Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-02 / 80. szám
£55^ A ceglédi Kossuth Múzeum okán úgy gondolják; hogy a múzeum holt tárgyak temetőjá. Pedig nem így van. Minden múzeum — így a Kossuth Múzeum is — tudományos intézmény, egyben az iskolán kívüli népművelés egyik központja, főleg vidéken. A múzdum munkájának a nagyközönség által is látható, ellenőrizhető része a kiállítás, de hosszú út vezet addig, míg egy ’kiállítás elkészül, néha évekig tartó munka előzi meg. Vegyük például a majdan elkészülő néprajzi kiállítást. A kutató végigjárja a környező járásokat, hogy az adott esetben a homoki gazdálkodásra vonatkozó népi ismeretanyagot összegyűl thesse, és nemcsak az elmon- dottalkíra figyel, hanem minden helyiségben átkutatja a padlásolcat, pajtákat, fészereket és keresi az elmondottakra vonatkozó tárgyakat, melyek megjelenítik majd a kiállításon a történeti időszakok során változó gazdálkodási módokat, formákat. Ha először jár azon a vidéken, meg kell ismernie az embereket, bizalmat kell keltenie maga és foglalkozása iránt, mert enélkül üres marad füzeté, ha mesét vagy népdalokat gyűjt, akkor magnetofonszalagja. Ha minden jól megy és a tárgyak a rájuk vonatkozó ismeret- anyaggal együtt bekerülnek a múzeumba, megkezdődik a restaurálás, konzerválás folyamata, mert a begyűjtött tárgyak rendszerint egyedi darabok és sok nemzedék számára kell tanulságul szolgálniuk; ezt jó konzerválással lehet csak elérni. Ezután jön az igazi munka, a kutató átnézi, kijegyzeteli, feldolgozza a témára vonatkozó teljes hazai és kapcsolódó külföldi irodalmat, hogy a tárgyat minden vonatkozásban birtokába Vegye, ennék eredményeképpen a tudományos szakfolyóiratokban összefoglalja kutatásai eredményeit. Ha mindezzel elkészül, sor kerülhet magára a kiállításra. Itt kutatásainak lényegét kell adnia. Kilószámra olvasott szakirodalomból, gyűjtésekből, jegyzetekből egy-egy sor találó feliratnak kell születnie. Forgatókönyvet készít, mint a filmesek, amelyben minden tárgynak, minden sor szövegnek megvan a maga helye. így készül a kiállítás... A Kossuth Múzeum évtizedekig gyűjtögette a Kossuth-kiállí- ! tás anyagát, s a gyűjtés még \ ma sincs lezárva, mindig ke- j rülnek elő újabb darabok. De j a múzeum nem állhat meg \ egyetlen témánál, ha újabb és újabb közönségrétegeket akar meghódítani. Ezért változó '• anyagú természettudományi kiállításokat rendezünk. J elenleg az „ipari növények termelése” látható három teremben. A képzőművészet iránt is fogékonyak az emberek, igényüket minden hónapban változó kiállításokkal kíséreljük meg kielégíteni: most éppen a „Dél-Pest megyei képzőművészek I. kiállítása”! nyílott meg. Készülőben van az állandó jellegű néprajzi és régészeti kiállítás, mely bemutatja az elődök szerszámait, használati tárgyait és még sok mindent, ami a „földalatti Magyarországból” előkerült az ásatásók során. Az útleírások romantikus történetei egyaránt vonzanak fiatalt, öreget, a múzeum „Amerikai őslakók élete" című Kiállításán megelevenedve láthatjuk gyermekkorunk indián történeteit. Eredeti tárgyak érzékeltetik a sziú indián főnök díszruháját; az eszkimók bőrruháját; szigonyát; hótal- pait; az egykori aztékok, maják faragványait. z elmondottakkal nem zárul a múzeum munlcája. Kiadványokat készítünk elő; „Ceglédi séták’1 címmel a város történetéről; műemlékeiről; a múzeum kSkfestőmin- táiról; az iratos butáitokról; a helyi gyermekjátékokról; népművészek életéről és sok másról. Ezenkívül előadássorozatot tervezünk a néprajz, régészet. művészettörténet területéről, hogy még inkább elmélyítsük a dolgozókkal való kapcsolatot. Hát valahogy így folyik a Kossuth Múzeum élete. Most, hogy a végére értem, látom csak, hogy milyen keveset tudtam elmondani. Sok beszédnek — sók az alja. Türelmes és tisztelt olvasóimat ezennel meghívom a Kossuth Múzeumba. Ott majd saját szemükkel érzékelhetik az elmondottakat. Nagy Dezső, a ceglédi Kossuth Múzeum vezetője Új filmek Jelenet a „7 lányom volt” című filmből A „Két színésznő egy szerep” c. film egyik jelenete A „Benderáthi eset” c. film egyik képe Hogyan éltek a Horthy- Magyarország írói ? 1 , , , í című színSiabiMSagheqy | darabjában —---------------------Gáli József a kommunista funkcionáriusokról. miniszterekről rajzolt nem éppen hízelgő képet. A Szabadságihegyen azonban, — s Buda árnyas villáiban — nemcsak miniszterek, hanem írók is laknak szép számban. Érdemes lett volna az ő életükről is írni néhány sort. Nem éltek nehezebb anyagi körülmények között, mint az általuk oly sokszor kigúnyolt miniszterek, mégis elsőnek — tisztelet a kivételnek — ők kiabáltak kígyót-bókát népi demokratikus államunkra. az írók a Horthy-idők Magyarországában? Akadtak kevesek, akiknek nem gond és nyomor, hanem öröm, pénz, kitüntetés jutott osztályrészül. Herczeg Ferenc méltóságot; úr lett, Harsányi Zsoltnak is biztosították a jómódot. A kizsákmányolok az írók értük való „fáradozását” busásan megfizették. Hanem Veres Péternek, meg Szabó Pálnak akkor nem volt villája. Nem szólva József Attiláról, aki segélytkérő levelében leírja Babits Mihálynak, milyen nagy nyomorban él: Feleségével együtt lázas betegen feküdtek otthon. Illetve csak feküdtek volna, de mivel egyetlen sezlont mondhatott magáénak a magyar nép egyik legnagyobb költője, min. dig az feküdt „ sezlonon, akit jobban gyötört a láz. Elhagyatva. betegen, száraz kenyéren éltek. József Attila életét és halálát sokan ismerik. Nehogy kivételes esetnek lásson, nézzük meg rajta kívül még néhány író sorsát, hogyan éltek abban a „híres, jó” világban. Régi újságok ezt mesélik: „1931. november 18-án Fodor Lajos kabaré író, felesége és édesanyja együttesen és közös elhatározással szívták be konyharezsójuk gázát. Így szabadultak meg nyomasztó anyagi gondjaiktól.” „1931. december elején Sípot Iván író leugrott egy ház harmadik emeletéről, mert nem tudta tovább nézni, hogy felesége és két gyermeke hogyan éhezik. Előzőleg „Halálos úta című regényével végigházalta az összes budapesti nagykiadó, kát. Az egyik meg is akarta venni örök áron, 250 pengőért a regényt. Ennyiért nem adta el magát Sipos, önmaga adta ki regényét, s vagy 2000 pengővel adósa maradt a nyomdásznak.” „1932. január 19-én a Metropole szálló egyik szobájában felakasztotta magát T eltéry Gyula iró. Nem tudott elhelyezkedni. Felesége és két gyermeke maradt utána.” „1932. május 17-én meghalt a Zsidókórházban Színi Gyula. „ mai generáció egyik legismertebb írója. Halála után derült ki, hogy anyagi gondjai mialt már hetekkel előbb ön- gyilkosságot kísérelt meg, de akkor a napilapok tapintatosságból nem közölték ezt « hírt. Halálának közvetlen oka az volt, hogy éhezéstől meggyötört teste nem tudott a gyomorfekéllyel megbirkózni.” „1932. május 27-én Nemes Anna írónő 9 hónapos fiával együtt a Ferenc József-hidról „ Dunába akart ugrani. A rendőr megakadályozta. Utóbb jöttek rá, hogy már néhány hónap előtt méreg segítségével akart magával végezni.* „1932. július 7-én Kardos Andor író felesége lamináltai megmérgezte magát. Kiderült, hogy a házaspár a férj írói jövedelméből élt, a devizazárlat (következtében azonban Kardos nem tudott külföldön játszott operettjei szerzői díjaihoz hozzájutni, ezért a házaspár nehéz anyagi viszonyok közé került, amelynek konzéfc- venciáit Kardosné magára nézve ilyen tragikusam, vonta H.” követték el az írók és költők az öngyilkosságot. Ugyanakkor az egyik kiadó luxuspalotát építtetett magának a Várban, s egy másik kiadó a város másik villanegyedében építtetett luxusvillát Egy harmadik pesti kiadó — amely idegen ponyvaregények fordításáért ívenként (16 oldalamkint) hat pengőt fizetett — három- emeletes sarokházat vett. S ugyanekkor egy nagymúltú pesti kiadó, amely szeretett tüntetni a magyar irodalom pártolásával, sorozatot indított külföldi, selejtes detektlvregé- nyekből, s n sorozatba nagykegyesen magyar írótól is elfogadott munkát, ha külföldi álnéven irta azt. Hát így nézett ki a múltban az íróknak az a nagy jómódja, s ilyen volt a kapitalisták irodalom-pártolása. — Sz. e. — Hogyan éltek Egymás után ) Az idei Arany-év feltámasztja sokakban a kíváncsiságot: hogyan taníthatott Arany ? Milyen hatással Volt az ifjúságra? Mint költőt, mégiscsak ismeri a nemzet nagyobb része, mint tanárról, alig hallott, pedig csaknem egy évtizedet töltött egyszerű tanárként Nagykőrösön. Rajongó tanítványai leírták, hogyan tanított, magyarázott, szavalt, fegyelmezett az órákon Aranya hogyan javította a temérdek dolgozatot. Azonkívül két levelében maga is leírta módszerét Lévay Józsefnek. B'-nkó Imre. Arany első nagykőrösi életírója, azzal kezdi könyvében „Arany, mint tanár” círnű nagybecsű fejezetét. hogy „Aranyt nem belső hajlama vitte a tanári pályára”. Tám aszkod hátik ebben Arany saját kijelentéseire, amelyek bőven fordulnak elő leveleiben. De ezek csak úgy általánosságban vonatkoznak a tanári pályára, s ahogy évtizedeken át foglalkoztam Arany nagykőrösi vonatkozásaival, az a meggyőződésem alakult ki, hogy Arany született pedagógiai talentum volt. Amikor a felsőbb utasítások szinte egészen magára hagyták a tanárt, mert csak a tananyag halvány körvonalait írták elő. Arany János magasrendű neveléslélektani érzékkel kidolgozta — azt lehet mondani — a magyar irodalom tanításának remek metodikáját. Mindenekelőtt csodálni kell, hogy ez az egyszerű parasztgyerekből lett. falusi elszigetelődés közepette felnőtt és rövid debreceni tanulásától eltekintve tisztán autedidaxisra utalt ember, milyen magasrendű elméleti tudást szerzett az irodalom területén. Tisztán látja határait és belső törvényeit. Amikor a magyar esztétikáról még alig lehetett 'beszélni, Arany mér tárgyal a széptani vonatkozásokról. Nagy elmélet* készültsége azonban nem vezeti félre: tudja, hogy ifjúkkal áll szemben, akiket a gyakorlat példái útján kell a magasságok felé vezetnie. Mintha hallanánk a régi kollégiumokban sokszor hangoztatott antik közmondást: Hosszú az út az elméleti szabályokon keresztül, rövi- debb és hathatósabb példákon át! Comenius Ámos János is ezt hirdette a pataki kollégiumban és tette közzé híres faliánsaiban! Arany fiatalsága pedig nevelési lázban égett: Pestalozzi példája lel- kesítőieg hatott az egész világra, Debrecenből is számosán mentek ki intézetek látogatására. Kerekes Ferenc. Arany természetrajzi profesz- szorának ifjúkori levelei (— kinek óráin — „Ha kézről kézre járt valami ásvány: Brugó — darabbá vált körutazásán“) elragadtatással adnak számot a debreceni kollégium levéltárában: ideje volna már kiaknázni. Ebben az időben állítják fel az első pedagógiai tanszéket is Debrecenben. Ebből a lelkesedésből is ragadhatott valami Arany Jánosra, de legtöbbet a maga finom, lélekbelátó tapintata adott. Költői művei tanúsítják, hogy mennyire tudta, mi zajlik le egy szó ütése után a lélek mélyében! S ez a nevelés első alapfeltétele. A második lépés pedig: az eszközöket eh- hez mérten választani meg: úgy, hogy a legjobb eredményt érhessük el. Arany Jánosban megvolt ez az adottság is. A gyakorlatiasság reális érzéke megmutatta a helyes utat. Szeretettel fordult a nevelés felé. hiszen hosszú szalontai praeceptorkodása, majd kisújszállási tanítóskodása nem volna megérthető enélkül. Mintaszerű tanmenetei. vizsgái „specimenjei”, amelyek még nemrégen megvoltak Kisújszálláson, bizonyítják, hogy milyen odaadással foglalkozott a rábí- zottakkal. A szabadságharc leverése után is a közigazgatásból inkább a geszti neve- lősködésbe menekült és levelei tanúsága szerint boldog volt tehetséges tanítványa mellett. Az emeletes kastély fényétől félrehúzódva, a kerti ..remetelakban“ külön világot épített ki magának. A világ „leg- pedagógusabb költeménye" is itt született meg, a Domokos napra. Tele van életszabályokkal. de mennyire nem érzik a tudós erőltetettsége, s az az űr, amely az arisztokratának induló ifjút és a szegény tanárt elválasztja: sőt pontosan az ellenkezőre fordul a viszony: Domokos az Afrikából és máshonnan Nagykőrösre intézett leveleiben rajongó lelkesedéssel fordul egykori tanárához, akit „Édes Arany bácsi“-nak nevez, mindvégig nevelőjének tekint, akinek ítélete alá bizalommal bocsátja müveit. Éppen ezekre a sikereire alapították tisztelői nagykőrösi meghívását. S ő nagy lendülettel fogott Nagykőrösön a nevelői munkához. Mindjárt az első évben kidolgozta az iskola új fegyelmi szabályzatát. 17 törvénycikkben, mindegyikben számos paragrafussal. Emlegetik ugyan, hogy VIII. te. 2. §-ában a városi közrend megzavarásáért“ 24 óráig terjedhető börtön, vagy 12 ütésig terjedhető vesz- szőfenyíték jár“, másutt is felmerül ilyen büntetés, de tekintetbe kell venni a kor szokását, meg azt, hogv a szabályzatot végeredményben az egész tanári kar határozta el. Nincs semmi tudomásunk ar. ról. hogy Arany csak egy ízben is alkalmazta volna a testi fenyítéket, hogy egy újjal is nyúlt volna a diákhoz. Nincs semmi okunk annak feltételezésére, hogy „a belső hajlam” kiveszett volna Aranyból nagykőrösi tanárkodása ideién. Az az iro- dalomtanítási program, amelyet a Lévayhoz írt levélben találtunk, a nevelői szándék legfelső foikát mutatja. Nem részletezzük itt, csak fő pontjait idézzük! Gyakorlatilag tanít, példákból. Nem bocsát előre semmiféle szabályt: az irodalmi olvasókönyvből megismerkednek a tárgyalás alapjául szolgáló remekművel, ehhez fűzik tartalmi és formai megjegyzéseiket. így a különben unalmas stilisztika és verstan érdekessé, olykor izgalmassá, de minden esetre gyakorlativá válik. Fokozza a művek hatását, hogy szebb részleteit könyv nélkül is megtanulják, sőt szavalják Is. Bizony. így lehet közel vinni a tanulóik szívéhez a költői remekműveket. Magam is ezt a módszert követem, s az érettségi vizsgálatait alkalmával rendkívül nagy áldását tapasztaltam. Volt már tanítványom, akinek előadását, verstolmácsolását könnyes szemmel hallgatta a bizottság. A tanulók füzetén és a szívében is ott él mondásunk: „Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek, de egy szép vers halhatatlan!" Kedvet kapnak így a versírásra is. pedig manapság már. a reális tudományok korszakában, nehezebben megy az ilyesmi. Aranyéit korában, sőt a századfordulón még virtus volt a versírás. Az önképzőkör zöngemé- nyeinek java részét is a verses alkotások tették. Régente kötelező volt a versírás, legalább a poeticái classisban. Persze sok idétlen darab is született a csöppet sem költői erőlködések következtében; Arany már mint vérbeli költő, belátta, hogy nem szabad erőltetni a verset. Remek kifejezése: „Nem akarom bottal verni ki belőlük (kicsikarni) az isteni lángot!“ Ihlet kell a versíráshoz. — Annál többre kell becsülni azokat a verses próbálkozásokat, amelyek szép számmal akadnak tanítványai dolgozatában. így különösen kiemeljük Dömötör János és Szilády János munkáit. Érdekes az a fogása, hogy előbb az újűbb irodalom termékeit tanítja, csak azután tér a Halotti beszéd korára. Pompás megfigyelés: az ifjakat eleinte jobban érdekli koruk nyelve de aztán menthetetlenül feltámad a történelmiség iránt való érdeklődés. Az is okos dolog, hogy a műveket eredetiben is bemutatja: pusztán a könyv formája. kötése, képei is nagymértékben támogatják a vizuális emlékezést. Megtaláltuk latin nyelvi óravázlatait is — a magyarból vegytanból, irodalomtörténetből, esztétikából pedig kiváló jegyzeteket írt. amit a diákok is használtak. Senki sem kényszerítette erre Aranyt, de csinálta, mert látta jelentőségét. A tanítvány érdeke volt nála az első. Valóban nevelői lélek volt* akihez tanulni járhat az utókor is! Dr. Tőrös László, a TTIT tagja Arany János a tanári katedrán
