Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-09 / 34. szám

1957. JÚNIUS 9, VASÄRNAP resv MEGYEI k'/Cirlap A munkavédelem helyzete megyénk állami gazdaságaiban Az ellenforradalmi esemé­nyek nemcsak a politikai élet­ben és a termelés területén idéztek elő zavarokat, okoztak visszaeséseket — a munkavé­delemben is éreztették káros hatásukat. Ismeretes, hogy az ellenforradalom idején a szak- szervezeteket megyénk terüle­tén is sokáig a bizonytalan­ság jellemezte. Különösen így volt ez a MEDOSZ-ban, ahol engedték, hogy az ellenfor­radalmárok a központban megszüntessék a munkavé­delmi osztályt, később pedig a TB-t. Az a nagyfokú bi­zonytalanság, ami abban az időben uralkodott — főleg a munkástanácsok megalakulá­sa után — kiterjedt az állami gazdaságokra is. A bizonytalanság légköré­ben a gazdasági vezetők sem érezték a szakszervezet ellen­őrző munkáját; így a leg­alapvetőbb munkavédelmi rendelkezéseket sem hajtot­ták végre. Ennek az lett a következménye, hogy állan­dóan romlottak a munkakö­rülmények; Amit az ellenforradalmárok t'önkretettek, azt most helyre kell hozni e területen isi. Ép­pen ezért az SZMT munkavé­delmi felügyelői felülvizsgál­ták az állami gazdaságok mun­kavédelmi helyzetét. Az el­lenőrzés tíz gazdaságra ter­jedt ki és fényt derített arra, hogy 1956. október előtt mennyivel jobb volt a mun­kavédelem, mint jelenleg. Életet védő rendelet A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az állami gazdasá­gokban nem tartják be a munkavédelmi rendeleteket. Október óta a megvizsgált tíz állami gazdaság egyikében sem volt rendszeresen meg­tartva a biztonsági szemle. Pedig ezeknek kellene fel­tárni a dolgozók életét veszé­lyeztető baleseti veszélyforrá­sokat. Egy percre sem lehet megfeledkezni arról, hogy leg­inkább a rossz kéziszerszá­mok, a nem megfelelő vil­lamosberendezések, szabály­talan vezetékek okozzák a baleseteket; A Kiskunsági Állami Gazdaságban a perme­tező fogaskereke, a Felsőbaba- di Állami Gazdaságban pedig a szecskavágó elkapta egy- egy dolgozó kezét; Mindez a védőberendezések hiányában történhetett meg. A biztonsági szemlék megelőzhetik a hi­bákat, az a rendelet te­hát. amely ezeket előírta, nem bürokrácia és felesle­ges zaklatás — ahogyan so­kan mondják —, hanem éle­tet védő rendelet. A munkavédelem szempont­jából igen fontos személy a biztonsági megbízott. Igaz, hogy teendőit társadalmi munkában végzi, mégis nél­külözhetetlen. Az ilyen sze­mély kijelölése az igazgató kö­telessége. Több helyen mégis elmulasztják ezt. Az alagi. a perbáli és a taksonyi állami gazdaságban például leváltot­ták a biztonsági megbízotta­kat. de helyettük újakat nem jelöltek ki. Ezért az újonnan belépő dolgozók nem részesül­nek balesetelhárítási oktatás­ban, nem ismerik azokat a munkamódszereket, amelyek birtokában biztonságosan dol­gozhatnának. Nem csoda te­hát, hogy a legtöbb baleset éppen a kezdő dolgozóknál fordul elő. A munkavédelemben fontos a balesetek bejelentése, nyil­vántartása és kivizsgálása is. Enélkül nem lehet megelőző rendszabályokat eszközölni, a mulasztókat megbüntetni. Mégis, az állami gazdaságok többségében elmulasztják ezeket a teendőket, hogy az­zal is „szépítsék“ a helyzetet. Az 1956-os év első négy hó­napjában például 45 balesetet jelentettek be. Az 1957-es év ezen időszakában „csak 22-t“, pedig rosszabbak a munkakö­rülmények. Ne játsszunk szem- bekötősdit, mondjuk meg az igazat. A sérült úgyis az ma­rad, ha jelentjük, ha nem. A dolgozók érdekében a gazda- Isági és műszaki vezetők tart­sák és tartassák be a rendele­tek előírásait. Csak követni lehet a Dánszentmiklósi Ál­lami Gazdaság igazgatójának jó példáját, aki a dolgozók ér­dekében a rendeletek szerint cselekszik. Ennek köszönhető, hogy a gazdaságban ebben az évben még nem volt baleseti Formális üzemi bizottságok A munkakörülmények mel­lett sok kívánnivalót hagy ma­ga után a szociális ellátás is. Több gazdaságban nincs meg­felelő öltöző-, mosdó- és für­dőhelyiség. Másutt viszont nem a rendeltetésének meg­felelően használják azokat. Az Erdőspusztai Állami Gazda­ságban raktárnak rendezték be a fürdőt, a Cegléd-Csemői Állami Gazdaságban pedig nem biztosítják megfelelő üzemeltetését. Lehetne még bőven sorolni a hibákat, hiá­nyosságokat. Valamennyinek a dolgozók látják a kárát. Legtöbb helyen a gazdasági és a műszaki vezetők mellett az üzemi bizottságok sem tö­rődnek ezzel az igen fontos kérdéssel. Az üzemi bizottsá­gok üléseiken még sehol sem beszélték meg a gazdaság munkavédelmi helyzetét. Nem egy üzemi bizottság csak for­málisan létezik. Az Ipolyvöl- gyi Állami Gazdaság igazga­tója például szomorúan pana­szolta, hogy az üzemi bizottsá­got nem a munkavédelmi helyzet megtárgyalására, de egyéb mozgalmi kérdések megbeszélésére sem hívja ösz- sze a bizottság elnöke. Pedig az igazgató kedvezményt is adott: engedélyezte, hogy a munkaidő egy része alatt’ is ülésezhetnek. Szükséges a meggyőző szó is Az SZMT elnöksége, nagyon helyesen, az érdekelt szervek­kel és személyekkel közösen, már megvitatta az állami gaz­daságok munkavédelmi hely­zetét és megfelelő határozato­kat hozott. Dicséret illeti az ilyen tetteket, különösen az SZMT munkavédelmi felügye­lőit, akik lelkiismeretesen végzik munkájukat. A hibák feltárása mellett tanácsaikkal is segítik azok megszünteté­sét. Remélhető, hogy ezután a gazdaságokban gyorsan hely­rehozzák az ellenforradalmá­rok okozta károkat, megszün­tetik a hibáikat minden terü­leten. Tovább kell azonban men­nünk egy lépéssel. A pártszer­vezetek sem nézhetik kívülről az ilyen ügyeket. Legyen ez a fontos kérdés a pártszerveze­tek. a kommunisták szívügye, mert csak így érhető el döntő változás. Szükség van a meg­győző szóra, mert egyes dolgo­zók is lebecsülik a munkavé­delmet, semmibe veszik a biz­tonsági rendszabályokat. A Taksonyi Állami Gazdaság igazgatója például azért bocsá­tott el egy gépészt, mert a fi­gyelmeztetések ellenére is le­szedte a cséplőgépről a védő- berendezéseket. „Valamikor enélkül is jó volt” — érvelt a gépész. A Dánszentmiklósi Ál­lami Gazdaságban pedig a he­gesztők munkaközben nem használták a különböző színű szemüvegeket. Az igazgató hiába kérte őket. Amikor ez sem használt, megparancsolta a védőszemüveg használatát. Mindez falra hányt borsó ma­radt, mert a hegesztők „nagy­legények”. „Minek az, igazgató elvtárs? Ne féltsen minket, jó a mi szemünk” — hangoztat­ták; Igen, valamikor úgy is jó volt. Régi és rossz örökség ez. A kapitalizmusban nem törőd­tek az emberekkel. Ez a ka­pitalizmus velejárója. De a mi társadalmi rendszerünkben minden eszközzel védeni ke1! a legdrágábbat, az embert. El­sősorban szép szóval, de ha kell, rendszabályokkal is. Eb­ben is segítsenek a kommunis­ták. ök az emberek legjobb ismerői, lelkesítői és barátai. Igaz, jelenleg nagyon sok mun­kájuk van az elvtársaknak, de mint eddig annyiszor, most is tegyenek meg mindent a dol­gozó emberek életéért, testi épségéért, Bogár László Autóbuszjáratot kérnek a Taksonyiak Dunaharasztinál Szigetszent- miklós felé kanyarodik a HÉV. Elkerüli Taksonyt. A hatezer lakosú községnek csak MAV-állomása van- A vonatok ritkán közlekednek, így a sok Pestre járó üzemi dolgozó kénytelen télen-nyá- ron háromkilométeres gyalog­lással kezdeni és befejezni a napot, hogy elérhesse Duna- haraszti—Alsó megállónál a HÉV vonalát. Ehhez hozzátehetjük... Du- naharaszti nagy kiterjedésű község. Éppen Taksony felöli alsó falujának sincs biztosítva közlekedése. így a taksonyiak s dunaha- rasztiak közös — és régi — kérelme, hogy a helyi buszjá­rat szüntesse meg az emberek „nagy menetelését” .,.; Csomagolt hússzelet és párosvirsii forgalomba- hozatalát tervezik Az élelmiszerek darabon­kénti csomagolásának előnye, hogy higiénikusabb és jelen­tősen gyorsítja a kiszolgálást. A húsipar ezért hússzeletek és párosvirsli csomagolásával kísérletezik. E két cikket po­lietilén tasakokban akarják forgalomba hozni. A megva­lósítást már csak a műanyag- tasakot lezáró berendezés hiá­nya gátolja, mert a lezárással egyidőben kell kiszívni a le­vegőt a tasakból. Az ipar már megrendelte ezt a záróberen­dezést és így hamarosan for­galomba kerülhet a csomagolt hússzelet, valamint a páros­virsli. Terjed a gyümölcsvarasodás, kezdődik a pajzstetű rajzása A Földművelésügyi Minisz­térium gyümölcstermelési fő­osztályára érkezett legutóbbi jelentések szerint a gyümölcs­fák bár országszerte dúsan vi­rágoztak, a rendkívül csapadé­kos, hűvös időjárás miatt kis­sé hiányosan termékenyültek. Az idei gyümölcstermés ez idő szerint általában jó közepesnek ígérkezik, ki­véve a barackot, amiből bő termésre számíthatunk. Rendkívül fontos tehát az idén, hogy a gyümölcsterme­lők az esetről esetre fellépő rovarkártevőik és gombabeteg­ségek ellen idejében védekez­zenek: arra kell törekedniük, hogy export minőségű árut ad­hassanak a kereskedelemnek. A jobb minőség érdekében végzett munkaköltség és be­fektetés bőségesen megtérül a nagyobb termésben és a ma­gasabb árban, A párás, csapadékos idő különösen kedvez a fuzik­Iádium (varasodás) terje­désének, ami különösen az alma és körtetermésben, sőt a fák lombozatában is érzékeny károkat okozhat. A monália-veszély ugyan­csak megnövekedett, mivel — főként a cseresznye és a ba­rack — a bő nedvesség miatt fölrepedezik és melegágya lesz a spóráknak. Érkezett már jelentés a pajzstetű rajzásáról is. A pajzstetű súlyos fertőzés esetén az egész fát elpusz­títja, de szórványos meg­jelenése is „zsebbe vág”. A gyümölcsön ugyanis piros pettyek jelzik a pajzstetű szí­vását és így exportra teljesen alkalmatlanná válik, sőt a belföldi forgalomban is csak leértékelt áron kel el. A haté­kony védekezés érdekében fontos, hogy a termelők fi­gyeljék a pajzstetű-rajzás megindulását, s így idejében permetezhessék meg a fertő­zött fákat nikotinos oldattal. Az igaz ember himnusza jz ockásfedelű, agyonforgatott füzetekkel járja a falu II utcáit. Bemegy az iskolákba, bezörget a kiskapu* kon, elüldögél a füstös, lármás vendéglőkben, legutóbb 8 határban, szénakaszálók közt láttam* Magad sem veszed észre, hogyan elegyedik szóba veled — egyszerre csak ott a te neved is a füzetben. Hófehér hajával, megkopott ló* denkabátjával rója, egyre rója a falu utcáit ■*** és mind jobban megtelnek kezében a füzetlapok. 1955 nyarán két hónap alatt 1200 békealáírást gyűjtött össze. Idén április végén újra elindult;;; Ki küldi — nem tudja megmondani. Nem ad számot senkinek a bejárt kilométerekről, fáradságról, lihegő meg* torpamiásokról. Csak megy. Egyike 5 azoknak a névtelen, békeharcosoknak., akik szertejámak az országban, kéret* lenül és fáradhatatlanul. Munkájukért nem kérnek senki* tői fizetséget; a végtelen sorban egymás alá írt nevek ad* nak örömet nekik. Nem várnak „békekampányra“, „békenapokra“, feVhU vásokra. Szempontjaik nincsenek — az öreg békeküldött csupán annyit tesz, hogy időnkint előszedi vedlett bőrtár* cájából a családi fényképeket: „Két halottam volt kérem, elvitte őket a második világháború. Magának kije veszett el?" „Istenem — csak meg ne ismétlődhessék soha!“ És tö* redezett, apró félmondatokban kötögetík a társalgás fona* lát, míg ismét eggyel több lesz a név a kockás lapon»H Azt hiszem, keresve sem lehetne jobb bizonyítékot ta* lálni, mennyire mélységes, mennyire szívből fakadó a mi népünk békevágya. Az őszinte lelkesedés, a meghatóan tiszta békességvágy nem néz időt, alkalmat, feltör a lélek* bői, árad, sugárzik és vonzza magával a környezetet, az em­bereket. Sohasem „politikai feladat’’, mindig a tiszta, igaz ember himnusza. S ha a magyar és más országok dolgozó népe között dkad is politikai véleménykülönbség, egy kér* désben tökéletesen azonos a törekvés: széles nemzeti és nemzetközi arcvonalat kell kikovácsolni a béketörekvések minél hatékonyabb érvényrejuttatása érdekében* Néhány nappal ezelőtt, gyermeknapkor, egy iskolában kedves kis ünnepség után elüldögéltünk még az apróságok között, szülők, nevelők, vendégek* Hogyan, hogyan nem, az öreg aláírásgyűjtőkre fordult a szó, mire az egyik ne* velő — fiatal lelkes kis asszony — felhevülten kiáltott közbe: „Mindnyájunknak így kellene járni házról házra, s ha kell, küldeni a gyerekeket is”. Persze, igaz, nem mindenki jár aláírást gyűjteni, nem engedi az idő, a hivatás — de egyben nagyon megegyeznek: abban, hogy soha égetőbb, soha sürgetőbb nem volt a nép — és a népék — összefogása, mint napjainkban. Nemrég felrobbant a legújabb típusú hidrogénbomba. És — ma még messze távolban enyészik el a halálthozó felhő, de ugyan mi a biztosíték, hogy nem közeledik-e egyre jobban Európa feilé is. Nyugat-Németorszagban atomfegyvereket készítő telepeket építenek — a tízezerkilométerek észrevét* lenül kerülnek közelebb és közelebb ;;, Névtelen békeharcosok! Csak járjatok szerte az or* szádban. Hordjátok, gyűjtögessétek szorgos, nem lankadó türelemmel a békevágy kis szimbólumait — hozzátok ha* sonlóan tesznek ma Franciaországban a Pierre-ek, a Szovjet* unióban az Ivánok, Angliában a Johnok — öregek és fia* tatok, akik ugyanúgy hónuk alá veszik munka után a kis füzeteket, s ugyanúgy sorra járják az otthonokat, ahogy ti teszitek, magyar békeharcosok. S ha minden név csak egy icipici téglácskát jelent is, máris hozzájárultatok egy fallal a béke várának felépítéséhez-.# Csécsey József Ty-iskunság pusztáin van II egy juhásztanya, itt él Horváth János bácsi, a Kis­kunsági Állami Gazdaság ju­hásza. Közelebb jár a hat­vanhoz, mint az ötvenhez. de az idő foga nem sokat rágott rajta. Dús szőke haja éppen hogy csak őszül, olyan piros a két orcája, mint két piros bazsarózsa. A szeme meg olyan kék, olyan tiszta, mint a síkságra boruló ég színe. Jóformán egész életét pusztán élte le, birkák, pulik, virágok és madarak között. Innen van az a nagy nyugodtság, csön­des derű, amely betölti egész lényét. Megkérdezem: nem vágyik-e néha a városba? — Ugyan, miért vágynék? — feleli. — A puszta az én világom. Ha Pesten kell töl­tenem néhány órát, már beteg vagyok. Olyan nekem az a nagy kőrengeteg, akár egy f egyház. Ez az igazi, a pusz­ta. Menni a birkával, amed­dig a szem ellát. — Aztán a fiatal juhászok is így szeretik-e a pusztát? — Azok mán nem mind. Városba, faluba vágynak, szó­rakozni vágynak. Pedig de más a juhászélet most, mint az én fiatal koromban! — Hét milyen volt akkor? — Nehezebb. El is emlege­tem nekik, hogy engem boj­A juhásznak jól van dolga.. tár koromban évenként csak kétszer engedett el a gazda. Át se léphettem a határkövet. Miikor a Khoburgokhoz ke­rültem, fél évre rá volt egy vásár. Én is szerettem vol­na elmenni, mondom, enged­jenek. Csak hümmögtek, hogy alig jöttem ide, már el is jár­kálok ... Itt meg minden hó­napban négy szabad napja van a juhásznak. A központ­ba járnak táncolni, meg mo­ziba. A pásztorkodás is köny- nyebb lett. — A birkát azért 'most is csak őrizni kell? — Őrizni, igen. De könnyebb megőrizni. Régen, ha ta­vasszal kiment a birge, be se mentünk, míg le nem esett a hó. Kinn háltunk a szabad ég alatt. Aztáti mindig attól kel­lett félni, mikor lopják a bir- gét. Mert sokat loptak. — Horváth bácsitól is? — Tőlem is. Többször is. Egyszer négyet. Mikor a Khoburgoknál voltam — mert ott juhászkodtam 24 évig —, úgy elvitték, hogy észre se vettem. Kijöttek a csendőrök nyomozni. Aztán 'még majd­nem úgy lett, hogy én vittem el. Na. mondom, akkor én nagy bolond volnék. Saját magamat lopnám meg. Hi­szen, ha elveszett egy. azt ne­kem kellett megfizetni. Volt birkatartásom negyven da­rab, abból válogatott az ispán, ha odalett egy is a hercegi bir géböl. — Most is lopnak? — Nem a’. Most behajt a juhász a karámba, aztán nyu­godtan lefekszik a tollas-ágy­ba. Tán jobbak is lettek a né­pek — mondja elgondolkozva. — A cigányak régen sokat lop­tak. De most dolgoznak, ke­resnek maguknak ... Legjob­ban azért is becsülöm a de­mokráciát, mert mindenkit munkába fogott. —■ Vannak-e jó pulijaik még a juhászoknak? — Puli az van. Egy jó puli többet ér az embernél. A bir- gét hiába ütjük, nem ért róla. Egyedül a pulitól tart. Nekem is van kettő. Az öregebb hét éves. Meg egy kölyök. Körülötte ólálkodik egy kis torzonborz fekete kutya. Sze­líden magához inti. — Ehol e, a Lina. Ez az utánpótlás. Nagyon vigyázunk mi. juhászok, hogy ki ne vesz- szen a faj, nem is engedünk a környékre se másféle kutyát. Ezért is egy fiasbirkát adtam, de nem sajnáltam érte. Vala­hogy most elég csúnyácska — gusztálja végig a kis szőrmó- cot —, pedig olyan volt ez pici korában, akár egy hajasbaba. — Hát egy juhász fizetése mennyi? — Meg járás. Én mint bri­gádvezető többet keresek. De egy juhász is megkeres havon­ta 1600—1800, meg 2000 forin­tot is. Aztán birkánként pré­miumot is kap. Ha nem rühös és jó súlyos a birge, meg a terven felüli tejért. Mondom, nem rossz a kereset, embersé­gesen is bánnak itt velünk. Mégse igen jön juhásznak a fiatalság. — Horváth bácsi családjából nincsenek juhászok? — Két lyányom férjhez ment már, két fiam is van, az egyik nem juhásznak való, de a másik az jó pásztor lesz. Pe­dig csak mostoha gyerekem, mert hogy özvegyasszonyt vet­tem el. De még mint kisgyerek hozzáédesedett a nyájhoz. Mert a birgét azt szeretni kell. Aki szereti annak a szája nem is marad üresen. Fizet az jól, ha gondozzák. — Van még egy 18 éves lá­nyom, az Eszti. Kijár az Is a birgékkel. Elénk szemű, szeplős fiúcs* ka nyargal oda az öreghez. — Ez meg az unokám e, Da- nyi Laci. A mostoha fiam után — teszi hozzá magyarázóiéig* .— Második osztályos. Minden nap szekéren viszik be az is­kolába. Vissza meg gyalog jön, hiszen az ilyen gyerek, még úgy elugrál, mint a gyenge bárány. Én ilyen idős korom­ban elszöktem a juhászokhoz. De ennek nem kell a birge. — Mi leszel, ha megnősz, Laci? — kérdem. — Traktoros! — vágja rá gyorsan, gondolkodás nélkül a gyerek. — Az kell a fiataloknak, a gép — bizonygatja az öreg. —» Nem látni már szamaras ju* hászt se. Biciklin jár a juhász, meg most már motoron. No hiszen, fejlődik a világ. § ( Szétmutat a síkságon. — Nézze csak, milyen szép a puszta. Ilyenkor júniusban a legszebb. Igen, szép a puszta. Csak zöld mező van, meg kék ég* Itt egy birkanyáj, amott egy konda. Fecskék cikáznak, esi- vitelnek a levegőben, nagy csa­pat gólya békára vadászik a kanálisban. Napfény és ragyo­gás mindenütt. És milyen nagy nyugalom... És milyen nagy- nagy békesség.. Szebelkó Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents