Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-28 / 50. szám

PEST MEGYEI

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

Tudomány; művészet; irodalom

(5. oldalon)

MSZ M P PEST MEGYEI B I Z 0 T T S Á G A É. S A MEGYEI T Á N Á C S LAPJA

I. ÉVFOLYAM, 50. SZÄM

•afkammmm

ÁRA 50 FILLÉR

1957. JÜNIUS 28, PÉNTEK

A magyar munkásosztály forradalmi pártja vezeti az osztályt, a népet, védi a népköztársaságot

Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos pártértekezlete

Tegnap reggel az Országiház kongresszusa termében megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája. Pontosan kilenc órakor elfoglalták helyüket az emelvényen a Központi Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak és Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Münnich Ferenc elvtárs az Intéző Bizottság nevében felkérte Gáspár Sándor elvtársat, a SZOT főtitkárát, Haász Árpád elvtársat, a Közgazdaságtudományi Egyetem tanárát, Kelemen Lajos elvtársat, a X. kerületi IB elnökét. Kiss Károly elvtársat, a szegedi városi IB elnökét. Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ országos szervező bizottságának elnökét, Losonczi Pál elvtárs tsz-elnö- köt. Major Tamás elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Manhercz Antal elvtárs, Komárom megyei bányászt, Mező Imréné elvtársnőt, a Lágymányosi Dohánygyár igazgatóját, Prieszol József

elvtársat, a Borsod megyei IB elnökét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Révész Géza elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Rimóczi Pálné elvtársnő termelőszövetkezeti tagot, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Tatár Kiss Lajos elvtársat, a Hajdú megyei Tanács VB- elnökét, hogy foglaljanak helyet, az elnökségben.

Ezután az elnöklő Münnich Ferenc elvtárs megnyitotta a pártértekezletet. Beszédében röviden vázolta a konferencia célját, majd visszapillantást vetett a pártnak az ellenforradalmi zendülés fegyveres leverése óta megtett nehéz útjára. Befejezésül kijelentette: minden alapunk megvan, hogy bizalommal nézhessünk a jövőbe, s hogy az előttünk álló nehézségek lebecsülése nélkül még határozottabban építhessük a pártot, szélesítsük annak tömegkapcsolatait, s a dolgozók élén harcban és munkában építsük a szocializmust a marxizmus—íeninizmus győzelmes lobogója alatt.

Münnich elvtárs megnyitó szavai után Nyers Rezső elvtársat, a SZÖVOSZ elnökét a

mandátumvizsgáló bizottság elnökévé, Lendvai Vilmos elvtársat a Heves megyei Tanács VB elnökét, Veres József elvtársat, a XX. kerületi IB elnökét és Zárai Károly elvtársat, a Sopron városi IB elnökét a bizottság tagjaivá választották. Ezután Jakab Sándor elvtársat, a Nógrád megyei IB elnökét, Kállai Gyula elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Komócsin Zoltán elvtársat, á KISZ országos szervező bizottságának elnökét, Marosán György elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Nemes Dezső elvtársat, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőjét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Szirmai István elvtársat, a Tájékoztatási Hivatal vezetőjét a szerkesztő bizottság tagjává választották.

Münnich elvtárs ezután szavazásra bocsátotta a pártkonferencia napirendjét, majd átadta a szót az első napirendi

pont, a Központi Bizottság beszámolója előadójának, Kádár János elvtársnak. Az aláb- | biakban rövidítve ismertetjük 1 a három és félórás beszámolót.

Kádár János eto’árs

előterjesztene a Központi Bizottság beszámolóját

Kádár elvtárs beszéde elején röviden áttekintette a párt hősi múltját, majd részletesebben értékelte az 1949— 53 közötti évek politikai vonalvezetését. Kiemelte az ebben az időszakban végzett munka nagy pozitívumait és negállapította, hogy már ekkor negatív jelenségek is mutatkoztak. Mind a vezető, mind az alsóbb szervek funkcionáriusainál felülkerekedett az a amis illúzió, hogy mivel a hatalom minden eszköze a kezünkben van, a tömegek mindennapi megnyerése már nem olyan fontos. Ha ebben az idő- zaikban épp úgy figyelemmel ísérték volna a dolgozók, kü- inösen a munkások véleményét, mint 1945—48 között, .lekor a hatalom meghódítása nem lett volna egyúttal a ko- noly hibák jelentkezésének kezdete.

1953 júniusában maga a Központi Vezetőség és nem Nagy Imre és csoportja tárta fel a párt gyakorlatában előforduló hibákat. Az akkori elemzés helyes volt, és helyes volt a végrehajtás terve is. A végrehajtásba azonban hiba csúszott be. Az egyik hiba az volt, hogy Nagy Imre, noha arra, teljesen a!ka!mattan volt, rendkívül fontos szerepet kapott. N-'gy Imre célja nem a párt és a népi hatalom tekintélyének

helyreállítása és növelése, hanem annak gyengítése volt. A másik hiba az volt, hogy egyes elvtsrsak, é'ü- kön Rákosi elvíárssa’, egy- áúa’án nem voltak képesek és rém tudtok a keűő időben és a skü!"'~éges mértékben szakítani régi hibáikkal és ez oksdély-zta a helyes elemzés a’kalmazá- sát.

Az említett hibák következtében az 1953. júniuga és 1956. júliusa között a párt politikájában jelentkezett szélsőséges kilengések bizonyos megrázkódtatásokat okoztak a közvéleményben és bár a párt tekintélyét és bizalmát megőrizve lehetett volna dolgozni, mert a párt feltárta a hibákat és kidolgozta a kijavítás módját, az újabb és újabb irányváltozások ezt megakadályozták. így 1956 tavaszán a párttagságbdn és az ország dolgozó népének nagy részében mély és jogos elkeseredés élt, amelyet az ellenség — az

itthoni osztályellenség és a nemzetközi imperializmus — saját érdekében hasznosított és mesteri módon kihasznált ellenünk.

A Központi Vezetőség 1856 júliusában fontos és helyes határozatokat hozott, amelyek megteremtették a hibák kijavításának lehetőségét. A párttagok és a pártorkívü'isk pozitívan fogadták a júliusi határozatot és támogatták annak végrehajtását. A Nagy Im- re-fé!e revision's ,;1- azonban, akik azt állították,

hogy a hibák kijavítására törekszenek, nem támogatták a júliusi határozatot, hanem átmentek az ellenség táborába és segítették a fegyveres ellenforradalom kirobbanását.

Az 1956 október 23 és november 4 közötti időszakot elemezve Kádár elvtárs rámutatott, hogy bár az imperialisták, a Horthy-fasiszták, a jobboldali polgári pártok és a jobboldali szociáldemokraták együtt támadtak a pártra és velük együtt a népi hatalom ellen fordultak megzavartfejű fiatalok is, bizonyos számú megtévesztett dolgozóval

együtt, ez az erő nem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésben. Rámutatott Kádár elvtárs, hogy Nagy Imréék árulását csak az események menetében, lépésről lépésre lehetett felismerni. Az ellenforradalmi események kezdetekor a párt Központi Vezetőségének volt harci programja, s ha a párt tartotta volna magát ehhez, az ellenforradalom nem okozhatott volna ilyen károkat. Ezzel a programmal Nagy Imre egyetértett. beleértve a szovjet csapatok segítségének igénybevételét is. Fokról fokra kiderült azonban, hogy Nagy Imréék már előbb átmentek az ellenség táborába és amikor bekerültek a párt vezetésébe, ottani fellépésüket külső nyomás megszervezésével és igénybevételével kombinálva kierőszakolták saját áruló platformjuk érvényesülését. Kádár elvtárs példákkal illusztrálta a Nagy Imre—Losonczy-csoport áruló módszereit, de hangsúlyozta, hogy

Magyarországon október 23 és november 4 között is nagyobbak voltak a szocialista forradalom erői a burzsoá ellenforradalom erőinél. Az ellenforradalom erői azonban szervezettek és aktívak voltak és be tudtak férkőzni a vezetésbe, a szocialista forradalom erőit viszont dezorgani- zálták a vezetésbe befurakodott árulók.

A november 4-én megalakult forradalmi munkásparaszt kormány és az újjászerveződött MSZMP vezetősége — amely kirekesztette magából a Nagy Imre-fé’e árulókat —, azt a célt tűzte ki, hogy fegyverrel leveri az ellenforradalmat, helyreállítja a népköztársaság alkotmányos rendjét, elhárítja a belügye- inkbe való imperialista be avatkozást.

Újjá kellett szervezni a Pártot is. A pártvezetés és a kormány a maeyar nép szocializmushoz hű erőihez fordult és segítséget kért a Szovjetuniótól, a szocialista tábortól és a testvéri kommunista és munkáspártoktól.

Kádár elvtárs leszögezte, hogy a párt és a kormány álláspontja az volt, hogy az ellenséggel nem alkuszunk, az árulókkal nem tárgyalunk és a tömegek minket fognak támogatni. Rámutatott arra is. mily nagy feladat veit november 4-e után összefogni az ereket, s mily nagy harcot kellett vívni a helyes irányvonalért. a különböző helytelen, sokszor jó elvtársiknál is jelentkező nézetek ellen.

Rámutatott Kádár elvtárs arra is, hogy a párt régi vezetésének egyes tagjai, akik úgy voltak ismeretesek, mint a dogmatikus és szektás hibák elkövetésének részesei, ma azért hiányoznak a vezetésből, mert a párt vezetésének az volt az álláspontja, hogy ne legyenek a mostani vezetésben olyan elvtársak vagy csoportok, akiket, vagy amelyeket a régi hibák terhelnek és ezért vezető posztra állításuk esetén esetleg a szekt arianizmus irányába húznánk a pártot. Meggyőződésünk —, hangsúlyozta Kádár elvtárs —, hogy a jelenlegi helyzet a pártban, a párt vezetésében egészséges;.

A Központi Bizottság politikai irányvonallá — amelynek jóváhagyását a Központi Bizottság kéri 1— nagyon nehéz körülmények között a gyakorlatban született és annak helyességét, illetve gyengeségeit az eredményeken lehet lemérni;

Az ellenforradalomnak nincs hatalma az országban. újjászerveztük állami szerveinket és fegyveres erőinket, megszerveztük a munkásőrséget. Alapjában véve helyreállítottuk népgazdaságunkat. Helyreálltak kulturális, közoktatási, tudományos és egyéb intézményeink is. Él a Magyar Népköztársaság, a munkások és parasztok állama, a proletárdiktatúra állama megedzödött az ellenforradalom viharában, bizonyos vonatkozásokban most erősebb is, és ha jól dolgozunk, még erősebb lesz. Újjászerveztük a pártot, a munkásosztály, a nép fő harci fegyverét. Van kommunista ifjúsági szövetségünk, a magyar munkásosztály forradalmi

pártja vezeti az osztályt, a népet, védi a népköztársaságot, irányítja a szocialista társadalom építésének munkájában.

Kádár elvtárs megállapította, hogy az elért eredményeket a párt következetes marxista—leninista irányvonalának, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának, valamint a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista támogatásának köszönhetjük.

Kádár elvtárs ezután a feladatokról szólva rámutatott, hogy a szocialista forradalom ügye győzött, de ezt a győzelmet még biztosítani kell, mert az ellenség erői jelentékeny részben még megvannak, az imperializmus provokál, támad. Kádár elvtárs számos példát mondott erre és utalt az úgynevezett ENSZ ötös bizottság jelentése körül csapott lármára.

— A párt egységes és aktív — folytatta Kádár elvtárs. — De a párt életében sem múlt el nyomtalanul a megrázkódtatás, s a pártélet bizonyos elemi rendje, fegyelme még sok kívánni valót hagy maga után Elbizakodottság jelentkezik a pártban, s a szocialista forradalom ügyéhez hű tömegekben (s. Jelenleg ez a legfőbb veszély, mert

az e’bizakodottság magával hozza, hogy tompul az

éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére és so« kan elfelejtkeznek a múlt hibáiról is.

*— Első feladatunk a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam erősítése — mondotta. — Ez megkívánja annak a fő elvnek érvényesítését, hogy hazánkban jog, szabadság és demokrácia jusson osztályrészéül a dolgozó népnek és ne legyen szabadság a nép ellenségeinek, Különösen fontos számunkra, hogy a proletárdiktatúra legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget erősítsük.

— A munkás-paraszt szövetség most kedvező feltétele- két nyert ahhoz, hogy a legközelebbi esztendőkben még tovább erősödjék. A parasztság érzi és becsüli azokat a lépéseket, amelyeket a párt tett, részben a hibák kijavítására, de még inkább az alapvető vívmányok védelmére.

Kádár elvtárs a következőkben arról szólt, hogy

a népi hatalom erősítésé ma megköveteli az ellen- forradalom erőivel szembeni következetes harcot.

Igen fontos követelmény az éberség — az éberség a párt, a munkásosztály, az egész nép részéről. De hogy az ellenséget üthessük, állhatatosan és következetesen, annak az a feltétele, hogy a párton belül leküzdjük e harc akadályait. Mert van ilyen akadály, megvannak még a revizionista nézetek maradványai, s ebből fakadnak az ellenséggel való megalkuvás politikájának csö- kevényei.

Az osztályharcról szólva. Kádár elvtárs kijelentette, hogy az osztályellenséget elnyomni és korlátozni kell, s feltétlenül szükség lesz arra. hogy bizonyos elemeket eltiltsunk bizonyos jogoktól és tisztségektől. A párt és a nép álláspontja teljesen igazságos, hiszen a kihívás nem a párt és a nép részéről, hanem a burzsoá reakció részéről történt.

•— Nagyon kell vigyáznunk, hogy ítélkezéseink szigorúaSk, de igazságosak legyenek — folytatta Kádár elvtárs. — A törvényesség mindkét oldalát be kell tartanunk.

Aki a törvény ellen támad, azt büntetés sújtja, aki a törvényt betartja azt megvédi a törvény.

Semmiféle törvénytelen esz. közt nem engedünk meg sem most. sem a jövőben. A tör vényesség védelme egyszersmind a nép érdekeinek, a proletárdiktatúrának a védelme.

Ezután arról szólt, hogy na gyón fontos az ellenséggel szembeni harcban, hogy a megtévesztetteket ne kezeljük ellenségként. Ezeket nem büntetni, hanem segíteni ?osít, hogy a helyes útra visszataláljanak.

— Kádár elvtárs a továbbiakban kijelentette:

A pártban olyan szellem(Folytatás a második oldalon.)