Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-22 / 123. szám

- B+Á+B+A N+É+N+I+K K ét emberéletért felel a szülésznő: az anyáért, s a gyermekért. Két ember éle­tét teszi kezébe az aggódó férj, ha bekopog az ablakán: „bá­ba néni, jöjjön már, rosszul vám az asszony"; És mit csi­nál ilyenkor a ibába néni? Legszívesebben ugyan aludna tovább: mert csodálatosképpen a kis emberpalánták majd mindig az éjszakákat, vagy hajnalokat választják világra­jövetelük időpontjául. Sokszor eső esik. szél süvít, a téli vi­lág zúzós-marós.: s olyan jó a meleg szoba. De bába néni mégse vár, nem késlekedik, hanem fogja a táskáját s út­nak indul. Hiszen várják, na­gyon várják, Pomázi Ferencné különös­képpen jól tudja, mit jelent bábának lenni. Negyven évig dolgozott Farmoson, mint szü­lésznő. Negyven év alatt 3600 gyereket segített a világra! Nagy szó ez, hiszen Farmos­nak összesen négyezer lakosa van. 1912-ben került a köz­ségbe. Fiatal bába volt, ta­pasztalata jóformán semmi.: s és 13 évig nem volt orvosa a falunak. Akármilyen baj. be­tegség támadt, csak hozzá fu­tottak az asszonyok: bába né­ni segítsen! Nehéz idők vol­tak, de Pomázi néni büszkén emlékszik vissza: — Jól feltaláltam én ma­gam. Hála az égnek, nem volt haláleset, de még lázas bete­gem sémi H íre is ment mindenfelé az ügyeskezű bábának. El­hívták aztán a harmadik, ne­gyedik faluba is. De sokszor jöttek érte 15—20 kilométerről szekérrel vagy szánkóval! Ha minden jól ment, egy-két óra leforgása alatt meg is érkezett a szülőmamához, de ha ki­égett n szekérkerék az irdat­lan nagy sárban, vagy felbo­rult a szánkó valamelyik hó­buckán, bizony hiába várako­zott szegényke. — Nahát egyszer, hogy meg­jártam! — emlegeti Pomázi néni. — Szánkóval jöttek ér­tem egy éjjel. Hideg tél volt, meg nagy vastag hó. A kocsis ugyancsak jókedvűnek mutat­kozott. Láttam rajta, alaposan beiszogatott Gondoltam, csak baj ne legyen belőle. Alig érünk ki a faluból, befordul­tunk szánkóstól egy mély árokba. Rám borult a szánkó. Segítségért kiabáltam, de a ko­csis nem szólt egy szót sem. Nem tudtam, mi lehet vele. Igyekeztem valahogy kijutni, de minél jobban kecmeregtem, annál mélyebben süppedtem a hóba. Hiába na, kövér voltam, meg sok ruhát szedtem ma­gamra, nem boldogultam. Vé­gül is négykézláb másztam ki. Látom ám, hogy a Misa kocsis ott fekszik a havon. Sietek hozzá, rázogatom, de meg se moccan. Úgy aludt az. akár a bunda! Vissza kellett, hogy menjek a faluba újabb kocsi­sért. A z még csak megjárta, ha- szekérrel jöttek érte. De nem minden embernek volt kocsija, lova. S bizony sok-sok kilométert legyalogolt a bába néni. Legtöbb születés 1927- ben történt a faluban: 111 gyerek egy esztendőben. Ezek legtöbbje ősszel látta meg a napvilágot. Mert Pomázi néni szerint a születésnek is meg­van a maga szezonja: Farmo­son kilenc hónapra attól a2 időtől, amikor kiforr a bor. Ilyenkor egymás után sora­koztak a gyerekek. Egyik a falu egyik szélén, másik a falu másik szélén volt, a harmadik meg valamelyik tanyán. Mind meg kellett azt füröszteni és minden anyát meg kellett lá­togatni Pomázi néninek. — Volt úgy, hogy 10 napig nem kerültem ágyba — me­séli. Csak úgy a padka szélén kuncorogva szunnyadtam lop­va egy keveset, míg a betegem pihent. Hát bizony ezt csak szeretettel lehetett bírni, fiam. Mert én nagyon szerettem a gyerekeket, mag a hivatáso­mat. Volt itt egy gyenmekmen- hely, 27 évig voltam a telep­felügyelője. Most már felnőtt emberek, akiket neveltem, de akármikor eljönnek, felkeres­ni engem. A menhelyi gyerekek közül hét kislányt fogadott magához Pomázi néni. Tanítgatta, ne­velte és férjhez adta mind a hetet tisztességesen. Nagyon szerette a gyerekeket! Neki magának egyetlen kislánykája született, s az Í6 meghalt, szü­lés közben. Éppen ez az egy halt meg a háromezeihatszáz gyermek közüL Milyen ke­gyetlen játéka a sorsnak! A halott gyermek fényképe most is ott függ Pomázi néni szobájának a falán. De van egy másik lánya, akit teljesen magáénak érez, pedig testvérének a gyereke: Cseh Mariska. <3 nevelte fel, szülésznőnek taníttatta, néki adja át évtizedes tapasztala­tait. Most Cseh Mariska a közsé­gi szülésznő Farmoson. Négy esztendeje viseli ezt a tisztsé­get, s egyben a védőrfci mun­kát is elvégzi. Pomázi néni büszke lehet nevelt lányára^: olyan híres bába lett, mint ő volt hajdanán. Hírességét nemcsak az bizonyítja, hogy szintén elhívják három falu határába is a szülőmamák, hanem többet mond minden dicséretnél az a tény: három éve nem volt körzetében gyer­mekhalandóság. Talán hozzá­járul eredményes munkájához az is, hogy „bába Mariska” percek alatt megérkezik, aho­vá hívják. Ugyanis saját mo­torbiciklijén közlekedik. Per­sze, nagy hóban vagy zuhogó esőben Mariskát is csak a ré­gi módon, szekéren fuvaroz­zák a szülőmamához. Hanem az év legnagyobb részében ma­ga nyargalászik acélparipáján. T7égtelen bizalommal jön­* nek ehhez a fiatal nőhöz a falu asszonyai. Tanácsokat kémek tőle, hallgatnak min­den szavára. Olyan magabiz­tos, hogy feltétlenül bízni kell benne. Megkérdem, volt-e bi­zonytalansága valaha is mun­kája közben? — Oh, igen — feleli. — Amikor az első szülésnél se- gítkeztem. Jól emlékszem: egy hajnalban bezörgettek az abla­kon. Egy mama szült, segítség kellett. Én akkor jöttem haza a bábaképzőből — gondoltam, édesanyám majd elmegy. De csak befordult a fal felé, s azt mondta: „Na fiam, ha felkötöt­ted a kolompot, zörgesd.“ — Azt se tudtam, hová le­gyek ijedtemben. Könyörög­tem, legalább árulja el, milyen a beteg. Azt mondja: eddig hat gyereke halt meg szülés után. Jaj, jaj. szegény fejem­nek — gondoltam —, de fel­kapva a táskám, utána kere­kedtem. Ma sem tudom, hogy vezettem le én azt a szülést, de végre csak meglett a gye­rek. Az anya siránkozni kez­dett: meghal a bánattól, ha ez a gyerek se marad meg. Per­sze én legalább úgy rettegtem a gyerekért, mint ő. de nagy hangon biztatgattam: Sohse féljen, az új bába szerencsét hoz! — Igazán nem vagyok ba­bonás, csodákban nem (hiszek, olyan ügyes sem voltam, hogy saját tudásom javára írjam a nagy eseményt, de tény: meg­maradt a gyerek. Mai napig is jó egészségnek örvend. Per­sze ez az eset aztán egyből megalapozta a faluban az én jó hírnevemet. A szerencse úgy mellé sze- gődött „bába Mariská­nak”, hogy azóta sem hagyta cserben. Másik kísérője még a hivatásszeretet. Ugyanúgy MMMimiiiiiiniiiiuiiiiiiiuiiiiiiiiiiimmmiiiiHiimniiimiiiHlHimiiiininiiiimiutimintiHlta .........iiiiiiiiiiiiiiiitimiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiimniiiiniiiiiitiiimiiiiiiitiiiiiniiiiiiiii......inni....... N yulam-bulam lakomája Egy kisfiút elküldték a szülei a faluba azzal, hogy hívfa meg vendégségbe ezt meg ezt a nénit, azt meg amazt a bácsit. Olyan sok nevet mondtak neki, hogy a kisfiú bi­zony elfelejtette, ahogy a kapun tkilépett. Szé­gyellt visszamenni és újra megkérdezni, ha­nem ezt találta ki: ,,Megyek és meghívom az egész falut. Akkor biztosan köztük lesznek azok is, akiknek a nevét elfelejtettem“. Úgy is tett. Elment minden házba és meg­hívóit minden élő lelket a faluból. Azok szé­pen megköszönték és megígérték, hogy iel. mennek. A kisfiú hazament, mint aki jól vé­gezte dolgát. Másnap délelőtt gyülekezni 'kezdtek a ven­dégek. Eljött az egész falu. Asztalhoz ültek és várták az ebédet. A szülők megijedtek. — Mit csináltál, te haszontalan? — szidták a kisfiút. — Hogy vendégeljünk meg ennyi embert? A fiúcska ekkor bevallotta, hogy ő bizony elfelejtette, kiket akartak meghívni, ezért meghívta az egész falut. A vendegek pedig várták a lakomát. A kisfiú anyja már az asztalra rakott mindent, amit a kamrában talált, de az bizony a fél­fogára sem volt elég a rengeteg embernek! — Magad csináltad a bajt, most magad se­gíts rajta! — mondták a szülök a kisfiúnak. Az sírvafakadt, hogy ilyen bajt okozott, de nem tudott segíteni rajta, hát kiment az er­dőbe, leült egy fatönkre és csendesen sírdo- gált. Ahogy ott kesereg, szomorkodik. látja ám, hogy a bokorból az a kis nyúl ugrál eléje, amelyiket a télen ő gondozott. A nyulacskát a sas karmaiból mentette ki, egész télen táp­lálta, nevelte, aztán tavasszal, amikor meg. erősödött, szabadon bocsátotta. — Mi a baj kis gazdám? — kérdezte rész­véttel a nyulacska. A kisfiú elpanaszolta neki. hogy s mint járt. — Sose búsulj, kis gazdám! — vigasztalta a nyulacska. — Menj most szépen haza és ne törd a fejedet! Ne félj, jóra fordul minden! Ezzel el fünf az erdő mélyén, a kisfiú pé- dig hazabaktatott. Otthon a vendégek már zú­golódni kezdtek. Közben valaki kinézett az ablakon, és el­állt szeme-szája a csodálkozástól! Mindenki felugrált és az ablakhoz szaladt. Hát bizony volt is ott mit nézni! Az egész utca megtelt az erdő vadjaival. Sorban jötték a kisfiúék háza felé és mindegyik hozott valami ajándékot. A medve egy bődön mézet hozott a mancsai között. A farkas friss bárányhúst cipelt. A szarvasok óvatosan az agancsukra akasztva, tejjel teli vödröket hoztak. Az ürgék és hörcsögök telt zsákokat gurítottak maguk előtt. A mókuskdk mogyorót és diót csörgettek a tarisznyájuk­ban. A rókák pedig szép hízott ludakat még tyúkokat hoztak a fogaik között. A nyulacska ugyanis elmondta erdei bará­tainak, hogy a kisfiú milyen jószívű volt hoz­zá, mire azok rögtön elhatározták, hogy segí­tenek a bajbajutott fiúcskán. A szülők azt se tudták, hova legyenek csodálkozásukban. Hát még a vendégek! Há­rom napig ettek-ittak, s még maradt ennivaló egész télre. Boldog volt a kisfiú, hogy kise- gíthetté szüleit a bajból! Jgy hálálta meg a nyulacska a kisfiú jószí­vűségét. Miért nem tojnak ősszel a tyúkok? A baromliak őszi takarmányozása szereti hivatását, mint Pomázi néni. Együtt, izgul minden al­kalommal a mamákkal és pa­pákkal, mi lesz vajon a szüle­tendő gyermek? — Az első szülőmamák rendszerint fiút szeretnének — mondja. Az apák meg kü­lönösképpen fiú után vágya­koznak mindig. Csupán egy időszak volt, a háború utáni 3—4 év, amikor azt mondták: csak fiú ne legyen. Ne szen­vedjen annyit, mint az apja szenvedett a háborúban. — Mostanában ismét fiút várnak a szülők. Bizakodnak. Gondolni se akarnak a hábo­rúra. Hát ilyenek a szülők. És ilyenek a bába nénik... Persze, a szülésznők között is akad olyan, aki nem hiva­tásnak. hanem csak hivatalnak tartja munkáját. Nem is nyeri el az ilyen az emberek szere- tetét. De ha szívét, lelkét adja munkájába, tiszteli, megbe­csüli a falu társadalma, mint Pomázi nénit és Cseh Maris­kát. Szfebelkó Erzsébet Hétfő: Máj galuskaleves, főtt marhahús uborkamártássaí, gyü­mölcs. Kedd; Krumplileves, lerakott vajbab, gyümölcs. Szerda: Paradicsomleves, borjú­pörkölt galuskával, gyümölcs. Csütörtök: Rizsleves, sóskamár­tás bundászsemlyével, gyümölcs. Péntek; Tojásos rántottleves, bé­csi szilvásgombóc. Szombat: Úri gombaleves, rán­tottmáj burgonyapürével, gyü­mölcs. vasárnap: Királynőleves tyúk- hússal, sonkás kocka és mandula soufflé. Elkészítési módok Királynőleves: Egy főtt tyúk hú­sát a csontokról leszedjük, majd világos rántást készítünk, a tyűk- lével feleresztjük és egy marék apróra vágott zöldpetrezselyem­mel tovább főzzük. Most egy de­ka hámozott darált mandulát egy tojás sárgájával elkeverünk és ezt óvatosan a levesbe keverjük. Só­val ízesítjük és tálalás előtt a tyúkhúst apró darabokra vágva belehelyezzük. A baromfitartó gondos házi­asszony figyelni szokta a tyú­kok őszi vedlését. Erre azért van szükség, mert a baromfi új tollazatának növekedésé­hez a szokottnál bővebb és változatosabb takarmány szükséges. Ha zárt udvarban tartjuk a baromfit, akkor vetí­téskor bőven lássuk el zöld­del, ezenkívül adjunk a tyú­koknak tojáshéját, kevés csontlisztet, meg futort. Ha napközben lágy eleséget is adunk a vedlésben levő tyú­koknak, akkor azok ellen­állóbbakká válnak a szokásos őszi betegségekkel szemben. Más előnye is van a bővebb őszi takarmányozásnak. A tyúkok hamarabb fejezik be a vedlést, tehát hamarabb is kezdenek tojni. A jércék késői tojástermelé­sének is az az oka, hogy a hiányos őszi takarmányozás r.-iatt csak későn érik el a megfelelő fejlettségüket, a to­jástermeléshez szükséges egy és fél kétkilós testsúlyukat. Bécsi szilvásgombóc: 40 deka lisztből. 2 tojás sárgájából, 6 de­ka vajból, 2 deka tejben kelesz- tett élesztőből, 2 evőkanál porcu­korból s kevés reszelt citromhéj­ból gyenge kelt tésztát készítünk. Ha megkelt, kinyújtjuk és kocká­ra vágjuk, szilvalekvárral meg­töltve gombócokat formálunk be­lőlük. Azután sós vízben kifőzzük és vajon pirított zsemlyemorzsá­ban meghempergetve tálaljuk. Lerakott vajbab: Egy kiló vaj­babot megtisztítunk és egészben hagyva sós vízben megfőzzük. Azután tűzálló edényben, melyet vajjal kikenünk, rétegesen lerak­juk. Minden egyes sor babra vaj­ban pirított zsemlyemorzsát és szeletekre vágott kemény tojást teszünk, tetejét pedig 2—3 deci tejfellel leöntjük. A tetejére még 8—10 deka darabokra vágott vajat adunk és igy sütőben sütjük. Mandula soufflé: 4 tojás sárgá­ját 10 deka cukorral jól kikeve­rünk és ehhez 10 deka hámozott darált mandulát és 4 tojás kemény habját felváltva hozzákeverjük. Most tűzálló edény alját barack- lekvárral bekenjük és a fenti masszát ráöntjük. Tálalás előtt 5 percre sütőbe tesszük. Most kell kiválasztani a bő­vebb, tojásrakásra is alkal­mas baromfi egyedeket is. Az egy évnél idősebb tojótyúkot csak akkor hagyjunk meg, ha az teljesen egészséges kül­sejű és jól tojó. A sápadt ta- rajú, borzolt tollú, gubbasztó tyúkokat vágjuk le, vagy ad­juk el. A tavaszi keltetésből való, a legtöbb tojást termelő tyúkoktól származó fejlett, pirosodó tarajú jércék meg­felelő takarmányozással, már nemsokára megkezdik a tojás­rakást. A korai tojásrakást magunk is elősegíthetjük ola­jos magvak, napraforgó, ken­dermag etetésével. A baromfiólak szellőztetésé­re is gondoljunk. A barom­fiól ablakára, ajtajára feszít­sünk dróthálót, hogy elég friss levegő járja át a helyiséget. A bezárt baromfiéiban, nedves, nyirkos lesz a levegő és a pára, a hűvös őszi reggele­ken lecsapódik a baromfi tes­tére. Ezáltal könnyen megfá­zik a baromfi. A helyes őszi baromfitar­tással kettős célt érhet el a háziasszony. Megvédheti a ba­romfiállományát a betegsé­gektől, egyúttal biztosíthatja a bő tojáshozamot is. Nőkről - férfiakról A nő a lábánál kezdődik, a férfi ott végződik. k Nincs oly hű nő, aki leg­alább gondolatban ne lett vol­na hűtelen. (Diderot) k A nő férfi nélkül olyan, mint a hegedű húr nélkül. (Maupassant) k A férfiak végighallgatják egymást, a nők végignézik. k A férfi a tapló, az aszony meg a tűz, s az ördög mindig fújja őket. (Spanyol közmondás) HETI ÉTREND WALTER SCOTT, É a híres skót költő és regényíró 1123 éve halt meg. | A romantikus iskola szellemi | vezérének gunyoros hangú, de ta­láló megállapítását kora közéleté­ről közöljük mai rejtvényünk két hosszú sorában (vízsz. 3 és függ 19). | Vízszintesen: 1. Disz. 13. Fővá- § rosunk egyik kerülete. 15. Az erő- % dítményt vette körül. 16. Felhős. 117. Tető. 18. Étien léc. 19. Van i „mit” a tejbe aprítania. 2«. A | jobbnál Is jobb. 21. H. L. -1. 22. 1 Ráírja az ellenértéket. 23. Feudá- 5 Its nagypolgár volt. 24. Ritka fér- § finév. 25. Rendkívül bánatos. 27. | Dányi Munkás Egylet. 28. Állati | védekezőszer. 29. Részvénytársa- § Ság. 30. N. U. T. 32. Borbála be- ! ceneve. 33. Még a levegő sem | megy át rajta. 34. Értékes ebtulaj- § donság. 36. WVW. 37. B. Y. 38. | Bőségesen önt. 39. Dénes párat- s tanul? 41. Versenyszánkó. 42. Hoz­záláthat a falatozáshoz. 43. Más zsebeiben turkál. 44. Cigány titu­lus. 45. S. A. C. 46. Egyiptom ki­rálya volt. 47. Német báró. 48. Kupánvág. 49. Birtokolom. 50. Ti­zennyolc óráig, egyszerűbben. 51. Világhírű német orvos (Heinrich. i860—1905). 53. Középkori szerelme­sek innivalója. 55. Állóvíz. Függőlegesen: 1. Primitiv szer­szám. 2. Földre szór a kosárból. 3. Csökkenti a lépéstávolságot. 4. Föisten volt az ógörög mitológiá­ban. 5. Hossz belsőség? 6. László Tamás. 7. Fasorokkal beültetett széles utak neve az angoloknál. 8. Közjogi méltóság volt. 9. Téli me­legítő. 10. A végén ugrál. 11. Csalt belül forr? 12. Firkász. 14. Sonka. 17. Égboltozat — ismert latin ne­ve. 20. Érdektelen, unalmas. 21. Gázló, költöző madár. 24. Híres magyar állatorvos (József). 26. Erős légáramlat. 28. Nem húz ujjat vele. 30. Elhallgattat. 31. Hajófar. 32. Budapesti Nemzetközi Vásár. 33. A mostani időjárásra jellemző. 35. Vízesés. 37. Gyulladást enyhít. 39. Egyszerű, de durva fegyver. 40. Határozatlan mennyiség. 41. Eltakar. 43. Savval „ápolná”. 44. Angol napilap. 46. Tyuk az ég­bolton. 47. Város a Duna mellett. 49. B. M. Z. 50. Költőiesen alszik; 52. Feltéve. 53. Babafej? 54. Mén. Távirati rejtvény: Ma egy hete Rugó kartárs az éjszakai órákban az alábbi külö­nös és nem éppen szellemes szö­vegű táviratot kapta Szófiából: RUGÓ REZSŐ! MAGA EGY RITKA AGYLÄB — T. Sokáig morfondírozott a távira­ton, míg egyszer fejéhez kapott!!!! Hát persze! Világbajnoki selejte­ző volt Szófiában! Mit közölt a titokzatos „T” Ru­gó kartárssal? Megtudjuk, ha a táviratban ievő betűket más sor­rendbe csoportosítjuk. Beküldendő a keresztrejtvény két hosszú sorának és a távirati rejtvénynek a megfejtése 1957. ok­tóber 9-ig. Bármely rejtvény he­lyes megfejtői között 10 értékes könyvet sorsolunk ki. A szeptember 1-i keresztrejtvény helyes megfejtése: .. . „azok élnek legtovább, akik mindig a halált emlegetik”. Könyvet nyertek: Valics János Cegléd. Szőlő u. 37. — Takács Jó- zsefné Üllő. Marx tér 15. — Wil­ling Margit. Osévharaszt. — Szabó Emilia Nagykőrös. Arany János ált. iskola. — Kleiner Györsyné Érd, Téglagyár. — Jusits Béla Pesthidegkút, Boldogasszony út 38. — Kajli László Monor. Kossuth Lajos út 109. — Dobó László Kis- kunlacháza. — Szekeres László Ceglédbercel-Cserő. — Marton Fe­renc Cegléd. Bercsényi utca 10/a.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents