Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-04 / 82. szám

Az „amerikás" magyar és családja

<— Mi az Galamb? Nem vagy szomjas? Nézd a Betyárt! Neki ízlik, mm A két Fehér Sámuel, apa és fia itatják reggel az

ökröket,

Olyan friss mozgású, telt arcú az öreg; hogy a 85 év számjegyeit inkább megfordítva hinném csak el. Kovács Józsi bácsi Amerikát járt magyar. Egy évet töltött kint az első háború előtt; Szerencsét próbált Szövő- és téglagyárban dolgozott;

•—i Ott is éppúgy meg kell küzdeni minden fillérért, akárcsak itthom Szerencsét nem találtam. Talán az volt a szerencsém, hogy hazajöttem.—■ No. de félre a tréfát, akkor itthon már családom volt. Mindenesetre tovább maradok „Orangekontriban“, ha a barátok el nem csábítanak a szövőgyárból; A téglagyárban, tudja, kutya nagy munka folyt Csak úgy csapkodtuk le a vizet a homlokunkról, nem értünk rá zsebkendővel töröl- getnis

Mári néni. a felesége: 80 éves. Ö a nyári konyhában eürög-forog;

— „Az attya a házigazda“ — mondja Fehér Samu bácsi, akinek a felesége Józsi bácsiék unokája. — Mi csak olyan megtűrtek vagyunk — moso- lyodik el.

A dédunokák: az ifjabb Sámuel és Julianna 19 és 15 évesek.

A népes család 10 holdon gazdálkodik. Van fél hold szőlőjük ÍS;

A munkára tereljük a szót.;-.

— Közepes a termés. Az

aratásnak vége. Remélem — mondja Fehér bácsi — hogy a gépeléssel se lesz baj;

— Tudjátok-e. kinn voltam a szőlőben — vág közbe Józsi báqsi. — Két tőkén peronosz- pórát találtam;

•

Kösd egyébként a málna és földieper hazája; Exportterület. A szövetkezet vásárolja fel a termést, s ahogy megtudtuk. sok bosszúságot okoz a termelőknek;

— Málnából, aki szerződött, az úgy volt, hogy 13 forintot kap dobozonként, aki nem, az 11-et — meséli Fehér néni. — Igen ám! De az a vége. hogy naponta ingadozik a felvásárlási ár: hol kevesebbet, hol többet adnak; De hogy mikor mennyit, azt sose lehet előre tudni;

A kdsdiak munkája így. aratás táján több. mint a más falubelieknek. Eső után. bármennyire fáradtak is — aratás ide, aratás oda — szedik a málnát;

•

Csak egyet sajnáltunk. Hogy Mári néni elbújt a fényképezőgép elől.

— No. hiszen ráncba is szedem érte — ígérgeti Józsi bácsi, aki búcsúzóul aztán lelkünkre kötötte, ha előbb nem is tudunk, legalább disznótorra a télen eljöjjünk ám! Üzenni fognak*

— al —

Este Kovács Józsi bácsi a dédunokájával beszélget arról, hogy mi lesz holnap a munka. A szekér mögül a szomszédék fia les: a tapasztalt öreg szavait.

(Vona Béla felvételei)

Egy remény szárnyra kap

zelőtt, ha júniusban, ha szeptemberben kívántunk nyaralni, semmi akadálya nem volt. Az idén nem lehet. Valami közbejött. Ez az első év, hogy megtorpan- tunk.

Milyen is az élet? Észre sem vesszük, hogy az óráikra napok, a napokra hetek, hónapok követlceznek. S azt, hogy a hónapokat évek követik, egyáltalán nem akarjuk tudomásul venni. Nem. Mintha félnénk valamitől, ami eljön, s egyszeresük azon vesszük észre magunkat, ha tükörbe nézünk, hogy mi már ,jmeglett“ édesanyák vagyunk és..;

Ezek jártak gondolatomban, amíg kisfiámat, Andrist öltöztettem. Fehér blúzát gomboltam, a nadrág kantárját megszorítottam és az utolsó ráncot is eligazgattam. Valamerre elábrándoztam, míg makrancos haját bevizeztem. Egyikünk sem szólt semmit. Andris, aki máskor mindig csacsog, kérdez, most megil- letődötten hagyja, hogy azt tegyek vele, amit alkarok.

Azután kézenfogtuk egymást és elindultunk a nagy- nagy úton. A virágkertész előtt megálltunk. Egy csokor gyönyörű szegfűt veszek. Átnyújtom Andrisnak. Ez az övé, hogy emlékezzen rá örökké. Néhány elcsépelt szót is mondok hozzá: milyen nagy nap ez a mai és hogy s mint legyen ezután.

Egymáséhoz igazítottuk lépteinket, úgy mentünk. Végre a nagy, az ismeretlen épülethez értünk. Gyerekek fut- károztak le. fel a lépcsőn, ők már otthon vannak itt. Andris még nem. Neki idegen minden. Ijedten jártatja körbe a szemét, magába akarja szívni mindazt. amit lát: a padokat, amelyek olyan magasak, a nagy, fekete táblát, az ismeretlen tanító néni mozdulatait a nagy asztal mellett.:.

Néhány perc az egész, míg beírják az első osztály tanulói közé s máris indulunk kifelé. Alig öt-hat lépcső az egész út, mégis, míg megjártuk, menynyit öregedtünk! Felfelé Andris még óvodás volt, lefelé

már iskolás. Andris, ez a fehér hímzett blúzos, kéknad- rágos komoly kis gyerek! Mi lesz belőle? Mennyi nagyot, szépet íképzeltünk róla, míg óvodás volt! Hányszor csodáltuk értelmességét, okosságát? Szülői elfogultság volt? Nem? Most minden kiderül majd... De ezt az időt jó lenne kitolni, nyújtani.

Emlékszem, így kísért egyszer engem is az apám. Ő is nagy reményeket táplált, valami óriásit álmodott rólam. Hány és hány szülő megy így évről évre, hány ezer gyerek indul így iskolába: tele reménnyel, tele vággyal! Mi valósul meg belőle? — egyiknél minden, a másiknál kevesebb .: -.

Hazafelé már gyorsabban mentünk. Andris nyelve is megeredt. „Anyu, melyik szobában tanulok majd? — ott, ahol beírattál? Mindennap elkísérsz az iskolába? Hány nap múlva megyek? Mikor vesszük meg az iskolatáskát?“ Rengeteget terveztünk, mire hazaértünk.

A nagymama nyitott ajtót; Gyanúsan mosolygott: olyan se mosolynak, se sírásnak nem lehetett nevezni. Megcsókolta Andrist, valamit motyogott, de senki nem értette, mit. A-Zt meg különösen nem foghatta fel Andris, miért eredtek el, mint a záporeső, a nagymama könnyei?

Én sem értettem. Miért is kell azon meghatódni, hogy valaki iskolába megy. Hiszen semmi más az, csak egy évente meg-megújuló esemény. Mégis, ahogy nézem őket — a nagymamát és Andrist — elszorul a torkom. No, már én is? Nem, ezt nem tehetem. Inkább bementem a szobába é, csendesen becsuktam az ajtót.

Milyen ostobák ezek a felnőttek •— vélhette Andris. Biztosan erre gondolt, mert egyszer, sok évvel ezelőtt én is azt hittem, amikor a szüleim könnyeit néztem és még nem foghattam fel. mit is jelent ez az életünknek oly nagy pillanata.-.-.

— TILTAKOZZ! —.

Előttem a képed, kis Angika. Édes, huncut mosolyod, meztelen, párnás tested, fekete szemed bámész pillantása, amellyel rácsodállcozol a fényképezőgépre. Ugye. kedves fotográfia?

De figyelj, kedves, ma nem rólad, nem erről a bájos képről akarok írni. Csák magam elé tettem, hogy szenvedélyesebben fogjon a toll, izzóbbak legyenek a szavak. Mosolyod most nem simogatásra késztet — hanem ökölbeszorítja a kezem. Egy másik képet látok a kis fotográfia mögött: suhogva száll halálthozó szárnyán a testes H-bomba, a plakát komor, fekete-vörös színei, mint az elszabadult pokol korma, lángja — füstölögnek.

Látod? Vörös tintával húzták át azt a gyilkos bombát a plákáton: „Tiltakozz!“’ — kiáltjuk, harsogjuk férfiak, asz- szonyok, a szemünkben gyűlölet és tiltakozás lobog, szeretnénk porrázúzni, megsemmisíteni a szörnyű fegyvert.

Olvastam egyszer egy ősi kínai mesét. Az anya beteg gyermeke ágyánál ül, a halál már kinyújtja csontkarját a kis életért. S az asszony megkérdi: mit kérsz, halál, a gyermekem életéért? A halál int — s az asszony odaadja ékszereit, csillogó ruháit, kincseit. Levágja hosszú fürtjeit, odaadja csillogó két szeme tüzét — s végül odateszi a halál kinyújtott tenyerébe dobogó, forró anyai szívét.

A mi anyáink is hősdlc. A mi népünk is féltő gonddal óvja gyermekei életét, testi épségét. S bátran elmondhatjuk: soha olyan magasra nem csaptak a család, az otthon féltésének lángjai, mint ma. S megkettőződik napjainkban az akarat, az erőfeszítés, ha valamerre, utcasarkon, kerítésen elénk villan a vörös-fekete plakát, figyelmeztető misztikumával: „Tiltakozz!’’

Kis Angika, látod, hozzád akartam írni ezt a néhány gondolatot, hiszen a te képedet látom sokszor, sokat magam előtt, amikor én is odahúzom azt a kát vörös vonalat és „nem’‘-et mondok a hidrogénbomba őrültjeinek. S most, ismét egymás mellé helyezem a két — egymásnak annyira ellentmondó és mégis összetartozó — képet. Majd mindegyikünk zsebében meghúzódik egy-egy bájos gyermekportré: gyermekeink, testvéreink képe. S jó. ha ilyenkor eszünkbe villan néha a másik kép is — hogy szüntelenül, tevékenységünk minden percével tiltakozzunk. An- gikák és Tomik, a gyermekek nevében, a vér és tűz sötét auspiciuma ellen!

Talán sötét és riasztó ma ez a plakát hazánk városainak utcáin. Talán kirí a sok vidám, színes színfolt közül s elüt a városi élet tarka zsivajától, falvaink derűjétől, a nyár csillogásától. De — kell ez is. hogy emlékezni és tiltakozni tudjunk, mindig, szüntelenül!

Csécsey József

Tetszés szerint választott dominó számainak kitalálása

Ha társaságban dominóval játszanak, akkor előadhatjuk a következő ügyes számtani művelettel kapcsolatos bűvészkedést.

Felszólítunk valakit, hogy a hátukkal felfelé fordított és összekevert dominó-lapokból vegye ki bármelyiket és mi kitaláljuk, hogy annak mindkét felén milyen számok vannak. A következő kérdéseket tesszük fel.

A dominó egyik felén lévő számot szorozd meg 5-tel, adjál hozzá 3-at, vedd az így kapott szám kétszeresét, add hozzá a dominó másik felén lévő számot és mondd meg nekem az eredményt.

A kapott eredményből mindig 6-ot vonunk le és az így kapott egy-vagy kétjegyű szám megfelel a kiválasztott dominó mindkét felén lévő számoknak.

Merka Géza

HETI ÉTREND

Hétfő: Majorannás burgonyaleves, vagdalthús tojással töltve, sárgadinnye.

Kedd: Nyárileves, gombás makaróni, gyümölcs.

Szerda: Zöldségleves, zöldbab vajas morzsával, gyümölcs.

Csütörtök: Karalábéleves, borjú naturszelet rizzsel és salátával, gyümölcs.

Péntek: Egresleves, vargánya- gomba-paprilcás tükörtojással, kukorica.

Szombat: Vajas zöldbableves, le- csóscsülök, gyümölcs.

Vasárnap: Karfiolleves, kacsapörkölt galuskával, dinnyesaláta.

Elkészítési módok:

Vagdalt hús tojással töltve: 60

deka darált disznóhúshoz 2 tojást és 1 tejben áztatott és kinyomott zsemlyét keverünk, sóval, borssal s egy kevés reszelt hagymával Ízesítjük. Az egészet másfél ujjnyi vastagon egy nedves szalvétára rákenjük és közepén 3—4 tisztított kemény tojást hosszában belehelyezünk, majd nedves szál-, véta segítségével becsavarjuk, pe- i csenyesütőbe helyezzük, forró i zsírral leöntjük és szép pirosra j sütjük;

Egresleves: Fél kiló egrest kevés ! vízben megfőzünk. Ha megpuhult, j áttörjük és jól megcukrozzuk ; Azután tűzre tesszük, kevés liszt- j tel meghintjük és tejjel, tejfellel j feleresztjük, pici reszelt citromhé- \ jával ízesítjük. :

iuiiiiiiimiiimiiitiiiiiiimimitiimininiHiimimiiiiiiiitHiiiiiiHiiHiiiimMimiiimiiiiimiiiiiiiiiHtiimiiMiiiMimimiiitiHiiiiimifiiiiiimiiiiimmiiHiiiHmmHiiiiii «iiMiiiimitmimmimmsmtnr

Ki a szerény ember?

Drága, kedves Ismert angol szóval. 59. Intőjel. «1. Félig zárt. 62. Pompás. 64. Régi történetet mondanak el.

Jean Paul, a híres német költő és író adja meg találós vá- I laszát mai rejtvényünk hosszú soraiban (vízsz, 15, függ. 39, 1 vízsz, 6 és függ, 3. sorokban).

= VÍZSZINTES: 1. Gabonatároló A Vörös tenger kulcsa. 35. Maga.

1 aratás előtt. 11. Virágtartó. 12. Szó- 36. Hangot változtat serdülő komoré egy hely. 14. Virágja a „jó rában. 37. Válogatott Keret. 38. A firmák” jelzője. 17. Gábor Oszkár, polc egyik fele. 39. Sémi eredetű 18. Félig ballag. 19. írásaiból él. ókori nép. 41. önfejű. 43. Vadvi- 29. Galambfej? 21. írást írásra rágós rét. 44. U. L. 46. Cseréphalmoz. 23. Úgy legyen. 25. M. E. edény. 47. A zsineg belső része. 48. 25. Rossz tanácsadó. 27. Parolázik. Létezik. 49. Mely személyt? 51. A 29. Világos, szellős helyiség. 31. végén felfordul. 55. Ácsai Sándor Ázsiai állam. 32. Osztozkodik. 33. János. 56. Arany — franciául. 58.

FÜGGŐLEGES: 1; Sásféle. 8.

Kettévágott lasszó. 4. Bécsi csillag. 5. Nulla, (ékezethiány) 6. Tönkrever — sportnyelven. 7. A család feje. 8. Nejem. 9. Kétezer római számmal. 10. varázslat, bűbájosság. 11. Egy bizonyos személy. 13. Kétötöd méter. 16. Cél — németül. 22. Megnő. 24. Majdnem ment. 25. Mamlasz. 26. H. N; 28. Biztos kézzel. 29. Sebolaj. 30; Névelő. 32. Hangszer. 34. Elveszti a talajt a lába alól. 36. Magunk. 37. Nem lát szegény. 40. Felfordult állat. 42. Bulgár cigarettafajta. 43. Bánk bán egyik alakja. 48. Énekek ____; 49. K. M. 50. A Duna

b

aloldali mellékfolyója. 52. Paradicsom, bár nem ennivaló. 54. Befejezetlen olvasnivaló. 57. A fejére. 60. Néró vég nélkül. .61. Angol úr rövidítése. 63. Kínai hossí- mérték. 66. Az előző sorral együtt női név.

Beküldendő a keresztrejtvény

megfejtése 1957. augusztus 21-lg. A rejtvény helyes megfejtői között 10 értékes könyvet sorsolunk ki.

Július 14-1 rejtvényeink helyes megfejtése: Béranger: Dicsőség reád nép, e gyors sikeredre. Jobban szeretlek én. ha ő eszemben van. Betűrejtvények: Leveli béka, rendelet. Ml van a kalitkában? Száj — kő — hol — ló — láb — szár — csa — var — ju — lis — ta — raj — ko — sár — mány.

Egy-egy könyvet nyertek: Benkő Bertalan Újpest, Tavasz u. 48. — Gyűrök László Nagykőrös, Rákóczi ált. lsk. — Holbis Mihály Ecser, Rákóczi út. — Majoros Orbán Kiskunlacháza. ált. isk. — Molnár János Tápióbicske, Damjanich u. 2. — Weisinger Nándor Budapest, Parlament. — Bódis Lajos Veresegyház. Mogyoródi út 20. — dr. Hajgató Kálmán Gödöllő, Szabadság út 10. — Miksei József Szigetbecse. Makádi úf 6. — Kiss István Budakeszi, Fő u. 93,