Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-22 / 45. szám

2 tlrlap 1957. JÚNIUS 22, SZOMBAT ^24 ORA A «POLITIKÁBAN A A AP ESEMÉA YE T egnap látott hozzá a francia nemzetgyűlés a Bourges- Maunoury-kormány adójavaslatainak megvitatásá­hoz. Hármas a tét: az adók, a kormány és talán az európai egyezmények sorsa dőlhet el. Nagy harc boniakozhatik ki az új kormány első parla­menti csatájában — a Libéralion felveti a kérdést: vajon nem ez lesz-e egyben a Bourges-Maunoury kabinet Utolsó csatája. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában az előcsatározá- sok már megmutatták mennyire csak egy hajszálon múlik a kormány léte. Ma hajnalban három órakor fejezte be a bi­zottság az adójavaslatok vitáját. A benzin árának emelését el is vetette. Nem fogadta el á kereskedelmi és ipari társasá­gok árutartalékára kirovandó adóterhet sem. Csupán 36 milliárd frank különbevételt jelentenének a bizottság által helybenhagyott új adók, az elvetettekből közel háromszor ennyi bevételt remélt a pénzügyminiszter, aki hiába szólalt fel kétszer is a bizottságban... Minden egyes adójavaslatnál más és más pártok adták a döntő szavazatokat és ez rámutat arra, hogy soha ennyire kusza a francia parlamenti helyzet nem volt. A nemzetgyűlés pénzügyi vitája, amelyet valószínűleg hétfőn bizalmi szavazás zár le, bármilyen eredményt hozhat. Találóan jegyzi meg a Les Echos: „Szambát járnak, gaz­dasági és pénzügyi szambát, amelynek lépései a politikai helyzet szerint alakulnak. A szocialisták egy lépést tesznek előre, a jobboldaliak egy lépést hátra, azután ugyanezt for­dítva ...“ Párizsban, ahol már hetek óta közszájon forog De Gaulle neve, előbb suttogva, aztán hangosabban, felfigyeltek Bour- giba tuniszi miniszterelnöknek az Express című párizsi heti­lapban megjelent nyilatkozatára, amelyben a miniszterelnök kijelentette: Véleménye szerint De Gaulle tábornok lehel Franciaország „utolsó reménysége ...“ A francia kormány megszüntette a Kína elleni szigorított embargót *4 o A KISZ BUDAPESTI bizottságá­nak meghívására június 20-án re- j pülőgépen Magyarországra uta- j zott a Komszomol moszkvai vá- | rosi bizottságának küldöttsége, élén M. F. Davidowal, a moszk­vai Komszomol-bizottság első tit­kárával. IVAN GOSNJAK hadsereg­tábornok, jugoszláv nemzetvé­delmi államtitkár és a kísére­tében levő jugoszláv tisztek csütörtökön tovább ismerked­tek Moszkvával; Megtekintett ték az állami egyetem új, Le- nin-hegyi épületét és a szovjet főváros más nevezetességeit. A REUTER-IRODA beszá­mol arról, hogy Észak-Auszt- ráliában egy rendőrségi járőr érintkezésbe került a primitív pintipu törzzsel, amelynek te­rületén talán még sohasem járt fehér ember; A pintipu törzs tagjai teljesen meztelenül jár­nak, gerellyel és bumeránggal vadászva szerzik meg élelmü­ket, vizet pedig sivatagi tó­csákból nyernek, amelyek any- nyira értékesek, hogy hollétük törzsi titkot képez és idegen­nek sohasem árulják el. A törzs vadászterülete Alicies- pringstől nyugatra terül el, járhatatlan homokbuckák lán­colataival átszelt sivatagban. A JAPÁN KORMÁNY be­jelentette, hogy az idén 15 szá­zalékkal csökkenti az állami beruházásokat, és erőfeszítése­ket kíván tenni a kivitel növe­lésére; AZ EGYIK LONDONI BÍ­RÓSÁG pénteki döntésével el­választotta Selwyn Lloyd an­gol külügyminisztert feleségé­től, aki korábban a miniszter titkárnője volt és akivel 1951- ben kötött házasságot. A válás kimondásának oka: a minisz­ter felesége házass ágtörést kö­vetett el. \ fengy«! párt- és kormány- küldöttség elhagyta Berlint Ä Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége Wladislaw Gomulka és Jó­zef Cyrankiewicz vezetésével a péntekre virradó éjszaka hazautazott Varsóba. A kül­döttséget a .berlini Keleti-pá­lyaudvaron az NDK párt- és kormányküldöttségének tagjai, miniszterek, az NDK más po­litikai személyiségei, diplomá­ciai képviseletek tagjai bú­csúztatták; i Az AFP legfrisseb jelentése szerint Fanfani, az Olasz Ke­resztény Demokrata Párt tit­Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint a francia kor­mány csütörtökön hivatalosan megszüntette a Kína elleni szigorított embargót. A hivatalos, lap csütörtöki számában megjelent közle­mény tájékoztatja a francia exportőröket, hogy a jövőben a Kínába irányuló exportban az árucikkeknek ugyanaz az embargó jegyzéke érvényes, amelyet eddig a Szovjetunió­val és a kelet-európai or­szágokkal folytatott kereske­delemben kell figyelembe ven­ni. A francia kormány fmtézke­Romániában áprilisban és májusban több mint 105 000 dolgozó parasztcsalád lépett a közös gazdálkodás útjára és ennek folytán a kollektiven megművelt terület 223 000 kára visszaadta a kormányala­kítási megbízást. déséről értesítették a Chimco- mot, a Kína elleni embargo végrehajtásával foglalkozó bi­zottságot is. Az embargo enyhítése kiter­jed a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságra és a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságra is. Az új rendelkezés értelmé­ben a francia exportőrök az eddigiekkel ellentétben szer­számgépeket, elektromos és szállítási felszereléseket is el­adhatnak a Kínai Népköztár­saságnak. Észak-Koreának és Észak-V i e ínamnak, hektárral növekedett. Ebben az időszakban a teljes önkén­tesség alapján 770 termelőszö­vetkezet létesült, a már meg­levő termelőszövetkezetekhez pedig több mint 5100 dolgozó parasztcsalád csatlakozott. Romániában május 31-én a mezőgazdaság szocialista szek­torához 953 000 parasztcsalád tartozott, a kollektív gazdálko­dással megművelt földek te-, rülete pedig 2 428 000 hektárt tett ki.' Fanfani visszaadta a kormányalakítási megbízást Romániában két hónap alatt 105000 család lépett a közös gazdálkodás útjára Á Külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozata A Magyar Külügyminiszté­rium még nem kapta meg az úgynevezett „magyar kérdés“ megvizsgálására kijelölt ötta­gú ENSZ-bizottság jelentésé­nek teljes szövegét. Már ré­gebben megkapta azonban az imperialista államok sajtója és rádiója. Ezek néhány hét óta új rágalomhadjáratot in­dítottak a Magyar Népköztár­saság, a dolgozó magyar nép és annak törvényes kormánya ellen. Ennek a propaganda- hadjáratnak a hangja a szo­kottnál is útszélibb és az a célja, hogy az ENSZ-bizottság jelentésének közzététele idejé­re megfelelően előkészítse a közhangulatot. Mi a külföldi rádió és sajtó közleményeiből, valamint a most nyilvánosság­ra került kivonatból ismerjük a különbizottság által elkészí­tett hazugsággyűjtemény egyes állításait. Ezeken csak moso­lyogni lehetne, ha nem volna olyan szomorú, hogy felnőtt emberek hónapokat töltenek különböző rágalmak kiagyalá­sával és megfogalmazásával. A Magyar Népköztársaság kormánya 1957. január 10-i nyilatkozatában félreérthetet­lenül leszögezte, hogy az úgy­nevezett „magyar ügy“ kivizs­gálására összetákolt öttagú ENSZ-bizottság működését a belügyeinkbe való avatkozás­nak tekintjük. A magyar kor­mány sohasem fogja elismerni a bizottság illetékességét a múlt évi magyarországi ellen- forradalmi események kivizs­gálására. Nyilvánvaló, hogy ez a bi­zottság egyes nagyhatalmak, elsősorban az Amerikai Egye­sült Államok nyomására jött létre. Azt az utasítást kapta ez a bizottság, hogy igazolja az Egyesült. Államok kormá­nyának előregyártott megái- j tanításait. Ezeknek a megál­lapításoknak semmi közük sem volt a valósághoz és csak bi­zonyos .imperialista körök vágyálmait fejezték ki. Ilyen vágyálmok azok, amelyek Ma­gyarországon a tőkés rendszer visszaállítására, Magyaror­szágnak a szocialista tábor­ból való kiszakítására és a Szovjetunió elleni imperialis ta háború tűzfészkévé való változtatására vonatkoztak. A bizottság jelentése Kéthly An­na, Királv Béla és Kővágó Jó­zsef. továbbá mintegy 100 más kisebb kaliberű politikai ka­landor. közönséges bűnöző és hazaáruló szökevény vallomá­sa alapján készült. A bizott­ság maja is tisztában van e személyek szavainak kétes ér­tékével, ezért ostoba és átlát­szó ürügyekre való hivatkozás, sál nem merte nyilvánosságra hozni a kihallgatottak neveit Mert ugyan miféle bizonyító ereje lehet célzatosan kiválasz­tott személyek egyszerű kije­lentéseinek? Bíznák csak ránk, mi is össze tudnánk állítani bizottságokat, ki tudnánk vá­logatni embereket, akár az Egyesült Államok, akár Anglia vagy más tőkés ország állam­polgárai közül, akik a legfan­tasztikusabb hazugságokat is készséggel igazolják, ha ezért fizetnénk. Nevetséges dolog azt képzelni,, hogy a külföldre szökött ellenforradalmának majd nem azt fogják mondani, amit gazdáik kívánnak tőlük. Egy percig sem volt kétségünk afelől, hogy ezek a gyilkosok, vagy gyilkosságra felbujtók le­tagadják bűneiket és magukat üldözött, ártatlan bárányok­nak állítják be. Az Amerikai Egyesült Álla­mok nyomására létrejött bi­zottság tevékenysége első pil­lanatától kezdve végig állandó nyomás alatt állt azért, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya céljainak megfelelő tartalmú és hangú jelentést hozzon nyilvánosságra. Ismere­tes Cabot Lodge úrnak, az Egyesült Államok ENSZ fő­delegátusának az ENSZ öt­tagú bizottságához intézett üzenete, amelyben meghatároz­ta a bizottság feladatát és azt, hogy mi legyen majd a jelen­tés tartalma. A bizottság szol­gai módon végrehajtotta eze­ket az utasításokat. Mindezek alapján megállapítható, hogy a bizottság jelentéséhez a tár­gyilagosságnak még csak a lát­szata sem férhet. Minthogy a bizottság létre­hozásának célja teljesen vilá­gos volt, már megalakítása is nehézségeket okozott az Ame­rikai Egyesült Államoknak. Több nem szocialista ország kormányának képviselője, pél­dául India, Indonézia, Irán, Burma visszautasította a bi­zottság munkájában való rész­vételt. Ezen országok, de más országok kormányai is látták, hogy a bizottság lényegében az ENSZ által törvényesített hírszerző tevékenységet foly­tat majd és ez volt tartózko­dásuk alapja. Külön kell szólni arról, ‘hogy a tudomásunkra jutott adatok szerint az öttagú bizottság je­lentése a Magyar Népköztársa­ság és a szocialista tábor or­szágaival kapcsolatban útszéli és gyalázkodó hangú rágalma­kat tartalmaz. E rágalmak nem újak, annak' idején az Amerikai Egyesült Államok és a befolyásuk alatt álló több más ország kormányának kül­döttei az ENSZ közgyűlésén is hangoztatták ezeket. Ezek­nek a rágalmaknak ma sincs több alapjuk, mint akkor. Annak ellenére, hogy óriási propagandát igyekeznek csi­nálni a bizottság jelentésének, reméljük, hogy az ENSZ-tag- államainak többsége — mint ahogy ez a Magyar Népköz- társaság ENSZ-maradátumá- nak vizsgálatánál is történt — nem hagyja magát befolyásol­ni sem a jelentés tartalmától, sem pedig a nyugati nagyha­talmak erőszakosságától, és a jelentést az ENSZ közgyűlése nem fogj a napirendre tűzni, nem fogja egy ilyen bizottság jelentésének megtárgyalásá­val tekintélyét' lejáratni. Ha az ENSZ közgyűlés* mégis napirendre tűzné a je­lentés megtárgyalását, a ma- gyár kormány hallatja majd a szavát és méltó választ ad ezekre az alaptalan és ostoba rágalmakra. Állandóan fokozódik gyümölcs- és zöldségexportunk Egy-két héttel ezelőtt In­dult meg jelentősebben a gyü­mölcs- és zöldségexport, « en­nek során sok epret szállítot­tunk a nyugati és a baráti or- szagokba. Az elmúlt napok­ban az ország különböző ré­szeiből már nagy tételben küldtünk új burgonyát is kül­földre. Huszonnégy óra alatt Cseh­szlovákiába szállítottunk á Nyírségből 38. Dabasról öt. Szeged környékéről 22 va­gon újburgonyát, Szentes vi­dékéről 18 vagon káposztát. Gyöngyös környékéről öt va­gon cseresznyét, Veresegyház- ról két, Drégelypalánkról egy vagon epret, Aszód vidéké­ről kilenc vagon borsót, s ezenkívül az ország különböző részéről két vagon egrest. A Német Demokratikus Köztársaságba a Nyírségből 97. Alsódabasról 11, Dej tár­ról hét, Somogyból pedig 11 vagon újburgonyát juttattunk! A MÁV felkészült gyü- j mölcs- és zöldségexport foko­zására. s igyekszik mind a ter­melők. mind pedig a külkeres­kedelmi szervek kocsiigénylé­sét kielégíteni­Több újdonság gyártását kezdi meg a Cukrászipari Vállalat Pénteken bemutatta új ké­szítményeit a Cukrászipari Vállalat. Az újdonságok, a mentolos, krémmel töltött bon­bon és a díszdobozba csoma­golt bonbonkülönlegesség áru­sítását hamarosan megkezdik a vállalat Népköztársaság út­ja 70 szám alatti üzletében. Bővül a fagylaltok választéka is. mégpedig a mogyoróízűvel, valamint a triple-sec-kel és gyümölccsel ízesített tutti- frutti elnevezésű különleges­séggel. KITTENBERGER K. A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (29) '* Végre a Pare-hegyek lábánál egy reggel bivalynyo­mokra bukkantunk. Le sem tudom írni, milyen izga­lommal követtem a hatalmas csapákat! A nyomok egy tövisbozót-sűrűségbe vezették — a bozót jórészt az oly találóan elnevezett várj egy kicsit-tövisekből állott. Ahogy követtem a nyomokat, sorra eszembe jutott a sokfelé olvasott és hallott bivalyhistória, de a szorongó érzést, amit a históriák ébresztettek, elnyomta mégis a vadászszenvedély. Itt a pillanat, puskavégre kapha­tom az oly nagyon kívánt ösvadat! — ez volt a legfon­tosabb. A siker azonban jó ideig váratott magára. A célun- kát sokszor megközelítettük, már-már el is értük, s akkor egyszerre elárult bennünket egy-egy lábunk alatt megroppanó gally, vagy egy felénk kószáló méz- kalauz-madár fecsegése, s még gyakrabban a bozótban ide-oda kavargó szélfuvállat, ami odaröpítette szagun­kat a sűrűben tanyázó bivalyokhoz. Ilyenkor aztán tör- ve-zúzva tovább robogott a fekete had. s nekem meg kellett elégednem annyival, hogy itt-ott megpillanthas­sak hol egy fekete foltot, hol egy-egy hatalmas szarvat. Figyeltem embereimet. Szerteszaladták, ha csörtetni kezdett a bivalyhad, s csak a veszély elmúltával szál­lingóztak elő. Hanem öreg vezetőm mindig nyugodt maradt, és az ő nyugodtsága lassanként bennem is eloszlatta a régi leírások és mendemondák szülte szo­rongó érzést. Végre egy kirándulásom alkalmával sike­rült elejtenem első bivalyomat — akkor hallottam elő­ször azt a fájdalmasan panaszos bőgőst, amelyet a ha­lálra sebzett kafferbivaly hallat, mielőtt kimúlna .. Harmadik kelet-afrikai utam a Victoria-Nyanza kör­nyékére vezetett. Akikor már szépen elszaporodtak a nagy marhavészt átvészelt bivalyok, úgyhogy gyakran volt részem a bivalyvadászat izgalmaiban. Sok érdekes kalandom akadt a jó, öreg mbogó követése közben — mbogó: ez meg a kiszuahili neve a kafferbivalynaik — és lassan-lassan megint ráeszméltem, hogy bizony a bi­valyvadászat még a legújabb lőfegyverek birtokában is veszedelmes mulatság, holott néhány sikeres vadásza­tom után már-már alig tartottam annak. Átéltem akkoriban egy-tkét stampede-t is — így ne­vezik vadásznyelven azt a mindent legázoló rohamot, amikor a bivalycsordát elragadja s a világnak nekizú­dítja valami vakrémület. Hogy kellett ilyenkor dolgozni az ismétlőfegyverrel — mert stampede elől lehetetlen elfutni — s milyen felszabaduló érzés volt, mikor ősz- szerógyott a vezetőtehén, és irányt változtatott, sokszor közvetlen közelünkben, a mindent törve-zúzva. legá­zoló csorda! Bivalyvadászataimon legtöbbször az öreg, kivert bikákat kerestem. Az ilyen vén, mogorva remetéket a fiatalabb bikák kergetik el a csordából, s ők aztán vagy magányosan, vagy ketten-hárman összeverődve járják a vadont. Az ilyen vén bikák szarva a legkívánato- sabb vadászzsákmány, elejtése pedig a legizgalmasabb vadászpróba, ezért jártam a legszívesebben az ilyenek nyomában. Embereim is a kivert bikáktól tartottak leg­jobban, ami nem is csoda, hiszen gondoljunk csak ar. ra, hogy régebben, amikor még járta nálunk Magyar- országban a rideg-pásztorkodás. milyen félelmetes hír­névre tett szert némelyik csordájából kivert, szelíd bika is. A sebzetten támadó bivalybika nagyon veszedelmes és nagyon makacs ellenfél, támadását nem is tudja más megtörni, csak a halálthozó golyó. Több esetet tudok, hogy a végső szükségben fára menekült vadászt a fa mellett leste és őrizte a bosszúszomjas mbogó, s a félelemtől és az éjszakai hidegtől félig már dermedt kárvallottat csak másnap szabadították meg a szorult helyzetből. Van erre vonatkozólag egy meséje is a bennszülött vadászoknak, hogy ti. a bivaly úgy bánik el a fára menekült ellenséggel, hogy farkbojtjával fel­permetezi rá a vizeletét, amely csípős, viszkető fájdal­mat okoz; a vadász képtelen tovább kapaszkodni, és végre is lepottyan, a bivaly meg összetiporja. Harmadik utam alkalmával többek között az volt a megbízásom, hogy élő állatokat is fogjak újonnan át­szervezett Állatkertiünk számára. Ezért, hogy a befo­gott állat-bébilket felnevelhessem, sok tejre volt szük­ségem, ami bizony, majdhogynem olyan nehéz felada­tot jelentett, mint az élő állatok befogása. Jó teheneik­től a környékbeli törzsek nem szívesen váltak meg, és különben is, egy magyar természetkutató nem nagyon dúskálódott a földi javakban. Mégis, éppen a kaffer- bivalyok jóvoltából, sikerült megoldanom a tejkérdést. Akkoriban Német-Kelet-Afrikában nem volt még .kor­látozva a bivalylövés, és ez, valamint az a körülmény, hogy állatfogó tanyámtól egy jó napi járóföldre jó bi­valyos helyekre találtam, segített a helyzetemen. A megoldás onnan adódott, hogy a Victcria-Nyanza keleti partján élő vagája-törzs harcosai bivalybőrből készítették óriási pajzsaikat, egy bivalybőrért nagyon szívesen fizettek két szép. fiatal tehenet. Három vá­gója törzsfőnök tanyázott azon a környéken, és mind a három igyekezett annyi bivalybőn biztosítani a harco­sai számára, amennyit csak lehetett. Én, persze, ki­használtam a kedvező alkalmat: a vetélkedő vagája szultánik közül mindig az kapta a bivalybőröket, aki a legszebb teheneket szállította. Azt viszont máig se tudom, hogy többnapi járóföld­ről mi módon értesülhettek mindig pontosan a vagáják, hogy mennyi bivalybőrt hozok, és mikor érkezem közé­jük — márpedig ez igy volt. Mindegy, hogyan csinálták, de annyi bizonyos, hogy szép kis gulyát szereztem a bi­valybőrökből, és az is bizonyos, hogy nem tudtam vol­na annyi bivalybőrt szállítani, amennyit a törzsek át ne vettek volna, mert boldogtalan volt az a harcos, akinek bivalybőr hiányában ökörbőrből kellett elkészí­tenie a pajzsát. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents