Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-06 / 31. szám
2 ““gfC irlftn 1957. JÚNIUS 6, CSÜTÖRTÖK A Columbia Broadcasting System (CBS) szóvivője kedden bejelentette, hogy más amerikai és külföldi televíziós társaságok is műsorra tűzik a Columbia Broadcasting Sys- temnek a Hruscsov-nyilatko- zatról készült filmjét. A CBS szóvivője szerint megegyezés jött létre arról, hogy a riportfilmet bemutatják Svédországban, Kubában, Mexikóban, valamint számos egyéb országban is. (MTI) A Val De Cans melletti légi- támaszponton a brazil légierő feltartóztatott két domini- cai utasszállító-repülőgépet. Állítólag fegyvereket szállítottak Rio de Janeiróból Ciudad Trujullóba, a Dominicai Köztársaság fővárosába. Az egyik dominicai repülőgép pilótája elmondotta, hogy „bizonyos ideje különösebb nehézség nélkül” szállítottak fegyvereket az egyik fővárosból a másikba. (Reuter) A CGíT és a katolikus szak- szervezeti központ felhívta Franciaország valamennyi bankjának alkalmazottait, hogy 24 órás munkabeszüntetéssel adjanak hangot bérköveteléseiknek. Ante Pavelics volt harvót államfő, aki a háború alatt Hitlerrel szövetkezett és hosz- szabb ideje Argentínában élt száműzetésben, eltűnt. Az argentínai belügyminiszter kedden Buenos Airesben újságírók előtt kijelentette, hogy az argentínai kormány nem ismeri Pavelics jelenlegi tartózkodási helyét. A rendőrség tovább keresi Pavelicset. (DPA) Az A1 Raj al Am című lap értesülése szerint iraki törzsek sorakoznak fel a szíriai— iraki határon, A szerda reggeli damaszkuszi sajtó egyébként hírt ad arról, hogy visz- szavonták a szíriai határ közelében felzárkózott török csapatokat. (AFP) A kolera, a himlő és az influenza tovább szedi áldozatait Kalkuttában, ahol a közhivatalok már csak részlegesen működnek a betegek nagy száma miatt. A június 1-vel végződött héten 24 személy halt meg kolerában és 73 újabb kolera esetet jelentettek I Kedden este 1500 peronista néma felvonulást szervezett az argentínai Cordobában. A tüntetők a város központi terére érkezve a párt himnuszát énekelték és éljenezték a volt diktátort. A rendőrség mintegy 100 személyt letartóztatott. A tüntetést titokban szervezték az 1943. június 4-i forradalom évfordulója alkalmából, (AFP) r24 ÓRA A VILÁGPOLITIKÁBAN A JVAM» ESEMÉNYE Belgrádban. a szakszervezeti szövetség Marx—Engels téri székházának nagytermében szerdán délelőtt, ünnepélyesen megnyílt az energia-világkonferencia 11. részértekezlete. Az ünnepélyes megnyitón megjelenték Edvard Kardelj, Alekszan- dar Rankovics és Szvetozar Vukmanovics-Tempo, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökei, Gyn.ro Szalaj és Franc Leszkosek, a szövetségi végrehajtó tanács tagjai, valamint a jugoszláv politikai és gazdasági élet több ismert személyisége. Az utóbbi években sehol a világon nem került sor ilyen nagyszabású tudományos értekezletre. A világszerte megnyilvánuló érdeklődésre jellemző, hogy a hírügynökségek munkatársain kívül több mint húsz újság is elküldte tudósítóját az értekezletre. Az energia-világkonferenciát hat évenjánt szokták megrendezni és esetenkint más-más országokban rész-konferenciát tartanak. Ennek megfelelően a konferencia nemzetközi végrehajtó bizottsága kedden délután határozatot hozott, amely szerint a következő, 12. rész-konferenciát 1958. szeptember 7—lián a kanadai Montrealban tartják. Ezt követően 1960-ban Madridban tartanak rész-konferenciát, majd 1962-ben Ausztráliában összeül az energia-világkonferencia. Előkészületek a harmadik angol hidrogénrobbantási kísérletre Az angol nukleáris, kísérletek lebonyolításával megbízott tisztviselők közölték, hogy a Karácsony-szigetek térségében folynak az előkészületek a legközelebbi angol nukleáris robbantásra. A tisztviselők szerint a kísérleti robbantással megbízott angol katonai különítmény tisztjei és beosztottjai arra számítanak, hogy a kísérletsorozat valamikor augusztus előtt ér véget. Az olasz szenátus bizalmat szavazott a Zoli-kormánynak Az AFP jelentése szerint az olasz szenátus kedden este 132 szavazattal, 93 ellenében és négy tartózkodás mellett bizalmat szavazott a Zoli-kormánynak. A kormány ellen szavazták a liberálisok, a szocialista demokraták és a republikánusok, akik részt vettek a Segni- kormányban, továbbá a . Nen- ni-vezette szocialisták, valamint a kommunisták. Az új kormány a képviselőházban csak ezután mutatkozik be. Lengyelország kési diplomáciai kapcsolatra lépni Nyugat-Németországgal A lengyel külügyminisztérium egyik magasrangú tisztviselője kedden a DPA tudósítójának kijelentette, hogy Lengyelország hajlandó minden fenntartás és feltétel nélkül bármikor felvenni a diplomáciai kapcsolatokat a Német Szövetségi Köztársasággal. Hasonló magatartást kell elvárni a másik féltői is. Részletkérdésekről azután lehetne beszélni — mondotta. A tisztviselő kijelentette, hogy ezt az álláspontot képviselték a legutóbbi hónapokban több ízben a lengyel kormány vezetői, köztük Cyrankiewicz miniszterelnök. Hivatalos bonni visszhang eddig még nem volt hallható. Lengyel szemszögből az Odera— Neisse határhoz nem férhet kétség, az ettől keletre fekvő volt német területeket a lengyel állam részének kell tekinteni. Ezért er- j ről nem lehet vitatkozni. A tisztviselő ezptán kijelentette» hogy Lengyelország nem osztja azt a nyugatnémet felfogást, hogy a Lengyel Népköztársaság diplomáciai elismerése elmélyítené Németország kettéosztottságát. mert Lengyelország a Német Demokratikus Köztársasággal is tart fenn kapcsolatokat. Ellenkezőleg, ezáltal személyes véleménye szerint lehetőségek adódnának Németország újraegyesítésére. Lengyelország számába az NDK baráti ország, amely a varsói szerződésnek is tagja — mondotta a külügyminisztérium tisztviselője. Elképzelhetetlen, hogy Lengyelországnak az NDK iránt tanúsított barátságtalan magatartása hozzájárulna az egész helyzet enyhüléséhez, és ezzel az újraegyesítés kérdésében a javuláshoz. Leszerelést! Leszerelést! Zorin nyilatkozata a leszerelési albizottság hétfői ülésén A Szovjetunió kész arra, hogy haladéktalanul egyezményt kössön az atom- és hid- rogénfegyver-kísérletek beszüntetéséről, ha ebbe beleegyeznek az ENSZ leszerelési albizottságában részvevő országok és elsősorban ama hatalmak képviselői, amelyeknek atom- és hidrogénfegywerük van — jelentette ki Zorin, a Szovjetunió képviselője, a leszerelési albizottság hétfői ülésén. A TASZSZ tudósítójának értesülése szerint Zorin a Szovjetunió nevében követelte: az albizottság hívja meg üléseire az indiai kormány képviselőjét és tegye lehetővé, hogy az indiai kormány az általa szükségesnek látott módon kifejtse álláspontját a leszerelés kérdéseiről. Washington a leszerelési tárgyalásokról Az amerikai kormány egyik magasrangú szóvivője kedden a DPA hírügynökség tudósítójával közölte: a leszerelésről kötendő részleges egyezmény után már nem kell sokáig várni a politikai légkör megjavu- lására, amely a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet előfeltétele. A szóvivő bizakodását azzal indokolta, hogy a Stassen által r wide sen előterjesztendő leszerelési javaslatoknak törvényszerűen a légkör javulásához kell vezetniök. A kormányhivatalnok felvilágosítása szerint Stassen Londonban javasolni kívánja, hogy meghatározott, viszonylag csekély számú fegyvert ENSZ-el* lenőrzés alá helyezzenek. Stassen pontos százalékot nem jö- löl meg. Az említett személyiség azt mondotta, hogy az Egyesült Államok csak akkor hajlandó az atombomba-kísérletek beszüntetésére, ha a Szovjetunió hozzájárul valamennyi atom- fegwerkészlet fokozatos csökkentéséhez és ahhoz, hogy a hasadó anyagokat szigorú ellenőrzés mellett békés célokra használják fel, A leszerelési albizottság június 11-ig elhalasztotta munkáját Az ENSZ leszerelési albizottsága, amely szerdán délelőtt Jules Moch francia küldött elnökletével tartott ülést, június 11-ig elhalasztotta munkáját. Gondolatok egy értekezlet után Sújtotta már ezt az országot tűzvész és földrengés, árvíz (az utóbbi néhány évben két ízben) és aszály, de mind ezek a természeti csapások összességükben nem okoztak annyi 'kárt, annyi bajt, annyi szomorúságot, mint az ellenforradalom. A tűz hamvába hal, a vízáradat elcsendesedik, levezetődik. Az ellenforradalom azonban mind több és több gátlást szabadított fel, tápot adott a legaljasabb ösztönöknek, megzavarta az emberek erkölcsi érzékét, iszonyú kárt okozott még a gyermeklélekben is. Mindez a Pest megyei járási ügyészségeik vezetőinek értekezletén került szóba és az olyan statisztikai adatok mellett, mint hogy az ellenforradalom csupán a helyi tanácsok és a hozzájuk tartozó vállalatok vagyonában 6 millió íeárt okozott a megyében, súlyosan esik latba az a tény, hogy a nép vagyona elleni bűntettek eszmei irányítói még mindig az ismeretlenség sötétjében húzzák meg magukat. A nép vagyona: szent és sérthetetlen. Egykor a királynak volt ez a két jelző a sajátja. A királynak, áki mindent és mindenkit birtokolt. A népvagyon azonban valóban megérdemli azt, hogy mindenki tisztelje és óvja. A népvagyon: mindenkié, miamennyiünké. Az ellenforradalom azonban — nem véletlenül — ráuszította a csőcseléket a népmgyonra. Ma már kifelé tartunk a mélyvölgyből. Helyrehozzuk a pusztításokat, de a lelkekben elkövetett pusztítást nem olyan könnyű helyrehozni, mint egy házat felépíteni, vagy egy gépet megjavítani. A társadalmi tulajdon, a népvagyon iránti tisztelet és megbecsülés megingott és még ma is számtalan példája van annak, hogy jó néhány ember — közöttük felelős poszton levők is — nem látnak túl saját kis körükön. A Dunai Hajógyárban a váci járási ügyész tartott vizsgálatot, amelynek során kiderült, hogy a vállalat vezetője februárban és márciusban több dolgozónak különböző anyagokat „ajándékozott". Többek között furnérlemezt, szőnyeget, 'hathengeres motort stb. Vajon saját tulajdonát ugyanilyen könnyű szívvel ajándékozta volna el az igazgató?! És vajon nem valamennyiünk tulajdona-e az, amit elajándékozott?! Érdemes lenne kiszámítani, hogy a gyár munkásai hány munkaórával, hány forinttal fizetnek ezekért az „ajándékokért“, amelyeket természetesen pótolni kell. A lopás — lopás, akárhogy is nézzük. És, aki elnézi a lopást, hasonlóan vétkes, mint aki a bűnt elköveti. Vétkes azért, mert eltűri a népvagyon megkárosítását és vétkes azért is, mert az elnézéssel, a szerecsernnosdatással másokat is lopásra buzdít. Nehéz lenne megállapítani, hogy a Pilisi Sertéstenyésztő Vállalatnál ki nagyobb vétkes, az, aki majd mindennap eltulajdonít egy-egy sertést, vagy az, aki ezeket a lopásokat eltussolta és nem tett feljelentést ismeretlen tettes ellen. (Az ellenőrzés elmulasztásáról már nem is beszélünk.) A Vecsési Földműiiesszövetkezetben is nagyarányú visszaélés történt. A járási földművesszövet- j kezeli központ illetékese azonban „jólelkűen" elnézett a tíz- i ezer forintnál nagyobb kár fölött. Hányszor tízezer forinttal károsodik így az állam, a nép?! Hányszor tízezer forintot fordíthatnánk fizetésemelésre, üdültetésre, iskolaépítésre, gyógykezelésre, ha nem csákiszalmájajként, hanem valóban saját vagyonúnkként kezelnénk a nép javait?! Éppen ezért hisszük, hogy a tolvajökon és leplezőiken kívül nincs ember, aki ne helyeselné az ügyészi értekezlet álláspontját: eljárást indítanak minden olyan vezető ellen, aki elmulasztja a feljelentést, ha területén társadalmi tulajdon ellen vétenek. Indokolt és igazságos az is, ha a fel- jelentést elmulasztókkal szemben kártérítési kötelezettséget állapítanak meg. Ha valaki elnéző a tolvajokkal szemben, ám tegye ezt a saját zsebe kárára! Természetesen csupán büntető szankciókkal nem lehet elejét venni a közvagyon lopásának, vagy rongálásának. A tűz ellen, a víz ellen összefog áz egész dolgozó társadalom, így Ikell a társadalmi tulajdont is védenünk. A kommunisták, a vezetők, a munkásőrök. minden egyes becsületes ember feladata, hogy nyitva tartsa a szemét, hogy megakadd, lyozza a népvagyon széthurcolását. lopását, pusztítását. Valamennyiünk feladata — és egyben érdeke is ez. Érdekünk, mert amit ellopnak tőlünk, azt nekünk kell ismét előteremtenünk, azért nekünk kell dolgoznunk. Már pedig melyikünk dolgozik szövésén tolvaj himpellérek, gátlástalan fosztogatók javára? A kérdésben foglaltatik a felelet: egyikünk sem. Támogassuk hát a rendőrséget, az ügyészséget, hogy leleplezhesse és megtorolhassa mindazokat a bűnöket, amelyeket a népvagyon tolvajai elkövetnek! |IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII.I.IIIIWWMMIIIi.linHIIIMIW.IIIIIMMIIII.|.IWIWIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimHHlHnilTT“r ......................................................................................................................................................................I..............................................................................................................limn. ■ .............................. MUlMIIIIHIIIIllllllllHIIIHIlHIHIIII. K ITTENBERGER K. A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (15) Napokon, éjszakákon át szálltak a végtelen vizek partvidékei felett, s végképp kimerülve ereszkedtek alá az afrikai szárazföldön, a Nílus deltájának mocsaraiban. Ez is veszélyes pihenőhely volt, különösen az öreg Marabu számára, mert sok sörétes puska pályázott benne a ritka zsákmányra. Nagyobb baj azonban nem történt, csak az egyik evezőtollát törte ki egy fáradt sörét, no meg pihenőjét zavarta a folytonos üldöztetés. Így hát örült, amikor erejét visszanyerve, tovább vonulhatott, ámbár a gólyák szives csapatától most már el kellett válnia. A Nílus lett a vezetője, s egyben életadója a hosszú sivatagi úton. Szerencsésen járt a sivatagban is, a kipangák, a keselyűk megmutatták neki, hol fekszenek az elhullott szamarak és tevék tetemei, így aztán Marabu újra hússal tömhette magát a szegényes béka. meg sáskakoszt után. Túl a sivatagon, Szudánban már fajtestvéreire talált. A nagy csapat marabu nyugodtan élt ezen a vidéken, mert itt a vadásztörvények tiltották a lövésüket. És nemcsak, hogy nyugodtan éltek, hanem még követték is az egyik szudáni vadász-expedíciót, s jókat lak- mároztak az elejtett vad maradványaiból. Néhányszor Marabu is jóllakhatott a csapattal, de közel sem any- nyiszor, mint a többiek. Hiába, ő már nem bízott a vadászati tilalomban, nem bízott a „vörösarcú" embe. rekben — így aztán az óvatossága miatt rendszerint későn érkezett a lakomához, s a többiek minden ehetőt felfaltak előle. Mégis, Marabu most már érezte az étel csodálatos jó ízét s boldog örömét lelte madártársaiban. Hallhatta újra a mSkona, a csodásröptű bukázó sas „saor!“ kiáltá- sait, láthatta, hogyan bukfencezik a levegőben ez a madár-akrobata, figyelhette, hogy csattog a szárnya minden bukfenc után, akár a szélviharban le nem rögzített vitorla. Bizony valamikor ügyet se vetett ő a núkona bűvészkedő mutatványaira, de most az irigység is elfogta a láttán. Ha ő így tudna repülni!... Fél nap se kellene hozzá, s otthon lenne a szülőföldjén. Így azonban csak lassan haladhat, hiszen a hosszú vándorlást még nagyon érzi a szárnya, és kivált olyankor kínozza a fáradtság, amikor bojtos gondjai is vannak. De lám, a mi öreg Marabunkra újra felvirradt a szerencse napja! Az egyik reggelen nagy madártömegek tűntek fel gomolyogva a távolban. Az emberi szem talán a legjobb messzelátóval felfegyverezve se tudná jól kivenni, milyen repülő menet az ott a távoli égen, de a keselyűk és a marabuk csodálatos szeme nem ismer távolságot. Marabunak elég volt egy-két pillantás, s mindjárt tudta, hogy nagyon sokféle madár kavarog arrafelé, s hogy az a madár-karaván csakis egy dologért vonulhat valahová, s az az egy dolog: a sáskajárási Fáradt wlt Marabu nagyon, elcsigázták a nélkülözések, meg a hosszú, kimerítő vándorlás, de a bőségesen terített asztal reménye erőt adott fáradt szárnyainak. Felemelkedett lassú méltósággal, utánaeredt a madárkaravánnak, s hamarosan leereszkedett egy csapat tan- talusz-gólya közvetlen közelében, hogy velük pusztítsa, lakmározza a sáskahad hemzsegő utóvédjét. Buzgól- kodva kapdosta, szinte legelte a szertepattogó sáskákat, de hát kellett is szorgoskodnia, mert fényes nappal ugyancsak röpülösek ezek az ízletes falatok. Marabu tehát szorgoskodott, hadd teljék a bendője, és elmondhatni, hogy sikerült is alaposan a lakoma, annyira, hogy végül még hatalmas torokzacskóját is teletömte elraktározott sáskákkal. A bőség azonban nem tartott sokáig, a sáskahad, ahogy jött, el is tűnt nyomtalanul és eltűnt vele együtt minden zöld a fákról, minden fűszál a földről, és eltűnt természetesen minden állat a tájról. Mentek új legelők, új vadászterületek felé, s ment velük Marabu is tovább. Akkor újabb szerencsével kedvezett a véletlen. Egyik nap sűrű füstfelhők borították el az eget, a partifecskéik éles vijjogással húztak arrafelé, s Marabu is rögtön tudta, mit jelent a füst, a partifecskék özönlése. — Szteppeégés! Ez is nagy ünnepélye a szteppéi madárvilágnak. Marabu könnyen eljutott a szteppeégés széléhez, s a munka se volt nehéz, sétálgatva összeszedhette a tűitől menekülő ízletes falatokat. Ismerőse is sok akadt fent a levegőben, most is ott bohóókodott a mkona, aztán voltak ott kigyászlkeselyűk is, s ahogy szokták, a többi madártól elkülönítve, jobbra-balra tekingetve kutattak a megperzselt hüllők után. A kigyászaktkal Marabu különben sem sokat törődött. Sose volt velük jóban, nem szerette a büszkeségüket, hogy mindig külön utalkon járnak, éppúgy, mint a messzebb lépegető szarvasvarjúpár. Ezek is annyira elökelőnék tartják magukat, hogy még a dögök körüli civódásokban se vesznek részt, pedig azért ők se vetik meg az ingyen terülő lakomákat. A felperzselt szteppe jónéhány napig eltartotta a szárnyas népeket, de aztán ennek a bőségnek is vége szakadt egyszer. Marabu megint útra kelt, könnyebben, mint bármikor eddig a hosszú vándorlás folya. mán, hiszen mostanában csak sétálgatott és lakmáro- zott a sáskák és a szteppetűz jóvoltából. Útját továbbra is szerencse kísérte. Szülőföldjéhez közeledve egy alkalommal hirtelen kiszáradt lagúnára akadt, amelyből a halak már nem tudtak idejekorán elmenekülni. Az iszapos pocsolyákban hatalmas harcsák meg egyéb uszonyosak vergődtek, s persze, nagy volt ott is a madárgyülekezet. Volt köztük egy nagyon goromba, vereíkedőfajta nép is: a nyerges-gólyák, ezeket Marabu bölcsen elkerülte. Valamikor talán nem félt volna tőlük, de a hosszú fogság kiapasztott belőle minden harcivágyat. (Folytatjuk.)