől. Inkább veszedelmes vetélytársat látnak ben. ne, olyat, amely valóban be tudja majd bizonyítani a szövetkezés fölényét, meg tudja szerettetni a város dolgozó parasztjaival a közös gazdálkodás eszméjét és így még kirívóbb lesz az Április 4 hallatlanul gyenge munkája.

MIRŐL IS VAN ezekben a napokban szó? Arról, hogy ha az új szövetkezet megkapja a Stromfeld-tanyát, első dolga lesz, hogy megfelelő állapotba hozza a gazdasági épületeket, helyreállítja a kidüledezett jászlakat és a megalakulás pillanatában minden tag bevisz a közös gazdaságba egy- egy tehenet. Az állami akció felhasználásával ötven darab hasas üszőt \ ásárolnak, jövő tavaszra, mire kizöldüi a lucerna, már 75 fejőstehenük áll az istállóban. Ettől napi 400 liter tejre számítanak, amelyből százat természetben felhasznál a tagság, háromszázat pedig saját fölözőgépükkel feldolgoznak, vajat készítenek belőle. A harminc kilogramm vaj ára önmagában 1800 forint, tehát pontosan kétszerese a háromszáz liter tej árának. A többletjövedelem további részét a visszamaradó 270 liter fölözött tej biztosítja. Ezt az utolsó cseppig feletetik a malac- és siildőállománnyal, s megvalósítják végre azt az ideális célkitűzést, amely nálunk jórészt tankönyvekben van meg, a fejlettebb országokban pedig mór a gyakorlatban sem ritkaság. Azt tudniillik, hogy a bacon-süldő nem egy éves, de hat hónapos korára eléri a 90 kilogrammos vágósúlyt, az expressz-hizla- lásfoa fogott állataik pedig nem 18, de 11 hónapos korra elérik a 140 kilogrammot. Ez az időtakarékosság jelentős takarmány- és munkaerő megtakarítást is jelent majd és meggyorsítja az állattenyésztésbe befektetett pénzük körforgását.

Ilyen nagyszabású tervek persze magasfokú gyakorlati tudást és szakmai ismereteket követelnek. Meg is van már az alakuló tsz-nek a kiszemelt szakembere, aki fizetett alkalmazottként fog dolgozni és szerződése alapján mégis teljhatalommal rendelkezik a gazdálkodási ügyekben. Az öttagú intéző bizottság egyetlen tagja sem utasíthatja kü- lön-külön. Fix fizetése 1500 forint körül lesz, a szerződése pedig a prémium-részesedésre vonatkozik majd. Meghatározzák a várható termés- és termék-átlagokat és ezekhez képest kapja év végén a jutalmát a szakvezető.

Kétszáz darab anyajuh, 75 fejőstehén és 50 kocasüldő: ezzel indul neki az új gazdasági évnek Szentendre legfiatalabb és legigényesebb termelőszövetkezete — ha sikerül az alapító tagok terve.

MÁRPEDIG SIKERÜLNI FOG, mert ha egyben-más- ban újszerűek és szokatlanok is az elgondolásaik, nem ellentétesek a szocialista eszmékkel, s épp ezért élvezik a város vezetőinek támogatását is. A támogatás legerélyesebb mozzanata természetesen az lesz, ha a városi tanács — mint ahogy erre a párt- és kormányhatározatok módot adnak — az említett 120 holddal csökkenti az alig életképes Április 4 Tsz területét és az új szövetkezetnek juttatja, hogy a következő években már ez a terület is dús takarmánytermést hozzon egy most kialakuló minta állatállomány számára.

Mindenütt keresett cikk a tréningruha. Férfiak, nők

és gyermekek egyaránt kedvelik, de éppen azért, mert sokan keresik, nehéz kielégíteni belőle az igényeket. A Váci Kötöttáru- gyár még ebben az évben mintegy 10 000—12 000 felnőtt tréningöltönyt és 300 000—320 000 gyermek tréningöltönyt ad át a belkereskedelemnek. A kereskedelem 10 000 különleges fazonú tréningruhát is rendelt a gyártól, az úgynevezett „randos“ tréningruhákat.

Ezenkívül 120 000—130 000 pár olcsóbb minőségű bélelt és feles téli kesztyű kerül majd a gyárból az üzletekbe.

Gyártják a téli meleg alsóneműt is. 120 000 felnőtt és 40 000 gyermek, úgynevezett „bézs" alsónemű készül el még ebben az évben.

Még egy örömhírrel szolgálhatunk, de ez elsősorban a nőket érdekli. Jelenleg negyedévenként 8000 pár nylon-kesztyű készül az üzemben. A fazonoktól függően 42—50 forintos áron lehet majd megvásárolni ezeket a kesztyűket.

(h. v.)

Nagy az érdeklődés az aszódi földművesszövetkezeti vas- I szaküzlet előtt a szőlőprések iránt

! ]\/fég sűrű éjszaka van, de 1 Ifi a ceglédi gyümölcspia- | con már hígan locsog a vá- ! sár. Szokatlan kép vidéken. | Nagy ívlámpák égnek, öt da- 1 rab a négyszögű piac felett, 1 a város szívében, a legjobb | helyen, tömve nőkkel. Meg- | határozhatatlan korú asz- í szonynép álldogál tömegesen 1 s hullámzik. Férfi legfeljebb I egy ötödrész.

| — Hogy a szilva? — kérdi

I egyik asszony a másikat.

I — 28.

i — Szőlő?

I — 32.

! — Paradicsom?

1 — 8.

I — Paprika?

1 — 10.

I Kurtán, parancsszavak. Tő- 1 mör jelek az éjszakában. | Csak asszonyok tudnak így 1 tárgyalni asszonyokkal. Sem- I mi érzelem, semmi tréfa, vé- 1 résén komoly az ügy.

| Ha asszonyok veszik át az

I uralmat, majd akkor tanul- 1 juk meg, mi a határozottság. 1 S hogy tudja otthagyni viI ta, alkú, beszéd nélkül az 1 árut. Megy tovább a barna | férfikabátos, barna prémgal- ! léros bevásárló nő, csak táji jékozódik.

1 Bezzeg a legdlső férfi, aki | a legelső asszony előtt meg- 1 áll, már locsog, már hízeleg, | tréfál és kurizál:

| — No, naccsádkám, hogy

| a szilvája?

| S az is másképp felel, ne! gédeskedik és magyaráz:

| — Huszonnyolc fillér. Hu| szonhatért már elvitték vol- | na.

i Miért mondja, hogy „fillér“? Miért meséli, hogy „már elvitték volna“? Dehogy is vitték, csak férfi, hát mesél neki. Ez meg belemegy s azt mondja:

— Ejej, mire magának az a sok pénz?

— Mire?..-. Jaj, még azt kérdezni is lehet?

— Csak nem adósságot akar fizetni?

— Azt az egyet nem — dicsekszik mérgeslcedve, kacéron a nő — hálaistennek. Mert nélkülöz az ember, csak az ne legyen.

■— No hogy adja?

— Ahogy alkarja.

osszú sorokban nagy kosarak, megrakva szőlővel, szilvával, almával. A kosarak felett a termelő nők. Sovány arcúak, agyondolgo- zottak. A kísérteties világításban mély árnyékok az arcokon. Hiúság nélküli munkaruhák. A polgári háztartások asszonyai még alusznak a kis lakásokban, ezek mind szigorú munkások. A kezükön ott a kapa és a sok gyomlálás nyoma; a vevőkén is, de a vevők nem maguknak vásárolnak, hanem a nagykereskedőknek. Nem is pénzzel fizetnek, hanem blökkpapírra írják a számokat, leszakítják, a vevő már tudja, hogy lesz ebből pénz. Ahol vásár esik, az simán, zajtalanul. A kereskedővel alkudni nem lehet: az szabja meg az árat. Tapasztalatlan, aki itt alkudni próbál.

Egy avas férfi a kosara mögött áll és szorgalmasan eszi a szilvát a hajnalban.

Kínálja a vásárló kofaasz- szonyt:

— Kóstolja meg, még ilyen édeset nem evett. Kóstolja csak.

— Jól néznék én ki, ha minden szilvát megkóstolnék, amit megveszek.

Már írja a blokkot, huszonkét fillérért.

— írjon legalább huszonnégy fülért.

— Még egy negyedet se.

Az ember átveszi a cédulát s viszi a hiteles mázsára. A száz meg száz mázsát alku nélkül adják-veszik, csak a kis viszontelárusítók alkusznak.

Ez így megy órákon át, míg csak még nem virrad. A hiteles mázsánál is asszony ül, fekete kendőben, sötét ruhában.

— Mióta mér?

— Tizenkettő óta.

S meddig tart?

— Déli tizenkettőig ... Ezt úgy hívják, hogy félnapos könnyű beosztás.

Az alkú csak akkor indul meg, mikor eloltják a lámpákat. Megvirradt. Jönnek a zöldségesek. Egy pirosképű falusi lány remek karfiolvirágokat árul. Sovány kis viszontelárusító asszonyka válogatja a gyengéket, törötteket, s nem sikerűiteket.

— Tízért, fiam.

— Tízért? Nem tartottam ki az árát! Maga elviszi és leadja harmincért.

— örülök, ha tizenötöt kapok.

‘— Sose örüljön annak, mert húszat kap. En egész évben dolgozom vele, négyMóricz olvasása közben

M

a tizenöt éve, hogy meghalt a magyar élet nagy ismerője, egyik legkedvesebb íróm, Móricz Zsig- mond. Írásművei gondolkodásra, életismeretre, ember- szeretetre tanítják az olvasót. Nem értékelni akarom, nem is elemezni írásait, hiszen ezt már megtették masok, sokkal jobban, mint ahogyan én tenném. Csak elmondom, hogy milyen érzéseket váltottak ki belőlem a Máricz- sorok.

Munkáját, életét akkor érthetjük meg, ha tudjuk, honnan származott és milyen életet élt. Anyja kálvinista papi családból származik, apja feltörekvő parasztiparos (ács), aki az akkori kapitalizálódó Magyarországon megpróbált kitörni a falusi elszigeteltségből, a feudális megkötöttségből és belekezdett minden vállalkozásba, hogy a papi famíliának megmutassa: a Móriczok is vannak olyanok, mint ők.

Móricz volt debreceni diák, teológus, jogászatot és bölcsészetet tanult, majd újságíróskodott vidéken, hiva- talnokoskodott Pesten és közben készülődött az írói életre. Népköltési gyűjtőútjain béresek, szegényemberek vackain aludt és velük való beszélgetések során megismerte a szegénység minden formáját.

Nyolc évi vergődés és útkeresés után már ismerte életművének tájait és hőseit. Ekkor megírja első remeklését, a „Hét krajcár“ című novelláját. Ezzel egyszerre tör be az irodalom világába és lesz eKsmert, ünnepelt íróvá. Ady Endre a Hét krajcár című novellás kötet megjelenésekor így üdvözölte: „Egymaga felér egy forradalmi szabadcsapattal“. Valóban a nép igényével jelentkezett az irodalomban.

A Hét krajcár a hazatalálás útja. A szegénység világának bátor, nyílt, teljes vállalása. A későbbi írásaiban is végigvonul az a gondolat, hogyan lehetne segíteni a szegénységen, hogyan lehetne a feudális úri megkötöttséget végleg felszámolni, a parasztnak is jobb, emberibb életet biztosítani.

Nagyon sok embert ismert. Ismerte az egész nemzetet, rengeteg figurája volt, több, mint Jókainak. Ezt nemcsak 100 (kötet könyve, irodalmi értékű riportjai bizonyítják, hanem az élettel való személyes kapcsolata is: „Egy vármegyét benépesíthetnénk velük“ — írja Illyés Gyula. Regényeiben szereplő hősök és alakok hősei, érzései, indulatai emberibbek, igazabbak, mint Jókainak bármelyik hőséé.

Munkásságát három szakaszra bonthatjuk. Első korszak a Hét krajcár megjelenésétől a Fáklya megírásáig. Ebben az időben a szegénység ábrázolása mellett a dzsentri világ idilHsztikus képe is helyet kap műveiben. Kritizálja őket, de mégsem mond végső ítéletet felettük. Második szakasz a forradalom bukásául kezdődik és a Rokonok megírásával fejeződik be. Móricz a 19-es Tanács- köztársaság ideje alatt úgy érezte, eljött az az igazi világ, amelyben az emberek valóban emberekké válnak. Kör- utat tett az országban, meglátogatta a somogyi parasztokat, írt, agitált a Tanácsköztársaság mellett, amiért később sokat üldözik. A Rokonokban bemutatja a horthysta világ lezülött, bürokrata hivatalnok karát, a lecsúszott dzsentriket, a sikkasztó takarékpénztári tisztviselőket, a népet félrevezető, semmibevevő uralkodó osztályt. Móricz munkásságának harmadik szakát a Betyár, a Rózsa Sándor, Árvácska jelképezi. Ezekben az írásokban már meglebbenti az uralkodó osztályok feletti ítélkezés zászlaját. Bemutatja, hogy a nép hogyan támogatja a „szabadcsapatok“ vezetőit.

Bármelyik Icönyvét olvasva talál az ember olyat, amely megindítja, gondolkodásra készteti. Hacsak egyedül a Boldog embert írta volna, akikor is előkelő helyet érdemelne a magyar irodalomban. Milyen csodálatos nyelven és humorral tudja elmondani — Joó György szájába adva az ízes magyar szót — a fiatal parasztember kínlódását, vágyódását, ábrándjait, hogyan tudja megrajzolni szenvedésekkel teli életét és megmutatni azt, hogy ez a fiatal parasztember mégis örül az életnek és bízik, hogy egyszer megváltozik az ő élete is. Az Erdély című trilógiájában Bethlen Gábornak és korának állít örök emléket. Ezzel a művével is tiltakozott a Horthy-fasisztarendszer ellen, tiltakozott a német befolyás ellen és rá akarta ébreszteni értelmiségünket, hogy csak a független nemzet biztosítja a nép felemelkedését. Egyszóval: kendőzés nélkül feltárta a polgári, paraszti életet. Nem szépített, de nem is túlzott, úgy írta meg az embert, a kort, ahogyan látta. S ez volt írásainak ereje, hitele és maradandósága.

Móricz munkáit olvasva megtanul az ember gondolkodni, megismeri Magyarország tájait, munkásait, parasztjait és az akkori uralkodó osztály minden galádsá- gát. A moriczi művek megtanítják olvasóit az embersze- retetre. Szeretni kell a szegényeket, a munkásokat, a dolgozó parasztokat, a népet, mert csak így lehet igazán élni és dolgozni. Végül a móriczi művek megtanítják az embert szépen, magyar nyelven beszélni. A móriczi nyelv ízesebbé, elevenebbé, gördülékenyebbé teszi az ember mondanivalóit, kifejezésformáját. Möricztól megtanultam; hogyan lehet az életet szeretni, becsülni mindent ami szép, és küzdeni a rossz, a lélektelenség, a dölyfős gőg ellen. S megtanultam azt, hogy szeretni kell a népet és a néppel együtt építeni az országot.

Gáli Sándor

szer bekapáltam, kötöztem, idecipeltem, maga tíz perc alatt beviszi a boltba és any- nyit keres rajta, mint én egy év alatt.

— Jaj, ne mondjon ilyent,

fiam, Jci fizeti az adót? A boltbért, a büntetést? Az orvost? Meg a kockázatot? Maga eladja, mert friss, de ha nékem nem jön tevő, két napig ott hervad, örülök, ha nyolcért eladom.

Szociális harc. Keserű szív, keserű szak, keserű ételek.

mégis mennyi nevetés. Vannak emberek, akikből fröccsen a tréfa, a kacagás. Az izgalom frissítőleg hat. A bővérűek nem vonják le a konzekvenciákat, nem látják a szomorú dolgokat. A lovak szennyes ládákból valami szennyet abrakolnak. A kolbász- és hurkasütő sátrakból árad az ínycsiklandozó

illat, csak az illata jó. Kínosan romlott testű emberek két kosárban, hárman, hatvan kilókat cipelnek. Egy fiatal férfi pofonveri saját magát:

— Huszonháromért megvehettem volna, milyen állat vagyok. Már megint harminc a szilva ára. Kereshettem volna.

A felesége, csekély kis némber, ijedten nézi az ura tombolását. A nyereség, veszteség izgalma, mint a tőzsdén. Fillérekért itt ugyanolyan szenvedések. A nagy- kereskedő standján vagonté- tei gyűl.

szanaszét a világban

^ számtalan éhes gyomor ébred. Hat óra. Mennyi szennyes kéz tapogatja végig a ragyogó szőlőfürtöket, míg eljut a szájig.

I MÓRICZ ZSIGMOND:

Ressel nésy órakor a ceslcclí piacon