Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-29 / 102. szám

1957. AUGUSZTUS 29. CSÜTÖRTÖK "T^Cirlap s Pillanatképek a Dunakeszi Járműjavítóból A hatalmas műhelycsarnok­ban két gyárrészleg vetek­szik egymással. A csarnok egyik részében az új személy- szállító- és hálókocsik készül­nek, mintegy nyolc-kilenc egy hónapban, a másik részben pedig a MÁV személykocsi» parkjának javítása, felújítása folyik, átlagosan nyolcvan ko­csit-hoznak helyre havonként. Megállás nélkül zeng-bong a nagykalapács, hidegen szi­szeg a kékes-vörös hegesztő- láng, s édeskés-émelygéssél töltik meg a csarnokot a fes­tékszóró-pisztolyok. Emitt még csak az alvázat szerelik, amott már a vagonok oldalát illesz­tik össze, s helyezik rá a tető­szerkezetet, hogy azután a fes­tőrészleghez kerüljenek azösz- szeállított személykocsik. Az egyik négytengelyes va­gon alvázát virágok díszítik. Virágok a műhelyben. Szokat­lan látvány. A kalapácsok is mintha szerényebben- koppan- nánák, mint másutt, s egy kis­sé ünnepélyesebben. Koroknai elvtárs, a gyár főmérnöke :hyomban kész a felelettel. ,— Ünnepre készülünk. Erre (i fő alvázra épül a gyár há- rómszázadlk négytengelyes személykocsija. Előrelátha­tóan november derekán adjuk át a forgalomnak. Háromszáz négytengelyes személykocsi készült itt 1952 óta, s ez nem kis dolog. Külö­nösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy ezenkívül szá­mos másfajta kocsitípust is gyártanak. A műhelycsarnok egyik vé­gében hatalmas kékszínű háló­kocsi áll. Már a csehszlovák államvasutak jelzése díszük rajta. — Az elmúlt esztendőben tíz ilyen hálókocsit szállítot­tunk Csehszlovákiának — ma­gyarázza lelkesen Suba Gábor, az építő gyárrészleg főmérnö­ke. — Az idén Jugoszláviából kaptunk megrendelést hasonló hálókocsik építésére. A kíván­ság szerint tizet még az idén -leszállítunk, tizet pedig a következő esztendőben. ■ S már vezet is végig a gyö­nyörűen berendezett hálóko­csin. — Tíz szakaszra van osztva, minden szakaszban két plüss- huzatú ágy, hideg s meleg víz, fűtőtest, tükör, fogas és olva­sólámpa teszi barátságossá a hosszú utazást. Mindezt egyszuszra mondja el, azután még hozzáteszi, nem kis büszkeséggel: — Hálókocsijaink felveszik a versenyt a külföldi gyárt­mányokkal. Óránként 140 km- es sebességű utazásra épültek. •k Űj prototípus is épül itt a Dunakeszi Járműjavítóban a négytengelyes középf élj áros személykocsi. Ez több szem­pontból is eltér az eddig gyár­tott kocsifajtáktól. Elsősorban abban, hogy az első és hátsó ajtón kívül a kocsi közepén kettős ajtószárny van, amely jelentősen meggyorsítja majd a fel- és leszállást,, ezáltal csökkenti a vonat állási idejét. Az új kocsitípus másik ér­dekessége az lesz, hogy közép­folyosós, amelytől jobbra és balra kettős ülőhelyek sora­koznak. Ez azért célszerű, mert így megszűnik a személy- kocsik egyik, vagy másik olda­lának túlterhelése, ami még biztonságosabbá, ugyanakkor kényelmesebbé is teszi az uta­zást; Előreláthatólag szep­tember végére készül el az első ilyen személykocsi. * Az új vasútikocsigyártás számos lehetőséget nyújt az új eljárások bevezetésére. Ép­pen ezért a Dunakeszi Jármű­javítónak nem egy kiváló újí­tója van. Ezek közül is el­sőként kell említeni az orszá­goshírű Garamszegi Ferencet — most ment nyugdíjba — aki nem kevesebb, mint 340 újítást nyújtott be. Egymaga közel annyit, mint amennyi újítás például 1950-ben az üzem összes dolgozójától beér­kezett. Persze még nyugdíjban sem pihen az öreg Garamszegi bácsi. Az elmúlt napokban is­mét jelentkezett igen értékes újítással; Garamszegi elvtárs azonban nincs egyedül. Egész sor kiváló újítóval büszkélkedhet a jár­műjavító. így például mind­járt az elsők között említe­nünk kell Győrffy főművéze- tőt, aki megoldotta a nem da­ruzható műhelyeknél a vasúti kocsik ütemszerű gyártását az­zal, hogy egy oldalváz és tető­szerkezet szállító „Trojka” el-' nevezésű gurulószerkezetet szerkesztett. Ezzel évente több mint két. és félmillió forint értékű megtakarítást ér el a vállalat. Hosszan lehetne még sorol­ni az újításokat. De talán elég, ha az egyik legutóbbit említ­jük még, a Tálos—Markó súr­lódásos lengéscsillapítót, ame­lyet az idei vasutasnapi kiállí­táson mutattak be. A talál­mány lényege, hogy idehaza, sőt a járműjavítóban is köny- nyűszerrel előállítható ez a szerkezet, amelyet eddig Nyu- gat-Németországból, nemes va­lutáért szereztünk be. •k Az újítások és találmányok jelentős száma nem véletlen jelenség a járműjavítóban. Ezt bizonyítja a jól működő műszaki kör munkája is. Igaz, még csak kéthónapos múltra tekinthetnek vissza a kör tag­jai, de ezalatt is eredményes munkát végeztek. így például tapasztalatcsere látogatáson voltak a Székesfehérvári Könnyűfémműben és a válla­lat újítási irodájával közösen készítették elő a vasutasnapi kiállításon való részvételt. A közeljövőben értékesnek Ígér­kező szakelőadáson vesznek részt a kör tagjai, amelyen az újtípusú forgóváz mérés- eredményeiről lesz szó. A kör tagjai jelenleg mérnökök és technikusok, de már szó ke­rült arra, hogy a művezetőket is bekapcsolják munkájukba. Céljuk a műszaki dolgozók szakmai továbbképzésének biztosítása. Pnikner Pál A dániai magyar követ átadta megbízólevelét Pataki László rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter, a Magyar Népköztár­saság dániai követe, augusztus 27-én ünnepélyesen átadta megbízólevelét IX. Frederik dán királynak. Új mezőgazdasági szakiskola Vasadon Vasadon a „Szemző“-féle kastélyt eddig a terményfor­galmi vállalat gabonaraktár­nak használta. A megyei és járási tanács kezdeményezésére az értékes épületet nemrég bentlakásos mezőgazdasági szakiskolává alakították át. A gyönyörű környezetben levő új iskola 150 tanulónak biztosít háló­szobát és tantermet. Hathónapos időtartamra jön­nek majd ide az ország külön­böző termelőszövetkezeteiből és növényvédő állomásairól, hogy elméletben — s a kastély körül húzódó kísérleti telepen — gyakorlatban sajátítsák el a termelés és növényvédelem legújabb korszerű módszereit. Az iskola előreláthatólag szeptember 3-án nyitja kapuit. FIGYELEM! így is lehet „olcsón" házat építeni M. Nagy Pál, MÁV fűtő há­zat épített Maglódon. Az épít­kezés lassan ment, mert hiá­nyoztak a gerendák a tető- szerkezet elkészítéséhez. Egy alkalommal, amikor az egyik tehervonaton Szol­nokról Budapestre utazott, Tápiószecsőn meglátta, hogy az egyik vagonban gerendá­kat szállítanak. Olyan geren­dákat, melyek háza építéséhez kellenének. Amikor a vonat kiindult Tápiószecsőről, Kovács József mozdonyvezető meglepve lát­ta, hogy fűtője nincs a mozdo­nyon. M. Nagy ugyanig a ve­zető hozzájárulása nélkül fel­szállt a gerendákat szállító vagonba, ott a biztosító oszlo­pokat eltávolította, hogy a ge­rendákat ledobhassa. Gyömrő és Maglód-Nyaraló állomások között a légféket megcsapolta azért, hogy a vonat befékezve csak lassan tudjon haladni és Maglódon a pályatesthez nyú­ló kertjének végébe ledobott 1500 forint értékű gerendát. Utána felengedte a féket, és visszament a mozdonyra. Maglódon leszállt, hogy a ge­rendákat az épülő házhoz szállítsa, itt azonban már a rendőrök fogadták. M. Nagy Pál ellen megindult az eljárás és most a Budai Já­rási Ügyészség lopás miatt vádat emelt ellene. Új élet az aszódi „Gróf-kertben“ íme, a Széchenyi grófok kertje napjainkban. Tavaly par­cellázták, s eddig nyolc új ház épült rajta .....................................iiiiiiiiiiiiiiitimHiiinminniittitmiiiiiiiHiimtttiiiiiiiiitiintiiiiititniiiifHiiitiiiiiniiii» m ikor 1945-ben felosz­tották. az uraság szőlő­jét, Szabóiknak elég hit­vány rész jutott. A tőkék vének voltak és görcsösek, mint az öreg ló lába. Nem is kívánta volna el tőlük senki ezt a darabot, hanem azt az egy őszibarackfát, azt irigyelték az egész faluban. Külországból kapta magját az öreg tekintetes és hogy miért pont a szőlő közepébe ültette, csak ő maga tudná megmondani, ha élne még. Hanem termett azon a fán olyan barack, hogy csudájára jártak az emberek. No, ez a farackfa lett a Szabó-familiáé. Milyenek voltak a barackok? Nagy ók, selymesek. Alig ütötte belé­jük a fogát valaki, máris csurgóit az álla két oldalán a jóízű baracklé. Nem is mo­solyogtak, de valósággal ne­vettek Piros kosarában. Ne­vetniük kéllett, mert Szabó Piros, aki szép óvatosan le­szedte és levelekkel bélelt fonotVkosárba rakta, maga is olyan volt, mint az ősziba­rackok: selymesbőrű, jósza- gú lány. Most, hogy készen lett Pi­ros a barackszedéssel, a ko­sár mellé egy gondosan ösz- szehajtogatott ruhát tett két ágba font barna hajának te­tejébe. Azután egy kis eről­ködéssel, amelytől arca még rózsásabb Színt kapott, fel­emelte a kosarat és a fejére illesztette. Innen, a szőlődombról messze él lehetett látni. Gyö­nyörű táj nézett vele szembe. Szép volt, gyönyörűségesen szép. Piros nem először látta, mégis nagyra nyitotta sze­meit és magába fogadta a kedves képet, mindenestől, még az útszéli sudár jegenyé­ket sém feledve ki. Mit tesz ilyenkor a szép leány? Éne­kelni kezd. így indult, meg a gyalogúion. A fején himbá- lódzó kosár alatt óvatosan ringatta gömbölyű csípőjét. Rövid, szapora léptekkel ereszkedett le a domboldal­ról. A szőlő már érni kez­dett, a rózsaszínű sárga sze­mek óvatosan lestek ki a cak- kos levelek közül. A szőlő aljától már szélesébb gya­logút vezetett, amely kígyóz­va húzódott végig a domb­hajlatban. Talán attól volt ilyen girbe-gurba, hogy em­beremlékezet óta sokkal több bepityókázott ember járt itt, mint józan, legalábbis visz- szafelé útban. A gyalogút akácossal sze­gélyezett horhosba torkollott, amelynek alja hirtelen tárul belé a végtelen virágos me­zőbe. S akkor váratlanul elé­be toppant a katona. Valamivel vékonyabb volt, mint a rendes, de amúgy szép szál termetű. Szemöldö­két még a nyáron világosra szíttá a nap. Nyúlánk, gye­rekes arcához nagyon szo­katlanul állt az a hosszúszá­lú szőke bajusz, amelyik ko­molykodva fogta körül a szá­ját. Piros eltöprengett. Vajon, megszólitja-e? Biztosan. — Megvolt a brackszüret, szép lány? — Meg. — Látom, jól sikerült. — Jól. — Eladó-e? — Azt már anyám intézi. — Ilyen nagylány, s még mindig az anyjára vár? Piros, aki eddig szerényen lesütötte a szemét és a kato­na nehéz csizmáit nézegetie, most sértődötten felkapta fe­jét. Nem állhatta meg, hogy meg ne mondja neki a ma­gáét. — Nem tudom, maga hon­nan vonult bé katonának, hol a szülőfaluja, városa, ab­ban mi szokás. De nálunk úgy van, hogy a pénzt min­dig az idősebb kezeli. A bajuszos csak toporgott, nem tudta mit csináljon. Hallgattak. Piros már ép­pen nyúlt volna a kosaráért, amikor újra megszólalt a ka­tona. Hangja komoly volt, mint a gazdáké, ha a termés­ről beszélnek: — Ne haragudjon kislány, de nagyon szeretnék ebből a barackból. Ha már az édes­anyjával kell megbeszélni, elmegyek oda is. Mondja meg, hogyan hívják a szü­leit, hadd tudjam megtalálni. Nemcsak a hangja volt ko­moly, hanem az arca, a sze­me is. Piros mégis tudta, vagy inkább csak érezte, hogy most nem a barackra megy a játék. Tetszett * neki, hogy a legény ilyen szépen, óvatosan közeledik felé, úgy, ahogy egy idegen lánnyal be­szélni kell. Dehát mégis nagy szégyen lenne, ha egy ide­gen katonának megmondaná, kicsoda ő. Mert ha annyit megmond, hogy hívják a szü­leit, azt már annak vehetik a faluban, mintha ö csalogatná magához az idegen katonát. Ám a legény olyan szépen beszélt, hogy nem szabad megsérteni sem. Hirtelen jó gondolata támadt. Kivette az egyik barackot, amelyik éppen ott mosolygott a kosár közepén, s odanyújtotta. — Kérdezze meg majd a faluban, hogy kinek van ilyen szép barackja. Ha hoz­zánk küldik jó, ha máshoz, akkor is csak elérte a célját. Csak már, amikor elen­gedte a barackot, akkor ször- nyülködött el, hogy mit csi­nált. Az az egy szem nem számít, nem számítana még egy kiló sem, de mit gondol­nak majd most őróla. A ba­rack minden bizonnyal nyomra vezet. Jaj, hogy so­hasem lehet elég okos a sze­gény ember lánya. F elkapta a kosarat, s szinte futva indult meg az úton, pírban égő arccal, lát­szólag ügyet sem vetve a ka­tonára. Pedig tudta, érezte, hogy a legény követi. P. P, „Forrjon egybe az irodalom és a művészet a nép életével" — Hl. Si. Hruscsov beszédének rövidített szövege A Kommunyiszt most megjelent 12. száma „Forrjon egybe az irodalom és a művé­szet a nép életével” címmel N. Sz. Hruscsov egy korábbi beszédének rövidített szövegét közli. Hruscsov beszéde a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsá­gában az írók értekezletén, a művészek, a szobrászok és a zeneszerzők május 19-i foga­dásán és a pártaktíva 1957. júliusi ülésén hangzott el. Hruscsov a következőket mondta: „Ismerem az olyan embere­ket — jelentette ki Hruscsov — akik teoretikusnak tüntetik fel magukat, de a dolog lénye­gét illetően egész elméleti „bölcsességük“ csak annyiból áll, hogy unos-untalan bűvész- mutatványokat végeznek a marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak írásaiból kiraga­dott idézetekkel. Ezek az elme. leti tógában tetszelgő gyásztu­dósok nem képesek megérteni azt a lényeges marxista igaz­ságot, hogy az embereknek elsősorban enniük, inniuk kell, lakásra van szükségük, s öl­tözködniük kell, mielőtt politi­kával, tudománnyal és művé­szettel foglalkozhatnának. Ezek a talmudisták és bibliamagya­rázók elfelejtik: a nép éppen azért ragadta magához a ha­talmat, hogy lehetőleg minél gyorsabban fejlessze a termelő erőket, megsokszorozza a tár­sadalom gazdagságát, növelje jólétét és jobb életfeltételeket teremtsen. A személyi kultusz bírálata és következményeinek az ideo­lógiai munkában való felszá­molása legtermészetesebben mélyen elgondolkoztatta és ko­moly töprengésre késztette a művészet sok dolgozóját, leg- főként pedig az írókat. Természetes, hogy a szemé­lyi kultusz általános légköré­nek hatása alatt sokszor az irodalmi és a művészeti alko­tásokban is Sztálin személyé­nek nem tárgyilagos, egyoldalú ábrázolása volt tapasztalható. Túlságosan felnagyították ér­demeit, ezzel szemben a párt szerepét, a nép szerepét nem világították meg méltóan. Hruscsov ezután rámutatott, hogy amikor megindult a sze­mélyi kultusz bírálata, néhány író képzelődni kezdett, vajon nem volt-e helytelen egész ed­digi alkotó tevékenysége. Az értelmiségiek között akadtak olyanok is, akik korábban nem vették ki tevékenyen részüket a szocialista építő munkából, s most ócsárolni kezdték az irodalomnak és a művészetnek azokat a munkásait, akik a szovjet népnek a párt vezeté­sével kivívott sikereit dicsőí­tették. Ök találták ki és vit­ték be a köztudatba az olyan becsmérlő kifejezéseket, mint például „lakkozó”, s ráütöt­ték mindenkire ezt a bélyeget, aki helyesen írt a mi tevé­kenységünkről, vagy a nép al- kötő munkájáról és nagy győ­zelmeiről. Hruscsov ezután megjegyez­te, hogy a kommunista párt mindig támogatta az egészsé­ges kritikát és önkritikát, s élt is vele, mivel ez az alkotó munka hatékony eszköze, majd így folytatta: A kérdésnek az a lényege, hogy milyen álláspontról és kinek a nevében élnek a bírá­lat fegyverével. Mi azért tár­juk fel és azért bíráljuk meg a hiányosságokat és a hibákat, hogy ezeket az akadályokat el- távolítsuk útunkból, még job­ban megerősítsük szovjet rend­szerünket, a kommunista párt állásait, s újabb sikereket és gyorsabb haladást vívjunk ki. Nem lehet szembeállítani a pártosság és a népiesség fogal­mát — mondta aztán Hrus­csov. A szovjet szocialista tár­sadalom ereje a kommunista párt és a nép egységében van. A szovjet társadalmi és állami rend a kommunista pártnak a nép létérdekeit kifejező poli­tikáján alapszik. Ezért nagy tévedés lenne azt gondolni; hogy a mi szovjet viszonyaink között szolgálhatja a népet az, aki nem vesz részt tevékenyen a kommunista párt politikájá­nak megvalósításában. Lehe­tetlen kívánság együtt haladni a néppel és nem osztani a párt nézeteit, politikai vonalát. Aki a néppel akar lenni, az mindig együtt lesz a párttal. Aki szi­lárdan a párt álláspontján van, az mindig a néppel lesz, Az életben, a valóságban a pozitív mellett mindig ott van a negatív, helyenként a virá­gokkal együtt nőnek a gyo­mok — folytatta Hruscsov. A valóság ábrázolásában minden a szerzőtől függ. Ha osztja a párt álláspontját, ha a népet szolgálja és őszintén segíteni akarja a népet az új társada­lom építésében, ha utat akar törni a kommunizmus felépí­téséért vívott harcban, akkor a negatívval szembeállítva, tá­mogatni tudja, helyesen, élénk színekkel meg tudja mutatni a pozitívat. Ellenezzük azt is — mon­dotta Hruscsov — ha valaki irreális, szépített képeket al­kot, olyanokat, amelyek sér­tik népünk érzését, mert né­pünk nem fogad el és nem tűr el semmilyen hamisságot. A szovjet emberek elvetik az olyan, lényegében rágalmazó műveket is, mint amilyen Du- gyincev „Nemcsak kenyér­rel ..című könyve, s az olyan édeskés, émelygős fil­meket-is, mint a „Feledhetet­len 1919” vagy a „Vidám vá­sár", iiHiiiiniiiiiiiniiiiiiiiiiiMiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiMiiMiiimiMiuimiiiiiiiiimmimitiimiiiiiiiiiiiimiiiiiMHiiiiiHiiiiiimtc KÖSSÖN ELŐZŐ ÉVINÉL NAGYOBB TERÜLETRE cukorrépatermelési szerződést! A SZERZŐDÉST A HELYI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK ÉS CUKORRÉPAFELELÖSÖK VÉGZIK. A CUKORRÉPA ÁRA: , mázsánként 10 Ft készpénz és 3 kg kristálycukor ezenfelül ingyen melléktermék járandóság CUSCORRÉPATERMELÉS - NAGYOBB JÖVEDELEM SELYPI CUKORGYÁR Csacska a lány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents