Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-23 / 97. szám
4 k/Cirlap 1957. AUGUSZTUS 23. PÉNTEK Mikor kerülnek a mozik a helyi tanácsok kezelésébe ? Az elmúlt hetekben igen sok községi vezető fordult szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel: mikor váltsa valóra a megyei tanács azt az ígéretét, hogy a községi mozikat a helyi tanácsóik kezelésébe adják át. Ezért lapunk munkatársa felkereste Gere Géza elvtársat, a megyei tanács közművelésügyi csoportjának vezetőjét, hogy tőle kérjen feleletet a kérdés1— Valóban van egy olyan minisztertanácsi határozat, amely kimondja a különböző vállalatok decentralizálását. Ebből kiindulva az elmúlt esztendőben mi is megkezdtük a moziknak a helyi tanácsok kezelésébe történő átadásának előkészítését. A közbejött októberi események azonban ezt a munkát megzavarták. így nem tudtuk kellőképpen előkészíteni a dolgot sem gazdasági, sem műszaki vonalon. A véleményünk azonban továbbra is az, hogy a mozik „ községi tanácsaik kezelésébe kerüljenek. amint sikerül ennék előfeltételeit megteremteni. Milyen akadálya van a mozik azonnali átadásának ? ■— Megyénkben százötven- bárom mozi működik állami kezelésben. Ebből hét kiskörzeti és egy vándormozi. amelyek harmincegy község filmvetítését látják eL A baj ott kezdődik, hogy a 153 mozi közül csak 65 dolgozik nyereséggel, a többi ráfizetéssel dolgozik. Amíg a mozik egy- kézben vannak, a 65 mozi nyeresége fedezi a többi 88 mozi ráfizetését. Ha azonban most — előkészítés nélkül — leadnánk a mozikat a községi tanácsoknak, különös helyzet állna elő. Hatvanöt község bizonyos nyereséghez jutna, amelyből nagyobb mértékben tudná fedezni szociális és kulturális költségeit. De a többi 88 helyen nem tudnák miből fedezni a ráfizetéseket, s ez előbb-utóbb oda vezetne, hogy becsuknák a mozikat. Ugyanakkor ez azt is jelentené, hogy a hét kiskörzeti és az egy vándormozit is meg kellene szüntetni, mert ezek évi ráfizetése mintegy 180 000 forint, amit a helyi szervek semmikép sem tudnának kifizetni, s így harmincegy községben nem lenne filmeiőadás. Mikorra várható változás ? ■— Ä megyei tanács végrehajtó bizottsága ez év júliusában tárgyalta a mozik helyi tanácsi kezelésbe adásának lehetőségeit. A tárgyalás alapján határozatilag utasította a művelődésügyi osztályt és a mozgóképüzemi vállalatot, hogy az elkövetkező fél esztendőben szüntessék meg az említett 88 mozinál a ráfizetést. Amennyiben ezek a ráfizetések az esztendő végére megszűnnek, a megyei tanács újra megvizsgálja az átadás lehetőségeit; Azóta a művelődésügyi osztály a vállalattal egyetértésben dolgozik a határozat végrehajtásán. A ráfizetéseket többféle módon akarjuk megszüntetni. így például az ülőhelyek szaporításával, a mozik berendezéseinek korsze. rűsítésével. Hogy nem mondtunk le a mozik átadásáról, bizonyítja az a tény is, hogy /július elsején a monori mozit kísérletképpen átadtuk a községi tanácsnak, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk ezen a területen. ízelítő a téli áruellátásból | Csütörtökön délelőtt a Sza- : badság Állami Áruház vezetői ! sajtótájékoztatón ismertették 1 az áruház téli felkészülését, i Elmondották, hogy már most, I augusztus közepén, jelentős | mennyiségű téli ruházati cik- ! kel rendelkeznek. Többezer férfi-, női- és gyermektélikabát van raktáron, ezenkívül mintegy 30 000 pár cipő, több mint ! ötezer női és gyermek téli j fehérnemű, százezer méter pa- j műt- és gyapjúszövet és sokezer pár nylon harisnya várja már a közeli napokban a vá- ; sárlókat. i Felkészülnek a várható na- ; gyobb forgalom lebonyolítására : is, rövidesen új osztályokat! j rendeznek be. Az őszi idényt I új helyiségükben nagyszabású ' rádió- és televíziós-kiállítással I szeptember 15-én nyitják. Meg- | kezdi munkáját a házivarrónő- ; szolgálat és a férfi-női fehér- ! nemű mérték szerinti részleg, j Októberben bevezetik a tele- I fonszolgálatot is: felvilágosítást adnak az érdeklődőknek, milyen cikkek vannak, vagy érkeznek az áruházba. Havonta rendszeresen divatbemutatót tartanak és újításként a bemutató után a modelleket árusítják is. Ezzel egy id őben megszervezik a divat-tanácsadást. A magyar, francia és bécsi divaton kívül még számos ország divatirányzatáról tájékoztatják a vásárlókat. Ugyancsak a divathoz tartozik egy másik újítás: a női készruha—osztályon vitrinben alkalmakként csak azokat a szöveteket állítják ki. amelyek divatosak. Árjegyzéket jelentetnek meg, s ez mindazokat a cikkeket feltünteti, amelyek kaphatók az áruházban. Női vásárlók kívánságára kalapszalont nyitnak, ahol belvárosi mnőségben, de lényegesen olcsóbb árakon készítik a kalapújdonságokat. PERBÁLI VÉLEMÉNY - A KERESKEDELMI IRODÁRÓL tályúként“. Úgy látszik, a Terményforgalmi Vállalat megijedt és kedvező választ adott Az eset igen felháborította a perbáliakat, annál is inkább, mert a Terményforgalmi Vál- j lalat mindkét választáviratán ! ott állott á kereskedelmi iroda I | megbízottjának az aláírása is. A megbízott tehát ezek szerint automatikusan aláírta az árpa harmad-, végül az elsőosztályú minősítését is. Belenyugodott, hogy a gazdaságot egy-egy mázsa árpánál 45 forint károsodás érje. Ezek után többé-kevésbé érthető, hogy a perbáliak a terményfelvásárlásra még nem adtak megbízást a kereskedelmi irodának. De ez a íőagronómus szerint még a kisebb bökkenő. A nagyobb az állatértékesítésnél mutatkozik. Tételezzük fel. hogy a perbáliak leszállítanak 20 darab — saját minősítésük szerint — első osztályú, extra minőségű vágó marhát, az állatforgalmi ceglédi telepére. Fuvarköltség 1000—1500 forint körül van. A szállítási idő átadásig több mint félnap. Az utiapadó hivatalosan hat százalék, de ha a vágóállat Cegléden kerül Milyen ütemben folyik a mozik korszerűsítése ? —* Az elmúlt esztendőben fejeztük be a vecsési mozi felújításának munkálatait, mint. egy egymillió forint költséggel. Ebben az esztendőben is számos mozi tatarozási és korszerűsítési munkálatai foly. nak. így például csak a ceglédi mozi felújítására közel 700 000 forintot fordítunk. Ezen kívül 540 000 forintos beruházással újjáépítjük a dunaharaszti mozit. 145 000 forintot költünk az üllői mozira, 55 000 az érdi, 25 000 a szigetszentmiiklósi, 16 000 a kistarcsaí és 15 000 a tárnoki mozi felújítási munkálataira. Két szerencsés a Csepel Autógyárban A Lotto 22. játékhetén két négytalálatos lottó-szelvény is akadt a Csepel Autógyárban, amelyek egyenként 57 000 forintot nyertek. A négytalálatos szelvények boldog tulajdonosai Varga Zsuzsa, valamint Kaltenekker Károly és Németh János, akik „társbérletben” közösen lottóztak. Korai, felelőtlen dolog lenne ítéletet mondani a Mező- gazdasági Kereskedelmi Iroda létjogosultsága és működése felett, hiszen alig néhány hónapos múlttá tekinthet visz- sza, kezdeti erővel, gyakorlatlan apparátussal. A visszhang azonban — | amit az iroda munkássága már eddig is kiváltott — szükségessé teszi, hogy szóljunk róla még most, a kezdet-kezdetén, hogy elejét lehessen venni a későbbi nagyobb hibáknak. Az állami gazdaságok vezetőit először is gondolkodóba ejti: vajon az eladó vagy a felvásárló érdekeit képviseli-e a kereskedelmi iroda? Talán alárendelt vagy mindkét fél feletti jogokkal rendelkezik-e? Miért kellene ezt tisztázni? A perbáli gazdaság főagro- nómusa, Éliás Tibor mondja el: sörárpát akartak szállítani — első osztályút a Pest megyei Terményforgalmi Vállalatnak. Mintát küldtek, majd megérkezett a válasz: „Harmadosztályúként átveszem“. A gazdaság szerencsére nem „értékelte át“ az árpát, e helyett erélyes hangú felszólításban kérte: vegyék át „első oszSzáll cl hinta A z imént még SL a körhinta mámoritó szédületé ölelte őket körül. A fiú olykor magához rántotta az előtte röppenő hintán a lányt, s úgy szálltak kéz a kézben a tarka vásári nép fölött. Most újra itt állnak a földön. A lány kissé kávái ygó fejjel, arca rózsás pírban égve, a fiú nevetve s gondosan őrizve a tenyerébe rejtett kicsiny kezet, — Akarsz-e még? — int fejével a körhinta jelé, de látszik rajta, hogy indulna már. A szeme sarkával a mézeslta- lácsos sátrát méricskéli. A lány eltűnődik. Menne meg maradna is. Csábító ott fenn szállni a légben, de csalogató a mézeskalács szív is apró tükröcské- vel ott a leözepén. Hiába, nehéz választani. önző az ember, ha két jó is kínálja egyszerre magát. — Várj — találja fel végül is a fiú magát, s diszkói, mintha csak űzné valaki. Mielőtt a lány ocsúdhatna, újra ott áll előtte, s eléje tartja a rózsás szívet, nézné meg magát benne. A lány riadt és tétovázó egyszerre, nyúlna is a szív után, meg az mérésre, így már nem hat, de legalább 10 százalék is lesz az útiapadó. Ráadásul az állatfor- galrni vállalat éppen az apadás következtében csak másod- osztályúként hajlandó átvenni az árut. Mit tehet ilyen esetben a gazdaság? Hozza vissza az állatokat? Hiszen egy hónap is beletelhet, amíg helyrehozhatja az úton eltörődött, megbolygatott állatokat és így a ráfizetés már messze túlnőtt a másfélezer forintos fuvarköltségen. Arra kényszerül tehát, hogy bármi veszteséggel is átadja az árut olyan minőségben. ahogy azt az állatforgal- mi megállapítja. És itt ilyenformán nincs nagy szerepe e kereskedelmi irodának, még akkor sem. ha egyébként harcias védelmezője a gazdaságok érdekeinek. Mit javasolnak a perbáliak? A kereslet-kínálat felkutatásában az irodának nagy szere, pe lehet. Helyes, hogy köti a szerződéseket, de — mint a fenti oélda bizonyítja — az áru már jobb, ha a gazdaság adja át és pedig saját területén. így eladó és vásárló viszonylag egyenjogú félként tárgyalhat s ha nem tudnak megegyezésre jutni, még nincs kiadás és még nincs kényszerhelyzetben senki. Javasolják ezentúl, hogy a ( kereskedelmi iroda minden nagyobb gabonafelvásárló telepen tartson egy-egy megbízottat, amelyik kapcsolatban áll a körzethez tartozó gazdaságokkal ismeri a piacot s az eladót éppúgy, mint a felvásárló vállalatot. Kérdezik végül, hogy vajon szükséges-e az a feleslegesnek látszó gyakorlat, hogy az iroda által átadott termékek árát előbb az iroda inkasszálja s ennek következtében a pénz csak négy-ötnapos késéssel jut a gazdasághoz. Természetesen azt Éliás fő- agronómu« is tudja, hogy az újonnan szervezett kereskedelmi irodától még nem lehet várni ..olajozott” sima munkát, de a jelekből ítélve aggályai vannak s legjobb ezeket a kezdet kezdetén orvosolni. Lehetséges, hogy más gazdaságok ellenkező véleményt tudnának mondani az irodáról vagy éppen más jobb úton látják az iroda működésének megjavítását. Szívesen helyt adunk más véleményeknek is. Amiről nem tudtak és nem tudnak még ma sem, az a merénylet után majd 26 esztendővel derül ki egy tiszta kis biatorbágyi konyhában. VII; Márkus Miksáné konyhájában vagyunk/ Az idős asszony ölében kis unokája nyújtózkodik, figyel, de keveset ért mindabból, amit hall; Nem csoda, amikor az események történtek, édesanyja lehetett olyan idős, mint most ő. Márkus Miksáné beszél: •— Akkoriban az öcsém is Pálunk lakott, legényember volt. de éppen nem tartózkodott itthon, a vendéglőben volt. Mi a telepes rádiót hallgattuk, emlékszem, a N:áni-t játszották i;« Éppen leoltottuk a lámpát, mikor hallottuk a robbanást (Márkusék háza közel van a vasútállomáshoz, a viadukthoz is):; — Nem tudtuk, mi lehet. Egyszercsak lélekszakadva rohan az öcsém: „Miklós, szaladjunk! Leesett a vonat! Leszakadt a híd!” — Esős idő volt, szidták is a búcsú miatt, mert búcsú volt aznap a faluban, az uram csak nadrágot meg bőrkabátot húzott a hálóingre, aztán szaladt. Az országút felé mentek, és az első. akivel találkoztak, Matuská volt. Mesélte az uram. hogy börberi felöltőjének két sarkát felhajtotta és a zsebébe tűrte, hogy ne legyen lucskos. Rögtön újságolta az uramnak: , „Leestem a vonattal”; „Semmi : baja?” — kérdezte az uram, „Semmi!” — Hajnal felé aztán eszébe jutott az én uramnak, hogy az az ember, akivel találkozott, azt mondta, hogy az első kocsival utazott. Abban a kocsiban pedig Tolna megyei bányászasszonyok ültek, a férjeik után indultak Belgiumba — aztán megérkeztek a halálba .;. No, de hogy-hogy ennek az embernek semmi baja sem lett. ép bőrrel megúszta? — Reggel aztán elment ismét a férjem, és visszatért ezzel a férfival. „Nézd, vendéget hoztam” — mondta. „Mariska úr, Bécsből. Szerencsésen megúszta, nem történt semmi baja.” — Mondom, búcsú volt, akadt sütemény a háznál, a pettyes bögrémben kávét adtam neki, aztán kérte, hadd borotválkozzék meg. Le volt tépve az inge ujja. mind a kettő; Gondoltam, keresek neki gallért, akkoriban rá» gombolós gallért viseltek az emberek. De az uramnak negyvenes nyaka volt, neki meg negyvenkettes. így a gallér nem volt néki jó, de egy zsebkendőmet magával vitte. — Nem kértük, de igazolványt is mutatott. Részvény- társasági igazgató... Kőbányája van ;.. Bérháza van... Hát jó.. Hát csak mosakodjék — mondtam neki, a férjem meg kapacitálta, hogy ne csak amúgy macska módra tisztálkodjék, hanem vegye le az ingét. — Kihívtam, mondtam is az uramnak: ne macerálja már a vendégét. — De az leintett: „Csak hagyj, tudom én. mit csinálok!” Neki már rögtön akkor gyanús volt ez a Ma- tuska Szilveszter.;; — Aztán látom, hogy míg az ott benn mosdik. addig az én uram kutat a kabátja zsebében. Fiát megint rászóltam: Nem szégyelled magad, mit keresel te ennek a szegény embernek a zsebében?! — Hát az uram egyszerre csak kihalászik a kabátból egy ruhakefét, megmutatja, é* visszateszi. Alkkor még nem tudtam, mit is akar azzal a keféivel. Később már megértettem... — Reggel felé aztán elment a Matuska a kocsmába. Ott iddogált Tóth raktárnak, Barabás Béla, a csapos és egy Bicskei nevezetű pályamérnök, meg még két ember. Kértek egy hatodik poharat is a Matuskátök. Az odaült hozzájuk és sírni kezdett, hogy micsoda baj érhette volna, akkor pedig árván maradt volna a kislánya, ráadásul elveszett a bőröndje is, kétszáz pengőjével Ezt már előbb is mondta a viaduktnál, mikor az uram elhívta hozzánk. — Vigasztalták. Az uram is ott volt, csitította. „Ne búsuljon, fő, hogy életben maradt ..; De lehet, hogy a kára is megtérül, ha biztosítva volt. Mutassa csak a jegyét!’’ Megnézte az én uram a jegyet, de nem volt rajta bélyeg. így hát nem kérhette a pénzt a Matuska a vasfűtől. De az én uram azt is észrevette ám, hogy azt a vasúti jegyet nem 12-én, hanem 11-én bélyegezték le, tehát Matuska nem ezzel a vonattal, hanem az előző tűz. pvrnl utazott. — így aztán az én férjem kedden. 15-én felutazott Pestre, bement a Schweinitzerhez, kihallgatást kért, és elmondta, amit tudott. — Először is: ha Matuska az első kocsiban utazott, miért nem sérült meg? Másodszor: ki bolond a ruhake. fét a zsebében hordani, a pénzéi meg a bőröndben tartani? Harmadszor: a letépett ingujjakból készült a pokolgép fojtása. És végül ott volt az előző napon bélyegzett vasúti jegy.,5 — De hiába.: • Schweinitzer azt mondta, hogy Ma- tuskánál minden a legnagyobb rendben van, ez mind téves nyom, hogy Matuska Csantavérröl származik, rendes ember ott ismerik, és különben is, egy detektívjévpJ együtt volt katona. j VIII. Márkusáé, a szorgalmas háziasszony, a remek szakácsnő nem is tudja, honnan tudhatná. hogy az a joviális férfi, akj a terített asztal mellett, a reggeli derengésben a pettyes ibrikből hörpölgeti a kávét, tulajdonképpen kollégája: a magyar politikai élet jól felszerelt boszorkánykonyhájának szakavatott szakácsa. Ha itt ülne most (ez a most 1931; szeptember 13.) Jézus Krisztus, tudom, boldog mosoly fénylene prófétai arcán; Hát hogvne! Ha valaha megfogadták a szavát, akkor most igen;:; „Aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel” — hirdette, és lám. az a Mariska a részvét és szeretet szavaitól körülcirógatva nyeli a kávét, harapja mellé a foszlós kalácsot, és meséli, kifogyhatatlanul meséli szerencsés megmenekedésének mesébe ülő történetét; Mesébe illőt írtam? Az is. Az első szótól az utolsóig mese. Itt ugyan elébevágok történetemnek, de meg kell tennem. el kell árulnom, hogy a pocakosodó, kövérkés arcú férfi robbantotta fel a vonatot. Márkusaiénak most (ez a most már 1957-et jelez), amikor szól róla, iszonyat ül a szemében. — Él-e még? — kérdi, szinte suttogva kérdi, és hozzáteszi. — És ha beszélek, nem lesz ebből egy újabb robbantás? Unokájára néz, aki csendesen pihen, nagyanyja ölébe hajtva figyelő, szép fejét. Fél (Folytatjuk.) Mi a helyzet a mozik átadásával kapcsolatban ? ajkával is közelebb kerül a fiú nevető szájához, mint aki tudja a tisztességet: a szívért szív jár cserébe, azaz hogy ez esetben csók. Csak ne tennének körülöttük any- nyian! Ismét a fiú a kezdeményező. A j tenyerében tartott í kicsiny kezet I gyengéden vonja maga után. S máris újra ott állnak a hintánál. A lány pihegő kebléhez szorítja a rózsás szívet, úgy lendül a hinta magasra vele. S amikor újra ösz- szefogóznak odafenn, már senki sem látja miként csattan a csók. A mézeskalácsszív mindent eltakar.
