Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-22 / 96. szám
2 "\K irlap 1957. AUGUSZTUS 22. CSÜTÖRTÖK * (Folytatás az első oldalról) de amit megtermelt, az semmi szín alatt nem az övé. Ez a népi hatalom persze olyan, hogy bizonyos embereket megbüntet, más embereket korlátok között tart. De ez elkerülhetetlen. A hatalom mindig hatalom volt és az lesz a jövőben is. Jelenleg a világ olyan, hogy kétféle hatalom van. Az egyik, ahol kevés kiváltságos tartja félelemben és rettegésben a népet és veti börtönbe a kommunistákat és a békeharcosokat. Ilyen a sokat feldicsért nyugati hatalom, még akkor is, ha demokráciának nevezik. És van egy másik hatalom, ahol a grófok, a nagybirtokosok & a nagytőkések ágenseit csukják be egy kicsit börtönbe, hogy kijózanodjanak. Éneikül a hataA mi rendszerünket persze támadják. De miért támadják? Azért, mert népi rendszer. A nyugati imperialisták rádióikat, újságjaikat telekiabálják azzal, hogy a Kádár-kormány kegyetlen. De itt nem valami erkölcsi dologról van szó. Ha mi történetesen a tőkések kormánya lennénk, biztosan azt követelnék, hogy vérözönt csináljunk. Az idősebbek emlékezhetnek 1919-re. Annak a vége az lett, hogy ezerszámra legyilkolták a nép legjobbjait, tízezer számra elűzték őket. Mintegy kilencvenezer ember menekült ki az országból — nem szökött, mint a mostani disszidensek — hanem menekült; Horthyék — magával Horthyval az élen — gyilkolták és csonkították a népet, mégsem volt szó semmiféle tiltakozásról, ellenkezőleg, még biztatták őket, hogy minél radikálisabb munkát végezzenek. Mos pedig panaszkodnak, hogy mi kegyetlenek vagyunk; Mi nem vagyunk kegyetlenek, de nem tűrjük többé, hogy kést fenegessenek a nép ellen, hogy a kést a népi hatalom hátába döfjék. Van az imperialistáknak a Tni rendszerünkkel másféle bajuk is. Azt mondják nem jó ez a rendszer, hiszen náluk lehet az üzletekben ezt meg azt kapni, ami Magyarországon az üzletekben még nincs. Ez igaz; Nyugodtan kijelentem, hogy Ausztriában több nylon kombiné kapható, mint Magyarországon. Az is valószínű, hogy jégszekrényből is többet árusítanak, s még van néhány fajta cikk, amelyből ők többet tudnak adni. Ez baj. Nekünk dolgoznunk kell és fogunk is dolgozni, s nálunk még nylon kombiné is több lesz, mint náluk. Tudni kell azonban azt, hogy ugyanezekben az országokban több dobra vert és tönkre ment paraszt van, több munkanélküli munkás van, több olyan mérnökember van, aki villamoskalauzi állásra pályázik, mint a mi rendszerünkben. És ha csak annyit is tudtunk elérni a tizenkét év alatt, mint amit elértünk, annyit, hogy a dolgozó ember létbizonytalansága megszűnt, hogy fedél van az emberek feje fölött, hogy kenyér van a gyermekek kezében, hogy ruha van az embereken és hogy Magyar- országon minden dolgozó, em— Lehet vitatni, hogy a régi tsz-fejlesztésben mennyi volt a helyes, meggyőző munka eredménye, a meggyőződés és mennyi volt a nyomásra született eredmény. A termelőszövetkezetek helytálltak, a saját erejükkel álltak helyt. Mert nem volt nyomás, hogy „tarts ki a szövetkezet mellett“’, de volt ellenkező nyomás, hogy „hagyd ott a szövetkezetét“*. Semmiféle olyan adminisztráció nem működött, amit sokszor joggal bírálnak, viszont működött az ellenforradalmi presszió, s hogy ennek ellenére az elvtársak helytálltak — ez mutatja, hogy a szocializmus gyökeret vert a magyar faluban, s hogy többé senki sem tudja kipusztítani. Mert ezek az elvtársak saját erejükből álltak helyt és tartottak ki a Szövetkezet mellett. Mivel a dolgozó nép, a műn- kásság és a parasztság alaplom nélkül nem lehet a dolgozó embereknek szabad élete. Ez a hatalom a párt és a munkásosztály vezetésével született, csak így jöhetett létre és fennállását, erejét' a munkás-paraszt szövetség adja. A mi állami rendünk alapja a munkás-paraszt szövetség, s mi úgy gondoljuk, hogy a becsületes és tisztességes érzésű értelmiségi dolgozó a néppel tart. A mi alkotmányunk kimondja: Magyarország — Nép- köztársaság; a Magyar Nép- köztársaság a munkások és a parasztok állama, s a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. Ez a dolog lényege. Amíg ez az alkotmány érvényben van, addig a népnek van jelene és jövője. Ha ez az alkotmány veszélybe kerül, akkor veszélybe kerül a nép élete és jövője is. bernek nevezheti magát — akikor azt mondjuk: a mi rendszerünk százszor jobb, mint az övék. Azt a jót, ami esetleg ott még van, nem fogjuk szégyelleni átvenni tőlük. De ami nem jó, amitől annyi száz év kínja és gyötrelme után végleg megszabadult a magyar nép, azt mi soha többé vissza nem kívánjuk. Októberben — mint ismeretes —, meg akarták semmisíteni a pártot, mint ennek a rendszernek politikai vezető erejét, likvidálni akarták az Elnöki Tanácsot, az ország- gyűlést. a helyi tanácsokat, egyszóval a népi hatalom minden szervét, és helyettük be akarták vinni a hatalomba a burzsoá pártokat', s valamiféle burzsoá rendszert kiépíteni: visszaadni az uraknak azt, ami régen az övék volt. Az ellenforradalom Magyar- országon nem győzött, de októberben, helyenként néhány napig szabadon garázdálkodott. Ezalatt megmutatta igazi arcát, s azok az emberek, akik ezekben a napokban a parlamentben olyan javaslattal jelentkeztek, hogy a száz munkást foglalkoztató gyárakat vissza kellene adni a régi tulajdonosoknak, vagy az útban levő Nagy Ferenc, aki az ötszáz holdas birtoktípus híve — még csak az első fecskék voltak. Mindszenty már azt mondotta hogy az egyháznak haladéktalanul mindent visz- sza kell kapnia. Persze, ha az ember mindenre gondol, akkor arra a több mint kilencszáz- ezer hold földre is gondol, amelyen már tizenkét esztendeje nyugodt lelkiismerettel szántanak magyar parasztemberek, köztük hívő katolikusok is. És nem érzik, hogy ebben lelkiismereti hiba volna, mert úgy gondolják, hogy a föld az övék. Ez a Mindszenty, aki nagyon sokat ártott' a magyar népnek, s szeretett volna még többet ártani, olyan ügyetlenségeket követett el, hogy akarata ellenére is segített nekünk. Azokban a zavaros napokban, amikor Mindszenty megszólalt a rádióban, úgy hatottak szavai, mint egy kijózanító előadás. Amit ő magyarázott, abból tíz- és tízezer ember, aki addig nem értette, miről van szó, rögtön megértett mindent; vető tömegei a népi hatalom hívei, a dolgozó tömegek nagy többsége helyeselte a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását, helyeselte, hogy segítséget kértünk a szövetségesünktől, a Szovjetuniótól és támogatják a kormány tevékenységét. Ennek a munkának és a dolgozó nép támogatásának köszönhetők azok az eredmények, amelyek igazolják, hogy a párt politikája, a kormány politikája helyes volt és a dolgozó nép nagy részének az egyetértésével találkozik. Milyen eredmények voltak ezek? Hazánk törvényes alkotmányos rendjét helyreállítottuk és — ezt nyugodtan mondhatjuk — ma, augusztus 20-án, amikor a Magyar Népköztársaságot ünnepeljük, ez a népköztársaság erősebb, mint egy évvel ezelőtt volt. A támadás nem gyengítette, hanem erősítette népköztársaságunkat, az egyetértés és a szilárdság a párton belül is, a munkásosztályon belül is, a parasztságon belül is a múlt évi helyzethez képest erősödött és növekedett. Vannak eredmények a gazdasági élet területén is. A helyzet rendeződésének, az állam és a népgazdaság rendbejövetelének sok másfajta fontos jele is van. Ebben az évben a második negyedévi adófizetési kötelezettséget 109 százalékra teljesítették az adófizető polgárok. A pénzünk szilárd, s ennek van egy nagyon fontos mutatója. Az októberi zavaros napokban és novemberben 520 millió forintot vettek ki a bankokból azok az emberek, akiknek takarékbetétjük volt. Ez hatalmas összeg, s ez azt mutatta: féltek attól, hogy mi lesz a pénzzel. Azóta a takarékbetétekre 534 millió forintot fizettek be újból és most a takarékbetétállamány 14 millió forinttal magasabb az országban, mint az októberi-novemberi nehéz időszak előtt volt. De ugyanakkor természetesen folyik a politikai harc is. Az Egyesült Államok imperialista köreinek a mesterkedésére például elhatározták, hogy szeptember 10-re összehívják az Egyesült Nemzetek közgyűlését, az úgynevezett magyar kérdés tárgyalására, az ötös bizottság jelentése alapján. Mi ezzel kapcsolatban azt mondjuk: lehet, hogy az imperialisták kimanőverezték ezt az ötösbizottságot, de ennek semmiféle törvényes alap. ja nincs, mert az Egyesült Nemzetek alapokmányában benne van, hogy az egyes tagállamok belső életébe még az Egyesült Nemzeteknek sincs joga beavatkozni. Az ötösbizottságot mégis létrehozták. Kihallgattak Hl tanút — ahogy ők nevezik. — Hármat mi is ismerünk közülük: Király Bélát, Kéthiy Annát és • Kővágót. —108-at -ném ismerünk, mert titokban tartották a nevüket. De arról a háromról. akit ismerünk, nagyon el tudjuk képzelni, milyen a többi 108, akit nem ismerünk. Az ötösbizottság azt mondja, hogy a magyar kormány nem elég törvényes, meg' hogy erőszakoskodik, bejelentik, hogy a Szovjetunió beavatkozik Magyarország belügyeibe, holott nagyon jól tudják, hogy ilyesmiről szó sincsen. Viszont azt is tudják, hogy milyen jó lett volna októberben a 13 országból legalább egyet lecsippenteni, legalább ezt a nem nagyon nagy Magyarországot a szocialista táborból és átvinni az imperialisták táborába. Ez nem sikerült. Ez az ő kifogásaik fő oka, de ezt nem írhatják be az ötösbizottság jelentésébe, mert akkor nem tudják összehívni a rendkívüli — Amikor arról van szó, hogy Magyarországon kegyetlenked- nek-e vagy nem, akkor is olyasmiről van szó, ami nekik fáj. Az októberi események Idején nálunk a börtönökből kiengedtek 9700 közönséges bűnözőt, több mint négyezer fasiszta 1 »borús bűnöst — összesen több mint tizenhárom- ezer bűnözőt engedtek ki. Ez volt az ő „újítási” programjuk. Első útjuk a börtönökbe vezetett, azután fegyvert nyomtak á kiszabadítottak kezébe és segítették őket bűncselekményeikben. Ezeket is „nemzeti hő- sök”-nek nevezi a Szabad Eu- rópa-rádió. Mi azonban jobban ismerjük őket, tudjuk, hogy nem nemzeti hősök, hanem gyilkosok, bűnözők voltak, s azok is maradtak. Van ennek a dolognak még másik oldala is. Amikor az imperialisták kegyetlenkedésről beszélnek nem beszélnek arról, hogy az ellenforradalmi felkelés milyen kegyetlenkedéseket követett eL Tegnapelőtt ott voltam az Országházban, amikor Dobi elvtárs mintegy 150 elesett elvtárs kitüntetését adta át, hogy megtiszteljük emléküket. Ez azonban csak egy csoportja azoknak, akiknek életét vette az ellen- forradalom. Aki ott volt, láthatta, én is elmondhatom, Az élet fontos kérdéseihez tartozik, hogy a munkás- és paraszttömegek keresete és jövedelme is komolyan növekedjék. Ismert dolog, hogy különböző kormányintézkedések következtében növekedett a munkások és az alkalmazottak keresete, a parasztság jövedelme. De azt is tudni kell, hogy az előrehaladásért dolgozni kell. Munka nélkül nem lehet jobban élni. Ilyen kommunista nézet nincs és soha nem is volt. Ezzel a régi világban rágalmazták a kommunistákat a horthysták, de a kommunistáknak nem volt soha ilyen nézetük. Csak hamis próféta lehet az, aki mindig azt prédikálja, hogy „kapni” és soha nem mondja meg, hogy miből és honnan lehet kapni. Nekünk most már a gondunk egy részét arra kell fordítani, hogyan tudnánk a munkát termelékenyebbé hatékonyabbá, eredményesebbé tenni, hogy többet termeljünk a gyárakban is és a földeken is, és hogy több jusson népünknek. közgyűlést. Mi azt mondjuk, hogy ha a kérdéseket reálisan akarták volna vizsgálni, arra is megvolt a mód. Már januárban járt itt az Egyesült Nemzetek Szervezete gazdasági bizottságának egyik főtitkárhelyettese, Philippe de Seynes úr, körülnézett, beszélt, akivel neki tetszett. Az Egyesült Nemzetek főtitkárát, Hammarskjöld főtitkár urat, már hat hónappal ezelőtt meghívtuk. Ez a meghívás most is érvényben van, a jövő héten is eljöhet. — Azoknak az imperialistáknak, akik ezt a mesterkedést ma is folytatják velünk szemben, azt üzenjük, hogy miként Magyarországon nem sikerült az októberi támadásuk — pedig akkor azt hitték, hogy már a zsebükben van Magyarország —, úgy ezután sem, a jövőben sem engedjük meg semmi szín alatt, hogy Magyarország belügyeibe beavatkozzanak. — Mi nem engedünk beleszólni saját ügyeinkbe. Mondjanak le arról, hogy Magyar- országot saját gyeplőjükbe tudják fogni. Elég sok dollárt költötték a rádióra, meg a 'kémszervezetekre 12 éven át, soha nem voltak megbékélve a Magyar Népköztársasággal. És ezek az imperialisták ezután Sem lesznek megbékélve. Ámde azt meg kell érteniök, hogy tni nem akarunk hadakozni, mi békességben akarunk élni. Mi nem kezdünk hadakozást, Veszekedést, összetűzést senkivel, nem szervezkedünk senki ellen, aki velünk normális viszonyban akar élni, de saját belügyeinkbe beavatkozni nem engedünk, Ez a mi külpolitikánk; hogy nehéz kitüntetés volt ez. Eljöttek oda több mint százötvenen, túlnyomó többségben özvegyek, jöttek öreg munkás meg paraszt emberek, akiknek a fiúk halt meg. Hogy tudnánk mi ezeknek az embereknek a szemébe nézni, ha nem fognánk meg a gyilkosokat, hogy megbüntessük őket úgy, ahogy megérdemlik. — Kifogásolják azt is, hogy nálunk bevezették a közbiztonsági őrizetbevételt, hogy megint felállították az internálótábort. Mi itt a helyzet? Igaz ez? Igaz. Milyen embereket veszünk közbiztonsági őrizetbe? Horthysta ezredest, osztályidegent, izgatót, uszí- tót — igenis, ezeket őrizetbe vesszük. Azt gondoljuk, nekik is szolgálatot teszünk, mert ha kint hagynánk őket, holnap esetleg olyat csinálnának, amiért halálbüntetés jár. Addig legalább megnyugszanak, amíg őrizetben vannak. Helyes ez? Igen, feltétlenül helyes és szükséges. Meg kell azt is mondani, hogy mi a közbiztonsági őrizet, vagy az internálás rendszerének nem vagyunk hívei. Mi nem gondolkozunk azon, hogy ezt örökre fenntartsuk, de most szükséges, s mivel szükséges, megcsináltuk. — Mi feltétlenül békességet akarunk. Mi kell ehhez a békességhez? Az kell, hogy az imperialisták vegyék tudomásul, hogy létezik a Magyar Népköztársaság és itt munkás, paraszt állam van. Ha ezt tudomásul veszik, akkor megvan a békesség. — Mi azt mondtuk, — és őszintén mondtuk — hogy tanultunk októbertől. Abban az értelemben is tanultunk, hogy nem fogunk elfeledkezni azokról a hibákról, amelyek szerepet játszottak abban, hogy — Ami a jövőt illeti, az első dolog, hogy azt értsék meg: aki pedig a nép és a rendszer ellen tör, az rosszul fog járni, aki megfér a rendszerrel, az békében élhet. Ez a nép dől- gozni fog és előre megy. Ez a legfontosabb dolog. A törvényes rendet és a törvényességet minden körülmények között biztosítani fogjuk. Gazdaságpolitikánk: a szocializmus építése, a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek mind jobb kielégítése. Ehhez munkára van szükség. Gazdásági életünk egyensúlya biztosítva van. Ebben a biztosításban azonban nagy szerepet játszott a testvéri országok segítsége. Mi azt szeretnénk, ha mindazokkal a rendelkezésekkel, amelyekkel a termelés fejlődését akarjuk előmozdítani. népgazdaságunk termelése növekednék a mezőgazdaságban is, az iparban is. Ehhez összefogás és erős eltökéltség szükséges. Szükség van arra, hogy helyes árpolitikával, a termelési biztonság megőrzésével, a gazdaság fejlesztésével menjünk előre. . — A mezőgazdasági nagyüzem olcsóbban termel, mint a kisgazdaság — ugyanígy van ez ott is —, mint az iparban. Angliában például a mezőgazdaságot már annyira koncentrálták, hogy ott az összlakosságnak csak nyolc százaléka foglalkozik mezőgazdasággal — összesen nyolc százalék! Azonban ez a nyolc százalék se mind a maga gazdája. Ennek a nyolc százaléknak a nagyobbik része mezőgazdasági munkás, kisebb része bérlő és Angliában az önálló, egyénileg Végül szeretnék még a pártról és a népfrontról valamit mondani. A Magyar Népköz- társaság vezető társadalmi ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A néptömegek is megértették, milyen baj származik abból, ha a pártvezetés nem működik úgy, ahogy működnie kell. Azt hiszem, ezt száz- és százezer ember tapasztalta, megtanulta. Ennélfogva a munkásosztálynak és a parasztságnak, általában a dolgozó népnek szüksége van arra, hogy legyen egy egységes, erős forradalmi pártja, amely a társadalmi életet vezeti. Ezt tudni kell, ezt minden öntudatos kommunistának is tudnia kell. De a kommunistáknak ezen kívül még egy fontos dolgot kell tudniok: azt, hogy a tanításaink szerint a párt és következésképpen az egyes párttagok küldetésüknél fogva nem uralkodásra és nem a nép fölé vannak rendelve, hanem a dolgozó és a harcoló nép sorainak élére! Ez nagy különbség. Az a kommunista, Ezzel függ össze a népfrontmozgalom kérdése. A népfront-mozgalomnak sokféle szervezeti formája van. Vannak népfront-bizottságok. Most szeptember 1-re megjelenik a Magyar Nemzet, a népfront központi lapja. Szükség van arra, hogy ez az újság is zászlóhordozója legyen egy kommunisták vezette népi, nemzeti összefogásnak. De a legnagyobb szükség arra van, hogy a párttagok tiszteljék és becsüljék a pártonkívüli dolgozókat, lássanak bennük teljesen egyenrangú állampolgárokat; viselkedésük fejezze ki, hogy a kommunistának párttagságánál fogva nincs több állampolgári joga, mint bármelyik másik embernek. Ha meggyőződése szerinti erkölcsi kötelességet vállal magára, s annak eleget tesz, a nép tisztelni, szeretni, követni fogja, de joga nincs több. Becsülje meg a párton'ifvülieket, a pár- tonkívüliek r--dig becsüljék a kommunistában azt az embert, aki a saját munkáján kímegtörténhetett ilyen ese. mény. és nem fogjuk elfelejteni, amit a nép ellenségei a néppel szemben tettek. Ettől az állásponttól nem tágítunk. Ml nem akarjuk a régi hibákat megismételni, de nem engedjük meg azt sem. hogy a régi módon garázdálkodjanak, szervezkedjenek, uszítsanak, fegyveres felkelésre készülődjenek a nép ellenségei. Ez a mi számunkra október tanulsága. dolgozó kisparaszti gazdaság ritkább, mint Magyarországon a fehér holló, pedig az is ritkán szokott felbukkanni. Az Egyesült Államokban az utolsó három évtized alatt a nagybir- t kok megkétszereződtek és a 35—70 holdas birtokok közül, amelyek a mi fogalmaink szerint olyan közepes gazdaságnak felelnek meg, 64 000 ment tönk. e. Tehát a kapita ista országikban is nagyban folyik a mezőgazdasági termelés centralizációja, csak éppen azon az út. hegy a parasztokat elárverezik, földönfutóvá teszik, s még a faluból is elkergetik. — A szocialista országokban is a nagyüzemek felé halad a termelés, de azzal a különbséggel, hogy oly módon jön létre a nagyüzem, hogy a paraszt Ura és gazdája marad a földnek. Nem egyénileg dolgozik, hanem szövetkezetben. — Ezzel kapcsolatban nagyon fontosnak tartom, s szeretném hangsúlyozni, elítéljük, hogy Magyarországon akár egyetlen egy parasztot is akarata ellenére kényszerítsenek termelőszövetkezetbe. Mi bízunk a szocialista eszme erejében, .bízunk, a termelőszövetkezetek jó munkájában, s azt gondoljuk, hogy ha a magyar parasztok nyugodtan gondolkozhatnak, ha nem erőszakolják, nem szekálják őket, akkor nem lassulni fog a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, hanem gyorsabban megy majd, mint abban az időszakban, amikor a jó munkát buta erőszakoskodásokkal is összekapcsolták. Ez a mi politikánk, s ehhez fogjuk tartapi magunkat. aki úgy viselkedik, mintha uralkodna a nép felett, vagy felette állna, nem jó kommunista. Az a jó kommunista, aki a nép élén áll a munkában, a harcban, a bajban, a rosszban és a jóban együtt van az emberekkel és vezeti őket. Meg kell tanulni, elvtársak, hogy a párt ereje az eszmében van. Legyen erős a mi rendszerünk, legyen erős a hadseregünk. erős a rendőrségünk, erős a tanácsunk, mindenféle igazgatási szervünk, de azt mindenki értse meg, hogy a felvilágosító szót hatalmi szóval soha nem lehet pótolni. Azt meg lehet csinálni hatalmi szóval, hogy nem lesz ellenkezés. de ebből erő nem lesz. S erre nekünk nincs szükségünk. Arra van szükségünk, városban és falun, hogy aki kommunista, aki a párt tagja, az a saját véleménye erejével győzze meg az embereket és ne adminisztratív eszközökkel. Az ilyesmivel szembe fogunk szállni! vül és a saját családjáról való gondoskodáson kívül magára veszi a nép ügyét és a nép gondját is, azért dolgozik és fáradozik. És ha ez az egyetértés megvan, akkor ez a népfronton belül is érvényesülni fog. A népfronton belül beszélgessünk és vitatkozzunk. Ha nem értjük meg egymást, ha nem egyezünk valamiben, akkor vitassuk meg és ha egyet értünk, akkor kommunisták és nem kommunisták egy akarattal hajtsuk végre. Ha a népfrontot ebben az értelemben fogjuk fel, akkor feltétlenül eleven és nagy erő lesz. Tudjuk, hogy még sokat kell dolgozni sokat kell harcolni, de bizakodva nézzük a helyzetet, mert minden feltételünk megvan ahhoz, hogy mostani kérdéseinket megoldjuk, c előre menjünk azon az úton, amelyet tapasztalatunk szerint a magyar nép túlnyomó többsége a saját benső meggyőződéséből magáénak vall: Miért támadnak minket as imperialisták ? A népköztársaság erősebb, mint egy évvel ezelőtt volt JVem engedünk belügyeinkbe semmiféle beavatkozást Október tanulsága Feladataink Az a jó kommunista, aki a nép élén áll A népfront-mozgalom kérdése
