Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-07 / 84. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! J&tirlan MSZMP P F. S T MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI TANÁCS LAPJ I. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM ÁBA 50 FILLÉK 1957. AUGUSZTUS 7. SZERDA Tanúskodhatunk Nyolcadik évforduló előtt valami szépet kellene mondani! Igaz, sok szép, szívből jött szó méltatta eddig az alkotmány születését. Ezeket ismételjük? Mi újat tudunk mondani az alkotmányról? Van ilyen. Van valami új, amit eddig egy évfordulón sem méltattak. Megvédtük a nép jogait, megvédtük a munkások és a dolgozó parasztok államát, népünk alkotmányát. Alig ért véget az alkotmány születésének hetedik évfordulója, amikor kitört az ellen- forradalom. Hamis jelszavakkal, demokratikus mezbe burkolva rúgták fel az alkotmányban szentesített jogokat, vívmányokat. Hányán tanúskodhatunk: a tőkések vissza akarták szerezni a gyárat, Mindszentyék követelték a papi birtokokat, a földes- inak megjelentek a régi uradalmukban. Megindult a hajsza a szövetkezeti gazdálkodás ellen... Megvédtük a nép hatalmát. Az alkotmány kimondja: „A Magyar Népköztársaságban a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma.’* Ezt az államhatalmat akarták szétverni. Elűzni onnan a parasztasszonyokat, a munkás-paraszt tanácselnököket, tanácstagokat, akiket a nép küldött posztjukra. Az alkotmányban rögzített független bíráskodást, a lin- cselés, az önkényeskedés váltotta fel. Hány elvtársunk halt meg az ellenforradalmárok gyilkos kezétől. Az alkotmány biztosítja minden munkaképes polgár számára a munkát. S mégis az ellenforradalmárok kiváló dolgozókat űztek az utcára, tiltották meg a munkában való részvételüket. Vehetnénk sorra a legfőbb törvény paragrafusait, melyeket az októberi „vitézek” meg akartak semmisíteni. Vissza akarták vetni a népet oda, ahol évszázadokig élt. Ma már helyreállt a rend, a gyárak elérik régi teljesítményüket. A termelőszövetkezetek gazdagon aratnak. Minden tettünk a munkás-paraszt hatalmat erősíti. A begyűjtés eltörlése, a törvényesség helyreállítása, a demokratizmus szélesítése, a nép egységének szilárdítása, a munkások, alkalmazottak bérének emelése, mind a nép felemelkedését, az alkotmány törvényeinek érvényesítését jelenti. Az alkotmány érvényesítését biztosítja, hogy évről évre egyre többen juthatnak be egyetemeinkre, végzik el a középiskolát. Egyre több művelődési otthon, szórakozási lehetőség áll a dolgozók rendelkezésére. Augusztus 20-án, amikor az | új kenyér ünnepén felszeljük § a friss, puha kenyeret, talán | egy dóig' zó sem lesz, aki ne | gondolna a keserű múltra, ar- f ra, hogy mai életünk felett | éberen kell őrködnünk, ne- | hogy bárki megzavarja azt! § Mindenkinek eszébe jut, mit 1 jelent számunkra az alkot- \ mányban szentesített tör- | vény, amely magába foglalja, | hogy a dolgozó nép hatalma, | népi demokratikus rendsze- \ rünk, a munkások, parasztok | és értelmiségiek felemelkedé- | sét szolgálja. ■ yriYV Jó minőségű az idei ga&onából őrölt liszt Látogatás a gyónt malomban Sándor András, a malom vezetőmolnára lesegíti a zsákokat Suhajda Péter sári dolgozó paraszt kocsijáról. Monoton, egyhangú gépbú- gás hallatszik. Talán csépelnek valamelyik szérűn? Nem. A hengermalom környékén járunk Gyomban. A termés, a gabona, amely hetekkel ezelőtt még lábon állott a határban, egyik új állomásához, a malomba érkezett. A malom udvarára zsákokkal megrakott szekér fordul. Méghozzá nem is gyóni a tulajdonosé, hanem sári lakos, Suhajda Péter tízholdas gazdálkodó. Sándor András, a hengermalom vezető molnára, az ajtó előtt, fogadja az új rakományt. Miközben lekerülnek a kocsiról a tömött zsákok, beszélgetünk. — Mikor kezdtek új gabonát őrölni? — kérdezzük tőle. — Múlt hét elején jött be az első szállítmány újgabona. Most már naponta hoznak a gazdák. Sáriról két vagonnal hoztak. Gyónról is legalább ennyit, Tatárszentgyörgyről pedig mintegy 120 mázsát — válaszolja Sándor elvtárs. Sándor elvtárs odavezet bennünket. ahol a liszt a zsákokba ömlik. Teliveszi bal tenyerét liszttel, s egy sárgaréz lapocskával végigsimítja. így ellenőrzi a minőséget. — Mi nem ezt tapasztaljuk! Tessék nézni! Rozsliszt, mégis milyen szép sima és fehér. — De lehet, hogy csak ebből az egy szállítmányból van ilyen szép liszt? — próbálunk ellenkezni. — Igaz. hogy érkezett mór hozzánk is csírás gabona, de nagyon csekély mennyiségben. Meg aztán vigyázunk mi arra, hogy a víztartalom ne haladja meg a megengedettnél nagyobb százalékot. A malom vezetője éppen az imént szaladt Dabasra megvizsgálni a nedvességtartalmát egy ilyen „gyanús” szállítmánynak — folytatja Sándor elvtárs. Amint elmondja, tapintásról is meg tudják állapítani, hogy hányadán állnak a víztartalommal Ez az „érzék” mór a szakmával jár együtt. Győzi-e a malom a nagy nyári forgalmát? — A gépek korszerűsítésével elértük, hogy a régi száz mázsa helyett ma már 150 mázsát őrölhetünk 24 óra alatt. A minőség javítása érdekében pedig egy felbontó készüléket szereltünk fel. A gyóni malom által őrölt liszt minőségére nincs is kifogás. Ez Cerlóczki Pál elvtársnak, a községi tanács elnökének a véleménye. Ugyanis éppen a legutolsó tanácsülésen kérték a falu parasztjai, hogy részesítsék jutalomban a malom dolgozóit a lelkiismeretes munkáért. Az a legjobb „bizonyítvány”, amit a fogyasztóktól kapnak a malom dolgozói. Még csak annyit, hogy a malomnak négy cseretelepe van a szomszédos községekben, így Sárin, Tatórszentgyör- gyön, Hernádon és Örkényben. A dolgozó parasztoknak mindegyik cseretelepen átcserélik gabonáikat lisztre. Amint azonban Suhajda Péter sári paraszt esetében is látjuk, szívesebben hozzák a malomba gabonájukat. Vajon miért? No, milyen is a minőség? A molnár elégedetten állapítja meg, hogy szép lisztet sikerült nyemiök. (Vona Béla felvételei) AZ ÓCSAI ÁLLOMÁSON Tenyérnyi virágoskertek, szélükön katonás rendben sorakoznak a fehérre meszelt kockakövek. A forgalmi iroda előtt pázsittal benőtt dombocska emelkedik, közepén karcsú zászlóru- dak ágaskodnak az eresz felé. Gereblyézett utak, muskátlis ablakok, bámész tu- jáfák bólogatnak be a pályamesteri irodába. Minden épület olyan, mint egy-egy mézeskalács-házikó: csupa napfény, csupa virág. Néhány méterrel odébb sokablakos. barátságos külsejű ház áll; ez az egyetlen emeletes épület az egész ácsai vasútállomáson. Bors Lászlótól, az állomásfőnök-helyettes- től megtudom, hoftf ez a vasutaslaktanya. Kulcsot vesz elő, s a házigazda szívességével tessékel befelé a lépcsőházba. Azt hittem, büszkélkedni akar. s kiderül, hogy panaszkodni. Körülnézek a laktanyában. (Valami más elnevezést kellene találni számára, mert inkább balatoni üdülőhöz hasonlít.) Az előcsarnok falait fekete berakásos, világosszürke csempeborítás díszíti. A falak hófehéren verik vissza a hatalmas ablakokon betűző napsugarakat. A lépcsőt kovácsoltvas korlát övezi. Benyitunk az ebédlőbe. Egyik sarkában csinos tűzhely áll, ajtaja körül vidáman szikrázik a sárgaréz díszítés. Fehér asztalok, padok, tisztaság, jóízlés mindenütt. A folyosókon majdnem hasra- esem: pedig nem is parketta. hanem kő. Lássuk a szobákat. Sokágyas termeket vártam, de nem is lepődöm meg túlságosan, amikor a nyitott ajtó mögül elemtárul egy kényelmes, tiszta, egyszemélyes szobácSka. Kérdően nézek kísérőmre: miről akar ezek után panaszkodni? Sokatmondó mozdulattal terel a fürdőszoba felé. Csillogóra szidolozott csapok — az egyik kicsit csöpög —, tiszta mosdókagylók, lábmosó, eternit fallal elkerített zuhanyozó fülke — egyszóval mindaz megtalálható itt, ami egy tisztességes fürdőszobához dukál. Mi tehát a baj? Kísérőm válaszul megcsavarja a csapokat; egyiket a másik után. Vastag sugárban folyik a víz a kagylókba; ez is rendben van. Azaz, mégsem! Most veszem észre. hogy a „Meleg“ feliratú csapból is éppen olyan jő hideg víz záporozik a kezemre, mint a másikból. — Itt van a km tya elásva! —* mondja Bors László. Látott már olyan mozdonyvezetőt, vagy fűtőt, aki hideg vízben mosakodott? Ha nemi jöjjön el hozzánk; itt csak ilyeneket láthat. Gondolhatja, hogy néznek ki, amikor hideg vízzel csutakolják magúkról a kormot, piszkott olajat! Az ám! Ebben a „kacsalábon forgó“ vasutas laktanyában hetek óta rossz a kazán: kiolvadt egy ólomtömítés, A fűtők szerint egy szakmunkásnak néhány órás munka az egész, mégsem csinálják meg. Pedig nem ártana erre még a tél beállta előtt gondolni, hiszen így fűteni sem lehet. Csináljanak végre valamit az illetékesek! Az új tulajdonos nem mondhatja fel a haszonbérletet a szerződés lejárta előtt A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása A kötelező beadási rendszer megszüntetése következtében a parasztság körében jelentősen megnövekedett az adás-vételi — ha- szonbévbevételi — kedv, s általában az ingatlanforgalom. Előfordultak olyan esetek is, hogy a tulajdonos eladta a haszonbérleti földet és az úi tulajdonos a gaz- cÁsági év végére felmondta a törlőnek a hosszabb időre szóló szerződést. Ez bizonytalanságot teremtett, s csökkentette a haszonbérlők termelési kedvét. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása ilyen ügyekben a következő: A termelés folyamatosságának biztosításához, a ténylegesen gazdálkodó haszonbérlő termelési biztonságához és szerzett jogainak védelméhez fűződő népgazdasági és egyéb érdekek azt kívánják, hogy az a haszonbérlő, aki írásbeli szerződéssel több évre haszonbérletbe vett ingatlant, a haszonbérleti idő alatt nyugodtan* abban a tudatban gazdálkodhasson, hogy az ingatlant a haszon- bérlet idején — még ha közben változik is a tulajdonos— ő használhatja. A haszonbérbe adott ingatlan tulajdonjogát adás-vétel útján megszerzett vevőnek — ha kellő gondossággal jár el — tudnia kell arról, hogy az ingatlant az előző tulajdonos haszonbérbe adta, s ismernie kell azt Is, hogy a szerződés mennyi időre szól. Ezért mezőgazdasági ingatlan eladása esetén az új tulajdonos azt a haszon- bérleti szerződést, amelyet a bérbevevő a régi tulajdonossal kötött, a szerződésben megállapított haszonbérleti idő lejárta előtt nem mondhatja fel. Nincs joga a felmondáshoz akkor sem, ha a vételkor nem tudott arról, hogy az ingatlant haszonbérbe adták és hogy a szerződés mennyi időre szól. Ismét Pest megyébe került az egyik lottó főnyeremény A lottó legutóbbi jutalomsorsolása ismét a vidékieknek kedvezett. Mind a három főnyeremény vidékre került; A Wartburg személygépkocsit Kele Gyula, a Lenti Járasd Tanácsi pénzügyi osztályának vezetője nyerte. A garzon öröklakás szerencsés tulajdonosa Bora Gyula nyugdíjas, gyömrői lakos. A két nyertes még nem döntött, mi lesz a sorsa a lakásnak és gépkocsinak. A kétszoba hallos, összkomfortos öröklakás gazdája még ismeretlen. A nyertes szelvényt Salgótarjánban vásárolták, tehát az új lakástulajdonos a városban, vagy annak környékén van; nycreményjcgyzéke (4. oldal) * monori kövesút mentén, szemben a zL Rétescsárdával ott terül el egy szép nagy darab dinnyeföld. Sötétzöld görögdinnyék hallgatnak a sűrűn futó indák, között, arrébb meg cserzett héjú és ge- rezdes sárgák árasztanak felséges illatokat. A pilisi Hunyadi Termelőszövetkezet tulajdona ez, s a dinnyések: Horváth József, felesége és édesanyja épp most szedi az érett dinnyéket. Csá- nyi dinnyésék. No, már csak megkérdezem. mit is jelent ez a híres márka? Az idős Horváth néni válaszolt: — A hagyomány szerint Csányon kezdték termelni legelőbb a dinnyét. Jó dinnyéjük volt, ezáltal váltak híressé. — Csányon terem hát az igazi jó dinnye ? — Dehogy! Ott már nem is terem. Már kiélte a földeket. Akkor van jó dinnyetermés, ha mindig más helyre vetik. Bár ebbe a földbe is csak harminc év múlva vessünk újra! Egy csá- nyi ember éveken át vetett dinnyét ugijanabba a földbe, s a tizenhetedik évben már egy bokorravaló sem termett benne. * — Miért emlegetik hát most is a csányi dinnyét? — Mert csányiak termelik most is a legjobb dinnyéket. Ha nem Csányon, Dinnyések és a dinnyék akkor Hevesben, Monoton, Pilisen és Cinkotán. — Mióta foglalkozik vele. Horváth néni? — Mióta élek. Sokfelé jártam már, mint dinnyés. Ezen a környéken tíz éve mi termeljük a dinnyét. A Hunyadi Tsz-nél most első évben vagyunk felesek, de azt hiszem, itt maradunk jövőre is, mert jól megvagyunk együtt. — Hogyan kell jó dinnyét termelni? — Hivatás ez. Semmi mással nem törődhet az ember. csőik ezzel. Előbb a melegágyat. aztán a palántákat kell gondozni. Oh, nagyon sok baj van vele! — Melyik a legjobb fajta? — Szerintem sárgában az ananász és turkesztáni. görögben meg az apró feketemagú Marsovszki-féle. Mi ezeket termeljük. Persze csak a melegágyi dinnye az igazi. A szabadba vetett mindig csak olyan paraszt-dinnye marad, akárhogy gondozzák is. — És szereti-e a dinnyét, Horváth néni? — Nagyon is szeretem. Kivált a görögöt. Minden évben alig várom, hogy megérjen az első. Egyszer egy egész napra elmentem a városba. Nem bírtam ki dinnye nélkül, venni kellett egyet az utcai árusnál. — Szóval a csányi-dinnye titka: évenként más földbe ültetni jófajta melegágy i palántákat? — Az se mindegy, hogy mikor szedik le! A szedésen sok minden múlik. Sokan megcsavarják a dinnye csatáját, hogy hamarább érjen, aztán korán viszik a piacra, drága pénzért a rossz dinnyét. Mert így csak kényszerből érik, hát olyan is az íze. Én soha az életben nem csavartam meg még egynek sem a csatáját, igaz, nem is elsőnek megyünk a piacra. De nem visz rá a szívem. Hanem a mi dinnyénket megemlegeti, aki egyszer eszik belőle! Csak éretten szedjük le. Azt mxmdom, ami nekem nem jó, az másnak sem jó. TTorváth néni bizonyítékképpen elő- keresett egy illatos sárgadinnyét. Olyat, ami neki is ízlene. Megkóstoltam. Édes és zamatos volt, mint a frissen pergetett méz. Esküszöm rá, hogy Horváth néni a legjobb dinnyetermelő a világon! Szebelkő Erzsébet f Október végén tartja első országos értekezletét a Kommunista Ifjúsági Szövetség | A Magyar Kommunista If* ! júsági Szövetség Országos I Szervező Bizottság 1957 októ- ! bér 25—26—27-re összehívja a | KISZ I. országos értekezletét. 1 Az értekezlet napirendje: | 1; A Magyar Kommunista | Ifjúsági Szövetség eddigi te- ! vékenysége és soronlevő fel- ! adatai; | Előadó: Komócsin Zoltán. | 2. A Magyar Kommunista 1 Ifjúsági Szövetség szervezeti | szabályzata. | Előadó: Borbély Sándor; | 3. A Magyar Kommunista | Ifjúsági Szövetség vezetőszer- ! veinek megválasztása; | Előadó: Trencsényi Waldap- 5 fel Imre.
