Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-07 / 32. szám
Egy üzem9 amely több támogatást vár Cégi ed egyre nagyobb ütemben iparosodik. A hajdani parasztvárosban szinte a földből nőnek ki, egyre inkább fejlődnek az üzemek. Pedig Cegléden nincs bánya, nincs energiaforrás és mégis van létalapja az ipari üzemek, nek. Természetesen nem salgótarjáni méretekben beszélhetünk, de a meglevő lehetőségeket kihasználva, lassanként el fog tűnni a város mezőgazdasági jellege. Nem egy helyen a műhelyépület mellett pár méterre még búzatáblát borzol a szél, a tágas ablakok mögött pedig a gép dohog. Sökan nem tudják, hogy Cegléden a város szélén már három éve fejlődik egy kis üze- mecske. Alig pár emberrel, pár szerszámmal kezdte meg a Budapesti Talajjavító Vállalat Gépjavító Üzeme a működését akkor. Lassú volt a fejlődés és létszámuk ma is mindössze negyven fő. Aki az üzem területére lép, nem sokat lát. Három-négy épület, előttük vontatók, dömperek, hatalmas ekék, egyik- másik szétszedve közülük. Ha azonban a fejlődésüket nézzük, ha belepillantunk a statisztikai adatokba, egészen másképpen látjuk az „üze- mecskét“. Mit is mond a statisztika.1956 szeptember hónapban 88 ezer forint értékű termelést írtak elő számukra; Termeltek 99 555 forint értékűt. Tervüket 113 százalékra teljesítették. A terv szerint az égy főre eső termelési értéknek 3769 forintnak kellett lenni; Ezzel szemben ez az összeg 4571 forint volt. Százalékban kifejezve: 121 százalék. Ennyit termelt az üzem az októberi ellenforradalom előtt. Az októberi események megzavarták a normális fejlődést. Bár az üzemben csak két napig tartott a sztrájk, de mégis úgy látszott, hogy nagyon nehezen billennek vissza a régi kerékvágásba. Nem így történt. Az üzem vezetői, a kommunisták mindenütt ott voltak. Győzedelmeskedve az energiakorlátozás okozta nehézségeken, az anyaghiányon, ismét megindították a termelést. A műhelyekben harcoltak a termelékenység emeléséért. Elsősorban a munkafolyamatok jobb megszervezésével. újításokkal. Talán nincs is olyan szakmunkás itt, aki még ne újított volna valamit. Hogy csak a legnagyobb dolgokat említsük. Ha azelőtt a G—35-ös vontató forgatlyúsháza kilyukadt — eldobták. Somodi Kálmán esztergályos javaslatára a hibás forgattyúsházat egy igen egyszerű módszerrel teszik használhatóvá. A lyukról gipszmintát vesznek, leöntik, utána odacsavarozzák és oda- hegeszti'k. Pontos adatok szerint az évi megtakarítás 29 ezer forint. A szakszervezet mast munkaversenyt szervez. Jó lenne, ha a versenyeredmények növeléséhez az újítő-kör szervezésével is hozzájárulna. A minőségi és főleg gyors munka azután meghozta a megrendelőket is. A felsőbb szervektől engedélyt kapott az üzem idegen munika vállalására. A kezdeti idegenkedés után ma már olyan állandó megrendelőket mondhat magáénak ez a kis kollektíva, mint a Lenin Kohászati Művek, a Komlói Szénbányászati Tröszt, Pest megye valamennyi gépállomása. Nem csalódtak a ceglédiekben. A Komlói Bányászati Tröszt egyik lánctalpas vontatójának a javítását az egész országban sehol sem vállalták. A ceglédiek megcsinálták záros határidőre. Nem csoda, ha azután bíznak bennük és elhalmozzák őket munkával — bár az igazat megvallva korszerű gépeikkel, jó módszereikkel még sokkal több munkát tudnának elvégezni. A múlt év szeptemberi és ez év áprilisi számadatok összehasonlítása után világossá válik mindenki előtt, hogy ez a kis üzem megérdemli a támogatást. Olyan tervei vannak. amelyeket végrehajtva közvetlenül a lakosság szükségleteit is kielégítik. A közeljövőben egy autó- és motorkerékpárszerelő részleget fognak létrehozni, ahol a ceglédi és járási üzemek, vállalatok és magánosok javíttathatják gépjárműveiket. Üj szerelőcsarnokot, korszerű fürdőt építenek és decemberig a fizikai dolgozók létszámát 50 százalékkal emelik; Tehát a Talajjavító Vállalat Gépjavító Üzeme a fejlődésben nem áll meg. Opauszky László Ceglédi siker Charleroiban A Ceglédi Hírlap egy régeb-1 bi számában írtunk a Ceglédi | Vasutas Foto Klub megalaku-1 lásáról. Elmondottuk olíva-1 sóinknak azt, hogy a klub tag-1 jai közül igen sokan már nem-; zetközi sikerekkel dicsekedhet-1 nek. Most újabb győzelmek-1 ről számolhatunk be. Char le-1 roiban (Belgium) a XV. nem-| zetközi foto-művész kiállítá- § son a Vasutas Foto-kör négy I tagja ért el komoly helyezést. 1 Tóth István kettő, Markovics| Ferenc kettő, Sőreg Dénes ket-| tő, Száraz László pedig egy| képéért művészi emblémát ka- | pott. Ez az eredmény annál | is inkább figyelemre méltó, % mert a budapesti foto klu- f bök nem értek el jobb ered-1 ményt. Ezenkívül Tóth István 1 egy képéért Gentben (Bel- \ gium) diplomát kapott. A gépállomás fürdője ! 1 A Luca széke állítólag hosz- | szú ideig készült, de a gépál- | lomás fürdőjének készítése túl | tesz rajta. A Kecskeméti Mélyépítő 1 Vállalat már három éve esi-1 nálgatja. Van egy közmondás: | ha nincs dolgod, bontsd el a | házad. A vállalat nem a házát bon- | tóttá el, hanem amit pár évig | építgetett. Akkor jöttek rá,| hogy rosszul csinálták. — Nem baj — gondolták — | bontsuk le, kezdjük újra, ad-| dig sem únjuk magunkat.:: | Azóta készül.::, most is dől-1 gozik rajta 2—3 ember. A dől- | gőzök fürödnének, de nincs | víz, nem készült el a derítő, 1 nincs még csatornázás. Hogy § mikor lesz kész? Talán mikor- | ra a fagyos idők bejönnek kész § lesz. I Ősbemutató Cégié Jen Feszült várakozás előzte meg a Ceglédi Állami Zeneiskola növendékeinek előadásában színre- keriilt „Nápolyi kalmárok“ c. opera ősbemutatóját. Borlói Rudolf, a rendkívül tehetséges, fiatal zeneszerző úttörő jelentőségű munkára vállalkozott. Az ifjúság számára komponálni szép, de igen kényes és kockázatos feladat. E bátor kezdeményezésnek mindvégig igaz és lelkes támogatója volt Bácskai József, a zeneiskola igazgatója, Az ő fáradtságot nem ismerő segítsége nagymértékben hozzájárult a bemutató át-* ütő sikeréhez. A ceglédi zenei napok ünnepélyes befejezése volt ez a június elsején elhangzott ősbemutató, amelyre még sokáig emlékezni fog minden nezoje. Forrón, hosszan ünnepelték a fiatal zeneszerzőt. Nem elégedhetünk meg azonban a „Nápolyi kalmárok’< c. opera sikerének méltatása-* val. El kell gondolkoznunk azon, hogy e hosszú lélegzetű művet álig hétesztendős zenei múlttal rendelkező növendékek hibátlan előadása vitte siker-* re. Vajon milyen zenei meg-* lepctésekkel szolgálhatna még ez a kitűnő zeneiskola, ha ál* landó szimfonikus zenekarral rendelkezne? Úgy véljük, hogy az illetékes szervek vezetői minden segítséget megadhat nának ennek a zenekarnak Létrehozásához. Érdemes volna. Opor Judit (Kaczur Pál felvételei> G Tanács mama egyre lassabban húzta a köpúlő- szárat. Az ember azt hihette volna, hogy a vaj már ösz- szeálíott. s bizony az erőtlen, öreg ujjak nehezen bírják a terhet. Dehát nem úgy volt, A nagymama arca egyre vér- telenebb lett. Ajka görcsösen remegett. Feje néha fáradtan előrenyaklott. Aztán leengedte maga mellé a két karját és fáradtan sóhajtotta: LányomI Zsuzsa! Mire az asszony belihegett a kamrából, a konyha közepén találta az anyját, fehéren, holtraváltan. — Teremtőm! — sikította a menyecske, s gyorsan lehajolt, hogy meghallgassa a beteg lélegzését. Még élt. A fiatalasszony annyira meg volt keveredve, hogy nem is tudta, hányadán áll. Két kézzel megtámasztotta mind a két vakszemét, s kivágtatott az udvarra. — Jani! — sikította a kert felé, ahol a gyerek krumplit töltött. — Gyere, kisfiam! Szülém odavan! Talán a végét járjál A fiú besietett, s anyjával a nyoszolyára fektette 4 nagy beteget. Hamarosan előkerült a vizes ruha. Ecettel dörgölték a szíve környékéti Granács mama nem nyitotta fel fáradtan lecsukott szemhéjait, s éppen csak hogy pi- hegett. Már alaposan besötétedett, amikor a doktor rájuk nyitotta az ajtót. A család éppen azon tanakodott, hogy minő koporsót vásároljanak. Leg- illősebbnek a feketét mondták. ltt-ott szó esett arról is, hogy majd miképpen osztozkodnak a rokonok. De ezt csak úgy halkan mondták, mert a mama még nem sóhajtotta el az utolsót. A doktor megcsóválta a fejét. — Azt ajánlom, vigyék kórházba! Semmiesetre ne késlekedjenek! — kezet fogott a gazdával és megelégedetten elment. —; Hová a nehézségbe ROSSI KÁROLY, TERMÉSZETES GYÓGYÍTÁS“ mennénk a kórházba éccaká- naík idején, meg ebben a rettenetes dologidőben — emelte fel hangját az ember, amikor visszajött a szobába. — De hátha bevégzi? — csipogott ijedten az asszony, — Talán azt gondolod, hogy éppen ő marad meg magnak? A z asszony behúzta a nya- ■zi. kát a két válla közé. s tovább rákta a vizes borogatást. Az éccalka nyugodtan telt el. Se jobban, se rosz- szábbui nem volt a beteg. A sóhajtása sem változott. Reggel, alig világosodott, amikor a legényke rákopogtatta az ' ablakot a szomszédéra. — Tessék felkelteni Ferkét. Megyek a városba. Szülém beteg. Odaviszem a kórházba. A szomszédék fia fürgén felpattant. Még fésülködni is elfelejtett, annyira sietett. Granács mama már a kocsin volt, két dunnába ágyazva- Az ember a lovakat fogta be. — Nagyon vigyázz mindenre, kisfiam! — lehelte az asszony a legényke fülébe, amikor az egyik lába már a tengelyvégen volt. Ügyes mozdulattal kereste a fiú kezét, s három vereshasú bankót csúsztatott a tenyerébe. A lovak komótosan ballagtak a kocsi előtt, a két legényke pedig szótlanul szívta a cigarettát. Jól elhagyták a falut, amikor Ferenc szólt. — Oztán van hozzá reménység? — Én nem tudom! Tegnap este óta szempillája sem rez- dül. Jani hátra fordult, s az enyhén szürkülő hajnalban szemrevette a nagymama vonásait. Bizony nem srík élet volt benne. Talán ez indította meg a gyereket annyira, hogy felkapja a hajtószárat és csendes kocogásra biztassa a lovakat. Bizony a kórházzal nem sokra mentek. Annyira dugig volt. hogy sehogyan sem tudtak helyett biztosítani. A dóktor megvizsgálta, gyorsan lekörmölt egy marékravaló receptet. — Forduljanak haza, ba- rátocskáim! Olyan mindegy, hogy máma viszik haza a kedvest vagy holnap! Egyszer az er eszet alá. A mama mozdulatlanul feküdt, de mintha az arca a naptól valamennyit színesedett volna. ani gavallérosan odacsapta az egyik százast a pultra. — Tessék adni egy mérés pálinkát! — Egy-egy decit, vagy csak felet? — Hát igen! Tessék teleönteni a poharakat! az óra mindannyiunknOk lejár. Siessenek! Mit tehetett a két legényke. Visszatelepedtek a Icocsi- ra s az idejüktől -most igazán szépen lassan megindultak hazafelé. Már jól elhaladták a várost, amikor Jani gyomra indulatosan megkordult, s ez valami olyasfélét jelentett, hogy tizenegy óra felé már elkelne a früstök. Persze, akkor vették észre, hogy a nagy sietségben semmi sem került a tarisznyába, ugyan a tarisznya is a helyén maradt, a kamraajtón. Szerencséjükre rájuknevetett a szövetkezeti vendéglő siltje és ők ezt a nevetést hívogatásnak vették, s szépen odaálltak a kocsival A pálinfka olyan jóféle, kerítésszaggató kisüsti szilva volt, hogy a két surbankó- naSk még a könnye is kiszaladt, de hetykén leöntötték. — Hallja-e, elvtárs?! Valami ennivalója nem lenne? Mert nekünk az is nagyon hiányzik! — Tegnapi marhapörkölt! Gyüket? — Debizony! Amíg el nem veszünk éhen! — Addig adjak még egy pohárkával? A két legény egymásra nézett. — Adjon no! Ezt már nem itták olyan legényesen. Szépen, aprózva kóstolgatták. Minden korty után králwgtak. Meg is tartott az ital addig, amíg a vendéglős odalendítette eléjük a két tányér pörköltet. Az étel jól esett nekik, de az ital megzavarta a fejüket. A mamáról szinte el is felejtkeztek, nagyokat nevettek, viháncoltak. Csak jó későre kapta fel a fejét Jani. — Hallod-e szülémről majd el is felejtkeztem! — Pedig egy ital pálinka neki is jól esett volna. — Ne tréfálkozz, Ferenc. Nem látod, hogy minő beteg? — Hát éppen azért! J ani odatámolygott a pulthoz, kikérte az egy decit, s kiment a kocsma elé. A mama ugyanúgy feküdt, mint előbb. A gyerek szépen óvatosan feltámasztotta a fejét, s a két ajka közé szorította a poharat. Az ital megnedvesítette a szája szélét, a fogak sövényén beszivárgott a nagybeteg nyelvére. Az első korty után megrázkódott a beteg, a második kortyra felnyitotta a szemeit. — Mit itatsz velem, kedves fiam? Hiszen kiégeti a belemet! — Ne törődjön vele. öreganyám! — próbálkozott újra Jani és égy hirtelen mozdulattal beöntötte a beteg szájába az egész italt. Szegény mama majd megfulladt, de az ital leszaladt. Lett belőle hatalmas krúkogás. A köhögés majdnem megfojtotta az öregasszonyt, de már volt annyi ereje, hogy a kocsiderékban megkapaszkodjon. — Elpusztulok, édes gyerekem! — Mitől kedves szülém? — Olyan éhes vagyok, hogy majd kilukad a gyomromI — Ehetnék marhapörköltet? — Mivel te? Tarhonyával, vagy krumplival? — Krumplival! — Jó tetejesen szedjétek a tányért! Jani fürgén szaladt, s pillanatok alatt visszafordult az ennivalóval. A szülike már nem féküdt, hanem oldalnak támaszkodva gugyorodott. Még a tányért is kinyalta volna, ha nem restellte volna* — Már meg a szomjúság öl édes fiam! Ferkó már lódult is a kocsmába, s egy deci pálinkával tért vissza. A mama először szabódott, de a két legény könyörgésére lelódította az itókát. Olyan melege lett tőle, hogy az együk dunnát le- dúrta magáról. — Kuty- férfinép, hogy meg nem fullad ettől a méregtől! Ugyan hozzatok még egy fordulást! Mikor a fizetségre került a sor, bizony az egyik százas ottrekedt, mert Jani egy üveg pálinkával biztosította a további kezelést. Ahogyan hazafelé tartottak, a butika szorgalmasan körbejárt, s nem csuda, hogy feleútján a nagymama felemelte a hangját. — Gyerekek, nem mondanátok el a nótámat? Hogy aszondja: A Csap utcán végesteien végig. Dehogyis nem. Amilyen hangulatban volt a két legényke, nem is nagyon kellett nógatni. A második verset már a szülike is dünnyögte. Tiizony. jó este volt. amiJ-* kor beálltak az udvarra* Az asszony nyitotta ki a nagykaput. Az ember másodmagával állt az udvaron. Az asztalossal alkudtak a koporsóra. — No. fiam! Készíthetjük a koporsót? — Készíthetitek! —* rikácsolta az öregasszony dacosan. — De magadnák, te sehonnan Én még táncolni fogok a szüreten, a kutya mindenségit! — s hogy a szavaknak valami egészen rendkívüli nyomatékot adjon, felkapta az üres pálinkásüveget, s úgy a házoldalhoz kente, hogy ezer darábra ment széjjel,
