Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)
1957-07-09 / 59. szám
1957. JÚLIUS 9. KEDD kfCírlav 3 A VIT-VÁLTÓ MEGYÉNKBEN Győrből vasárnap reggel indult útnak a VIT-váltó a főváros irányába. Piliscsabánál érkezett megyénkbe a staféta, s mindenütt lelkes érdeklődők mellett folytatta útját. Pilis- vörösvárott Sándor József KlSZ-titkár kötött újabb színes szalagot a váltóbotra. A menet fél 7 óra tájban érkezett Budapest határába. Vasárnapról hétfőre virradóra pihent a váltó, majd délben ismét útrakerekedtek. Az egyik ág észak felé vette útját. A Megyeri csárda, a dunakeszi tanácsháza, a Dunakeszi Vagongyár, Alsógöd érintésével haladt Vác felé. VÁCOTT a nagy hőség ellenére szépszámú érdeklődő gyűlt össze hétfő korán délután a Március 15. téren. A város főterét zászlódíszbe öltöztették erre az alkalomra. Egy óra után érkezett a hír, hogy a VlTstaféta úgynevezett „olasz szárnya“ útban van a város felé. Két órakor érték el a Diadal teret a Sződliget irányából befutó piros mezes, fehér nadrágos futók. Kezükben fellobogózott botot szorítottak. A futók nyomában feldíszített kerékpáron haladtak a kísérők. A csapat nagy taps közben érkezett a városi tanács épülete elé, ahol a város politikai és gazdasági vezetői fogadták. A fogadó bizottság soraiban volt Kőhalmi Erzsébet kötöttárugyári munkás is, aki a váci fiatalokat képviseli majd Moszkvában a Világifjúsági Találkozón. A fogadáson Takács Lajos, a városi KISZ-bizottság titkára mondott beszédet, majd az üzemek küldöttei piros és nemzetiszínű szalagokat kötöttek a botokra. Az ifjúsági váltó tagjai kis pihenőt tartottak, majd folytatták útjukat északi irányban Nógrádverőce felé. A. MÁSIK ÁG ■később „rajtolt“. Vecsés, Üllő, Monor, Pilis, Albertirsa, Ceg- lédbercel voltak a váltó főbb állomásai. Mindenütt újabb szalaggal gazdagodott a váltóbot. Duzzasztott agyagkavicsból készült könnyűbeton A nagyelemű építkezések könnyű beton alkalmazását teszik szükségessé. Az újfajta könnyűbeton előállítására az Építőipari Kutató Intézet széleskörű tudományos kísérleteket folytatott. Könnyűbetont vagy a betonban képzett pórusok útján lehet előállítani, vagypedig a be t on ké szí téshe z használt anyagok könnyítésével, A kísérletek során belbizonyosodott, hogy egyes agyagok magas hőfokon térfogatuk többszörösére duzzadnak és megfelelő eljárással egészen köny- ilyű, kavicsszerű anyagot lehet előállítani, amit a beton készítésénél célszerűen lehet felhasználni. Az így készült betonnak a nyomásszilárdsága 130 kilogramm négyzetcentiméteren- kint, térfogatsúlya pedig 1200 kilogramm köbméterenkint. A közönséges betonnál sokkal jobb hőszigetelő, időtálló és használatával az építés költsége nem drágul. Viszont lényegesen rövidíthető az építkezés időtartama és mivel előregyártó üzemben készülnek az elemek, az építkezésen csak kevés kőműves munkájára van szükség. Július 9-én: Tanár írja a diáitoknak: nyereménybetétkönyvsorsolás [ A legközelebbi nyeremény- I betétkönyv-sorsolást ma, Baján a Honvéd Helyőrségi Tiszti Klub nagytermében, este 8 órakor rendezik. A sorsolásban valamennyi 1957. június 30-ig váltott és érvényben levő betétkönyv egyenlő eséllyel vesz részt. Minden ezer betétkönyv közül egy, az átlagbetét 200 százalékát, kettő az átlagbetét száz százalékát, 11 pedig az átlagbetét 50 százalékát nyeri. Külföldi márkás fényképezőgépek Az OFOTÉRT boltokban megjelentek a külföldről érkezett különféle márkájú fényképezőgépek. így például a közkedvelt Altix, Flexaret, Zorkij stb. A gépekkel egy- időben nyersanyagok is érkeztek, amelyek kielégítő meny- nyiségben kaphatók. Lengyel szakszervezeti küldöttség érkezett Budapestre A Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezetének meghívására hétfőn öttagú lengyel szakszervezeti küldöttség érkezett Budapestre. A vendégek két hétig tartózkodnak hazánkban és tanulmányozni fogják a magyar köz- alkalmazottak élet- és munka- körülményeit, a közalkalmazottak szakszervezetének a munkáját. A konzervipar félévi teljesítménye: 104 százalék A konzervgyártás az elmúlt hónapokban rohamosan fejlődött. A fokozott gépesítés lehetővé tette, hogy a konzervipar félévi tervét 104 százalékra teljesítette. Különösen sok borsót konzerváltak. Hogyan használjuk ki helyesen a nyári szünidőt? Ez a kérdés izgatja most az általános iskolás diákokat, szülőket, nevelőket egyaránt. A tapasztalat szerint a nyári szünet ésszerű kihasználása három fő részre oszlik: pihenésre, hasznos foglalkozásra s a továbbképzésre. A három szakasz persze nem azt jelenti, hogy három hétig pihenjünk, három hétig hasznosan foglalkozzunk, majd három hétig tanuljunk. Azt jelenti, hogy ez a hármas foglalkozás töltse yi a nyarat, egymással szükségszerűen váltakozva, keveredve. L<esz. akinek több pihenésre, s kevesebb továbbképzésre lesz szüksége s fordítva. Pihenni sokféleképp lehet. Az egyik diáknak az a pihenés, ha minél többet fekszik, alszik. a másiknak a sportolás, kirándulás, olvasás és így tovább. A pihenés legfontosabb alapszabálya a kikapcsolódás Más környezet, más pajtások, újszerű játékok, a megszokottól részben eltérő, az egyéniségnek a legjobban megfelelő könyvek, folyóiratok. Ebben a kérdésben a nevelő, a szülő és az iskolaorvos adhat sok segítséget a diáknak, természetesen úgy, hogy a gyerek által kívánt és választott pihenésmód érvényesüljön. Pihenni lehet úgyis, hogy a pihenő egyben hasznos foglalkozás legyen. A városi gyereknek, aki szereti a természetet, kikapcsolódás az is, ha vidékre, falura kerül. Ha mezőgazdasági termelőszövetkezetben, vagy állami gazdaságban tölti a szünidő egy részét és közben fizikai munkával (természetesen testi fejlettségének és korának megfelelően) foglalkozik, már ez is hasznos •foglalkozás. Ugyanígy fordítva. A falusi gyereknek kikapcsolódás a város, még ha ott ipari ] munkát is végez. Természete. | sen ehhez a foglalkozási kör- | hoz tartozik a diák házi munkába való bekapcsolódása (így lányoknál takarítás, főzés, kerti munka, kézimunka, fiúknál kisebb épületjavítás, tatarozás, kerti és mezőgazdasági munkák, állattenyésztés stb.). Ezt a munkát természetesen kellő mértéktartással végeztessük és kívánjuk a diáktól. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a nyári szünet főleg a pihenésé. De minden diák érzi, tudja és az értesítő érdemjegyei is mutatják, melyik tantárgy az. amelyikből erősítésre van szükség. Ne dobjuk teljesen sutba a könyvet a nyári időszakban sem! A tankönyvek olvasása mellett a továbbképzést szolgálják a szépirodalmi könyvek, a rádió, a színház és a jó filmek. Hosszúnak látszik, mégis rövid lesz a nyár. Használjátok ki diákok jól a vakációt! Úgy, hogy az pihentető, szórakoztató, de hasznos is legyen! Koperniczky István általános iskolai igazgató, Vác, Kínai és vietnami árukkal frissítik az áruválasztékot Az Árucsere Gazdasági Iroda delegációja nemrégiben járt Kínában és a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A tárgyalások eredményeként rövidesen a két ország árucikkeivel gazdagodik a hazai választék. Kínából többek között varrógépet, kerékpárt, tangóharmonikát és Parker-rendszerű töltőtollat kapunk és próbaképpen kisebb mennyiségű cigaretta is érkezik. Vietnamból kis bútorokat, bőrárut, ezüst-ötvösárut, nád- fonatokat, csontfaragványo- kat, teát és más fűszerfélét szállítanak az árucserében^ A Zuglói Kötöttárugyár a kötött-szövött kabátszövetek karakterének megfelelő kötött, úgynevezett ványolt kelme gyártásával folytat kísérleteket. Az első kísérletekből származó minták tartósság, fogás tekintetében nem érték el a kívánt mértéket. Az újabb eredmények alapján azonban olyan anyagot mutattak be a KERMI-nek, amely az előzőekhez viszonyítva lényegesen jobb, minősége a kívánt mértéket eléri. Az új cikk gyártásával választékbővítés érhető el. A gyártást a közeljövőben megkezdik, Nylon postazsakok Az Űjszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál nylonzsákokat készítenek a postának. A tömlőkhöz hasonlóan varrat nélkül, egybeszövéssel készült nylonzsákok tetszetősebbek, mint a kenderzsákok, színűk hófehér, középen nemzetiszínű csikkal. Tartósságuk az eddigieknek ötszöröse. A laboratóriumi próbánál nem is tudták a szakítógéppel széttépnij A zsákokat rövidesen elküldik a posta anyagellátó és készletező vállalatának. Ha minden szempontból beválnak, gyártják majd a postának, 111. MOSZKVAI SÉTÁK Egyik este bejárjuk a Gor- kij-kultúrparkot. Hatalmas liget szökőkutakkal, sok pihenővel, padokkal és a padokon természetesen szerelmespárokkal. Liget, de nem a mi városligetünk valamilyen mása. Nincs „vursli“ jellege. Rengeteg a színpad, ahol artisták, ■műkedvelők lépnek fel, észt- rádműsorokat mutatnak be, hangversenyt adnak, sőt van olyan színpad, ahonnan jól felkészült játékvezetők társasjátékokat játszanak a padokon ülő fiatal közönséggel. A parknak van ifjúsági klubháza. Amikor ott jártunk, éppen filmvetítéssel élénkített előadást tartottak Indonéziáról. Meg kell jegyeznünk, hogy bizony elég kevesen voltak. Persze, mindez nem jelenti, hogy a szórakoztatás harsányabb eszközei hiányoznak. Van ugrótorony, körhinta és néhány, a pesti Vidám Parkból már ismert játék. Lehet csónakot bérelni. Meg kell említenem egy eddig sehol sem látott „ligeti örömöt“. Hosszú farúd végén kis ülés. A farúd rugózik, ide-odaleng és a jobb sorsra érdemes delikvens fejjel lefelé zuhangat előre-hátra, fel és le. Mondhatom, olyan vérfagyasztó szórakozás, hogy a gyengébb idegzetnek a puszta látványtól is tengeri betegséget kapnak, amikor valamelyik vállalkozó szellemű fiatal úgy zuhan lefelé az átkozott póznán, hogy az orra másfél centiméterre áll meg az édes anyaföldtől. Mindenesetre, sasorrúaknak nem ajánlatos-. A parkban elvétve jampeco- kat is látunk. Feltűnően öltözködnek, itt is, hangoskodnak, előfordul, hogy belekötnek a sétáló lányokba. A „moszkvai változat” panama kalapot hord, hosszú zakót, szűk. rövid nadrágot, de valahogy minden gyűrött rajtuk. Mint informátorunk elmondotta, az utóbbi esztendőben örvendetesen megfogyatkozott a jampecek száma, ami azt mutatja, hogy ez a betegség a Szovjetunióban enyhe és gyors lefolyású. A kultúrpark meglehetősen nagy. Kár, hogy a vendéglők és éttermek legnagyobb része a Moszkva folyó partján összpontosul . Elnézést kell kérni, hogy egy másik kritikai szempontot közvetlenül az étkezőhelyek szomszédságában vetek fel. Kevés a WC a parkban. (Ez egyébként egész Moszkvára jellemző. Az utóbbi időben úgy próbálnak ezen segíteni, hogy különböző helyeken autóbuszszerű építményeket állítanak be. Ahogy Pesten valamikor a közhumor a hasonló építményeket „zöld villamosnák“ becézte, a moszkvai argó, mint hallottuk, „emésztési autóbusznak“ csúfolja.) Tengernyi beszámoló foglalkozott már a moszkvai közönség fegyelmezettségével. Most nem akarok külön írni az autóbusz és trolibusz megállóknál a természetesen ható sorbanállásról, vagy a színházi ruhatárákról, ahol ismeretlen fogalom a tülekedés. Sőt, bár talán néhány olvasónk előtt egész szavahihetőségemet kodkáztatom, mégis meg kell mondanom, hogy moziban, színházban,, vagy hangverse- ríven rendben bevárják az előadás végét. Inkább arról szeretnék írni, hogy milyen nehéz járókelőnek lenni Moszkvában. Az utak olyan szélesek, a forgalom olyan óriási, hogy a gyalogosok közlekedését lehetetlenség a villanyrendőrökkel szabályozni. Ezért a lámpa jelzések csak a járművekre vonatkoznak. A közlekedésrendészet arra szorítkozik, hogy a gyalogosok csak útkereszteződésnél és a kijelölt helyeken keljenek át az úttest másik oldalára. Meglepően kevés a baleset, a gépkocsivezetők nagyon vigyáznak. A rendőrök szigorúak. Vagy ahogy egy Moszkvában tanuló -magyar diák kifejezte: „a rendőrök itt sem apácák”. Ha eddig örömmel zengedez- hettünk a közönség fegyelmezettségéről. azért találkozunk bírálni valóval is. Ügy látszik, a közönség jelleme is átalakul, ha futbalUzurkolóvá változik. Végignéztük az Esz- porte Bania nevű brazil klubcsapat mérkőzését a Moszkvai Torpedóval. Győztek a brazilok 2:l-re. Az elején a Torpedó vezetett, igen szépen játszott, sókat támadott, de eredménytelenül. A közönség erre kifütyülte a szovjet csapatot és biztatta, tapsolta a brazilokat. Mondanom sem kell, hogy a Torpedo játékosai letörtek. a brazil csapat szárnyakat kapott. Meggyőződésünk, hogy ha a közönség nem viselkedik ilyen furcsán, ha ki nem tör belőlük a Dinamó-szurkoló. a klubsovinizmus, hanem a szépen játszó szovjet együttest biztatják, az eredmény fordítva alakulhatott volna. Késő este a Moszkva folyó mellett ballagunk. A korlátnak dőlve, szabályos távolságra egymástól, szerelmes párok bámulják a folyót. Hiába, Moszkvában is tavasz van! A LENIN EGYETEMEN Már láttam 1953-ban, de még csak kívülről, az utolsó simítások előtt. Körülötte még minden dermedten őrizte a régi Moszkvát. Ott emelkedett az impozáns épületóriás — szinte már a XXI. század — az évszázados elmaradottság faházai között. Megcsapott a forradalmi romantika, amikor kísérőnk elmondotta, hogy itt épül majd az egyetemi városrész és ez lesz valamikor Moszkva centruma. És most már áll az egyetemi városrész. Szebbnél szebb utcasorok, nyolc-kilencemele- tes házak. Minden más és mégis mind az egyetem jól ismert stílusával egységben. Széles, aszfaltozott utak futnak a házsorok között és már épül a metro egyetemi vonala is. Eltűnt a kiáltó, éles ellentét a régi és az új közt, az egyetemi városrész belesimul a városképbe és amikor most elmondja kísérőnk, hogy ez lesz a város szíve, ide tevődik át az óriási főváros központja, ez már nem a holnapután, ez már nem a távoli jövő, ehhez a fele utat megtették. Akik most először látják, meg sem értik, milyen izgalmas. milyen lenyűgöző a tervszerűség, az előrelátó, az álmait kérlelhetetlen következetességgel megvalósító emberi akarat romantikája. Az egyetemi palota szebb és nagyobb mint a híre, pedig a nemzetközi idegenforgalmi értesítők máris úgy emlegetik, mint az egyik világcsodát. Tizenhat és félezer nappali hallgató, ezerötszáz aspiráns, tízezer esti és levelező hallgató tanul itt. Igen sok a külföldi diák, köztük sok magyar. A bennlakó hallgatók számára hatezer szoba van. Meglátogattuk az itt tanuló magyar fiatalokat. Kényelmes, szép szobájuk van, ketten laknak egy szobában. Van íróasztal, könyvszekrény, összkomfort, no és megfelelő ösztöndíj is. Pompás tanulószobák, gazdag könyvtár, saját lap, minden kulturális lehetőség, sporttelepek vannak ebben a kacsalábon forgó diákparadicsomban. Mindenütt faragványok, szőnyegek, márványoszlopok. A nagy előadóteremben éppen valamiféle tudományos konferencia ülésezett, mikor ott jártunk. Az óriási teremben minden ülőhely előtt író- allcalmatosság. A hallgatót igazán szépség, a szerető gondoskodás levegője veszi körül. Szinte azt mondhatnánk, hogy már kényeztetés az, ahogyan itt ellátják a fiatalokat. Nem tudom, milyenek a tanulmányi eredmények, milyen az ifjúság politikai érdeklődése, hálája mindezért. És igy nincs jogom *bírálgatni ezt a fényűző ellátást. Csak azt írhatom le, amit éreztem és gondoltam. A magunk küzdelmes és tövises fiatalsága jut eszünkbe és az a sok nyugtalanító jelenség, amit egyes fiataloknál otthon tapasztalhatunk. Nem véletlen, hogy a küldöttség „öregjei“ az egyetemen tett látogatás után szenvedélyesen vitatták a nevelés kérdéseit és sokan értettünk egyet abban, hogy az if- jóságnak nehéz feladatokat kell adni. Segíteni kell őket és igényesnek kell lenni velük szemben. Csak így edződhetnek és csak így tanulhatják meg, hogy az élet nem majális, mindenért meg kell küzdeni és a győzelem is csak akkor szép, ha nem véletlenül hullott az ölünkbe, hanem a diadalt úgy kellett kiverekedni.
