Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-17 / 66. szám

/ 1957. JŰLIUS 17. SZERDA meet t&Cirlap s Újabb bódításra készülnek a péceli párád icsom termelők Szakadt az eső egész éjjel, cikázó villámok fénye hasítot­ta az eget. Rég látott meg­nyugvás vett erőt a péceli em­bereken. Ha még néhány na­pig tart az eső nélküli min­dent felperzselő hőség, a pé­celi paradicsomtermelők ed­digi szorgos fáradozása kárba- vése, s a bécsi, müncheni, ber­lini vagy prágai csemegebol­tokban hiába keresték volna a vevők a híres-neves péceli paradicsomot. Holdankint 100-130 mázsa Aki öt éve nem járt Péce- len, el sem hiszi, hogy itt pa­radicsomot termelnek. 1954- ben, nagy rábeszélésre 26 hol­don termeltek először, néhány száz négyszögölön. A paradi­csom bevált, a rákövetkező évben már 52 holdról, tavaly pedig 157 holdról szedték az ízletes, finom csemegeparadi­csomot. Több mint kétmillió forintot kaptak a nagyrészt exportra küldött paradicso­mért a gazdák, vagyis holdan­ként 15—17 ezer forint jöve­delmet tettek zsebre. A tények meggyőzték a termelőket ar­ról, hogy érdemes paradicso­mot termelni. Sok bajlódás van ugyan vele, de megéri. Ebben az évben már 380 hold paradicsom termelésére és szállítására kötöttek szerző­dést a gazdák. Senki sem pia- cozik a paradicsommal, min­det a földművesszövetkezetnek adják el helyben, jó pénzért Az idén ugyan olcsóbbak az árak, de az utolsó pillanat­ban érkezett eső hatására 100 —130 mázsás holdanként! ter­mést várnak. Lesz dolga a földművesszövetkezetnek, egé­szen október közepéig. Négy felvásárló veszi át az árut Nem volt zökkenő, hiba ta­valy a felvásárlásban, nem lesz az idén sem. Négy mázsá­nál négy felvásárló veszi át az árut, hat adminisztrátor Írja a papírokat, fizeti ki azonnal készpénzben az tuát. A felkészülésbe majdnem hi­ba csúszott. Csak a legutolsó napokban dőlt el, hogy nem a konzervgyár, hanem mégis a földművesszövetkezet vásá­rolja fel a paradicsomot. Sok vitára ad okot az, hogy egyes területeket „konzerv­gyári terület“ kategóriába so­rolnak. Nem jól van ez ígyse- hogysem! A Péceli Földmű- vesäzövetkezetne^ 1700 tagja van, csak júniusban 52 új tag­gal erősödött a szövetkezet. Szívesen alakítanának para­dicsomtermelő szakcsoportot a gazdák, közelebb kerülnének egy lépéssel a közös szövetke­zeti gazdálkodáshoz, de nem lehet, mert Pécel konzervgyá­ri terület. A földműveszövet- kezetnek eladott paradi­csomért nem kaphatnak visz- szatérítést a szövetkezettől a szövetkezet tagjai, mert Pé­cel konzervgyári terület Ne legyen „konzervgyári terület" Pétéi Az lenne az igazság, hogy Pécelen is a földművesszövet­kezet kösse meg a gazdákkal a termelési-szállítási szerző“ désöket. Úgyis a szövetkezet adja át a termelőknek a mű­Több mint kilenc mázsa holdankinti A Földművelésügyi Minisz­térium növénytermelési fő- igazgatósága értékelte a ter­melőszövetkezetekben várható gabonatermés-átlagokat. Meg­állapította, hogy a közös gaz­daságok országosan búzából 9,2, rozsból 7,9, őszi árpából 11. tavaszi árpából 8,8 mázsa ter­mést várhatnak holdankint, A legjobb átlagok a dunántúli termelőszövetkezeteknél mu­tatkoznak, ahol búzából 9,6, rozsból, 8,4. őszi árpából 11,4, tavaszi árpából 9,5 mázsára trágyát, a gazdálkodáshoz szükséges cikkeket, közvetlen kapcsolatban van a termelők­kel. Ne legyen közbeiktatva a konzervgyár itt sem. A Péceli Földművesszövetkezet is vál­lalja, hogy az exporton kívül felvásárolja a konzervgyár számára szükséges ipari para­dicsomot. Most már csak az a teendő, hogy mielőbb intéz­kedjenek az illetékesek, az Élelmezésügyi Minisztérium és a SZÖVOSZ, mert augusz­tusban már megkezdődnek a szerződéskötések. A paradicsomfelvásárlás már megkezdődött. A termelők nagyrészt megkapták a reke­szeket, már a szedéskor válo­gatják, sorolják, csomagolják és selyempapírcsíkkal díszítik a ládákba rakott paradicso­mot. Ily módon biztonságo­sabb az exportálás, nem törik az áru, s a termelők is jobban járnak, mert a csomagolás dí­ját külön megfizetik. A péceli paradicsom márka külföldön, s a három éve kivívott jóhírü­ket öregbíteni kell. Ennek pe­dig csak egy módja van, az, hogy mindig időben, szépen csomagolt, kifogástalan mi­nőségű árut adjanak mind a külországi, mind á belföldi piacra. (ács) a termelőszövetkezetek huzat érmésé számíthatnak hoddankint. Kö­zepes termésre van kilátás az alföldi szövetkezeteknél, s va­lamivel kevesebb az északi megyék szövetkezeteinél. ■ A becsült termésátlagok meghaladják az egyéni gazda­ságok termésátlagait. A leg­újabb becslések szerint orszá­gosan — az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyé­niek együttesen — búzából 8,5, rozsból 7, őszi árpából 10,5, ta­vaszi árpából 8,5 maffiát taka­rítanak be holdankint. Kevesebb a hiba a lottóban, gyorsabb a reklamációk elintézése I Változnak az idők... j I Úgy mondom el, ahogy § | történt. Pótra utaztam, § | „boci pullmannal“. Az álló-1 | máson röpke tűnődés fo- | | gott el. hogy feltegyem-e § | ajándékba kapott hiper- | | modern" napszemüvege- | 1 met, vagy sem? A feltevés I 1 mellett szavazott a lűző § | nap, amely a felhőtlen ég- | | ről egyenesen arcomba | | szórta perzselő sugarait. A | | feltevés ellen pedig az az 1 | aggályom, hogy mit szól- 1 inak majd a falusiak, ha I I ekkora vakablakokkal a 1 | szememen, közibük toppá- 1 | nők?! | | Tűnődésemből motorber- I | reges rezzentett fel. Óva- | | tos duhaj lévén, félrehú- I | zódtam az út szélére a vár- | | ható porfelhő elől. Jól tét- l | tem, hogy idejében „félre- | | léptem", mert a látvány- 1 | tói úgy is földbegyökere- | | zeit a lábam: 250 köbcen- | | tis motorján ráncosszak- | | nyás, bekötőttfejű paraszt-1 | menyecske robogott felém. | | Hátamögött. először csak 1 | egy kaszát láttam fenyege- I í tőén az ég felé ágaskodni. f | Később felbukkant a férj 1 I is. amint szemeit mereven 1 | az útra szegezve, egyik ke- | | zével a kaszába, másikkal | | menyecskéje derekába ka- | 1 paszkodva kuporgott a hát- | | só ülésen.. | Még fel sem ocsúdtam aj | meglepetéstől, amikor | | újabb motorberregést hal- § | lottam. Újabb menyecske f 1 bukkant fel a „nyereg-1 | ben", hátamögött az elma- | | radhatatlan férjjel. 1 Míg hunyorgó szemmel, | I a porfelhőt nyelve bámul- | | tam utánuk, kezemmel szó- | | rakozottan biggyesztettem | | orromra az ajándékba ka-1 | pott „hipermodern“ nap- | I szemüveget... 1 A lottó-játékosok körében sok a panasz arra, hogy szabályosan ki­töltött szelvényükön kettes, vagy más találatot értek el, mégsem kapják meg a pénzüket. A rekla­málás után hetek telnek, amíg ügyük elintéződik, s megérkezik a nyeremény. Mi az oka a nagy­tömegű reklamációnak? Mi késlel­teti a jogos reklamációk elintézé­sét. Mit tesznek ezek megszünteté­se, megjavítása érdekében? Ezek­re a kérdésekre válaszol a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság: — A lottó rövid idő alatt igen népszerű lett országszerte. Az igazgatóság az Indulásnál egymil­liós szelvény-forgalomra számított, s erre tervezte meg apparátusát. Most már hetenként hárommillió szelvényt hoznak forgalomba. Ez, a mindjárt a kezdetnél mutatkozó nagyarányú emelkedés a meglevő kislétszámü apparátusnak meg­erőltető, nagy munkát adott. Kü­lönösen, ha azt is figyelembe vesz- szük, hogy az összerakást, a szor­tírozást. a gondos, figyelmes és mégis gyors munkát kívánó ér­tékelést, új, gyakorlatlan mun­kaerők végezték. Ennek következ­tében, különösen az első hetekben égy-egy sorsolás után sokszor né­ha 6900-7000 reklamáció érkezett. — A reklamációk nagy többsége jogos. Ez a figyelmetlen és rész­ben a gyakorlatlan értékelés „eredménye”. A gyors munka kö­vetkeztében előfordul számtalan esetben, hogy kettes találatot egyesnek, vagy hármas találatot a kevesebbet fizető kettesnek mi­nősítenek az értékelők. így a fo­gadó nem kapja meg a pénzét. A hibák elkövetésére adott okot az értékelők bérezése. Igyekeztek mi­nél több szelvényt feldolgozni — sokszor a „minőség”, a fogadók rovására — hogy többet kereshes­senek. Ugyancsak egyik forrása a reklamációknak, hogy a fogadók olvashatatlanul írják rá nevüket, címüket a szelvényre. Ebből sok félreértés származik és a posta számos nyereményutalványt küld vissza azzal a megjegyzéssel, hogy nem tudja kézbesíteni. Eddig több mint ötezer, egyedül a nyolcadik héten 647 ilyen utalványt hozott vissza a posta. — A levélbeni reklamációk inté­zését mindössze tízen végezték. Egy-egy személynek naponta több száz ügyet kellett vizsgálni. Köz­ben újabb sorsolások, újabb rek­lamációk jöttek, s szaporodtak az elintézetlen ügyek. A* lottóigazgatóság mindent el­követ annak érdekében, hogy a reklamációk számát csökkentse, a panaszok intézését meggyorsítsa. Ennek érdekében tettek néhány in­tézkedést. Rendezték az értékelés­ben részvevők bérezését. Ennek alapja a „minőségi” munka. Meg­szabták, hogy egy brigád mennyi hibát véthet. Amennyiben soroza­tosan túllépik a megengedett hi­baszámot. alsóbb értékelési osz­tályba kerülnek. A gyakorlottság­tól függően ugyanis négy bérezési osztályba sorolták az értékelőket; Ugyanakkor megállapították, hogy egy osztálynál mennyi a legkeve­sebb és a legtöbb szelvényszám. amelyet fel kell dolgozni. így pél­dául az első kategóriában — aho­va az újonnan felvett, gyakorlat­lan értékelőket osztják be — sze­mélyenként 2000—3000 szelvényt kell értékelni, a negyedik cso­portban 6000—8000 az értékelendő szelvények száma. Külön ellenőrök munkaközben úgynevezett szúró­próbákkal vizsgálják a már érté­kelt szelvényeket. Amennyiben hi­bát találnak, az illetőt azonnal „felmentik” a munka alól, s a hiba nagyságától függően egy-hat hónapig, esetleg örökre eltiltják az értékeléstől. Emelték a lottó-munkálatokban részvevők számát és ma már he­tenként rendszeresen több mint négyezer dolgozót foglalkoztat­nak. Megkönnyítették a kéttalála- tos szelvények kifizetését. A név­és címnélküli nyertes kéttalálatos szelvényeket 22 fővárosi kirendelt­ségben válthatják be. Az intézkedések eredménye­képpen oz első hetek átlagos hat­ezer reklamációja kétezerre, ezerre csökkent. Néhány hét óta már nincs komolyabb elmaradás sem és reklamált jogos pénzüket két héten belül megkapják a nyerte­sek. Ezeknél komolyabb ered­ményt jelent azonban majd a lot­tó-munkálatok decentralizálása. A vidéki postaigazgatóságok terüle­tén Debrecenben, Miskolcon. Győ­rött. Szegeden, Pécsett rövidesen „fiók” lottóigazgatóságot hoznak létre. E városok környékéről va­lamennyi lottószelvény oda érkezik majd be. Ott történik a szortíro­zás. az értékelés, a nyeremények kifizetése, s ott intézik a reklamá­ciókat is. Ezzel gyorsabbá, ponto­sabbá válik a lottóval kapcsolatos valamennyi munka. Hármasiker borjak a Cifrakerii Állami Gazdaságban A hét elején, nagy öröm ér* te a Cifrakerti Állami Gazda­ság tehenészeit: a 390-es, Ku­ka nevű tehén hármasiker- borjakat ellett. A 31 kilós új­szülöttek közül egy bika é* kettő üsző. A mesterséges ter­mékenyítésből származó bor­jak életképesek. VI. KRASZNODÁRI ÉLMÉNYEK A Kirov Kolhozba menet egy autóval találkoztunk. Vezetője és egyetlen utasa, egy öreg bá­csi, mellette az ülésnek tá­maszkodva a kapa. Ez is a gé­pesítés egy formája. Az öreg a földekre indul és mert a ka- pálnivaló sürgős, hát saját ko­csiján megy. A kolhoz bejárata előtt transzparens. Rajta kedves fel­irat: „Baráti üdvözletünket küldjük a magyar népnek." A központi épületék előtt szép park, padok, szökőkutak. A kolhoznak saját óvodája, böl­csődéje, szülőotthona, két klubja, rádióközpontja és két kis erőműve van, úgy hogy árammal önellátó. Tanyáikon elhelyezett farmos gazdaság, amely több mint háromezer hektáron műiködik. Saját ma­lommal rendelkeznek, amely pénzért másnak is őröl. Mezőgazdasági szakembe­reink afelől érdeklődtek, mi­lyen a gépállomás és a szövet­kezet viszonya, mert itthon ez a kapcsolat nem zökkenőmen­tes, Elmondották, hogy a kol­hoz földjein négy traktoros­brigád dolgozik, 56 emberrel. Ezek a kolhoz tagjai, áillomá- nyilag azonban a gépállomás dolgozói. A kolhoz géphaszná­lati díjat fizet a gépállomás­nak, mégpedig egy hektár tel­jesen megművelt szántóterüle­tért 5,6 mázsa gabonát. Ebből fizetik azután munkaegység szerint a traktoristákat. Télen a traktovkezelők rendes, álla­mi fizetést kapnak, hiszen ek­kor végzik a karbantartási munkákat. Ezt a gépállomás adja. Emellett a traktoristák- nak a kolhoztól háztáji gazda­ságúik is van. Mindenütt tapasztaltuk, mi­lyen lelkesen dolgozik a tag­ság. Az itthoni tapasztalatok, úgy látszik, nem ilyen kedve­zőek. Legalább is erre mutat az, hogy amikor küldöttségünk egyénileg dolgozó paraszt tag­ja elkérte a kapát egy dolgozó asszonytól és egy ideig szor­galmasan kajMlgatott, a mö­götte haladó másik magyar ki­csit gúnyosan mutatott egy cso­mó otthagyott gyomot és azt kérdezte tőle: talán te is mun­kaegységben kapáltál? Megnéztük a szövetkezet ál­lattenyésztő telepét is. A jó­szágok egyszerű födél alatt vannak, önitatóval rendelkezik a nyári telep is. Az állatte­nyésztő brigád elégedett lehe­tett a magyar vendégekkel, mert mikor nekiálltunk horda­ni a jószág elé a takarmányt, megígérték, hogy felírnak ne­künk is egy munkaegységet. A sertéstelep lázas izgalom­ban forrt, amikor ott voltunk, mert az ellés ideje volt. Egy izgatott és csinos kislány a koca köldökzsinórját két újjal hosszúban vágta el, mint kel­lett volna és a sertésügyek ko­moly szakembere, Sümegi elv- társ, szécsényi középparaszt gyakorlati és szemléltető kis­előadást tartott, hogyan kell ilyenkor szakszerűbben kezel­ni az állatokat. (Sümegi elv­társ a tehenészetben is öreg­bítette a magyar gazdák jó hír­nevét. Úgy fejt, hogy a legjobb fejőnök is elismerően csettin­tették.) Benéztünk a parasztok há­zaiba, lakásaiba. Rendezettek a kerték, szépek a lakások, o kamrákban jó nagy sonkák, rengeteg gyümölcs. Ahol nagy­mama van, csaknem minde­nütt láttunk ikont a faUyn. A lakásokban az öregek hálóhe­lye felett sok helyen ott a szentkép, alatta a friss virág. Az egyik házban együtt talál­tuk a négy generációt. Egy na­gyon öreg néni tejbedarát fő­zött éppen a dédunokájának. A lánya a kertben tevékenyke­dett, a kismama a picivel fog­lalatoskodott. Megpróbáltunk segíteni, ringattuk a bölcsőben a babát, de vesztünkre. Ami­kor abbahagytuk, hogy a fris­sen szedett földiepret megkós­toljuk, olyan sírást csapott, hogy gyorsan ott hagytuk a ba­bát, az epret és még azt sem vártuk meg, hogy a másik kis- unoka eljátszon a harmoniká­ján egy szép dalt. Igaz, nem volt még teljesen meggyőzve arról, hogy a vendégeknek harmonikázni illik. Az életszínvonal körül nem lehet különösebb baj. A szö­vetkezet 19 tagjának van saját személykocsija, száznál több dolgozónak van motorkerék­párja. A küldöttségnek tetszett a szépen rendben tartott gaz­daság, a zenepavilon. a szökő­kutak és a szobrek is. Ugyan­akkor kifejeztük azt a vélemé­nyünket, hogy túl sokat fordí­tanak a kolhoz vezetői ilyen­fajta beruházásokra. Hamar összébarátkoztunk a szívélyes, nyílt krasznodári emberekkel. A végén olyan mutatás kerekedett, hogy a vezetőnket még a levegőbe is feldobták. A kolhozelnök ki­fejtette azt az elméletét, hogy a vezetőknek kell példamuta­tásból a legtöbbet inni és ugyanakkor a legjózanabbak­nak leéli maradni. Az egyik fe­lét be is tartotta .., * Meglátogattuk az Agrcnó- mus nevű nagy állami gazda­ságot is, amely ötezer hektá­ron gazdálkodik és saját kon­zervgyárral rendelkezik. Ezer­ötszáz állandó és háromezer időszaki munkása van és a hatvankét műszaki értelmisé­gen kívül, akár hiszik, alcár nem, mindössze huszonkilenc adminisztratív tisztviselőjük. A munkások átlagkeresete 550—600 rubel. A bér megál­lapítása három tényezőtől függ. A szolgálati idő, a be­osztás és az üzemi kategória határozza meg. összegszerűen ez a kereset talán kevésnek látszik, de számításba kell venni azt, hogy két rubelért egésznapi jó kosztot kapnak. Egy évi munka után kaphat­nak telket, 1600 négyszögölt, a házépítéshez kölcsönt és építő- anyagot. A munkásállomány/ vak 1200 saját tehene van. A jószágok részére önköltségi áron kapnak takarmányt. Folyik a munkaverseny más gazdaságokkal, az egyes üzem­egységek között és ezen belül is versenyeznek a brigádok. Minden hónapban, negyedév­ben értékelik a versenyt, a győztesnek vándorzászló és prémium jár. Amikor ezt a felvilágosítást adják, ragyogó­arcú fiatalok között járunk. Egy fekete szemű szépség köz­be is szól. „A mi csapatunk lett az első és jutalomképpen megyünk a VIT-re.“ A lá­nyok is szépek, a gyümölcs is finom, innen nem akarúdzik tovább menni. A fiatalok ki­használják az alkalmat, hogy Osanyin elvtárs, a népe szerű költő, annyi kedvelt dal szö­vegírója is velünk van és mindjárt szemrehányást is tesznek neki. Minden szakmá­ról vannak dalok, csak a ker­tészekről nem énekelnek. A költő tudomásul veszi és fel­jegyzi „a nép rendelését“. Az almafa alatt a magyar küldöttség mindjárt hangver­senyt rögtönöz és egymás után kerülnek elő a szebbnél-szebb nótáik, az Erik a ropogos cse­resznyétől a Nyári piros al­máig. Alig tudunk tovább menni. Igaz, tartóztatnak is erősen. Sándor bácsi meg raj­tafelejti a szemét a szép agro- r.ómusasszonyon és így bókol: csak azt csodálom, hogy ahol ilyen szép az agronémus, nem kétszer fogamzik minden. * Este az agrártudományi fő­iskolán baráti beszélgetésen vettünk részt tanárokkal és hallgatókkal. Záporoznak a kérdések és kiderül, hogy fe­szült figyelemmel kísérték az ellenforradalmi eseményeket és apró részletekig ismerik a történteket. Hogyan lett október 23-án az egyszerű diáktüntetésből ellenforradalmi felkelés? Mi­lyen erőt képvisel az MSZMP? Milyen a KISZ helyzete? Mi­lyen a munkásosztály hangu­lata? Igaz-e, hogy falun ke­vésbé tudott bázist szerezni az ellenforradalom? Izgalmas, meghitt beszélgetés alakul ki és a válasz után újra és újra kérdeznek. Azt a tanulságot szűrjük le, hogy nem szabad leegyszerűsíteni, újra és újra meg kell magyarázni, hogy teljesen világossá váljon ok­tóber jellege. * A Szegyina-üzemben ez a forró érdeklődés mélységes együttérzéssé, testvéri öleléssé fokozódik. Körülvesznek ben­nünket a dolgozók, ezer .kér­dést tesznek fel, bensőséges hangulatú, lelkes gyűlésen veszünk részt. A delegáció minden tagja könnyekig meg­hatva és felzaklatva örül a közvetlen találkozásnak az orosz munkásokkal. Egy esztergályos minden áron valami ajándékot szeret­ne adni Richter elvtársnak, a delegáció esztergályos tagjá­nak. A zsebeiben kutat, a fiókjában, de nem talál aján­dékozni valót. Végül a nyak­kendőjét adta oda. Egy 1945- ben hazánkban járt fiatal munkás Köteles elvtársat ölel­geti. Alaposan megropogtat­ják egymást, jól megszorítják egymás kezét. Aztán, míg a többiek karéjban veszik körül őket, karhúzás következik. Az orosz fiú testesebb, erősebb* ez a játék ott sokkal gyako­ribb, mint nálunk. Már-már átfordítaná a magyar fiú kar­ját, amikor hárman is rászól­nak. A mérkőzés abbamarad, megölelik, megcsókolják egy­mást, jelvényt cserélnek. Jó magam egy öreg kovács­csal barátkoztam össze, A kül­döttség már hazafelé indult, ö megvárt a kapuban. Nagyon komolyan a szemembe nézett, megölelt, csupa könny volt a szeme és azt mondta: mondd meg a munkásoknak odahaza, hogy mindenünk, amink csak van, megosztjuk veletek. Ne féljetek semmitől, a szovjet munkások sohasem hagyják cserben a barátaikat. Szívélyes fogadtatás Szocsiban

Next

/
Thumbnails
Contents