Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-25 / 125. szám

„4 :k/CirJap 1957. SZEPTEMBER 25. SZERDA Ügyes emberek ezek a váciak! Hallgassák csak, most is mit fundáltak ki! ök, azt mond­ják — mármint Kalácska István, Kovács István és Gyenes László — megunták már hallgatni a sok panaszt a MÁV AU T- megállókra. Mert vagy van, de akkor kicsi is, rossz is, vagy nincs, az pedig még rosszabb. Elhatározták tehát, hogy majd ők hárman csinálnak egy olyan megálló típustervet, hogy az Építésügyi Minisztérium is megnyalhatja a tíz ujját utána! Az elhatározást tett követte. Ja, hogy el ne felejtsem, mind- hárman a Váci Járási Tanács ipari és műszaki osztályának dol­gozói: Kalácska a csoportvezető, Kovács elvtárs az építési és közlekedési előadó, Gyenes meg technikus. Most itt van az akkurátus kis tervrajz, fénymásolva, pausz­papíron, ahogy dukál! Meg kell adni, takaros kis épület. Ki- Icncvencentiméteres terméskő lábazaton áll, piros téglafala és lapos teteje van; olyan 30 négyzetméter alapterületű. Jut majd benne hely a sok szoknyának is, meg a kosaraknak is. És az egész 27 600 forintba kerül! Éppen kifutja a községfejlesztési alapból. Kisnémedin és Rá dón már ebben az évben fel is épí­tik. Ebben a két községben úgyis tervbe volt véve erre az évre a „busz“-megálló; éppen kapóra jött nekik a típus-terv. Szép is, olcsó is: tíz-tizenkétezer forint helyett csak a pausz­papír árába kerül! Kalácskáék azt szeretnék, ha az egész já­rásban ilyet építenének, hogy egyforma legyen. — Hát, azt lehet — mondta erre Horváth elvtárs, a járási tanács elnöke. — Csak vigyázni, mert amilyen szemrevaió épület, még beleköltözik valaki — önkényesen! Ny. É. Öíbetett kézzel várták a Nagykőrösi Állami Gazdaságban, hogy a kapir- gáló szántóföldi madarak, vagy talán a szomszédok alá- szántják a földjeikre kihor­dott trágyát. Szeptember ele­jén ugyanis — amikor már javában folytak másutt az őszi vetés előkészületei, náluk még mindig nagyon kilátásta­lan voll a helyzet az istálló­trágyát tekintve. Egyes táb­lákra kihordták ugyan a trá­gyát, de ott hagyták kupacok­ban, más táblákon elteregetve. Szívta a nap, mosta az eső a trágyából a táperőt, s nem szántották be a földbe. Ala­posan elmaradtak a nagykőrö­siek a terveiktől is. 920 hold­ból — ennyit terveztek — szeptember elejéig mindössze hatvan holdat trágyáztak meg. EGY JÁRÁS EGY NAPJA ’illHIIIII'llllllllijNIIIIIIIlinnillilltlIllllill’lllllllíllillllilllllllllllHlinilllllllllllllHllllllilllllllllllllllHIHIIÜillllllllHHIlllllillHIIülülllHlllilllHiüüllHiitilllllHIHnillllülilllli" llllllllillllli' Körriport a budai járásból A'sárga Mofém-ceruza hosz- szasan körözött Pest megye térképén, majd megállapodott egy helyen. Pilisvörösvár — ez állt a ceruza hegyénél. A tervezett telefon-interjút tehát a budai járásban csináljuk meg, s ha már így adódott, kezdjük Pilisvörösvárral. Te­hát: 1957. szeptember 24, PILISVÖRÖSVÁR. A tanácselnököt kertem, nincs benn- A helyettes#? Az sincs. A titkár? Kinn van a határban. Sebaj, bent van egy előadó. Már sorolja is, mi tör­tént ma a tanácsházán. Az igazgatási csoport a mai na­pon kiadott 15 darab együtt­élési igazolást, továbbított a járáshoz két lakhatási és há­rom építési engedély iránti kérelmet. Az adóügyi csoport három dolgozója „kiszállt“ a községbe, felkeresni a község- fejlesztési hozzájárulás és a haszonbér-hátralékosokat; Ezekkel ugyanis baj van a községben- Az adófizetést vi­szont száz százalékra teljesí­tették a harmadik negyedév­ben. A következő állomás TÖRÖKBÁLINT. Á tanácselnöknő, Krajcsovics Józsefeié itt is „házon“, illetve „hazán kívül van“: holnap várják haza a Szovjetunióból. Ö is tagja volt a magyar béke­delegációnak. A tanácselnök­helyettessel beszélek. Öröm­mel újságolja, hogy befejez­ték a 10. számú földrendelet végrehajtását. A földrendezés 200 katasztrális holdat, illet­ve 118 dolgozót érintett, de si­került mindenkit kielégíteni. Találtak viszont a felülvizsgá­lat során 60 katasztrális hold úgynevezett „fekete földet“, amely után senki sem fizetett adót, pedig használták. Egyéb­ként hivatalszemle van ma a tanácsnál, a járási tanácstól érkezett egy bizottság, amely 1955-ig visszamenőleg felül­vizsgálja a tanács munkáját. Készülnek a néphadsereg nap­jára, műsoros ünnepéllyel akarják szórakoztatni a beso­rozott fiatalokat; PUSZTAZÁMORON csaknem üres a tanácsháza. Mindössze egy kislányos hang jelentkezik, a kisegítő admi­nisztrátor hangja. A tanácsel­nök és a pénzügyi előadó adó­fizetési ügyben járja a közsé­get. Mert ez aztán súlyos probléma Zámoron: a község a legutolsók között van a já­rásban! Ma este egyébként ta­nácsülés lesz, amelynek szin­tén az adófizetés lesz az egyik legfontosabb napirendi pontja. ÉRDEN is tanácsülés lesz a közeli na­pokban, ennek az előkészítése folyik ma is. A tanácsülésen a község mezőgazdasági hely­zetét vitatják meg, a politikai bizottság határozata, s az ag­rártézisek alapján. Éppen ma tartottak megbeszélést ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai. Az előkészületekbe egyébként be­vonták az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövet­kezetek és a földművesszövet­kezet vezetőit, valamint tíz kiváló egyéni dolgozó parasz­téit is. A tanácsülés egyik leg­fontosabb kérdése az alkalmi társulások, szakcsoportok megalakítása lesz. Egy másik probléma, ami a község lakosságát foglalkoz­tatja, a sportoló fiataloktól kiindult az a kezdeményezés, amely egy sportcsarnok épí­tését ‘tűzte ki célul. A kezde­ményezés szinte az egész köz­séget megmozgatta. Egy meg­levő épületet építenek át, s az ehhez szükséges tégla ki­szállításához a község összes fuvarosai, fogatos gazdái és a szocialista szektorok dolgo­zói ingyen fuvart ajánlottak fel. A munkálatok már meg­kezdődtek, s a mai napon is folynak; A következő kapcsolásnál basszus hang jelentkezik: — Halló, itt Krizsek János VB- elnök beszél, PILISSZENTIVÁNRÓL Kiderül, hogy ellenőrző kör­úton volt, innen ered a bosz- szúság. A községben ugyanis útjavítás folyik. A munkával a Pest megyei Űtépítő Válla­latot bízták meg. Sajnos, a vállalat úgy értelmezte a meg­bízatást, hogy a két és fél ki­lométeres, igen elhanyagolt, hepe-hupás, sárral borított makadámúira ráönti az olajat, illetve a bitument. Ily módon I az út ugyanolyan egyenetlen, 1 gödrös marad, mint volt. Mi-1 után a tanácselnök közölte | „nem tetszését” az illetéke-1 sekkel, visszament a tanácshá-1 zára, ahol egetverő asszony-1 háború fogadta. Az történt § ugyanis, hogy a Pilisi Szén- 1 bányák lakásügyi bizottsága | szeptember 23-án kiutalt egy | szolgálati lakást Vigh László | bányásznak. Szabados Györgyi bányász azonban ma reggel | önkényesen beköltözött a la- | kasba. A két asszony igazsá- 1 gos döntésért ment a tanács*-1 ra, eközben „kissé” összevesz- | tek. A vita vége az lett, hogy | az önkényes beköltözőt visz- | szaköltöztették előző lakóhe-1 lyére. Ugyancsak a mai napon | „iktatták be” tisztségébe a két | szőlőcsőszt. Végül megalakult | egy bizottság, amely a holna- | pi nap folyamán azzal a ké- | réssel utazik Budapestre, a | Közlekedés- és Postaügyi Mi-| nisztériumba, hogy biztosítsa- | nak autóbuszjáratolt Pilis-1 szentivánra, mivel vasútállo. | másuk sincs. BUDAJENŐN Komoly problémákkal küzd a | községi tanács. Az egyik az a | súlyos vadkár, amely 250 hol-1 dat érint a közséy területén. = A tanács most foglalkozik — a tavasz óta nem először — a károsultak jogos kártérítési igényeinek megállapításával. Van aztán egy másik problé­ma. amellyel szívesen foglal­koznak: ez pedig a termelő­csoport újjászervezése. A mai napon már tárgyaltak erről, most készítették elő az ezzel kapcsolatos csütörtöki tanács­ülést. A fentieken kívül a ta­nács dolgozói határidős jelen­tések elkészítésével és köz- igazgatási problémákkal fog­lalkoztak. PERBÁLON a földmegváltási probléma foglalja le mostanában a ta­nácsapparátust. A tanácsel­nök egyébként a járásnál van, értekezleten, a titkár pedig kint van a határban, ellenőrzi az őszi szántást és a burgo­nyaszedést. A gazdasági fel­ügyelő a földrendezéseket in­tézi. Apró eredmények, megöl • dásra váró kis és nagy prob­lémák, ime, ezek jellemzik a budai járás mindennapi éle­tét. Jónéhány telefonhívás ugyan eredménytelen volt, mert egyetlen illetékes sem tartózkodott a tanácsházán, mégsem bosszankodtam. A munka éppen így és akkor megy jól, ha a tanácsfunkcio- náriusoto minél többet tartóz­kodnak „házon kívül“: az em­berek között. Nyíri Éva EQY HŐS EMLÉKÉRE rülüikjjlij, OmM l&jádjdjwi ízüLitiwuk Iwjo mrzázsidlk ÚJ^Ákduié^áum. A szükség ott veszi maga segítségit Ahol találhatja annak elégségit Hasztalan is abbanvetni reménységit Kitől nem veheti terhe könnyebségit. (Gyöngyössi István: Ének Zrínyi Ilona és Thököly házasságáról). 1670-ben történt Árva várában. Az alig tizenhárom éves Thököly Imre megren­dült szívvel állt apja halálos ágyánál. Az utolsó órák néma kegyeletét azonban vad mar­taidé zsoldosok zavarták meg. Apjáért jöttek. A gyermek megzavarodott szívvel távo­zott apja mellől. Két lány- testvérét börtönbe zárták, őt pedig kísérői parasztruhában Erdélybe mentették. így kez­dődött, ilyen élmények alakí­tották Thököly Imre életét. Az ő nevéhez fűződő sza­badságküzdelemhez is sok sarat tapasztott a múlt törté­netírása. Beszennyezte nevét „törökbérenc’’-segg el, hitet­lenséggel, jellembeli bibék­kel és így tovább. Mi hát az igazság? Mikor Thököly született, hazánk immár több mint száz esztendeje volt török megszál­lás alatt. A fölkent király csaSk nevében volt magyar, va­lójában idegen, osztrák csá­szár volt. Hazánkat ehhez ké­pest csak mint az osztrák— német Habsburg birodalom vadászterületét kezelték, amit kényükre-kedvükre kizsarol­tak. Nem lehet csodálkozni ezek után, hogy e korszak igaz ma­gyarjai, Bocskai István és Bethlen Gábor, a Habsburg mételyt a török segítségével akarták leverni és így sike­rült nekik időlegesen kivív- niok az ország egy részének függetlenségét töröktől, né­mettől egyaránt. A XVII. században ez a felismerés általánossá vált. A törökellenes harcok meddősé­ge, a gazdasági élet és külö­nösen a városoknak a század második felében fokozódó ha­nyatlása, az ellenreformáció lélektiprása, mind csak táplál­ták ezt a hangulatot. Nyilvánvaló volt, hogy a tö­rök birodalom gyengülésével egy nap elkerülhetetlenné vá­lik a terület felszabadítása és akkor a Habsburgok az egész magyar néppel szembetalál­nák magukat. Ezt nem akar­ták kivárni. Meg is előzték. 1670-ben a bécsi udvar „le­leplezett” egy mondvacsinált összeesküvést, az úgynevezett Wesselényi-féle összeesküvést. A megtorlás iszonyatos volt. Az országot valósággal tör­vényen kívül helyezték, ár­ŐSZI NAPFÉNY tatlan emberek tömegeit bör- tönözték be és hurcolták el gályarabságra, a birtoíkos ne­messég nagy részének földjét egyszerűen elkobozták. 'Vé­gigrabolták és fosztogatták az egész országot, ami megma­radt. azt adó címén préselték ki az agyonsanyargatott nem­zetből. Főrendek és egyszerű neme­sek, polgárok, kézművesek, papok, katonák és jobbágyok tömege, az úgynevezett buj­dosók menekültek a szűkebb hazából Erdély felé, köztük vegyesen voltak magyarok és rácok, szlovákok és oroszok, az egész nép színe-java; Az úgynevezett királyi Magyar- ország valósággal elnéptelene­dett. Megindult a bujdosók har­ca. A ‘közéjük állt jobbágyok örökös nemességet kaptak. So­ha Magyarországon addig még olyan népmozgalom nem volt, amely ilyen elesett viszonyok között, minden szervezettség, átfogó vezetés nélkül ekkora nagy területen tudta volna az ellenállást folytatni. Az ide­gen népelnyomó zsoldosok a megerősített várakon kívül sehol sem érezhették bizton­ságban magukat. A bujdosók célja az volt, hogy Észak- Magyar országon török oltalom alatt önálló fejedelemség le­gyen, mert mint ők mondot­ták. a császáriakban már sen­ki sem bízik. Ez a korszak a magyar gerillaharcok dicső­séges fejezete. A fiatal Thököly jmre Erdélyben élt. Gazdag birto­kai jövedelméből onnan segí­tette ő is a bujdosókat. Azon­ban ez az Erdély miár nem volt a régi. A Habsburg-mé- tely már régóta — meghitt és lepénzelt emberein keresztül, kik között nem egy főrend volt — belülről rontotta ezt a „tündérország”-ot. Így a buj­dosóknak Erdélyen kívül kel­lett keresniök a kiutat. Vezér kellett, ki egységbe fogja az egyes küzdő csoportokat és így vezesse őket újabb győzelmek felé. Ilyen vezért sejtettek meg a fiatal húszegynéhány éves Thököly Imrében. Ahogy a szemtanúik leírták, „szép, helyes termetű, gyönyörű ve­res és fehér orczájú, ritka baj- szú és barnahajú” volt. Sokat és szívósan tanult. Tudott vezetni, kitűnően gazdálko­dott, emellett bátor katona volt. Egy fejjel kivált kor­társai közül. Ertélmessége, kulturáltsága, szélesebb látó­köre, fennköltebb célokért va­ló törekvése alkalmassá tette történelmi feladat betöltésé­re. A bujdosókat a közös har- 1 cok eredményei tanították I meg arra, hogy Thökölyben I avatott kézre bízzák sorsukat. 1 1680-ban, 23 éves korában, fő- | vezérükké választották. Thö- ! köly rövid idő alatt egységet I teremtett a táborban és dia- 1 dalról diadalra vezette őket. | Ez annál nagyobb eredmény 1 volt, mert minden lépésénél I ármánnyal és cselszövéssel ta­il lálkozolt. Külföldről egyedül I a töröktől kapott számottevő | segítséget, de ezt is el akarták I orozni tőle. Közben tárgyalt a | császárral, mérsékelt feltéte- I leivel egyengetni akarta a I megegyezés útját, felajánlot- I ta kardját a török kiverésé- I hez te. De a császári udvar | hajthatatlan volt s így való- § jában ők kergették bele Thö- | kölyt a török karjaiba. | 1682-ben megvalósult I a bujdosók célja, létrejött tö- I rök oltalom alatt az Észak­magyarországi fejedelemség. A nép megszabadult a szer­telen adóktól, a fosztogató né­met zsoldosoktól, a vallásül­dözéstől. A gazdasági élet lassan újra helyreállt. Nagy segítséget jelentett a fejede­lemség megerősödésében Thö­köly házassága Zrínyi Iloná­val. 1. Rákóczi Ferenc özve­gyével. Nemcsak azért, mert így a Zrínyiek és Rákóczink óriási vagyona is g szabad­ságküzdelmet erősítette, ha­nem azért is, mert Zrínyi Ilo­nában olyan hőslelkű magyar asszonyt kapott feleségül, aki erősítette, bátorította a har­cokban, majd a harc elbukása után egymaga három évig védte Munkács várát a csá­száriakkal szemben, végül férjével megosztotta a szám­űzetés keserű kenyerét. A császáriak csak hiteget­ték Thökölyt, hogy általa a török békét — értsd a török megszállást — fenntarthas­sák. Ugyanakkor Thököly si­kerei óriási benyomást tettek a török portán, másrészt Thö­köly azon munkált, hogy a tö­rök támadás Bécs ellen meg­induljon. Csak essen egymás­nak a szultán és a császár, kik eddig a magyarok vérén híztak, így majd csak köny- nyebben lerázhatják őket — gondolták. A török sereg meg­indult, a császár jobban, mint valaha kiszolgáltatta az egész országot a töröknek és a nyu­gati határra vonult vissza. Thököly kénytelen kelletlen segítette a törököt, de közben szüntelenül tárgyalt a császá­riakkal. A szövetséges lengyel király, Sobieski János jóin­dulatúan támogatta Thökölyt, aki ismét felajánlotta had­erejét a török kiűzéséhez. De mindez hiábavaló volt. A csá­szárnak kevésbé volt ellensé­ge a rabló török, mint a füg­getlenségéért harcoló magyar nép. Minden egyességet ezért meghiúsított, sőt feladta Thö­kölyt a portán, hogy elveszejt- se. Azzal hitegette a szorult helyzetben levő törököt, hogy ha elfogatja Thökölyt, akkor tárgyal vele. A török így is tett. Ez az újabb ármány ta­lán a legvégzetesebb volt. A fejedelemség így belülről om­lott össze, bár főként a vá­rosok, végsőkig küzdöttek. A császár kegyelmet ígért és Thököly hívei hűséget fogad­ták. így valójában ez az ár­mány verte ki a kardot a nemzeti ellenállás kezéből. Utóbb a török rájött, hogy csak eszköz volt Bécs kezében. Thökölyt szabadon engedtéki de már késő volt. A harc el­bukott. Thököly száműzetés­be ment. A függetlenség esz-* májéi majd nevelt fia, IU Rákóczi Ferenc viszi tovább. Thököly hervadhatatlan erdeme, hogy meghiúsította a német—török magyarelle­nes összefogást és a Habsbur­gokat r&kényszerítette a török kiverésére. Ezzel megszaba­dította hazánkat a török meg­szállástól. Nem rajta múlt, hogy ez csöbörből-vödörbe esést, hazánk Habsburg gyar­matosítását jelentette. A tö­rök kiverése Thökölynek an­nál nagyobb érdeme, mert egyben ez okozta személyes tragédiáját is. Karddal nem tudták leteríteni, ezért jó Habsburg szokás szerint csel­szövéssel végeik vele. Ne­vét aranybetűkkel írta be a magyar nép történetébe. Balázs Tibor aspiráns, a TTIT tagja Aszta|tánc°|tatól< kong resszusa I A „Francia Spiritiszta | Unió“ tagjainak meghívásá- I ra több száz külföldi vett | részt a spiritizmus problémái- ! nak megtárgyalására Párizs- I ba összehívott kongresszuson. | Az unió főtitkára, Georges I Gonzalos kijelentette: „Ha I nem fogadjuk el spiritiszta eredetűnek az olyan klasszi­kus megnyilatkozásokat, mint az asztaltáncoltatás, ezzel azt állítjuk, hogy a tudomány nem elegendő olyan jelensé­gek megmagyarázására, ame­lyek magukra vonják figyel­münket és amelyek léte két- ségbevonhatatlan,1’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents