Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-25 / 99. szám

1957. AUGUSZTUS 25. VASÄRNAP

z\JCirlap

7

(fiiíut&L apám ?

A

te fiad ellenforradalmór, hogyan lehetsz te a munkásőrségben? — kérdezte Ras- kó Péter.

Szavai hatására a kocsma elnémult. A kezekben félúton megájlt a pohár. Döbbenetes volt a csend. Ki kíváncsisággal, ki elégedettséggel fülelt. Na, most két kommunista ösz- szekoccan. Ez jó hecc lesz! De nem. Nem történt semmi.

Farkas János tétován letette a poharat, mely az asztalon koppant egyet. Más nem hallatszott. Farkas János nem felelt. Azután csak az ajtó nyi- kordult egyet — rég nem zsírozhatták már be — és csukódott Farkas háta megett.

A kocsma zsivaja újból felülkerekedett. Egyesek összesuttogtak, volt aki hangosan vihogott. Csak Raskó dohogott magában: — a kutyafajzatát! Én, párttitkár létemre csak egyszerű munkásőr vagyok. Ennek meg börtönben a fia, mégis századparancsnokhe- lyettes.

Farkas ezt már nem hallhatta. Ölomnehezékkel a szívében rótta az utcát. Hányadszor is vágja ezt már hozzá Raskó Péter? A fia a börtönben. Ellenforradalmár, ö meg...“ Raskó nem hazudik. Igazat mond. A fia ellenforradalmár. De nemcsak a párt ellen, hanem ő ellene is tört. Már két éve külön laknak. Most mégis elment a tárgyalására, kíváncsi volt. Ezt is azóta a szemére vetik. Pedig csak hallani akarta. mit csinált a gyermeke. Meg is tudta. A Széna téren harcolt. Az ő fia!

— Igazat mond Raskó Péter. De miért a kocsmában, hogy mindenki nevethessen rajtuk? Miért nem áll fel a taggyűlésen. a munkásszázadban és ott mondja el a véleményét? Ott Válaszolni is tudna neki. De kocsmában vitatkozzanak? Kocsmában civakodjanak? Raskó Péter jó párttitkár, jó ember. Sok elvtárson segített már. Októberben is helytállt. A fiatalok is kedvelik. De ha megissza a 2 decijét, mindjárt Mérnköt. V. És ha ismét él- megy a kocsmába, akkor holnap, holnapután és mindig újból kezdi.-.;

N

em, ez nem megy így tovább. S míg Farkas a kocsmától a ház kapujáig ért, >— döntött. Bemegy a járáshoz és megkérdi: maradhat-e munkásőr? Ha nincs rá szükség, küldjék el, de ne bántsák. Miért is bántanák? Hiszen a legnagyobb októberi zivatarban is állta a sarat. Az egyik csibész akkor azt mondta neki: Hagyja ott a pártot, adja fel az elveit, nem lesz semmi baja. Erre ő az asztalra csapott, szív- bőljövot káromkodott, s ahogy bírt kiabált: — Te senkiházi, minek nézel te engem? Mit gondolsz, mi vagyok én? Csak úgy adom, veszem az elvemet? -á- Csak a gyerek ne keveredett volna korpa közé!

Most mindenki azt hajtogatja: az apa felelős a gyermekéért.: j

Az idős bányász teljesen ösz- szeroskadt. öt gyereket nevelt fel. Mind, rendes, becsületes ember. Csak ez az egy, ez úgy elfajzott. Mi tagadás, többet és szigorúbban-., nevelhette volna..,

Másnap, gondok közt, mázsás fájdalommal kora reggel felült az autóbuszra, bement a járási pártbizottsághoz. Harag, . sértődöttség nélkül. Elmondta, hogy a falu róla beszél. Fülébe jutott már az'is, hogy „na ez a nagy kommunista, hogyan fordul szembe ezután a párttal?“ Azután szólt Roskó Péterről is. meg a kocsmáról. S úgy, ahogy v ét, kiteregette a szégyenét.

A járási titkár meg csak hallgatta, nem szólt közbe. Választ sem tudott adni, imert tényleg fogas kérdés: lehet-e valaki a munkásőrség tagja, amikor a fia a pártra, az államra tört. Végülis megígérte, hogy megvizsgálják az ügyét. Farkas János hazament, de nem lehet azt mondani, ho_, megnyugodott. Hogyan érthetik meg azok az ő lelkiállapotát? Hogyan hihetnek neki ezután?

Farkas elmaradt a munkásszázadtól. Gyakorlatra sem járt. Nem, ő addig nem megy

oda, amíg nem hívják. És egy- s;: .r aztán megjött az értesítés a pártbizottságtól: jöjjön a járáshoz, megbeszélik az ügyét.

Mire beért, az asztalnál már együtt ült az intéző bizottság. Csányi Zoltán elvtáre mindenkinek elmondta, miről is van szó. Hozzátette, hogy azért foglalkozik ezzel a járás, mert az alapszerv nem tudott dönteni, Farkast ott is becsületes embernek ismerik, mindig számíthattak reá. Figyelembe vették azt is, hogy külön élt a fiától. Minden olyan világos, egyszerű, s mégis — nem tudtak dönteni. Most a járási pártbizottságon a sor. Határozzanak: lehet-e egy apa munkásőr, amiilur a fiát az ellenforradalomban való részvételéért három évre ítélték. i Az intéző bizottság mérlegelte azt is, hogy Farkas ely- liárs huszonöt éve vesz részt ja munkásmozgalomban, huszonöt éve egy elvet vallott. Októberben sem ingott meg. Elsők között volt a munkásőrségben is. De azért egymást követték a kérdések, röpködtek a gondolatok: Hogyan éltek azelőtt? S Farkas János válaszolt: v

Már két éve legényszálláson volt a fiú. Nem tudtunk egymással kijönni.

— A munkásszázadba rendszeresen eljársz? Igaz az, hogy sokszor nyers vagy az emberekhez?

— Eljárok mindig. Minden párt-taggyűlésen is ott vagyok. Nem is tudtam volna elmaradni egyről sem. Nyers vagyok? Igaz, sokszor, igaz. Mit is mondjak erről. -. z

E

gymásután sorakoztak az érvek, ellenérvek az intéző bizottság előtt. Ahogy már ilyenkor szokott. Egy emberről sok jót. de rossz tulajdonságot is össze lehet szedni. Hol erre, hol arra zuhant a mérleg serpenyője. — Mi lesz. ha nehéz helyzetbe kerül a párt, lesz-e annyi éreje Farkas Jánosnak, hogy felülemelkedjen sértődöttségén? Sértődött-e egyáltalán?

S az idős bányász mindenre keményen, egyenesen válaszolt. Beszéd közben látszott, hogy visszalapozgatja az eltűnt napokat, úgy emlékezik. Ahogy beszélt, nem átkozta, szidta a fiát. Nem fogadkozott, hogy kitagadja. Nem mentegette saját magát sem. Csak

mély fájdalom volt a hangjában, mély szégyenérzet. És ugyan ki nem mondta, de érezni lehetett: mennyire kínozza a lelkiismeret.

Latolgatta, mérlegelte az intéző bizottság. Nem akartak elhamarkodottan és elvtársiat- lanul ítélni. Azt is számításba vették, mit szól a falu. Farkas János kiállt a párt mellett és most a párt dobja el magától? De annyi hibája van! Na és, ezt csak most veszik észre, amikor haj van? Eddig így is jó volt, felvették a pártba, fel a munkásőrségbe. Most hirtelen semmi nem jó?

J^sm. A párt nem veti

el

ezt az öreg • bányászt. Egy apa igaz. felel a fiáért, de Farkas János nem volt jóban ezzel a gyermekével. Farkas nem felel a történtekért. Benne ezután is bíznak. Munkásőr és munkásszázad parancsnokhelyettes lehet. Segítik majd, nem. hagyják magára.

Rr kó Péterrel pedig be- | szélnek. Megmondják neki: ne kötekedjen, ne sértegessen, nincs joga. A bor rossz tanácsadó. Kár azért a két deciért barátot, elvtársat bántani. Kár a borért elvtársak civakodni ..;

Farkas János meghallgatta az intéző bizottság határozatát, Nem szólt. Csak a szája mozgott. Könny sem csillogott a szemében, mert a bányász nem sár. Csak felállt és elindult haza. Haza, ahol délután már ismét ő is ott lesz a munkásszázad gyakorlatán.

S délután, amikor belépett a munkásszázad helyiségébe — úgy, ahogy máskor is szokott —, Raskó Péter már ott volt. Vajon mit szól, ha meglát — döbbent Farkas Jánosba. Hisz tudja, hol járt ő délelőtt. Semmit. Egész biztos semmit nem. szóL Néhány másodpercig farkasszemet néztek. bujkáló, kétkedő, tétovázó farkasszemet. De csak néhány másodpercig. Mert Farkas János, -még végig 6em gondolta, mit tesz, máris odalépett Raskó Péterhez. Egész közel hozzá és akkor.:; Kézfogásra nyújtotta a kezét. Raskó Péter megragadta. S bár a magyar ember nem ölelke- zős, csókolózóe, ők kitten átölelték egymást. S a sivár szoba átmelegedett. Mindenki tett-vett valamit, de senki nem beszélt.

Sági Ágnes

\ leleményesség segített 1

| Mendén, munka közben §

| az egyik cséplőgép dobten- |

I gely törést szenvedett, s 1

1 emiatt abba kellett hagyni \

| a cséplést. A gépvezető sie- |

| tét azonnal a gépállomásra, 1 | jelentette a hibát és segít- |

1 séget kért. A gépállomás i 1 vezetősége szaladgált ide, § | szaladgált oda, de a hiány- § | zó alkatrészt sehol nem 1 | tudták megszerezni. A I | cséplőmunkások elunták a \ | várakozást, törni kezdték a | | fejüket, hogyan segíthetné- 1 | nek a bajon. Addig jártak 1 | ide-oda, míg egy volt „ma. | | szék“ gépésznél találtak I | egy használható dobten-f 1 gelyt. Közös erővel megvá- | | sárolták, me gesztet gályoz- | | ták, s hamarosan újból | 1 megkezdték a munkát.

1 Saját leleményességük 1 I segített rajtuk.

— Sz — |

Megnyílt Aí ifjúság élete a Román Népköztársaságban cifflii kiállítás

Szombaton megnyílt „Az ifjúság élete a Román Népköz- társaságban" című kiállitáp a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. A kiállítás megnyitóján megjelent a román nagykövetség több tr ja: Vilhelm Einhorn nagykövetségi első titkár, Vasile - 'oldovan kulturális tanácsos és Virgil Podrumaru nagykövetségi sajtóattasé. A kiállítást, amely fényképekben és képzőművészeti alkotásokban mutatja be a román ifjúság életét és a román táj szépségeit, Rózsa Irén, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főtitkára nyitotta meg.

Ülést tart az Országos föMmóresszövetkezeti Tanács

Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács augusztus 31-én tartja ülését az Országházban. Az ülés napirendjén szerepel a nemzetközi szövetkezeti kapcsolatok fejlődése, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének XX. kongresz- szusa, továbbá beszámoló a földművesszövetkezeti járási, megyei közgyűlések megtartá- sáróL

Kánikulai forrósággal perzselő déli nap heve önti el az országút betonját Vecsés és Üllő között. A beton szélén az egyik fa hús árnyékában több gyalogos kíváncsiskodik egy különös csoport körül.

Rozoga, háromkerekű, kézzel hajtható, rokkantaknak készült guruló hordszéken ül egy idős paraszt bácsi, mellette a fűben két fiatal szovjet katona guggol. Monorról jöttünk gépkocsival. mi is megállunk.

— Szebenszki Pál vagyok — mondja a kocsiban ülő rokkant — Tápiószentmártonban lakom, a Móricz Zsigmond utca 1. szám alatt.

— Hogy került .ide? — csodálkozunk el.

— Hosszú kérem ennek a története. Van három hold földem, az első háborúban rokkantam meg. Felesbe művelik meg részemre a földet. Azért hajtottam fel Budapest, re, a Pénzügyminisztériumba, hogy adótörlést és azmdógabo- na beadásának mellőzését kéjem. Ott minden jóval biztattak, iktatószámot is adtak — meg is mutatja rokkant kezében tartva — és azt ígérték, elintézik a kérésemet.

A szovjet katonákra mutat, mintha megérezné: erről akarjuk ^kérdezni. Kicsit vontatottan, kicsit meghatottan mondja el a történetet.

Vecsés után a vasúti felüljárón keresztül hajtott át a „kézi biciklivel’’, amikor az egyik hajtóláncszem elszakadt és a „guruló fotel’’ vészes gyorsasággal gördült le a lejtőn. Éppen akkor haladt arra a két fiatal szovjet katona, akik észrevették az egyre gyorsabban guruló széket, utána iramodtak, megfogták és lépésben ide, a fa alá tolták.

— Ekltor látták — folytatja elbeszélését Szebenszki, hogy a hajtólánc elszakadt és két szem elveszett belőle. Az egyikük, ez, a fiatalabbik — mti- tat rá — mondott valamit oroszul a másiknak, majd visszament Vecsésre és nemsokára megérkezett a hiányzó láncszemekkel.

A szovjet harcosok ekkorra már elkészültek a hajtólánc megjavításával, ráteszik a fogaskerekekre és jelbeszéddel biztatják Szebenszkit: próbálja ki. jó-e már a marina.

Szebenszki egyet-kettőt csa- var a haj tókaron, majd bólogatva jelzi, hogy minden rendben van. A szovjet katonák vállukra veszik a fához támasztott fegyverüket, a közben már 20 főre szaporodott tömeg érdeklődve nézi őket, ők pedig mosolyogva, szerényen távoznak a színhelyről. A fiatalabbnak mintha eszébe jutna valami, hátrafordul és ötven méter távolságból nagy melegséggel a hangjában visz- szakiált:

— Doszvidánia!

Szebenszki bácsi egy pillanatig elmereng, rokkant kezével búcsút int, majd pörgetni kezdi a hajtókart. De azért nem állja meg, hogy ne szóljon vissza hozzánk:

— Bár a Pénzügyminisztériumban is olyan szívvel intéznék a dolgomat, mint amilyen szívvel megjavította a két szovjet harcos a hajtóláncot.

Mi is ezt kérjük:-,-.

ŐSZINTE ÖRÖM

Rendszeresen olvasom az újságokat, s bizony nemegyszer olvasok arról, hogy mennyi a baj a kereskedelemben, udvariatlan a kiszolgálás és így to- vábp. Arról azonban már ritkábban emlékeznek meg, hogy sok olyan üzlet van, ahol udvariasan, figyelmesen foglal, koznak a vevőkkel. A Monori Földművesszövetkezet 2. számú Fűszer és Csemegeboltja ilyen üzlet. Figyelmességükre hadd írjak meg egy példát: Az üzletvezető figyelmeztette az asz- szonyokat, hogy náluk 28 forintért kapható ugyanaz a szalonna, amit a piacon 4Í forintért árulnak. Sokan megköszönték ezt a figyelmességet, én pedig arra gondoltam, hogy: Ha a világon mindenki ilyen vohui. -.

A másik örömhír amiről be kell számolnom, az az hogy a helyt KISZ-fiatalók lelkes kultúr csoportja az ünnepek alatt két ízben is nagy sikerrel bemutatta Gárdonyi Géza „Annusba” című színművét. A KISZ-fiatalok a cséplés idején is találtak időt arra, hogy rend. szeres próbálókul biztosítsák az előadás jó színvonalát. így a siker nem is maradt el.

Vadász Józsefné levelező, Monori-erdő

PIPAFÜST

MELLETT

A ugusztus vége. Más évek- zi ben ilyenkor már nyomát lehet találni a közelgő ősznek. Most buja, zöld a növényzet a perbáli határban is. A faluszélén húzódó völgyben — ahol a tsz kaszálója van — a harmadik termést adja a rét

Hat termelőszövetkezeti tag a Petőfiből, reggel óta húzza a kaszát. Libasorban haladnak egymásután, hajtják a munkát. Lemaradni egyikőjük sem alcar mert a mögöttük levőt restellik hátráltatni. Ha egyikőjük rágyújt a pipára vagy cigarettára, mind a hatan zsebbe nyúlnak. Egy ilyen rövid időt lestem el, hogy a pipafüst közben a termelőszövetkezet ügyeiről beszélgessünk. Munkaközben; őszintén.

Mert valami baj van, vagy legalább is volt a termelőszövetkezet körül. A szövetkezet táblái a fél határt is elfoglalták tavaly nyáron, most meg két fasor között megfér a falu szélén. S ha hiba van, ki érzi azt legjobban? Ki tapint rá az elevenre legjobban, ha nem a tagság.

Körbe ülünk a frissen vágott fűre, hogy lássuk egymást. Bodrozik a füst fejünk felett, s lassan kibontakozik a termelőszövetkezet, a benne élő emberek élete.

Nem mai „gyerekek“ már ebben a szövetkezetben, űk

alapították 1949 őszén. Hét év nehéz munkájának gyümölcsét látták megsemmi. sülni tavaly októberben és novemberben. Nehezen tudják még ma is megérteni, hogyan viselkedhettek úgy az emberek.

Miért nem voltak kibékülve a szövetkezettel, amikor az szemlátomást erősödött, a tagok meg egyre jobban éltek.

— Nem igaz, hogy nem találta meg a számítását, aki becsületesen dolgozik. Én hatvanhat éves vagyok nem birqm már úgy a munkát, mint a fiatalok, de nem mondhatok egy rossz szót sem a szövetkezetre — csattan fel Szabó Mihály, ami- kor arró\ esik szó, hogy bizonyára azért széledt szét a szövetkezet, mert kevés volt a jövedelmük.

— Éppen azoknak volt a legnagyobb szájuk, azok követelték legjobban, hogy mondjuk ki a felbomlást, akik nem is dolgoztak. Ezek mehettek volna, a fene sajnálja őket. De a java. a becsületes munkások, azoknak maradni kellett volna — Kun József mondja ezeket a szavakat.

— Nem bomlott volna fel a szövetkezet, hiszen már szerveztük a tagságot. Többen alá is írták volna az ívet, hogy maradunk. Dekát éppen az volt rajta legjobban

a szétoszlatáson, akiről ezt fel sem tételeztük. Az elnök — mondja vádlóan Pál László.

Felelevenednek azok a forró, észtveszejtö napók, ami- kor az okos szónak nem volt foganatja. Pál László, ez a múltban napszámos ember verekedett, harcolt a szövetkezet megmaradásáért. Ivet íratott alá azokkal, akik ma. radni akartak. Még ma is vádolja magát, miért adta ki kezéből.

— Ha nem adom oda az

elnöknek, aki aztán eltüntette, talán nem így állunk, ahogyan most — kesereg.

szétosztottak mindent, az állatokat, a terményt, a takarmányt. Felparcellázták a vetéseket, s amikor már úgy látszott, hogy csak az emléke marad a szövetkezetnek, január 5-én új szövetkezet alakult Petőfi néven. Tizenkilencen írták alá a belépési nyilatkozatot, valameny- nyien azok közül, akik 1948- ban a Dózsát alakították. Visszavitték a tsz-ből kapott állatokat, vetőmagot, pénzt adtak össze, hogy szánthassanak, vethessenek a megmaradt 320 holdon.

Csodálkozhatnánk-e azon ha most vádolnák azokat, akik elhagyták a szövetkezetét. Vádolnák azokat, akik megszüntették azt a szövetkezetei, amely elsősorban azoké volt, akik azt alakították. S amikor ezekről érdeklődöm, nyugodt, megfontolt választ adnak.

Nem! Nem haragusznak a többségre. Csak arra a három-négy emberre, akik indítványozták a szövetkezet feloszlatását. Nem haragusznak, de amint mondják „többet nem is gazsulálunk nekik".

Nagy tanulságot vontak le ezek az emberek a hét küzdelmes esztendőből. Még pedig azt, hogy nem hajlandók mindenkivel közösködni. Pál László így fogalmazza meg ezt:

— Szeretnénk megerősíteni szövetkezetünket, de akit mi felveszünk, legalább olyan ember legyen, mint amilyen mi vagyunk.

Ez elemi joga egy szövetkezet tagságának. s a hét év alatt ezt sem gyakorolhat, ták. A megrázkódtatások, amiről úgy beszélnek, hogy „három rúgás“ éppen ezért következhetett be.

1949 őszén alakult a szövetkezet, de tavaszra any- nyian lettek, hogy a fél határ a szövetkezeté lett. Jóformán azt sem tudták, hogy merre vannak a földjeik. A traktorok, szántották az egész határt, az egyéniek meg vetettek utána. A szövetkezet fizetett. Tönkre mentek ebben az évben, s szétoszlott a tagság. Rá egy-két évre ugyancsak terjeszkedett a közös, szaporodott a tagság létszáma. Ütána jött az 1953- as kormányprogram. Megint kevesen maradtak. S hogy ezután sem azok léptek be, akik meggyőződtek a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről — bizonyítja 1956' ősze.

Tehát jogos-e elhatározásuk? A mindennapi élet tanította meg őket, ha élni akarnak, boldogulni, akkor azokkal dolgozzanak együtt, akikkel szót értenek.

t— Mert mi volt a baj? Az,

hogy az adó, a beadás és a sok-sok zaklatás miatt menedékhelynek tartották sokan a szövetkezetei, nem pedig magukénak. — mondja Pál László.

— Lett volna már tavasz- szal is belépő. Olyan is alcadt, aki már szövetkezeti tag volt, a közösből kapott jószágot azonban eladta. Hát nem okosan cselekedtek, hogy eltanácsolták az ilyeneket’? Jól látják a szövetkezeti tagok, sokkal jobban, mint azt sokan gondolnák az élet során. Ér- re vall, amikor azt mondja Kun József.

— Engedjék az egyénieket, s dolgozunk mi is. Megmutatjuk. nem is olyan soká, hogy közösen mi előbbre jutunk. S ha meggyőződnek az egyéniek arról, hogy mi többet és jobbat termelünk, akkor nem lesz több „rúgás”.

Hat emberrel beszélgetek a 19 tsz tag közül. Arcukon elszántság, erős elhatározás: „megmutatjuk".

Igaz az is, amit az egyéniek mondanak most, hogy van hiba a szövetkezetben. Igaz, hogy kevés az állat, igaz, hogy nem úgy sikerült a kertészet jövedelme, ahogyan szerették, volna. De azt nem tagadhatja senki; most mindegyik tsz tag dolgozik any- nyit, hogy egy évvel ezelőtt ketten sem tettek annyit a közösért. Látszik, ez a munka nem kényszerűségből, ha- nem öntudatból fakad.

Tfialszik a pipaparázs, kör- -TV műnkre ég a cigaretta. Kézbe veszik a kaszát s indulnak. Jó felé...

Mihók Sándor

Amit a szovjet katonazubbony takar...