Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-26 / 48. szám
2 “‘‘iSfCirlap 1957. JÜNIUS 26, SZERDA i—24 ÓRA a viiAgpolitikában Jk iV4l» ESEMÉNYE A Bourges Maunoury-kormány tegnapra virradó éjszaka bizalmat kapott a nemzetgyűléstől 251:210 arányban. A nemzetgyűlés elfogadta ezzel a kormánynak a „francia gazdaság egészségessé tételét“ célzó törvényjavaslatát, ami annyit jelent, hogy többek között július 1-től kezdve szabad lesz Franciaországban újra a benzin (de Európában a legmagasabb áron, 90 frankért adják literjét), felemelik a postai tarifákat. Az ipari és kereskedelmi társaságok árutartalékát viszont az eredeti javaslattól eltérően — itt jött létre a döntő kompromisszum a jobboldal és a kormány között — csak csekély adóval terhelik. A kormánynak a nemzetgyűlés lehetőséget ad arra is, hogy a devizahiány fedezése céljából hozzányúljon a francia bank aranytartalékához. A jobboldal megmentette a Bourges Mounoury-kormányt Üt leszavaztatástól. A kommunista párt képviselői, valamint a poujadeisták teljes egészében a kormánynak adandó oizalom ellen foglaltak állást. A szocialisták bizalmat szavaztak annak ellenére, hogy a párton belül egyre nagyobb a: kormánypolitika ellenzéke. Nagy vita várható a szocialisták toulouse-i országos tanácsülésén, ahol sokan fogják „a vádlottak padjára ültetni“ az algériai politika első számú szocialista felelősét, Robert Lacoste-ot. A tegnap reggeli párizsi sajtóban a jobboldali lapok örömüket fejezik ki azon, hogy Bourges Maunoury kormánya győztesen került ki az erőpróbából. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsüléséről X Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsülésén hétfőn folytatták a vitát Eugenie Cotton beszámolójáról. Vas« Istvánné, a magyar Országgyűlés alelnöke arra kérte a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséget és a nemzeti nőszervezeteket, hívják fel az ENSZ-t. a Nemzetközi Vöröskeresztet, valamint az illetékes kormányokat, tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy hazatérhessenek Magyarországra az ellenforradalom idején külföldre került gyermekek. A következő felszólalók ismertették az egyes országokban a kormányok háborús előkészületei ellen folyó harcot, utaltak a Béke-Világtanács colomfbói ülésszakának munkájára és határozataira. Délután Sukselainen finn miniszterelnök fogadta az ülésszak küldöttségét. Az ülésszak részvevői nevében Eugenie Cotton ismertette a Nem, zetközi Demokratikus Nőszövetség munkásságát. Megnyílt Belgrádiján a jugoszláv munkástanácsok első országos kongresszusa A Francia Kommunista Párt egy bizottsága Jugoszláviába utazott A Francia Kommunista Párt egy bizottsága Raoul Garasnak, az FKP Központi Vezetősége tagjának vezetésével Jugoszláviába utazott Újabb fasiszta támadás a Francia Kommunista Párt lorienti székháza ellen Lorient városában a Francia Kommunista Párt székházának ablakait ismeretlen tettesek betörték és megkísérelték felgyújtani a párt irodáját. A kísérlet azonban kudarcot vallott., a tüzet elfojtották, a kár alig jelentős. Egy éven belül ez már a harmadik merénylet az FKP lorienti székháza ellen. Az indiai sajtó Dói-Korea felfegyverzése eilen A Dól-Korea újtiafelfegyver- zésére vonatkozó határozat komoly aggodalmat keltett az indiai fővárosban. Politikai körökben hangoztatják, hogy ezért a lépésért elsősorban az. Egyesült Államokat terheld a felelősség, bár ugyanakkor nem tagadják azt sem, hogy Észak-Koreéban is megingott a fegyverkezési „egyensúly“. E körökben úgy vélik, hogy Dél-Korea felfegyverzése nem tartozik az egyesült parancsnokság illetékességébe, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének döntése lenne a mérvadó. A Times “of India ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy újabb fegyverek küldése Dál-Koreá- ba előidézheti Korea mindkét részében a további fegyverkezési hajszát, ami semmiképpen sem áll összhangban az Egyesült Nemzetek politikájának céljaival. Újabb heves tűzharc az algériai Bougie térségében Hétfőn újabb heves tűzharc zajlott le az algériai Bougie térségében. Állítólag 13 katona életét vesztette. Az ENSZ-ben hétfőn kitűzték Ghana zászlaját Az AP jelentése szeriint az Egyesült Nemzetek Szervezetének székházán hétfőn kitűzték a szervezet legifjabb tagjának, a nyugat-afrikai Ghana államnak a zászlaját. Ghánát március 18-án vették fel az ENSZ-be; EGY INTRIKUS ARCKÉPÉHEZ Még 1954-ben történt. A Budapesti Útfenntartó Vállalat Botos nevű igazgatóját leváltották és Bornemissza Rezső elvtársat nevezték ki igazgatónak. Ettől kezdve PÄS András, a vállalat üzemi bizottsági elnöke a pártbizottságon, a minisztériumban, a szakszervezetben alaptalan beadványok sorozatával rágalmazta az új igazgatót és más becsületes dolgozókat. Hogy miért? A tények világosan megmutatják az, igazságot. Pélit és Botost ugyanis elvtelen barátság fűzte egymáshoz. aminek következtében sok kárt okoztak a vállalatnak. Gépkocsi-kirándulásokat szerveztek saját részükre, üdülni is a vállalat gépkocsiján jártak. természetesen feleségükkel együtt. Az asszonyokat a vállalat dolgozóinak tüntették fel és még a napidíjat is elszámolták részükre. Botos 58 000, Péli pedig 11 000 forint kárt okozott a vállalatnak. Az ügyészség is foglalkozott ezzel, de szerencséjükre simán megúszták. Az igazgatót elhelyezték. az üzemi bizottság elnöke a helyén maradt. A rágalomhadjárat során az illetékes szervek azonban megállapították, hogy a feljelentések alaptalanok. A pártszervezet ékkor figyei'tmeztette Péli Andrást intrikus tevékenységének beszüntetésére, aki nyilvánosan bocsánatot kért Bornemissza elvtárstól és az ügy látszólag lezárult. De csak látszólag, mert.: -. Az ellenforradalom leverése Óta újra fellángolt a rágalom- hadjárat Bornemissza elvtárs és több becsületes dolgozó ellen. Éppen ez a feltűnő! Miért nem az ellenforradalmárokat jelenti fel az üzemi bizottság elnöke? Miért rágalmazza a kommunistákat, a pártszervezetet? Az ügyet a pártszervezet a személyügyi előadóval közösen megvizsgálta, és kiderült, hogy a vádak alaptalanok. Ekkor újra figyelmeztették Pélit: — Hagyjon fel a rágalmakkal, mert ha továbbra is ezt teszi, mcníiie kell a vállalattól. S az eredmény: újabb feljelentés. nemcsak a vállalat igazgatója, hanem Tőke Péter, KofCanovics György és Csillag Endre dolgozók ellen is. Péli azzal vádolja például a/ új igazgatót, hogy segítette a munkástanács megalakulását. A dolgozók tudják, hogy ez nem igaz, mert jelen sem volt a választáson és amikor megtudta a választás eredményét, erélyesen tiltakozott a munkástanács összetétele ellen. Később pedig mindent megtett, hogy a munkástanácsban a párt vezetőszerepe érvényesüljön. A másik vád — amit Péli kieszelt — Bornemissza elvtársra az, hogy ellenforradalmár volt. Ez sem felel meg a valóságnak, mert az ellenforradalom idején a pérttitkárral közösen mindvégig a helyén volt és nem engedték szétzülleszteni a vállalatot. Ezt mutatja az is, hogy november 4-e után már az elsők között dolgoztak. A vizsgálat bebizonyította a többi elvtárs ártatlanságát is. Mit akar akkor Péli? Hiszen az ő feladata nem a becsületes emberek meghurcoltatása, rágalmazása, hanem a munkások érdekvédelme. Nem kétséges, hogy saját magáról és tetteiről akarja elterelni a figyelmet. Igen, erről van szó. Az ő tevé_ kenységét az ellenforradalom alatt valóban lehetne kifogásolni. ö ugyanis, mint üzemi bizottsági elnök, csaknem két hónapig nem volt a vállalatnál. Hol volt? Mit csinált? Ma sem tudja senki. S ráadásul Péli annak idején nyilas volt. A tények igen szigorúak és könyörtelenek. Ezek pedig azt mutatják, hogy Péli még az ellenforradalom leverése után is támadta a kommunistákat. Amikor a kéthónapi távoliét után visszament a vállalathoz, így hőbörgött: — Semmilyen közösséget nem vállalok Scheibli és Sze- bényi kartársakkal. Ez aztán állásfoglalás! Az üzemi bizottság elnöke semmilyen közösséget nem vállal Szebényi elvtárssal, a vállalat MSZMP-titkárával. Scheibli elvtárs, az államvédelmi hatóság tisztje volt, most munkás- őr-parancsnok. Az MSZMP vezetőségébe is beválasztották. Vele sem „vállalt“ Péli közösséget. Sem az igazgatóval, sem a személyügyi előadóval. Péli tiltakozott az ellen, hogy a vállalatnál alkalmazzák ezeket az elvtársakat. Átigazolását nem a vállalat alapszervezeténél kérte — ahogyan azt a pártutasítások előírják — hanem Galgahévízen, a lakóhelyén. Itt is csak április vége felé. Péli nem vállalt közösséget senkivel, aki kommunista. Hát akkor kivel? Az ellenforradalommal? Magatartásával. tevékenységével nemcsak a termelést veszélyezteti, hanem az ellenforradalom megbúvó híveit segíti. A tények szerint — tudatosan. A? Üggyel péli személyével kapcsolatban állást foglalt a KPM IX. Főosztálya és a KPM pártszervezete is. Bállá elvtárs, a KPM IX. Főosztályának vezetője a SZOT megbízottjával, Szilágyi elvtárssal beszélt. Kérte, hogy Pélit váltsák le. Ezzel a KPM pártszervezete is egyetértett. De Szilágyi elvtárs körömszakadtáig védte Pélit, aki ma is a helyén van, folytatja intrikus tevékenységét. Azt is kérdezhetnénk ezután, hogy miért? A SZOT egyes munkatársai igy érvelnek: — Nyolc éve üzemi bizottsági elnök, megfelelően dolgozik, kiáll az emberek érdekében és a tagdíjjal is pontosan elszámol. Meg azután nem egy ilyeh kifogásolható üzemi bizottsági elnök van és akkor azokat is le kellene váltani — hangoztatják. Ez aztán állásfoglalás! Már- hogy Péli megfelelően dolgozik? Kiáll az emberekért? Pontosan befizeti a tagdíjat? Be, de hogyan? A tények mást mutatnak. A bérelszámolókkal minden dolgozó fizetéséből levonatja az összeget, ami szabálytalan. Szép Péli-féle szak- szervezeti demokrácia ez! Elosztja az üdülési beutalókat? Igen, de az igazgató és a pártvezetőség tudta nélkül — nemegyszer tiltakozásuk ellenére. Pedig a felsőbb szervek is utasították, hogy az ilyen ügyeket az igazgatóval, a pártszervezettel közösen intézze. Péli azt is megcsinálja, hogy munkaidő alatt magához rendeli az embereket és a kommunista igazgató lejáratására próbál anyagot gyűjteni. Volt olyan pártonkívüli dolgozó, aki azt mondta Pélinek: — Hívja ide az igazgatót és a párttitkárt, álékor elmondom a véleményem. Addig azonban hallgatok, mert amit maga csinál, az becstelenség! Aki 3Zt állítja, hogy Péli rendes ember, mit szól mindehhez? Ezt a dolgot nem lehet azzal elintézni, hogy Pélit áthelyezik másik vállalathoz, ahol a dolgozók máris tiltakoznak ellene, mert ismerik, hogy milyen jellemtelen, intrikus ember. De az is felháborító, hogy a felsőbb állami utasításokat és párthatározatokat figyelmen kívül hagyják. Nem helyes az. ahogyan egyesek gondolkodnak. Igenis, le kell váltani minden olyan üzemi bizottsági elnököt, aki elleni orradalmár volt, aki pártellenes tevékenységet fejt ki, aki becsületes dolgozókat megrágalmaz, aki rosszul látja el feladatát. Mi szükség az ilyenre? Mitől félnek? Attól, hogy nem találnak elég és odavaló üzemi bizottsági elnököt a kétmillió szervezett dolgoz» között? Péli esetében elég ok van a leváltásra s hogy a pártszervezet is fegyelmit indítson ellene. A vállalat pártszervezete — helyesen — most a felsőbb pártfórumhoz, a budai járási pártbizottsághoz fordult, ahol már vizsgálják az ügyet. Reméljük, rövidesen igazságos döntést hoznak és megszüntetik az intrikát, a kommunisták rágalmazását a Budapesti Útfenntartó Vállalatnál. Bogár László KITTENBERGER K. A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (32) Nagyon érdekes a krokodilus fogazata. A fogak há- romélűek, és a kisebbek a nagyabbakkal elvegyülve, rendszertelenül sorakoznak egymás. mellé. Mindegyik fogban, akár a gyerekek tréfadobozában, arányosan kisebbedve benne vannak az új és új fogak, amelyek aztán az elkopott öreg fogakat lassanként sorra lelökik. Ez a célszerű fogpótlás a legöregebb krokodilus- nál is megvan, el lehet hát mondani, hogy krokodi- lusék fogorws nélkül is. jól élik világukat. A krokodilusfogakat némelyik bennszülött törzs amulettként hordta régen a nyakláncán, kivált ha a törzs varázslója valamiféle varázs-szerrel töltötte meg őket. Ha elejtettünk, s partra vontunk néha egy-egy krokodilust, a fogazatából nemegyszer egész tisztességes mellékjövedelemre tettek szert az embereim, feltéve, hogy azon a vidéken amulettnek tartották a fogaikat. Egy nagy fog: egy nagy kakas, kisebb fog: egy tyúk — rendszerint ezen az árfolyamon zajlott le a vásár.. -. A krokodilus fogazata kiválóan alkalmas a zsákmány megragadására, de nem alkalmas a rágásra. Ez az oka, hogy a krokodilus rendesen a sekélyebb vízbe hurcolja be a parton elkapott s megölt nagyobb emlősöket, s darabokra tépdesve falja fel őket. A nyugalmasabb helyeken pedig, ahol a partokat papirusz, vagy egyéb mocsári növényzet szegélyezi, zsákmányát a vízinövények közé rejti el, és csak akkor kezd hozzá az elfogyasztásához, ha a kadáver* •már erősen oszlásnak indult. Természetes, hogy ezt az utóbbi módszert csak ott * holttetem alkalmazhatja, ahol nem kell attól félnie, hogy társai felfalják előle. Az olyan vizeikben, ahol nagy a halbőség, a krokodilus rendszerint halakkal él. Szárazföldi áldozatait leginkább lesből zsákmányolja, mégpedig úgy, hogy a vízre járó állatokat, amikor azok éppen szomjukat oltják, elkapja az orniknál, vagy a lábuknál fogva, s a vízbe bevonszolva megfullasztja őket. Első expedícióm idején a Mto ya Kifaru, a „rlnoce- rosz-folyő“ partján is volt egy gyűjtőtanyám. Ez a mély, feketevizü, s papirusz-mocsárral szegélyezett folyó a Jippe-tóba ömlik, s akkoriban hírhedt volt em- berevő krokodilusairól. A folyó partján élő törzsek asszony- és gyereknépe — mert a vízhordás az asszonyok és gyerekek dolga volt —, nem is mert másként vizet merni, csak egy hosszú nyélre erősített lopótök merítővei. S hogy mennyire helyénvaló volt ez az óvatosság, mutatja, hogy gyakran még ezeket a merítőkanalakat is elkapták a krokodilusok, úgyhogy a vízmerőhelyeken egész halmaza féke téllett az összetört lapótök-cserepeknek. Zavaros, tükrös, hínárral benőtt vizekben más módot Is talál a krokodilus a zsákmányolásra. Fejjel befelé fordulva várja némelykor a gyanútlanul közeledőt, s hatalmas farkának egy villámgyors csapásával a vízbe vágja áldozatát. Ez a farkcsapás oly hatalmas erejű, hogy akár a legnagyobb antilopnak is eltöri a lábát, ha ott éri a váratlan ütés. A zsákmányra éhes vén krokodilus egyébként is szörnyű erőt képes kifejteni. Hivatalos feljegyzések vannak róla, hogy egy ilyen krokodilus-manstrum a vízbe húzott és bele is fullasztott egy kifejlett rinoceroszt, pedig az is megvan másfél-két tonna súlyú. Milyen rettenetes harc folyhatott olt az életéért küzdő orrszarvú, és az óriási zsákmányt a vízbe lerángató szörnyeteg között. A hivatalos feljegyzés különben azt is elmondja, hogy a rinocerosznak a hátsó lábát 'kapta el a krokodilus, amikor az már kifelé tartott a vízből. Egyik utamon egy dhaun keltem át a Victoria-Nyan- zán, mert az álomkór-zárlat miatt szafárimmal különben nem folytathattam volna az utamat. Alighogy partra tettem a lábam, a közeli kisebb településből küldöttség jött, azazhogy inkább futott hozzám, s izgatottan újságolták, hogy a falujuk „rossz“ krokodilusa épp az imént kapta el a jumbe legjobb fejőstehenét, jöjjek tehát gyorsan, és pusztítsam el a kártevőt! Kétkedve követtem a futva kalauzoló követséget, mert nem nagyon hittem benne, hogy az óriási lárma után a krokodilus még mutogatja magát. Az ivóra hajtott gulyából a jumbe tehenének az orrát kapta el a leselkedő krokodilus, de aztán az összefutó emberek kiáltozására és lándzsadobálására eleresztette a zsákmányt. A tehenet, persze, már nem lehetett megmenteni, az orrát teljesen letépte a bestia, agyon is lőttem a szerencsétlen jószágot, hogy legalább a kínjaitól megszabadítsam. No, most nézzük a gonosztevőt! A kételkedésem, hogy már úgysem lehet puskavégre kapni, egyáltalán nem igazolódott, mert ez a „rossz“ krokodilus egyben egy buta módon elszemtelenedett 'krokodilus is volt. A parttól alig ötven méternyire mutogatta a fejét, és ku. tyába se vette közeledésünket. Gyerekjáték volt Mann- licher-Schönaueremből egy lövedéket a szeme közé applikálni, amit a falu népe tomboló örömmel nyugtázott. Szívbéli gyönyörűséggel szemlélték azt is, hogy vörösük a tó vize a haláltusájában vergődő kártevő kőiül. Sajnos, a partnak azon a részén mély volt a víz, és nem emelhettük ki a póruljárt banditát, nekem pedig már másnap tovább kellett ntennem — hatalmas, az öt méter hosszúságot bizonyára megközelítő példány lehetett. Itt jegyzem meg, hogy a mély vízben dögrelőtt krdikodilus nyomban elsüllyed, tetemét csak napok múltán vetik fel a belsejében fejlődő gázok. (Folytatjuk.) Kedden délelőtt Belgrádban, 4 szakszervezeti szövetség Marx—Engels téri székházéinak nagytermében megkezdte tanácskozásait a jugoszláv munkástanácsok első országos kongresszusa. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke. Edvard Kar- delj. Alekszandar Rankovics, Szvetozár Vukmanovics-Tem- po és Rodoljub Csolakovics, a szövetségi végrehajtó tanács álelnökei: Petar Sztambolics nemzetgyűlési elnök, továbbá a szövetségi végrehajtótanács tagjai, a politikai és társadalmi élet vezető személyiségei. A megnyitó beszédet Tito köztársasági elnök mondotta, majd Gyúró Szalaj, a szak- szervezeti szövetség és a kongmtiiimiiiimmiiiiiiiiiiUiiKiitiimitiiiHtimiiiiHiiiiiiminiimii resszus szervező bizottságának elnöke tartotta meg beszámolóját. ..A munkástanácsok eddigi tevékenységének tapasztalatai és jövő íeladatai“ címmel. A kedd délelőtti plenáris ülés után a kongresszus 11 szakbizottságában folytatja munkáját, A bizottságok vitájának alapját alkotó referátumot egy-egy ismert politikai vagy gazdasági vezető személyiség tartja. Különös \ érdeklődéssel várják annak a szakbizottságnak az üléseit, amely „a világ dolgozóinak eredményei a gazdaság irányításában való részvételért vívott harcban“ című témakört tárgyalja meg. Itt szólalnak fel ugyanis a külföldi küldöttek.
