Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)
1957-09-21 / 122. szám
4 "\JCirUtfi 1957. SZEPTEMBER 21. SZOMBAT A homok javítása és hasznosítása Mint köztudomású Egerszegi Sándor Kossuth-díjas professzor a mi megyénkben, Vácrátóton kezdte meg évekkel ezelőtt nagyszabású kísérletét a homoktalajok megjavítására. Kidolgozta az úgynevezett altalajtrágyázás rendszerét. Ugyanakkor Westsik Vilmos Kossuth-díjas tudósunk a nyírségi futóhomok hasznosításán dolgozik. Mivel Pest megyében igen sok a homoktalaj, szükségesnek tartjuk olvasóink figyelmét ráirányítani a tudományos kutatások eredményeire. Egyrészt azért, hogy a gyakorlati gazdák tapasztalataikkal a tudósok segítségére siethessenek, másrészt azért, hogy már a tudományos kutatások eredményeinek végleges tisztázása előtt is hasznosíthassa mindenki a kutatások xészleteredményeit. A jövőben rendszeres tájékoztatást kívánunk adni olvasóinknak a kísérletek eredményeiről. Most Denke Józsefnek a Magyar Mezőgazdaság c. folyóiratban megjelent hozzászólásából közlünk részleteket: Az altalajtrágyázási kísérletek mögött még kevés idő van, ugyanis egy-két gazdaságtól eltekintve, üzemi méretekben csak 1956-ban indult meg a ' munka. Az altalajtrágyázott terület kb. 1200 kh. A kezdeti szervezési és nem utolsósorban a technikai hiányosságok miatt a végrehajtás nem volt ’ ielégítő ri; említett terület »észén. A jól megoldott te- hleték viszont módot nyújta- Nk a nagyüzemi megfigyelé- . ere, amit a mezőgazdasági . Vesztési osztály jelenleg is , 'ytat. Természetesen min- n részletében kielégítő meg- ■■ J yelést és végleges véle- * ínyt még nem mondhatunk. ,hhez még évekre van szük- ég. Az eddigi eredmények általában üzemi méretekben is nagyon figyelemre méltóak s elyenként kiugróak, de van- J ak megfontolásra késztető je- nségek is. A jelenlegi meg- , nyelések alapján számos gaz- . .úság eredménye máris megnyugtató (sződligeti, taksonyi, íílagi, kiskunsági dánszent- miklósi, lábodi, debreceni, pal- lagpusztai, bábolnai stb. állami gazdaságok). Az altalajtrágyázás széle- sebbkörű elterjedésének rendkívül nagy akadálya aszerves- trágya-hiány. Emiatt a javított területek kevés kivétellel egy trágyaréteget kaptak, s a második réteg behelyezésére egyelőre nemigen kerülhet tor. A homoki területek trá- gyaeilátottsága a legmostohább. Az üzemen kívül rendelkezésre álló szervestrágya viszonylag minimális. Ez a körülmény arra kötelez, hogy a javításhoz rendelkezésre álló trágyamennyiséget ott használjuk fel, ahol az legjobban értékesül. így elsősorban szőlő- és gyümölcstelepítésekhez, továbbá olyan gyenge, laza futóhomokterüle- téken, amelyeken így egy lökésszerű „begerjesztés“ folytán a jobb minőségű homokon alkalmazott termesztést folytathatjuk. Ugyanis eddigi megfigyeléseink inkább azt mutatják, hogy a gyengébb, laza homokterületeken viszonylag nagyobbak a javítás következtében mutatkozó kiugrások, mint a jobb minőségű, szelíd homokoknál; A mondottakból önként következik, hogy az Egerszegi- féle altalajtrágyázás és a Westsik Vilmos által immár évtizedek alatt kidolgozott homoki biotechnika (talajművelés, trágyázás, talajhasználat) nem versenytársai, ellenkezőleg, ésszerű alkalmazás esetén kiegészítői lehetnek egymásnak az eredményes homoki gazdálkodás érdekében. A zöldtrágyázás nagyobb arányú alkalmazása a leg járhatóbb útja annak, hogy egy homoki gazdaság belső forrásból (ami fontos szempont) mindinkább ki tudja elégíteni szervestrá- gya-szükségletét. Enélkül nem jut számottevő istállótrágya az altalajtrágyázásra szoruló területekre sem. Egyébként Egerszegi' Sándor egyik cikkében is megemlékezik arról, hogy,a két eljárás „összekapcsolandó, mert egymást szükségszerűen jól kiegészítik.” Ajtay Ödön cikkében azt javasolja, hogy a két módszert 15 évre terjedő kísérletként állítsuk egymás mellé és ha futóhomokjainkat sikerül az Egerszegi-féle módszerrel hathatósan megjavítani, abban az esetben megnyugvással hagyjuk abba eddigi homokjavító módszereinket. Az Ajtay által említett 900 mázsa, az aljréteg, vagy rétegekbe helyezett istállótrágya, faiint összehasonlítási alap illuzórikus, mert bármennyire kiváló eredményeket is mutatna fel az altalajtrágyázás, istállótrágya hiánya miatt ilyen mennyiség széles körben — belátható időn belül — nem alkalmazható. Egyébként a gyakorlat már kezdetben sem alkalmazta. A homokkísérleti telep értékes tapasztalatainak alkalmazását akkor sem lehetne feladni, ha az összes homokterületet aljtrágyázni tudnánk. Ellenkezőleg, a telepen bevált gyakorlati vetésforgókat, talajművelést, zöldtrágyázást és műtrágyázást, továbbá homokkötést stb. minden kétséget félretéve, minél szélesebb körben kell alkalmazni és továbbfejleszteni; Ezt az altalajtrágyázás — amelyet szintén szükséges tovább fejleszteni még intenzívebb üzemi kísérletek és megfigyelések alapján — nem zárja ki, legfeljebb részleteiben módosíthatja. A két Kossuth-díjas kutató értékes munkájának ösz- szekapcsolása végett pedig javaslom, hogy egy vagy több homoki gazdaságban az alábbi üzemi kísérletet állítsuk be: A leggyengébb laza futóhomokon végezzük el az egyréte- ges altalajtrágyázást és ezen a területen is folytassuk a termelést Westsik Vilmos jól bevált, zöldtrágyázással egybekötött vetésforgóival, s ugyanilyen minőségű területen dolgozzunk Westsik gyakorlata szerint, de aljtrágyázás nélkül. Egy jobb minőségű, szelíd, laza homokon ugyancsak ezen a módon állítsuk be üzemi kísérleteinket. Ezek a kísérletek megmutatnák, hogy melyek azok a homokterületek, ahol csak a két eljárás szoros összekapcsolásával és melyek azoic, amelyek aljtalaj trágyázás, mint homokjavítási módszer nélkül is aránylag rövid időn belül meghozzák a kívánt eredményt. Úgy vélem, hogy a jó módszereknek és eljárásoknak együttes (komplex) alkalmazása még hathatósabban szolgálná a homoki gazdálkodás ügyét. J6í WMt&ífp? j felszabadulás óta hazánkéi ban végbement kultúr- forradalom eredményeképpen falvaink, községeink arculatától elválaszthatatlanok az öntevékeny művészeti csoportok, a népszerű műkedvelő színjátszók, tánccsoportok. A kultúr- csoportok többsége a tanácsok irányítása alatt működik. Ezeken kívül a 130 ezer tagot számláló Pest megyei földművesszövetkezetek tagjaiból, dolgozóiból alakult kultúrcso- portok csaknem 30 községben eredményes, hasznos tevékenységet fejtenek ki. Tudvalevő, hogy egy kultúr- csoport sikeres munkájához nem elegendő a csoport tagjainak kedve, lelkesedése, hozzáértésé. A fellépésekhez (jelmezekre, díszletekre stb.), az oktató fizetésére, a csoport utazási s egyéb költségeinek fedezéséhez pénz kell. 1956- ban a földművesszövetSkezeti kultúr csoportok megyei központjuktól 250 ezer forintnyi anyagi támogatást kaptak. Ez a központi támogatás az idén 100 ezer forintra mérséklődik. Az történt ugyanis, hogy az idén a földművesszövetkezetek már nem fizetik be a megyei központnak kulturális alapjukat, hanem azzal maguk gazdálkodnak. Ez az összég a központi támogatással együtt 280 ezer forintra rúg. Tehát nem kis pénzt kapnak a kultúrcso- portok. Látszatra úgy fest, mintha az idén több jutna a kultúrára, a csoportok támogatására. A látszat pedig ez esetben is csal. Ugyanis a megyében 96 földművesszövetkezet működik, de kultúr csoportja csak alig 30 szövetkezetnek van. Tavaly, míg a módosítást elrendelő SZÖVOSZ-határozat meg nem jelent, a kultúr csoportok támogatására szánt 250 ezer forintot valóban a működő kul- túrcsoportok kapták meg. Most pedig, noha az összeg nagyobb, elaprózódik, csak kis részét fordítják kulturális célokra. Mert mit kezdenek _ a kulturális feladatokra szánt száz, vagy ezer forintokkal azok a földművesszövetkezetek, ahol nem létezik kultúr- csoport? Semmit, vagy legalábbis nem sokat. Egy-egy földművesszövetkezet 'kulturális alapjának nagysága annál nagyobb, minél több dolgozójuk van. Abony- ban például, ahol országoshírű kultúrcsoport működik, csak 158 dolgozója van a földművesszövetkezetnek, míg mondjuk Ócsán, Dömsödön, vagy Dabason, ahol hasonló a dolgozók száma, vagyis ugyanennyi a pénze, nincs kultúr- csoportja. Itt van pénz, s nem, használják, ahol meg kellene, ott nincs, vagy alig van Talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy a SZÖVOSZ-nak ez a rendelkezése nem szolgálja a tervezett célt, a kultúrcsoportok fokozottabb támogatását. Jobb, hasznosabb volt a régebbi módszer: a földművesszövetkezetek fizessék be kulturális alapjukat a megyei központnak s az ossza el azt a valóban működő szövetkezeti kultúrcsoportok között, egyéni mérlegelés alapján. Ez jobb, s így a kevesebb is többet ér, Cs. A. Örömhír! Budapest környékéről igen Sokan járnak a fővárosi munkahelyekre autóbuszon. Sok a panaszuk, hogy a kocsik zsúfoltak, nemegyszer lemaradnak, általában sok gond van a munkásjáratokkal. A MÁV- AUT igyekszik a helyzeten javítani. Télre a Vác, Zsámbék, Szentendre—Visegrád, Érd környéki járatokat megerősíti, s ezzel remélhetőleg orvosolni lehet a panaszokat, vagy legalábbis csökken a túlzsú foltság. Az említett vonalakon körülbelül húsz-huszonöt járattal közlekedik majd több. Megelőzik a vakságot Az orvostudomány nemrégen még képtelen volt megállapítani a pigment retinitis előrehaladott folyamatát, pedig ez a betegség a vaksághoz vezetett. Ma már rendelkezik ilyen eszközzel. A neve: intermedin, amelyet a szarvasmarha alsó agyfüggelékéből, hypophisisé- ből nyernek. Az intermedin helyreállítja az ideghártya fényérzékenységét és megmenti a beteget a vakságtól. Az in. termedinnel csupán néhány hónapja gyógyítanak, de már komoly eredményeket érték el. Megállapították a téli ein» fogyasztói árát A földművesszövetkezetek vidéki árugyűjtö telepei megkezdték a téli alma szállítását a fővárosba. A KÖZÉRT és a földművesszövetkezeti boltokban a pénteken érvénybe lépett fogyasztói árak a következők: Jonathán és amerikai fajták: I. oszt. és n. oszt. s.80—5.40, m. oszt. 2.20—3.40, egyéb minőségű 2.40 forint kilónkint. Fehér fajták: (Aranyparmen, London Pepin, Parker Pepin, Húsvéti Rozmaring, Fehér Kavil. Török Bálint, Ananász Ranet, Kanadai Ranet, Bellién, Budai Domonkos, Masánszky) I. és II. oszt. 3.00—4.60, m. oszt. 2.S0—3.40, egyéb minőségű 1.60—2.40 forint kilón- kint. A téli alma árusításánál az osztályozást az ártáblán minden árudában pontosan fel kell tüntetni. Őszi divatbemutató Nagykőrösön lányok és asszonyok az általuk kiválasztott legszebb modellbe öltözve sétálnak majd végig a főutcán; Még csak annyit, amit a nagykőrösiek bíztak rám: rendezzenek gyakrabban ilyen divatbemutatót. a városban. Reméljük, kérésük ezúttal meghallgatásra talál; SZTÁROK Akit be sem kell mutatni: Fernande! + + + Michel Simon, a francia filmek nagysikerű jellemszínésze Megy a selejt körbe-körbe — Hát süss ki te valamit, ha olyan okos vagy! — támadt rá az egyébként báránytermészetű Guriga. O roszlánná változtatta őket a pénz féltése. Annyira természetesnek, vették már, hogy havonta a kezükbe adták „jól megérdemelt“ prémiumukat, hogy a főnök dörgedelmes szavai lelkűk mélyéig felkavarták őket. Sokáig vitatkoztak, töprengtek, de nem sokra mentek. Végre Ravasz megmentette a helyzetet. — Hát ide figyeljetek! — kezdte kinyilatkoztatását. — Olyan egyszerű a dolog, mint a pofon. Ha jól összetartunk és nem jár el a szátok, lesz prémcsi. A másik kettő úgy figyelt, majd felfalták tekintetükkel. — Mondd már, mit sütöttél ki — noszogatta türelmetlenül Kontár. — Várjatok csak. Álljunk meg egy szóra — így Ravasz. Élvezte a helyzetet, kihasználta a ritka alkalmat, hogy most benne látja a mentő angyalát a ifciét kolléga. Hosszú szünetet tartott, aztán emígy szólott: — Szóval fogadjátok meg, hogy nem jár el a szátok! —* Megfogadjuk, csak mondjad már, mit akarsz — kérlel-. ték. — Hát jól figyeljetek! — kezdte sokat ígérőén Ravasz. — Tehát, ha sok a selejt, nincs prémcsi, ha nincs selejt, ak- kor van. Ez tiszta, ugyebár. No, mármost. Azt tudjuk, hogy nekünk sok selejtünk van. — Ezt mi is tudjuk — türelmetlenkedett Kontár —, de azt mondd már, amit nem tudunk. — Szóval mi együtt dolgozunk, azazhogy összedolgozunk. Ha az egyik sok selejtet csinál, a másiknak is jut belőle bőven. így nem lesz prémium. Senkinek sem lesz. De ha mondjuk csak egyiknek lesz selejt- je, a másik kettőnek meg nem, akkor ők még kaphatnak prémiumot. Értitek? — Nem — vallották be őszintén. — Nehézfejűek vagytok — szidta őket Ravasz. — Hát majd megmagyarázom érthetőbbem Szóval ebben a hónapban mindhármunk selejtjét átruházzuk, mondjuk Gurigára. Ö nem kap prémiumot, mi ketten Kontárral kapunk. Jövő hónapban meg Kontáré lesz az összes selejt, és aztán meg az enyém» így kettő mindig kap pénzt és hárman szépen osztozunk a kettőnek adott prémcsin. Még mindig jobban járunk, mintha egyik sem kapna. O " riási ovációval fogadták a nagy javaslatot. Meg is valósították. Sikerrel. Azóta Krepecska kartárs nagyon boldog, ■ mert minden hónap, ban csak egy művezetőt kell szidnia, a másik kettőnek pedig fizet. Az nem zavarja, hogy mindig változik a havi szidandó művezető személye, lényeg az, hogy két üzemrésze „minőségi munkát“ végez. A selejt közben marad a régi, csak körbe-körbe jár. — kas — QZalctársakn, ez »3 tűrhetetlent Annyi a selejt, hogy maholnap Dunát lehet vele rekeszteni! Selejt a kútban! Selejt a szennyvízcsatornában selejt a szemétgyűjtőn! Selejt, selejt, selejt! Csak ezt látja az ember, bárhová néz! Ez így nem mehet tovább! Vegyék tudomásul, hogy így nem lesz prémium! — dörögte Krepecs- ka kartárs, a Golyógömbölyítő Vállalat szigorú kormányrúd- tartója. Kontár, Guriga és Ravasz, a magas művezetői kar megtestesítői úgy hallgattak, mint az a bizonyos hal. Nyakukat mélyen behúzták a iml- luk közé. Mit is szólhattak volna? Itt nincs helye magyarázkodásnak. Tenni kell valamit! De mit?! Ezen töprengtek még hosszú ideig, miután Krepecska kartárs útjukra eresztette őket, megúnva a süket hallgatást. — Ha jaj! — nyögte ki az első értelmes hangokat Guriga. — Oda a prémcsi — siránkozott Kontár. — Mit óbégattok! — kiáltott rájuk Ravasz. — Inkább azon törjétek a fejeteket, mit lehetne tenni! (Tudósítónktól) Régen telt már meg Hyen zsúfolásig a városi kultúrterem, mint az elmúlt napon. Ez az óriási érdeklődés elsősorban a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat sikeres őszi divatbemutatóját dicséri. Természetesen az érdeklődők többsége a fiatalok saraiból került ki, de azért ä nem hiányoztak az öregek | sem. így például megjelent a| divatbemutatón a 62 esztendős | Buga néni is, aki 6 esiztende-f je gyengélkedik már, s azóta | még az utcán sem igen látták | a nagykőrösiek. Mint később! kiderült, ezen a délutánon | egyszercsak eltűnt otthonról,! hiába kereste asszony lánya, se- j hol sem talált reá. Csak ami-1 kor késő este fáradtan, def megifjodva hazatévedt, mesél-f te ámuló családjának, hogy! ilyen szép ruhákat még életé-s ben nem látott, s ha néhány \ esztendővel (!) fiatalabb lenne,! bizony szó nélkül megrendel-j né közülük a legszebbiket. j Egyszóval ilyen nagy sikere! volt itt Nagykőrösön a divat- j bemutatónak, ahol a nézők | szeme előtt felvonult az őszi; divat valamennyi újdonsága, aj legújabb fazonú kosztümtől j kezdve a háromnegyedes kabátig minden. Hogy melyik modell aratta a legnagyobb tetszést, nehéz lennie erre pontos feleletet adni. Az egyik asszony erre, a másik lány arra tette le a voksot. Mégis, hogy melyik lesz majd az őszi ruhasláger itt Nagykőrösön a bemutatottak közül, arra csak néhány hét múlva kaphatunk választ, amikor a nagykőrösi Vágyva várt postagalambok Az angol Bromley községben élő Brown asszony vágyva Vár minden pénteken három postagalambot. Minden galamb egy bankjegyet hoz magával férjétől, aki mint kőműves más községben dolgozik és lelkes galambtenyésztő.
