Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-22 / 96. szám
4 ■'T/Cirlap 1957. AUGUSZTUS 22. CSÜTÖRTÖK M. T. 29. § C pont A Pest megyei Területi Egyeztető Bizottság a törvényesség megvédéséért Megyei szakemberek a mezőgazdasági tézisekről Hogyan lehetne megszilárdítani a munkafegyelmet a tsz-ekben ? Engedjék meg, hogy leírjam a magam véleményét a termelőszövetkezetek megszilárdításával kapcsolatban. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben az 1953 júniusi Nagy Imre-féle nyilatkozat óta a munkához való viszony egyre romlik. Ezt még tetőzte az 1956-os júliusi határozat, amely szintén foglalkozott a termelőszövetkezetek ügyével. Ha megnézzük közelebbről, hogy miért van kevés munkaerő a termelőszövetkezetekben, különösen nagy munkák idején (aratás, cséplés, növény- ápolás), amikor a legnagyobb szükség lenne a munkaerőre, azt láthatjuk, hogy máshová mennek dolgozni. Még pedig azért, mert a termelőszövetkezetek mintegy 90 százaléka nem tudja biztosítani a folyamatos munkaegység-előlegezést. Több éves tapasztalatom alapján javasolom e kérdés központi megoldását. Ha szükséges, hitel biztosításával is, mert ha egy-egy munkaegységre folyamatosan kéthetente, vagy havonta csak 10 forint készpénzelőlegezést tudnánk biztosítani, akkor egyetlen szövetkezeti tag sem menne el máshová dolgozni, sőt a családtagok is termelőszövetkezetben dolgoznának. A Magyar Szocialista Munkáspárt agrártéziseit, melyek a belterjes gazdálkodásra való áttérést tűzték iki célul, a termelőszövetkezet megszilárdítása mellett, csak úgy tudjuk maradéktalanul végrehajtani, ha nagyobbfokú gépesítés mellett a talajerő biztosításával, a megfelelő kézierőt is biztosítjuk. A fentiekkel a termelőszövetkezetek nagy részét jó gazdaságokká tudnánk fejleszteni, ahol a nagyüzemi mező- gazdaság előnyösségét az egyéni gazdálkodóknak bebizonyíthatnánk. Járásunkban jelenleg 19 mezőgazdasági termelőszövetkezet működik. Ebből csak egy, a mendei Lenin tudott az elmúlt évben rendszeresen munkaegység-előleget adni tagjainak. Ebben a termelőszövetkezetben jó is volt a munkához való viszony. Egyetlen tagja sincs túlelőlegezve, míg a többi termelőszövetkezetben, ahol csak háromnégy havonként adnak valami kevés munkaegységelőleget, ott az élelmesebb tagok túl vannak előlegezve. Ez természetesen a többi tagok rovására történik. Mindez elkerülhető volna, ha a tagokat a fenti módon folyamatosan munkaegységelőleggel látnánk el. Gronszki János ★ Gronszki János javaslatát igen ésszerűnek és célravezetőnek tartjuk. Csupán egy dologban nem értünk egyet, s ezen lehet vitázni. — Talán jó lenne, ha a monori járás 19 termelőszövetkezete közül minél több hozzászólna. Véleményünk ugyanis az, hogy amilyen helyes a rendszeres, havonkénti, mintegy havifize- tésszerű előlegosztás, annyira helytelen volt, hogy az elmúlt években állami hitelekből egészítették ki az egységjárandóságot. Ez a módszer véleményünk szerint nem ösztönöz a nagy teljesítményekre és a termelőszövetkezetek eladósodásához vezet. Ezért inkább megfordítanánk a sorrendet: nem úgy kell és nem is lehet úgy erősíteni a tsz-eket, hogy állami pénzből fizetik a munkaegységet, hanem az a járható út, ha az állam termelési segítségét olyan beruházásokba fektetik (szarvasmarhaállomány, istállók stb.), amelyek gyorsan kamatoznak és a szövetkezet is pénzhez jut s havonta is tud osztani. A havi munkaegységelőleg tehát jó dolog, de azt nem előlegezheti az állam: a szövetkezetnek saját erejéből kell fedeznie. A Munka Törvénykönyve 29. §-ának C pontja így hangzik: ,,Az a dolgozó, ki munkáját ismételten nem végezte el megfelelően, vagy annak ellátására alkalmatlan, elbocsátható.” A Munka Törvénykönyvének ez a fejezete eredetileg kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a vállalatok, vagy gyárak azokat a dolgozóikat bocsáthassák el, akik vagy szabálytalanságok, vagy egyéb okok miatt munkakörüket nem jól töltötték be. Az utóbbi időben azonban egyre több olyan ügy kerül a TEB elé, mely e paragrafusra hivatkozva személyi bosszú, vagy mende-mon- dára alapozva megfosztja a dolgozókat munkalehetőségüktől. — A TEB minden egyes esetben a legszélesebb bizonyítást rendeli el — mondja Bartha Károly elnök — és ha úgy találjuk, hogy a bizonyítás légből kapott tényekre alapul, a dolgozókat visszahelyezi jogaiba. Okulásul elmondok egy pár olyan esetet, amikor becsületes embereket akartak kitenni az utcára, minden esetben a 29. § C pontja alapján. Előveszi az aktákat, lapozunk benne. Bogdányi Lajos ügye, aki az Alagi Központi Kísérleti Üzemben volt portás. A vállalati egyeztető bizottság elbocsátotta állásából, mert — az indokolás szerint — Bogdányi ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki. A TEB-hez került az ügy és itt igen érdekes dolgokat állapítottak meg. Bogdányi Lajos ellen személyi hajsza folyt, melyet szomszédja. Juhász Józsefné indított el. Juhászné azt állította, hogy Bogdányi ellenforradalmi kijelentéseket tett. A kihallgatott tanúk viszont megállapították, hogy a volt alagi párttitkár kérésére kisajátítottak egy 200 négyszögöles gyümölcsöst, melyet a párttitkár anyósa, Juhászné kapott meg használatra. Az ellenforradalom után új VB-titkárt választottak meg Alagon, aki felülvizsgálta az ügyet, megállapította a törvénytelenséget, ez ügyben kihallgatta Bogdányi Lajost, utána pedig a régi tulajdonos visszakapta a gyümölcsösét. Juhászné ezután tette meg a terhelő vallomást Bogdányi ellen és ennek következtében bocsátották el a vállalattól. Az igazgatót is kihallgatták a TEB előtt, aki semmi terhelőt sem tudott mondani, sőt a jelenlegi VB-elnök is úgy nyilatkozott hogy Bogdányi nem vett részt az ellenforradalomban. Ezek után a TEB Bogdá- nyit visszahelyezte állásába. Vagy nézzük csak. mi történt Selmeczi Györggyel? Selmeczi az Öcs a és Vidéke körzeti Földművesszövetkezetnél volt üzletvezető, őt is a 29. § C pontja alapán bocsátották el. A VEB megállapította, hogy Selmeczi árdrágítást követett el, valamint szabálytalanul járt el egy vásárlási visszatérítésnél, melyből kifolyólag a földművesszövetkezetnek 97 forint kára volt. A TEB előtt homlokegyenest ellenkező dolgok derültek ki. Az árdrágítás tényénél a TEB megállapította, hogy ezt a földművesszövetkezet igazgatóságánál egy olyan nő jelentette be, aki Selmeczi egyik elbocsátott alkalmazottjának a rokona. Kiderült, hogy ez a nő 30 forint árút vásárolt, erről a tételről azonban nem volt kideríthető, drágábban vette-e a megengedett árnál. A 97 forintos visszatérítés is szabályos körülmények között jött létre. Az egyik földművesszövetkezeti tag ugyanis az 1956. évre járó visszatérítési igényét határidőn túl nyújtotta be. Selmeczi ezt átvette és továbbította a központba, hogy ott döntsenek a kérdés felől. A 97 forintot nem fizették ki, és így a földművesszövetkeze- tet nem érte kár. Miután ezek a vádak dugába dőltek, az igazgató arra hivatkozott, hogy Selmeczi leltárt hamisított. Az iratok áttanulmányozása után úgy látták, hogy a leltárhamisításhoz Selmeczi- nek semmi köze nincs, ezt Gagyi Béla üzemágas hajtotta végre, aki ellen büntető eljárás is indult. A TEB ezek után természetesen érvénytelenítette az elsőfokú határozatot. A történethez tartozik, hogy a föidművesszövetkezetnek Selmeczi részére ki kellett fizetni 1420 forint olyan, munkabért, melyet nem dolgozott le, mert a TEB és a VEB közötti döntés ideje alatt az üzletvezetőnek ennyi fizetés jár. Ha valaki úgy gondolná, hogy a TEB minden VEB-ha- tározatot megváltoztat, az nagyon téved. Vannak még arcátlan emberek íme Vadai József, a váci Dunai Hajógyár lemezlakatosa egy a sok közül. Vadait azért bocsátották el a 29. § C pontjára hivatkozva, mert aktív részvevője volt az ellenforradalomnak. És Vadai ahelyett, hogy meghúzta volna magát, fellebbezett. A TEB megállapította, hogy Vadai egyik szervezője volt a tüntető felvonulásnak, amely szobor-döntéssel, csillag-leveréssel é® könyvégetéssel végződött; Részt vett a váci rabok kiszabadításában. A TEB természetesen jóváhagyta az elsőfokú határozatot. ((Miért nem indult Vadai ellen büntető eljárás?) Persze nem mindegyik határozat a C pont jegyében fo- gamzik, vannak egyéb pontok is. melyeknél nem tartják be az üzemek a törvényességet; Itt van Nagy Istvánná esete. Nagyné a Ganz Árammérő- gyárban dolgozott és állapotos volt mikor elbocsátották, noha a Munka Törvénykönyve alapján ilyen esetben nem lehet felmondani. A gyár egy hónap múlva rájött, hogy „tévedett”; Nagynét vissza is vették, a közbenső egy hónapi időre nem fizették ki az illetményét; Nagyné a VEB-hez fordult, ahol megállapították, hogy „népgazdasági érdekből helytelen lenne olyan, termelés nélküli illetmény folyósítása mely Nagyné hibájából ered.’’ (?!) Nagyné fellebbezett és a TEB határozott: Nagyné sem. milyen hibát nem követett el, az elbocsátás alkalmával felmutatta terhességi könyvét és szóban is bejelentette terhességét. Emiatt az elbocsátás törvénytelen volt és Nagyné nem büntethető azzal, hogy a törvénytelenül meghozott elbocsátás és visszavétel közötti időben ne kapja meg az illetményét. K. P. BIZTOSÍTVA LÁTOM A JÖVŐT... U smert, ’kitüntetett nép. művészek, kiváló kultúrcsoportok, művészi murikat végző háziipari szövetkezet nőtt fel irányítása mellett. Most a túrái művelődési otthont vezeti Kovács László. Kos- suth-díjas. — Bevezetésül talán csak annyit, hogy amennyire az ember örökös többre vágyása megengedi, elégedett vagyok. — Harminc éve dolgozom a népművelés érdekében, de a munkánkkal való törődést, megbecsülést csak az utóbbi években tapasztaltam. És most nemcsak a magam nevében beszélők. Most kapta meg Tóth L. Mihályné, túrái énekes a népművészet mestere címet. Csak a mi községünkben három év alatt hárman kapták meg ezt a kitüntetést. Azt hiszem, ez is a párt és a kormány politikáját dicséri. — Az én véleményem a párt politikájáról ? Csak néhány hozzám és a munkámhoz közelálló dologról szeretnék beszélni. — Nagyon szép és nagyon emberi dolog, hogy nem a megtévedt embereket. hanem a bűnt üldözzük. Az ellenforradalom alatt nálunk viszonylag csend volt. Két-három részeges alakkal gyűlt meg csak a bajunlk. A parasztokat bizonytalan, kósza ideáikkal nem lehet kimozdítani nyugalmukból. — Mezőgazdasági községben élek, közvetlen kapcsolatban a valósággal. És ez a valóság most megnyugtató. A párt parasztpolitikájára gondolok. A mi középparasztjaink nagyon sokat vártak a Kádár-kormánytól. Türelmet, megértést, a régi hibák megszüntetését és a biztonságos életet. Véleményem, hojy nem csalódtak. Nem fenyegeti az ingadozó, fontolgató embereket a kuláklista és egyéb, a régi helytelen gyakorlatra jellemző hibák. Biztos, jó kezekben érezzük az életünket. — Hogyan látja a jövőnket? — Nagyon biztosnak, nagyon 1 szilárdnak. Anyagilag és erkölcsileg is biztosítva látom a jövőt, hiszen zsákőkban áll a jövő év kenyere, tisztul társadalmi életünk. Hanem én őt dicsérem csak az élet anyját, a munkát. Mindnyájunk kezében van a jövőnk, dolgozni kell érte, hittel, rendíthetetlenül, mindenkinek a maga helyén, legjobb tudása sze- j rint. KOMMUNISTÁK FELROBBANTOTTÁK A BÉCSI GYORSV ON ATOT NÉGY SZEMÉLY- ÉS KÉT POSTAKOCSI A MÉLYBE ZUHANT Ha nem lenne olyan tragikus. f ehlevetnék! Az újság reggel hat-hét órakor már közkézen forgott. A katasztrófa éjjel egy órakor történt. Tehát a megíráshoz és kinyomtatáshoz összesen csak öt-hat óra állt rendelkezésükre. ;; És ez az idő elég volt ahhoz, hogy megállapítsák: a Vonatot a kommunisták robbantották fel! Micsoda boszorkányos ügyeslég! Milyen nyomozózsenik Inűködtek itt, hogy az éjszaka kolétjében. a szerencsétlenség fajszavai közepette, a fogpisz- kálókká tört vasúti kocsik romjaiból így kihámozták a merénylet tetteseit! De olvassuk csak! „Mélységesen megrendítő, páratlan borzalmasságú katasztrófáról, illetően ördögien gonosz merényletről hozott hírt a vasárnapra virradó éjszaka negyed kettő órakor a budapesti Keleti-pályaudvar állomásfő- nöksége. A híradás szerint kommunisták felrobbantották Biatorbágy mellett a Budapestről Bécsbe indult gyorsvonatot. A katasztrófát bűnös merénylet idézte elő...” Azután leírja a lap, hogy ezt a következtetést három tényből vonták le: pokolgépet, gyújtózsinórt és egy levelet találtak a felrobbantott sínek mentén. És tekintve, hogy a 1 pokolgép és a gyújtózsinór különböző országokból származott. különböző gyártmányú volt, tehát nyilvánvaló, hogy nemzetközi kommunista banda követte el a rémtettet. Erre mutat a lap szerint a levél is. A levelet szó szerint közli: „Ha a kapitalisták nem adnak kenyeret, szerzünk majd másképp.” V. Pecsenyesütés, politikai pecsenyesütés huszonhárom halott és egy sereg jajongó sebesült árnyékában! Mert ez a „bravúrosan gyors” nyomozás ürügyet szolgáltatott nemcsak nálunk, hanem egész Közép-Eürópában a korszerű boszorkányüldözésre a kommunizmus fenyegető j rémének elfojtására. Ez még rendben is lenne. Érthető, ha egy válsággal vívódó, saját gyengeségeivel küszködő fasiszta ország vezetőkörei el akarják terelni a kenyértelenségről, a nyomorról és nem utolsósorban a kenyértelenség és nyomor egyetlen orvosságáról, a szocializmusról a nép figyelmét, és erre felhasználnak minden lehetőséget, még az ilyen véres katasztrófákat is. De vajon Biatorbágynál csak ez történt? Forgassuk csak tovább az újságok megsárgult lapjait! VI. A Pesti Hírlap következő száma kedden jelent meg, 15- én. Részletek a cikkekből: „Ennek a pokolgépnek a gyújtózsinórja külföldre (nyilvánvalóan a Szovjetunióra céloz a szerkesztő! Szerk. megjegyzése) vezet! ...” Itt ad számot a lap arról, hogy húsznál több a merénylet áldozatainak a száma, többek között Simon Lajos bia- torbágyi postás és Pintér Lajos ugyancsak biatorbágyi munkás..: A lap már képeket is közöl a katasztrófáról. Bemutatja a lezuhant vonatot és a sc,k közül egy meg- menekedett áldozatot: Matuska Szilveszter részvénytársasági igazgatót, magyar állampolgár bécsi lakost. Nézem a képen a merénylet szerencsés „áldozatát”, Matus- kát. Pufók arc, szelíd vonások, ahogyan mondani szokás: rárajzolódott a jólét, a gondtalan élet ; ; ; Szegény;;: Milyen tortúrán kellett és kell átesnie! A katasztrófa, azután most ez a kellemetlen kihallgatás! Faragatlan csendőrök, nyomozók, újságírók veszik körül, lélegzeni se hagyják, még szerencse, hogy Schweinitzer rendőrkapitány kiszabadítja kellemetlen helyzetéből, elhessegeti a tapintatlan érdeklődőket akik vasúti jegyét és bőröndjeit firtatják, és ő maga beszél vele négyszemközt, úgy, ahogyan az egy ilven ismert pénzembert megillet ; : ; Azután itt van egy levél fényképe is, a levélé, amit a robbanás helyétől 50 méterre leltek az éj sötétjében a kandurszemű nyomozók. A levél szövege két nap alatt „kissé” megváltozott. Megszaporodtak a betűk, a' mondatok; értelmesebbé vált ez a levél, szemmelláthatóan fejlődött és most már határozottabb is. határozottabban a kommunistákra vall terhelőén, íme: „Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük ~ kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi barátaink mindenütt ott vannak. Nincs munkaalkalom, hát majd mi csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek, a benzin nem fogy el. Fordító” Hát igen. Ez a levél. Még jó, hogy leplezetten ír. benzint jelez, ahelyett, hogy gyújtózsinórt és pokolgépet írna! Ezt nevezik virágnyelvnek! Ügy látszik, nem akarták a nemzetiközi kommunisták gyanússá tenni magukat ezzel a levéllek És az aláírás, a „Fordítói’ se érthető az avatatlanok számára ;.; Mert ki gondolná, hogy például oroszból fordít ez a ravasz fordító?! Ez ugyebár nem volt odaírva?! Hetényi főkapitány, Schweinitzer és Hain Péter kellett ahhoz, hogy erre rájöjjön a Világ,:: És a lap most már részletesen kikiabálja a titokzatos nemzetközi pokolgép összetételét is: „A pokolgép töltése és gyutacsa, valamint gyújtózsinórja német gyártmány, a gyújtó és a villamos elem pedig lengyel és angol eredetű. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a merényletet is egy nemzetközi kommunista banda követte el..." Már meg is vannak a gyanúsítottak: négyen. Közöttük egv biai villanyszerelő és két másik biai lakos. Sőt, „az izgatás és lázítás megelőzéséről ugyancsak gondoskodás történt” .;: Bevezették a statáriumot! Az e napon megjelenő angol, francia és más lapok ugyancsak közlik: a biatorbágyi robbantás nemzetközi kommunista bűnszövetkezet műve. Az elvetett gyilkos gyommag termése érik ;; Minderről — a szép számmal megjelenő magyar lapokból, sajtóügynökségektől — tudomást szerez az egész világ. (Folytatjuk.)