Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-03 / 2. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÖLJETEK I PEST MEGYEI Ünnepel Pest megye (3. oldalon' MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI ,TANÁCS LAPJA I. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM ARA OO FILLÉR 1957. MÁJUS L Vf'fö’V'/Itv A magyar munkások készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat — mondotta Kádár János elvtárs a budapesti dolgozók május 1-i nagygyűlésén Máj-us elsejének reggelén az üzemekben, tereken gyülekező dolgozóik öt irányból vonultak fel a Hősök terére, hogy részt vegyenek a Magyar Szocialista Munkáspárt május 1-i nagygyűlésén. A párt, a kormány vezetői, Apró, Biszku, Fehér, Révész, Gáspár, Kállai, Kiss, Kossá elvtársak együtt jöttek a dolgotokkal, a munkásokkal. Kádár elvtárs, aki a XIII. kerület titkára volt azelőtt, régi barátaihoz, harcos társaihoz, az angyalföldi dolgozókhoz csatlakozott. A felvonulást a munkásőrség díszezredei nyitották meg. azután egymásután érkeztek az üzemek dolgozói, a vidék küldöttei. A Himnusz hangjai után Marosán György elvtárs üdvözölte a résztvevőket, majd így folytatta: a magyar munkás- mozgalomnak szerencséje, hogy vezetője az októberi események alatt Kádár elvtárs volt. Ö volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a szétesett pán kommunista derékhadát. Vezetésével harcoltunSk a kegyetlen, nehéz időkben... A párt vezetésével újból van jövőnk és lesz szocialista Magyar- ország! Hosszan tartó taps, lelkes éljenzés fogadta a mikrofonhoz lépő Kádár elmársat. Legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetköziség eszmébe — Munkások, elvtársak, budapesti dolgozók! — kezdte be- , szódét Kádár János elvtárs. i — Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890. május 1-én, hogy Magyarországon először tüntessen a proletár nemzetköziség ; eszméje mellett. Ennek 67 esz- j tendeje. Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a legöntudatosabb munkások szívében élt és a dunameden- ee népeit rabságban tartó gőgös Habsburg-monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette. Hol van már a gőgös monarchia? Elporladtak már rég azok a munkások is, akik akkor itt tüntettek, de a magyar | munkásosztály él és itt van I ma is; az eleink szívében és reményeiben táplált gondolat testet öltött, él és győzelmet aratott. Él és győzelmet aratott a munkáshatalom, a proletárdiktatúra, a munkásparaszt állam, a Magyar Népköztársaság! Él, és legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetköziség eszméje! Viharos 67 év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés-földesúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és ellenforradalmak ólomfekete felhői követték egymást. A monarchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a horthysta-ei- lenforradalom, a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság, az 1956 októberi ellenforradalmi támadás és utána a forradalmi ellentámadás — viharos sor ez, elvtársak. Ez alatt a 67 év alatt hol titokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon ünnepi módon, de a magyar munkások, a falvak, a mérnöki irodák legöntudatosabb dolgozói mindig, minden év május 1-én hitet tettek amellett, hogy a magyar dolgozók a proletár nemzetköziség hívei, hűek mindenkor a munkásság nemzetköziségét és sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz. Ma az ellenforradalom fölött gvőzedelntesked<» nép ünnepel — ügy gondolom, hogy jó- néhány harcos, kiemelkedő magyar május elsejéről még sokáig megemlékezik a történelem: az elsőről, mindig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra — az 1919- es május elsejére, amikor a magyar munkásosztály leverve a monarchia és a tőke bilincseit, az első, felejthetetlen szabad május elsejét ünnepelte. Soká fog emlékezni a történelem az 1945-ös május elsejére, amikor a 25 éves dühöngő ellenforradalom és a Hitler-fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítségével ismét, szabadon ünnepelhetett a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép. Végül, úgy gondolom, hogy 1890, 1919 és 1945-ös május elsejék mellett sokáig emlékezetes marad és kiemelkedő jelentőségű lesz a mai, az 1957- es május elseje. Kedves elvtársak! Miben van a különös jelentősége az 1957-es magyar május elsejének népünk számára és nyugodtan mondhatjuk, nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi sikertelen ellenforradalom fölött, a munkásosztály nemzetközi segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabadon május elsejét, a proletár nemzetköziség ünnepét. (Taps.) Elvtársaim! Az 1956. októberi események menetében a magyar Horthy- fasiszta burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar mun. 'kás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége, . a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a bankok, a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, melyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Külön kérdés és nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben, és ezt az ellenforradalom igen ravaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje elleni támadásra. Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imréék árulása nélkül, amely a döntő időpontban megbénította az ország vezetését és a vezetéstől megfosztotta, félrevezette és tehetetlenségre kárhoztatta a szocialista forradalom ügyéhez hű magyar dolgozók tömegeit — soha nem tudott volna az ellenforradalmi támadás olyan sikert elérni, mint amilyet átmenetileg elért. Mindannyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin az ellenforradalmi terror lett az úr, gyilkolták tömegesen a kommunistákat és a haladó embereket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt harcosait, termelőszövetkezeti vezetőket, tanácselnököket, a szocializmus híveit és készülődtek lemészárlásukra. Megjelentek ismét a politika porondján a tőkések, a földesurak, bankárok, hercegek és grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek a parlamentben két nap alatt 28 ellenforradalmi pártot alakítottak, bejelentették még a hírhedt Magyar Élet Pártjának megalakítását is | és megjelentek- a falvakban, a gyárakban a „mindent viszsza“ jelszóval. Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az entente — úgy sorakoztak fel az imperializmus sötét erői pénzzel, fegyverrel, széles propaganda-gépezettel 1956 októberében is az ellen- forradalom sötét erői mögött. Munkások, elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő ellenforradalommal, nekünk kellett döntenünk, tűrjüik-d tovább, hogy lemészárolják: a nép elejét, sírba tegyék a népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké változtassák hazánkat, vagy min-1 den f,elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulással és az ellenforradalmat semmi-1 sítsük meg. Mi, kommunisták döntött- tünlk. Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forradalom és a haza minden, az ellenforradalommal szembeszállni kész hívét. Ugyanakkor ismét segítséget kértünk a magyar nép legönzetlenebb, legigazabb barátjától, a Szovjetuniótól. (Ute* mes taps, „Szovjet—magyar barátság“ felkiáltással.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletár internacionalizmus szellemében megadta. így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nem ment áldozatok nélkül. Emlékeznünk kell ezen a szabad május elsején mártírjainkra, az ellenforradalmárok által legyilkolt kommunistákra, igaz magyar hazafiakra — Mező Imre, Kala- már, Asztalos, Kállai, Biksza és a többi drága elvtársakra .:., akik nem ünnepelhetnek többé velünk. Mély tisztelettel emlékezünk azokra a szovjet harcosokra, akik a magyar népnek nyújtott segítség közben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hűségüket a proletár nemzetköziség szent eszméjéhez. Örök dicsőség övezze mind- annyiuk emlékét! Elvtársak! Erre a hősi harcra visszatekintve világosan látható, hogy 1956 októberében a szocialista Magyarország vívta élet-halál harcát a régi úri Magyarországgal és ebből a harcból a szocialista Magyar- ország került ki győztesen. (Taps.) De az is világos, hogy j ez a harc ugyanakkor a népek, nemzetek leigázására törő nagy tőkés imperializmus és a népele szabadsága és békéje felett őrködő proletár nemzetköziség összecsapása is volt és győzött a proletár internacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és béke erői. Ezért nemzetközi jelentőségű aa 1957-es magyar május elseje* Elvtársak! Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama, a Magyar Népköztársaság él! (Tops.) Féléve« munkánk legfőbb eredménye az erős munkáshntalom — Kedves elvtársak, elvtársnők! Tekintsük át a november 4 óta megtett utat. Ha a harc eredményeit Bzámbavesszüfc. megállapíthat, juk anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentősek; Ha a harc eredményeit nézzük, és megnézzük az élet különböző területein a hiányosságokat, nem lehetünk megelégedettek, nem lehetünk öntették. Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle. (Derültség.) De ha november 3-a anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái inár zsebükben érezték a hatalmat és az egész országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt, és: így nézünk vissza a megtett útra. nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények. Milyen eredményekről beszélhetünk? Mindenekelőtt a hatalomról, az államról, a törvényes rendről. Lehet és van is sok kritikusunk. Vannak ellenségeink is, akik a kákán is csomót keresnek. Az ilyen emberek szeretnek bennünket műveletlennek, merevnek, hozzá nem értőnek, kegyetlen terroristáknak. sztálinistáknak és minden elképzelhető rossznak — ami az ő szótárukban van — szidalmazni. De azt legnagyobb ellenségeink, legrosszindulatúbb kritikusaink 'sem mondhatják, hogy mi a kapitalisták és a földbirtokosok érdekeit szolgálnánk! Itt van a kutya eltemetve. Népünk ellenségei számára a Magyar Népköztársaság fejlődésének elmúlt 6 hónapjában igazán az a legrosszabb, ennélfogva népünk számára az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a munkáshatalom erős és a kapitalizmus visszaállításának lehetősége megszűnik (Közbekiáltások: „Éljen a ! munkás-paraszt hatalom!“) A hatalom fegyveres biztosításának feladatába bevontuk és bevonjuk a munkások, bányászok, a parasztok legöntudato- sabbjait — megszerveztük a munkásőrséget! A munkásőrség megalakító- | sa is bizonyítéka annak, hogy i a párt és kormány a tömegek ! iránti messzemenő bizalom- ' mai, azokra támaszkodva ve- I zet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tó- * megei jelentkeznek felvételre a munkásőrség alakulataiba, azt jelzi, hogy a magyar munkások készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat. Itt vannak külföldi vendégeink, nézzék meg a párt és a kormány embereit és a tőlünk elszakadt tömegeket* amelynek százezrei itt állnak a téren! (Taps, éljenzés.) A népi hatalom megerősítő* se után másik nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Itt voltunk már a gyűlésen, i amikor kézbesítették a Bánya-
