Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-07 / 58. szám

1957. JÚLIUS 7. VASÁRNAP

3

'iJCirlnp

Körséta a Szentendrei Papírgyárban

Bállá Ferenc főmérnöklhe- lyetessel járom a Szentendrei Papírgyárat. A munkások itt is. ott is egy pillanatra felemelik fejüket, hogy viszonozzák a mérnök köszöntését. Mindenütt simán és zökkenőmentesen halad a munka.

— Ez kérem nem egy problematikus gyár — mondja Bállá elvtárs. — öreg gépek, mindegyik 20—25 éve dolgozik. Nincs semmi érdekesség.

Beszél és úgy érzem, mintha röstellkedne: semmilyen csemegével nem tud szolgálni az újságíró számáraj

Csakugyan, milyen problémák is lehetnek egy jól dolgozó üzemben. S először valóban úgy tűnik, hogy ez a gyár, örökmozgó gépkolosszusaival, maga a megtestesült problémamentesség !

Ezeket a gépeket szét lehet szedni, vizsgálat alá lehet venni minden darabjukat, mégis mennyi gondot okoznak, hisz — ahogy később megtudtam —* gyakran van velük baj. Hát a legbonyolultabb és a legkiis- merhetetlenebb, az ember, a gyár néhány száz dolgozója, ne ©kozna semmiféle problémát?

Nem is kellett különösebben nyomoznom. Néhány emberrel szívélyesen elbeszélgettem és gyűltek, gyülekeztek a problémák.

Itt van példának okáért

a bérezés

Október előtt minden egyszerű volt. Ha szidták is a normát, senki sem gondolhatott más megoldásra. Az ellenforradalom után a gyár kidolgozta saját bérezési rendszerét. Akkoriban sok gondot okozott a megfelelő bérforma kiválasztása. Végre sikerült. Az alapvető munkáknál időbérben állapodtak meg. Kidolgoztak bizonyos szinteket, amelyeknek az elérése kötelező, nem növeli a béreket és ez kiküszöböli a minőség rovására történő teljesítményhajszolást. Most a gyár alapvető gépsorai egyenletesen dolgoznak;

Bajok vannak azonban a kisegítő munkáknál. Itt egyrészt a szinteket állapították meg túlságosan lazán. (Az akkori zűrzavaros helyzetben szó sem lehetett hibamentes munkáról.) Másrészt figyelembe véve az elmúlt év kissé túlhajtott iramát (a gyár a hét minden napján három műszakban dolgozott), öt százalékos csökkentést irányoztak elő.

Ez azonban csak „előiránv- zat”. A bálázóknál például ugyanúgy dolgoznak, mint azelőtt, mert rájöttek, hogy így lehet keresni. Kerestek is. Májusban átlagkeresetük jobb volt, mint a gépvezető szakmunkás oké.

Kaphat-e egy segédmunkás, többet, mint a legjobb szakmunkás? A bálarakók úgy vélik, hogy igen. A gyár vezetősége azonban más nézeten van. „A helyes arányok’* megőrzése végett az egyes bálák átrakása után járó úgynevezett bálapénzt csökkentették. A rakodók fizetése ezáltal kevesebb lett.

— Uj normarendezés, csökkentik a béreket — bosszankodtak a bálázók, A vállalat vezetősége azonban kitartott álláspontja mellett. Kinek van igaza? Ennek a tisztázása nem kis gondot okozott már eddig

ÍSj

Isznak-e a papírgyári munkások?

A mende-monda azt tartja, hogy igen. Isznak.

S mikor sorra kérdeztem a gyáron belül a felelős személyeket, mind ingatta a fejét, szinte nem is tudták, miről van szó: Végre azután sikerült a dolog nyitjára jönni. A fő- mémökhelyettes pár héttel ezelőtt egy termelési értekezleten a megyei pártbizottság néhány küldöttének jelenlétében kikelt azok ellen, akik részegen jöttek be dolgozni. (Volt pár ilyen eset.)

Tartozunk annyival az igazságnak, hogy eloszlassuk a tévhitet. Szentendrén nem isznak többet és többen, mint más gyárakban. Ha előfordul részegeskedés — helyesen —, felveszik ez ellen a harcot.

„Halálra ítéli" könyvek

Ez már nem csupán papírgyári probléma. Aki belép a gyár zúzdájának raktárába, úgy érzi magát, mint a siralomházban. Különféle könyvek várják a halálos ítélet végrehajtását.

— Régi probléma ez már — mondja felháborodott fejcsóvá- lásomra Bállá elvtárs. — Ezek azok a könyvek, amelyeket már a kiadásnál „eltoltak”.

Köröskörül száz meg száz példányban Potyomkin „A diplomácia története” és egyéb könyvek- Tagadhatatlan: ezek a művek nem kellenek akkora példányszámban, ahogy a hajdani Szikra Kiadó túlméretezetten megjelentette. De található itt más könyv is.

Pár nappal ezelőtt örömmel fedeztem fel az egyik antikváriumban Franz Mehringtől „A Lessing-legendá“-t Most itt, a „halálbamenők“ közt találkoztam ezzel a könyvvel.

Minden érvet és ellenérvet felsorakoztattam, de a könyv zúzdába küldését nem tudtam megmagyarázni. Igaz. hogy 15 ezres példányban adták ki. összehasonlításképpen nem árt megjegyezni, hogy Mikszáth és Móricz egy-egy kiadásának példányszáma nem szokta meghaladni a 10 ezret. Az is igaz azonban, hogy egyik hibát nem lehet a másikkal javítani. Vagy csakugyan olyan szegények vagyunk, hogy a szellem nagyjainak könyveit kell felhasználni a csomagolópapírszükséglet fedezésére?

♦

íme. egy rövid látogatás néhány tapasztalata és benyomása. Bállá elvtársnak igaza van. A Szentendrei Papírgyárban nem láttam semmi rendkívülit.

A problémák mindennapiak. Hasonlókkal itt és másutt nem egyszer találkozunk. S talán éppen ezért szoktuk meg őket. Nem is látjuk problémának, mint ahogy Bállá elvtárs sem látta annak. Pedig mégis azok.

Szászi József

Színesfilm készül a tiszavirág életéről

Szeged közelében befejezték a tiszavirágok életét megörökítő színes kisfilm forgatását, Kollányi Ágoston, a „Kati és a vadmacska”, az „Akvárium” rendezőjének irányitásával most örökítették meg először a Tisza kis lakóinak életét. A filmszakemberek és szegedi természetkutatók több mint két hétig járták a folyót, hogy lefényképezzék a Tisza- táj szépségeit, a folyami kagylók életét, a tiszavirágok álcáinak fejlődését a vízalatti parti lyukakban és a rövidéletű kérészek rajzását.

Az érdekes, színes kisfilmet előreláthatólag még a nyáron bemutatják filmszínházaink.

Cél: a Balti-tenger partja

Épül a szobi nyolctantermes iskola

’‘iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiniiniiiiuuHHUHHiiHninminmiHHNmiiNMi

Mi újság a gödöllői Ganz Árammérőgyárban ?

Szombaton délelőtt 10 órakor 17 Pest megyei fia. talt is magával vitt a Nyugati pályaudvarról kigör. dűlő varsói vonat. A fia. talok — fiúk, lányok — két hétig Lengyelországban nyaralnak, a tengerparton. Útközben megnézik Varsót is, megismerkednek a várossal, a lengyel fiatalokkal.

Csak irigyelni tudjuk a váci Valentin Pistát, a Dunakesziről útrakelt Mezőesi Juliannát és a többiehet, hiszen pár nap múlva tengervízbe bújhatnak a nap

kíméletlen sugarai elől

Az üzem második negyedéves tervének teljesítésével — annak ellenére, hogy jelentős anyagbeszerzési gondokkal küzdenek — megközelítette a tavalyi harmadik negyedévi tervteljesítést. Az új negyedévben eddig mindennap teljesítették a magasabb tervet Ha sikerül tartani ezt az ütemet, ezzel már elérik a tavalyi harmadik negyedév színvonalát.

Az exportterv teljesitése is elég jól halad. A gyár készítményei népszerűek külföldön. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy például a háromfázisú mérőre szóló rende» léssel a jövő év közepéig el vannak látva. Másik bizonyítóka ennek, hogy a napokban kaptak 150 ezer dolláros megrendelést Uruguayból, aminek kétharmad részét ők fogják elkészíteni. Az üzem műszaki gárdája különös gonddal készül e rendelés legyártásárai Az eddiginél is jobb árut akarnak adni a megrendelőknek, hisz ez az első rendelés Uruguayból;

Szombaton komoly zavar keletkezett az üzemben a vízellátás körül. A három kút közül az egyik felmondta a szolgálatot. Lázas, munka indult rendbehozására, hogy hétfőn reggel már zavartalanul termelhessen a gyár és megvalósíthassa célkitűzéseit,

Jugoszláv szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba

öttagú jugoszláv szakszervezeti küldöttség érkezett szombaton délelőtt Budapestre, a Szaktanács vezetőinek múlt év októberében tett jugoszláviai látogatása viszonzásaképpen. A delegáció vezetője Dragi Sztamenkovics, a Jugoszláv Szak- szervezeti Szövetség központi tanácsának alelnöke. A vendégek fogadására a Nyugati pályaudvaron megjelent Vas-Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke, Varga György, a Szaktanács titkára és Blaha Béla, a bányász szakszervezet elnöke. Jelen volt az érkezésnél Jovo Kapicsics, a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság budapesti nagykövete, valamint a nagykövetség több vezető munkatársa.

Nyári

podagogus-lovábbképzésl

tanfolyamok

A Központi Pedagógus To* vábbképző Intézet a nyáron tanfolyamokat szervez, amelyeken a pedagógusok szaktárgyukban továbbképzést nyer* nek.

II:

A MOSZKVAI MEZŐGAZDASÁGI

KIÁLLÍTÁSON

őszintén szólva, nem nagyon hittem el, amikor Kolbai professzor, a küldöttség Kos- sut h-díjas növénytermesztési tudósa azt mondotta, hogy 1954-ben a mezőgazdasági kiállítást nyolc napig járta reggeltől estig, de ahhoz, hogy alaposan megismerje, kellett volna még három hét. Most már elhiszem. Egy magamfajta cswpaszem laikusnak fél esztendő is kevés lennie. Kétszázhét hektárnyi területen épült. Saját trolibusz-járattal rendelkezik. Háromszáz épület van rajta, hetvenhat kiállítási pavilon, ebből ötvenhét mezőgazdasági, tizenkilenc ipari. A fő pavilon 97 méter magas. A kiállítás területén 14 szökőkút van. Ez a néhány adat eléggé megmutatja a hatalmas méreteket. Büszkén mondja el kísérőnk, hogy 1923-ban Lenin kezdeményezésére fogtak hozzá ilyen mezőgazdasági kiállítások rendezéséhez. Persze, a mai formához, ilyen hatalmas alkotás megteremtéséhez szükség volt a több évtizedes. óriási ütemű fejlődésre.

A köztársasági pavilonok központja az úgynevezett Kolhozok tere. Középen szökőkút, amelynek szoborfigurái nemzeti viseletben táncoló lá- 'nyok. akik a 16 köztársaság népeinek barátságát szimbolizálják. Ezer sugárban tör fel a víz húsz méter magasba, A

k'út körül a köztársaságok kiállítási csarnokai, mindegyik saját nemzeti építészetének stílusában. Szellemesnél szellemesebb megoldásokkal ábrázolják, szemléltetik a különféle köztársaságok ipari és mezőgazdasági helyzetét. Az uráli pavilonban például sínen kis vonat jár körbe s egy-egy vasúti kocsi viszi a terület jellegzetes termékeit.

Ha röviden jellemezni akarnánk a kiállítás hatását a küldöttségre, legjobban azzal tehetnénk meg, hogy a küldöttség minden tagja elveszett a kiállításon legalább egyszer. Esztergályosunk először az uráli motorkerékpároknál tűnt el, aztán a horizontál esztergapadok között, az ipari csarnokban. A kiállított motorkerékpár tényleg szép. Háromszázötven köbcentiméteres, ára négyezer rubel.

A leningrádi zónát hatalmas falitáblák mutatják be. A delegáció paraszt tagjai közt nagy izgalmat keltett a kiállításnak az a része, amely bemutatja, hogy melegházakban azbesztcsövek futnak, amelyekben sós oldattal elkészített keverék folyik és a csövek nyílásaira ültetik fel és kötözik a paradicsom- és uborkapalántákat. Ez az eljárás olcsó és kényelmes.

Egy másik helyen azt mutatják be, hogy egy bekerített nagy földterületen krumplit ültetnek és erre a területre kihajtják az enyhén éhes disznóitat. Az állatok leeszilk a felszínnövényzetet, majd maguk túrjál: ki a burgonyát

a földből. Munkaráfordítás nélkül, kukorica nélkül, a krumpli táplálékon kívül korpás lével és hulladékkal 55 nap alatt 75 kilóról 110 kilóra hizlalták fel a sertéseket. Egy falitábla bemutatja egy északi-sarki kísérleti növénytermesztési állomás munkáját, amely jó eredményeket ér el fagyálló magok termesztésével, amelyekből még exportra is jut.

Nagyon szép az ukrán pavilon. Benne a hatalmas, kör- alakú falfestmény és középen a gyármakettekkel kombinált szellemes, szép térkép. A térkép bemutatja éghajlat és talajzónák szerint Ukrajna mezőgazdasági termelését.

Kazahsztán pavilonjának szenzációja az a térkép, amely bemutatja a szűzföld övezete, két. Kötelezettséget vállaltak. hogy ebben az évben egymilliárd púd búzát adnak a hazának és büszkén jelenthetik, hogy végül egymilliárd négyszázmillió pudot adtak. Egy hektáron átlagban 25—28 mázsa gabonát gyűjtöttek be. Itt kétezer kolhoz és négyszáz gépállomás működik. Elmondják, hogy például a Sarló és Kalapács Kolhozban, amely egymaga 6400 hektáron dolgozik, hektáronként átlag 25,69 mázsát takarítottak be. Hatmillió rubel volt a tiszta bevételük. Egy munkaegységre 15 rubel negyvenet és öt kilogramm gabonát adtak. Egy mázsa gabona önköltsége mindössze 18 rubel volt, a munkaráfO'i'dítás 53 perc. Az egyik szovhoz 14 ezer hektár

feltört földön dolgozik, egy ■mázsa búza önköltsége 17 rubel volt és a munkaráfordítás 43 perc. Nem csoda, ha itt maradt el tőlünk termelőszövetkezeti elnökünk, aki lázasan hasonlítgalta össze a saját és a szovjet önköltségi adatokat. Az ipari kiállítás is lélegzetelállító. Bányászunk a szén- kombájnoknál tűnt el, ott találta meg a felkutatására küldött „expedíció“.

A türkmén pavilon fehérlik a gyapottól. Sok a szép szőttes, fejlett itt a háziipar. Nagyon büszkék a bejáratnál lévő sző. nyegre. Hatmillió ember tapossa évente és mégis szinte új. Itt nagy divat a „ridegtenyésztés”. Az állatok a mezőkön telelnek. Egy hold föld megmunkálása itt 24 rubel. Egy-egy kolhoztagnak átlagosan 500 munkaegysége van és egy munkaegységre 15 rubelt fizetnek.

Minden pavilonnál seregestül dolgoznak a kiképzett kiállítás vezetők, személyes ügyük, hogy minden tudásúkat maradéktalanul átadják az érdeklődőknek. Lelkesek, fárad, hatatlanok, árad belőlük a» egészséges lokálpatriotizmus. Hiába zúg a fejed, addig nem szabadulsz, ameddig meg nem hallgatod a tengernyi adatot, az érdekes részleteiket, ameddig a pálcával felszerelt kedélyes, vagy szigorú vezető az utolsó kalászig, csavarig meg nem mutatott mindent. Ha pihenni akarsz, ülj le a vadra é* ott gyüjtsél erőt a következő pavilonhoz. De ha beléptél, hagyj fel minden reménnyel.

Lelkesítő, felvillanyozó és szórakoztató a kiállítás. Óriási tömegek hömpölyögnek. A Szovjetunió minden nemzetisége megtalálható a közönség soraiban. Az érdeklődés jogos, A szovjet mezőgazdaság és ipar szédületes fejlődése lüktet át minden kis részen. Érződik a nekigyürkőzés és legjobban az ragadott meg bennünket, ho. gyan fogta meg a kiállításon résztvevők fantáziáját Hruscsov elvtárs beszéde az USA- val • folytatandó mezőgazdasági termék-versenyről. Minden pavilonnál lázasan számitgittck, mit jelent az ő számukra ez a

felvillanyozó, nagy nemzeti feladat,

A mezőgazdasági kiállítás nemcsak szakszerűségével ragad el, nemcsak nevel, tanít, hanem szép is, szómét gyönyörködtető, érzelmileg felvillanyozó. Az egyes pavilonok külön-külön is építészeti remekek, amelyek egyesítik magúkban a nemzeti jellemvonásokat. A kiállításokon belül gazdagon alkalmazzák a művészi dekorációt, sok az ipar- művészeti tárgy és megtaláljuk a művészi alkotásokat is. Mindenfelé festmények, mozaikok, freskók, szobrok. Gyönyörködünk a virágokban, kis parkokban. A szökőkutak, tavak, a szebbnél-szebb épületek végül is csodálatos, harmonikus egységbe olvadnak. A főkapu előtt emelkedik Muhina annyi képről ismert hírei szobra, amelyben két világkiállítás közönsége gyönyörködött. Szinte alig merem leírnii de úgy igaz, hogy a mezőgazdasági kiállítás egységes, monumentális és művészi alkotási Egy nagy nép, élvezve alkotóerejét, nagyságát, az építőművészetekben is megteremti a monumentális formákat, hogy művészileg is kifejezze a végtelen erő örömét.

A küldöttség egyénileg dolgozó paraszt tagja. Sümegi elvtárs a delegáció egészének érzését fejezte ki, amikor ezt mondotta: „Ilyen kiállítás évtizedekre szól. Csak az a nép alkothatja meg, amelyet a béke lelkesít