Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)
1957-09-06 / 109. szám
1957. SZEPTEMBER 6. PÉNTEK hírlap 3 A tizenhatévesek házassága [ furcsa levegő | termet, ahol most egymással szemben ülnek a válni készülő házastársaik. Balról ül az asszony. Asszony? Még felnőtt lánynak is fiatal: divatos papucscipő a lábán, a szoknyája oly szűk, hogy ülni is alig tud benne, pulóvere nylonból van, frizurája pedig — ultra modern: világosszőkére hennázott haj, mely egész rövidre vágva és úgy néz ki, mintha a „Légy jó mindhalálig”-ból a Nyilas Misi ülne itt borzas hajéival. Az ifiasszony kicsit riadt, kicsit meghatott, de mindezt fölényesen, szemtelen pillantásokkal igyekszik ellensúlyozni. Szemben a férj. Gyerekem- ber. Ha büntetőper vádlottja lenne, csak a fiatalkorúak bírósága előtt állhatna, mert csak egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét. Yves Montand-frizura a fején, ő is fölényes, látszik, egyikük sem akar békülni. A bíró csodálkozva nézi mindkettőjüket. Egy kicsit úgy kezeli őket, mintha gyerekese lennének. Később egyre keserűbb lesz a szájaíze. <— Válni akarunk — hajtogatják és mikor megkérdezik az indokot, csak a vállukat vonogatják, mintha ők maguk is úgy gondolnák: „elég volt ebből a házasságból tizennyolc hónapig”. S amíg ők itt a tárgyalóteremben várják a „boldogító” válás kimondását, addig otthon, az asszony anyjánál sír az elhagyott nyolc hónapos csecsemő. Ki tudja, mi lesz a sorsa? Í izgalommentesen folyik, úgy látszik, 16 évesek házasságfelbontása már megszokott dolog. Kimondják a: válást, ők ketten ■— a férj és feleség — összenevetnek, kezet fognak, az egyik megy jobbra, a másik meg balra. Ilyen s hasonló válóperek napirenden vannak a bíróságokon, ahol futószalagon választják el őket. Sokat beszélünk, sokat írunk a fiatalság problémájáról, a gyermeknevelésről, a züllés megakadályozásáról, s mindarról, ami a családi életet zavartalan. boldogsággá avatja. Vajon, mit éreznek ők ket| A tárgyalás ten mindebből, akik most elváltak? Az előbb még H. Pálné, most azonban már csak Sz. Márta ül velem szemben itt az eszpresszóban és beszél, beszél, beszél. Hosszúszárú szipkájából szívja a cigarettát, miközben faggatom: — Miért ment férjhez? — Hát... mert akllcor még nagyon szerelmes voltam Paliba. — S kiábrándult? — Nem is tudom — hangzik a vontatott felelet. Lesüti a szemét. — Kár volt ezért a gyerekért. Én szeretem — előhúzza retiküljéből a sorozatfényképet — de fölnevelni nem tudom. Majd anyuka. Mert tudja.. -. ÖütMlTS™ látszik, őszinteségi rohama van. — Nagy operettszínésznő szeretnék lenni, most azonban még csak statisztálok fl filmnél. Maga újságíró? — és kacéran még feljebb húzza az amúgy is szűk szoknyát. — Igazán segíthetne egy kicsit... Látja rajtam, hogy a kínál- kozást nem fogadom el. — Ugyan — veregeti meg a kezemet — mit finnyáskodik? Anyuka sem kérdezi soha sem, hogy miből viszem haza azt a pénzt, amiből a gyerekemnek ruhát vagy cipőt veszünk. Most folyamatosan beszél és elmondja, hogy Palitól — volt férjétől — havi 250 forint gyermektartási díjat kap. Újabb cigaretta a hosszú szipkában: — Vannak barátnői? — Ujjé — hencegővé válik a hangja — de még mennyien, ök is annyi idősek, mint én és már ők is mind elváltak. Azok is — akár csak én — művészeti pályára akarnak lépni. — Mikor szokott hazajárni? — Hát az bizonytalan. Van úgy, hogy délután, de bizony előfordul.. -. — A társasága? — Fiúk. — Mifélék? — össze-vissza. — Űjabb szerelem? — A... áh..i kényelmetlen a sok kérdés, menni szeretne. Meg is mondja. — Nem érek rá. Randevúm van. — Utolsó Ikérdés: mikor csókolta meg utoljára gyermekét? — Nem is tudom. Ha felkelek, nyűgös vagyok, ha viszont már megyek, akkor ki- rúzsozom a számat és nem akarom az aranyoskámat ösz- szemaszatolni. Elmegy. Ki tudja hová, merre. H. Pálné, született Sz. Márta. hajadon volt 16 évig. házasság kötelékben élt 18 hónapig. világra hozott egy gyereket, van egy édesanyja, aki pénzt követel tőle, van ezenkívül nylon pulóvere, nylon harisnyája, divatos papucs- cipője, fiúsra nyílt, hennázott rövid haja. Társadalom! Tudjátok, hány Sz. Márta, férjezett H. Pálné jár közietek, aki talán nem is züllene el, ha valamilyen módon feléje nyújtanátok az előítélettől mentes segítő kezeteket. S akkor de sok 16 éves kis- anya ringatná karjaiban az ártatlan csöppséget. Kalmár Pál Fcs;kel5t?ni kgzd, ÖNGYULLADÓ CIGARETTA Francesco de Capitanl milánói nagyiparos legújabb találmánya az öngyulladó cigaretta. A cigaretta végét egyszerűen végig kell húzni a cigarettadoboz dörzslapján és máris ég a cigaretta. A cigarettapap ír végére különlegesen preparált csíkot erősítenek. amelyén a gyújtópontot vörös félkör jelzi. A milánói „csodacigarettát“ máris árusítják az Európa és Amerika közt közlekedő luxusgözösö- Jcön, Portugáliában, Algériában és Ujzélandon. Minthogy ára még eléggé borsos, Francesco de Capitani amúgyis tekintélyes vagyona bizonyára hamarosan megkétszereződik. Viszont az is bizonyos, hogy számolhat a gyufa-milliomosok bosszújával. MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREK UTAZTAK KÜLFÖLDRE Tamássy István, a Földművelésügyi Minisztérium szak- oktatási és kísérleti főigazgatóságának vezetője Berlinbe utazott, ahol részt vesz a Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle, a KGST állandó mezőgazda- sági bizottsága szaklapjának szerkesztő bizottsági ülésén. Tétényi Péter, a Gyógynövénykutató Intézet igazgatója Hollandiába utazott, ahol a wageningeni kutatóintézetben részt vesz a gyógy- és illóolaj- tartalmú növények termesztésének kérdéseivel foglalkozó nemzetközi értekezleten. Zeneiskolai tanévnyitó Vecsésen Csillogó szemű fiúk és leányok töltötték meg a vecsési kultúrotthon nagytermét. A zeneiskola haladó és kezdő növendékeinek részére műsorral egybekötött tanévnyitót rendezett a zenetanári munkaközösség. A vecsési zeneiskolának kilencéves múltja van és évről évre gyarapodik a jelentkezők száma, ami a munkaközösség kiváló hozzáértéséről tanúskodik. A megyében, sőt az országban is egyedülálló gyermekszimfónikus zenekar Valen.tsik István karnagy vezetésével már sok szép sikert könyvelt el. Dr. Kosa Zoltán hegedűtanár kiváló peda-’ gógiai érzékkel formálja a kis gyermekszíveket a zene szere- tetére és ugyanakkor az egyéni magatartás szempontjából is igen értékes munkát végez. E lelkes gárdát fogja össze Kap- ferer Józsefné vezető tanárnő. A» tájékoztató beszámoló után az iskola haladófdkú tanulói mutatták be fejlődésüket a megjelent nagyszámú közönségnek. akik jóleső érzéssel távoztak a kultúrott- honból azzal a meggyőződéssel, hogyha az iskola nagyobb erkölcsi és anyagi támogatóst kap — amint a jelenlevő Neumann Mihály VB-elnök meg is ígérte —, akkor niég a mostani jó eredményeken is túltesznek majd. WimiiiiiiiiitiiiiimiiimiiiiniMiiiiiiiiiimiiiimiiiiiimiiiititiiiiiiniiti iimniiiiiiuiiHiiiiiiiitiiiiiiiMiiiimiitMiniiiimtHiminiiiiiiimniiiimiiiiiiiiHiiiiHiiiiiiiiiiimiiiiiimiiuiimiHuuiiiiniiuiiiiiiitiitm' Till Ulenspiegel és társai Ti a van feltámadás ezen a 1* sártekén, akkor ézt a feltámadást a film feltalálása és elterjedése hozta meg az emberiségnek. A mozgókép nemcsak úgy ad örök életet, hogy rég elhunyt színművészek, államférfiak és más nevezetességek életét nyújtja meg — legalább is a film vásznán— hanem úgy is, hogy életre kelti azokat a hősöket, akik évszázadok óta megőrizték magukat az emberek emlékezetében, a történelemkönyvek lapjain vagy a népmesék színes világában. Csoda-e, ha olyan közszeretett népi hős, mint a magyar Ludas Matyi vagy a kis-ázsiai Nasszreddin Hodzsa új életre kel a filmben és bátorságával, találékonyságával és igazság- szeretetével újabb és újabb diadalokat halmoz? Csoda-e, ha a két népi hős után életrekel a harmadik is, a németek és flamandok legendás Till Eulenspiegelje, azaz flamand módra írva Ulen- spiegelje is. A két Till azonos egymással és mégsem az. A német Eulenspiegel mintegy hatszáz évvel ezelőtt élt, apja Klaus Eulenspiegel, anyja Anna XVibeken volt. A népi hőssé lett Till Kneitlingenben, az erdőben látta meg a napvilágot, innen indult kalandos útjára, hogy megtréfálja, kigúnyolja a felfuvalkodott polgárokat, a hatalmaskodó fő- urakat, a művdletlenségükben pöffeszkedő királyokat. T illünk Braunschwelgben egy lusta péket leckéztet meg, Magdeburgban a burge- reket csapja be azzal, hogy repülni tud, Bernburgban egy Tablólovagnak ad leckét az er.berségből, Wismarban egy segédein élősködő cipészt oktat ki — annak kárán, Marg- burgban Hesse prgrófot szégyeníti meg azzal, hogy olyan freskót fest neki, amelyet csak becsületes emberek láthatnak és az őrgróf — akárcsak a nálunk ismert Pornódé király— látja a soha meg nem festett faliképet, amíg konyhaszemélyzete ki nem kacagja, Kölnben pedig egy kapzsi vendéglőst pénzcsörgetéssel fizet ki az ételszag „élvezése“ fejében .. -. Sőt, halála után is — vé grendeletile g — lóváteszi Mölln városka egész lakosságát, papjától kezdve a polgár- mesterig bezárólag. Már e rövid és korántsem teljes felsorolásból is kitűnik: a Till Eulenspiegelhez fűződő mondavilág hajtásai kinyúltak Németország területéről a nagyvilágba, és más országokban hálás talajra találva a nép szívében, ismét szárbaszök- kentek. Lám Pornódé király szabói felhasználják Tillünk ötletét és az Eulenspiegellel egyidőben élt Nasszreddin Hodzsa sem restellt Tillünk módján fizetni a piláf illatáért... / gaz, lehetséges, hogy éppen a flamandok vagy a németek vették át Keletről a vasszreddini kalandok egy- részét. Ezt ma megállapítani szinte már lehetetlen. Mert ugyan ki tudná a huszadik században határozottan, hogy az arabok vagy a németek között kelt szárnyra elsőnek a történet: a nép gyermeke úgy csapja be a kalifát (Nasszreddin), illetőleg az erfurti egyetem nagyképű tudós rektorát (Eulenspiegel), hogy szamarat tanít a korán, azaz a biblia olvasására ... Mindkét monda szerint 20 év alatt vállalják, hogy a szamarat bevezetik az olvasás és beszéd titkaiba és mindkét hős, Nasszreddin is, Eulenspiegel is úgy okoskodik: a húsz év alatt sokminden történhetik, elpusztulhat a szamár, elköltözhet az élők közül a kalifa (illetőleg a rektor), sőt, megtörténhetik, hogy a nemes állat tanítója, a monda hőse szendérül a két évtized alatt jobblétre. Akkor pedig ugyan 'ki dönti el, hogy valóban megtanult-e a szamár olvasni és beszélni, vagy sem. A monda nem tartja tiszteletben az országhatárokat, a nép mindig szívesen adta szájról szájra, nemzedékről nemzedékre azokat a történeteket, anekdotákat, amelyek vigaszul szolgáltak szomorú sorsában. És azok az írók, akik ehhez a nemzetközivé vált anekdotakincshez nyúltak, mindig hálás közönségre, szíves fogadtatásra találtak. Ji/T i sem érthetőbb tehát, -’L mint az, hogy De Coster múlt századbeli flamand író kissé átalakítva és másfél évszázaddal később éltetve hősét, felhasználta nemcsak az F.ulenspiegel-anekdotakincset, hanem a német népi hős nevét is. De Coster hőse — akit Gerard Philipe személyesít meg a filmen — azonban nem olyan bohókás, nem olyan gondtalan és felelőtlen, mint másfél évszázaddal előbb élt „ősét1. Az V. Károly és a II. Fiilöp spanyol király korában élt Ulenspiegelre a kor nehéz, vérgőzös levegőjének súlya nehezedik és ha sok történeti hasonlóságot is mutat a vi- dorabb Eulen Spiegellel — például apja neve Claes (Klaus flamand megfelelője) — mégis sokkal kifejezettebben küzd a zsarnoksági az elnyomatás ellen, sakkal céltudatosabban harcol az igazságért és a szabadságért. Az anekdotahősből igy lesz szabadsághős, a vidám legényből nagyszerű férfiú. A két alak tehát különbözik egymástól, de. ez a különbség mégsem olyan nagy. Mindösz- sze annyi, amennyire a másfél évszázaddal előbbi Németország és a 150 évvel később küszködő Hollandia különbözik egymástól. Ami egyezik a két Tűiben: mindkettő görbe tükröt tartott kora hatalmasai elé, lássák magukat és lássák a háttérben a népet, amely kínlódva, verejtékezve robotol: mindkettő vigaszt és bátorítást nyújtott kora elnyomottjainak, nemcsak nevettette őket, hanem elhintve a magvát az ellenállásnak is, mintegy hirdetve: küzdeni kell és lehet a harácsolók, a hatalmaskodók, a felfuvalko- dottak, az ostobák ellen. A nép ajkán élő hagyo- mány szerint Tűit álló helyzetben temették el. Van ebben valami próféciaszerű: a hős. aki még a sirjába sem szállt le vízszintes helyzetben, nem nyughatik a föld alatt! Nem is nyugszik. A hozzá fűződő mondáik, anekdoták a német nyelvterületnek ma is kedves olvasmányai közé tartoznak és ime elevenebben mint életében, eljut Till Eulen, vagy Ulenspiegel hozzánk is a film vásznán. Több ember ismeri meg igy hatszáz esztendővel születése után, mint életében valaha is megismerte és sokkalta többünknek mondhatja el mondanivalóját, mint ohányan valaha is hallgathatták. Mi más ez, ha nem az igazi, hamisítatlan halhatatlanság? —i. —6. Karfali pillanatképek A jelenlegi bölcsőde (a volt tüzoltőszertárba raktározva) Kartal 5200 lakosú község. Ebből 800 gyerek. Gyerekszaporulat terén első helyen állnak a megyében, országos viszonylatban harmadikak, k Nincs egészségházuk. Az a rozoga épület, hol jelenleg as „egészségügyi tanácsadás” folyik: nem nevezhető annak. A helyi tanács már biztosított telket, s az anyagok kiszállítását társadalmi munkában vállalják, de a megye segítsége nélkül nem tudnak építenie Ez ügyben folytatott levelezésük a megyei tanáccsal mintha félbeszakadt volna,?; Már fél hónapja hiába várják a megye válaszát * óvodájuk 60-as létszámmal működik, igen szegényes körülmények közt. Bővítése vágyálom: pedig, de kellene.;; legalább 150 személyes befogadóképességű. Ám az óvoda legalább működik; Mert a bölcsőde még „azt sem teszi”. Négy éve kapták a 20 férőhelyes bölcsődei felszerelést, s azóta sem tudtak épületet biztosítani számára? Ideiglenes elhelyezést nyert a napközi helyén, majd a tanácsháza tanácstermében (de itt nem engedte működni — igen helyesen — a tisztifőorvos), így tavaly óta raktárba került a felszerelés.;, ★ Az ivóvízellátás rossz! Az artézi kút „ígérete" önmagában nem oldja meg a vízhiányt. De az az egy ásott kút sem, melyet két éve kaptak. 200 000 forint (ennyibe kerül az artézi kút) sok pénz: de aranynál is többet érne a kartaliaknak? * A községben az utolsó 4—5 évben 200 ház épült. Idén 30. A villanyhálózat fejlesztése azonban elmaradt az építkezési ütem mögött. Körülbelül 3 kilométeres bekötésről lenne szó, de egyre késik. Épp igy — érthetetlenül — késik annak a három utcai égőnek a szerelése is, melyre még júniusban ígé- . retet kaptak az aszódi járás tanácselnökeinek értekezletén? k 26 tanerős az Iskola. 727 gyerek 21 tanulócsoportot alkot. Is a 26 tanító közül 6-nak nincs lakása. Ebből 2 új, de 4 régi 1 tanerő. Ezek Aszódról, illetve Pestről járnak ki naponta Kar- I talra. ★ A községben csak kocsma van: kultúrotthon nincs. Van I úgyan egy nagyterem, mit „erre” használnak: a szövetkezeti I kocsma udvarán;;. De hát ez nem megoldás! k A mozi keskenyfilmes.;; Am ez még a kisebb hiba. Ai I már nagyobb hiba, hogy a mozi közelében nincs illemhely! k I Tervbe vették a hangoshíradóhálózat továbbfejlesztését | (négyről tizenkét hangszóróra) valamint járdakiképzést több I utcában: de úgy néz ki, erre se futja a községfejlesztési | alapból. I A határban újabb vízprobléma. A traktorosok, no meg a | hatvani Cukorgyár Célgazdaságának kartali (nagyteleki) üzem- I egységénél dolgozó vontatókezelők: olajos vödörrel merítenek I a kutakból és így azok vizét élvezhetetlenné teszik; k | A községfejlesztési hozzájárulás ötszázalékos. Ez a múlt lévi hátralékkal, az adóprémium 4000, a társadalmi munka I 4000 forintjával együtt 110 ezer forint. Ezt az összeget betonjárda építésére, utak és hidak javí- I tására. kutak tisztítására (majdnem 90 ezer), hangoshíradó 1 fejlesztésére (15 ezer) és tűzoltóegyenruha beszerzésére (6 ezer) I fordítják; | k De vajon, miért mondta a községi tanács elnöke: — úgy I néz ki, hogy a „hangoshíradóra” és „járdakiképzésre" se futja 1 a községfejlesztési alapból. Nem látják biztosítottnak a befizetést? Ha így van; ez | munkájuk önkritikája ; ?, Nem akarjuk meggondolatlanul a gondokat, bajokat a ta- ! nács nyakába varrni.;. De hogy csak négyezer forint értékű 1 a felajánlott társadalmi munka: ezt tekinthetjük értékmé- 1 rónék is. | Döntő az is, hogy a legfontosabbra fordítsák a rendelkezé- | sükre álló pénzt. Teremtsenek rendet gondjaik közt, lássák | meg a fáktól az erdőt, legyenek előrelátók..: Szabadítsák fel |a faluban rejtőző életerőt, ne tűrjék, hogy „tehetetlenség" bé- | nítsa a fejlődést. 1 S ha „saját házuk táján” megtettek mindent: problémái- ! kát bátran vessék fel a járás, a megye felé: s harcoljanak | lankadatlanul falujuk jövőjéért! Nem ártana persze az sem, ha a járási és megyei tanács | valóban felmérné egyszer már végre a „kartali problémát”;:, | mert úgy látszik a község nemcsak gyermekszaporulat terén | első a megyében, ?, — alaes —
