Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-09 / 86. szám

A leányfalui Móricz-házban i leányfalui kert buja A zöld fái és bokrai szelí­den ölelik körül a kicsiny fe­hér házat, ahoi egykor a nagy Mester, a magyar regényírás egyik legkiemelkedőbb alakja alkotta remekműveit. A mú­zeummá átalakított dolgozó- szobában csendesen pihen az] öreg Remington-írógép, a Bol­dog ember, a Légy jó mind­halálig, a Rózsa Sándor, a Ro­konok és a többi Móricz-re- mekmű születésének néma, de mégis oly tevőleges szemtanú­ja. A rövid, tömzsi ujjak kö­zel két évtizede nem zongoráz­nak már megkopott billen-' tyűin, de az öreg ház, amely megszokta a hosszú évtizedek alatt az írógép muzsikáló ze­néjét, mégsem panaszkodhat. Ha nem is itt lenn, a hallga­tag dolgozószobában, de oda- fönt az emeleten ma is szór* galmas ujjak futkároznak egy modernebb írógép karcsú bil­lentyűin, hogy könnyen gör­dülő mondatokká formálják a gondolatokat< i nagy író leánya, Móricz A Virág választotta máso­dik otthonának, készülő művei bölcsőjének ezt az emlékekben oly gazdag apai örökséget. Ba­rátságos, komoly arcú asszony, aki kedvesen fogadja a nem­várt vendéget is. Igaz, meg­szokta már, hiszen nyaranta gyakran érkeznek látogatók, Móricz-rajongók, akik nem egysze'r távoli városokból jön­nek ide — a vendégköny v ta­núsága szerint —, hogy né­hány percet eltöltsenek abban a házban, kertben, szobában, amely még ma is frissen őrzi a magyar író kezemunkáját, páratlan alkotó szellemét. S ki tudná hűségesebben fel­eleveníteni Móricz Zsigmond emlékét, ha nem leánya, aki maga is író és a mai magyar irodalom egyik jeles képvise­lője. Mesél is gyakran a láto­gatóknak apjáról, az íróiról és emberről egyaránt —... ha ideje pritjífdfi. yfptibi hónapokban azowanwnűéluüu, munkában találja minden látogató. M óricz Virág új társadalmi regényén dolgozik. A re­gény cselekményét a közel­múlt eseményeiből merítette, s hősei a szürke hétköznapok egyszerű emberei lösznek. Egyelőre azonban többet nem árul ei munkájáról. — Majd ha befejezem és méltó is lesz arra, hogy az ol­vasó kezébe kerüljön — hárít el szerényen minden további érdeklődést. Annyit azonban mégis ölmond, hogy ebben az évben számára új műfajjal is kísérletezett. Nemrég tett pon­tot első vidám színműve végé­re. Hogy miről szól a mű, egy­előre titok. Majd kedves meg­lepetés lesz. Bizonyos azon­ban, hogy az olvasók után a színházi közönség szívébe is bölopja magát Móricz Virág. tja ölfárad munkájában, II tétlenül ülni akkor sem szeret. Ilyenkor apja gazdag levelezését rendezgeti. Dél­utánonként pedig, amikor le­teszi a tollat és bezárja az író­gép fedelét, az írónő szeröpet cserél. Két bájos leánya gon­dos, szerető édesanyja lesz. így telnek a hétköznapok Leányfalun, a Móricz-reziden- cián. Abból, hogy odabent mily szorgos, sokszínű alkotó mun. ka folyik, az arra sétáló mit sem vösz észre. A régi házat rejtő smaragdzöld kertben csend van és nyugalom. Csak az út túlsó oldalán méltóság- teljesen hömpölygő folyó zsongja egyhangú dalát. (Prnkner) anmmiinnnniiiiiimiiiiiiiiHiiiiiuiiiiiiiiiiiiitiiiiimiiiiiiiinimu^ | A PYGMALION I I ÚJABB FILMVÁLTOZATA ! | Francia—olasz produkció- | 1 bénít elkészült a Pygmalion f | újabb filmváltozata. A „Sze-1 | rencsés dolog asszonynak | 1 lenni’1 címmel forgalomba ho- § 1 zott film főszerepeit Charles § | Boyer, Sophia Loren és Mar- | | cello Mastroianni játsszák. | | Boyer olyan grófot alakít, aki I | egy amerikai filmtársaság \ | megbízásából tehetségkutatást | | rendez Rómában. Mastroianni 1 | a fiatal fényképész szerepében | 1 bemutatja neki szerelmesét. I f 'aki filmS2ínésznő szeretne len- | | ni és akitől ilyen módon akar I | megszabadulni. A lány eleinte | | karrierje érdekében flörtölni 1 | kezd a gróffal, később azon- 1 1 ban rájön, hogy sem a film- | I pálya, sem a gróf nem jelent | | számára semmit és egyedül a | | fényképész érdekli. A film vé- | 1 gül is a szerelem diadalával | = végződik. A KÖLNI KAPITÁNY A film meséje nemzetközi téma, hiszen az utóbbi időben számos nemzet filmesei dol­gozták fel ugyanezt a kérdést, legfeljebb a tálalásba kevere­dett egy kis „nemzeti“ íz. Bu­ta, valószínűtlen tévedések sorozata a film hősét ellenáll­hatatlanul sodorja a karrier felé. Egyik filmben hagyja a másikban nem hagyja a fő­hős, hogy a nagytőke korifeu­sai tévedésből trónra emeljék. A „Kölni kapitány“ esetében mindenesetre hagyja, hisz a gerincfelenség, a szélhámos­ság könnyed, fanyarízű „bája“ és nem utolsósorban a kar­rierizmus ismérvei lengik kö­rül a látszólagos hőst. Hogy miért látszólagos? Mert itt többről van már szó, mint a hétköznapi élet szürkeségéből kiemelt fő alak mélypont és csúcs közötti távon lepergő életéről. Itt az igazi főszerep­lő a csoport, mely a fasizmus eszméit képviseli. A háború utáni Németországban va­gyunk. Peregnek a dobok, zör- ren a vaskeresztek tömege, s a látszólag eltemetett fasiz­mus árnyai újra élnek, mo­zognak szennyes indulataikkal, őrült eszméikkel, a háborús évek vérgőzének mámora csil­log szemükben. A nagytőke már építi, formálja az ember­telen aljasságok újabb felleg­várát és felsorakoztatja más- más de mindenre felhasznál­ható figuráit céljai elérése ér­dekében. Míg kitágult pupillával néz­zük az események gyors válto­zását, kezünk önkéntelenül is ökölbe szorul, s a film minden kockájának refrénszerű vissz­hangja kél bennünk: Soha töb­bé háborút! Bár a rendezés egyes túl­zsúfolt jelenetek káprázatától eltekintve tökéletesnek mond­ható és méltó Slatan Dudow rendező nevéhez, mégis hiány­zik a történés megnyugtató ta­núsága: elég erős és felvilágo­sult a békét akarók tábora ah­hoz, hogy ne legyen többé há­ború. Rolf Ludwig alakítja nagy tehetséggel, mesterien, a sod­ródó, kissé megvetendő, kissé szánandó pincér figuráját. Partnernője jelentéktelensé­gében is kedves és éppen ezért közel áll szívünkhöz. Az iparbáró leányának eg- zaltált, romlott, léha alakját Marie-Louise Etzel játssza annyira élethűen, hogy a film végére mélyen megútáljuk. A film kissé befejezetlen. Hiszen az új háborút előkészí­tő boszorkánykonyhából csak azért lökik ki a véletlenül oda- cseppenőt, mert — az nem há­borús bűnös, mint a többi! A film nem meri, vagy nem akarja kimondani; hogy az egész boszorkánykonyhát kell a történelem szemétdombjára lökni. (d. é.) Pillanatképek a visegrádi alkotóházból A vasrácsos Icapun tábla A hirdeti: „Az Irodalmi Alap alkotóháza.’“ Rossz idő van. A kert üres. Sorra járom a szobákat, így kérdezgetem, ki min dolgo­zik? Hermann István az üvegezett verandán nyugágyban olvas. 0‘ Henry novelláit angolul. Kérdésemre készséggel vála­szol: — Tanulmányt írok a gondo­lat egységéről. — Ezen belül mivel foglal­kozik a tanulmány? — Általános esztétikai prob­lémákat vet fel. Különben itt van a feleségem. Heller Ág­nes is — folytatja. — Ö most benn a szobában, nyúzza az írógépet. Általános etikát ír. Ne zavarju,k .. Kisüt a nap, meleg fénye 1körülöleli a házat. A napsu­gár kicsalogatta Vázsonyi End­rét, feleségét, meg a szomszéd üdülőből éppen átlátogató Bo­jár Ivánékat. F ázsonyi Endre ezen a nyá­ron „pihen’“. Csupán egy Verne regényt fordít. Ahogy mondja: — A munka majd csak ez­után jön. Egy középkori rend­kívül érdekes francia könyvet szeretnék fordítani, a „Róka „Tíz nagy regény“ Melyik német író tarthat számot arra. hogy a regényírás j nagymesterének nevezzék? A „Tagesspiegel” című lap ezzel a \ kérdéssel fordult ankétjén a Német Szövetségi Köztársaság j több nagy írójához, költőjéhez, újságírójához és kiadójához. A „Tagesspiegel” ankét ja érdekes eredményekkel járt. „A j különböző korú, politikai meggyőződésű és művészi irányza- j tot követő szerzők válaszai arról tanúskodnak — írja a lap — ; hogy nincs nagy véleménykülönbség közöttük, ha tíz kiasz- | szikus német regényt kell megnevezni.“ ” Sok ító egyhangúlag a német epika egyik legértékesebb; alkotásának Grimmelshausen „Simplicissicus“ című hires sza- j tirikus regényét tekinti. A válaszok többsége a következő regényeket tartja a leg­jobbaknak: Goethe: „Lélekrokonság" Thomas Mann: „A Buddenbrook-ház” és „A varázshegy’1. Sok szavazatot kapott Goethe: „Weríher szerelme és halála”, Döblin: „Berlin, Alexander-platz“ és Heinrich Mann: „Az alattvaló” című re­génye is. Érdekessége is volt az ankétnak: az egyik író — nem tudni miért — a német regények között sorolta fel Jaroslav Hasek: „Svejk, a derék katona” című regényét... MU? regényét“’. Ez a mű évszáza­dok alatt kapta mostani for­máját és hiteles rajza a kö­zépkor francia társadalmának. Egyelőre ezt akarom csinálni. És különben is üdülni va­gyunk itt. Ugye anya? — mo­solyog, majd a szemben lévő Bojár felé int: — Ö bizonyára többet tud mondani. Bojár Iván a Színház és FilmHidományi Intézet munka­társa. Feleségével együtt pi­henni szeretnének, de saját szavaival élve „az ördög csak kibújik az emberből““. Elmond­ja, hogy jelenleg a Filmgyár megrendelésére Kuczka Péter­rel közösen írnak filmnovellát. Címét még nem tudják, lehet­séges, hogy „Széles ablakok” lesz, s egy ház örökös javítga­tásával kapcsolatos problémá­kat, társadalmi összeütközése­ket dolgozza fel. Ezzel párhu­zamosan egy „mikro regényt" is ír. Alig egy ív terjedelmű, de formája mégis csak regény. Ebben visegrádi élményeit rögzíti. rpelesége Koroknál Éva a régi magyar könyvköté­szet történetével foglalkozik. Megkérdezem, hol tart munká­jában? — A könyv a XIII—XVI1I. századig terjed. Jelenleg a re­naissance koránál vagyok. Hegedűs Nándor bácsi (jog­gal bácsi, mert Ady kortársa, Ady távozása után három év­vel a Nagyváradi Napló szer­kesztője) a nagy költő nagy­váradi napjairól ír. Lelkesen beszél munkájáról. — Szeretném az Adyvai kap­csolatos memoárok hazugságai­nak legalább kis részét szét­zúzni. I Pé | A svájci szobrászművész, | Aeschbacker elkészítette „Har- ! mánia” című művét. A szem- ! lélök közül sokan nem értik, | hogyan kapta a mű ezt az el- ! nevezést, s azt is kétségbe von- ! ják, hogy maga a művész = meg tudná-e magyarázni... éldát is mond. — Még Ady Lajos is hatá- \ rozottan áUítja, hogy testvére | Rienzi Máriával Debrecenben ! ismerkedett meg. Biztos té- I nyekkel lehet igazolni ennek ; ellenkezőjét. Az alkotóházban tartózko- ; dik Szécsi Margit is. Vele saj- ! nos nem tudtam beszélni. A \ többiek mondták: „betegeSke- \ dik szegényke, biztosan kife- \ küdt a hegyoldalba". De meg- \ nyugtattak, hogy ír. Nagyon ’ sokat. A NAGYKÖRÖSI gimná­zium Arany-múzeuma, ban több magyar s latin dol­gozatot találunk Arany keze- vonásaival, levelezés útján pedig összegyűjtöttük Arany megjegyzéseit Kok olyantól, akik nem akartak megválni becses emlékeiktől. Ezek alap­ján beszámolhatunk Arany különleges dolgozaijavítási módszeréről. Mert ilyenről is kell beszélnünk: eredeti szel­leme új utakat taposott ezen a téren is!... A gimnáziumi Arany-mú­zeumban teljes terjedelmük­ben, eredetiben megvannak Hegedűs Endre és Kaszap Zsigmond magyar dolgozatai. Elsőnek kerültek be He­gedűs Endre füzetei. Hegedűs Endre 1846-ban született Nagykőrösön. Apja, Ferenc, tanár volt, de aztán jogi pályára lépett. Egy ideig ügyvédkedett. majd inkább mint árvaszéki ülnök szolgál­ta a közügyet. Fia 1863-ban végezte el a körösi gimnáziu­mot, vagyis Aranyt csak utol­só évében hallgathatta. Két dolgozati füzete is van: az el­ső az őszi, másik a tavaszi fél­évről szól. A lap szabad széle felől szokatlanul széles mar­gót húztak gondosan, vonalzó mellett, tentával. Ezen jól el­fértek Arany bőséges, oktató megjegyzései. PL az elsőnél: „mohácsi: kis m, mert melléknév. Mohács maga nagy betű. mert tulajdon főnév”. Arany osztályzata: Elég jó. Nincs Utána semmi aláírás vagy betűjel. A MÁSODIK fogalmaz, vány — sorszám nélkül, de aláhúzott címmel. — Az özönvízről szól. Alája írva a műfaj neve is: Leírás. Az em­ber hajlandó megijedni, hogy ARANY JANOS DOLGOZATJAVÍTÁSAI tán a bibliai özönvízről van szó, vagy Ovidius leírását utánozzák. Az utóbbinak ér­zik is a hatása, de egyébként önálló élmény dolgozatról van szó. Nagy dolog abban az időben, mert ezek a címek szálltak nemzedékről nemze­dékre. hagyományos, illendő megoldásukkal együtt. De Arany észrevette, mennyire szebben, elevenebben tudnak írni, ha saját élményeiket dolgozhatják fel. Ez is mu­tatja, hogy jó pedagógiai, lé­lektani érzéke volt! A dolgozat eléggé színes, szemléletes, a 3 oldalon mind­össze 4 hibája akad. Kettő értelmi: „Megeredtek az ég csatornái és azok nagy ro­bajjal a földre lezuhogtak’’. — Arany nyomban odaírja vö- röstintás gyöngybetűivel: „ti. eső, nem a csatorna! A szö­vegben is lehúzta a felesle­gest, s odaírta a helyes ala­kot: „az ...zuhogott’’; — álni mellé odaírja a helyest: állni, még a két ll-et aláhúzással is kiemeli. A harmadik hiba alanyhiányból ered. Arany kik? kérdéssel szemléltet a cselekvés végrehajtóira. A RANY BÍRÁLATA: „Ke­vés hibán kívül jól van. Elég élénk leírás, elég szabá­lyos stílus.” Az V. dolgozat vers: a fü­zetet itt szoktuk kinyitni a múzeumi tárlóban. Megpróbál­juk szó szerint idézni néhány sorát, sok érdekes javítás fű­ződik hozzájuk; A közelítő tavasz Meg szűnik már funi az északi vad szél, Lanyha keleti szél, csendesen útra kél* Fölmelegszik a föld, kezdenek a csirák A földből kibújni és zöldelni a fák. Levetik magukról a kemény fakérget Láthatni azokból kibújni sok férget.** Esik csendes eső, éleszti a földet, Gyakran megláthatjuk a szép kékes eget.*** Arany javításai: * ne rímeljen a vers, ahol nem akarjuk! ** ez a férget csak sütés, hogy a kérget-nek ríme legyen. *** nemcsak kékes az, ha­nem kék, vagy ha az rövid a versbe: kéklő. Ilyen módon megy tovább. Arany nem hagy szó nélkül semmi hibát. Itt még kétsze­res muri!<át is végez: először piros ceruzával aláhúzta a hibákat, aztán úgy ment utá­na piros tintás tollal: magya­ráz. eszméltet. Megrója ugyan­annak a szónak az ismételt használatit, a ragrímet, a számegyeztetési hibákat. El lehet képzelni, milyen teher lehetett olyan nagy költői szel­lemnek: keresztül baktatni ilyen kezdetleges versen, de azért csinálta, talán a jobb folytatás reményében. Figye­lembe vette, hogy elvégre még nem is tanult poétikát ez a gyerek! Odaírja a végére ne­velői önmegtagadással: Jól van ez, a megrótt kevés hibán kívül. Éppen csak alákanya- rítja, mintha nevét írta volna, de még csak kezdőbetűit sem teszi oda. H egedűs endre hasz­nát vette az „Arany Já­nos úr alatt” szerzett verselő tudománynak. Művészi pá­lyára lépett, szép hangjával a pesti és bécsi operaházakhoz is meghívták, öt azonban job­ban vonzotta szülővárosa: ide­jött orgonista-kántornak. Mint zeneszerző, maga írta számcs dalának szövegét is. 1929-ben halt meg, 83 éves korában. Arany tréfás, szellemes dol­gozatjavításai közül sorolok fel végezetül egy párat. Volt az egyik osztályban egy ősdiák: Veres Pista, már egész szakállas, bajuszos ember, de nagyon korlátolt tehetségű. Rettentő gyarló verseket írt, s Arany végre ezt írta az egyik alá: „István kísértse meg a prózát, talán jobban kifizeti magát”. Erre aztán Veres István csakugyan pró­zát írt, de az egészben sehol egy írásjel sem volt föltéve; erre Arany ezt írta alá: „Pont már, Pisti!” Annyira hatott Veresre ez az egyszerű meg­jegyzés, hogy azután mindig felrakatta valamelyik tanuló- társával az írásjeleket; de a dolgozat értelmetlenségén és nehézkességén ez sem segített, úgyhogy Arany egyiknek ezt írta alá: Jól van Pista! jól van, de az értelem vasbocskor- ban jár”. Kasztosdiákja Hajnal Al­bert dolgozatára ezt írta: Igen jó leírás, de még nem igen jó ortographia. Másik dolgozata alatt pedig ez áll: „Többnyi­re jól van. de a helyesírásban, vagy inkább hely-télen írás­ban mindig új hibákat talál föl”. T|iT ÉSZÖLY PÁL egyik dol- gozatában fordul elő a leghíresebb javítás: „Egy b kevés b’’. Magyarázza is Arany: kevésb, kevésbvé. ke- vésbbé. Érdekes, hogy ma mar az Akadémia is cserben hagyta Arany javítását, noha az nyelvtörténetileg kétségkí­vül helyes. Sokan sajnálják is, mert — ime — nagy hagyo­mány volt mögötte. Erős Dániel gyarló verse alá ezt írta Arany: „Dániel ugyan erős, de a vers gyenge”. Más­kor Erős így írta alá versét: „Irta Erős Dániel poéta.” Arany hozzáteszi: ..Poéta? No, Nor Medgvessy Zsigmondnak. ki igen jól hegedült, s a diák­bandában többször muzsikált, Orfeusrói írt dolgozata alá ezt írta Arany: „Igen jó. azt hiszem azonban, hogy hegedűn még jobban elhúzta volna’’. Egy VII-es tanuló valósá­gos versmániában szenvedett. Bármi tárgyat adott fel Arany, lett légyén az bár elmélkedés, történeti elbeszélés vagy élet- és jellemrajz, ő mindezl versbe szedte. Egy alkalommal a világhíró Nagy Sándor élet­éi jellémrájzát kellett megír­ni. ő ezt is distiohonokban dol­gozta ki s magyaros észjárás­sal így kezdte: Trácia félszigetén sziileték Sanyi, nyalka szülőktől... Arany csak ennyit írt a margóra: „Jaj, szegény Sanyi!” Sok nemzetiségi diák volt akkoriban Nagykörösön, szí­vesen jártak ide az Alföld kö­zepére magyar szót tanulni. Egy morva eredetű, de ma­gyar érzelmű ifjú a Honfogla­lás c. dolgozatában ezt írta Árpádról: „Árpád a magyarok hazáját alapftá meg. Ó volt az, ki mint vad tigris rakásra tépte, mint erős medve agyon zúzta a tótokat s egyéb sze­mét népet”. Arany a vad tig­rist aláhúzta « ezt írta fölé: „huh!” a szemét népre pedig; „Na-Na!’ oldalt pedig: „Ne neked Árpád”. A DOLGOZATOK kiosztá- . sakor Arany a kiválób- Dakat külön meg is dicsérte, a. feltűnőbb hibákat pedig meg­tárgyalta az osztály előtt, egy pár dolgozatot egészben is fel­olvastatott. Egyik alkalommal az V. osztályban éppen a leg­első dolgozat tárgya Nagykő­rös leírása volt. Egv diák így kezdte, nagy hangon, akár a régi epikusok: „Nagykőrös vá­ros leírását fogom véghezvin­ni’’. Erre Arany legjobb ító- diákja Sziládv János elneveti te magát. „Nohát i— szólítja fel Arany — mondja meg. mi ebben a nevetséges?” „Az —- felelte Sziládv —. hogy nagy feneket kerített neki!” Igen, hagyta helyben Arany — úgy tett. mint az öreg béres, aki megdörgölte a markát, neki­veselkedett hogy milyen ne­héz lesz neki felemelni azt. a teli zsákól. s mikor megfoqta, akkor vette észre, hiszen nem búza van abban, hanem csak korpa’’. TGY SZERZETT magának-*• is, diákjainak is kelle­mes perceket Arany János dolgozatjavítás közben. Nem felesleges elmélkedés ez: a derű rendkívül nagy segítség a tanításban is. Jól megérez­te ezt Arany is. és sikerrel alkalmazta a maga helyén; Pedig olykor a maga betegsé­ge ólomsűlyként nehezedett' rá!.;, Dr. Tőrös László. a TTIT tagja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents