Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-18 / 94. szám

~X/CirI(W 3 ÉHES VAGYOK! Éhes vagyok. Istentelenül éhes. Kopog a szemem, a tor­kom kiszáradt, ezernyi ördön- gős manó ugrál üres gyom­romban. Enni kellene. De hol? Éjszaka van. Cegléden nincs egyetlen olyan szórakozóhely sem, mely éjfélkor be ne csuk­na. Most pedig már igencsak éjjel egy felé jár az óra mu­tatója. Enni kellene, enni, de hol? Addig-addig kutathatok, kér. dezősködök, míg valaki azt ajánlja, hogy az állomási utas­ellátó étteremben kaphatok valami harapnivalót. Nosza, gyerünk. Elég hosszú az út az állomásig, igencsak mégjobban korog az ember gyomra, míg kiér oda. A váróteremben ki alszik, ki beszélget, de az éhes ember ügyet sem vet rájuk, a pulthoz rohan. így tettem én is. — Valami jóféle felvágott? — kérdezem. — Nincsen. — Kifli? — Az sincs. — Fogácsa? — Az sincs. Nyelek, nyelek, magamban cifrázom már, és elhaló han­gon megkérdezem: — Mi van? — Semmi. — Semmi? — hördül ben­nem az éhes ember kínja. — Azaz, hogy van, — mond­ja az üzletvezető — nyelv­krém van, olyan tízdekás konzervdobozban, de kenye­rünk az nincs hozzá. — Csak ez van? — Csak ez. Állok és gondolkozom. A következőkön: ketten is vannak ebben az Utasellátó „étterem­ben“ kiszolgálók, de mit szol­gálnak ki? Ha nincs mit ki- j szolgálniuk, miért tartanak egyáltalán nyitva? Ha nyitva van, miért nem lehet enniva­lót kapni? Ha éhe3 az ember mit tegyen Cegléden? Minder­re legkönnyebben az Utasellá­tó Vállalat Központjában tud­nak válaszolni. Remélem, hogy meg is teszik ezt. —mottó— kor meghallotta az új dalt. t Nemsokára talán hangle- j mezre is veszik. Furdalt min- j két a kíváncsiság, mi lehet j Duties mágikus vonzerejé­nek titka. Sürgősen besze­reztük Dulles fényképét. Szépsége vitatható, azt elfo­gultság nélkül meg lehet ál- j lapítani. Elolvastuk legutób- j bi nyilatkozatait. A dolog i még érthetetlenebb. Nyilván azzal se lehet elintézni a dolgot, amit a magyar köz- i mondás mond: Ízlések és pofonok különbözők. Ettől j még megmarad a nyitott kér- i dés, ki írhatta vagy ki írat- háttá a televíziós „szív kül- í dinek“ ezt a falrengető slá- j gerét. Sok töprengés után j ide iktatjuk a valószínű je- i lölteket. Adenauer úr, aki , addig kancellár, míg viszont- ' szeretik. Valamelyik fegyver. \ gyáros, mért Dulles úr sike- ; résén akadályozza a lesze­relést. Vagy talán Andersen j úr, az ENSZ ötös bizottság elnöke, a szerencsétlen je- \ lentés szerencsés haszonélve­zője, aki új megbízást sze­retne kiérdemelni? j Bármelyik is legyen közű- i lük, megérdemlik egymást... I Szia küldi szia nck ... Olvassuk a Borba meglepő hírét arról, hogy az „NBC“ amerikai televíziós állomás az elmúlt napokban közve­títette az új slágert, amely­nek címe „Szerelmes vagyok én John Foster Dullesba“. Azt is tudni vélik, hogy Dul­les rendkívül felvidult, ami­Nem árt az óvatosság A gyóni Petőfi Tsz szérűjén minden rendben van. A tűz­védelmi szabályok betartása, a megfelelő felkészültség, óvatosság azt biztosítja, hogy egy szem gabona sem eshet a lángok martalékául Változékony jellegű, kissé hűvös napok következnek — Szerdán még 40 fok me­leget mértek. Tűikévé vidékén s szombatra országszerte 25 fok alá csökkent a nappali hőmér­sékleti maximum — mondja dr. Berkes Zoltán, a Meteoro­lógiai Intézet távprognózis osztályának vezetője. — Az erős nyugati áramlással érke­ző hűvös óceáni légtömegek pénteken valósággal „kisöpör­ték“ a meleget. Heves zápo­rok, zivatarok kisérték a nyu­gati hűvös betörést, s szerte az országban, de különösen a dé­li és a délkeleti vidékeken, kiádósabb esők is voltak. A déli megyékben általában 5— 10, de például Mohácson 19, Szentesen 18. Mezőhegyesen pedig 36 milliméter csapadé­kot mértek. Ezzel az Alföld ; legszárazabb tájain is enyhült í ! kissé a két hete tartó száraz- I I ság. — A most következő három­négy napon, vagyis az ünnepe- j ken jó strandidőre ugyan nem | számíthatunk, mert előrelátha­tólag változékony jellegű és j kissé hűvös lesz az idő. meg­megélénkülő nyugati széllel, j de a 20—25 fok körüli nappali j ! hőmérséklet a kirándulásra éppen alkalmas. Szórványosad ; 1 itt-ott futó záporok, esetleg zi- ; i vatarok lehetnek. A sátort ábo- j rok lakói jó lesz, ha felkészül- j ; nek a hűvös éjszakákra. : ugyanis általában "10—15. a ; i Dunántúl nyugati felében eset- j I leg 10 fok alatti éjszakai hő- j ■ mérsékletre van kilátás. A , mostani lehűlés azonban nem i lesz tartós: a jövő hét második j felében ismét lassú felmelege- j dés várható. A „ mesebeli élet" F akó. apró, kicsi asszony, lka ül a karosszékben, szinte elveszik benne. A sok munkától eres, ráncos kezét igyekszik eltakarni, s nehe­zen ejti a szavakat. Hogyan is kezdjen a beszédhez, mit mondjon, hogy miért jött, ki­hez lehet bizalommal, hiszen nem' ismer még itt senkit. Csak annyit tud, hogy ez az a szerkesztőség, ahol egykor az ő kislánya is dolgozott, de az már rég volt. Arcáról az anyák örök re­ménykedése tükröződik, hát­ha visszanyerheti még egy­szer a lányát, akit az őszi vi­har tovasodort. Egy kicsit küldetésnek is tesz eleget, amikor érdeklődik munkánk iránt mert egy levél indítot­ta erre az útra, amelyet messzi idegenből, Párizsból hozott a posta. A lánya írta, Piros Aranka, a Népújság egykori munkatársa, aki fér­jével együtt a novemberi na­pokban a többi tízezerrel Nyugatra disszidált. — A munkakönyvéért jöt­tem, szeretném megkapni, hátha szüksége lesz még reá a lányomnak — kezdi a be­szédet, s hozzáteszi — az elv­társ ugye együtt dolgozott az Arankával? Valamit csak tán tud? — Igen, együtt dolgoztam vele. Ez azonban már új szer­kesztőség. s a régiekből ke­vesen maradtunk, egyik más pályára ment, többen megté­vedtek, hittek az ígéretek­nek, a csábító szavaknak és kitántorogtak Nyugatra. Vol­tak, akik árulókká váltak -., ■ — Ugye, az én lányom nem tartozott közéjük, hiszen mindig dicsérte a demokrá­ciát ... Elhallgat, rámnéz, s várja a választ, a biztató szót. s reménykedik abban, hogy mi megbocsátjuk a vétkeket. Előtte érthetetlen, hogy a lánya, az egyszerű munkás­szülők gyermeke, aki mindent, a mi rendszerünknek köszön­het, hogyan léphetett erre az útra? A környezet. a hangzatos zl jelszavak, a frázisok, s a Szabad Európa-rádió uszí­tásai, a kegyetlen, nehéz, ke­serves napok, amikor a dzsungel törvénye lett úrrá a pesti utcákon, ő is megingott. S nem látta a kivezető utat. Meg Nyugat is csábította a mesebeli élet, ahol munka nélkül hull a manna az embe­rek ölébe, ahol minden fé­nyes és ragyog, szabadság van, demokrácia — ahogyan az éter hullámaiból értesült. Az anyós sem tartotta vissza, sőt biztatta őket, hogy menjenek, majd ott Nyugaton megtalálják boldogulásukat, idehaza már úgy sem lesz normális élet. Az anyós, aki 55 éves, s amikor gyermekei disszidáltak, rá két napra férjhez ment egy 15 évvel fiatalabb emberhez, s így most már az egész kétszobás belvárosi lakást egyedül lak­hatja, s innen írja leveleit a messzi idegenbe szakadt gyerekeihez, a félrevezető szavakat, azért, hogy neki még jobb, könnyebb legyen idehaza. » Ez fáj, meg a lánya elvesz­tése ennek a kicsi öregasz- szonynak, aki másképp látja az életet, s lánya sorsát, — Mit ír, hogyan vannak kint? — Most már révbe jutot­tak, mindketten dolgoznak, lakásuk is van. De azért vágynak haza... Lassan, nehezen, panaszo­san hullanak a szavak, s en­nek nyomán kibontakozik az a nyugati élet, amelyet any- nyian, s annyiszor feldicsér­tek, s amelyben részesül a disszidált család. Igen. Révbe jutottak. Néz­zük csak, mit mond erről to­vább az aggódó anya, aki a lánya leveléből értesült min­denről. — Az írja a lányom, hogy most már sikerült elhelyez­kednie. Egy varrodában dol­gozik. Női szabó tanuló. Nem modernizált üzemben, hanem kisiparosnál s panaszkodik a lányom, hogy fáj a gyomra, mert egész nap lábbal kell hajtani a varrógépet.., — És a veje? — Az is dolgozik. Sikerült bejutnia a párizsi televízió­hoz ... * — Akkor az jó. legalább a szakmájában dolgozik — tie­fem. közbe. — Nem. Műszerész tanuló, a kábeleket javítják. Pedig a leikeim nyelveket is beszél­nek, a vöm angolul és fran­ciául beszél, a kislányom meg oroszt tanult, de azt írja. hogy már megtanult franciául is és a boltban, ha vásárolni megy, már nem is igen tudják meg­különböztetni a párizsi házi­asszonyoktól. — Lakásuk milyeft? — Az is van. Albérletben laknak, egy öregasszonynál. Jó hely. Keveset van otthon a lakástulajdonos. Ennivaló­juk is kerül, menzára jár­nak ... — Bizonyára jól ruházkod- nak — érdeklődök tovább. — Azt írja a lányom, hogy még mindig az a ruhája van, amiben kiment. Még a bőr­kabátot sem tudta magával vinni, tudja, azt. amelyiket a Stefan küldött Bulgáriából, aki maguknál volt tavaly nyáron látogatóba, s a lá­nyom tolmácsolt neki. jplhallgot. gondolkodik, mit ÁV is mondjon még. Lát­szik rajta, hogy szeretne túl lenni a vallomáson, kicsit szégyelli is lánya’ sorsát, akit ő taníttatott, nevelt, s lám, most messze idegenben van, s nem dolgozhat a szakmájá­ban, nem taníthatja a gyer­mekeket. Mert Piros Aranka tanári oklevelét szerzett ná­lunk, majd újságíró lett. Most ruhákat varr, s néha az emigráns oroszoknak fordít, hogy néhány frank keresetét növelje és valamit össze tud­jon kuporgatni. — Egy rádiót vettek azért, hogy hallhassák a magyar szót. Ez minden, amit nyolc hónap alatt kint vásároltak... De mondja, ugye, nem lenne semmi baja az én kislányom­nak, ha hazajönnek? Űjra ta­níthatna, mert tanár a lel­kem ... Nem is tartóztatom mér fel, hisz maguknak sok dolguk van. Mit Írjak? Meg­írjam, hogy jól vannak? És hogy megjelenik a lap? Feláll, körülnéz, még sze­retne valamit mondani. — Ugye megkapom a mun­kakönyvét, mert hátha még szüksége lesz rá a lányom­nak? Egyedül maradok a szobá­ban. Az ablak előtt állok, s szemben velem a Nemzeti, a Körúton villamosok csilin­gelnek, autók tülkölnek. Jól öltözött nyári ruhás nők, fér­fiak sétálnak át az úttesten, a New York, az újságírópalo­ta tornya mellett állványér­ól k. Építik újjá a romokat... Gáli Sándor GAZDA SZEJ Mit silózzunk? A nyárvégi és az őszi beta- ’ karítások idején igen sok olyan növény és hulladék keletkezik, melyet hasznosan tartósítani semmiképpen sem tudnánk csak silózással. Éppen ez a silózás egyik legnagyobb elő­nye, hogy a más formában alig értékesíthető növényféle­ségeket legideálisabb takar­mánnyá konzerválja. Sokan kérdezik, hogy mit silózzunk. Efcy mondattal: mindent, amit máskülönben nem tud­nánk oly értékes állati takar­mányok formájában tartósíta­ni. Silózzuk be a kukorica fattyát, a tök és dinnye indá­kat, zöld burgonyaszárat, a napraforgó tányérját, a répa­levelet, az utak, útszélek gyomnövényeit, zöld paradl- csomszárat és így lehetne so­rolni tovább a különböző nö­vényféleségeket. Nagyon jól hasznosul silón I zás formájában a máskülön­ben értéktélen vizenyős, terü­letek csátéja, sás és a fiatal nád. Ne maradjon lekaszálat- lan se zöldellő' tarló, se árok­part. se erdei tisztás. Ezek a növények silózva minden táp- j anyagveszteség nélkül tárol« { hatók. Az említett zöldtakar- j mányok silózásával nem kell ' szárításra külön időt fordíta- i ni. Esőzések idején is kiválóan apríthatjuk és megtömhetjük vele még megyénk területén is eléggé sok üresen tátongó siló- | gödröket. A gabona helgos tárolásáról A legfrissebb jelentések [ alapján megyénk gabonater- j mesének több mint 60 száza- j lékát elcsépeltük. Egyre na- j gyobb mennyiség gyűlik ősz- i sze magtárainkban, felvásárló | helyeinken gabonából. Legége- j több kérdés az, hogy a meg- j termelt és kicsépelt gabonát I helyesen tároljuk, hogy abból szag és a kenyérgabonából mellékíz mentes lisztet kap­junk. Hogyan kezeljük a gabonát magtárainkban? A jól szellőztethető, száraz magtárakban elhelyezett ga­bonánál is fontos a megfelelő kezelés, szellőztetés és lapáto­lás. Az átlapátolás csak akkor történjék, ha a raktár levegő­hőfoka és páratartalma maga­sabb, mint a kinti. Nyáron ezért legcélszerűbb éjszaka át­lapátolni a gabonát. A raktározás ideje alatt a gabonaszem, mint élő növé­nyi rész biológiai változáso­kon megy keresztül. A ke­nyérgabonák aratás idején ! mintegy 20—25 százalék vizet j tartalmaznak. Ez a vízmennyi- ' ség a száradó keresztekben és asztagokban lényegesen le- csökken. A kalászból kicsépelt ! szemek az időjárástól függően ! már csak 12—15 százalék ned- ! vességet tartalmaznak. A gabonaraktározás legfon­tosabb alapelve, hogy a rakták rozást minél szárazabb álla­potban végezzük. A legideáli­sabb szárazságú akkor a ga­bona, ha 12 százallék a ned­vességtartalma, 14 C fok hő­mérsékletű a helyiség és kö­rülbelül 50 százalék páratar« talmú a levegő. Mivel gyakor­lati tapasztalataink azt mutat­ják, hogy az említett körülmé­nyek igen ritkán járnak együtt,- tehát nagy fontossága van a mesterséges szárításnak^ A gabonaszem lélegzik is, vagyis a levegőből oxigént vesz fel és szénsavat ad le. E légzéscserénél pára és hő ke­letkezik. Ez a lélegzés min­denkor a szárazanyag-tartalom terhére történik, mivel a ke­letkező szánsavgáz súlyveszte­ségként távozik. A nedvesség és meleg pedig nagyon előse­gíti a lélegzést. E lélegzés kö­vetkeztében a tárolt gabona­mennyiségben jelentős anyag­csökkenések is származnak. . A^ért is ideális^ a magtár* helyiség száraz ék hűvös le­vegője, hogy a gabonát a pe­nészgombák és baktériumok meg ne támadhassák. A szá­raz gabonahalmokon kevesebb a fertőző góc és így a szárí­tás alatt a fertőzés kórokozói­nak nagy része elpusztul. Részben ez az oka, hogy a mesterségesen szárított gabona jobban tárolható. Az új baromfi árak! Az új mezőgazdasági árrendszer kialakítása során az Or­szágos Árhivatal elnöke megállapította a vágóbaromfi 1957— 58. gazdasági évre érvényes felvásárlási átlagárát. Ennek ér­telmében az egyes cikkek évi átlagára a következő: Ft/kg csirke 21.— gyöngytyúk 21.— tyúk 18.— Ft/kg pulyka 16.— hízott liba 18.— hízott kacsa 18.— Az új árszabályozás kedvező a baromfitenyésztés szem­pontjából, egyrészt, mert érvényre juttatja a korábbi évek gyakorlata alapján kialakult árarányokat, másrészt, mert azokra a cikkekre, amelyek a népgazdaság szempontjából kü­lönösen fontosak (mint a csirke és a gyöngytyúk), az előző évinél Is magasabb állami felvásárlási árat állapít meg. Né­mileg csökkent a hízott áru ára, amit ellensúlyoz a szerződéses akció során elérhető ár. Bízunk abban, hogy a most kialakí­tott árak kedvezően fognak hatni baromfitenyésztésünk áru­termelésének növelésére. Tolvajokat fogtak a Indák Gazdaembernek nem kell mondani, hogy a ludak éber­sége az összes állatfajaink kö­zül a legelső helyen áll. Ismert dolog, hogy különösen éjszaka a legkisebb zajra is felriad­nak. Az állattörténetek során már az ókorban felismerték a ludak eme hasznos tulajdon­ságát és hasznosították Is. Történelmi adatok szerint a ludak gágogással figyelmeztet­ték Rómában a vár védőit az ostromló gallusok éjjeli táma­dására. De az említett ludak éber­ségére jóval frissebb esemé­nyeket is tudunk említeni. Külföldi lapokat böngészve, igen érdekes hírt közöltek a belgiumi lapok. Belgiumban levő Mons város múzeumát már hosszabb idő óta tolvajok fosztogatták. A tolvajok na­gyon jól ismerték a helyi vi­szonyokat. emiatt kézrekeríté- sük a legszigorúbb óvóintéz­kedések ellenére is hatástalan­nak bizonyult. Végül a városi tanács elöljárósága — szigorú titoktartás mellett — úgy dön­tött, hogy a rómaiak példáját alkalmazzák, S ahogyan a rómaiak a Ca- pitclium védelmére éjszakára ludakat helyeztek a kapukba, ugyancsak a monsiak szintén ; ludakat szállítottak a mú­zeumba. A módszer ismét ki­tűnően bevált, bizonyította a ludak legkiválóbb tolvajfogó tulajdonságát. Ez alkalommal a tolvajok ismét besurrantak a múzeum­ba és a legértékesebb terem felé, az úgynevezett gobelinek terme felé igyekeztek. Mun­kájukat azonban a ludak ék­telen gágogása, szárnycsat- ! togása zavarta meg. A pokoli , zajra természetesen előrohan« ! tak az elbújt őrök és nyakon- csípték a tolvajokat. Amikor pedig a ludak elhagyták a múzeumot az egybegyűlt tö­meg tapsvihara között tipeg­tek tovább a libalegelő felé, úgy. mint, akik legjobban vé- I gezték munkájukat,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents