Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-02 / 53. szám

1957. JÚLIUS 2. KEDD rest Mb1. k/CiHap Miért nem aratnak kombájnnal a szí get csépi Lenin Tsz-ben? Eímnnalja » tsa elnöke, Mull/ .Wf7«r«</ Tudomásunkra jutott, hogy a Pest megyei Hírlap egyik cik­kében megemlíti: mi nem ara­tunk kombájnnal. Engedjék meg, hadd mondjam el, mi en­nek az oka. Nem vagyunk mi afféle gépellenes, maradi embe. rek, csupán saját hasznunkat keressük. Szükségünk lenne a gépek segítségére, csakhogy az a tapasztalatunk, hogy a gé­pek nem segítettek, hanem bosszúságot okoztak a tagság­nak. Tavaly gépi aratásra rendez­kedtünk be. Építettünk egy szép, betonozott, fedett kom­bájnszérűt is, legyen hol szárí­tani a gabonát. Aratás után meg szidta az egész tagság a kombájnt, mint a bokrot. Alig tudtuk értékesíteni és felhasz­nálni a gabonát, mert meg- dohosodott. Valószínű, zölden vághatta a kombájn, és befül­ledt az összes mag, hiába for. gattuk. Végül az árpát alig et­ték meg a malacok. Zúgolódott is a tagság: nem azért dolgo­zott egész esztendőben, hogy végül dohos gabonával szúrjuk ki a szemét, fi az egyik okú a géptői való idegenkedésünknek. A másik pedig: nézze meg akárki a gabonaföldjeinket. Az őszi árpá­ban 20 százalék búza van, mert ott tavaly búzavetés volt. Egyik tábla búzánk 20 százaléka meg rozs, mivel ott rozsot termel­tünk a múlt évben. Pedig tisz­tított vetőmagot kaptunk! Vagyis le sem tagadhatja a gépállomás, hogy tavaly a kombájn annyi szemet szórt ki, amennyi most kikelt. A napok­ban már befejeztük egy 50 hol­das őszi árpa tábla aratását. Nem volt megdőlve, szépen lá­bon állt a gabona, szépen vág­hatta volna a kombájn. Csak­hogy mint említettem, legalább 20 százaléka búza. Mindenki tudja, hogy a kétféle gabona érési ideje különböző. Amikor az árpát már aratni lehet, a búza még éretlen, nem tudja kicsépelni a kombájn. Ha arra várunk, hogy beérjen a búza is, addigra kipereg az árpa, pe­dig kár lenne érte, mert 16 má­zsás átlagra számítunk. Emiatt kézzel kellett levágnunk az egészet. Azt is szemünkre hányják, hogy mi kívülállókkal aratta- tunk résziben. Hát ez nem egé­szen felel meg a valóságnak. Igaz, résziben aratunk, de ezt a megoldást találtuk a legjob- nak. Termelőszövetkezetünk­ben igen sok olyan asszony dolgozik, akinek a férje üzemi munkás. Kevés nálunk a férfi. Már pedig az aratáshoz férfi­kéz kell. Ha munkaegységet fizetünk, a családtagok nem jönnek el segíteni. így meg ti­zedébe kiadjuk a gabonát arat­ni a tagságnak, s természetes eljönnek a férjek és gyerekek is, mert egy asszony egyedül semmire sem megy. Ki meny­nyit tud learatni, úgy részese­dik majd. Erre az időre nem írunk munkaegységet, hanem csak a részesgabonát kapják. Ugyanis mindig akad, aki fel­veti: mi az a 10—12 mázsa ga­bona, ami az egész évi munka­egységre jár egy tsz tagnak! Hiszen ha valaki elmegy aratni s csépelni, akkor is megkeresi azt egy aratási idényben. Most majd elválik, hogy lesz jobb, mert a cséplőcsapatot is ha­sonlóképpen mi adjuk. Nem esküszöm rá, hogy ez a leg­tökéletesebb módszer, de kísér­letezünk. Kém fordítottunk azért teljesen hátat a gépállomásnak sem. Egy 50 holdas búzatáblára le­szerződtünk kombájnaratásra. Ha jól megy a munka, ennél többet is levághat. Meglehet, hogy tavaly rossz kombájn­vezetőnk volt, azért nem ment jól a munka. Mindig csak haj­totta, hajtotta a gépet, azon volt, hogy a normát teljesítse. Egyáltalán nem törekedett mi­nőségi munkára, csak a maga hasznát nézte. Mutassa meg a gépállomás, hogy jól is tud dolgozni, akkor jövőre mi is másként gondolkozunk! ♦ Szerkesztőségünk helyet ad Mály Milorád nyilatkozatának, bár nem teljes egészében ér­tünk vele egyet. Lehet, a szi­getcsépi Lenin Tsz-nek rossz tapasztalatai voltak a tavalyi kombájnaratásnál, de a megye sok más termelőszövetkezete meg van elégedve a végzett munkával. Természetesen meg lehet és meg is kell bírálni a gépállomásokat, hogy azok év­ről évre tökéletesítsék munká­jukat. A termelőszövetkezetek az idén, jobban mint bármikor, beleszólhatnak a kombájnos munkájába, s rossz munka esetén joguk van ki is állítani a táblából. A megyei gépállo­mási igazgatóságnak is az a véleménye, hogy meg kell szün­tetni a gépállomásokon a csak mennyiségi munkára való tö­rekvést. A gépállomások minő­ségi munkát adjanak. A helye­sen ellenőrzött, jól dolgozó kombájnok ugyanis igen nagy segítséget adnak a termelő- szövetkezeteknek, hiszen a gépi aratással jelentős összeget ta­karíthatnak meg a kézi aratás­sal szemben. A másik előny: az így felszabadult munkaerőt a növényápolásnál és kerté­szetben tudnák hasznosítani. Es ez különösen vonatkozik a szigetcsépi Lenin Tsz-re, hi­szen ott igen nagy kapásterii- let jut egy-egy tagra. Milyen munkadíjai kaphatnak a kisiparosok alkalmazottai Előkészületek u nemzetközi szövetkezeti napra A világ dolgozói ez évben jú­lius 7-én ünnepük a nemzet­közi szövetkezeti napot. Me­gyénk szövetkezetei is ké'szü- ! lödnek méltó megünneplésére. Az előkészületekről Halházi , József elvtárs, a Pest megyei K1SZÖV elnöke a következő­ket mondotta lapunk munka­társának: — Az ünnepségeken az el­múlt évektől eltérően részt vesznek a. termelőszövetkeze­tekbe tömörült dolgozó parasz­tok is. A nemzetközi szövet­kezeti nap ünnepségeinek elő­készítésére összefogott a Pest megyei MÉSZÖV, KISZÖV és TSZ Tanács. E három szerv közös felhívással fordult a megye valamennyi szövetkeze­téhez. Itt javasoljuk a helyi szerveknek, hogy tartsanak kultúr-, tánc- és sportműsor­ral egybekötött ünnepi gyűlé­seket. Az ünnepélyeknél a he­lyi szokásoknak megfelelően járjanak el. Nagykörösön július 6-án, szombaton, nagygyűlést rende­zünk, amelyen a megye vala­mennyi szövetkezetéből egy­két küldött vesz részt. GAZDA SZEME Mikor kezdjük az aratást? Megyénk területén is — kü­lönösen a homokosabb talajú községek határában — kasza alá érett a telt szemektől ka­lászát lógató őszi árpa. Ahol még zöldes a tábla, naponta kétszer is megnézi a jó gazda a kalászokat. Nem mindegy, hogy mikor kezdjük az aratást. Mikor is engedhetjük a ka­szát a tábla szélének? A sok évi gyakorlati tapasz­talatok azt igazolják, hogy ha a kalászosok felvették sárgás színüket, az alsó szárbütykök megbámulták, a szemek viasz- keménységűek, aratógépekkel, kézi kaszával akár táblaré­szenként is meg kell kezdeni az aratást. Kivétel a sörárpa, amelynél be kell várni a teljes érést. Kombájnnal viszont csak akkor lehet aratni-csépelni, ha a kalász szemei lisztesek, könnyen kidörzsölhetők. Az aratás kezdetét nem le­het kalendáriumhoz kötni Az igaz, hogy a legtöbb kárt a késői aratással okozzuk, de nem eshetünk az ellenkező végletbe sem. A túl korai ara­tás is okozhat szem- és fő­képpen anyagveszteséget. A még tejes szemek beszáradnak a kalászokba, nehezen csépel- hetők ki. Ennél még nagyobb kár a minőségi romlás és a súlyveszteség, ami elérheti a 10—15 százalékot. // A Könnyűipari Minisztérium ren­deletét adott ki 8 magánkisiparban ioglalkoütatott fizikai dolgozók bérének rendezéséről. A rendelet értelmében a magánkisiparos a dolgozók részére, ipari tanulók ki­vételével. meghatározott bértételek szerinti órabért köteles fizetni A kisipari dolgozók munkabérét időbérben (órabérben) kell elszá­molni és kifizetni. Az egyes szak­mákra megállapított bértételek az ország egész területén egységesen érvényesek. A magánkisiparos és a dolgozó kölcsönös megállapodásától függ, hogy a kisiparos a bérkategória- határok figyelembevételével meny­nyi bért fizet», A. magánkisiparos a törvényes munkaidő ledolgozása esetén a dolgozó részére 800 forint havi illetményt, mint minimális keresetet köteles biztosítani. A ren­deletet 1957. július első napjától kell alkalmazni. Kiemelt órabér általában 9—13 forint között lehet. A szakmunkás órabéreket 5—9 forint, a betanított munkás órabéreket 5—7 forint, a segédmunkás órabéreket általában 4—6 forint között állapították meg Szépek, gondozottak a szőlők országszerte A Földművelésügyi Minisztérium szőlő- és bortermelési osztályára érkezett legutóbbi jelentések sze­rint a szőlők az -egész ország terü­letén igen szépek és gondozottab- bak, mint az utóbbi években bár­mikor. Általában háromszor-négy- szer, de helyenként — például az Alföld szőlőtermő vidékein — öt- ször-hatszor is megpermetezték már a szőlőket, s a fürtvédelem érdekében egyszer-kétszer poroz­tak. A talaj munkákkal, kötözéssel ugyancsak jól állnak, bár a leg­utóbbi hetekben a hajtások és a gyomok is rohamosan fejlődtek. Nagyobb peronoszpóra, vagy iloncafertőzésről nem érkezett jelentés. A szőlőtermelő gazdák és gazda­ságok az idén már sokkal nagyobb gondot fordítanak a bor minősé­gére, amiben nem kis szerepe yan a széleskörűen megrendezett me­gyei borversenyeknek. A beszolgál­tatások megszüntetése, a jobb bor­árak kialakítása és a minőségi cé­lokat kitűző borversenyek rende­zése egyaránt arra ösztönzi a ter­melőket, hogy a szőlőt, a mustot és a bort szakszerűen, tisztán ke­zelték. A versenyeken részvevő termelők száma tavaív óta meg­kétszereződött, a bemutatott borok döntő többsége egészséges, termé­szetes zamatú, jól kezelt bor. A tarlóhántás „roham-munka A múlt héten napvilágot látott kormányhatározatban igen jelentős kedvezményről gondoskodik államunk. „A gépállomá­sok a tsz-eknek a tarlóhántást tárcsával díjmentesen végzik, ha a tsz a tarlóhántott őszi vető- vagy mélyszántásra a gépál­lomással szerződést köt." Nagy jelentőségű segítség ez termelőszövetkezeteinknek, mert a tarlóhántás időbeni elvégzése mindemkor a jövő évi jó termés biztos alapját képezi. A tarlóhántással nem lehet váro- gatni. Igen találóan használta erre Viljamsz szovjet tudós a „rohammunka" elnevezést. Ez azt jelenti, hogy a hántást köz­vetlenül az aratás után kell megkezdeni és legrövidebb időn belül be kell fejezni. Mi az előnye a gyors tarlóhántási munkának? 1. Megszüntetjük a rovartanyák fejlődését elősegítő gyom­tanyákat. amelyek a kártevő rovarok tenyészihelyéül szol­gálnak. 2. Siettetjük az elpergett gyommagvak gyors kicsírázását úgy, hogy a következő talajmunkával még virágzás előtt el­pusztíthatjuk a fejlődő hajtásaikat. 3. Az árnyékolt talaj nedvességét megtartjuk, a talajt por- hanyóssá, aprómorzsalékossá alakítjuk. Tovább lehetne még sorolni a gyors tarlóhántás előnyeit, de megtudja a jó gazda maga is, ba idejében nekifog ő is a „rohammunkának”, Mit tegyünk a vadkárok ellen? Megyénk területén is, külö­nösen a szentendrei, a szobi, a váci és gödöllői járásokban érzékeny károkat Okoznak a kultúrnövények pusztításával az erdőből kijáró nagyvadak. Különösen számottevő a vad­disznók kártétele, amit főként Itt Alagon értettem meg. mit jelent az a régen elkopott frázis, hogy lovas nemzet va­gyunk, itt, ahol a lovakat ido­mítják, hegy minél gyorsab­ban száguldjanak a verseny- pálya zöld gyepén, itt, ahol verseny után megpihennek a szépmozgású paripák. Ez az üdülőjük, de ez a munkahe­lyük is, ahol mozgalmas és szigorúan beosztott életüket élik. Most versenyre készülőd, nek. Suhanó csiliók izgalmá­tól dobog a pázsit, gyermekko­rom aranyszőrű paripái, a honfoglalók táltosai jutnak eszembe. Művészet, sport és kenyér van a lóban. A pa­raszt, ha beteg a lova, ma- gábaroskad és nincs határa boldogtalanságának. Kezdem megérteni a lóversenyközön­ség ragaszkodását is ehhez a fakuló divatú sporthoz, ame­lyet nálunk Vem tud kiszorí­tani a futball. Keni lehet azt elmondani, mit jelent egy sö­vényen átugró ló izgalma. Ezt látni kell. Itt száguld Híradó, orreimpája kitágul, már há­rom méternyire tőle a sö­vény, most felrepül, e íny új­SZÁGULDÓ PARIPÁK KÖZÖTT mmmmm tolt testtel száll, okos szemé­ben harci fények lobognak, minden por cihájával átadja magát az izgalomnak. Nem lehet elfelejteni. Aztán a többiek ... Almá­rium ... a 60 éves Pálosi bácsi szemefénye. Mravik Pál va­lóságos szerelmese. Alag tulajdonképpen nem község. Nem is falu. Az egész település csak a lovakért van. ötszázholdas kertben, egy kis tanyával, közepén gyeppálya: lóbirodalom. Istállók rende­zett soraikban. Pihenőliget, ahol verseny után homokfür­déssel, hancúrozással vezetik le a mérhetetlen izgalmat. Több mint százéves ez a telep, múltja van. hagyománya és levegője. Másféléves koruk­ban Iker ülnek ide a csikók a ménesekből. Dióspusztáról, vagy Kerteskőről. Az idomító ismeri apjukat, anyjukat, egész családjukat, úgy fogad­ja őket, mint egy családta­got. — Mert kérem — mondja a 72 éves Juhász bácsi — csak akkor lehet lovat jól idomíta­ni, ha számolhatunk minden öröklött tulajdonságával is. Bár ez alól is van kivétel Példa rá Imi. Imi Juhász bácsi legna­gyobb- szerelme. Minden ido­mító legnagyobb meglepetése. — Az úgy volt — meséli —. hogy amikor megkaptuk a ménesből az új lovaidat és megláttam köztük Imit, el­húztam a számat. Sovány, girhes kis csikó volt. Egye fene, mondtam neki, majd meghízol te is. Bánatos arc­cal nézett rám. Mert úgy tudnak ezek nézni, hogy bele­reszket az ember szíve tőle. Akkor azzal a nézésével vá­sárolt meg, csak én még nem tudtam; Sajnáltam, azt hittem, sak baj lesz vele, míg jó kö­zepes versenylovat nevelünk belőle. Nem is értettem, miért küldték ide. Itt szenve­délyes lovakra van szükség, nem ilyen kis girhes, ve bánt > virágokra. Aztán kiment a pályára és meglátla a többie­ket futni. Akkor elállt a szív­verésem. Nem nézett ez sen­kit és semmit, csak szaladt, mintha a szíve gurulna előtte. Nem láttam, mikor éri a lába a földet. Csak úgy lökdöste hátrafelé a földet maga alatt könnyedén. Repült. Nincs még egy ilyen ló a világon. Veretlen lenne, mint a legen­dás Kincsem volt. aki ha be­lepusztult. sem hagyta, hogy megelőzzék. Mondom, veret­len volna, ha az a nyomorult Bocskay az ősszel Ausztriá­ban el nem adja pénzért az elsőséget. De eladta. Szegény kis csidám. Alig lehetett visz- szatartani. A pálya szélére kellett kerülnie vele. mert Imit, ha egyszer szalad, nem olyan egyszerű visszatartani. Így is csak egy hajszállal lett második. Nem is mert haza­jönni Bocskay. disszidált utá­na a pénzzel, Imi meg kihe­verte nagy nehezen a veresé­get. Juhász bocsi már egy na­pot sem tudna kedves lova nélkül tölteni. Ha beviszik Pestre, utána megy és az is­tálló mellett alszik, hegy érezze a közelségét. Jó ba­rátok. Hatvan éve él Juhász bácsi a lovak között, de meg­sértődnék, ha valaki pihenés­ről beszélne neki. Tizennégy éves korukban kezdik itt a fiatalok, három évig tanul­nak, utána zsokék lesznek, többnyire vékony, kisnövésü fiúk, lányok nem nagyon je­lentkeznek. Egy lány van csak a telepen, a kis Margit. Ku­riózumnak. Lógondozó. Pe­dig a lányok alkalmasak vol­nának erre. van bennük tűz és szenvedély, régen a nagy­ságák és mágnásné'k szerették ezt a sportot, Juhász bácsi fejcsóválva neheztel azért, hogy a ,,m.i lányaink" nem tolakodnak. Talán nem tud­nak róla. A telep szigorú rendben él. Tíz-tizénkét lovat idomít egy „idomár" — nem engedik másképp hívni magukat —, egy lovas és két tanuló van mindegyikhez beosztva. Ezen­kívül egy abrakmester és minden két lóhoz egy ápoló. Ha nem készülnek versenyre, napi másfél órát gyakorolnak, verseny előtt szigorú beosztás szerint sokkal többet. Egy ló öt évig i-ersenyképes. Ha na­gyon kihasználják, négyéves korukban már !kidőlnek. Két éves korukban kezdik a ver­senyzést. „házasságuk“ ideje szigorúan meg van szabva, mert évjáratonként kerülnek a versenyekre és nem .mind­egy, hogy például a kétévesek versenyén fél év különbség le­gyen közöttük. Három-négy éves korúikban a ménesbe ke­rülnek, ahol a következő egészséges nemzedékről gon­doskodnak. Pihenő idejük nagyon fontos. Verseny után reggeltől délig szabad leve­gőn, napfényen tartózkodniuk, egy-két hónapig karámban, jártaiéban ugrándoznak és csak aztán kezdik újból a gyakorlást a következő ver­senyre. Mélyen átérzik a ver­senyt. valóban készülnek rá, tudják és értik, miről van szó, esemény az életükben, minden képességüket beleadják . > > Gesztelyi Valéria az érő zabban, burgonyában és kukoricában okoznak. Sokan azt tartják, hogy a vadak elleni védekezés csak a vadász feladata. Nagyon téved­nek. akik ezt hiszik, mert a kártétel elleni védeke- I zés, illetve megelőzés a ter­melőnek és a vadásznak egyaránt fontos kötelessé­ge. Az igaz, hogy a vadak által okozott kár megfelelő értékét államunk megtéríti, de ez nem jelentheti azt, hogy a terme­lők Csupán erre várjanak. Vadkár térítést is csak akkor kap a kárt szenvedett termelő, ha területén a védekezési kö­telezettséget betartotta. Júniustól szeptemberig tart a legkritikusabb idő, amikor a termelőknek és a vadászok­nak egyaránt résen kell len- niök. hogy a fenyegető vad­károkat a helyi adottságoknak megfelelő módon eredménye­sen elháríthassák. Melyek a gyakorlatban be­vált legjobb védekezési mód- szerek? Legbiztosabb a terület őr­zése, de erre az összetor­lódott munkák idején na­gyon kevés alkalom kí­nálkozik. Hasznosnak bizonyul a ko- lompszó, a tűzrakás alkalma­zása is. Sok helyen kutyával, riasztó szerek — kellemetlen szagú anyagok, zsinegre akasz­tott különböző alakú, a szél érintésére más és más hangot adó, fényt tükröző tárgyak — használatával Í9 eredményt ér­nek el. Igen fontos, hogy az említett riasztó szereket, mi­előtt még a vadak megszoknak, hetenkint legalább kétszer cse- réljük ki. vagy helyüket vál­toztassuk meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vadkárveszély leginkább borús, esős időben fenye­get, amikor a vad alko- nyattal korábban jön ki az erdőből, hajnalban tovább marad kint a földeken, és a gyakorlat szerint mindig nagyobb számban látogatja a mezőgazdasági területeket, mint tiszta, derűs időben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents