Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)
1957-09-06 / 109. szám
1957. SZEPTEMBER 6. PÉNTEK 5 Elindult Afrikába az első magyar tudományos kutatóexpedíció vezetője Csütörtökön este útnak indult Afrikéba az első magyar államilag szervezett tudományos kutatóexpedíció negyedik tagja. Dely Olivér herpe- tótögus, aki egyúttal a már korábban útrakelt kis csoport vezetője fe lesz. Elutazása előtt megkérdeztük Dely Olivért az expedíció útitervéről és a kutatási feladatokról. — Magyarország történelmében az első eset, amikor állami intézmény szervezte kutatócsoport indul külföldre — mondta a fiatal kutató, e rögtön hozzátette, hogy a gyűjtés megszervezésében dr. Boros István főigazgatóé az érdem, aki minden energiájával a súlyos károkat szenvedett múzeum újjáépítésén dolgozik. A-kis négytagú kollektíva tágjai önálló kutatók, s ő — aki egyébként a legfiata- lab közöttük — csak ügy a „primus inter pares” alapon, mint első az egyenlők között, fogja össze munkájukat. A továbbiakban még megtudtuk. hogy a teljes kutatói felszereléssel augusztus 14-én hajóra szállt expedíció Istanbult és Izmirt érintve, g napokban érkezik Alexandriába. Beszámolójukban írják, hogy útközben máris végeztek kisebb alkalmi gyűjtéseket. Dely Olivér az Amszterdam—Istanbul —Kairó vonalán közlekedő Repülő Hoüandi"-val indul, s Alexandriában találkozik az expedícióval. Dr. Boros István főigazgató szerint Egyiptom egyes vidékeinek állatvilágát még csak nagy vonásokban ismeri a tudomány. A kutatócsoport részére megjelölt területek — a líbiai sivatag pereme, a Vörös-tenger partvidéke, az Arab-sivatag déli részének vádijai, bozótosai igen értékes leletekkel biztatnak. Előreláthatólag lesz bőven megfigyelni és gyűjteni valója a kis létszámú, de lelkes, modern eszközökkel, gyorsan dolgozó expedíciónak. így is lehet szavazni... Aki nem, reprezentál, nem is ember Zordonao fogadott a tanács egyik tagja, mert esett az eső és ilyenkor az emberek zárkó- zottabbak, hűvösebbek, visszahúzódnak a saját gondjaik, bajaik rengetegébe. Ez érthető. És zordonan fogadott, mert... és ez már érthetetlen. — Kit keres, kérem? Elmondom, hogy írni szeretnék a falu egyik legnagyobb problémájáról. — Újságíró? Előveszem az igazolványt. — Nem hiszem. Hozzánk újságíró nem szokott ilyen ronda időben és főként gyalogosan jönni. — Hiszen én autóbusszal jöttem, csak nem hozott el a tanács kapujáig — próbálom mentegetni a helyzetet, nehogy azt higgye Pesttől Idáig róttam az országutat a szemerkélő esőben. — Újságíró nem szokott autóbusszal járni! Autóval jön és nem gyalog. Pedig gyalogolni jó, végignézni az ősznek induil határt, a sárguló kukoricafölüeket, sárga szénakupacokat, vagy benn a faluban kilesni a kertekből kandikáló hamvas szilvákat, üde őszibarackokat, rugdalni az utcai akácok korán lehullt sárga kis pénzeit, rázós parasztszekéren kötni ismeretséget, belefelejtkezni a gyerekek játékába a fehérre meszelt falak tövén, de hát mindezzel nem lehet reprezentálni. És hiába minden szó, minden magyarázat, hogy az ember nem az autónál kezdődik, hogy emelkedett a benzin ára, takarékoskodunk, és milyen fontos népgazdasági érdek, hogy a felesleges reprezentálást megszűntessük. Anyagot nem kapok, az már • biztos. Búbánatosan indulok | hát vissza a buszmegállóhoz , és nagyon fájlalom, hogy szó ; szerint „sárba tiportam" a ré- ! gl szokást. Az ajtóban még utánam szólnak. — Jöjjön máskor, majd ha jó idő lesz, és lehetőleg autóval! Hogy miért autóval? Mert | reprezentálni kell. i Nekem? Aligha! Inkább annak a tanácstagnak, aki vál- j lalkozik rá, hogy végigkísér a I falun. — Hát akkor a viszontlátás- I ra! ! Hogy mikor, azt még nem I tudom. Legjobb lesz akkor jönni, ha már itt is leszálltak az ■ emberek az autóról, meg ar- 1 ról a magas lóról. — B. V. — A nyugatnémet faipari munkások szakszervezetének szövetségi kongresszusa a bét elején titkos szavazással úgy döntött, hogy a német újraegyesítés megvalósulásának elősegítése érdekében felveszi a hivatalos kapcsolatot a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség faipari tagozatával. A kongresszus állásfoglalása határtalan idegességet váltott ki Bonnban. A szakszervezet vezetőségét felszólították, hogy valamilyen módon változtasson e határozaton. így történt, hogy 24 órával az első szavazás után Seeger, a faipari szakszervezet elnöke bejelentette: „formai okokból semmissé kell minősíteni az előző napi szavazást”. A szavazást ezután már nem titkosan, hanem név szerinti felszólítással nyilvánosan bonyolították le. A kongresszus részvevői még így is csattanós választ adtak a vezetőségnek: 37-en a hivatalos kapcsolatok azonnali felvétele mellett szavaztak, egy képviselő pedig tartózkodott a szavazástól. Két halálos és két súlyos közúti baleset Szunyogh Győző, ceglédi, Gyep u. 5. számú lakos Budapest felől Cegléd felé igyekezett motorkerékpárjával, melynek hátsó ülésén Bakó József- né budapesti lakos ült. Szunyogh Alberíirsa előtt elvesztette uralmát a kormány felett s a teljes sebességgel haladó motorkerékpár nekiütközött a fának. Az összeütközés következtében Szunyogh a fának repült, szörnyet halt, utaRendőrkézen az érdligeti árurejtegető, tsaló kézműipari részlegvezető Havonta 11 ezer forintot keresett a bűnös manipulációkon Szilágyi István, a budapesti XIII. kerületi Kézműipari Vállalat kötőrészleg vezetője volt. Szilágyi Érdligeten lakott a Kalkukfű utca 6. számú házban. A szomszédoknak feltűnt, hogy évek óta nagy lábon él, melyre fizetéséből, illetve jövedelméből nem telnék. A közelmúltban a XIII. kerületi Kézműipari Vállalathoz bejelentés érkezett, hogy Szilágyi érdligeti lakásán nagyobb mennyiségű, gyanús eredetű fonal van. A vállalattól kimentek Szilágyi lakására, ahol megállapították, hogy a fonal a vállalat tulajdona, és mennyisége több annál, mint amennyit feldolgozásra kiadtak. Meglepetésre Szilágyi lakásán két kötőgépet és egy orsózógépet is találtak, melyről eddig nem volt tudomásuk. A vállalat ezért megtette a feljelentést Szilágyi ellen a budai járási kapitányságon. Szilágyi pályáját a Magyar Pamutnál kezdte az 1945-ös évek előtt, innen azonban csakhamar kilépett és egy magán szövőüzemhez szerződött le technikusnak. Itt érvényesülhetett. Jöttek a korlátozó rendelkezések és a tulajdonos, aki zsidó származású volt, nem tartotta meg ipar- engedélyét, hanem ráíratta Szilágyira, aki rövid úton tulajdonosa lett az üzemnek. Ügy látszik, ez a jövedelem sem volt elég, mert rádiószerelő iparengedélyt kért 1944- ben. kinyitotta üzletét és műhelyét, melyet édesanyja és felesége vezetett. A fel- szabadulás után tovább is nyitva tartotta villanyszerelő üzemét és 1946-ban a villanyszerelés mellett újabb iparengedélyt kapott kötőüzemre. Tíz kötőgépet vett és tíz alkalmazottal dolgozott, ehhez més üzletet is nyitott, ahol a saját üzemében gyártott holmikat árusította. A villanyszerelő üzemet 1947-ben bezárta, a kötőüzemet 1953-ig megtartotta. Ekkor felszámolt. Csak napokig volt „állás nélkül”, mert belépett a VII. Kerületi Kézműipari Vállalathoz, mint kötő-részleg vezető, egyben pedig tíz gépe közül ötöt bevitt a szövetkezetbe. A másik öt gépet saját magának tartotta meg. A VII. kerületi Kézműipari Vállalat átkerült a XIII. kerületbe és Szilágyi továbbra is a kötő részleg vezetője maradt. Felesége háziipari engedélyt váltott ki és egy gépen mint bedolgozó kötött a XIII. kerületi Kézműipari Vállalatnak, ahol férje kötő részleg vezető volt. Szálágyióknak — úgy látszik — ez a jövedelem kevés volt, mert újabb állást vállaltak, a IX. kerületi Gazdasági Melléktermékek és Hulladékfeldolgozó Ktsz-nél, ahol mint bedolgozók szerepeltek. Itt Szilágyi és felesége 1800—1800 forint havi fizetést kaptak. Amikor Szilágyi vallomásában idáig jutott, újabb házkutatást tartottak nála Érdligeten, amikor is a felszámolt villamossági üzletből visszamaradt 11 ezer forint értékű rádiót és egyéb villamossági alkatrészt találtak a lakásban, valamint tízezer forint értékű, 61 csomag, ezüstfenyő varrócérnát. Most derült ki. hogy Szilágyi Istvánnak két lakása volt: az érdligeti lakás mellett főbérleti ialcása volt feleségének Budapesten, a Damjanich utca 42-ben, ahol szintén házkutatást tartottak és itt 112 kilogramm fonalat találtak. Szilágyit ezután őrizetbe vették, mert az is kiderült, hogy a nála maradt négy gép közül kettőt bérbeadott. Az egyik kis gépért 200 forint havi kölcsöndíjat kapott, a másik nagy gépért pedig havonta 800 forintot. Szilágyi nem volt szégyellős ember, szeretett gvorsan és izgalommentesen pénzt keresni. E céljának megvalósításáért a vállalattól felmondással elküldte Deák Imrénét. a lesiobb kötőnőt, és neki adta bérbe 800 forintért a kötőgépet. A harmadik kötőgépen Kocsis László dolgozott, akitől nem kért kölcsöndíjat, hanem úgy állapodott meg vele, hogy minden, a gépen kötött harisnya párjáért 1 forintot kap. Kocsis viszont nem tudta, hogy Szilágyi a harisnya párjáért a XIII. kerületi Kézműipari Vállalattól 3 forintot vesz fel. Szilágyi bejelentette a vállalatnál, hogy négy idősebb nőt is alkalmazott, akik otthon tanulják a kötés művészetét. Az igazság ezzel szemben az volt, hogy a négy asz- szonyt szemfelszedőnőnek alkalmazta és a részükre kiutalt fonalmennyiséget saját maga kötötte meg. Mikor a vállalat — ahol úgy tudták, hogy a harisnyakai a tanuló asszonyok kötik — a részükre járó pénzt postán kiutalta. Szilágyi megjelent náluk, felvette a kötésért járó összeget és csak azt a pénzt hagyta náluk, ami a szemfelszedésért járt. Szilágyi bűnlajstromának összeállításánál összegezték, mennyit keresett havonta az élelmes üzletember. Ekkor derült' ki, hogy Szilágyi keresete az eddigi adatok szerint — a 23 ezer forint értékű „fekete” fonal és villamossági anyagokon kívül — a következő volt: a kézműipari vállalatnál keresett havonta 2800 forintot, a hulladékfeldolgozó vállalatnál ö és felesége 3600 forintot, a felesége mint háziiparos 1000 forintot, édesanyja, mint a hulladékfeldolgozó bedolgozója 540 forintot, anyósa a kézműipari vállalatnál mint harisnyaszegő 1000 forintot, a Kocsis által kötött harisnyák 2 forintos különbözeié havonta 4000 forint, a négy szemfelszedőnőnél a salát zsebében maradt összeg 1300 forint, s a két kötőgép havi használati díja 1000 forint. Volt még havi 1000 forintos jövedelme a háznál lebonyolított „fekete” fonal orsózással is. így keresett „családi alapon” Szilágyi István 10 500 forintot. A budai járási kapitányság csütörtökön adta át Szilágyi Istvánt az ügyészségnek, lopással. csalással és áru reite vetéssel vádolva. K. P. sa. Bakó József né is súlyos sérüléseket szenvedett. Péter Mária gyári munkás, táborfalvi lakos munkahelyéről Táborfalvára utazott vonattal. Az ócsai állomá<; előtt 200 méterre kiesett a peronról oív szerencsétlenül, hogy a kerekek alá került. Péter Mária a helyszínen szörnyethalt. Biatorbágyon, a Szabadság utca 58. számú ház előtt Huber György budapesti lakos motorkerékpárjával elütötte az úttesten átmenő özv Flu- jer Antalr.é, biatorbágyi, 62 éves, Gárdonyi Géza u. 2. szám alatt lakó gyári munkást. Flu- jemé és a motorkerékpár vezetője — aki az úttestre zuhant —•, súlyos sérüléseket szenvedett. A vizsgálat megállapította, hogy a balesetet Flujerné elővigyázatlansága okozta, aki szabálytalanul ment át az úttesten. SztyehTifk Károly, pilisi, Sárkány Sámuel u. 12. szám alatti lakos Pilisen, a Rákóczi út 35. számú ház előtt elütötte Pintér Mihály, Rákóczi út 71. szám alatti lakost, ki súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A vizsgálat szerint a balesetért Sztyehlik felelős, aki a sebesen haladó motorkerékpárt úgy vezette, hogy hátra-hátra nézett. így ütötte el Pintért. „FINOM TITOK" Zamatos feketénket ka- vargatjuk a földművesszövetkezet presszóspultjánál. Hűvös időben különösen jólesik a párolgó ital. Erzsiké, aki már katonás rétidbe rakta az összes szimplás és duplás poharakat, vaskos könyvet tanulmányoz. Egyszerre halkan megszólal: — Nem tudja véletlenül, mi az a „gin“? Valóban „véletlenül“ tudjuk; s szívesen megmagyarázzuk: — Fenyőbogyóból, a Ju- niperus terméséből párolt erős ital. Koktélek készítésénél gyakran használjákDe, ha megengedi, miért érdekli? A szőke Erzsók nagyot nyel, aztáh kiböki: — Tanulok! Juhász elvtárs, a vezetőnk, új italféleségekkel akarja meglépni a vendégeket: már a közeljövőben koktélek, bólék között válogathatnak. Tudja, kulturáltabb dolog, ha a vendég élvezi az ital illatát, színét, zamatát, nemcsak — bocsánat! — nyakai! ... Hát ezért... De ugye, nem írja meg, hogy elpletykáltam, még kikapok!... Az újságíró csendben mosolyog; már tudja, hogy megírja a „szenzit“-t, melynek vele együtt minden italbarát ceglédi örül majd. S talán nem kap ki Erzsiké sém— Zoltán — „Csők ä béke katonája volt" Látogatás Gyóni Géza szülőfalujában F ullasztó az augusztusi kánikula, a gabonát hordó szekerek nyomán fellegekben száll a por. Elgondolkozva rovom az utca kövét, s egy méltatlanul elfelejtett kiütő nyomait kutatom. Az egyik kapuban egy fejkendős parasztnéni áll, megszólítom: — Merre van Gyóni Géza szülőháza? A megszólított csak néz, néz, s vem válaszol Elszorult szívvel lépek tovább. Egy szembejövő 12 év körüli gyermeket kérdezek meg. — Hallottál-e Gyóni Gézáról? Á fiú rámemeli tekintetét, bizonytalankodik: — Nem. Hogyan, hát már egyik nemzedék sem tud semmit a falu szülöttéről, Achim Mihály evangélikus lelkész fiáról, aki itt, Gyónón született? Megpróbálom a tájékozódást másképp és az evangélikus parókia után érdeklődöm. Gyorsan el is igazítanak s meg is találom a házat egy gesztenyefasoros kis utcában. A gyóni evangélikus templom lombos, árnyas udvarára emléktábla néz a parókia repkénnyel befuttatott faláról. Az emléktábla Gyóni Gézának, az első világháború koszorús költőjének nevét örökíti meg. „Kis falunk nevével innen indult a költői dicsőség tövises útjára Gyóni Géza. 1884 június 25.—1917. június 25.“ M ilyen különös, hogy a születés és a halál időpontjában a hónap és a nap pontosan egyezik. Hetvenhárom évvel ezelőtt június 25-én látta meg a napvilágot és negyven évvel ezelőtt hunyta le örökre szemtét a 33 éves költő. Bent a parókia egyik szobájában Ruttkay-Miklián Géza evangélikus lelkész fogad. Készségesen ad felvilágosítást a költő gyermekkoráról, kapcsolatairól, életéről, s haláláról. Feladatának tartja, hogy ápolja a költő emlékét, aki innen indult el a költői dicsőség útjára, s aki nem térhetett haza. Ügy gondolom, hogy nem kell külön bemutatnunk a költőt, hiszen ha egész munkásságát nem is, de egyetlen versét, a „Csak egy éjszakára küldjétek el őket“ sokan ismerik. Idehaza falujában mégsem becsülik eléggé, az emléktáblán a 40. évfordulón mindössze az evangélikus gyülekezet koszorúját helyezték el, s eljöttek azok, akik személyesen is ismerték a gyóni papfiút. A falu vezetői azonban távolmaradtak. Vajon miért? Hiszen Gyóni a miénk, akit hiába igyekeztek kisajátítani a háborúra készülő urak, ő megmaradt a béke katonájának, aki verseiben tiltakozott a „cézárok“ ellen, a háború ellen. Gyóni Géza irodalmi méltatását már régen elvégezték előttem mások, én nem is erről akarok szólani, hanem arrál, hogy falujában miért nem ápolják emlékét? Az iskolában nincs Gyóni-kultusz, a fiatalok nem ismerik a nevét, még csak egy utcatábla sem hirdeti a faluban a falu költőfiának nevét. 4 zzal búcsúzom Gyóni szülőházától, hogy a község vezeti tői megértik, hogy a Gyóni-kultusz ápolása nemcsak becsületbeli ügy, hanem a haladó irodalom ápolása is. Gyóni 1916-ban krasznojarszki fogolytáborban irt versében önmagát így látja: „Boldog, ki itt jársz, te érted is Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt.“ Gáli Sándor Lelopta a takarót az alvó gyermekről Szabó Józsefné, nagykovácsi lakos nagy szatyorral a karján gombát ment szedni az erdőbe. Útja Tamás Vincéné, Kossuth Lajos utca 4. számú háza előtt vezetett el. Mikor ideért, látta, hogy a szoba utca felőli ablaka tárva nyitva áll, s az ablak alatti kereve- ten mély álomba merülve alszik Tamásné kisgyereke, takaróba burkolózva. Szabónét e pillanat „megihlette“, szétnézett az utcán és amikor látta, hogy egyetlen élőlényt sem lát, benyúlt az ablakon, lefejtette a takarót a gyermekről, betette a szatyrába. s mint aki jó] végezte dolgát, kiment az erdőbe gombát szedni. A hazatérő Tamásné meglepve látta, hogy alvó gyermekéről hiányzik a takaró. Keresni kezdte, s miután se- holseni találta, kiment az utcára. Nemsokára visszaérkezett az erdőből Szabóné gombával telt szatyorral, melyből — szerencsétlenségére — kikandikált az ellopott takaró' csücáke. Tamásné feljelentette Szabónét, kinek ügyében nemsokára megtartják a bírósági tárgyalást.
