Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-06 / 31. szám

1957. JÚNIUS 6, CSÜTÖRTÖK "•\fC irlap 3 Látogatás a Szállítóberendezések Gyárában 1050 silókombájn - Nyereséggel termelnek -1445 forint a munkások átlagkeresete - Munkásfelvétel - Még nincs 1958-as terv Csehszlovákia részére készített silókombájnok Gyönyörű helyen — a Ró­mai fürdő szomszédságában — van a Szállítóberendezések Gyára. Nem nagy üzem ez, s nem is nagyon beszélnek róla. Pedig korszerű SZJS mintájú silókombájnoikat, különböző csigasorokat és cséplőgépeket készítenek' az üzem dolgozói. A munka zömét a silókombájn gyártása adja. Ebben az évben 1050 darabot készítenek belőle. Ez a korszerű, külföldön is elismert mezőgazdasági gép teljesen szovjet dokumentáció szerint készült, de jobban kedvelik mint a szovjet siló- kombájnokat, mert ugyanolyan minőség* teherbíróképesség és telje­sítmény mellett a magyar gyártmány 30 százalékkal könnyebb, Ezért itt vásárolja különösen Csehszlovákia és Jugoszlávia. Az 1050 darab silókombájn 90 százalékát ugyanis exportra gyártják. Az üzem gyártmá­nyai közül Csehszlovákia és Jugoszlávia mellett Indiába és Lengyelországba is expor­tálnak* A silókombájnok hazánkban Is igen jól beváltak. Az ilyen nagyteljesítményű gépek hasz­nálata azonban nálunk nem teljesen gazdaságos. Az üzem­ben most egy keskenyebb vá­gószélességű kombájn kialakí­tásán dolgoznak, ami kiválóan alkalmas lesz a hazai igények kielégítésére, Az új típus alkalmazható lesz Pest megye dombos terüle­tein is. A termelőszövetkeze­tek és az állami gazdaságok már a jövő évben vásárolhat­nak a korszerű mezőgazdasági gépből. Az üzem dolgozói kiváló munkát végeznek. Ezt bizo­nyítják a külföldi elismeré­sek. Csehszlovákiából például írásbeli elismerést is kaptak a silókombájnokról. A jó mun­kát igazolja az is, hogy az el­ső negyedévet nyereséggel zárták. Nem csoda tehát, ha jól is keresnek* A munkások átlagbére 1445 forint, 129 forinttal magasabb, mint 1956 azo­nos időszakában volt. Rendelés is van bőven, anyag­ból sincs hiány. Munkaerőhiány azonban van. Amikor az évi tervet elkészí­tették, a meglevő létszám tel­jesítőképességéhez mérten jó­val több megrendelést fogad­tak el. Arra számítottak, hogy a munkanélküliség folytán a más üzemekből elbocsátott szakmunkásokat felveszik és ezzel is csökkentik a munka- nélküliek számát. Mivel azon­ban nem lett olyan mérvű a munkanélküliség, mint ami­lyenre számítottak, így a Szál­lítóberendezések Gyárában a munkához képest munkás­hiány van* Ä lottó-sorsolások után sok száz reklamáció és számos óvás érkezik a Sportfogadási és Lotto Igazgatósághoz. Na­gyon sokan panaszkodnak amiatt, hogy ügyüket csak he­tek múlva intézik el. Ennek az az oka, hogy az OTP ere­detileg heti egymillió lottó­szelvény kibocsátására és az ezzel kapcsolatos munkára készült fel. Az új játék nép­szerűsége miatt azonban ez a szám néhány hónap alatt há- romszorozódott. A megnöve­kedett feladatok elvégzésére azonban még csak a kezdeti lehetőségek vannak meg. A jogos reklamációkat minden esetben orvosolják, a nyerte­sek megkapják pénzüket, ez azonban az apparátus kis szá­ma miatt sokszor hetekig hú­zódik. A felületes, hanyag ér­tékelőket megbüntetik, kizár­ják a további munkából. A panaszok orvoslásának gyorsítására az OTP a lottó decentralizálását tervezi. Ed­dig ugyanis egy helyre, a fő­városba érkezett valamennyi lottószelvény. Itt történt azok Azonnal felvennének pél­dául 30 esztergályost, 20 lakatost és 10 hegesztőt. Nincs különösebb hiba az üzemben. Egy dolog azonban nagyon nyugtalanítja a veze­tőket, de a dolgozókat is. Még nincs meg a jövő évi terv. Ez azért veszélyes, mert ha új gyártmányok készítésével bíz­zák meg a gyárat, nem tudnak időben felkészülni a jövő évi munkára. Az átállás ugyanis hosszadalmas és más üzemek munkáját is igényli. A jelen­legi megrendeléseket pedig az év végére legyártják. A gyár­ban most azt mondják: mi lesz ezután? A KGM illetékes szer­vei bizonyára segítenek majd e probléma megoldásában. Bogár László sorrendbe rakása, kettévégása, értékelése és kifizetése. A ter­vek szerint ezt a munkát most megosztják: Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Győrött és Pécsett „fiók“ lottóigazga­tóságot létesítenek. A jövőben — tehát már a 15. fogadási héttől — megvál­tozik a sorsolás időpontja is. Erre a lottójáték tisztaságának megőrzése miatt van szükség. A csü­törtöki húzásokig ugyanis valamennyi beérkezett lottó- szelvényt sorrendbe kell rak­ni, s a sorsolás megkezdésekor az ellenőrzési szelvényrészt le­pecsételt páncélszekrényben kell őrizni. Ez azonban az emelkedő szelvényszám miatt egyre nehezebb. Sokszor ezért is húzódik el a sorsolás meg­kezdése. A sorsolás új idő­pontja ezután csütörtök este helyett péntek délelőtt 10 óra lesz. Eddig az időpontig — mivel a szelvények beküldési határideje továbbra is csütör­tök déli 12 óra — „kényelme­sen“ végezhetnek a munká­val. A szovjet szakszervezeti művészegyüttes díszelőadása A hazánkban nagy sikerrel turnézó szovjet szakszervezeti művészegyüttes 7-én, pénte­ken este 7 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Há­zában díszelőadást tart. A művészegyüttes június li­án indul vissza a Szovjetunió­ba. Műanyaggyár lesz a Aagytétényi Gumigyárból A Nagytétényi Gumigyárban ed­dig túlnyomórészt gumicikkeket készítettek. A termelésnek csak egy kis hányadát teszi ki a PVC- ből készített termékek mennyisé­ge. Az elkövetkező években a gyár fokozatosan áttér a mű­anyagcikkek gyártásárá. Úgy tervezik, hogy évente 4000 tonna polivinilklorid porból készítenek műbőrt, fóliát, vízvezeték és le­folyó csöveket, padlóburkolót, bú­torhuzatot, játékokat és különfé­le használati cikkeket. Az idén kezdik meg az első részleg épí­tését, ahol poliamid alapú mű­anyagokat dolgoznak fel. Itt éven­te 25 tonna használati cikk ké­szül majd a műanyagból. Az olasz vérmérséklet... Pécelen él, de Olaszországban született Boschetti Marino, aki napsugaras hazájából magá­val hozta szenvedélyes tem­peramentumát is. Megnősült, lakást vett ki Pécelen az Imre körút 9. szám alatt. Házigazdája Papp Jó­zsef volt. A lakó és házigaz­dája között a legteljesebb egyetértés volt múlt év jú­niusáig. Ekkor Boschetti szen­vedélyes vitába keveredett házigazdájával. Papp a vesze­kedés után a ház végében levő műhelyajtót akarta bezárni. Útja Boschetti ablaka alatt vezetett el. Mikor Boschetti meglátta Pappot, újból felforrt benne a harag, kinyitotta az ablakot, és nyújtófával úgy vágta fejbe, hogy a házigazda 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A gödöllői járásbíróság Bo­schetti Marinát 400 forint pénzbüntetésre ítélte, súlyos testi sértés bűntette miatt, amelyet most a Pes megyei bí­róság helybenhagyott. Csaknem hetven fiatal művész jelentkezett a müncheni zenei versenyre A Német Szövetségi Köz­társaság rádiószervezetei szep­tember közepén — harminc éven aluli fiatal művészek részvételével — nemzetközi zenei versenyt rendezpek Münchenben. A fiatal magyar muzsikusok közül hatvanki- lenc jelentkezett a versenyre, közöttük huszonöt énekes. A jelentkezők meghallgatása és kiválogatása június 10 és 15 között lesz a Zeneművész Szö­vetségben* Gyorsítják a lottó-reklamációk elintézését — Megváltozik a sorsolás időpontja „Elvhű ember“ özemét Ödön- nel néhány nappal ezelőtt egy vidéki vendéglő, ben, Hasonló Ignác társaságában ta­lálkoztam. Arcá­nak rózsái mint­ha némileg meg­fakultak volna azóta, hogy két géppisztolyát a csirkeól mögé rejtve, visszatért ismét vállalatá­hoz. Még a meg. rendelt rumosfe­kete aromája sem tudta eloszlatni lelke borongó ár­nyait, miközben elterpesztve má­zsás testét a .izék­ben. rezignálton legyintett: — Ne is kér­dezd. Meghason- lottam. Lelkileg. Csalódtam az emberiségben, az egész világban. . Globálisan és részleteiben — mesélte barátjá­nak. Felhajtott két gint, újabbat ren­delt és felsóhaj­tott. — Rosszak az emberek. Gono­szak és irigyek* Nem méltányolják mély lelki intelli­genciámat, állan­dóan furkálnak. Pedig mit csinál- tam én tulajdon­képpen? Jó, rend­ben van, hogy 44- ben egy kivégző osztag tagja vol­tam. liaballa, az osztag vezetője több embert nyírt ki és mégis meg­úszta! Hát tehetek én tála. hogy sze­rencsém volt és igazoltak? — Az pedig csak nem bűn, hogy utána egy kicsit iparkodtam és pártot alapítot­tam? Hidd el, ösz- sze-vissza két évig működött a pártom és én ha­mar beláttam, hogy rosszul cse­lekedtem. Akkor azután már nem ismertem megál­zás nélkül gyöke­resen megváltoz­tam. Láttad volna a könyvszekré­nyemet: megvet­tem Sztálin és Rá­kosi összes mű­veit, Hegelt. Las- salet és Courths Mahlert. Vezet­tem szakszerveze­ti szemináriumot és minden már­cius 9-én csokor- nyakkendőt és frakkot öltöttem egy születésnap tiszteletére. Mert én olyan ember voltam: hittem és vallottam, hogy az eszme és az embe­rek szentek és le- győzhetetlenek. Egyébként akko­riban mindössze tizenhét embert juttattam börtön­be — pedig iga­zán megtehettem volna, hogy az egész vállalatot kinyírom, hiszen ki volt itt vérbe­li, elvhű ember? Senki, barátom, érted, senki, hidd el. —• Hogy hibák is voltak, igen, én jól tudom, hiszen már az 53-as érte­kezleteinken min­dent tisztán lát­tam és siettem is gratulálni újabb vezetőnknek szü­letésnapján. Mert én már azt tar­tom, a születés­nap az születés­nap, az ember mutassa meg, hogy szereti a ve­zetőket. — Nézd, én is­merek szégyenér­zetet, álhúzódo- zást, én mindig mindent beismer­tem! 1955-ben is azonnal elégettem Sztálin összegyűj­tött műveit és ' nem ismertem ha­bozást, amikor ki kellett mondani, hogy semmi sem volt jó, min­dent vissza! Ki­álltam kérem és vállaltam a meg nem értést, a gúnyt, amely azo­kat éri, akik azon­nal tisztán Iáim nak mindent. — Jó, jó. tu­dom, mit akarsz mondani, hogy jött október.. Hát először is: elégettem minden személyi doku­mentumomat. Tu­dod, én akkor is megfontolt ember voltam és mér­legeltem az erő­viszonyokat. A két géppisztollyal pe­dig csakis azért lőttem a csilla­gokra, meg az emlékművekre, mert mindent ide­jében felismertem egyébként a kol­légáim is ezt csi­nálták. Hogy utána mi­nek dugtam el a géppisztolyt és hogy miért akar­tam a pártba be­lépni és miért lép­tem be újra a szakszervezetbe ? Barátom, erre csak egy válaszom van: én mindent megfontoltam és mindent meggon­doltam. Mint ahogy nagy törté­nelmi alakunífc, Ferencz József mondta: Életemet és véremet az ügyért, a győze­lemért mindig és mindenkor. Elvhű vagyok, voltam és leszek, bárho­gyan is forduljon a politikai hely­zet És kipirulton legyezte arcáig míg a pincér újabb féldecit csúsztatott az asz­talra *: 9 A szomszéd asz­talnál — mindezt hallva — megér­tőén bólogattam- Csakugyan, ez aZ ember mindig egyforma, bár­hogyan is alakul­jon a helyzet- Csupán azt nem értem, hogyan le­het, hogy ilyen ember ronthatja még a tiszta leve­gőt. Csécsey József lást — és habo­A hét végére ismét derült, szép idő várható A néhány napig: tartó nyárias meleg után szerdára hűvös, párás, óceáni légtömegek érkeztek ha­zánkba. Egyelőre sem fagyveszély, sem hőhullám nem fenyeget bennün­ket! — mondja a Meteorológia táv­időjelző szolgálata. — Az élénk nyugati szél néhány napig szállít« ja még a hűvös „óceáni utánnót* lást”, s gyakoriak lesznek a /.ípo­rok, zivatarok, de a hét végére bizton számíthatunk ismét a javu­lásra. A változékony jellegnek megfelelően lesz néhány derült, szép napunk is. Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik... — A nemjóját neki! Ennek a defektndk is éppen most kellett jönnie — sóhajt Mayer bácsi, a sofőr és körüljárja a kocsit. — Ez bizony durrdefekt rá­mondjuk. — A’ bizony — állapítja meg gépkocsivezetőnk, s hoz­záteszi:— legalább egy fél óra, míg kicserélem. Még az a jó, hogy mindez Abonyban, a Fő utcán, a ben­zinkútnál történt és van némi világítás. Bizony, ránk estele­dett. Nagy a csöndesség, csak a közeli Kossuth-étteremből hallatszik ki a zeneszó. A mu­zsika lágy dallamai belopóz- nak az ember szívébe és csa­logatják befelé. Így kerültünk ide, a Kos- suth-étterem nagytermébe. Pincér andalog az asztalok kö­zött, unottan ásít, a terem üres, csak mi vagyunk a ven­dégek. Még a cigányzenekar is abbahagyja, a zenészeik pihen­nek, beszélgetnek, nem érde­mes húzni, úgy sincs fizető­vendég. A prímás azonban va­lamit érez, felénk mosolyint, majd közelebbjön asztalunk­hoz. — Gudi Miska vagyok, me­lyik a fiatalúr nótája? — Hogy melyik, azt nem árulom el, nem mulatni jöt­tünk, csak a kocsijavítást vár­juk ... Iszogatunk, Közben Gudi azért rákezd egy népdalra. Sir a vonó, száll a dal, s azt mond­ja, hogy. Nagyjárási öreg szőlős felől, Jön a feketé felhő ... S kinek nem jönne meg ilyenkor a kedve? Barátko­zunk. Gudi Miska menten ki­nyitja a szívét, amint megtud­ja azt, hogy riport-úton va­gyunk. Beszélni kezd a zenéről, a dalról, az abonyi kislányokról, a legényekről, a tájról, amely­nek megvan a maga szépsége, gyönyörűsége. Csodálatos a naplemente a síkságon, a be­láthatatlan rónaságon, szép a napfeljötte, vidámak a napok és kedvesek az esték. Ezen a tájon, dbben a községben ma is virágzik, él a népi művészet. Száznegyven tagú együttes működik a községben, s en­nek egyik része Gudi Miska zenekara. Sikong a vonó, röppen a dal, szerteárad az édes muzsika... Az abonyi egyenes utcában, Jön a babám kékítős gatyában, Csárdáskalap vagyon a fejében, Babám szíve majd meghasad érte... Ülünk, hallgatunk, közben gondolkodunk. A népiélek ki­apadhatatlan forrása a falu. Évszázadok méze, keserűsége gyöngyözik, gyűrűzik a dal­ban. A szomszéd teremben fiatalok népi táncot próbál­nak. Itt van Ser főző Laci, Szabó Miska, Kis Rozi, Szabó Teri és a többiek. A művészeti együttesek országos versenyé­re készülődnek. Gudi pedig újabb és újabb hazai nótát vesz elő emlékeze­téből és húzza..: Milyen szépen virul a nép­művészet, mennyire megőriz­ték generációkon át. Apáról- fiúra szállt, s ma is sok mon­dás él a szegénylegényről, egy régi dalról, egy rosszul sike­rült szerelemről, s valami me­sébe illő legenda Petőfiről, aki itt járt egykor Abonyban és a Kutyakaparó-csárdában mu­latott. Ennek emlékére írta meg csodálatosan zengő ver­sét: a Kutyakaparó-t. Ez a csárda még ma is megvan, a múlt századnak egy ittfelejtett darabja. Kis nádfödeles, föld­szintes hajlék, ugyanolyan, mint egykor. A kisteremben kecskelábú asztalok, a falon képek, söntés, boroskancsók, éppen úgy, mint amikor Pe­tőfi itt járt. Nagy a mi népünk teremtő kedve, fantáziája. A búza­aratásnak is megvan a maga története. Bármilyen nehéz, a parasztember mégis szépet lát benne, A fehér tarló közepébe odaképzeli a barna kislányt, mert a nóta is azt mondja: Ne menj babám a tarlóra, Gyönge vagy még a sarlóra * *, Magyar nóta, népdal, vagy egy legújabb sláger szökik ki a száraz fából és Gudi Ujjúi­nak ördöngős mozgása foly­tán művészetté válik a zene. Mert népi művészet virul itt Abonyban. Gudi Miska ze­nekara országos hírű. Leg­utóbb a rádióban szerepelt. Megnyerték a népi zenekarok megyei versenyét is, most az országosra készülnek. Tavaly Csehszlovákiában jártak. Ma­gyar nóta csendült a sturovói, pozsonyi, nyitrai utcákon. Nyitrán ötezer ember hallgat­ta meg őket, gyönyörködött az abonyi lányok és legények tán­cában, játékában, dalában, no meg Gudi Miska fülbemászó muzsikájában. Gudiéknak van egy titkos vágyuk: szeretnék megnyerni az országos versenyt és egy nyugati körúton részt venni. Amilyen művészei a népi ze­nének, nem lehetetlen, hogy teljesül álmuk. A kocsi már rég elkészült, Mayer bácsi előállt, de mi még mindig maradunk, ném tu­dunk elszakadni ettől a szép zenétől, mert Gudi Miska újabb és újabb dalt szed elő tarsolyából. Kinek nem nyitná ki szívét ez a dal, amelyre bú­csúzóul az abonyi cigányzene­kar rázendített: Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik, De Mailandban harminckettő látsziki Inkább nézem az abonyi ket­tőt, Mint Mailandban azt a har­minckettőt, Valamikor a múlt században született ez a népdal, valame­lyik abonyi legény ajkán. Az abonyiaknak ma is leg­szebb ez a nagyalföldi köz­ség és semmi kincsért nem le­hetne őket kiszakítani ebből a tájból. Ebben része van Gudi Miskának is, aki hűen ápolja a népi hagyományokat. Szép munka ez, mert a régi emlé­kek mellett születnek az új, szép tettek. Koccintunk és búcsúzkor dunk. S ennek a lelkes, önte­vékeny együttesnek szívből kívánunk sok sikert. Gáli Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents