Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-06 / 31. szám

2 ““gfC irlftn 1957. JÚNIUS 6, CSÜTÖRTÖK A Columbia Broadcasting System (CBS) szóvivője ked­den bejelentette, hogy más amerikai és külföldi televíziós társaságok is műsorra tűzik a Columbia Broadcasting Sys- temnek a Hruscsov-nyilatko- zatról készült filmjét. A CBS szóvivője szerint megegyezés jött létre arról, hogy a riport­filmet bemutatják Svédország­ban, Kubában, Mexikóban, va­lamint számos egyéb ország­ban is. (MTI) A Val De Cans melletti légi- támaszponton a brazil légi­erő feltartóztatott két domini- cai utasszállító-repülőgépet. Állítólag fegyvereket szállítot­tak Rio de Janeiróból Ciudad Trujullóba, a Dominicai Köz­társaság fővárosába. Az egyik dominicai repülőgép pilótája elmondotta, hogy „bizonyos ideje különösebb nehézség nélkül” szállítottak fegyvere­ket az egyik fővárosból a má­sikba. (Reuter) A CGíT és a katolikus szak- szervezeti központ felhívta Franciaország valamennyi bankjának alkalmazottait, hogy 24 órás munkabeszünte­téssel adjanak hangot bérkö­veteléseiknek. Ante Pavelics volt harvót államfő, aki a háború alatt Hitlerrel szövetkezett és hosz- szabb ideje Argentínában élt száműzetésben, eltűnt. Az ar­gentínai belügyminiszter ked­den Buenos Airesben újság­írók előtt kijelentette, hogy az argentínai kormány nem is­meri Pavelics jelenlegi tartóz­kodási helyét. A rendőrség to­vább keresi Pavelicset. (DPA) Az A1 Raj al Am című lap értesülése szerint iraki tör­zsek sorakoznak fel a szíriai— iraki határon, A szerda reg­geli damaszkuszi sajtó egyéb­ként hírt ad arról, hogy visz- szavonták a szíriai határ köze­lében felzárkózott török csa­patokat. (AFP) A kolera, a himlő és az influenza tovább szedi áldoza­tait Kalkuttában, ahol a köz­hivatalok már csak részlegesen működnek a betegek nagy száma miatt. A június 1-vel végződött héten 24 személy halt meg kolerában és 73 újabb kolera esetet jelentet­tek I Kedden este 1500 peronista néma felvonulást szervezett az argentínai Cordobában. A tün­tetők a város központi terére érkezve a párt himnuszát éne­kelték és éljenezték a volt diktátort. A rendőrség mintegy 100 személyt letartóztatott. A tüntetést titokban szervezték az 1943. június 4-i forradalom évfordulója alkalmából, (AFP) r24 ÓRA A VILÁGPOLITIKÁBAN A JVAM» ESEMÉNYE Belgrádban. a szakszervezeti szövetség Marx—Engels téri székházának nagytermében szerdán délelőtt, ünnepélyesen megnyílt az energia-világkonferencia 11. részértekezlete. Az ünnepélyes megnyitón megjelenték Edvard Kardelj, Alekszan- dar Rankovics és Szvetozar Vukmanovics-Tempo, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökei, Gyn.ro Szalaj és Franc Leszkosek, a szövetségi végrehajtó tanács tagjai, valamint a jugoszláv politikai és gazdasági élet több ismert személyisége. Az utóbbi években sehol a világon nem került sor ilyen nagyszabású tudományos értekezletre. A világszerte megnyil­vánuló érdeklődésre jellemző, hogy a hírügynökségek munka­társain kívül több mint húsz újság is elküldte tudósítóját az értekezletre. Az energia-világkonferenciát hat évenjánt szokták meg­rendezni és esetenkint más-más országokban rész-konferenciát tartanak. Ennek megfelelően a konferencia nemzetközi végre­hajtó bizottsága kedden délután határozatot hozott, amely sze­rint a következő, 12. rész-konferenciát 1958. szeptember 7—li­án a kanadai Montrealban tartják. Ezt követően 1960-ban Madridban tartanak rész-konferenciát, majd 1962-ben Auszt­ráliában összeül az energia-világkonferencia. Előkészületek a harmadik angol hidrogénrobbantási kísérletre Az angol nukleáris, kísérle­tek lebonyolításával megbízott tisztviselők közölték, hogy a Karácsony-szigetek térségé­ben folynak az előkészületek a legközelebbi angol nukleáris robbantásra. A tisztviselők szerint a kísérleti robbantással megbízott angol katonai külö­nítmény tisztjei és beosztottjai arra számítanak, hogy a kí­sérletsorozat valamikor au­gusztus előtt ér véget. Az olasz szenátus bizalmat szavazott a Zoli-kormánynak Az AFP jelentése szerint az olasz szenátus kedden este 132 szavazattal, 93 ellenében és négy tartózkodás mellett bi­zalmat szavazott a Zoli-kor­mánynak. A kormány ellen szavazták a liberálisok, a szocialista de­mokraták és a republikánu­sok, akik részt vettek a Segni- kormányban, továbbá a . Nen- ni-vezette szocialisták, vala­mint a kommunisták. Az új kormány a képviselő­házban csak ezután mutatko­zik be. Lengyelország kési diplomáciai kapcsolatra lépni Nyugat-Németországgal A lengyel külügyminisztérium egyik magasrangú tisztviselője kedden a DPA tudósítójának ki­jelentette, hogy Lengyelország haj­landó minden fenntartás és feltétel nélkül bármikor felvenni a diplo­máciai kapcsolatokat a Német Szö­vetségi Köztársasággal. Hasonló magatartást kell elvárni a másik féltői is. Részletkérdésekről az­után lehetne beszélni — mondotta. A tisztviselő kijelentette, hogy ezt az álláspontot képviselték a legutóbbi hónapokban több ízben a lengyel kormány vezetői, köztük Cyrankiewicz miniszterelnök. Hi­vatalos bonni visszhang eddig még nem volt hallható. Lengyel szemszögből az Odera— Neisse határhoz nem férhet két­ség, az ettől keletre fekvő volt német területeket a lengyel állam részének kell tekinteni. Ezért er- j ről nem lehet vitatkozni. A tisztviselő ezptán kijelentette» hogy Lengyelország nem osztja azt a nyugatnémet felfogást, hogy a Lengyel Népköztársaság diplo­máciai elismerése elmélyítené Né­metország kettéosztottságát. mert Lengyelország a Német Demokra­tikus Köztársasággal is tart fenn kapcsolatokat. Ellenkezőleg, ezál­tal személyes véleménye szerint lehetőségek adódnának Németor­szág újraegyesítésére. Lengyelor­szág számába az NDK baráti or­szág, amely a varsói szerződésnek is tagja — mondotta a külügymi­nisztérium tisztviselője. Elképzel­hetetlen, hogy Lengyelországnak az NDK iránt tanúsított barátság­talan magatartása hozzájárulna az egész helyzet enyhüléséhez, és ez­zel az újraegyesítés kérdésében a javuláshoz. Leszerelést! Leszerelést! Zorin nyilatkozata a leszerelési albizottság hétfői ülésén A Szovjetunió kész arra, hogy haladéktalanul egyez­ményt kössön az atom- és hid- rogénfegyver-kísérletek be­szüntetéséről, ha ebbe bele­egyeznek az ENSZ leszerelési albizottságában részvevő or­szágok és elsősorban ama hatal­mak képviselői, amelyeknek atom- és hidrogénfegywerük van — jelentette ki Zorin, a Szovjetunió képviselője, a le­szerelési albizottság hétfői ülé­sén. A TASZSZ tudósítójának ér­tesülése szerint Zorin a Szov­jetunió nevében követelte: az albizottság hívja meg üléseire az indiai kormány képviselőjét és tegye lehetővé, hogy az in­diai kormány az általa szüksé­gesnek látott módon kifejtse álláspontját a leszerelés kér­déseiről. Washington a leszerelési tárgyalásokról Az amerikai kormány egyik magasrangú szóvivője kedden a DPA hírügynökség tudósító­jával közölte: a leszerelésről kötendő részleges egyezmény után már nem kell sokáig vár­ni a politikai légkör megjavu- lására, amely a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet előfeltétele. A szóvivő biza­kodását azzal indokolta, hogy a Stassen által r wide sen elő­terjesztendő leszerelési javas­latoknak törvényszerűen a lég­kör javulásához kell vezetniök. A kormányhivatalnok felvi­lágosítása szerint Stassen Lon­donban javasolni kívánja, hogy meghatározott, viszonylag cse­kély számú fegyvert ENSZ-el* lenőrzés alá helyezzenek. Stas­sen pontos százalékot nem jö- löl meg. Az említett személyiség azt mondotta, hogy az Egyesült Államok csak akkor hajlandó az atombomba-kísérletek be­szüntetésére, ha a Szovjetunió hozzájárul valamennyi atom- fegwerkészlet fokozatos csök­kentéséhez és ahhoz, hogy a hasadó anyagokat szigorú el­lenőrzés mellett békés célokra használják fel, A leszerelési albizottság június 11-ig elhalasztotta munkáját Az ENSZ leszerelési albi­zottsága, amely szerdán dél­előtt Jules Moch francia kül­dött elnökletével tartott ülést, június 11-ig elhalasztotta mun­káját. Gondolatok egy értekezlet után Sújtotta már ezt az országot tűzvész és földrengés, ár­víz (az utóbbi néhány évben két ízben) és aszály, de mind ezek a természeti csapások összességükben nem okoztak annyi 'kárt, annyi bajt, annyi szomorúságot, mint az ellen­forradalom. A tűz hamvába hal, a vízáradat elcsendesedik, leveze­tődik. Az ellenforradalom azonban mind több és több gát­lást szabadított fel, tápot adott a legaljasabb ösztönöknek, megzavarta az emberek erkölcsi érzékét, iszonyú kárt oko­zott még a gyermeklélekben is. Mindez a Pest megyei járási ügyészségeik vezetőinek ér­tekezletén került szóba és az olyan statisztikai adatok mel­lett, mint hogy az ellenforradalom csupán a helyi tanácsok és a hozzájuk tartozó vállalatok vagyonában 6 millió íeárt okozott a megyében, súlyosan esik latba az a tény, hogy a nép vagyona elleni bűntettek eszmei irányítói még mindig az ismeretlenség sötétjében húzzák meg magukat. A nép vagyona: szent és sérthetetlen. Egykor a király­nak volt ez a két jelző a sajátja. A királynak, áki mindent és mindenkit birtokolt. A népvagyon azonban valóban meg­érdemli azt, hogy mindenki tisztelje és óvja. A népvagyon: mindenkié, miamennyiünké. Az ellenforradalom azonban — nem véletlenül — rá­uszította a csőcseléket a népmgyonra. Ma már kifelé tar­tunk a mélyvölgyből. Helyrehozzuk a pusztításokat, de a lelkekben elkövetett pusztítást nem olyan könnyű helyre­hozni, mint egy házat felépíteni, vagy egy gépet megjaví­tani. A társadalmi tulajdon, a népvagyon iránti tisztelet és megbecsülés megingott és még ma is számtalan példája van annak, hogy jó néhány ember — közöttük felelős poszton levők is — nem látnak túl saját kis körükön. A Dunai Hajógyárban a váci járási ügyész tartott vizs­gálatot, amelynek során kiderült, hogy a vállalat vezetője februárban és márciusban több dolgozónak különböző anya­gokat „ajándékozott". Többek között furnérlemezt, szőnye­get, 'hathengeres motort stb. Vajon saját tulajdonát ugyan­ilyen könnyű szívvel ajándékozta volna el az igazgató?! És vajon nem valamennyiünk tulajdona-e az, amit elajándéko­zott?! Érdemes lenne kiszámítani, hogy a gyár munkásai hány munkaórával, hány forinttal fizetnek ezekért az „aján­dékokért“, amelyeket természetesen pótolni kell. A lopás — lopás, akárhogy is nézzük. És, aki elnézi a lopást, hasonlóan vétkes, mint aki a bűnt elköveti. Vétkes azért, mert eltűri a népvagyon megkárosítását és vétkes azért is, mert az elnézéssel, a szerecsernnosdatással másokat is lopásra buzdít. Nehéz lenne megállapítani, hogy a Pilisi Sertéstenyésztő Vállalatnál ki nagyobb vétkes, az, aki majd mindennap eltulajdonít egy-egy sertést, vagy az, aki ezeket a lopásokat eltussolta és nem tett feljelentést isme­retlen tettes ellen. (Az ellenőrzés elmulasztásáról már nem is beszélünk.) A Vecsési Földműiiesszövetkezetben is nagyarányú visszaélés történt. A járási földművesszövet- j kezeli központ illetékese azonban „jólelkűen" elnézett a tíz- i ezer forintnál nagyobb kár fölött. Hányszor tízezer forinttal károsodik így az állam, a nép?! Hányszor tízezer forintot fordíthatnánk fizetéseme­lésre, üdültetésre, iskolaépítésre, gyógykezelésre, ha nem csákiszalmájajként, hanem valóban saját vagyonúnkként ke­zelnénk a nép javait?! Éppen ezért hisszük, hogy a tolvajökon és leplezőiken kívül nincs ember, aki ne helyeselné az ügyészi értekezlet álláspontját: eljárást indítanak minden olyan vezető ellen, aki elmulasztja a feljelentést, ha területén társadalmi tu­lajdon ellen vétenek. Indokolt és igazságos az is, ha a fel- jelentést elmulasztókkal szemben kártérítési kötelezettsé­get állapítanak meg. Ha valaki elnéző a tolvajokkal szem­ben, ám tegye ezt a saját zsebe kárára! Természetesen csupán büntető szankciókkal nem lehet elejét venni a közvagyon lopásának, vagy rongálásának. A tűz ellen, a víz ellen összefog áz egész dolgozó társadalom, így Ikell a társadalmi tulajdont is védenünk. A kommunis­ták, a vezetők, a munkásőrök. minden egyes becsületes em­ber feladata, hogy nyitva tartsa a szemét, hogy megakadd, lyozza a népvagyon széthurcolását. lopását, pusztítását. Va­lamennyiünk feladata — és egyben érdeke is ez. Érde­künk, mert amit ellopnak tőlünk, azt nekünk kell ismét előteremtenünk, azért nekünk kell dolgoznunk. Már pedig melyikünk dolgozik szövésén tolvaj himpellérek, gátlástalan fosztogatók javára? A kérdésben foglaltatik a felelet: egyi­künk sem. Támogassuk hát a rendőrséget, az ügyészséget, hogy leleplezhesse és megtorolhassa mindazokat a bűnöket, amelyeket a népvagyon tolvajai elkövetnek! |IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII.I.IIIIWWMMIIIi.linHIIIMIW.IIIIIMMIIII.|.IWIWIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimHHlHnilTT“r ......................................................................................................................................................................I..............................................................................................................limn. ■ .............................. MUlMIIIIHIIIIllllllllHIIIHIlHIHIIII. K ITTENBERGER K. A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (15) Napokon, éjszakákon át szálltak a végtelen vizek partvidékei felett, s végképp kimerülve ereszkedtek alá az afrikai szárazföldön, a Nílus deltájának mocsarai­ban. Ez is veszélyes pihenőhely volt, különösen az öreg Marabu számára, mert sok sörétes puska pályázott ben­ne a ritka zsákmányra. Nagyobb baj azonban nem történt, csak az egyik evezőtollát törte ki egy fáradt sö­rét, no meg pihenőjét zavarta a folytonos üldöztetés. Így hát örült, amikor erejét visszanyerve, tovább vo­nulhatott, ámbár a gólyák szives csapatától most már el kellett válnia. A Nílus lett a vezetője, s egyben élet­adója a hosszú sivatagi úton. Szerencsésen járt a si­vatagban is, a kipangák, a keselyűk megmutatták neki, hol fekszenek az elhullott szamarak és tevék tetemei, így aztán Marabu újra hússal tömhette magát a szegé­nyes béka. meg sáskakoszt után. Túl a sivatagon, Szudánban már fajtestvéreire ta­lált. A nagy csapat marabu nyugodtan élt ezen a vidé­ken, mert itt a vadásztörvények tiltották a lövésüket. És nemcsak, hogy nyugodtan éltek, hanem még követ­ték is az egyik szudáni vadász-expedíciót, s jókat lak- mároztak az elejtett vad maradványaiból. Néhányszor Marabu is jóllakhatott a csapattal, de közel sem any- nyiszor, mint a többiek. Hiába, ő már nem bízott a vadászati tilalomban, nem bízott a „vörösarcú" embe. rekben — így aztán az óvatossága miatt rendszerint későn érkezett a lakomához, s a többiek minden ehetőt felfaltak előle. Mégis, Marabu most már érezte az étel csodálatos jó ízét s boldog örömét lelte madártársaiban. Hallhatta újra a mSkona, a csodásröptű bukázó sas „saor!“ kiáltá- sait, láthatta, hogyan bukfencezik a levegőben ez a madár-akrobata, figyelhette, hogy csattog a szárnya minden bukfenc után, akár a szélviharban le nem rög­zített vitorla. Bizony valamikor ügyet se vetett ő a núkona bűvészkedő mutatványaira, de most az irigység is elfogta a láttán. Ha ő így tudna repülni!... Fél nap se kellene hozzá, s otthon lenne a szülőföldjén. Így azon­ban csak lassan haladhat, hiszen a hosszú vándorlást még nagyon érzi a szárnya, és kivált olyankor kínozza a fáradtság, amikor bojtos gondjai is vannak. De lám, a mi öreg Marabunkra újra felvirradt a sze­rencse napja! Az egyik reggelen nagy madártömegek tűntek fel gomolyogva a távolban. Az emberi szem talán a leg­jobb messzelátóval felfegyverezve se tudná jól kivenni, milyen repülő menet az ott a távoli égen, de a kese­lyűk és a marabuk csodálatos szeme nem ismer távol­ságot. Marabunak elég volt egy-két pillantás, s mind­járt tudta, hogy nagyon sokféle madár kavarog arra­felé, s hogy az a madár-karaván csakis egy dologért vonulhat valahová, s az az egy dolog: a sáskajárási Fáradt wlt Marabu nagyon, elcsigázták a nélkülözé­sek, meg a hosszú, kimerítő vándorlás, de a bőségesen terített asztal reménye erőt adott fáradt szárnyainak. Felemelkedett lassú méltósággal, utánaeredt a madár­karavánnak, s hamarosan leereszkedett egy csapat tan- talusz-gólya közvetlen közelében, hogy velük pusztítsa, lakmározza a sáskahad hemzsegő utóvédjét. Buzgól- kodva kapdosta, szinte legelte a szertepattogó sáskákat, de hát kellett is szorgoskodnia, mert fényes nappal ugyancsak röpülösek ezek az ízletes falatok. Marabu tehát szorgoskodott, hadd teljék a bendője, és elmond­hatni, hogy sikerült is alaposan a lakoma, annyira, hogy végül még hatalmas torokzacskóját is teletömte elraktározott sáskákkal. A bőség azonban nem tartott sokáig, a sáskahad, ahogy jött, el is tűnt nyomtalanul és eltűnt vele együtt minden zöld a fákról, minden fűszál a földről, és el­tűnt természetesen minden állat a tájról. Mentek új legelők, új vadászterületek felé, s ment velük Marabu is tovább. Akkor újabb szerencsével kedvezett a vé­letlen. Egyik nap sűrű füstfelhők borították el az eget, a partifecskéik éles vijjogással húztak arrafelé, s Ma­rabu is rögtön tudta, mit jelent a füst, a partifecskék özönlése. — Szteppeégés! Ez is nagy ünnepélye a sztep­péi madárvilágnak. Marabu könnyen eljutott a szteppeégés széléhez, s a munka se volt nehéz, sétálgatva összeszedhette a tűi­től menekülő ízletes falatokat. Ismerőse is sok akadt fent a levegőben, most is ott bohóókodott a mkona, aztán voltak ott kigyászlkeselyűk is, s ahogy szokták, a többi madártól elkülönítve, jobbra-balra tekingetve kutattak a megperzselt hüllők után. A kigyászaktkal Marabu különben sem sokat törődött. Sose volt velük jóban, nem szerette a büszkeségüket, hogy mindig külön utalkon járnak, éppúgy, mint a messzebb lépegető szarvasvarjúpár. Ezek is annyira elökelőnék tartják magukat, hogy még a dögök körüli civódásokban se vesznek részt, pedig azért ők se vetik meg az ingyen terülő lakomákat. A felperzselt szteppe jónéhány napig eltartotta a szárnyas népeket, de aztán ennek a bőségnek is vége szakadt egyszer. Marabu megint útra kelt, könnyeb­ben, mint bármikor eddig a hosszú vándorlás folya. mán, hiszen mostanában csak sétálgatott és lakmáro- zott a sáskák és a szteppetűz jóvoltából. Útját továbbra is szerencse kísérte. Szülőföldjéhez közeledve egy alkalommal hirtelen kiszáradt lagúnára akadt, amelyből a halak már nem tudtak idejekorán elmenekülni. Az iszapos pocsolyákban hatalmas har­csák meg egyéb uszonyosak vergődtek, s persze, nagy volt ott is a madárgyülekezet. Volt köztük egy nagyon goromba, vereíkedőfajta nép is: a nyerges-gólyák, eze­ket Marabu bölcsen elkerülte. Valamikor talán nem félt volna tőlük, de a hosszú fogság kiapasztott belőle minden harcivágyat. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents