Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-30 / 52. szám

1957. JÜNIUS 30, VASÁRNAP XJCirlap A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata A párt vezető szerveinek megerősítése és kiegészítése (Folytatás a második oldalról) nuljanak a párttól, támogassák harcát, amely a nép érdeké­ért folyik» Népi demokratikus álla­munk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen,, a nép túlnyomó többségének diktatúráját gyakorolja a volt és jelenlegi kizsákmányoló ki­sebbséggel, a nép ellenségeivel, szemben, irányító, szervező és ellenőrző feladatokat tölt be a gazdasági és kulturális élet területén, továbbá védelme-* zi az óMam szuverenitásét és* hazánk határait. i • A párt szerveinek, R az ál-* lamapparátusban dolgozó kommunistáknak rendszeres munkát kell végezni munkás- és parasztállamunk további erősítése érdekébem X. A pártértekezlet meg­állapítja, hogy az ál­lamhatalmi és államigazgatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség újjá­szervezése alapjában véve si­keresen megoldódott. Helyes volt létrehozni a munkásőrsé­get. Az újjászervezett és újon­nan megszervezett fegyveres erők: a^hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Magyar Népköztársaság egy­séges fegyveres erői, amelyek elég erősek, hogy elfojtsanak minden ellenforradalmi kísér­letet és szilárd védelmezői az országnak minden imperialista támadással szemben. Állami szerveinknek biztosítaniok kell az államellenes elemek és tö­rekvések fékentartását és el­nyomását, az ellenforradalmi bűncselekmények megtorlását, egyszersmind a törvénytisztelő állampolgárok jogait, érdekeit és nyugalmát. Maradéktalanul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztársa­ságban ne legyen szabadsága a Népköztársaság ellenségeinek, mert csak így biztosítható a dolgozó tömegek, a törvénytisz­telő állampolgárok demokrati­kus jogainak és szabadságának védelme. Védelmezni és erősí­teni kell a pártnak, állami szer­veinknek és az állampolgárok­nak is a • törvényességét, még­pedig a törvényesség mindkét oldalát: aki a törvényt meg­sérti, meg kell büntetni, aki a Népgazdasági terveinknek, a tervek megvalósulásának két alapvető célt kell szol- gálniok: biztosítaniok kell a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépí­tését; és ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának, anyagi és kulturális igényei­nek növekvő színvonalú ki­elégítését. a termelőerők ál­landó fejlesztésének útján. A párt politikájának lényege e két alapvető célkitűzés meg­valósítása. Ez megkívánja a helyes gazdasági vezetést, az ország gazdasági adottságait figyelembe vevő reális terve­zést. mely előtérbe állítja a gazdaságosság szempontjait és ezt az anyagi ösztönzéssel is előmozdítja; Mindezek csak a dolgozók aktív közreműködésé­vel valósulhatnak meg; 1 Tovább kell folytatni a szocialista iparosí­tást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztését — figyelembe vé­ve és hasznosítva az előző esz­tendőkben szerzett tapasztala­tokat. Csak az ipar fejlesztése nyújt biztos alapot a mezőgaz­dasági termelés és a közszük­ségleti cikkekkel való egyre ja­vuló ellátáshoz. Az ipar fej­lesztésében a hazai adottságok­nak legjobban megfelelő ipar­ágak fokozott fejlesztésére kell törekedni; Az iparfejlesztés célkitűzéseinek összhangban kell lrnniök a fejlesztés leg­főbb előfeltételeivel (fűtő­anyag, villamosenergia- és nyersanyagellátás, beruházá­A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megköny- nyíti az egyes pártfunkcioná­riusoknak és pártszerveknek különböző hibák elkerülését, és biztosítja a dolgozók növek­törvényt tiszteli, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősíté­se érdekében a zavartkeltő el­lenforradalmi törekvések haté­konyabb elnyomása szükséges­sé teszi a népellenes elemek kirekesztését bizonyos politi­kai jogok gyakorlásából. A népi demokratikus állam erősítése, az ellenforradalom elfojtása semmi esetre sem te­kinthető csupán karhatalmi és megtorlási rendszabálynak. Az eszmei és politikai harc, a gaz­dasági feladatok megoldásáért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és bünte­tő eszközökkel való védelme együttesen eredményezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gazdasági és kulturális szervei ezt a feladatot Csak abban az esetben tölthetik be, ha bizto­sítva van, hogy e szervek ve­zetői és munkatársai olyan em­berek, akik hűek a Ma­gyar Népköztársaság alkotmá­nyához és törvényeihez, a rend­szerhez; O A pártszerveknek az állami életben is irá­nyító és ellenőrző szerepet kell betölteniük. E feladat elősegí­tésére biztosítani kell az álla­mi szervekben működő párt- szervezetek megfelelő irányí­tását. Az állami szervek mun­kájának javítása megköveteli az állami szervek munkájának építő jellegű bírálatát. Az álla­mi intézményekben működő pártszervek munkája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek vezetőinek és felelős beosztottainak ha­tásköre, tekintélye ne csökken­jen, hanem erősödjön; Q A munkásállam ere­*"*• jenek növelése szem­pontjából különleges jelentő­séggel bir a munkás-paraszt szövetség erősítése. A marxiz- mus-leninizmus szerint a pro­letárdiktatúra államának leg­főbb politikai alapja a mun­kásosztály által vezetett mun­kás-paraszt szövetség. A mun­kásosztály a parasztsággal szövetségben vívta ki 1919-ben a proletárdiktatúrát, harcolt a második világháború időszakú­nn sok, a baráti országokkal való együttműködés lehetőségei, Stb.); O Népgazdaságunkat je- • lenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mellett, a mezőgazdaság csak kisebb ré­szében szocialista. Éppen ezért a szocializmus további építésé­nek központi kérdése a mező- gazdaság általános fejlesztésé­vel egyidőben és ennek érde­kében a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása. Ismeretes, hogy ezen a területen a szá­mottevő kezdeti eredmények jelentős hibákkal párosultak. A hibák a lenini önkéntesség elvének megsértéséből, helyen­ként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség haj- hászásából adódtak. Ezeket a hibákat, valamint a szövetke­zetek belső szervezési hibáit felhasználta és kiélezte a ter­melőszövetkezeti mozgalom el­len irányuló jobboldali táma­dás, Nagy Imre 1953-ban meg­hirdetett jobboldali politikája, a Központi Vezetőség helyes határozatának revizionista el­torzítása, majd az 1956 őszén a termelőszövetkezetek ellen is megindult ellenforradalmi ter­ror folytán a magyar termelő­szövetkezeti mozgalom már két ízben komoly megrázkódtatá­son ment keresztül. A termelő- szövetkezetek egy részét azon­ban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforra­dalom által erőszakosan fel­bomlasztott termelőszövetkeze­tek ielentős hányada újjászer­vő részvételét, a szocialista építés feladatainak megoldá­sában, növeli pártunk és népi demokratikus rendszerünk erejét, ban a Horthy—Hitler-fasizmus ellen, a felszabadulás után a földreformért, az ipar államo­sításáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövet­ségben bizonyos lazulás állott be, egyrészt az egyéni parasz­tokkal szembeni politika hi­bái, másrészt a termelőszövet­kezetek szervezése közben és irányítása során előfordult helytelen módszerek, továbbá a beszolgáltatási rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellenforradalommal szemben vívott harc eredményeképpen a munkás-paraszt szövetség ismét erősödött. Az ellenséges elemek zavar tkeltcsi kísérletei azonban a falun sem szűntek meg. A munkás-paraszt szö­vetség további erősítése tehát megköveteli a munkáshatalom ellenségeivel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének és szocialista átalakításának összefüggő, egymástól elvá­laszthatatlan feladatainak megoldásáért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy osztály, a munkásosztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom* gyakorlásába bevonja szövet­ségesét. a parasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött néphatalom, a népköztársaság állama pedig munkás-paraszt állam jelleget. E jelleg va­lósul meg a helyi tamácsok- ban is. s éppen ezért szeret­ték volna az ellenfonradalmá- rok a népi demokrácia e he­lyi szerveit is megsemmisíte­ni. A helyi tanácsok munká­jának fejlesztése a munkás- paraszt szövetség továbbfej­lesztésének és a néphatalpm' erősítésének egyik legfonto­sabb feladata. - I Államiunk erősítésé­ben, állami életünk fejlődésében igen fontos sze­repet játszik az országgyű­lés, amely hű kifejezője a né­pi demokráciának, tevékeny­ségét azonban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni; I veződött; Cáfolhatatlan bizo­nyítéka ez annak, hogy a szo­cialista mezőgazdaság kitéphe- tetlen gyökereket eresztett» Most, amikor az ellenforra­dalmat szétvertük, a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesz­tését zavaró régi hibákat jó­részt kijavítottuk, eltöröltük a kötelező beszolgáltatást, a pia­ci értékesítés korlátozásait enyhítettük, a termelőszövet­kezeteknek nagyobb önállósá­got biztosítunk, figyelmünket elsősorban a gazdasági meg­erősítésükre fordítjuk, megte­remtődték a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a párt­nak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvi- rágozásának, a paraszti jólét biztos felemelkedésének egye­düli útja a korszerű mezőgaz­dasági nagyüzem, amit a pa­rasztság szövetkezeti formá­ban teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetkezeti mozga­lomban egyesül az egész nép­gazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvető érdeke. A termelő­szövetkezeti mozgalom a me­zőgazdaság igazi fellendülésé­nek, a falu felvirágzásának és a nemzet szocialista fejlődésé­nek nagy kérdése, amelyet pártunk a parasztság elé állí­tott és minden erejével segíte­ni fogja ennek megoldását; A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvezménye­ket biztosító intézkedéseket. amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyí­tették és termelési biztonsá­gát növelték, mert ez is elő­mozdítja a munkás-paraszt szövetség megerősödését, a mezőgazdasági termelés fel­lendülését is, legalább ama korlátok között, ami a kisgaz­daságokban még lehetséges. Mezőgazdaságunk fejlődése erősen elmaradt az ipar fejlő­dése mögött, ennek az arány­talanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván, amely az állami gazdaságok és* termelőszövetlíezetek mellett az egyénileg dolgozó paraszt-, Ságot is hozzásegíti ahhoz,, hogy termelését növelje. Ezi azonban nem csupán gazda-i ságpolitikai kérdés, hanem a munkás-paraszt szövetség fej-, lesztósének igen fontos polii tikai kérdése is. A párt szük­ségesnek tartja a földműves­szövetkezetek támogatását esi megerősítését, hogy ezekí mindinkább mint a dolgozó parasztság tömegszervezetei működjenek, melyek a pa­rasztságot az összefogás élői nyelvel megismertetik, koli lektív szellemiben nevelik és* így segítik a közös termelés felé vivő úton. Q Népgazdaságunk má­kJ’ sik — nem szocialista — része a kisiparban és a kis­kereskedelemben tevékenyke­dő magántőke, melynek műkö­dési körét az utóbbi időszak­ban a kormányszervek némi­képpen bővítették. Ez a ma­gántőke is hasznosan szolgál­hatja a közérdeket, különösen a kisiparban, kisebb részben a kiskereskedelemben is, ha olyan területen elégít ki igé­nyeket, ahol az egészségesen kiegészíti a szocialista ipar és kereskedelem tevékenységét, A párt ebben az értelemben és ebben a keretben támogatja is azokat a kisiparosokat és kiskereskedőket, akik a törvé­nyes rendelkezéseket betart­ják, adófizetési kötelezettsé­geiknek pontosan eleget tesz­nek. Ugyanakkor szigorúan fellépünk a spekuláció ellen, A Az ország népgazda­" ságában a szocialista elem az uralkodó és megvan minden feltétel ahhoz, hogy helyes gazdaságpolitikával a szocialista erőket továbbfej­lesszük. Népgazdaságunkban: a termelésben, a közlekedés­ben, a bel- és külkereskede­lemben a helyzet normalizáló­dott, de a fejlődést illetően je­lenleg még komoly nehézsé­geink vannak. Ezek a nehézsé­gek részben a népgazdaság szerkezetében korábban bekö­vetkezett aránytalanságokból, nagyobbrészt pedig az ellen­forradalom által közvetlenül és közvetve okozott gazda­sági károkból, továbbá az élet­színvonalnak a termeléssel még nem teljesen fedezett je­lentős emelkedéséből adódtak. A feszültségek a múlt év vé­gén és ez év elején olyan na­gyok voltak, hogy a pénzrom­lás veszélyét csak a testvéri országok, elsősorban a Szov­jetunió és Kína gazdasági se­gítségével lehetett áthidalni, Gazdasági nehézségeink leküz­désének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervünket teljesítsük. Különös figyelmet kell fordítani a termelékeny­ség növelésére, az önköltség csökkentésére, a fokozott ta­karékosságra, különösen az energiával és irriportanyaggal, a termelés tervszerűségének biztosítására, az exporttervek teljesítésére, az állami felvá­sárlási tervnek az előirányzott árakon való teljesítésére. Az éves népgazdasági terv teljesí­tésének jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a három­éves terv megkezdését. E 3 év alatt el kell érnünk, hogy sa­ját erőnkből biztosítsuk nép­gazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését. ^ A gazdasági vezetés * rendszerével kapcso­latban a pártértekezlet leszöge­zi, hogy az állam központi irá­nyító szerepének döntő jelen­tőséget tulajdonít. A gazdasá­gi irányításnak is a demokra­tikus centralizmus a leghelye­sebb elve. Ezért a pártértekez­let visszautasítja azokat a helytelen nézeteket, amelyek tagadják az állami központi irányítás és ellenőrzés szüksé­gességét. Ha ezek a nézetek érvényesülnének a gazdasági (Folytatás a negruedik cfldalcm-) Kádár János válaszbeszédc után került sor a pártértekez­let harmadik napirendi pont­jára, a párt vezető szerveinek megerősítésére és kiegészítésé­re. A napirend előadója Somo­Kiss Dezső munkás, Csepel Fémművek PB titkára; Kiss Árpád mérnök, az Or­szágos Tervhivatal elnöke. Kiss Károly munkás, MSZMP KB „titkára; Komócsin Zoltán kereskedel­mi alkalmazott, KISZ KB tit­kára.­Kossá István munkás, mi­niszter. Kreszán Lajos munkás, Ganz Vagon PB titkára; Losonczi Pál paraszt, tsz-el- nök; Major Tamás színművész, a Nemzeti Színház igazgatója; Marosán György munkás, MSZMP KB titkára; Münnich Ferenc jogász, Mi­nisztertanács első elnökhelyet­tese; K. Nagy Sándor kertész, tsz- elnöfc; Fodor Gyula munkás, az Országos Nyugdíj Intézet igaz­gatója. Győré József munkás, üzem­vezető. Karakas László munkás, az élelmezésipari szakszervezet elnöke, A Magyar Szocialista Mun­káspárt 1957 június 27—29-i pártértekezletén megválasz­tott Központi Bizottsága ülést tartott. Napirenden szerepelt' a Politikai Bizottság megerő­sítése és kiegészítése, a Tit­kárság megerősítése és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság ki- egészítése; A Központi Bizottság az Ideiglenes Intéző Bizottságot, mint Politikai Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészítette. A Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla. Fe­hér Lajos, Fock Jenő, Ká­dár János, Kállai Gyula, Kiss Károly. Marosán György, Münnich Ferenc. Rónai Sán­dor és Somogyi Miklós^ Pót­gyi Miklós, az Intéző Bízott» ság tagja volt. A pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat erősítette meg, illetve választotta a KB és a Revíziós Bizottság tag­jaiul: PÓTTAGOK: Antos István közgazdász, mi­niszter. Borbély Sándor munkás^ KISZ Szervező Bizottságának tagja; Darabos Iván szobrász, MSZMP megyei PB titkár. Horváth Ede munkás, igaz­gató. Ilku Pál tanító, vezérőrnagy, Kaszapovics András paraszt, tsz elnök. Klujber László bányász, s móri járási PB titkára; Marties Pál munkás, ezre­des. Valkó Márton munkás, a Lenin Kohászati Művek igaz­gatója. Varró György munkás, a Beloiannisz gyár osztályveze­tője. Kádas István munkás, kép­viselő. Kruzslák Béla munkás, KGM kormánymegbízottja. Polonyi Szűcs Lajos mun­kás, pénzügyminiszterhelyet­tes. Szilágyi Béla mérnök, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője; tagok: Komócsin Zoltán és Nemes Dezső. A Központi Bizottság meg. erősítette a Titkárságot, amelynek tagjai: Kádár Já­nos, a Központi Bizottság első titkára, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly és Maro­sán György. A Központi Ellenőrző Bi­zottság tagjainak számát a Központi Bizottság kilencre emelte. A KEB tagjai: Asz­talos Géza, Birkás Imire, Ma, réti Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc. Nöhrer Árpád*, Papp Lajos. Péteri István és Somogyi Miklós. A Központi Bizottság So­mogyi Miklóst' a Központi Ellenőrző Bizottság elnöké­vé választotta, (MTI) Az államhatalom további erősítése A párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdései AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA RENDES TAGOK: Aczél György munkás, mi­niszterhelyettes. Apró Antal munkás. Minisz­tertanács elnökhelyettese. Bakó Ágnes munkás, VIII. ken. MSZMP PB-titkár. Benke Valéria tanítónő, Rá­dió elnökhelyettese. Biszku Béla munkás, minisz­ter. Borka Attila munkása Buda­pesti PB titkára. Bruttyó János munkás, az Építőipari Szakszervezet tit­kára. Cservemka Ferencné kér. alk., MSZMP KB osztályvezetőhe­lyettes. Dabronoki Gyula munkás, miniszterhelyettes. Dögéi Imre mezőgazdasági munkás, miniszter; Fehér Lajos tanár, MSZMP KB osztályvezetője. Fogarasi Béla tudós, akadé­mikus. Fock Jenő munkás MSZMP KB titkár. Friss István közgazdász, MSZMP KB osztályvezetője. Földes László munkás, MSZMP KB osztályvezetője; Gáspár Sándor munkás, SZOT főtitkára; Harmati Sándor munkás, X. kér. tanácselnöke; Horváth Imre mérnök, mi­niszter. Kádár János munkás, MSZMP KB első titkára. Kállai Gyula újságíró, mi­niszter. Nemes Dezső történész, Nép- szabadság szerkesztő bizottsá­gának vezetője; Németh Károly munkás, me­gyei PB-titkár: dr. Nezvál Ferenc munkás» miniszter; Nógrádi Sándor munkás, pe­kingi nagykövet; Novobáczky Károly egyetemi tanár, akadémikus; Nyers Rezső munkás, a SZŐ- VOSZ elnöke, Orbán László jogász, MSZMP oszt. vez. helyettese; Pothornyik József munkás» igazgató; Prieszol József munkás, ma­gyei PB-titkár; Révai József újságíró, az El­nöki Tanács elnökhelyettese; Révész Géza mérnök, mi­niszter; Rónai Sándor munkás, az or­szággyűlés élnöke; Sági György mérnök, főmér­nök; Sándor József munkás» MSZMP KB osztályvezetője; Sándor Kálmán mezőgazd» munkás, tsz-elnök; Scherczel Lajosné munkás» Somogyi Miklós munkás, a SZOT elnöke; Szirmai István újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnöke; Szurdi István technikus» MSZMP KB osztályvezetője; Török István munkás, a Va* sas Szakszervezet titkára; Tömpe István munkás, mi­niszterhelyettes ; Úszta Gyula kubikos, mi­niszterhelyettes ; AZ MSZMP KÖZPONTI REVÍZIÓS BIZOTTSÁGA: Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről

Next

/
Thumbnails
Contents