Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-04 / 29. szám
1957. JÚNIUS 4, KEDD :'ii/C!rlap 3 Laticelmatrac a részegeknek Fektető az ájultaknak Látogatás a baleseti kórházban Ez a szép épület változatos múltú ház. Valamikor egy görög herceg magánpalotája volt. Aztán gyors egymásutánban rákkórház, tanoncotthon, pártház, s a végzetes október előtt trachomakórház. Tizenhét félig gyógyult beteg lézengett termeiben, amikor jelenlegi lakói „rohammal“ elfoglalták. El kellett foglalniok, hogy legyen hol elhelyezni betegeiket. Azóta végleg az övék lett. Régen szükség lett volna egy megyei baleseti kórházra, ahová a főváros környékének gyors segítségre szoruló betegeit, az utcai és tanyai balesetek áldozatait el lehet helyezni, még akkor is, ha más kórházakban nincsen üres ágy. A baleset nem lassú folyama- tú, kivizsgálásra szoruló betegség, ahol az ágyat elő lehet jegyezni. Ha a mentők valakit behoznak, azt azonnal el kell látni. A Szobi utcai új baleseti kórház vezető főorvosával, dr. Stumpf Imrével beszélgetünk a kórházról. A kórház az Országos Mentőegyesülethez tartozik. Vidékről egyenesen ide, a Szobi utcába hozzák a mentők sebesültjeiket, a mérgezési esetek kivételével. Az újtípusú rohamkocsik állomáshelye pedig, amelyek az országúti balesetek sérültjeihez robognak ki, vagy a legsürgősebb esetekben hoznak be a tanyákról azonnali segítségre szoruló betegeket, ezeknek a rohamkocsiknak a központi állomáshelye itt van a kórház udvarán. Járjuk a szépen berendezett épületet. A földszinten újítással találkozunk: itt van a fektető. Más kórházakban is elkelne. Olyan beteg kerül ide, aki múló rosszullét vagy más sérülés miatt nem tud ugyan járni, de előreláthatólag egykét óra múlva jobban lesz és rendbejön. Ide kerülnek azok is, akiket injekciós kezelésben részesítenek. Vagy akiknek kisebb sérülését rendbehozták, de még nem tudnak azonnal útrakelni. Itt fekszik egy asszony, aki a pápai kórházat hagyta el saját felelősségére még teljes gyógyulása előtt. Rosszul lett az utcán és bénulás lépett fel nála. A fektetőbe került arra az időre, amíg egy megfelelő klinikán elhelyezik szakkezelésre. Reggel bent feküdt egy epilepsziás beteg, akinek csak rohama volt. Amint bódulata elmúlik, nyugodtan hazemehet. A fektető mellett, a földszinten van a sebészet és a röntgenterem. A súlyosabb eseteket itt azonnal meg tudják vizsgálni. Éppen egy agyvérzéses eset van itt; azonnal vért vesznek tőle, csak aztán kerül az emeleti műtőbe, vagy ha műtétre már nem lesz szükség, a kórterembe. Külön érdekessége a kórháznak, hogy a vidéki betegeket, akik már nem szorulnak kórházi ápolásra, de utazáshoz még gyengék, a kórház külön mentőszolgálata hazaszállítja. A szentendrei országúton ért egy fiatalembert bicikli-baleset. Sebeit kezelték, kórházra már nincs szüksége, de még gyenge az utazáshoz. A rohamkocsi máris indul vele lakóhelyére. Külön kórterme van a részegeknek. Rendszerint csak azokat hozzák ide, akiket baleset ért, vagy alkoholmérgezésük már életveszélyes. A nyugtalankodóknak van elkülönített helyük. Amióta egy részeg kimászott az ablakon és az ápolók csak cirkuszi mutatványok után tudták leszedni a második emeleti külső párkányról, azóta rácsokat szereltek az ablakokra. Sőt a mindenkor előfordulható dühöngő részegnek van egy külön, ráccsal körülvett ágya is. Hogy az ágynemű lemosható legyen, laticelmatracokat vásároltak erre az osztályra; 1500 forintot jelentett ágyankint. De szükséges és miután a legutóbbi miniszteri rendelet óta a beszállított részegek a kórházi ápolási díj háromszorosát fizetik — napi kétszáztíz forintot —, nem is ráfizetéses a laticelmatrac. Sérülés esetén is csak a harmadik nap után jár SZTK-keze- lés. Sajnos, vannak visszatérő részegek, akik már úgy ismerik a házirendet, hogy reggel, kijózanodás után előveszik a bugyellárist és készpénzzel fizetnek, nehogy a számlát a lakásukra küldjék és az asszony mindent megtudjon. A kórház fontos kiegyenlítő szerepet is játszik. Ide kerülnek a belgyógyászatra vagy a fektetőbe azok a Pest megyei betegek is, akiknek számára a többi kórházban pillanatnyilag nincsen hely. A másodikemeleti nagysebészet a legmodernebb felszereléssel van ellátva: minden ágyhoz például külön magasfeszültségű ipari áramot vezettek, hogy bárhová oda lehessen vinni a röntgenkészüléket és a bonyolult töréseknél a csont a szállítások miatt ne csússzék odébb. Január óta r négyszáz műtétet végeztek itt. A fektetőnek kétszáz vendége volt; ebből hatvan ittas. Lábonjáró részeg háromszázhatvan, dühöngő részeg pedig ezerkétszáz. Négyezer beteg kereste fel a kórházat saját lábán, vagy távozott onnan így; összesen hatezerötszáz beteget gyógyított meg az elmúlt öt hónapban Budapest első, csak erre a célra használt baleseti kórháza. Gesztelyi Valéria Lesz-e elég kapa, kasza ? A kapát, kaszát nyugodtan ott lehet hagyni a föld végén, el nem lopja senki, mert azzal dolgozni kell — így tartja a paraszti mondás és csakugyan bátran kint is hagyják, szerszámaikat a mezőn. Ha nem lopják is ezeket a fontos eszközöket, évről évre nagy mennyiség használó* dik el belőlük: kopik és törik az efféle könnyű szerszám. A kopás még csak hagy- ján. sőt az is, ha vigyázatlanságból a gazda töri el a kapát, ám sok méltatlanságra adott okot az elmúlt években a hegesztett kapafül, amely egy-egy nehezebb csapásnál egyszerűen levált, mintha vajból lett volna. Szerencsére ilyen szerszám ma már nincs forgalomban. Egy darabból verik ki a kapát a salgótarjáni gyárban, csakúgy, mint a szentgotthárdi gyár a kaszát. A minőséggel tehát nincsen baj, de lesz-e elég belőle és milyen a választéik? Ami a kaszát illeti, semmi ok az aggodalomra. Több százezer darab áll a kereskedelem rendelkezésére és még akkor is ki tudnak minden igényt elégíteni, ha netalán egy koranyári zivatar ledöntené a kalászosokat, s a gépi aratást megnehezíteni. Kapával sem állunk sokkal rosszabbul. Legfeljebb annyi a hiányosság, hogy a két gyár termelése az első negyedévben anyag- és energiahiány miatt kissé döcögött és ezért a választék nem volt mindig kielégítő. Előfordult, hogy néhány napig, vagy egy hétig nem tudták az ország egyes tájainak megfelelően kielégíteni az igényeket. Hogy nem volt Bácskában például belgrád— bajai, vagy Miskolc környékén budai gömbhegyű Ikapa. De ezeket a hiányosságokat minden esetben napok alatt pótolták. Mivel az idei esztendő kapásokból és kalászosokból egyaránt rekordtermést Ígér, megnyugtató, hogy e két igen fontos szerszám: a kapa és a kasza tetszés szerinti nagyságban és mennyiségben rendelkezésre áll a boltokban. I JÓ SZÍVŰ EMBER" \ 1 Az az áldott Fischer úr | | de jószívű ember. Csupán | I felebaráti szeretetből ma- | 1 gára vállalt egy nagy-nagy | I gondot. A nemrégiben ala- | 1 kult csemői Fenyvesi Tér- | I melőszövetkezet 36 hektó | 1 borát ö fogja értékesíteni. | | Mondom, csak emberségből 1 1 vállalta, hogy a Budapes- | | ten levő Erdélyi utca 17, | I szám alatti „borkóstoldájá- | | ban” szétméreti azt a jó kis | | csemői bort. Bár Fischer 1 | Dezső — mint régi és je- I | lenlegi bomagykereskedő | 1— eddig főleg a „tisztessé- | | ges” haszonnal törődött, § | most az egyszer kivételt f | tesz. Lángol ő a szocialista | | mezőgazdaságért! Ezért is § 1 ígéri a tsz-nek, hogy hatna- | 1 rosan szerez nekik egy f | autót. Mert ugye, ha neki, | p Fischer úrnak van autója 1 | — BMV személyautó mi- | | niszteri engedéllyel — ak- | | kor miért ne legyen egy | 1 most alakult szegény ter- 1 I melőszövetkezetnek is. De | I ezt is igazán ingyen, ba- | | rátságból. | Ne is csodálkozzunk | | Fischer úr nagylelkűségén. § | Már szüleitől örökölte ezt. | I Hiszen édesanyja, hason-1 | lóan fiához, legnemesebb | 1 életcéljának azt tartja, | | hogy segítse a rászorulta- | 1 kát. Már mint a termelő- | | szövetkezeteket. Mert ugye | 1 azok a szegény csemői tsz- | I tagok nem tudják gondozni § | a szőlőt, ha nincs pénzük | | rézgálicra. Fischer úr ma- § | mája hát azonnal kölcsön- 1 1 zött nekik 8—10 ezer forin- | 1 tot. 1 Lám, lám, ha az állam | | nem segít, szerencsére van- | | nak még jószívű emberek. | 1 Hát nem kincset ér nekünk | I egy ilyen Fischer úr? | De vajon neki mennyit | | ér egy ilyen termelőszövet- f | kezetes üzlet? Jól halad a szerződéskötés a borvidékeken Az elmúlt egy hónap alatt több mint 130 000 hektoliter borra kötöttek értékesítési szerződést a termelők. Az eddig lekötött mennyiség máris körülbelül negyedét teszi ki a késő őszig tartó szerződési kampány teljes tervének. Különösen nagy az érdeklődés az elmúlt évekénél kedvezőbb feltételeket biztosító szerződések iránt a tokajhegyaljad borvidéken és az alföldi szőlős*- gazdáik között. Elkészült az automata-büfé terve A Kereskedelmi Tervező Intézetben elkészült egy automata-büfé terve, amelyet a Rudas László utca és a Nagykörút sarkén, a jelenlegi eszpresszó helyén építenek. A helyiséget eszpresszóra és falatozóra osztják. Mesél a vén halász alászcsárda, zöldre festett, rácsos ablakok, , tarka térítők, sárga függönyök, hal, paprika szaga terjeng a levegőben. Finom ételek és jó borok. — Mert ezek nemcsak hírből ismerik a szőlőt, hanem a tőkéről — mondja a „vén halász“, Illik Viktor a Május 1 halászszövetkezet elnöke, a csárda gondnctka. Eleinte lassan folyik a szó, de egy-két pohár bor után csak-csak megoldódik a nyelve. Mesél a halról, halászról, a halászéletről, ami után mindig visszavágyik, aki egyszer belekóstolt. — Szegény a dunai halász, mint a templom egere, kereshetne ugyan többet, ha a gyárba menne dolgozni, de ezt nem tűri el a természete. Megszokta már az esőmossa, szélszárítja állapotot. Ha el is indul szerencsét próbálni a városba, visszahozza a szíve. Nemcsak őt, még a fiát, unokáját is. Nem pótolja a négy fal, meg az a pár száz forint, amivel többet keres, a vizet, a Dunát. Visszajön, aztán húzza a I hálót, ahogy az apja, nagyapja. így aztán, ha nehezen is, de megél. Amíg hal van a vízben, nem éhezik a család. Mert a halászasszony nem szívesen megy el dolgozni. Ha van földjük, azt művelik a gyerekekkel, ha meg nincs — és így vonnák a legtöbben —, hát segít húzni a hálót, viszi a piacra a halat. Nem is látni sehol annyi rongyos nadrágot, agyonfoltozott inget egy rakáson, mint itt a csárdában egy-egy taggyűlésen. Munkából jönnek, sietnek tovább, minek ide nagy „felhajtás“, maguk között vannak. De egy-egy jó fogás után, amikor naponta 200—300 forint üti a markukat, vásárolnak, felöltöznek, hadd irigyelje a halászt a szárazföldi népség. Majdnem családonként szétszórva élnék a Duna partján Újpesttől fel a határig. Aztán, ha itt a halászati idény, motorosokra ülnek mert mégiscsak megváltozott az élet — és hajrá, fel a kék vízen. Háromnégy ember összeáll egy bokorba és fogják a pontyot, kecsegét, márnát és azt a vizát, amit az ügyetlen ■paksiak eleresztettek. Kis háló, nagy háló, egyformán nehéz azt húzni. Hát még ha éjjel kell kimenni a vízre. Mert átkozott természete van a halnak. Világos nappal, ha tiszta a víz, úgy megismeri a hálót, mint a kutya a sintért. Éjjel, mikor minden csendes, felvonulnak a halászok. Világosodik, mire megtelnek a csónakok. Aztán válogatják, osztályozzák a halakat. A csónak fenekén hat- hétkilós harcsa fekszik. Vakarja a szegény halász a fejét nagy kínjában. Visszadobja a folyóba? Kisebb a súlya, mint a megengedett, de olyan izmos, szép jószág. Ember legyen a talpán, aki ellenáll a csábításnak, főleg ha maga van az elhagyott parton ezzel az ingerlő állattal. Hej halászok, halászok, ez ám a probléma! Kora reggel indul az asz- szony a piacra a hallal, a férfiember meg visszaballag a tanyára, egyék valamit —* ha hagytak a patkányok —i aztán hanyattveti magát és alszik napestig. — Nemcsak a férfiak, asz- szony is van. aki törlő ruha helyett hálóra adta a fejét* Nem volt legény a családban, beállt utánpótlásnak a lány* Erős, izmos asszonyok* Jaj a férjnek, ha lecserdíte- nek ePV pofont. — És a gyerekek? — Nem vágynak azok el, meg nem is lesz okuk. Befizetik a szövetkezet réa szét, ahogy az öregeiktől látták, aztán élik a maguk ön* álló. szabad életét. hogy' apjuktól, nagyapjuktól látták? No azért nem egészen úgy. Én sem azon a rozzant bárkán járom a vizet, amivel ötven- egynehány évvel azelőtt. Az unokák? Azok már valami lökhajtásos csudával -fogják kergetni az árva dunai hala* kát. Béta Vilma
