Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-13 / 37. szám

1957. JÜNIUS 13, CSÜTÖRTÖK rrrr MEG Vl ü/Cirlap Miért nincs gazdája a vácdukai gyermekotthon építkezésének? Mac Adam biztosan meg­fordulna a sírjában, ha hal­laná, mennyit szidtam szegény fejét a minap, amíg kocsink végigdöcögött a Váctól Vác- dukáig vezető makadámúton. Pedig igazság szerint nem is ő az oka, hanem a „keret“, ami bizony szűkreszabot t. — Egyelőre örülünk, ha azt a rövid bekötőutat meg tudjuk csináltatni, amely a műúttól az iskoláig vezet majd — feleli tréfás pa­naszkodásomra Czövek La­jos, Vácduka tanácselnöke. — Nálunk ugyanis olyan csekély a községfejlesztési hozzájárulás összege. hogy abból nemigen „ugrálhatunk“: — Annál többet kaptunk viszont az államtól — foly­tatja örömmel Czövek Lajos. — Két évvel ezelőtt például korszerű, négytantermes isko­la épült a községben, egy­millió forintos költséggel; A sződligeti új iskolát kivéve az egész környéken nincs ilyen. Az iskoláfioz három ké­nyelmes pedagóguslakást kap­tunk; Őszre pedig elkészül Vácduka nevezetessége, a 80 férőhelyes gyermekotthon. Er­ről aztán érdemes írni! A falu büszkesége lesz ez az intézet.; a *:; A falu büszkesége Seré­nyi gróf nyilas képviselő „úr“ egykori kastélyából épül; hivatalos adatok sze­rint másfélmillió forintos költséggel. „Nem hivatalos“ értesülés szerint viszont az építkezés ennél jóval többe fog kerülni, s még az is kétséges', hogy őszre elké­szül-e .;: 1 A munkavezető1, Dávid Jó­zsef röviden „méltatja“ a Luca széke építkezés ludasait, nem hagyva ki kö­zülük a magasságos atyaúris- ■tenit sem. t E rövid bevezető után el­mondja, hogy az építkezés 1956 januárjában kezdődött, s ‘„már régen el is kellett volna felejteni“, De elvették a kivi­telezőtől, az Észak-Pest me­gyei Tanács Építőipari Válla­latától a szakipari munkát, f alvállalatoknak adták át. i — Mi következett ebből? — kérdi Dávid József, s mindjárt válaszol is rá. —- Az alvállal­kozó végzi például az építke­zés hőszigetelési munkáit. Az elmúlt hétfőn kijött a szak­munkás és várt. A féleségét várta — aki egyben a segéd­munkása is —, hogy dolgozni kezdhessen. A feleség, s vele az aznapi munka elmaradt, el­lentétben a 31 forintos napi­díjjal, amit a kiszállásért ka­pott. Ugyanez a házaspár pén­teken délben vonatra ült, s hétfő délutánig sem jelentke­zett. Vagy egy másik példa: a víztorony építését három hó­nappal ezelőtt abbahagyták, mert a Pest megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat nem küldi ki a bádogost, befedni a foronytetőt. Mentségül szol­gáljon: bádog sincs. A torony vastartályát is ennek a válla­latnak kellene megjavítania, csakhogy a lakatos nem haj­landó felmenni, mert szédüli A hőszigetelést viszont csak a fenti munkák után lehet megcsinálni, Ráadásul, amíg mindezeket el nem végzik, nem lehet lebontani az áll­ványzatot, pedig 30 köbméter faanyag fekszik benne, amire más építkezéseknél égető szükségünk lenne! Azért itt sincs bőség fa­anyagban! Nincs ajtólap és deszka. A parkett hónapok óta ott áll felhasználatlanul, mert nincs hozzá vakpadló. Azokat a szo­bákat sem tudják befejezni, ahol padló van, mert nincs hozzá szegélyléc. Igaz, van né­hány darab ajtó, de vasalás nélkül. A mellékhelyiségek csempézését abba kellett hagy­ni, mert nem jött ki időben a fűtőtestszerelő, hogy leszedje a radiátorokat. — Még nem is láttuk a mos­dókagylókat — folytatja a munkavezető — s a lakatos már előre megcsinálta a mos­dóállványokat. Kellett a pénz, hát dolgozott vala­mit. Be is szerelte a fürdőszo­bákba valamennyit. Amikor megjöttek a kagylók, kide­rült. hogy az állványok túl nagyok. Nosza, felszedték az egészet a betonból, s meg­ígérték, hogy vissza viszik Vácra, kijavítani. Ennek ép­pen három hónapja; az áll­ványok ma is itt vannak. Még az a „szerencse“, hogy a csapokat is úgy szerelte fel a vállalat, hogy már most lö­työgnek. így legalább míg az egyiket kijavítják, addig a roásjk sem sürgős. — Vagy itt van a derítőmedence esete. Amikor a tervrajz készült, a tervező figyelmen kívül hagy­ta, hogy talajvíz is van a vi­lágon. Sőt, nemcsak a világon, hanem itt is, még hozzá erő­sen szulfátos, úgynevezett „agresszív víz“. Ezért a me­dencéhez különleges, S 54-es cement kellene, nekünk azon­ban nincs. - Ha minden „jól megy“, nem is lesz, pedig már cserébe is szereznénk, más fajtáért. Kellene azon kívül harmincegy mázsa tíz milliméteres gömbvas; ehe­lyett kaptunk öt mázsa nyolc milliméterest. A nyolc köb. méter saludeszkáról már nem is beszélek — ami szintén nincs —. annál sokkal na­gyobb baj. hogy hiába hí­vunk statikust, tervezze meg a medence szigetelését, felénk se jön! Már pedig, amíg nincs derítőmedence, addig nem működhet a szennyvíz- csatorna sem. — Nem is sorolom tovább — legyint csüggedten Dávid József. — Egy mondatban is össze lehet foglalni az egé­szet: az a legnagyobb baj. hogy senkinek sem sürgős semmi, magyarán, nincs gaz­dája ennek az építkezés­nek! Valahogy én is így érez- tem. Nyíri Éva „Gyors ügyintézés“ Páratlanul gyors ügyinté­zést bonyolított le nemrég a Szentendrei Földművesszö­vetkezet 1-es számú zöldség­boltjának vezetője. A városi tanács kereske­delmi osztályának előadója ellenőrzése során jogos ész­revételeit beírta a panasz- könyvbe. Az üzletvezető rög­vest jó vastagon keresztül­húzta a beírást, s odaírta mellé, jókora betűkkel: nem igaz! Bár minden panaszt ilyen gyorsan intéznének el a Szentendrei Földművesszö­vetkezetnél — de ne így! — mottó — Folyami kagyló, mint bevételi forrás A folyóinkban található kagyló gazdasági jelentősége igen nagy. Ez szolgáltatja a hazai gyöngyházgombgyártás- hoz szükséges nyersanyagot, ezenkívül egyre nagyobb mennyiség kerül kivitelre is. A soroksári Dunaágból éven; te 15—20 vagon kagylót ha- ! ásznak ki a környező halá­szati termelőszövetkezetek tagjai. Foglalkoznak már kagylóhalászattal a tiszai, va­lamint a Zagyva és a Körö­sök mellett élő halászók is. A kagylóhéjat jó áron veszik ái a gombfeidolgozó szövetkeze­tek. belső részét pedig, amely kiváló, fehérjedús takarmány, a serléshizlaló vállalatoknak adják el. sípbek ma más laespmamo movado! Magyarul: „Hetven éves t az eszperantó-mozgalom!“ S ezt nemcsak a budapesti Rózsa Ferenc Építők Kultúr- otthonában megnyílt kiállítás­sal, de a magyar posta eszpe­rantó bélyegsorozatával is ün­nepeljük. Két lelkes emberrel (dr. Szabó Károly, a városi könyv­tár vezetője és Khirer Antal szövetkezeti cipőfelsőrész ké­szítő) ülünk itt Nagykörösön a városi könyvtárban, akik büszkén beszélnek, mesélnek... Könnyű a riporter dolga: csak feljegyzi a pergő párbe. szedet. — 1887-ben a lengyelországi Byalisztokbari hozta nyilvá­nosságra „műnyelvét“, az esz­perantót Zamenhof szemész­orvos. — Kezdetben igen lassan terjedt. A minden újnak ki­járó csipkelődés, gúnyolódás kereszttüzében 1905-ben a franciaországbeli Boulogne sur Mere-ben ült össze, 30 or­szág küldöttének jelenlétében, az első nemzetközi világkong­resszus. — Hazánkban 1908-ban kez­dődött a mozgalom. Első ve­zetője Giess wein Sándor volt. — Itt Nagykőrösön Bánó- czy Endre gimnáziumi tanár 1912-ben fogott a szervező munkához. — Bandi bácsi ma is körünk tiszteletbeli elnöke. — Az eszperantó ötágú zöld csillaga az „osztályharcos“ ta­nítások alapján gyakran vörös csillaggá változott. — Lenin elvtárs is beszélte a nyelvet. — Hazánkban az illegális kommunista párt támogatta mozgalmunkat és sorai kö­zött terjesztették a nyelvet, mint hathatós eszközét a „világproletariátus egyesíté­sének“. Hámán Kató. Fürst Sándor, Kilián György, Ku- lich Gyula: hogy csak né­hányat említsek a kommunis­ta eszperantisták közül. — Karinthy Frigyes évekig a Magyar Országos Eszperan­tó Egyesület elnöke volt. — A világ két leghíresebb eszperantó írója magyar: Kaloesay Kálmán és Baghy Gyula. — Kaloesay lefordította az Ember tragédiáját, a János vitézt, Dante, Goethe, Heine műveit. .. S most jelenik meg Petőfi-'kötete. Baghy Gyula pedig a leghíresebb eszperan­tó költő. — Kínai nyelvre a János vi­tézt nem magyarból, hanem eszperantóból fordították le legelőször. — 1912-ben tanultam meg a nyelvet — mondja Khirer bácsi. — Én pedig mint gimnáziu­mi tanuló, tanáromtól, Bá- nóczy Endrétől 1928-ban — közli dr. Szabó Károly. — Most több évi visszaesés után ismét fellendült mozgal­munk. De nemcsak itthon. A XX. kongresszus hatására a Szovjetunióban is. Lenin- grádból. Moszkvából, Tbiliszi­ből, Tallinból. tömeges tan­folyamokról érkeznek jelen­tések. — Terjesztése igen könnyű, mert hihetetlenül egyszerű e nyelv. — Baghy Gyula három vi­NOÉ BÁRKAJA (VIII.) lágrész 11 országában több- ezer olyan tanítványát tani. tóttá meg 2—3 hónap alatt eszperantóra, akiknek anya­nyelvét nem is értette. — S közel hozza a szíveket... — mosolyodik el Khirer An­tal. — 1935-ben egy idevalósi lány, Rokolya Ili egy ham­burgi vasutassal levelezett. Az esküvőjük itt volt Nagykőrö­sön. Az anyakönyvvezető — szintén a mozgalom híve — eszperantó nyelven adta őket össze. — A nyelv megtanulása tu­lajdonképpen csak a szavak tanulásából áll. Nyelvtana pár nap alatt elsajátítható. — Tessék csak egy kicsit ide figyelni... A főnevek mind „o“. a melléknevek mind „a“ végződésűék. Igeragozás­nál csak a személyes névmást ragozzuk: Befejezésül kezembe adnak egy verseskötetet. „La Majstro mortis“ (Meg­halt a mester) — olvasom az egyik vers címét. — Baghy Gyula írta orosz hadifogságban 1917-ben, ami­kor Zamenhof meghalt. — Az első versszak fordí­tása prózában: „Nem lehettem ott. Szibériai fogságomba !késve érkezett a rövid hír — halálkiáltás visszhangjaként —: meghalt a mesteri“ S hogy lássuk, milyen is egy eszperantó költemény. . Íme a versszak eredetiben: „Ne estis mi tie pregante plorpie.. ~. Kaienis min sklave Siberia. La fámon ne brue nur paste, malfrue, simile al eho de mortkrio mallonga sciigo alportis: La Majstro mortis.“ (alacs) Egy „ügy" margójára A Váci Bélésárugyár meg­tisztult légkörben folytatja munkáját, miután eltávolítot­ták az üzemből azokat az embereket, akik az ellenforra­dalom alatt levetve álarcukat, különböző tevékenységet fej­tettek ki a néphatalom ellen. Az elbocsátottak között első helyen szerepel a gyár egyko­ri főmérnöke, Simon István. Ki volt, helyesebben kinek látszott ez az ember? A régi MDP-titkár szerint párttagságát 1948 óta vallót- ta be, de ezt többszöri kérésre sem igazolta, önéletrajzot hiá- ba kértek tőle, ilyent nem adott a pártvezetőségnek. Ettől függetlenül a váci járási párt­bizottság aktívája volt és igye­kezett jó kommunistaként fel­tűnni. Jött az ellenforradalom. Si­mon hamarosan színt változta­tott. Vági László elvtársnak, a gyár volt igazgatójának — úgy emlékeznek többen, hogy októ- ben 25-én történt — ezt a ki- jelentést tette: Most már ol­csóbban borotválják a kom­munistákat. mert kisebb lett a pofájuk. Vági elvtárs egyik alkalommal kérte, hogy vigye haza kocsiján — Simonnak saját autója volt és van is —. mire olyan megjegyzést tett, hogy az ő kocsiján többet nem utazik egy büdös zsidó sem. Telt az idő. Az események elő­rehaladtával egyre inkább nyeregben érezték magukat a hangoskodók. Vági elvtársat november első napjaiban el­bocsátották. Simon foglalta el az igazgatói szélcet. A volt igazgatónak még az októberi, jogosan járó fizetését sem en­gedte kifizetni, hanem szét- osztotta azt 20—30 forintos címletekben egyes emberek között. De november 4-e után már másként alakult a helyzet. A szovjet csapatok megkezdték a fegyveres ellenforradalom leverését. Hivatalba lépett a forradalmi munkás-paraszt kormány, amelynek fő te­vékenysége ekkor a rend és nyugalom helyreállítására, a munka megindítására irá­nyult. A szóbanforgó gyár sem dolgozott. Sőt, Simon ki­jelentette, hogy Kádár fel- hívására nem dolgoznak, majd tudni fogják, kinek a szavára kell felvenni •, munkát. Amikor a kormány az inflá­ció veszélyéről beszélt, ehhez is volt megjegyzése, mondván: senki ne dőljön be ennek, ne költsék el a pénzüket, mert a kormány csak azt akarja, hogy a pénz bemenjen az állam, kasszába. Minderről a gyár MSZMP-szervezeténél levő hl. vatalos jegyzőkönyvek és fel­jegyzések tanúskodnak. Ezek után várható lett vol­na, hogy ez az ember fogja a kalapját és odébb áll a gyár­ból. Nem így történt. Bármily elképesztően hangzik, még a pártba való átigazolását is kérte. Ismét azok közé akart kerülni, akikről olyan minő­síthetetlen hangon beszélt. Va­jon miért? Azt hisszük, erről nem kell tájékoztatni senkit; A gyár kommunistái helye­sen cselekedtek, amikor el­zárták előle a pártba vezető utat. Társaival együtt kézhez kap­ta felmondását. A további ese­ményekről már Szabó Ká­roly elvtárssal, a Könnyűipari Minisztérium, Selyemipari Vállalatok Igazgatóságának ve­zetőjével és Seres Tibor elv- társsal, az igazgatóság párt­titkárával beszélgettünk. Hosz- szas beszélgetés után egyetér­tettünk abban, hogy Simon semmiképp sem alkalmas ve­zető beosztásra. Mivel mi még­sem azzal az erkölcsi morállal ítélünk, amivel például Simon annak idején ítélkezett volt igazgatója felett, egyetértet­tünk abban, hogy jó szakem­ber lévén, olyan beosztásba kell tenni, ahol ugyan nem vezető, de szaktudását gyü- mölcsöztetheti. A beszélgetést azzal a meg­nyugtatással fejezték be, hogy ők ismerve Simont, a saját iparágukban nem is alkalmaz­ták. Ellenben javasolták a pa­mutipari igazgatónak, Tóth Béla elvtársnak, hogy az ő iparágában helyezze megfelelő beosztásba. Kiváncsi voltam, milyen be­osztást kap mhjd Simon Ist­ván. Ezért Tóth Béla elvtárs­hoz fordultam.ö nem ismerte még az ügyről alkotott állás­pontomat. Nagyon meglepett* amikor arról tájékoztatott, hogy sajnos, egyelőre csupán technológusi, vagy fődiszpécse- ri állásba tudja helyezni, de fél éven belül biztosan talál­ni fog számára a tudásához vágó magasabb munkakört. Amikor ismertettem, hogy ki is Simon István, ő még jobban meglepődött, mint én előzőleg, mondván, ő csak szakmai képességeiről érte­sült, az ellenforradalom alatti ténykedéseiről nem tudottá Természetes, hogy tüzetesen utána néz az egész ügynek és a vizsgálat alapján dönt majd? Reméljük, ezek után ebben az ügyben tiszta vizet' öntenek a pohárba. De egy tanulságot mindenképpen le kell vonni; Nagy hiba, hogy egy minisz­tériumi iparigazgatóság „át­passzol“ egy embert, akiről tudva tudja, hogy nem alkal­mas vezető helyre, anélkül* hogy akinek átadja, nem hív. ná fel figyelmét minden kö­rülményre, ami az illetővel kapcsolatos. Körültekintőbben* gondosabban kell eljárni az ilyen és hasonló ügyekben. Farkas István Felrobbant a klórgáz-palack - huszankctten mérgezést szenvedtek Szerdán délben két darab 50 kilogrammos klórpalackot akartak elszállítani a buda­pesti Ipari Vegyszergyár Gém utca 3. szám alatti telepéről. Az egyik palack nem bírta a terhelést és az udvaron felrob­bant. Az itt tartózkodó mun­kások ahelyett, hogv elszalad­tak volna, a helyszínre futot­tak. A fojtó klórgáztól pilla­natok alatt súlyos köhögési rohamot kaptak, úgy, hogy többen alig bírtak a helyszín­ről elmenekülni. A kihívott) mentők megállapították, hogy 22 dolgozó kapott klórgáz- mérgezést. A legsúlyosabb mérgezést Koós János, Igó Károly, Hangal Jakab buda­pesti és Markovics Erzsébet dunaharaszti segédmunkás szenvedte. Kívülük még tíz súlyos állapotban levő dolgo­zót szállítottak a kórházba* további nyolc embert saját felelősségükre a helyszínen részesítettek elsősegélyben.-IIMIIIIIIIIIIIIilMllllllllllllllllllllllllllllIIflIIIIHIIIIIttlIliMIIIIUIIIIIIIIilllllilUillllilllllllllillllilillitlliHlilltlIfilUIIIIIHIIIIIIIIUIIIIIItlIIIHlinillIlltlIllllllltlIltlIlllttlIlllltillillllllliililHIIIIIIIIIIlllMllllltIHIIIlUinHIIIIllllllIflIllllillilllllllllll IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIB „Mit! Ezzel gyűszűhyi „Beszéltem Noéval. Ha fele- „Ezt magunkkal visszük. Ké- „Csak óvatosan! Ezek blzto- „Ezt a kettőt továbbtenyész- „Ide nézz öreg! Lesz miből rummal vészelje át négy 6égül veszel, beköltözhetünk ember a vízözönt?” a bárkába!” nyelmes ülés esik rajta” san börtöntöltelékek” teni, a többit besózni!” kötni a gyapjúharisnyát” (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents