Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)
1957-07-04 / 55. szám
1957. JÚLIUS 4. CSÜTÖRTÖK 'kJCirlap 3 Tisztul a légkör, eredményesebb a munka az Aszódi Vegyesipari KTSZ-ben Végezzük szakszerűen a zöldtrágyázást Köztudomású, hogy állatállományunk kevés ahhoz, hogy elegendő szervestrágyát tudjunk vinni a szántóföldekre. A szervestrágya használata viszont nélkülözhetetlen a talajerőfenntartás és a terméseredmény fokozása érdekében; Az is- tállótrágyát azonban pótolhatjuk zöldtrágyázással. A legkönnyebben beszerezhető erre a célra a napraforgóvetőmag, amely zöldtrágyának vetve katasztrális holdankint 150—200 mázsás zöldtömeget is ad. Ha ezt a nagy tömeget két, két és fél mázsa nitrogénműtrágyával alászántjuk, elmondhatjuk, hogy közepes istállótrágyázást végeztünk. Ez ugyanis megfelel mintegy 140—150 mázsa istállótrágyának holdankint; Hasonlóan jó zöldtrágyanövény a mustár, amelynek zöldtömegéhez másfél-két mázsa nitrogénműtrágya szükséges: A homokos területeken kiválóan felhasználhatjuk zöldtrágyázásra a somkórót (is Akik egyszer megpróbálkoznak ezzel a trágyázási módszerrel, szinte örök életükre hűek maradnak hozzá. Elmondhatják ezt egyébként a dánszentmiklósi, az abonyi és a nagykőrösi dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok is, akik már eddig is igen szép eredményeket mutattak fel a zöld- trágyázással. Járási tűzoltóversenyek t.MUiiiiiniiiiiimmmtiitnimnuiiimiiinmimiiiiiiiiiuiiiwne JÓ MUNKÁÉRT I - SZÉP ELŐADÁS 1 | — Ilyen még nem tör-1 I tént a kultúrotthon fenn- I | állása óta! — mondta Gál- § | bicsck elvtárs, a Váci Kö- § | töttárugyár igazgatója, | | amikor hire ment, hogy a § | járási művelődési otthon I 1 kitüntetett Madách szín-1 | játszócsoportja jutalom- | | játékra hívta meg a város \ | üzemeinek legjobb dolgo- 1 | zőit. | Ma este 8 órakor mint- | 1 agy félezer — az első fél- 1 | évben legjobb eredményt \ | elért — üzemi munkás nézi \ | meg a művelődési otthon- | | ban Csizmarek Mátyás = | Bukfenc című zenés víg- § | játékát. Jó mutatást kívá- I | nunk a váci dolgozókból § | álló közönségnek és üdvö-1 | zöljük a kultúrház vezető- i | ségét e szép kezdeményezés § 1 alkalmával! afltTiiiiirminmnmiiHintimitiiüinmmmiiiinimiunnntw Borverseny lesz vasárnap Borversenyt rendez a megyei tanács mezőgazdasági osztálya vasárnap, július 7-én. Előtte szombaton délelőtt 10 órai kezdettel „már megkezdi munkáját a borminősítő bizottság. Alapos vizsgálat alá veszik és értékelik a borokat. Vasárnap kezdődik aztán a verseny, természetesen borkóstolóval egybekötve. A versenyen állami gazdaságok, gépállomások, célgazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni gazdák egyaránt részt vesznek. Elutazott a Pjatnyickij-együítes Csaknem hathetes, nagysikerű magyarországi vendég- szereplés után szerdán délelőtt elutazott Budapestről a Pjatnyickij-együttes. Elutazásuk előtt Péter János, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke búcsúztatta a kedves vendégeket. Felére csökkent az Aszódi Vegyesipari Ktsz taglétszáma. Igaz, hogy egy napig sem szünetelt a munka, mégis megtépázta a szövetkezetét az ellen- forradalom hatása, amely januárban és februárban jelentkezett. Néhány hangoskodó ember szét akarta robbantani a ktsz-t, de úgy. hogy ebből valami hasznuk is származzon! Pontosan talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy „ma- szek“-szövetkezetet akarlak csinálni. Ki akarták használni a szövetkezeteknek járó kedvezményeket. de a kötelezettségekről hallani se akartak. Szerencse, hogy voltak józan gondolkodású szövetkezeti tagok, akik nem álllak kőiéinek A ktsz megmaradt, és bár még további tisztogatásra szorul, de megtalálta már az utat a további gyarapodáshoz. A tagok fele már nincs a szövetkezetben. Nagy részük látta, hogy nem tud ja megsütni pecsenyéjét, odébb állt. Más részüket kizárták. Kikerültek olyan tagok is, akiket egyébként meg lehetett volna tartani, de szervezési nehézségek miatt nem tarthatták meg őket. Még decemberben megszüntették a püspökhatvani cipészrészleget, mert az ottani tagok iszákosak voltak és sokszor megfordultak a bíróságon különböző visszaélések miatt. Ez a részleg olyan messze esett a központtól, hogy szinte lehetetlen volt ellenőrizni. A vácegresi cipész részlegből egy kivételével kiléptek a tagok. Ezt az egyet sem tarthatták meg a már említett ok miatt. Februárban az aszódi műszerész részleg szűnt meg azzal, hogy tagjai kiléptek a szövetkezetből. Az építő részleget átadták a helyi kisipari I építőszövetkezetnek. így maradtak hatvanan. Már említettük, hogy további tisztogatásra van szükség Nem maradhatnak meg a szövetkezetben Tóth Ferenc és Szőke Béláné kötélgyártók, akiknél a revizori vizsgálat 2800 forint 70 filléres bércsalást állapított meg. De az eltávolításon túlmenőleg bíróság előtt is felelniök kell tettükért. Ezek az emberek ahelyett. hogy hallgatnának, azt bizonygatják, hogy nem követtek el bércsalást és igye- keznek zavarni a szövetkezet munkáját. Pedig a revizori vizsgálat részletesen, szinte fillérről fillérre bebizonyítja, hogy hol követték el a sorozatos bércsalást. Jó lenne ügyükre mihamarabb pontot tenrti a bíróságnál, mert a halogatásnak a szövetkezet látja kárát. A hangoskodóknak, a zavarkeltőknek és a bércsalóknak köszönheti a ktsz, hogy az első negyedévet veszteséggel zárta. A második negyedévben már jelentős nyereséghez jutottak, de az első negyed vesztesége még mindig nem térült meg. Április 1-től új, úgynevezett százalékos bérezést vezettek be Ennek az a lényege, hogy a munkát darabonként veszik át, mint régen, de szemben a régiivei, egy-egy darab úgynevezett vállalási árából levonják az anyag értékét és a forgalmi adót. A megmaradt összeg 40—45—50—55 százalékát fizetik ki. min't munkabért. A keresetek emelkedtek. És éppen azért, mert az lij bérezési forma sokkal ösztönzőbb, csökkent az anyagfelhasználás és megjavult a minőség. Érthető, hisz a feleslegesen elhasznált anyag árát a munkabérből vonnák le. Elsőosztályú árut meg azért célszerű gyártani, mert ennek sokkal magasabb a „vállalási ára“, mint a rosszabb minőségűé. Hogy mennyire ösztönző ez a rendszer, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy például a cipészeknél tavaly a legyártott cipőknek csak 50— 60 százaléka volt első osztályú. Az idén csak első osztályú cipőket készítenek. Bár még mindig nem mondható rózsásnak a ktsz helyzete. máris gondolnak arra, hogy tovább kell fejlődniök. A harmadik negyedévben például egy méretes cipész rész. leget akarnak alakítani. Ügy tervezik, hogy az idősebb szakemberek irányítása mellett főleg fiatal cipészeket foglalkoztatnak ebben a részlegben. A lakatosműhely részére pedig egy présgépet szándékoznak venni. Megérdemlik. mert jól dolgoznak az itteniek. Gyártanak itt az Ora- vecz Sándor által feltalált új egérfogótól kezdve a kerítésig — összesen mintegy 15 cikket — mindent, ami a falusi házak táján nélkülözhetetlen. Egyébként az egész ktsz a lakosság szükségleteire dolgozik. csak ilyenkor nyári dologidőben vállalnak más munkákat a nagykereskedelem részére. Jó munkájukat bizonyítja. hogy rendelőik közé sorolhatják Eger, Kecskemét és még egy sor vidéki város üzleteit is. A tagság józansága, munkaszeretete biztosíték arra, hogy mielőbb megszüntetik a még meglevő hibákat, így magabiztosabban, eredményesebben dolgozhatnak tovább a köz javára és nem utolsósorban saját hasznukra. — kas — Most tartották meg a budai, a szentendrei és szobi járás önkéntes tűzoltótestületeinek versenyét. A budai járásban 31 csapat vett részt a versenyen. Kocsifecskendő-szere- lésben Sóskút, mozdonyfecs- kendő-szerelésben Pilisvörös- vár, kismotorfecskendő-szere- lésben pedig Törökbálint és PilisvöröSvár győzött. Az úttörők versenyében szintén a pilisvörösváriak végeztek az első helyen. A szentendrei járás versenyét Leányfalun tartották meg, ahol ez alkalommal avatták fel a leányfalui önkéntes tűzoltók selyemzászlaját. Ko- csifecskendő-szerelésben Leányfalu, mozdonyfecskendőszerelésben Pilisszentkereszt, kismotorfecskendő-szerelésben a pomáziak, az üzemi tűzoltócsapatok közül pedig a Budakalászi Textilművek tűzoltói lettek az elsők. Az úttörők versenyét a leányfaluiak nyerték. Szobon kocsifecskendő-sze- relésben Ipolytölgyes, moz- donyfecskendő-szerelésben Vá- mosmikola, lajtfecskendő-sze- ! relésben Perőcsény, kismotorfecskendő-szerelésben a szobi csapat lett az első. Az úttörők közül a szobiak vitték el at első díjat. A versenynek egyetlen „vesztese“ volt: a pilisvörösvá- ri tanácselnök, aki községe csapata tagjainak minden első helyért egy-egy korsó sört Ígért és miután a pilisvörösváriak három első helyezést értek el, a tanácselnök büszkén fizetett ki részükre három hordó sört. Ismét divatba jön a komlós kenyér Hazánkban már a XVIIj században is használtak komlót a kenyérsütéshez. Egyes községekben ez a szokás napjainkban is megmaradt, sőt vannak vidékek, ahol csak a komlós kenyeret szeretik. A komlóval sütött kenyér rugalmasabb, foszlósabb, lyukacsosabb. alakra is szebb, R a héja fényes piros színű. Az elmúlt hónapokban megnövekedett a kereslet a komló iránt. Az igények kielégítésére a földművesszövetkezetek elhatározták, hogy valamennyi boltjukban rendszeresen árusítani fogják ezt a fűszerfélét: A Szovjetunió Országos Békebizottsága háromhetes tartózkodásra meghívta a Magyar Béketanács 12 tagú küldöttségét. A delegáció útja május 30- tól június 23-ig tartott. A küldöttség tagja volt Szántó Miklós elvtárs, lapunk felelős szerkesztője is. Naplójegyzeteit az alábbiakban folyamatosan közöljük* i. Van egy furcsa és máig is megoldatlan fejtörő, amelyet mindenki feltesz magának, aki valaha is a Szovjetunióba utazhatott. Mi jobb? Huszonegy nap egy helyen, vagy e9V-effU nap huszonegy he- lyen? Persze ez a kérdés soha sem az utazás elején merül fel, hanem mindig a végén. Miért? Én azt hiszem, minden jámbor lelket elfog a láz, amikor a kedves vendéglátók felteszik a kérdést? „Milyen tájakat szeretnének bejárni?“ Az az utazó, aki ilyenkor közömbös marad, nyugodtan otthon maradhatna. Bennünket is elsodort a mohó kíváncsiság. Ha megengedik, a végeredményt közlöm. Utaztunk 11 000 kilométert. Az útirány a következő volt: Budapest, Moszkva, Krasznodar, Szocsi, Tbiliszi, Rosztov. Cimljanszk, Moszkva, Leningrad, Moszkva, Kijev, Budapest. Jártunk a Szovjetunió különböző tájegységein, négy tenger partjain, voltunk üzemben, szovhozban, kolhozban, főiskolán és mindenféle pihenő- és szórakozóhelyen. Megvan a veszélye a mohóságnak. A Szovjetunió óriási ország, el lehetne tölteni a levegőben is a három hetet. Akkor aztán madártávlatból ismerni meg az országot, összefolynak a tájak, kis kockáik a városok és apró pontokká válik a legizgalmasabb élmény, a2 ember. Bennünket talán megvédett ettől a küldöttség szerencsés összetétele. Volt köztünk esztergályos, bányász, Kossuth-díjas egyetemi tanár, szövetkezeti elnök és egyénileg dolgozó paraszt, író, újságíró. Sorolhatnám tovább, de mutatóban ez is elég. És emellett „strapabíró“, jó fizikumú, jó étvágyú és jókedvű embereiket válogattak össze. Ez már az elején meglátszott. Amikor a vonatban végigettük az első reggelit és már alig szuszogtunk, kiderült, hagy az étkezési jegyre járó ételmennyiség felét fogyasztottuk csak el; azonnal végigettük tehát a második felét is. Hiszen csak nem hagyhatjuk szégyenben a szovjet vasutakat, no meg a magyar étvágyat! Már az utazás elején érvényesült a minél többet látni egészséges „utazási vezérfonala“. Vonaton mentünk és igyekeztünk legyőzni a sürgető kívánságot, hogy „akár rakétagépben is, de minél előbb Moszkvában lenni!“ Nem bántuk meg. Megcsodáltuk Záhonynál az okos gépeket. A széles nyomtávra ügyesen és gyorsan emeltók át az új, szélesebb kerekekre a vagonokat. Ismerkedtünk a tájjal és egymással. Meglepett bennünket a tisztatág és az örökmozgó hálókocsi kalauzok. Reggeltől estig takarítottak, porszívózták és egy este, miután az utolsó porszemet is lefrieskázták. kiderült, hogy kulturált, művelt, érdekes emberek, akikkel fél éjszaka lehetett és kellett vitatkozni a Művész Színház „Éjjeli menedékhely“ előadásáról. Ha az emberekhez közel kerülünk, rögtön kiderül, hogy százféle dolog köt össze velük és nagyon kevés az, ami elválaszt. Eszembe jut egy kijevi „élőkép“. A mi kocsinkban utazott egy középkorú, csendes, szomorú arcú szovjet asz- szony. A kijevi pályaudvaron fél órát állt a vonat és egyszer csak megjelent egy magas, erős, nevetőarcú asszony, karján egy reszkető kezű, nagyon koros, már bottal járó, töpörödött kis öregasszony. A mi szomszédunk rokonáé voltak. Édesanyja és a nővére. Az öreg néni könnyesen és szótlanul nézegette a lányát, akit — mint megtudtuk — évek óta nem látott. Talán arra gondoltak mindketten, hogy ez az utolsó találkozás. A másik lánya mindebből nem vett észre semmit. Élvezte a viszontlátás örömét és beszélt, beszélt. Megjelent a harmadik generáció. Egy kisfiú, akit az egész pályaudvari találkozásból nem érdekelt más, csak a fagylalt. Rángatta a mamája karját, pénzt kért és amikor nem hallgatták rá, ügyesen kivett mamája zsebéből annyit, amennyi kellett, elvágtatott s nemsokára megjelent boldogan és megnyugodva egy óriási adag fagylalttal. Aztán indult tovább a vonat. Minden tökéletesen érthető volt és a velünk utazó bányász, aki egyetlen szót oroszul nem értett, hajszálpontosan la tudta írni, mi is történt e családi jelenetben. És erre az életközelségre, a szovjet ember minden napjának megismerésére kértek bennünket vendéglátóink is. Moszkvai tartózkodásunk második napján a szállodában az emeleti „gazdasszony“ megkérdezte tőlem, milyenek az első benyomások. És amikor lelkendezve ■ elmondtam, mennyi fejlődést láttam 1053 óta, már az első órákban, nagyon komolyan a következőket mondotta: „A mi városunk gyorsan fejlődik és egyre szebb. Az emberek élete is napról napra jobb. De azért sok még a gondunk. Például nem könnyű az asszonyok élete. Látja, én egyedül élek, a férjem meghalt, a fiam elesett a háborúban, a lányom az ország másik részén él. Meg tudnám mutatni magának — elég csak itt az eme. létén dolgozókat felsorolni —. -mennyi nehézség van az életükben, Soknak elveszett a férje,, fia. Nehéz háziasszonynak lenni, sokáig tart a vásárlás. A barátainknak látni kell a sok szépet, amit teremtünk és meg kell osztani a gondjainkat is. Higgye el, így közelebb is kerülünk, jobban is megszeretjük egymást.“ Ez a gondolat aztán végigkísért az egész úton. Én azt hiszem, elkerülhettünk volna sok baji, ha ezt az emberi közelséget szem előtt tartjuk az elmúlt évek során. A LIHACSOV AUTÓGYÁRBAN Az autógyár felé érdekes az út. ölelkezik a régi és az új. A kis házak mögött is mellett már ott nyújtóznak a modern lakóház-óriások. A gyárban Davidov elvtárs, a békebizottság tagja ismerteti a termelés adatait, de mint a színes szőttes tarka fonalai, úgy szövik át az egész képet az emberről való gondoskodás mutatói. (Hogy a humor se maradjon el, tolmácsunk, aki kedvesen töri a magyart, „gyermeknevelés“ helyett következetesen a „gyerek növelés“ adatait mondja.) Mikor lesz a MÁVAG ilyen tiszta — sóhajt fel Ritter elvtárs, a delegáció esztergályos Ingja, a szocialista munka hőse. A szerszámgépműhelyben egy fiatal munkásnak magyarázza, milyen kést használ. A tolmács izzad, túl gyors, túl lendületes a magyarázat és már azt hitménk, túl erős gát lesz a nyelvi nehézség. De eltűnik a fordító és csodák-csodája, a „megszökött“ tolmács nélkül kézzel- lábbal és rajzzal nagyszerűen megértik egymást. A fiatal üzemigazgatót faggatjuk a munkások érdekeltté tevésének különféle módszereiről. „Jó bérrendszer kell, akkor nincs szükség minden-1 féle mesterséges ösztönzésre** — mondja és azt hiszem, iga* za van. „Persze, úgy leéli 'megcsinálni, ahogy maguknak megfelel, a méret után készült ruha mindig jobb" Nagyon tetszik a tisztaság, a parkok. Jobban a gyárhoz nő a dolgozó, . ha a vas szürkéje után a fű kedves, élő zöldje pihenteti a szemet. A fő szenzáció a futószalagon készült teherautó volt. Büszkén mondhatom, részt vettem egy autó-újszülött első útján. Léptei meglepően biztosak voltak. Szép és hosszú életet kívánunk neki. Sándor bácsi, a karcagi Lenin Tsz elnöke álmélkodva nézett körül és ezt mormogta: „csak a sofőr nem készül futószala- gon“i Városnézés Moszkvában
