Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-25 / 99. szám
1951 AUGUSZTUS 25. VASÁRNAP '“OJCirlap 3 Külföldi vendégekkel — a nóMdverőcei sátortáborban Amint elhagyjuk Nógrád- verőce utcáit, örömmel látják. hogy a falu határában új házak egész sora épül. Tovább sétálunk a földek mellett és hamarosan „romantikus'‘ látvány fog^d; megér- kezünk az erdők alján elterülő sátortáborba. A sátrak „kapuit“ behúzták a lakók; éppen vacsoráznak. Vidám zsibongás tölti be az éttermet. Vannak itt Budapestről családosok, 'kis gyerekekkel is, sok diákot látunk és számos német sátorozol találunk, akik az NDK- ból jöttek, hogy itt töltsék szabadságukat. Vacsoránál még mindenki sportszerűen, sortban, vagy halász-nadrágban van, de amint visszamennek a sátrakba, előkerülnek a szép ruhák, hiszen ma este nagy táncestét rendeznek a tábor büféjében .. Nemsokára ott vagyunk a büfénél. A zenekar rázendít egy vidám keringőre, majd tangóra, sőt még mambóra is, amin elcsodálkoznak a vén erdő csendhez szokott fái. Az asztaloknál németek, magyarok sörözgetnek, beszélgetnék. A németék közt látunk egész fiatalokat s 40 év körülieket is. — Mindnyájan valamely szervezet tagjai? — kérdezzük. — Dehogy — mondja egy szemüveges fiú. Megtudtuk, hogy lehet Magyarországon nyaralni és foglalkozás és korkülönbség nélkül sokan jelentkeztünk.. —! Hogy tetszik országunk? — Esztergomban már voltunk — mondja egy jól megtermett szőke lány. Budapesten holnap teszünk egy ,,komoly sétát’“. Nagyon kíváncsiak vagyunk. Eddig még minden látnivalóval meg voltunk elégedve. —■ Reméljük, hogy tetszeni fog a mi Budapestünk vendégeinknek... Most az iránt érdeklődünk, hogy az NDK mely vidékéről jöttek hozzánk? *— Mindenfelől — hangzik a válasz. Egy fiatal házaspár Berlin mellett lakik, mások az NDK különböző vidékeiről — A szórakozás mellett azonban szeretnénk megismerkedni kultúrájukkal is — hangsúlyozza a szemüveges fiatalember asztaltársunk. —* Vsak ne múlna el oly gyorsan a két hét szabadság — mondja kissé szomorúan,* az egyik Berlin környéki kislány ...-... Vidáman táncolnak a párok, majd lassan elcsendesül a büfé, halkul a zene, későre jár az idő. Mindenki hazatér sátrába. Elgondolkozunk, amint mi is „hazafelé” tartunk. Valóban az ellátás jó, az utak gondozottak és villanyvilágítással is el vannak látva, a kiszolgálás megfelelő. Hiányoljuk azonban azt, hogy a sátrak őrizetével kedveset törődnek. Több állandó őrt alkalmazzon a sátortábor vezetősége. Ami a külföldieket illeti, reméljük Budapestre, Esztergomba történő kirándulásaiSfc alkalmával nemcsak lélektelenül megmutogatják nekik a „látnivalókat?', hanem hozzáértő idegenvezető „kóstolót“ tud adni a magyar kultúrából, történelemből — anélkül, hogy megzavarnánk szórakozásukat. Az sem volna helytelen, ha a Verőce környéki mű. veiődési csoportok meglátogatnák a tábor 1külföldi lakóit és dalainkból, táncainkból bemutatót tartanának. Akkor még több élménnyel gazdagodva utaznának haza Nógrádverőcéről. i. a külföldi vendégek. Járay Péter Szintétikuslakk-gyár épül a festékbehozatal megszüntetésére A magyar gép és járóműipar készítményei már sok országban arattak sikert. A megrendelők elismerései nyilatkoznak a gyártmányokról, de hibaként említik, hogy készítményeink festése nem elég tartós. Ezt a jogos panaszt eddig külföldről vásárolt festékkel orvosoltuk. Természetesen így jelentősen megnövekedett a termelés költsége. Ezért a nehézvegyipar vezetői elhatározták, hogy korszerű lakkfesték-gyárat építenek, ahol tartósabb és minden igényt kielégítő úgynevezett szintetikus lakkot gyártanak majd. A Budapesten felépülő j gyár terveit hamarosan elké- j szítik. Az építkezéshez a jövő | évben látnak hozzá. Ha a gyár j megkezdi termelését, felesle- j gessé válik a festékek behoza- i tala. i Nagy István válogatja a gyönyörű paprikát és paradicsomot a földművesszövetkezet boltja előtt Paprika- és paradicsomvásár Piliscsabán Nincs öröm az ürömi tsz-ben ■— Jaj elvtársak, csak a csép- léseredményről ne kérdezzenek — fogad az ürömi tsz elnöke, Bozsó József elvtárs, amint belépünk az ajtón. — Miért, mi baj van? — A Szentendrei Gépállomás mindent elrontott. Még tavaly velük kötöttünk szerződést a szántásra. Képzeljék, két hónap alatt négy traktorral csak 50 holdat szántottak fel. Faekével is gyorsabban ment volna. A kultivá- torozással is késtek . ; ü — Nem szóltak a lassú munka miatt? — Nem is egyszer. Azonban arra hivatkoztak, hogy rosszak a gépek, kevés az ember, de megígérték, hogy a tél beálltával minden rendbejön. Így hát bíztunk bennük. — És rendbe- jött? — Dehogy kérem. Hiszen ez a baj. Aratáshoz a kombájnt június 26-ára kértük. Kijöttek 30-án. A munkát viszont csak július 1-én kezdték meg. Ez nem is lett volna olyan nagy baj. De kérem 81 holdat 31 napig arattak. Pedig norma szerint 10 óra alatt minimum 12 holdat kellett volna levágni. 150 hold gabona aratására szerződtünk. ilyen lassú munkával talán még most sem lennénk készen. Kénytelenek voltunk aratókat fogadni, ez újabb gondot és kiadást jelentett, nem beszélve arról, hogy a kézierővel levágott gabonát külön csépelteim is kell. A lemaradás az aratásban kapkodást hozott magával, amiből 15 • százalékos sze mveszteségünk adódott. — Aratás óta kötöttek újabb szerződést a Szentendrei Gépállomással? — Még régebbi szerződésünk van. Rendsodrásra, szénabegyűjtésre. Azt is — a megállapodás szerint — augusztus 2-áig be kellett volna fejezni, de még most sincs kész. Kénytelenek leszünk az őszi szántásra egy távolabbi, 50 kilométerre eső gépállomással leszerződni. —• Miért dolgozik ilyen lassan a Szentendrei Gépállomás? — Azért, mert a tsz-munkáikról elvonja a jó gépeket, a munkaerőket, alkalmi fuvarozásokhoz, kő- hordásra. Állítólag ez több pénzt jelent nekik. Komoly hiba! Pénzharácsolás a népgazdaság kárára! Felelőtlenség, mikor az ország gabonájáról, kenyeréről van szó! H. B. L, Hogyan szedjük és szállítsuk az étkezési szőlőt? Napról napra tartósan tűző napsugarak meggyorsították megyénk területén is, különösen a homokos részeken a szőlő érését. Piacainkon már nem ínyencként árusítják a szőlőt, hanem nagyobb meny- nyiségben és viszonyítva elég olcsón kerülhet a dolgozók asztalára. Elérkeztünk oda, hogy most már nemcsak szőlőt keresnek a vásárlók, hanem válogatnak és szép szőlőt is keresnek. Néhány javaslattal szolgálunk arra. hogy miként szedjük a csemegeszőlőt. A csemegeszőlő értékét a tetszetős külső, az íz és zamat mellett annak eltarthatósága és szállításra való alkalmassága szabja meg. Egyes fajták idény előtti érésükkel (primőr) szereztek maguknak hírnevet. Ilyenek: elsősorban megyénk déli járásaiban található Csabagyöngye irsai- olivér, madelaine-angevine, Julius Caesar stb. Ezeknek érése legtöbbször augusztus hóban következik be. A csemegeszőlő ízletessége sok esetben a cukor- és savtartalom megfelelő arányától függ, tehát ez arra figyelmeztet, hogy a jobb ár kedvéért azért ne hamarkodjuk el a szőlő idő előtti szedését. Megjegyezzük, hogy a leszedett szőlőnek utóérése nincs, ezért a szedés idejét' úgy válasszuk meg, hogy a szőlő teljes érésben kerüljön a fogyasztóhoz. A teljes érésben levő szőlőre jellemző, hogy az illat- és zamatanyagok, már kifejlődtek. a savak mennyisége megfogyott és jellegzetes hamvas színe kialakult. £z étkezésre szánt szőlőt csak száraz állapotban szabad szedni. A nedvesen szedett szőlő szállításra kevésbé alkalmas, könnyen befülled és rothadásnak indul. A szedést ne bízzuk akárkire, csak ebben a munkában már járatos könnyűkezű dolgozók végezzék akik meg tudják állapítani a fürtök érettségét és fajtáit. Leghelyesebb a fürtök szedésénél az olló használata, mivel ezzel rázódás- mentesen vághatjuk le száráról a fürtöt. A fürtök fogásánál vigyázzunk arra. hogy a tetszetősséget mutató bogyók hamvassága ép maradjon. Ha a szőlőt nem azonnal szállítjuk, akkor a szedéshez lapos tálcákat vagy kosarakat használjunk, melyekre a szőlőt nyomódásmentesen egysorosán rakhatjuk. Sokkal gazdaságosabb eljárás azonban az, ha a leszedett fürtöket a kiszemelés és válogatás után azonnal a szedés helyén szállítóládákba, illetve rekeszek, be rakjuk. Ilyenkor a kétszeri fogdosás és zúzódás okozta károsodást elkerülhetjük. A csomagolóhelyiségben a szőlőt elszállítási idejéig mindenképpen hűvös helyen tároljuk; Ne mulasszuk el a zsizsiktelenítést! Kevés gazdaember van, aki ne ismerné azt, hogy a borsó, nak és lencsének legközismertebb kártevője a borsózsizsik, illetőleg lencsezsizsik. A bogár a fejlődő hüvelyekre rakja le tojásait, a tojásokból kikelt kukacok a hüvely falát átrágják a fejlődő borsó, illetve lencseszemekbe furakodnak be. Nincs kellemetlenebb esete a gazdasszonynak, amikor étkezésre vásárolt borsója és lencséje között meglátja a lyukas szemeket, Ennek elkerülése végett tette államunk kötelezővé a borsó- és lencsezsizsik elleni védekezést. A borsó-, illetve lencsetermést aratás után legjobb közvetlen, kellően megjelölt zsákokban a legközelebbi állami zsizsik- telenítő telepre szállítani. A zsizsiktelenítő telepen megfelelő fertőtlenítő kamrában szénkéneggel zsizsiktelenítenek. Semmiképpen se kerüljük el a borsó és lencse zsizsikte- lenítését. Még a mag tisztogatása alkalmával összegyűlt rostaaljat is szénkénegeztetni kell, vagy ha ezt nem tesszük, legrövidebb időn belül fel kell takarmányoznunk, vagy megdarálnunk. Nem az unoka, a nagyanya tél. Pedig nem gyáva asszony. Akinek mersze volt ahhoz, hogy zsidó férjét negyvennégyben önként Auschwitzba kísérje, vállalva mindent, mindent, az a hős feleség rettegve ejti ki a „biatorbágyi rém’’ nevét..; — Életben van-e még Matuska’ Különös, vagy talán nem is különös, hogy az egyik áldozat, Simon Lajos postás felesége ugyanezt kérdezte tőlem, és ugyanígy, ilyen féltő pillantással óvta kis unokáját.:; „.Pedig — és ezt kell mindenkinek megértenie — nem Matuskától kell félni! Nem Matuska a rém akit el kell űzni a biatorbágyi éjszakák ál. maiból, hanem azokat, akik őt az emberiségre szabadították! Mert — és ennek a bizonyítása ennek az írásnak a célja — mert a biatorbágyi merénylet nem egy ember gonosz vagy bomlott agyában született meg, hanem egy szörnyű rendszer szülte a gonosztettet, tudatosan kitervelve és terv szerint végrehajtva. Rémmese? Nem az. Minden bizonyíték ezt igazolja. És ezt igazolná, ha ítélőszék elé állítanánk, helyesebben állíthatnánk Horthyt. a főhóhért, Matus- kát, a kivitelező szakembert vagy a három rendőr-gonosztevőt: Hetényi főkapitányt, Schweinitzer tanácsos urat és Hain Pétert. De hol keressem, hol keressük őket. hacsak nem a pokolban? Azt hiszem, pontosan ott kellene kutatnunk utánuk. De ha létezik, ha bűzö- lög, fortyog, kavarog valahol Dante pokla, ugyan hányadik kör hányadik bugyrában fői, fuldoklik, szenvedi földi élete szörnyű büntetését ez a néhány embertelen ember? Talán Dante óta korszerűsítették, gépesítették is az infernőt. Ha így van, akkor egy szaionkocsiban ülve robognak ők az alvilágban, egy pokolbéli viadukt felé, amit ők maguk aknáztak alá:; Igen, tudva tudják, hogy mi felé vágtat velük az alvilági mozdony megállíthatatlanul, mint akkor, 1931. szeptember 12-ről 13-ra virradó éjszaka . száguldott az a másik vonat, amelynek utasait ők ítélték halálra;: i Azután robbanás, zuhanás, sírás, jajveszékelés zúzott csontok, hasadó koponyák, feltépett hasak, kiszakadt szívek borzalma ingerli kacagásra Lucifert, majd újra indul a vonat, ugyanezekkel az utasokkal. És így folytatódik ez az idők végtelenségéig. IX. Szeptember 16. szerda. Az újságok változatlanul az első oldalon foglalkoznak az! óriási világszenzációval. Leipnik Márton kommunista vasesztergályos: „A fordító’’!’’ Csodálatosan gyors és ügyes a magyar rendőrség! Három nap sem telt el a katasztrófa óta és máris fonják a hurkot a merénylő nyaka köré! Név szerint ismerik a bűnöst — igaz, hogy sejtelmük 6incs, hol találhatják. Hogy. hogyan leplezték le? Egyszerű és mégis zseniális módszerrel. Az ismert levél, a helyszínen talált bizonyíték vezetett nyomra. A rendőrség fáradtságot nem ismerő nyomozói elővették az úgynevezett kommunista irattárt, sorra vettek minden egyes ott található levelet, kézírást, bejelentőlapot, és a rengeteg iromány között leltek egy, a levélhez hasonló kézírásra. Sőt, a magyar rendőrség (természetesen a Horthy-féle apparátusról beszélek) hitt az okkult tudományokban, például a szellemidézésben vagy a béljóslásban, mert másképpen honnan is tudhatnák, amit ezen a napon nagy betűkkel hírül adtak: KÜLFÖLDI KOMMUNISTA KÖZPONT GONDOLTA ED A POKOLI BŰNCSELEKMÉNYT! Leipnik Mártonról pedig egész regényeket közölnek, és fényképet is természetesen. „A rendőrség fanatikus kommunistának ismeri — írják a lapok — aki mindenre kapható ... Külföldre szökött.., Országos körözés ,. Azután még egy hír: „Temesváron Nagy Hugó ismert kommunista lakásán rádió adó-vevő készüléket találtak. Letartóztatták.” Igaz, vannak más lapok is, más hírekkel. Az .Arbeiter Zeitung” például ezeket írja: „A merénylet célja a munkanélküliek és a kommunisták elleni izgatás.” Mert „véletlenül’’ éppen ez időben fojtogatta a válság Magyarországot és az ?gész világot. „Véletlenül’ éppen ez időben söpörtek utcát az állástalan diplomások, és bonyolítottak le olyan forgalmat a népkonyhák, mint ma a népszerű szórakozóhelyek, sőt, talán még annál is nagyobbat. „Véletlenül” éppen ez időben váltak ezrek és tízezrek munkanélküliekké, és terjedt éppen ezért futótűzként a szocializmus igéje. Véletlenül; X. Matuska Szilveszter tehát reggelizik. Most már nem a pirospettyes bögréből kanalazza be a kávét, már nem Márkus néni foszlós kalácsát rági- csálja hozzá ::: Nem ;:, Matuska Szilveszter részvény- társasági igazgató, háztulajdonos úr Bécsben költi el sze« rény reggelijét;:: És reggelizik Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága is, talán testőrbárdokkal kavarták meg a csokoládéját, reggelizik Hetényi rendőrkapitány. Schweinitzer és Hain Péter is, megelégedetten csámcsogva a reggeli lapok kifogástalanul kommunistaellenes kirohanásain;.: A munkások közül viszont sokan, nagyon sokan nem reg. geliznek. Egyrészt, mert nem telik reggelire; másrészt ha telne is, takarékoskodni kell, hogy legyen miből a családnak legalább rántottleves-ebédre való, amikor ők a reggeliző urak jóvoltából lebuknak:;: Mert most (ez a most ismét 1931 szeptemberét jelenti) van szürete a lebukásoknak: A gyümölcs megérett: „Több kommunistagyanús embert kisértek be a politikai ügyosztályra és ott megkezdték vallatásukat’’ ■— írja a Pesti Hírlap szeptember 17-éru És az emberek — akárcsak a biatorbágyi katasztrófa hí- rüladásának napján — ismét vérző tagoktól, törő csontok roppanásától, ficamodó izüle. tek reccsenésétől riadnak. A kommunisták „vallatása” ugyanis ezt jelenti: Ezt jelentik 17-én. És 18-án? „Még mindig visznek be a főkapitányság politikai osztályára kommunista érzelmű embereket... kihallgatás végett.“ És 19-én? „Nyomozás indult a' tatabányai bányászok között:. És 20-án? (Folytatjuk.)
