Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-20 / 43. szám

1957. JŰNIUS 20, CSÜTÖRTÖK re*t Mtcrci 'ü/Cirlan „Magasabb helyről tájékoz­tattak, hogy még te is nyakig állsz majd a vízben” „Azt hiszem, hogy ezt a mormotát csak dinamittal tudjuk majd felébreszteni” (Folytatjuk.) A termelőszövetkezetek javát szolgálja a gépállomás és a tsz-ek közötti kapcsolat erősítése Gyümölcsözőnek mondható az a kapcsolat, amely az Ato- nyi Gépállomás és a körzeté­hez tartozó szövetkezetek kö­zött az elmúlt években kiala­kult. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy a tsz-ek a megalakulásuk óta eltelt né­hány év alatt a maguk lábán is megálló, jövedelmező gazda­ságok lettek. Ebben pedig nem kis érdeme van a gépál­lomás kollektívájának, amely a következőkben ismertetett hibák ellenére is a nagyüzemi gazdálkodás fellendítése érde­kében tevékenykedett. Az ellenforradalom azonban az egyéb károk mellett sok kárt okozott a gépállomás és a szövetkezetek viszonyában is. Az ellenség felismerte: ha sikerül elszakítaniofc a szála­kat, amelyek a gépállomást és a szövetkezeteket egymáshoz fűzik, nyert ügye van. S ha ezt a célt nem is tudták elérni, rontanánk sokat sikerült a kap­csolatokon. „Nem látjátok, hogy minden jövedelmet elvisz a gépállo­más?“ ..A gépállomásnak ke­restek?“ Ilyen és ehhez ha­sonló hangzatos, a tsz-ek gazdálkodásában még meglevő hibákat a gépállomásra hárító szólamokkal nem egy becsüle­tes tsz-tagot is sikerült meg­téveszteni. Mi tagadás: száz­ezer forint nagy pénz. Keve­sebbnek látszik azonban, ha figyelembe vesszük, hogy e7ért a gépállomás kora tavasztól késő őszig a legnehezebb mun­kákat végzi el. Gépesíti a szántást,, vetést, aratást, be­takarítást stb. A zűrzavaros napokban sokan nem gondol­tak rá, högy a gépállomás nem kizsákmánvolójuk. hanem tá­maszuk. S a fejek még ma sem tisztultak ki mindenütt. Nem egy termelőszövetke­zetben most más úton rxróbá’- ják keresni a boldogulást — s drága árat fizetnek ezért. Néhány példát csak rá. Divattá lett a lóvásárlás. Azért vásárolnak lovat a tsz- ek. hogy csökkentsék a géni munkát. Az abonyi Űj Világ Tsz-ben a hereszántást is lo­vakkal végezték. A gépállo­más egy hold lucernát 32 fo­rintért vág le, emberi erővel dupláiénál is többe kerül. Mégsem foglalVn-Patiák a k=- szálógépeket. 1956-ban mint- egv 50Ö0 hold gépi nővénvápo- lást végzett a gépállomás a szövetkezeteknek. Az idén? 160 holdat! Nagy az ellenál­lás s kombájnok, aratógépek álkalmazása iránt is. „Ha be akarjuk bizonyítani a gépi munka előnyét, hamar a fejünkhöz vágják, ne avat­kozzatok bele a mi dolgunkba“ — mondja Pelle Sándor, a gépállomás ivazgatóia. Ezt mondta az abonyi Üj Világ Tsz elnöke is. „Olyan a kapcsolat a gép­állomásunk és a szövetkezetek között, mintha vállalatok len­nénk." Igv jellemzi Tóth Ist­ván elvtárs. a gépállomás fő mezőgazdásza a jelenlegi hely­zetet. Azt is hozzáteszi. Irgv a sokat emlegetett öná'ló-ág körül van a baj. A gépállo­máson a tsz-ek túlzott önál’ó­..................................................................................................... E rich Schmitt: ságiról panaszkodnak, a szö­vetkezeti vezetőik pedig a gép­állomás vezetőinek és dolgo­zóinak magatartásában érez­nek változást, mióta a gépál­lomás önelszámoló egység lett. Lipák József elvtárs, az abo- nyi Kossuth Tsz brigádvezetö- je szerint rendkívül keveset látogatják a gépállomás veze­tői a szövetkezetei. Mi tehát az igazság ? Honnét ered a hiba? A meg­növekedett önállóságban kell keresni? Vissza kellene-e állí­tani azt a több éven át folyta­tott gyakorlatot, amikor a gépállomás gyámság a'att tar­totta a szövetkezeteket? Szó sincs erről. Nem az önállóság­ban, hanem a rosszul értelme­zett önállóságban van a hiba. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány biztosítja mind a gépállomás, mind a tsz-ek önállóságát. Olyan kijelentést azonban senki sem tett, amely szerint a gépállomás továbbra is ne lenne felelős a szövetke­zetek gazdálkodásáért. A kap­csolatnak azonban az eddi­gieknél sokkal jobban az ön­kéntesség és a meggyőződés alapján kell kifejlődnie. Nem fordulhat elő olyan eset, amire eddig számtalan példa volt. hogy a gépállomás — mert munka nélkül áll egy-egy traktora — szinte kötelezte a tsz-t, hogy alkalmazza, még akkor is. ha tálaiban kárt tet­tek a szántással-vetéssel. A termelőszövetkezetek tagjai­nak viszont látniok kell. hogy az eddigi fejlődést éppen a gépállomás segítségével érték el Mennyivel gyorsabb, töret­lenebb lehet a jövőben a szö­vetkezetek fejlődébe, ha a he­lyesen értelmezett önállóság alapján elfogadva, a gépállo­más segítségét, fejleszthetik gazdaságukat. Amikor az Abonyi Gépállo­másnak a szövetkezetekhez fű­ződő kapcsolatáról beszélünk, nem szabad megfeledkezni a megváltozott körülményekről sem. Tavaly október előtt 15 mezőgazdász tevékenykedett a szövetkezetekben, jelenleg egy mezőgazdász van. A bri­gádvezetők — noha egy-egy kampánymunka előtt kioktat­ják őket a legfontosabb agro­technikai tennivalókra — job­bára műszaki szakemberek, s* nem pótolják a mezőgazdászo­kat. A községi mezőgazdasági felügyelői beosztás újkeletű ugyan, de számos tapasztalat mutatja, hogy a szövetkezetek segítése és a termelés irányí­tása helyett járlatlevelek kiál­lításával és földügyek rende­zésével foglalkoznak. Érdemes lenne gondolkozni Pelle Sán­dor elvtárs javaslatán, amely szerint helyesebb volna a me­zőgazdászokat a gépállomáson alkalmazni. Itt ugyanis kizá­rólag a termelés irányításával foglalkozhatnának. A fizetést így . is, úgy is az államtól kap­ják, munkájuk eredménye vi- ' szont sokkal inkább kézzel­fogható lenne. A gépállomás vezetői pró­bálkoznak a kapcsolat megja­vításával. El-ellátogatnak egy- egy szövetkezeti közgyűlésre, s ott elmondják véleményüket. Ez több-kevesebb sikerrel jár. Az elmúlt években a negyed- évenkint megtartott gépállo­mási tanácsülések rendszere — ahol a gépállomások tervét egyeztették a szövetkezeteké­vel és értékelték az e'múlt negyedév munkáját — elég jól bevált. E módszerről ugyan eltérőek a vélemények. Egye­sek szerint — mivel a gépál­lomás igazgatója volt a ta­nácsülés vezetője és azt a gépállomáson tartották — mó­dot nyújtott a szövetkezetek önállóságának megsértésére. Ennek ellenére a gépállomási és a termelőszövetkezeti veze­tők összejövetelét rövidebb, vagy hosszabb időközönkint rendszeressé kellene tenni. Hasznos volt az a megbeszé­lés, amelyet az aratás meg­szervezésére az abonyi tanács­hoz hívtak össze. A gépállo­mások vezetői szeretnék ezt rendszeresíteni. Az említett hibákat elsősor­ban, felvilágosító szóval lehetne megszüntetni. Ehhez peditg erős szövetkezeti párt- szervezetek kellenek. Az Abo- nyi Gépállomás pártszervezete gyorsan talpraáilt. A kommu­nisták az ellenforradalom idő­szaka alatt is összetartottak, védték n nép vagyonát. A párt- szervezet jó munkájának bi­zonyítására elég. ha annyit mondunk: valamennyi volt MDP-tag kérte átigazolását az MSZMP-be. A gépállomás kommunistái felismerték, hogy mihamarabb létre kell hozni a szövetkezetekben is a pártszer­vezetekét. Néhány pártsze-ve- zet. megalakulásához segítséget is nyújtottak. Az emberek gondolkodásában azonban na­gyobb volt az ellenforradalom komkolyhintése annál, hogy egyik napról a másikra rend­ben begyen a szövetkezetekben minden. Kovács István elv­társ, az abonyi Lenin Tsz párt­titkára is arról beszólt, hogy „ felvilágosító munka lassan halad szövetkezetükben. Szíve­sen vennék a gépállomás párt- szervezetének segítségét, ök azonban nehezen találják meg a pártmunka új módszereit. Régen ugyanis függetlenített párttitkára volt a gépállomás­nak, most meg nincs. A napi munka után nehéz együtt tar­tani a tagságot. Drucza József elvtárs e'mondja, 'hogy a poli­tikai segítségnyújtás érdeké­ben kisgyűléséket szerveznek a szövetkezetekben és itt beszél­nek majd arról is, hogy a szö­vetkezeti mozgalom fellendí­tése elképzelhetetlen az állam segítsége nélkül. A segítséget javarészt éppen a gépállomá­sokon keresztül adja államunk a termelőszövetkezeteknek. Említettük már. hegy a tsz- eknek a gépállomástól való „függetlenítése’1 komoly hibák­hoz vezethet. S a felsorolta­kon kívül is mutatkoznak olyan jelenségek, amelyek azt bizonyítják, hogy helytelen irányban indult ei néhány szövetkezet. Azért, hogy csökkentsék a gép­állomás részére kifizetendő összeget, eltérnek a több mun­kát, de nagyobb jövedelmet biztosító növények termelésé­től. A cukorrépa vetésterülete például 160 holddal csökkent a 12 tsz-ben. Előfordul olyan is. hogy a jól jövedelmező kér tészelet felesművelésre adják, s ugyancsak ilyen módon ter­melik a dinnyét. A belterjes gazdálkodás el­sősorban a gépesítés fokozásá­val valósítható meg. Rosszul cselekszik tehát az a termelő- szövetkezet, amely a gépállo­mással való kapcsolatát lazí­tani akarja. Nem lazítani, ha­nem erősíteni kell ezt a kap­csolatot. Mihók Sándor Eltemették Máké László elvtársat Makó László elvtárs pilis- vörösvári bányásiz, országgyű­lési képviselő holttestét a'pi- lisvörösvári pártházban rava- talozták fel. Harcostársai, munkatársai ott rótták le ke­gyeletüket. A pártházbó] gyászpompával kísérték utol­só útjára az elhúnytat. A me- netet a munkásőrség egyik százada nyitotta meg. Utána a vájáriskola hallgatói vitték a koszorúkat. Felvonult a rend­őrség. a tűzoltóság is. A me­net közepén munkásőrök vál- lukra emelve vitték a kopor­sót. amely után a halott hoz­zátartozóin kívül a párt. a ta­nács, a szakszervezet, az or­szággyűlés képviselői halad- tak. Egész idő alatt esett az eső. Ennek ellenére nagy tömeg vo­nult a temetőbe, ahol az MSZMP Pest megyei bizottsá­ga és az MSZMP budai járási bizottsága nevében Bori Ru­dolf elv társ, a Pest megyei képviselőcsoport nevében Ma- tusek Tivadar elvtárs. a bá­nyász szakszervezet és a bá< nyaüzem nevében Kanóczky István elvtárs. az üzemi párt. szervezet részéről Roska Pé- t^r elvtárs, a munkásőrség ré­széről Parádi György elvtárs mondott búcsúbeszédet. Amikor a koporsót a sírba eresztették, a munkásőrség egyik szakasza három össz­tüzet lőtt. Ezután a zenekar az Internacionálét és a bányász­indulót játszotta el. A teme­tés a koszorúk elhelyezésével ért véget. !£Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiifiiiiiíiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuii!Uiiim!iiiiiiiiiiiiiiitmiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiv E ÖREGANYÓ Vannak dolgok, amelyeket — ha apró­ságoknak tűnnek is — sohasem tud elfelej­teni az ember. Akik nem söpörnek & saját házuk elölt sem... Két hónappal ezelőtt felke­restem a Gödöllői Sütőipari Vállalat vezetőjét, aki meg­ígérte, hogy a pü6pöikhatvani 4211. ^zámú sütödéjük elől el­távolíttatja az ablakig érő salak-szeméthegyet. Azóta két­szer sürgettem a szemét el­szállíttatását, a községi orvos ugyancsak észrevételezte — minden eredmény' nélkül. Kér­jük a Pest ihegyei Hírlapot, hogy közölje le levelünket és a mellékelt képet, talán ez gyorsabb intézkedésre serken­ti a Gödöllői Sütőipari Válla­latot. Krajcs Sándor VB elnök, Aszódi Járási Tanács. (X.) A kérésnek szerkesztőségünk helytadott, de megjegyezni kí­vánjuk, hogy a járási tanács­nak vannalk eszközei, hogy a községi rendet megsértő sütő­ipari vállalattal szemben ke­ményebben eljárjon. Hasonló esetekben ajánljuk, hogy az egészség és a rend veszélyez­tetőit a tanács jelentse fel, | vagy hatáskörén belül bírsá-1 gólja meg. § [időt telepítenek Jásikarajenőn f Kétszáz hold erdőt telepít a | jászkarajenői tanács községi | tartalékterületen. Most őszre § és jövő tavaszra tervezik az er-1 dőtelepítést. az ottani vízügyi | igazgatósági dolgozók segítsé- \ gével. Akácokat, nyárfáikat, to- § po'yákat és japánakácokat ül- \ tetnek majd. A csemetést az | ültető brigád tagjai kapják f meg köztes művelésre, kétévi | időtartamra. i Z ebegényben voltunk ki­rándulni egyszer, még 1950 tava­szán. Viharos jó­kedvünket nem vezette le a han­gos, szinte' Ordí­tó zássá fajult nó- tázás, a fürdés és hegymászás. A vonaton hazafelé tovább hancúroz- tunk. élénk lár­mánk betöltötte az egész kocsit. VelünJlt, fiata­lokkal szemben, a pad belső — a kocsi közepe fe­lé eső — sarlcán egy öreg anyóka ült. Még Szobán szállhatott fel, mert mi már ott találtuk a kosara fölött gubbasztva. Ahogy a vonat el­indult, feltűnt ne­künk riadt, kérdő arca. Nem mo­solygott a tréfáin- kon. mint a többi utas. Nem nézett ki az ablakon, őörcsösen marko- lászta kosara fü­lét, mintha ab. ba kapaszkodna. Néha nagyclkat sóhajtott. Csak akkor engedett merev tartásából, ha állomásra ér­keztünk. Nagy jóked­vünkben is ész­revettük ezt a különös magatar­tást. Kezdtünk el­csendesedni, s szemünkkel für­késztük, az öreg­asszonyt. Nem volt rajta semmi különös. Felcete fejkendő takarta, kontyát a nyári melegben is. Ar­ca, keze ráncos, megviselt volt. Sem szebb, sem csúnyább nem volt, mint a me­sék öregautója. Találgattuk, mi lehet különös vi. selkedésének okaz Beteg? Vagy be­teghez készül? Annyira elcsen­desedtünk, hogy hallgatásunk, sugdolózásunk még neki is fel­tűnt. Az egyik állomáson hal­kan oda is szólt nekünk: — Csűifc mulas­sanak tovább. — Már kifárad­tunk — kapta el egyik társunk a beszéd fonalát. — Hová tetszik utaz- ni? — Pestre, fiam. Pestre, az uno­kámhoz. A másik sarok­ból egy kedélyes parasztbácsi már régebben figyelte az öreganyót, & a mi tanakodásun­kat. Kicsit érőd­re közbeszólt. — öreg lehet már a maga uno­kája, mama. — Dehogy öreg! — pattant az anyó hangja. — Most szentelik fel, vagy hogy mondják, katonatisztté. Azért utazom hoz­zá. Azon, hogy „fel­szentelik" az uno­káját, kicsit kun. cogtunk, de most még kevésbé ér­tettük különös vi­selkedését. Meg­kérdezni nem mertük, mert az anyó újra mere­ven ült, a kosár fülét markolászá kezére szögezve riadt tekintetét. A Nyugati-pá­lyaudvarhoz kö­zeledtünk. össze­szedtük apró cso­magjainkat, s az egyik fiú megfog­ta az anyó kosa­rát. — Segítünk le­. vinni. Jöjjön az ajtóhoz. — Nem megyek — vréselte ki fo­gatlan szájából a szavakat. — Majd, ha megáll. Félek. Először utazom vonaton. Filyó Mihály .'ll•lmlltllllll.llllllllllllllllmlllllllllmlllllllt<llllltllllllllllli•lllMllllllt!lttllHllllllHltllllllllllt!llll||llllllltmHllllUllllllttlll«tllllllllltltlllllklllllllllllllllllllllllllllllllmlll fiiiiiiiiiiii(iiiiitiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiHiiiiiitiiiitiiiiiii»uiv „Mit akartok, kirá'ytigrisek? Én csak turistaosztállyal szolgálhatok, fejedelmi lak­osztályom nincs” „Következik a harmadik és „Természetes, hogy magunk- „Remélem, ti disznók, itt nem utolsó menet. A győztes részt .kai visszük. Te úgy is lusta disznólkodtok” vesz a társasutazásban” vagy a pamutot tartani”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents