Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-18 / 41. szám
1957. JÚNIUS 18, KEDD 5 Egy munkásismsrősöm — még november közepén — megállított az utcán. Beszélgettünk, a körülmények nyomasztó nehézségét, problémáit érezve váltunkon, a szó szinte észrevétlenül — a politikára terelődött. „No, itt sem lesz egyhamar politizálás“ — jegyezte meg ismerősöm. Az akkori hangulatban talán megmagyarázhatók voltak e szavak, sokan hitelt is adtak az efféle megjegyzéseknek. Annál érdekesebb most, hogy Jtét hónap elteltével, ami egyáltalán nem nagy idő! — másként beszélnek — és beszélhetünk erről a kérdésről. Valami megváltozott, valami, ami október— novemberben úgy nehezedett az emberek lelkére, mint súlyos kő, most lehullt, semmibe hullt. Többfelé jártam vidéken, üzemekben, hallgattam a kalapácsok pengő, érces dobbanását, néztem az áradó szikraözönbe, műhelyekbe és hallgattam embereket, beszéltem emberekkel. Munkásokkal, akik hosszú hónapokig hallgattak. Miért7 — ki tydná megmondani. Személyes sértés, sértődöttség, vagy csupán valami homályos bizonytalanság fojtotta beléjük a szót. S ezek az emberek most bátran, felszabadultan beszélnek, építőén bírálnak, osztoznak az ország gondjaiban, örömeiben, együtt politizálnak a párttal, a kormánnyal. Hogyan beszélnek, hogyan vélekednek? — talán van ezekben a munkásbeszélgetésekben sok probléma, egyéni vívódás, esetleg panasz és néha egy-egy intézkedés erős — de megszívlelendő bírálata is. De a legjellemzőbb: olyan kérdésekről mernek és akarnak szólni, amelyekről régebben hallgatniok kellett. Kezdve attól, hogy bírálják az üzemükben meglevő különböző bérezési módokat, a munkaverseny régi szervezését, véleményt mondanak ezekről — egészen addig, hogy rendkívül érdeklődéssel figyelik például a parlamenti ülésszakok felszólalásait, a pártélet legkülönbözőbb megnyilvánulásait. Nem hasonlítható ez a növekvő politikai érdeklődés — talán csak a 45—48-as idők rendkívüli élénkségéhez. Van valami végtelenül jó, nagyon felemelő ennek a szabad légkörnek a kibontakozásában, az „alaphang“ megváltozásában. Mintha egy lépést előrementünk volna öntudatban, bátorságban. Ellenségeink, vagy akár szkeptikusok ugyan azt mondanák erre: hallgassatok, hol van még nálatok a teljes rend, őszinte szókimondás! De álljunk csak meg! Mi egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak bizonyos fajta „szókimondásra“, ahogyan azt az ellenség, vagy szekértolói értelmezik. Hallgatásra, igenis hallgatásra szorítunk ilyen embereket, akik saját ostoba, vagy ellenséges dőreségeiket szeretnék fennhangon, prófétát játszva hirdetni. Ugyanakkor még jobban hallani akarjuk a munkások szavát, az egyszerű, becsületes emberek szabad, őszinte véleményét, azokét, akiket azzal a nagyszerű fogalommal jellem- tünk: „tiétek a munkáshatalom“. Vannak sötéten látó, íróasztalhoz ragadt emberek, akik a jogos bírálat nyomán megdöbbennek, felhördülnek egy-egy keményebb szó hallatára és nem tudnak, nem mernek szembenézni azzal a mind. tisztábbá váló igazsággal: a mi államunk elbírja a néphatalom birtokosainak szavát — akkor is, ha dicsérnek, akkor is ha bírálnak. Vannak olyanok is, kik az egészséges bírálat nyomán feltárt, de kijavítható hibákat a rendszer hibájában keresik, vészt kukorékolnak akkor is, ha nincs, csak azért, hogy az ő „igazukat“ az 5 „álláspontjukat" hangoztathassák. A legerélyesebb kézzel kell véget vetni az ilyen „álláspontoknak“, a kákán is csomót keresők gáncsoskodásának, rosszakaró véleménynyilvánításnak, ugyanakkor szabaddá, még szabadabbá kell kennünk a szó jogát, a szó szent valóságát azoknak, akik tudnak és becsületesen, építő módon akarnak élni szólási, bírálási jogukkal. Messze tűntek már október sötét napjai — s a felnyíló fényben néző szemek elé ne tartsunk se rózsaszínű, se másfajta, akár szépítő, akár sötétítő szemüveget. Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt vezető egyénisége valahogyan úgy fogalmazta meg a Kínában soron következő tennivalókat: szóljanak az igazak, a becsületesek — és találjon meghallgatásra minél több munkásember szava. Sok ezer kilométerre Kínától — hasonlóféle erjedés van hazánkban is — és ma meghallgatásra találnak az igaz, józan munkásszavak. Csécsey József Közleménv A Pest megyei Hírlap május 7-i j számában közöltük „Az ellenforradalom támadása a néphatalom j ellen Pest megyében” című füzet- ; bői „A Pest megyei ideiglenes for- : radalmi bizottság és nemzeti bizottság ténykedése” fejezetet, amelyben szerepel, hogy dr. Dénes István jogász apja tőkés gyárigazgató volt és gazdasági tizeiméiért több évet ült börtönben. Ez téves információ alapján került be a füzetbe és az igazság az, hogy Id. dr. Dénes István nem gazdasági üzelmekért került börtönbe és később rehabilitálták. ■•iiifiiiiiiiiiiHiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiHiiiiMiiiiiiitiiHiiiiiiiimitiiiniiiiniiuiiiiumiiiiiiifiiiiiMiiiiMNtiiiiiiiiiiiiitiHiiHUiiiiinils Erich Schmitt: NOÉ BARKÁJA (IX.) I „Ez a legjobb, amit ajánlhatok. Négyezer liter az évi tejhozama” „Ne méltatlankodj, ez az. előírás száj- és körömfájás ellen” jpraiiiHHifiitnmnmMiniiiiiiiimmmiiiiiimnmftmmtiPi Veszélyes I takarékosság j | A Felsőbabád! Állami | | Gazdaságban „takarékos- | I Ságból” nem alkalmaznak | I villanyszerelőt, pedig villa- fj | mos keltetögépek és egyéb | | elektromos berendezések | I vannak a gazdaságban. | I Ezért, ha valamelyik gép | 1 vagy berendezés elromlik, | 1 a hibát a gépműhely egyik | | dolgozója javítja ki, akinek | I nincs hozzá megfelelő szak- | | képzettsége. I Kívülről azt hihetné az § | ember, hogy így takarékos- | § kodnak és ezzel növelik a | | többi dolgozó, általában a i | gazdaság jövedelmét. Pedig 1 | egészen más a helyzet, | I mert a gazdaság évente | I több ezer forintot fizet a | | megyei villanyszerelő vál- 1 I lalatnak a javítási és sze- | | relési munkákért. Ennek i | ellenére a villamosberende- 1 | zések mégis elhanyagolt | | állapotban vannak, ami | | Igen veszélyes a dolgozókra 1 | nézve. Ha a gazdaságban | I szakképzett, hozzáértő vil- | | lanyszerelőt alkalmazná- | |nak, nem kellene állandóan | | a balesetektől rettegni. 1 Veszélyes az olyan taka- | | rékosság, ami a dolgozók I 1 életét, testi épségét kockáz- | | tatja. A párt és a kormány I | a munkások érdekében ad- | |ta ki a munkavédelmi ren- § | deleteket. Ilyen takarékos- I | ságot sem a párt, sem a 1 | kormány nem kíván. A fel- | |sőbb szervek véleménye § I szerint a gazdaság hatáskö- | | rén belül megoldhatná a | | problémát. Ehhez csak | § annyit teszünk: minél előbb. § 1 annál jobb’ B. L. | JVe feledjék — megbízatásukat a néptől kapták Budaörsön a tanácsválasztásikor 65 tanácstagot választottak meg a nép bizalmából. Akkor valamennyi tanácstag felelőssége tudatában fogadta, hogy egész tevékenységében a választóik akaratát képviselik. Vállalták azt a nehéz feladatot, hogy közelhozzák a népet az államhatalomhoz, bevonják a lakosságot az áUamügyek intézésébe. Nem lehet azt mondani, hogy azóta a tanácstagok nem dolgoztaik, nem segítettek a községben. Ma is az oktatási, valamint a pénzügyi állandó bizottság jól működik. Szülői munkaközösséget, kultúrműsorokat, pedagógusnapot szerveznek, munkájukból soha nem fogynak ki. A tanács végrehajtó bizottsága is működik. Foglalkozik azokkal az ügyekkel, amelyekkel a lakosság felkeresi. Mégis, amikor a tanácstagokkal beszélgetünk, rájövünk hogy többségükben nem élnek együtt azokkal az emberékkel. akik megválasztották őket, sokat vártak munkájuktól. A végrehajtó bizottság munkáját sem irányítja, ellenőrzi a tanács tagsága. Hauser József tanácstag elvtárs mondja, hogy az ellenforradalom óta egyszer tartottak tanácsülést, akkor is épp, hogy szavazatképes volt, mert kevesen jöttek el. Még a tanácsüléseket sem tartják eléggé tiszteletben, pedig a tanácsülés nélkülözhetetlen kifejezője a dolgozó nép részvételének az államhatalom gyakorlásában. Ezeken az üléseken jönne felszínre a sok javaslat, kezdeményezés! Jelenleg olyan helyzet alakult ki, hogy szinte a végrehajtó bizottság felette áll a tanácstagoknak. Már foglalkoznak kellett tanácsülésen olyan problémával is, hogy a tanácsapparátus dolgozói udvariatlanok a tanács tagjaival, nem hajtják végre azok utasításait, holott az apparátus a tanácstagok alá rendelt szerv. Mindezt azzal lehet magyarázni, hogy a tanácstagok nem állndk hivatásuk magaslatán, nem élnek a tanácstörvényben előírt jogaikkal, kötelességeikkel. Még fogadóórákat sem tartanak, arra hivatkoznak: az utcán összetalálkoznak a lakósokkal, nincs szükség szervezeti formára. Természetes ez az indok semmiképp sem elfogadható, de kivált azért nem, mert a tanács tagjai — elfoglaltságukra hivatkozva — nem látogatják meg rendszeresen a választóikat, nem is tudják, hogy akiket képviselnek, milyen gondok foglalkoztatják, milyen segítségre lenne szükségük. Horváth Jenő elvtárs szerint Budaörsön így még nem dolgoztak a parasztok a határban, Még soha nem volt olyan szépnek ígérkező termés, mint idén. Pezseg, forr az élet ebben a községben is. S sajnos ebben a jó. kedvező hangulatban sem találták meg, illetve nem ix keresték meg azt az utat, amely jobban összekapcsolná a tanácsot a dolgozókkal. Itt van például a vízvezeték bevezetése, amelyre megvan a lehetőség. Melyik lakos nem örülne, ha a sók cipekedés Akiknek a jóság kötelességük Tíz védőnő van a váci járásban. Mindegyikükre 5000 —6000 ember jut tehát. Elbeszélgettünk egyikükkel, hogy megtudjuk, hogyan élnek, mit csinálnak, vannak-e gondjaik és mit szeretnek a legjobban. Farkas Flóra például legjobban a csecsemő- és anyavédelmi munkát szereti. De nemcsak ezt csinálja.-— A mi életünk — mondja — nehezebb, mint a fővárosi védőnőké. Ott mindenkinek megvan a maga feladata, más foglalkozik a leendő anyákkal, más a csecsemőkkel és vaunk, akik a tbc-s és rákos 'betegeket látogatják. Sőt. minden községben kétszer egy héten tanácsadó napot tartunk a körzeti orvosi rendelőkben. Ilyenkor gondozzuk a csecsemőket, anyákat, betegeket. De az igazi munkánk a terhe sanyák felkutatása. Nem várjuk meg, míg jelentkezik. Szülésznőktől, kórházaktól, orvosi rendelőkből gyűjtjük össze az adatokat. Különösen vigyázunk a „veszélyeztetett terhesekre”. Ilyen például ,az az asszony, aki gyermeket, vár, de tbc-s, májbajos, szívbajos, vagy rossz szociális körülmények között él. A csecsemőket és a gyermekeket hatéves korukig rendszeresen látogatjuk. Törzslapot vezetünk valamennyiről. Látogatásaink nemcsak a gyermekeknek szóinak, hanem a családnak és az otthonnak is. Meg kell előznünk azokat a betegségeket is, amelyek majd az iskoláskorban fogják fenyegetni a kicsinyeket. Ennyit beszél egy védőnő a maga munkájáról; Beszéljenek hát helyette a számok: Dr. Tavasz József járási fő. orvos előtt fekszik Farkas Flóra jelentése. Elmondja, hol vannak a tanácsadó helyiségek. Örs ze n tmi-k 1 ősön, Szód. ligeten, Szódon és néhány más helyen magán-házban. Foton. Veresegyházon. Pencen és Váchartyánban, valamint Alsógödön és Csornádon a ta-- nácsházán. Dunakeszin pedig az egészségházban. Erdőkertes» most. építette meg új egészségházát. Kosdon rossz az orvos lakása. Csőváron nincs szülésznő. Aztán összefoglalja a tfz védőnő munkáját. Havonta 1640 helyen voltak, összesen 6586 családot látogattak meg Segédkeztek a tavaszi oltásoknál, előkészítették az iskola- orvosi vizsgálatokat. Megállapították, hogy ebben az esztendőben 223-mal kevesebb terhesanya volt, mint tavaly ilyenkor. 851-szer gyermeket váró asszonyt, háromezeregy- százötvenhétszer csecsemőket látogattak meg. Négyszáz- negyvenhétszer adtak eddig tanácsadó-napot. Ezeken négy- ezerhétszázhuszonegyen jelentek meg. Köztük kétezer, ötszáznyolcvanhárman csecsemőt hoztak. A bölcsődéket * községi tanácsok nem mindenütt egyformán kezelik. A legtöbb helyen jóindulattal, különösen Felsőgödön. De van ahol fölösleges nyűgnek tartják, például Dunakeszin, ahol az átalakítás, illetve az épületcsere évek óta húzódik. Pénz van. 65 ezer forint, de eddig egy fillért gém használtak fel. Egy bölcsőde zsúfolt: a fóti; 44 helyett 56 gyerek van benne. Már intézkedtek, hogy egy nagyobb épületbe költözzék. Elmondja még a jelentés, hogy az év első három hónapjában 178 gyermek született, ebből 11 halt meg. Hogy a hideg számok mögött mennyi szív és szép munka rejtőzik, azt Békés Zoltán, Pest megyei főorvos mondj á el. A bemecebaráti esetről beszél. Itt és Vámosmikolán hősies munkával fékezték meg a trachoma nevű szembetegséget, amelyet kórházban kellene kezelni, azonban a Ró- kus-kórház szemészeti osztálya nem tudta ellátni az itteni nagyszámú beteget. A különleges munkára tehát orvos és a védőnő alaposan felkészültek. Az ötven esetből 29 már meggyógyult. Beszéltünk több védőnővel is. Van panaszuk. Már kaptak esőköpenyt, de sokszor járnak sárban, gumicsizma kellene. Veszedelmes cipőkoptató a sár néhány községben. Azután itt van a lakáshiány. A védőnőknek 850 forint fizetésük van és sokszor ebből kell 200—250 forintot lakásra költeni. Azt kérik, hogy a tanácsok legyenek segítségükre: olcsó lakáshoz juthassanak. Gesztelyi Valéria „Szólj végre, hova vezessem. „Mit!? Nem tudod, hogy Alig tudom már visszatar- hívnak?! Te... te... te.,, tani!” teve!” helyett a lakásában könnyen juthatna vízhez. S mint már volt rá példa, nem sajnálnák a fáradságot, társadalmi munkát sem, csak a régi kívánságuk valóra válhatna. A HÉV- felé a Marx Károly utcánál a vízvezeték megépítéséhez árok- Ssásra lenne szükség, amelyre a tanácsnak nincs pénze, társadalmi munkában kellene elvégezni. A tanács azonban hiába kísérletezik, eddig sikertelenül próbálkozott a mozgósítással. Ugyanezt, el lehet mondani a házak tatarozásáról, az útszéli árkok tisztításáról, a Mező utcában a villany bevezetésről és még sok más fontos tennivalóról. Bármily nehéz is kimondani, mégis úgy van: a lakosság éppen annak következtében, hogy a tanácstagok nem végzik munkájukat — eltávolodott a tanácstól. Holott, ha a tanácstagokban még ma is úgy bíznának, mint megválasztásukkor, akikor bizonyos, hogy közös erővel sok mindent meg tudnának oldani; Mi lehet az oka. hogy eny- nyire elégedetlenek a tanács munkájával mindazok az elvtársak. akikkel szót váltottunk? Talán egy pártonikívüli tanácstag szavai a legtalálóbbak: „Eredményesebb volt mindig a munlka, ha a párttagság az élen haladt.” És itt, Budaörsön bizony a párttag tanácstagok sem mutatnak jobb példát. Az igaz, még márciusban megalakult a tanácsnál az MSZMP-csoport. Tizennyolc tagjuk van. Valamennyi kiváló elvtárs. Egymás után sorolják a köztiszteletben álló elvtársak n^veiti Bodnár Ferenc elvtárs, dolgozó parasztét, aki novemberben az elsők között lépett be a pártba. Vagy Becsei Sándomét, Jambrik Frigyest, Szineg Zoltánnét és még sok derék tanácstag nevét. Mégis ezek a kiváló elvtársak, sem mozgósítják munkára az összes tanácstagot. A tanácsülés előtt az MSZMP- csoport megbeszéli a beszámol lót. de cselekvési egységet nem alakítanak ki. Előfordult már olyan eset is, hogy saját határozatukkal szemben foglalt, állást néhány elvtárs. NintS elég kezdeményező erő sem az elvtársakban. Hosszú ideje nincs például tanácstitkáruk. s képtelenem a végére járni, hogy megválasz- szanak egy arra alkalmas tanácstagot. Hasonlóan húzódik a községfejlesztési terv elkészítése, elfogadtatása. Általában a tanácstagok tudják, hogy legfontosabb tennivalójuk az lenne: minél többet tartózkodni a dolgozók között, minél több ügyes-bajos dolog elintézésében segíteni választóikat. A tanácstagok ugyan tervezik hogy a községet kimozdítják. egyhelyben topogásából. A népfront tagjaival közösen látogatják meg választóikat, beszélgetnek velük és igyekeznek bevonni őket az államügyek intézésébe. Természetes ehhez elsősorban valamennyi tanácstagot fel kell rázni tes- pedtségéből és ráébreszteni arra, hogy ők az államhatalmunk helyi képviselői. Rajtuk keresztül ítélik meg: mennyire vagyunk a nép állama? Mert az, hogy megválasztották őket, még nem elég ahhoz, hogy a nép hatalma érvényesüljön. A budaörsi tanácstagoknak is munkájukkal kell bizonyítani: nem hiába választotta Budaörs népe saját ügyük képviselőinek. Képesek kialakítani cselekvési egységüket, képes az MSZMP-csoport saját példájával jobb munkára ösztönözni a pártonkívüli tanácstagokat is. Hogy általuk a tanács betölthesse mind állam- hatalmi, mind tömegszervezeti szerepét. Sági Ágnes ez már a javított kiadás” (Folytatjuk.) Jó! fogja érezni magát KÉK DUNA KISVENDÉGLŐBEN Nagymaros, Kisfaludy u. 2.
