Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-07 / 58. szám

4

'"kJCirlap

1957. JÚLIUS 7. VASÄRNAP

Erdemes-e nyáron kukoricát kapálni?

Pest megye jónéhány járásában is több kísérletet végeztek annak megállapítására, milyen és mennyi termést hoz a kukorica akkor, ha a helyi adottságok mellett háromszor, vagy kétszer kapáljuk meg. A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy az egymás mellé vetett azonos talajú, munkájú, trágyázású és azonos elővete- ményű táblák

kétszeri kapálás után 5—6 mázsa csöveskuko- , ricával és 3—1 mázsa szárral termettek kevesebbet azoknál a tábláknál, amelyek a harmadik és gazoló kapálást is megkapták.

Mázsákban számolva ez a különbség annyit jelent megyei viszonylatban, hogy a gondosan elvégzett nyári növényápolási munkával több mint félmillió mázsa csöveskukorica terméstöbblethez juthatunk.

Mit jelent a termés és mit jelent a talajerő szempontjából ezeknek a kapálásoknak a hatása?

A gazoló-kapálással nemcsak a gyomirtás, hanem a csapadék megvédése is a célunk.

A kukorica címerhányás előtt 10 nappal, a címerhányás alatt és ezután két héttel fogyasztja a legtöbb talajvizet. Ha ebben az időben nincs elég víz a talajban, akkor gyenge termésre számíthatunk.

Az említettek érdekében a gazdák feladata tehát az, hogy a cimerhányás előtt minden esetben kapáljanak, hogy kiirtsák a gyomokat, amelyek elszívják, elpazarolják a talaj vízkészletét. De kapáljuk meg a tiszta, gyommentes talajt is, porhanyítsuk meg felső rétegét, hogy megőrizzük a talaj vízkészletét. Kapáljunk minden jelentősebb eső után azonnal, amint a talaj felső rétege megpirkad és jó munkát végezhetünk.

Az elmondottadból tehát kitűnik, hogy a kukorica ápolásának és a gazoló-kapálásnak nemcsak a kukorica termés- többletére, hanem a talaj kul- túrállapotára, továbbá az utó- veteményre (legtöbbször a búzára), annak kezdeti fejlődésére és így terméshozamára is nagy hatása van.

Végezzük tehát el teljes gonddal és nagy pontossággal a harmadik és a gazoló-kapá- lást, még a nagy munkaerőt igénylő aratási időszak alatt is.

A gabona helyes raktározása

Maholnap a magtárak új gabonával telnek meg. De mielőtt elhelyeznénk állandó helyére, az új gabona raktározásánál vigyázzunk a következőkre:

1. Kitakarítatlan magtárba és fertőtleníteblen rakterűiéire új gabonát hordani helytelen és tilos.

2. Ha a rendeletben előírt kötelező takarítást, illetve állami gazdaságokban és tsz-ekben a fertőtlenítést e hónap elejéig nem végezték el, haladéktalanul hajtsuk végre.

3. Fertőtlenítés után a raktárt legalább két hétig állandóan szellőztessük.

4. Üszöggel fertőzött gabonát mindenkor az egészségestől elkülönítve raktározzuk.

5. A megázott, nyirkos gabonát csak megszárítás után vigyük állandó tárolási helyére, a magtárba.

6. Ó-gabonát sohase keverjünk össze új gabonával

7. Gabonatárolásra, vagy szállításra szintén fertőtlenített, vagy előzetesen kifordított zsákokat használjunk.

8. A raktárak padlózata, fala és mennyezete ép legyen és a raktárakban mindig a legnagyobb tisztaság és rend uralkodjék.

Borjúnevelés — olvasztott tejjel

Jó néhány itatásos borjúnevelést folytató állami gazdaságúnkban a meleg nyári időben gondot okoz a tej frissen tartása. A rosszul kezelt tej gyorsan megsava- nyodik és hasmenést, bélhurutot. sőt nem egyszer elhullást is okoz a borjak Időzött.

Ezen a régen vajúdó problémán segít az az eljárás, amelyet az Állattenyésztési Kutató Intézet és az Agrártudományi Egyetem munkatársai dolgoztak ki. Ennek alapján több állami gazdaságban sikeres kísérleteket végeztek a mesterségesen al- vasztott tej itatásával a kéthetesnél idősebb borjaknál. Az általános tapasztalat az volt, hogy a borjak szívesen fogyasztották a mesterségesen al- vasztott tejet és súlygyarapodásuk jobb volt, mint a teljes tejen tartottaké. Az így nevelt borjak között nem fordult elő a nyári hőségben annyira gyakori hasmenés. felfúvódás, vagy bélhurut. Az eljárás egyszerűsíti a tejkezelést és nagy köny- nyebbséget jelent az itatásos borjúnevelésnél.

Az „égi jel“ magyarázata:

Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter együtt áll ( Holddal

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Az Iparművészeti Tanács és a brüsszeli világkiállítás könnyűipari albizottsága pályázatot hirdet a világkiállítás magyar pavilonjában elhelyezendő lakberendezési tárgyak és ruházati cikkek tervezésére. A pályázat célja, hogy a világkiállításon a magyar könnyűipart valóban művészi színvonalú, tökéletes kivitelű és később kereskedelmileg értékesíthető áruk képviseljék. A pályázaton részt vehetnek iparművészek, tervezőintézetek, kivitelező vállalatok, kisipari szövetkezetek tervezői és dolgozói, valamint kisiparosok. A pályadijak összege százezer forint.

A magyar kiállítás azt kívánja ábrázolni, hogy „mit ad egy kis nép a nagyvilágnak". Tekintettel arra, hogy nyersanyagokban, illetve a modern könnyűipari alapanyagok termelésében szűkös lehetőségeink vannak, a magyar kiállítás könnyűipari részében elsősorban a magyar ízlést, ötletességet, a kivitelezés technikai színvonalát, a magyar munkások ügyességét és rátermettségét kell bemutatni. A kiállítás fő elrendezési tervének megfelelően a pályázatot gyártmánycsoportonkint hirdetik meg. Ezek a csoportok: 1. lakberendezési tárgyak, 2. női, férfi és gyermekruhák, 3. cipők és bőr- diszműáruk, 4. porcelán és üvegáruk, 5. egyéb, a könnyűipar körébe vágó kiemelkedő gyártmányok, illetve iparművészeti alkotások. A pályázat határideje a bútoroknál augusztus 15, a többi tárgynál pedig szeptember 1. A pályázattal kapcsolatban részletes tájékoztatót közöl a Könnyűipari Közlöny.

A Pest megyei kapitányság közlekedésrendészeti osztálya jelenti: 1957. július 5-én 19 óra 30 perckor öcsától egy kilométer távolságra a Pest megyei Növényvédő Állomás Ze- torja, amelyet Szabolcska József vezetett, mellette pedig Szabó János kísérő ült, az árokba fordult. Szabolcska borda- és mellkastörést szenvedett. Szabó János sértetlen maradt

A közlekedésrendészeten vagyunk. Este háromnegyed 8- kor cseng a telefon; jelentik az ócsai szerencsétlenséget, A közlekedésrendészet tovább jelenti a mentőknek, akik azonnal útnak indulnak. A rendőrség kocsija szirénázva rohan az eset színhelyére. Már túljutunk Alsónémedin. amikor szemben feltűnik a sebesültet hozó mentő-rohamkocsi; Megállnak, mi is megállunk. A mentőorvosi jön és így szól:

— Bár volna itt egy újságíró!

Meglepődik, amikor megtudja, hogy a baleseti járőrrel együtt újságíró is jött.

— Jöjjön — mondja. — Kézzé,

Az elmúlt napokban az ország különböző vidékein riadt várakozással tekingettek fel az égre az emberek. Híre futott ugyanis, hogy a Hold közelében tündöklő, szokatlanul nagy, fényes gömbalakú égitest tulajdonképpen a világ végét jelző, „az írásokban rég megjövendölt égi jel“. De azért akadtak „tudományo- siabb‘‘ ^kinyilatkoztatások is. Egyesek amellett bizonykod'- tak. hogy a fényes valami csakis mesterséges bolygó lehet, mások a naprobbanásokból származó „elkallódott darabkának“ vélték.

A közérdeklődésre számot tartó „baljós“ problémával felkerestük dr. Kulin Györgyöt. az Uránia Csillagvizsgáló Intézet vezetőjét, aki a következőket mondta:

— A világ végével, véleményem szerint, még jócskán elvárhatnak az öreg nénikék. Riadalomra. találgatásokra nincs semmi Ok, hiszen a csillagászati évkönyvek már jó

Tovább robogunk a baleset színhelyére. Szirénázással vágtatunk Ócsán keresztül. Feltűnik a „helyszínt őrző“ két ócsai rendőr. Vigyáznak, hogy a nyomok ne tűnjenek el,

m látvány furcsa

Olyan mély az árok, hogy a felfordult Zetort teljesen elnyeli. A felfordult erőgép sértetlennek néz ki, csak a szerencsétlenséget okozó jobb első kereke . hiányzik. A baleset színhelyén, az átélt izgalomtól még mindig remegve, ott áll a szerencsésen megmenekült Szabó János „mitfahrer“.

Szaggatottan, izgatottan mesél;

— Nagyot zökkent a gép, én már ugrani sem tudtam, a levegőben megforduló gépen azonban már igyekeztem menteni magam. Akkorát ugrottam. hogy az árok túlsó felére kerültem. Még egy karcolást sent kaptam. Lenézek, látom, hogy Józsi bácsi ott fekszik a gép mellett és nyög.

előre jelentették, hogy ez év július 3-án naprendszerünk legnagyobb bolygója a Jupiter, együtt áll a Holddal. Semmi különösebb jelentősége nincs a dolognak, csupán arról van szó, hogy innen, a Földről, az igen nagy távolságban levő Jupitert és a Holdat csaknem egy irányban látjuk. A bekövetkező jelenségről a Természettudományi Közlöny előre jelentést adott.

Izlandi női kabátszövetek a földművesszövetkezetekben

Az izlandi és a magyar földművesszövetkezetek között létrejött árucsereforgalmi megállapodási keretében mintegy 5000 méter, világoskék, sima női kabátszövet érkezett. A körülbelül 70 százalékos gyapjútartalmú, ízléses kabát- szöveteket a vidéki földművesszövetkezetek hozzák forgalomba. (MTI)

VIIIIHlllHlillllilllHllllitllltlllllltlllllltllHllllllllllllllllHUni’£

„Édes“ panasz

1 A hőmérő higanyszála 35 | | fok fölött áll, a meleg ki- § 1 birhatatlan. Tápióbicskén a | | főutcán száll a por, az em- | | berek az árnyékba mene- | 1 hűlnék.

| — Újságíró? — kérdezi |

I az egyik kocsma előtt álló | | és várja, hogy legalább szó-1 | davizet ihasson. Megroha-1 I moznák bennünket. Kidé- | 1 rül, hogy Tápióbieskének 1 1 4500 lakosa van, volt egy i | szövetkezeti cukrászdája, | |azí azonban május 17-én | I bezárták. Az intézkedés na- 1 1 gyobb dicsőségére a tápió- f 1 bicskeiek most csak úgy 1 | jutnak fagylalthoz, ha vagy | 1 Pándról, vagy Nagykátáról í | hoznak át lovaskocsival. \ 1 Ilyenkor hangosan beszélő | I nélkül is megtudja a bírt | | az egész falu, kancsókkal, | 1 poharakkal rohamozzák § | meg a fagylaltos kocsit. | | hogy egy kis hűsítőhöz jus- | | sanak a kánikulai meleg- § 1 ben. A fagylalt azonban | | perceken belül elfogy és a| | szegény bicskeiek ráfanya-1 | lodhatnak újból az egyetlen I | hűsítő italra: a kútvízre. 1 | Az italboltban ugyanis a | | legritkább esetben van sör, | l vagy bor. A szörpöt meg § | nemigen szeretik. Különö- | 1 sen nem, ha meleg szódé-1 I val kapják. Mert hideg | 1 szóda nincs.

1 Azt kérdezik a tápióbics- =

Ez történt Öcsén július 5-én 19 óra 30 perckor

AMI EGY BALESETI HÍR MÖGÖTT REJLIK

Mutatja.

— Látja ott azt a hatalmas kereket és mellette a rönköt? A kettő közé esett. Ha egy centivel odébb zuhan, a rönk felnyársalja és a forgó kerék odaszögezi.

Egyik cigarettáról gyújt a másikra.

— Ne higgye, hogy izgatott

vagyok — magyarázkodik — teljesen nyugodt vagyok. Kezében azonban úgy remeg a gyufa, hogy nem tudja a ciga. rettáját meggyújtani.

A rendőröknek az „intézkedés“ megszokott dolog.

Végeztek a helyszíneléssel

Szabolcska József már a Gyáli úti kórházban fekszik, Szabó János pedig készül arra, hogyan fogja elmesélni a szerencsétlenséget társainak.

Este 9 óra 15 perc. A rendőrségi autó 60 kilométeres sebességgel *t>han visszafelé.

Ez történt Ócsán 1957. július 5-én, 19 óra 30 perckor.

— már —

| keiek, miért kellett a sző-1 1 vetkezeti cukrászdát meg- 1 1 szüntetni, amikor az ha-1 I vonta 14 000—15 000 forin-1 1 tot forgalmazott?

1 Ezt kérdezzük mi is.

^iiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiuiniiiiiiHiiiiiiiiuuiiuimiiii|iiiium>.~

Aratnak a munkásőrök

A zalaegerszegi munkásőr- zászlóalj mintegy húsz tagja szombaton reggel kora hajnalban gépkocsira szállt, s mire a nap felkelt, már a nagylengyel! termelőszövetkezet portáján voltak. Gyorsan felszerelték magukat élesre fent kaszákkal és a szövetkezet tagjaival hozzáláttak egy hatalmas gabonatábla aratásához;

A zalaegerszegi munkásőr- zászlóalj tagjai kedden a fel- söbagodi Lenin Termelőszövetkezetben segédkeznek a gabona behordásóban.

mit kaptunk a nyugatiaktól

ajándék mentökocsiként.

A kocsihoz sietünk. A sebesült nyögve fekszik a hordágyon, körülötte a kocsiban minden csupa por, piszok. Az „ajándékkocsi“1 régi és kiszu- perált. Az országút összes porát magába szívja, a steril gézek és egyéb műszerek percek alatt oly porosak lesznek, hogy használhatatlanná válnak. Nyílt törés esetén pedig óhatatlan a seb fertőződése.

A baleseti járőr vezetője a mentőikocsiban kihallgatja a sebesült Szabolcskát.

— Ócsa körül burgonyabogát elleni port permeteztünk

— mondja. — Oltóanyagért kellett Ócsára bejönnünk. Alig haladt egy kilométert a Ze. tor, amikor levált az első jobb kereke és én hiába csavartam a kormányt balra, éreztem, hogy a gép beleszalad a két méter mély árokba. Azután már

nem tudom, mi történt,

csak azt éreztem, hogy nagy fájdalmaim vannak és a földön fekszem. A kísérőm húzott ki az árokból.

— Volt halálfélelme? ■— kérdezzük.

— Igen, nagy — válaszolja.

— Amikor borulni kezdett a | gép, az életösztön feltámadt | bennem és igyekeztem akko- j rét ugrani, hogy a gép ne es- J sen rám.

Azután már csak azt éreztem, hogy valami súlyos tárgy nehezedik rám, többre nem I emlékszem.

Elmosolyodik. Tréfálkozni is van már kedve:

— Oda se a bordámnak. Fontos, hogy élve tudom elmesélni balesetemet az „oldal1 bordámnak“.

' l f 1111111111111111111111111111111111111111 i 1111111111111II111111111111 i 1111111111111111111111111111111111111111111111111111M11II11111111111111111! 111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 i 111 lllllllllllllllllllllllllltllll

Régi magyar aratások

Emlékezzünk: így volt s újból így akarták

A SZÉlcS rónákon kaszák pengenék, kombájnok zúgnak és dőlnek a rendek, dőlnek a drága magtól súlyos aranykalászok. Nehéz munka az aratás. milyen nehéz. Görnyedni a tűző napon napfeljöttől naplementig, elcsigázva, álmosan is, fáradtan is. Mert az aratással sietni kell. hiszen a túlérett gabona oly gyorsan kipereg, mint bánatos lány szeméből a könnycsepp.

Mégis, mégis ennek a legnehezebb mezőgazdasági munkának milyen nagy költészete van. Évszázadokon át dalba, versbe szedték, zenével, tánccal köszöntötték az aratást. Ünnepelték az aratók az érő magot..: a kenyeret... A kenyeret, amelyre annyi éhes száj várt a szűk, sötét kis házakban. s amelyből a szegények gyermekei talán csak akkor az egyszer kaptak eleget. amikor kisült az új kenyér.

Bezzeg nem volt kenyérgondja az úri társadalomnak, övék volt az ország nagy része, nekik érett a kalász. A kisparasztok meg évről évre szegényedtek, mindig többen és többen jutottak koldusbotra. Mi lett ezekből az emberekből? Gyárba nem mehettek. kereset nem volt. De élni kellett mégis, kenyeret kért a család. Ha érni kezdett a gabona. elmentek aratni az urak földjére tizedébe, meg tizenegyedébe. Mivel ..jó uraink“ nem voltak restek birtokukat védni a szegény nép e'len, mind élesebb lett m osztá’v- harc a haszon élvezői és a földek rabszolgái között. A századfordulón egy aratómunkás ezt mondta: „Most az aratási munkákat a külföldi konkur- rencia miatt néhány nap alatt be kell fejezni, hogy a búza vöröses színt kapjon. De azt ne kívánják, hogy saját vérünkkel fessük vörösre."

Pedig úgy lett az izzadságcseppek vérrel keveredtek, vér festette pirosra az urak búzáját. Országszerte aratósztrájkok törtek ki. A sztrájkok oka a hírhedi 1898-as II. törvénycikk, amelyet a parasztság csak rabszolgatörvénynek nevezett. Mint ahogy mondották: „ezen törvény a földművelőkre statáriumszerű állapotokat létesít, mely biztonságukat, egyéni'szabadságukat lépten- nyomon erősen sérti, s a drákói büntetésektöli félelem őket a munkaadók önkényéneik szolgáltatja ki."

Minden hiába. A földesurak megmutatták, hogy a parasztot most sem tekintik másnak, mint jogtalan jobbágynak, , akinek nem szabad panaszkodni kérni, s különösen követelődzni. jogokról beszélni. Csendőrszázadokat. munkás tartaléksereget szerveztek. Főispánok, alispánok, szolgabírók. jegyzők, zsandárok és katonák vigyáztak a parasztok minden mozdulatára. Egy alkalommal a parlamentben Vécsev báró megkérdezte: mit szándékozik tenni a kormány a mezőgazdasági munkásokkal elképesztő, engedetlen magatartásuk miatt? Erre Perczei Dezső belügyminiszter kijelentette: A kormány megtett mindent arra nézve, hogy a parasztok követelései ne teljesedjenek.

Szapáry István gróf azonban ezzel sem elégedett meg: „Be kell záratni a gazembereket az egész aratási időre, hisz azért vannak a börtönök!" — mondotta.

Egyre hatalmasabb méreteket öltöttek az aratósztrájkok. Az úri Magyarország kapkodott fűhöz-fához. Igyekezett megtenni minden óvintézkedést a parasztmegmozdulások elf oltására.

Szükségük is volt rá. Hamarosan Pest megyébe is átterjedtek az aratósztrájkok. A Friss Újság 1897. július 3-i számának „Véres arató zendülés" című cikkében beszámol arról, hogy „Tápiószecsőn az aratók nagy része vonakodott az aratást az eddigi feltételek között meglcezdeni. A községben nagy számú csendőrséget és honvédséget összpontosítottak. Számos elfogatás történt.. Gazsi István és Papp János fogva maradt. Katonaság cirkál folyton az utcákon ..."

De a járási főszolgabírók már előzőleg küldték a jelzéseket. 1897 iúnius 25-én a nagykátai főszolgabíró írja: „Pándra ma csendőrjáratot küldtem ki az aratóik kiállítására .. /’

Június 28: A monori főszolgabíró távirata: „Tószegen tegnap békés úton elintéztetett az aratósztrájk, de a mai napon más helyen újból kiütött.”

Június 29: Újabb jelentés ment: „Tószegen általános

arató'ztrájik ütött ki. az alispántól kértem, hogy az abonyi huszárszázad sürgős sürgöny títián rendelkezésre bocsátas- sék.”

Július 1. A monori főszolga-