Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-09 / 86. szám
4 WCirlap 1957. AUGUSZTUS 9. PÉNTEK Gumizók, jósok, tolíkereskedök, kupecek... Beszélgetés a Pest megyei cigányok „szakértőjével'" Tizénkét eve foglalkozik a cigányügyekkel, minden Pest megyei cigányt névről és arcról ismer az a nyomozó, aki a Pest megyei Főkapitányságon kizárólag cigányok által elkövetett bűnügyeket nyomozza. — Higgye el — kezdi a beszélgetést —. mióta a cigányügyekkel foglalkozom, szeretem őket ég segíteni akarok rajtuk. Pest megyében háromezer főre tehető a cigányok száma, közülük sokan becsületes munkával keresik kenyerüket, de bizony sokan vannak, akiket nem lehet megfékezni és kizárólag bűnözésből akarnak élni. — A cigányok bűnözési statisztikájának egyik oka: a hatóságok nem törődnek velük. Nem igyekeznek rendes munkára nevelni őket, s ha dolgozni akarnak, így fogadják őket: „Mit akarsz more?” Ott ahol rendes munkát adnak nekik. úgy. mint a váci Téglagyárban, munkájuk ellen semmi panasz nincs, hiszen 2000—2500 forintot keresnek havonta. k persze én inkább bűnügyek során találkozom velük. A cigányok nemcsak lopnak, hanem ..intellektuális” bűnöket is szeretnek elkövetni. Közülük nagyon sokan gagyiznak. — Felnevet. — Ugye nem tudja, mi az a ga- gyizás? Nahát elmagyarázom. Fillérekért rézgyűrűket vesznek, ezeket otthon gyönyörűen kifényesítik, és Budapesten. kapualjakban aranygyűrűként adják el. Nemrégen történt, hogy Cegléden egy asszonynak 8 rézgyűrűt adott el a Baba becenevű cigány. Mikor a nő észrevette, hogy becsapták. Baba már messze járt. Az asszony azonban a nálunk őrzött fényképről ráismert, visszakapta a pénzét. Baba persze lakat alá került. — Na és, itt vannak a jósok. Előszeretettel keresnek fel olyan nőket, akik vagy rossz házaséletet élnek, vagy elváltak, vagy özvegyasszonyok. Szép szó, rábeszélés és máris megkezdődik a tenyérből a jóslás. De nemcsak a tenyér mondja meg a jövőt, hanem egyéb bűvös szerszámok is kellenek, hogy a gyógyíthatatlan szerelemre mégis gyógyírt találjon a jósoltató. Gér- najósiás nagyon közkedvelt náluk. Elővesznek egy szál cérnát, melyen bogok vannak. Ha meghúzza a cérnát a cigányasszony, a bogok eltűnnek, s minden rendbejön. Nagyon szeretnek egész sonkából jósolni. Ez úgy megy, hogy tenyerükbe veszik a sonkát, varázsigét mormolnak, megcsillantják a szép jövő reménységét és hogy a boldogság állandó maradion, háromszor leköpik a sonkát. Természetesen a jósoltató alany ezt ezután nekik adja. Számos olyan eset volt, amikor a jóslásért első felgerj édesükben az asszonyok fülbevalót, ruhákat, gyűrűket, brilliánso- kat ajándékoztak, csak amikor hazajött a férjük, szaladtak kétségbeesve a rendőrségre. hogy szerezzük vissza az ékszereket. \ legügyesebb jós a monori „Guszti’’ felesége az Ilon. Ö egy 100 forintost kér azzal, hogy papírba burkolva, gyertya lángján hamuvá égeti, s ebből jósol. A száz forintot megkapja, óvatlan pillanatban zsebre rakja és csak az üres papírt égeti el. Volt olyan nap, hogy három-négy ilyen hamujóslást is végzett, és volt olyan hely. ahol 200 forintot „égetett el” ilyen módon. Itt vannak a „rendesen dolgozó” cigányok is. Velük sincs kevés dolga a rendőrségnek. Hány cigány járja a falut, harsányan kiáltva: „tollat veszek!” A tollvétel a következőképpen bonyolódik le: előzőleg otthon kecske- vagy nyúlbőrön kukacokat tenyésztenek, melyeket kendőbe kötve magukkal visznek. Bemennek az udvarba, megnézik a tollat, alkudni kezdenek. Amikor a vásár nem jön lét. re, a kukacokat egy óvatlan pillanatban a toll közé szórják és így szólnak: „Hát rtém szégyelli magát, kukacos tollat akart eladni nekünk?” Ilyenkor a tolltulajdonos ingyen odaadja a tollat, nehogy a kukacok további komplikációt okozzanak^ külön kasztot képeznek a ló- kupecek. — Állatvásárt cigány lókupec nélkül . elképzelni sem lehet. Pedig ők ám a trükkös emberek igazából. Megveszik a kehes lovat s mielőtt a vásárra vinnék, megetetik beléndekkel. Ettől a ló táltossá változik, és örül a vásárló, hogy olcsó áron ilyen jó lovat vett. Csak két-három nap múlva szomo. rodik el az istállóban, mikor a „táltos” egyebet sem csinál egész nap, csak köhög. — Ilyenkor nyáron — fejezi be az elbeszélést — nincs sok dolgunk a cigányokkal. Elszé- lednek. ki erre, ki arra. Vályogot vetnek, vagy erdők szélén hűsölnek. Csak kerti vete- ményt, főzelékfélét lopnak, nyáron ezzel is jól megvannak. A cigánylopások szezonja ősztől tavaszig van. Ilyenkor sok dolgom van velük. Nagyon nehéz elcsípni őket, mert a lopott holmit nem viszik haza, hanem földeken elássák, majd pár nap múlva messzi tanyákon értékesítik. A kapott pénzből boltban vesznek maguknak ruhát és a számlát megtartják. Mikor nyomozni megyek hozzájuk, büszkén mutatják fel a számlát, csak akkor jönnek zavarba. ha megkérdezem: miből volt rá pénzük? \ (Ijjciniki'fdíís egyelőre megoldatlan.. Szertelenek és zabo- lázhatatlanok. Ügy véljük, ha a hatóság és a közigazgatási szervek kellő tapintattal és nevelni akarással nyúlnak e kérdéshez eredményt érhetnek el. Évről évre kevesebb lesz majd a bűnöző cigány. K. P. A Pest megyei Népbíróság két héten át tárgyalta Biksza Miklós elvtárs gyilkosai: Har- mincz István. Sasadi Viktor, ifj. Harmincz István, Sziráki István, Székely János és Lakos János bűnügyét. A tárgyaláson felvonult tanúk kivétel nélkül vallották, hogy Harmincz István uszító tevékenysége végül is Biksza Miklós meggyilkolásához vezetett. A perbeszédek elhangzása után a Pest megyei Népbíróság csütörtök reggel 9 órakor hirdette ki az ítéletet. Eszerint Harmincz Istvánt bűnösnek mondották ki demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés vezetésében és gyilkosságra való felbu.jtásGellert kapott a golyó — embert ölt Ifjú Vásáreczki József a pilisszentiváni bányában dolgozott mint vájár. Az ellenforradalmi események is itt találták. Múlt év november 4-én ismeretlenek fegyvert hoztak Pilisszentivánra, Vásáreczki egy karabélyt szerzett és hazavitte a munkásszállásra, ahol szekrényébe dugta el. Többszöri felhívásra sem szolgáltatta be fegyverét. November 19- én Patai Károly nevű barátjával vendégségben voltak, ahol öt liter bort ittak meg, majd a délutáni órákban visszatértek a munkásszállásra. Már sötét volt. mikor vacsorázni indultak. Vásáreczki elővette az eldugott fegyvert, kivitte a munkásszállás kivilágított folyosójára, a plafon felé célzott és elsütötte a fegyvert. A következő pillanatban a sötét utcáról jajkiáltás hallatszott. A járókelők a jajszó után a helyszínre siettek, ahol holtan találták Gungli Jánost. A vizsgálat megállapította, hogy a kilőtt golyó beleütődött a folyosó ajtajának felső részébe, ott az acélburkolat levált, az ólambetét pedig áthatolva az ablaküvegen, a föld felé pattant és az éppen cigarettára gyújtó Gungli János szivébe hatolt, aki. a helyszínen meghalt. A Pestvidéki Járásbíróság most tárgyalta ifjú Vásáreczki József ügyét és gondatlanságból elkövetett emberölés miatt két évi és nyolc hónapi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. ban, amiért életfogytiglani I börtönt kapott. Sasadi Viktor I részt vett. a szervezkedésben és bűnös államtitok megsérté- | sében is. ezért büntetése nyolc j évi börtön. Ifj. Harmincz 1st- | vánt bűnösnek találták szervezkedésben való részvételben amiért egy év és hat hónapi börtönre ítélték. Sziráki Istvánt és Székely Jánost szervezkedésben való részvétel miatt ítélték el; az előbbit három év hat hónapra, az utób- j bit pedig hat évre. Lakos János szintén szervezkedésben való részvételben bűnös, ezenkívül szándékot: emberölés bűntettét is elkövette, amiért a Népbíróság 14 évi börtönre ítélte. A Pest megyei Népbíróság ítélete Biksza Miklós elvtárs gyilkosai ügyében A csinos, vidám Lázár Istvánná a felvetőgép mellett dolgozik. A munka? Nem nehéz, s nagyon szeretem — mondja Kluvich Józsi bácsitól akad mindenkinek tanulnivalója. Nem hiába o a mester, Radács Ottóné figyelmesen hallgatja Józsi bácsi útmutatásait ÖK MÉQ EMLÉKEZNEK... H árom idős ember szólal meg most az újság hasábjain: Horváth Sándor. Gazsi Gergely és Papp Já'iioiné. Ök még emlékeznek, milyen világ volt régen Tápiószecsőn, amikor Sósberger báró volt az úr a falu széles határában. Emlékeznek az 1897-es aratósztrájkra, az 19I9-es kommünre s az utána következő fe- hérterroma. Emlékeznek, hiszen részük volt benne.;; Horváth Sándor bácsi két nyolcassal írja éveinek számát. 88 éves. De olyan friss, fürge, fiatalos, hogy sokan megirigyelhetnék érte. A 60 évvel ezelőtti aratósztrájkra úgy emlékszik vissza, mintha tegnap történt volna. — Hát hogyne emlékeznék — mondja — hiszen én voltam az aratógazda a központi majorban. A Klá- ra-majorból terjedt a sztrájk mihoz- zánk, meg Tóalmásról. Ott is sze- csőiek arattak a Katona Gyula birtokán; — Mi volt a sztrájk oka? Ernlék- ízik-e még Horváth bácsi? — Tizenegyedén arattunk, cséplés- nél meg 100 hektó gabona után kaptunk 3 hektót. Keveselltük ezt, mert akkor nagy meleg nyár volt. megütötte a hő a szemet a homokos részeken. Többet akartunk. Legalább 4 hektó gabonát 100 után. De a legjobban az bántott minket hogy minden aratópárnak 3 napot ingyen kellett dolgozni a bárónak, csak úgy kötötték meg velünk az aratási szerződést. Akkoriban összesen 17 napot kellett szolgálni egy aratópárnak. Egy kaszád kapott 800 négyszögöl kukoricát, ezért dolgozott az uraságnak 10 napot. 300 négyszögöl krumpliért 4 napot és hármat teljesen ingyen (leginkább szénakaszáláskor). A marokszedő még külön ledolgozta ingyen a maga három napját. Az uraság azon volt, hogy minél gyengébb földet adjon az aratóknak. Néha olyan homokon adta a kukoricát, hogy nem lett semmi belőle. Volt úgy, hogy négy mázsa termett fél holdon ; . : Kicsit elgondolkodik, majd így folytatja: — Szóval azt mondtuk, így nem dolgozunk. A dűlőúton letelepedtünk a fák alá. ott üldögéltünk, hiába jött az ispán, hogy vegyük fel a munkát. Másnap látjuk ám, hogy katonaság jön. Kihívta az uraság. Körülkerítettek bennünket, úgy őriztek. A dűlőn még a fákat is kivágták, hogy ne legyünk árnyékban, meg ne tudjuk hűvösben tartani az ivóvizes lajtot. Este közrefogtak ben-nünket és bekísértek a községházára. Igazoltattak. kérdezősködtek, hogy ki szervezte a sztrájkot de nem tudódott ki. Egy Papp János nevű embert, meg Gazsi Istvánt bent tartották egy darabig. — Nem sok haszna lett az egész sztrájknak —legyint lemondóan. — Utóvégre csak le kellett aratnunk ... Hanem a három nap ingyen munkát azt eltörölték, meg visszaadták a tö- reket, amit a géprészből elvettek tőlünk. — De nagyon megharagudott ránk az uraság. Másik évben aratógépet hozatott, gondolta, kitol velünk. Csakhogy nem vált be. Lovak húzták, nem tudott magától menni, mint a kombájn, aztán a homokon nem boldogultak vele. Megint csak ránk fanyalodtak, de a 4 hektó búzát, csak évekkel később adták meg. — Voltak ám jók is hozzánk az urak — hunyorog rám az öreg, huncut kis kék szemével. — Ugyan mikor? — Hát 19-ben. A kommün alatt. Kezdi mesélni a történetet: — Egyetlen aratóbanda aratta akkor az egész birtokot. Együtt arattunk Papp Rafaellel meg Papp Jánossal, aki termelési biztos volt a kommün alatt. Száz páran arattunk. Akkor mindennap húst meg boi-t adott az uraság. Kommün volt, aztán féltek ... — Rossz termés volt akkor. Learattunk egy 30 holdas árpatáblát, 50 csomó lett rajta. Na. ez se sok — mondom. — Emlékszem most is, ahogy ott ültünk ebédnél, azt mondja Papp Rafael: „Sándor bátyám, nem érdemes itt dolgozni, his.zen semmit sem kapunk majd. Ezt a húst. bort nem adja ám mindig az uraség...’ Igaza is lett. A kommün után nem húst meg bort, hanem botot adott az uraság. Kérdezze meg csak Papp Jánost, az sokat tud mesélni erről! P app Jánost nem találtam otthon. de a felesége js jól emlékszik az elmúlt időkre: — Fiatal menyecske voltam akkor 19-ben. Bizony éppen elég bánatom volt. Előbb a frontra vitték az uram. aztán jött a kommün. A falu többsége népgyűlésen megválasztotta tér. melési biztosnak. Rajta kívül még másik két embert is: Sziráki Viktort és Gazsi Gergelyt. Az ispán mellett ők felügyeltek az uraság birtokán, hogy jól menjen a munka. Nem ártottak ők senkinek. Mégis, a kommün után lefogták őket. meg mindenkit, aki vezető volt abban az időben ... Minden éjjel verték őket... Ott volt Vozári Lajos is. a direktórium egyik tagja. Egyszer, hogy reggelit vittem, látom, szegény Vozári nagyon össze van törve. Kérdem, mi lelte? Azt mondja: „Az éjjel 101 pofont kaptam.’' Hát én ezt soha nem felejtem el... Gazsi Gergely 74 éves. Testvéröcs- cse Gazsi Istvánnak, aki az 1897-es aratósztrájk egyik tevékeny részese volt. majd a kommün alatt Tápicsze- csőn a direktórium .elnöke. Bátyja hatására ő is erősen forradalmi érzületű emberré fejlődött, s az elnyomott falusi emberek körében nagy népszerűségre tett szert. 1919-ben beválasztották őt is termelési biztosnak. sőt tagja volt a direktóriumnak is. így emlékszik vissza: — Mint termelési biztosoknak az volt a feladatunk, hogy megművel - tessünk minden talpalatnyi földet. Felmértük az uras ág földjét: szét- parcelláwtuk. vagy harmadába kiadtuk. Állandóan jártuk a határt, nem tűrtünk el hanyagságot mindenkinek dolgozni kellett. Lett is annyi kukorica akkor, hogy alig győzték behordani... — Na, aztán mikor jött a kommün bukása, bejöttek a románok, csúnya ■világ jött ránk. Volt itt Szecsőn három nagykátai fehérterrorista. Go- hér Kármán Jóska. Szurok Kármán Jóska és Böjti Béni. Ezeknek a vezetésével lefogtak bennünket egy éj- jd 0 ?di könyvekből Gazsi bácsi különféle iratokot, leveleket szedeget elő. Azokból az időkből valók. Köztük van egy irkalapra felírva a lefogott 12 kommunistának, a direktórium vezetőségének a névsora. — Tíz hétig itt tartottak bennünket — kezdi újból. — Persze napirenden volt a verés. Egész fogságom alatt 364 ütést számláltam meg, amit rám mértek. Amikor többen vertek, olyankor nem számolhattam az ütéseket. Tíz hét múlva átvittek bennünket a nagykátai járási fogházba. Összekötözve hajtottak, mint a rablógyilkosokat... A járásbíróság udvarára egymástól tíz méteres távolságra mehettünk be. Két oldalt sorfalat álltak a nagykátai kulákok, kinél vasvilla volt, ki meg botot szorongatott a kezében. Mikor odaértünk, nekünk estei;, agyba-főbe vertek bennünket. Sokan közülünk ott estek össze. El is neveztük „halál- udvarnak” a járásbíróság udvárát. — öt hétig voltunk ott. közben hordták az asszonyok utánunk az ennivalót, mert enni nem adtak a fogházban. Azután Jászberénybe irányítottak bennünket sok más környékbeli faluba való emberrel együtt. Nagy urak voltunk ám akkor! 8 ágyú kísért bennünket: elöl négy. hátul is négy. Mikor meg a fővárosba, a Pestvidéki Törvényszékre vittek, valóságos királvi díszőrséget kaptunk. 3000 csendőr kísért bennünket végig az úton ..; — Ötünket elítéltek. Míg a büntetést töltöttem, otthon a családomtól elvittek mindent, amit csak össze tudtak szedni: búzát, árpát, szénát;, fát és baromfit. Azután meg. mikor kiengedtek, meg kellett fizetnem a rabköltséget, 4000 koronát. Keserves volt azt összegyűitenem mert még községi kanásznak se vettek fel, mivel büntetett kommunista voltam. Egy villanásnyi szünetet tart Gazsi bácsi, aztán még csak ennyit mond: — Mikor hazajöttem, a nagygazdák, hogy bosszantsanak, sűrűn megkérdezték: „Na, fáj-e még a hátad Gergő?”... Régen bégyógyultak az ütések, de még most is fáj ... és amíg élek, nem felejtek!... Szebelkó Erzsébet A Budakalászi Gyapjúszövőgyárban láttuk
