Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-04 / 55. szám

\ csömöri tanácstitkár Évtizedes, gyakorlat volt, hogy beállított a parasztember a „jegyző úrhoz“ és ügyének jobb elintézésében bízva oda­csúsztatott valamelyes pénz­magot. Az asszonyféle meg hol egy tyúkkal, hol egy-egy hó­fehér szárnyú libával kívánt közelebb jutni a „mennyei magassághoz". A „jegyző úr“ nincs többé. De van tanácstitkár. Nos, a csömöri tanácshoz bizonyta­lanul, a régi félsszel nyitott be a napokban egy asszony. Ju­hász István, a tanácstitkár beszélt vele, megadott min­den tanácsot. Előkerült a gyerekes betűikkel megírt kér­vény. aztán hosszas köszönge- tés és már indulna is az asz- szony. De még egyetlen percre! Ki­hívja a titkárt és a szobába alkudozás, szabadkozás haitik be. Az asszony vérvörösen megy végig a tanácsház udva­rán, Juhász elvtárs meg el­hűlve csóválja a fejét. — Még azzal is „megfenye­getett", hogy ha nem fogadom el, postán küldi el az összeget. Az asszonyka megsértődött, mert a régihez igazodva most attól tart, hagy így semmire sem jut ügye. A titkár? Nos, a titkár magatartását nem kell magyarázni; kom­munista. Az utóbbi napok szokatlan kánikulai hőségét — mint megírtuk — fokozott napfolt- tevékenység okozza. A meteo­rológiai megfigyelő állomások az elmúlt napokban azt jelen­tették, hogy a napfolttevé­kenységek véget értek és ez­által az időjárás is normali­zálódik. Nos, a meteorológu­sok tévedtek. A firenzei csillagvizsgáló in­tézet kedden reggel 7 órakor jelentette, hogy három újabb robbanást észleltek a Napon. A csillagvizsgáló, amely rá­dióteleszkóppal van felszerel­ve, azt jelenti, hogy a robba­násokkal kapcsolatban két „nagyon aktív” robbanási öve­zetet figyelt meg a Nap dél­keleti és északnyugati részé­ben, egy harmadikat pedig a délnyugati peremén. Amíg ezek a robbanások történtek a Napon, addig Földünkön, is izgalmas események játszód­tak le. Sokan a Napon le­Foftosoff ntipfolHt*fi»’A<>fi»/«.óff ; Eltévedt televíziós sugarak, földrengés, kánikula és havazás folyt robbanásokkal hozzák 1 összefüggésbe a földrengést, amely Dakkát rázkódtatta meg. Dakkában, Kelet-Pakisztán fővárosában, keddre virradó éjszaka öt heves földlökést észleltek, a házak meginogtak, s az emberek kiestek az ágy­ból. A földlökések 15 másod­percig tartottak. A károkról és esetleges emberélet-veszte­ségekről eddig még nem ér­keztek jelentések. North-Devon angliai város I televízió-tulajdonosai viszont j furcsa meglepetést észleltek; A római és egy skandináv televíziós állomás sugarai eltévedtek a világűrben North-Devonban ugyanis ed­dig csak a dél-walesi adó műsorát tudták fogni. Hétfőn este minden további nélkül kristálytisztán jelentkezett a római televízió, olyannyira, hogy Barnstapleban az olasz televízió szünetjele tízszer olyan erősen hallatszott, mint a szomszédos dél-walesi adóé. Ugyancsak Barnstaple­ban egy másik televíziós ké­szüléken a skandináv televízió műsora jelent meg a vetítőer­nyőn. Többen arról számoltak be, hogy ismeretlen országok j televíziós műsorát nézték vé- i gig. A tudósok véleménye szerint i a napfolttevékenység által okozott rádióaktív zavarok „irányították félre” a televí­ziós adásokat, hiszen köztudo­mású, hogy televíziós adás csak párszáz kilométeres kör­zetben fogható — még akkor is, ha az adó nagy frekvenciá­val működik. A napfolttevékenység fur­csa tréfájáról érkezett hír Dél-Afrikából is, ahonnan azt 1 jéVéníilr, hogy Natal közelében ötméteres hótorlaszok vannak és így fennakadás állott be a I vasúti közlekedésben, az autó- I utak mentén pedig hosszú sor- | ban állnak az elhagyott sze­mélygépkocsik. Hivatalos je­lentések szerint „valahol Na- taiban” egy teljes személyvo­nat tűnt el a hóban. Ezzel szemben Európában óriási a hőség. ; Eszak-Olaszországban 35 fokig emelkedett a hőmérő higanya, A Pest megyei Tatarozási Vállalat furcsa tatarozási munkája Dunaharasztin Bécsben 33 fokot mértek, a Jura hegységben viszont viha­rok pusztítanak és villámcsa­pás ért több gazdasági épüle­tet. Biztató jelek is vannak. Stockholmban 21 fokra süllyedt a hőmérő, Kop­penhágában sem emelkedett 20 fok fölé. Ez arra vall, hogy nálunk is mérséklődik majd a meleg. Ha ugyan egy pár újabb naprobbanás nem szól közbe. Milyen köztesnüvéiiyek gátolják a szőlő fejlődését ? Ha nyitott szemmel járjuk | megyénk olyan területeit, ahol í fejlett a szőlőkultúra (Csemő, Nyársapát környéke), azt ta­pasztaljuk, hogy tiszták és szé­lesek a sorközök. Ellenben ke­vésbé intenzív szőlökultúrájú területeinken a szőlőtáblákat „mindenesnek” mondhatjuk. Mindenesnek, mert a szőlőso­rok között megtaláljuk a köz- 1 tes kultúrában jól fejlődő va­lamennyi növényt. Használ-e a szőlőnek a köz­tesnövények termelése? Erre vonatkozóan érdekes külföldi kísérletekről számol­hatunk be. Sok éves gyakor­lati megfigyelés és értékelés alapján megállapították, hogy vannak a szőlő fejlődését ser­kentő és gátló növények. A szőlőben köztesnek vetett szó* ja például igen jó termést ad és nem hat károsan a szőlőre sem. A burgonya viszont csök­kenti a szőlő növekedését és erősen fokozza a fagykárt. A káros hatás nem a vízelvonás következménye, mert kister­metű, kevés vizet felhasználó növények is károsan befolyá­solják a szőlőt, viszont nagy­termetű, sok vizet párologtató növények — karfiol, spenót, répa és főleg az ugorka — ser­kentik a szőlő erőteljes növe­kedését. A szőlővesszők beéré- sét késleltetik és a fagy kárté­telt növelik a szőlőben az ürömfélék és a torma. A fű- és herefajok viszont' lehetővé te­szik a szőlő sértetlen áttele- lését. A múlt év január 12-én megmozdult p föld Dunaha­rasztin. A műemléknek szá­mító dunaharaßzti tanácsiháza a földrengés következtében annyira megrongálódott, hogy egy-két szobától eltekintve használhatatlanná vált. Mi­után a földrengés után itt volt a ..főhadiszállás“, azonnal in- tézkedtek. hogy a tanácsháza mielőbb lakható állapotba ke­rüljön. E céltól megbízták a Pest megyei Tatarozó Válla­latot azzal, hogy a helyreáll í- 1 tási munkálatokat végezze el | elsősorban azonban hozza ! olyan állaootba a tanácsházát, hogy ott dolgozni lehessen. A vállalat három költségvetési nyújtott be. Az első az azon­nali helyreállításról szólt, a második arról, hogy úgy hoz­zák rendbe a tanácsházál, hogy annak műemlék jellege megmaradjon, a harmadik költségvetést pedig úgy ké­szítették, hogy nem vették fi­gyelembe a műemlék jelleget. | ,E terv szerint a cél az volt, hogy az épületet teljesen > rendbe hozzák, mégpedig j sürgősen. A harmadik terv | költségvetése 106 ezer forintot í tett ki. / A tanács ezek után a har- ! madik tervnek megfelelően megbízta a tatarozási válla­latot a munka kivitelezésével írásbeli szerződést kötöttek, a munka meg is indult. Meet 1957 júliusát írjuk és amikor kint voltunk Dunaharasztin, megdöbbenve láttuk a tanácsháza épületét. Nein úgy néz ki. mintha tavaly lett volna a földrengés, hanem úgy. mintha csak most ért* volna az elemi csapás. Az épület körül mindenütt építési anyagok, állványok, tartógerendák, vödrök, hor­dót a legnagyobb öeszevisz- szaságban. Gyerünk be az épületbe! Három szobában dolgoznak a beosztottak, a negyedik szoba: a tanácste­rem, hihetetlenül néz ki. Be­lülről tartógerendák támaszt­ják a mennyezetet, még szá­raz időben is csorog a padlás- i ról a víz, az ajtó meggörbült, ( nem csukódik, az ablakfák I csonka kezekként merednek ki a falból, a parketta pedig szálanként külön-külön gör­bült el. A következő szobában a tatarozási vállalat kifestett* a falakat. Ez azonban nem zavarja a padlásról folydogáló, Összegyűlt esővizet, hogy a friss festést csíkokban le ne mossa. S még további két he­lyiséget találunk ilyen álla­potban. Hugya* türléntatett ti ? Elmondjuk a történetet. A j tatarozási vállalat ígéretet j | tett arra. hogy még a múlt i év őszén olyan, állapotba hc7- ! za az épületet, amely a téli ' idő viszontagságainak ellen­áll. Fölállították az állványo­kat, megbontották a tetőzet ép gerendázatát és cserepeit. Ide állították be az állványzat megerősítéséhez szükséges ge­rendákat. így érkezett el a i tél, az esős tavasz, az épít­kezés üteme pedig csigalassú­sággal haladt. A padlás ge­rendái elkorhadtak, a nyílá­sokon befolyt a hóié, az őszi és a tavaszi eső. Egyre több hivatali helyiség vált használ­hatatlanná. A dunaharaszti tanács két­ségbeesetten sürgette az épít­kezés tovább folytatását, il­letve befejezését. A válasz a tatarozási vállalattól mindig csak ez volt: majd holnap. A holnapokból pedig hóna­pok, a hónapokból viszont másfél év lett. Végre a válla­lat tovább folytatta a munkát, annak azonban látszata nem igen volt. Idők folyamán per­sze előlegként és a havonta folyósított összegekből fel­vettek 228 ezer forintot, a te­tő megbontásával viszont több mint 100 ezer forintos kárt okoztak az épületben. Májusban beleavatkozott az ügybe Szijjártó Lajos elvtárs, a megyei tanács elnökhelyet­tese, akinek közbenjárására a június 10-i tanácsülésen meg is jelent a tatarozási vállalat igazgatója, s ígéretet tett ar­ra. hogy július 15-ig befejezik a munkálatokat. Dunaharasztin pár napja voltunk. Nem kellett hozzá építési szaktekintélynek len­nünk, hogy megállapíthassuk: a munkát nem fogják július I5-re befejezni, legjobb eset­ben is csak augusztus hónap­ban. A dunaharaszti tanács mű­szaki osztálya még cifrább dolgokat közölt velünk. El­mondották. hogy a Pest me­gyei Tatarozó Vállalat, mi­után felvett 228 ezer forintot, í kénytelen volt 120 ezer forin- . tot visszafizetni, mert erről az j összegről kiderült, hogy e* Mm végzett munka tejében vette fel. A július 10-i tanács­ülésen a tatarozási vállalat Igazgatója ázzál érvelt, hogy többek között azért késtek a munkálatokkal, mert a pár­kánykiképzésre nem volt meg­felelő szakemberük. Megnéz­tük a párkányt és megállapí­tottuk, hogy ehhez nem kell szakember, csak egyszerű kő­műves. Szakember ahhoz kell, hogy ilyen kifogást kitaláljon; Az igazgató a továbbiakban bejelentette a tanácsülésen, hogy az egy hónappal azelőtt elvállalt WC megépítésétől is elállnak, mert erre sincs szak­emberük. Rövidesen elérkezik a tata­rozási vállalat által beígért végső határnap. Nem valószí­nű — mint már fentebb is ír­tuk —, hogy teljesíteni tudják ígéretüket. Egy azonban bizo­nyos: lelkiismeretlen munká­jukkal gátolják a dunaharaszti tanácsapparátus jó működését és tatarozás ürügye alatt job­ban tönkretették a tanácsháza épületét, mint ahogyan azt a földrengés tette. — ár — Őszre több lesz a műtrágya j A harmadik negyedévben tovább növekszik a nehéz- vegyipar termelése. Elsősor­ban az őszi szántáshoz szük­séges műtrágyát készítő gyá­rak fokozzák munkájukat. A nagy feladat előkészítése ér­dekében július közepétől a Péti Nitrogénművek és a peremartoni gyár műtrágya részlege három hétre, a szo­kásos évi nagyjavítás idejére, abbahagyja a munkáját. A munkálatok befejezése után a harmadik negyedévben mintegy hat százalékkal több műtrágyát készítenek majd, mint a második negyedévben. Jó eredményekkel zárta a júniust a nehézvegyipar, nit­rogén műtrágyából teljesítet­ték tervüket, szuperfoszfátból pedig 17 vagonnal készítettek többet az előirányzatnál. Né­hány fontosabb cikknél azon­ban elmaradás keletkezett, így nem teljesítették a he­gesztéshez szükséges oxigén, és a timföldgyárak munkáját segítő marónátron termelési tervét. A marónátronnál az elmaradást az elmúlt hetek egyik hatalmas vihara okozta: tönkretette a Hungária Vegyi- : művek transzformátorállomá- : sát, s emiatt három napig ! csaknem szünetelt a termelés. tiiHtnmmmtimtmMiiiHiiMiiMmMiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuiiiiiiMiimmiiimmmmiiiMtiumimmiumimimmM Erich Schmitt: NOÉ BÁRKÁJA (XII) „Váltsa ki először a frakkját a zálogházból! Csak előírásos egyenruhában vihetem ma­gammal” „Mit keres itt Léda és a hattyú? Vagy jelentkezik egy hattyúasszonnyal, vagy úszik majd a hölggyel — de nem » bárkában” ,.Én már nem hiszek a gó­lyamesében, de azért nem hagyjuk kiveszni a haladó hagyományokat” „Rá kellett őket szednem, sehogy se akartak a macskák­kal egy hajón utazni” „Végre egy pár, amelyik tudja mi a neve” „Ez tiltakozik az ellen, hogy csak egy feleséget vihet ma­gával. Azt mondja: megsért­jük a tradíciókat” (Folytatjuk.) A Pest megyei zeneiskolák bemutató hangversenye Vasárnap nagy napja volt Felsőgödnek. A megyei tanács segítségével Kotányi Nelly zongoraművésznő, okleveles zenetanár rendezésében a Pest megyei zeneiskolák bemutató hangversenyt tartották. Taná­raik vezetésével a növendékek színe-java megjelent ezen a kis zenei fesztiválon. * ;.. Mesterek és tanítványok izgalommal várják a bemuta­tót, mindenki érzi a mai elő­adás különös jelentőségét. Hi­szen nem csekély dologról van ■itt szó! A kis Magyarország egyetlen megyéjének 3000 ze- nésznöv end ékét képviselik a meghívottak! — Nincs a föld kerekén még egy 10 milliós ország, ahol ilyen jelentős számban fog­lalkoznak zenével, mint ná­lunk — mondják a tanárok.---A hatalmas Kanadában é s Ausztráliában alig van ze­nei élet. Angliának alig-alig van kimagasló értékű zenésze és a londoni konzervatórium színvonala elég gyenge — ál­lapítja meg dr. Kelemenné, Juhász Klára tanárnő. — A disszidált muzsikusok szomorú levelekben számolnak be a külföldi zenei életről. Nemcsak a nívó alacsonyabb, mint nálunk — mondja dr. Koppány Béláné —, az elhe­lyezkedés is sókkal nehezebb. * Félbeszakítjuk a beszélge­tést és belépünk a művelődést otthonba. A fullasztó hőség el­lenére telt ház várja a bemu­tatót. Minden arcon várako­zás, feszült figyelem, de hirte­len elmosolyodunk. Egy ked­ves fecskepár röpül be az ab­lakon és megtelepszik a vil- lanybúrán. Ott a fészkük és benne kicsinyeik. Szárnyal a muzsika, Mozart, Bach, Vivaldi, Beethoven örök értékű zenéje lenyűgözi a hall­gatóságot. Abony, Cegléd, Szentendre, Dunakeszi, Rác­keve, Üllő, Vecsés,, Pilis, Nagy­kőrös, AJbertirsa és Felsőgöd kitűnő fiatal muzsikusai egy kis nép kiváló művészetéről tanúskodnak és a rendezőség szándékát kifejezve, igen he­lyesen, nem versenyeznek egy- n.ással, hanem „csak“ muzsi­kálnak. Tervek? A jövő feladatai? Bácskai Józsefnek, a ceglédi zeneiskola kiváló igazgatójá­nak szavait idézzük: „Szeret­ném, ha a zenei munkaközös­ségek többet foglalkoznának a társas zenével. Triók, quár- tettek, kétzongorás játékok előadása jobban kidomboríta­ná a muzsika kollektív jelle­gét. Nem válhat mindenki nagy művésszé. A népet és ön­magát is jobban szolgálná, ha egyéni zene helyett kollektív munkára törekedne ifjúsá­gunk". Szívleljük meg Bács­kai József véleményét. A hangversenyen valóban tálon túl sok egyéni teljesítmény­ben volt részünk. Ilyen nagy­számú zongora- és hegedűmű­vészünk nem lesz és a növen­dékeket sok csalódástól ment­jük meg, ha már egész fiata­lon a társas zene szerétéiért neveljük őket. * s.. A hangverseny már a be­fejezéshez közeledik. de a hallgatók fáradhatatlanul fi­gyelnek ... Egy kifeszített hu­zalon megpihennek a fecskék is. ügy tűnik, a szárnyaló dal­lamok őket is elragadják. Ősz­szel, ha elrepülnek tőlünk má­sodik hazájukba, elcsivitelik bizonyosan: olyan országból jöttünk, a messzi Duna-tájról, ahol oly szépen muzsikálnak, mint a madarak és az embe­rek arca békés és mosolygó.

Next

/
Thumbnails
Contents