Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-10 / 8. szám

1951. MÁJUS 10, PÉNTEK

J»fEC~

WCirlap

DOBI ISTVÁN ELVTÁRS BESZÉDE

— A Népköztársaság Alkotmányának rendelkezései értelmében jelentést kell tennem az Elnöki Tanácsnak az országgyűlés 1956. évi augusztus 3-án berekesztett ülésszaka óta kifejtett működéséről — kezdte beszédét, majd így folytatta: — Olyan dolgokról is beszélni kívánok, amelyek • nem állnak szoros kapcsolatban az Elnöki Tanács működésével, azonban valami hozzájárulást jelenthetnek a lezajlott események politikai értékeléséhez. Az októberi és novemberi nehéz napokat és heteket ebben az épületben töltöttem. Az országgyűlés tagjai évek óta — néhányan évtizedek óta — ismernek engem, meg fogják érteni, ahogyan mondom: nekem itt volt a helyem, itt volt a dolgom, én innét el nem mehettem. A jogászok úgy fejezik ki. hogy az ellenforradalom alatt is sikerült fenntartani a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés szünetelése idején működő legmagasabb államhatalmi szervünknek a működését, a jogfolytonosságot — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy

ami ebben az országban október 33 óta történt, olyan események sorozata, amelyekről — ha hűséges munkásai és harcosai vagyunk a szocializmus új világának — minél többet kell beszélgetnünk, tanácskoznunk, vitatkoznunk, hogy okuljunk a tapasztalatokból

— Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőiben megvan • tisztánlátás és az elhatározottság, hogy a műit évék sikereinek és tévedéseinek tanulságait levonják és kialakítják azt a politikát, amely hazánkban a szocializmus egészséges ütemű építkezésének, dolgozó népünk felemelkedésének, érdeme szerint való boldogulásának politikája lesz.

Meggyőződésemben azokra a tapasztalatokra támaszkodom, amelyeket november 4 óta a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőivel való együtt- munkálkodás során szereztem.

A Magyar Dolgozók Pártjában — erről nemcsak a párt tagjai tudnak, hanem az egész ország nyilvánossága — már 1956 októbere előtt jelentős lépések történtek a korábbi hibák jóvátétele, a szocialista demokratizálódás meggyorsítása érdekében.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés augusztusi ülésszaka után a pártból indult egészséges kezdeményezések értelmében végezte munkáját, módosítottuk a Tanács ügyrendjét, igyekeztünk megszüntetni a korábban meggyökeresedett formalizmust. A Tanács határo- zatilag elfogadta a kegyelmi eljárás szabályozását. A törvényerejű rendeleteket kiadtuk tárgyalásra az országgyűlés bizottságainak s véleményüket figyelembe vettük a jogszabályok alkotásánál. A tanácsüléseken mind gyakrabban hangzottak el értékes, alkotó célú javaslatok. Október 29-re összehívtuk az országgyűlést, erre az ülészakra azonban az ellenforradalmi események következtében már nem kerülhetett sor.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa alkotmányos jogkörében eljárva választotta meg október 24-én Nagy Imrét miniszterelnökké. Október 25-én megválasztotta a 24 tagú minisztertanácsot, egy miniszterelnökkel. három elnökhelyettessel és egy államminisz terrel.

Később még két állammi nisztert választottunk meg. Már akkor látni lehetett, hogy a kormány vezetői szűkebb körben szeretnék intézni az országos ügyeket, arra törekszenek, hogy a határozathozatalokban megkerüljék a tényleges kormányt. Később, október 31-én leváltották a szak- minisztereket és az elnökhelyetteseket, csak az elnök és három állammimszter maradt helyén. Melléjük az életre hívott új pártok képviseletében hat újabb államminisztert választott meg az Elnöki Tanács és megválasztotta Maiéter Pált honvédelmi miniszterré.

— Dobi István ezután az Országházban lezajlott ellenforradalmi eseményeket ismertet te;

Ellenforradalmi események az Országházban

— Ha egy kormány hivatalba lép, s az ország fővárosában fegyveres összetűzések folynak, az új kormánynak aligha lehet sürgősebb dolga, mint hogy körülnéz a fegyveres alakulatok között és biztosítja magának a fegyveres erőt. Mikor Nagy Imre átvette a miniszterelnökséget, ennek az országnak hadserege, rendőrsége és államvédelme volt. Igaz, hogy a hadseregbe és a rendőrségbe az ellenforradalom beépítette a maga embereit, azonban a katonának, a rendőrnek nemcsak fegyvere, hanem fegyelme és esküje is van. S minthogy az államvédelem hősiesen harcolt, Nagy Imre a hadsereg és a rendőrség nagy részét különösebb nehézség nélkül talpraállíthatta volna a népi hatalom mellé, ha neki magának a népi hatalom megvédése lett volna a szándéka. Ehelyett minden módon kifejezésre juttatta, hogy semmi közösséget nem vállal az államvé- delem katonáival, akikről pedig jól tudta, hogy munkás- és Darasztfiúk. sorozott katonák. Intézkedéseivel szétverte a hadsereget és a rendőrséget. Először maga is kérte a szovjet csapatok segítségét, ezután kérte a csapatok visszavonását Budapest területéről. A tűz- szüneti naranccsal pedig megpróbálta lefegyverezni azokat, akik a népi államért harcoltak az ellenforradalmárok ellen. valójában kiszolgáltatta ezeket az embereket a lázadók gyilkos bosszújának.

Nagy Imre nem a hadsereget akarta talpraállítani, hanem az ellenforradalmároknál keresett maga mögé fegyveres erőt. A parlamentben Dudás Józseffel tanácskozott az ország jövőjéről, az ellenforradalmi bandák vezetői között keresett és talált honvédelmi minisztert.

Hogy Maiéternek nem a népi hatalom fennmaradásáért' dobogott a szíve, hanem valami egészen másért, abban Nagy Imrének és barátainak nem igén lehetett kétségük. De ha mégis lett volna, minden kételyüket eloszlathatta, amikor Maiéter Pál az egyik minisztertanácsi ülésen megkérdezte: nincs-e kifogás ellene, ha ő a szovjet csapatok mozdulatairól és elhelyezkedéséről szerzett értesüléseit átadja az angol katonai attasénak.

A szovjet csapatok akkor zárták körül Budapestet, amikor Nagy Imréék az utcán kibontakozott fehér-terror ellen Kádár János ismételten hangoztatott kérésére egyetlen szót sem szóltak, egyetlen intézkedést nem tettek. És idebent a parlamentben, már csak a vak nem láthatta, hogy a kormány jobbfelé rohan és a vezetők egymást próbálják túllicitálni a reakciónak adott engedményekben.

A Szovjetunió vezetői lemérték a magyarországi események várható itteni és világpolitikai következményeit Megtették a szükséges óvintézkedéseket az egész szocialista tábor biztonsága, és benne a dolgozó magyar nép védelme érdekében, amit a varsói szerződés értelmében nemcsak megtehettek, hanem ten- nlök is kellett, mert Moszkvában nagyobb felelősséggel politizáltak, mint Nagy Imre kormányában.

A szovjet csapatok szerencsénkre itt voltak Budapest környékén és az országban. És amikor Kádár János látta, hogy a Nagy Imre-kormány- tól semmit sem lehet remélni, az ellenforradalom, a gyilkos fehér-terror letörésére, sőt a

kormány magatartásával, intézkedéseivel csak fűti, szítja az ellenforradalmat, hogy kisebb gondja is nagyobb, mint a szocializmus ügye, a dolgozó magyar nép sorsa — cselekedett. Néhány hűséges politikai barátjával át tudott jutni a

szovjet csapatokhoz, segítségüket kérte nem magának, hanem a magyar népi demokráciának, a magyar népnek. Ezért van most Magyarországon népi hatalom, s az is marad. (Hosszan tartó lelkes taps.)

A Nagy Imre-csoport és a többpártrendszer

Dobi István ezután a többpártrendszer kérdésével foglalkozott. — Szocializmust többpártrendszerben is lehet építeni, erre van példa. De ez csak ott lehetséges, ahol a többpártrendszert — ha megvan — a szocializmus építésének szándékával tartják fenn, vagy — ha nincs meg — ezzel a szándékkal fognak hozzá a pártok szervezéséhez.

— Nagy Imréék esetében sem az egyikről, sem a másikról nem volt szó, de nem is kerestek ilyen biztosítékokat. Egy este határozatot hoztak, hogy visszatérnek a többpártrendszerhez.

— Hogy mi történt a pártokban és hogy számuk hogyan szaporodott két nap alatt két tucatra, arról felesleges beszélnem. A kisgazdapárt a Semmelweis utcában szervezkedett. Mint hallottam, nagy harc folyt az íróasztalokért, végül már a székekért is, de parasztokat, akik akkor véletlenül Budapesten jártak, nehezen, vagy egyáltalán nem is engedtek be a házba.

— A húszféle új pártról nem sokat tudok. A szociáldemokratákról van valami mondanivalóm. helyesebben nem is az enyém, hanem Kéthly Annáé. (Derültség.) Mielőtt külföldre utazott völ- na, egyik barátommal hosszasan elbeszélgetett itt az Országházban. Elismerte, hogy a kormány jobbratolódása következtében alig van lehetőség bárminő szocialista vívmányunknak a megmentésére. Megdöbbentően, beszélt a városban tomboló fehérterrorról és a fékevesztett embervadásza tróL Nem akarok én megbántani senkit, csak Kéthly Annának a szavait idézem. Szemétdombnak nevezte újjáalakult pártját és élete szerencsétlenségének mondotta, hogv erre a szemétdombra kell felülnie elnöknek. (Derültség.) Akkor megértettem a keserűségét k most is megértem, amikor mindezeknek az ellenkezőjét mondja azokban a propagandabeszédekben, amelyeket nyugati vendéglátói — nevezzük így — ízlése szerint kell elmondania.

— Hogyan jelentkezett a kormány jobbratolódása?

Megpróbálok erre a kérdésre felelni. Legelőször jelentkezett a kommunista szakminiszterek félreállításában,

amit Nagy Imre és Losonczy Géza beleegyezése nélkül nem lehetett volna megtenni.

Nagy Imre körül kialakult egy szűkebb kör. amelynek kezdettől fogva bizalmas megbeszélései voltak, s amely a kormányon kívül álló tagjain keresztül is érintkezni tudott Dudá- sékkal, Maléterékkel, az elburjánzott sajtóval és megbízottai útján irányította a rádiót, amely akkor innen, a parlamentből igen nagy szolgálatot tett az ellenforradalomnak.

Ez a Nagy Imre-féle kör a Minisztertanácsban fokról fokra haladt a szovjetellenes- ségben. Jelentkezett a jobb- ratolódás a katonák dolgában Maléterók lassan háttérbe szorították Dudást, aki ezután már inkább telefonon és újságjában érintkezett Nagy Imrével, s közölte, hogy a kormánynak ilyen, vagy amolyan intézkedésével nem ért egyet, tehát az intézkedés nem érvényes.

Az ellenforradalmi vezető katonák nyugati kapcsolatai világosan felismerhetők voltak és később érezni lehetett valami katonai diktatúra előkészítését, amelynek alighanem Maiéter lett volna a vezetője. Azonban november 4-e megakadályozta a katonai diktatúrát. Jelentkezett a jobbrato- lódás abban, ahogyan a kormány kezelte a pártokat. A legképtelenebb pártalakulások bejelentését elfogadták, tudomásul vették. De különös figyelmet szenteltek a Mind- szenty körüli mozgolódásoknak és már a többpártrendszer bejelentésének harmadik napján komoly megbeszélések folytak a nagy katolikus párt bekapcsolásáról a kormány- koalícióba. És erről egyre több szó esett, pedig az állítólagos nagy katolikus pártból nem volt meg több, mint néhány öreg kegyelmes és méltóságos úr a Horthy-időkből, aki akkor valahonnan felbukkant,

Szembefordulás a szocializmussal

— Már előbb említettem, hogy Nagy Imre bizalmas körének kezdeményezésére a Minisztertanácsban fokról fokra haladt előre a szovjetellenes- ség.

A Szovjetuniótól és többi szocialista barátunktól való eltávolodás politikájának fontos lépése volt Magyarország semlegességének kinyilatkoztatása.

Ezt Nagy Imréék annyira előkészítették, hogy még a Minisztertanács ülésén, közvetlenül a határozathozatal után szétosztották a kinyomtatott plakátokat a semlegességről.

— A következő, döntően fontos szovjetellenes lépés az a javaslat volt, hogy Magyar- ország az ENSZ-től kérje semlegessége biztosítását és lépjen ki a varsói egyezményből. Jelen voltam a kabinet ülésén és az indítvány mellett elhangzott felszólalások után megpróbáltam kifejteni, hogy nekünk semmi szükségünk nincs ENSZ biztosítékokra. Mi szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak, tagjai vagyunk a varsói egyezménynek, amely többoldalú védelmi szerződés. Az egyezmény több ország helyzetét és biztonságát érinti — mondtam — abból véleményem szerint egyszerű minisztertanácsi határozattal kilépni nem lehet és becstelenségnek érezném azt, hogy ilyen lépést a Szovjetunióval való előzetes megbeszélés nélkül akarnánk végrehajtani. Az én álláspontommal ellentmondó

felszólalások hangzottak el. Végül azonban elfogadták azt a javaslatomat, hogy legalább a szovjet nagykövetet hívják meg, beszéljenek vele a kilépési szándékról. Rövid idő múlva Andropov nagykövet megjelent az ülésen. Nagy Imre közölte vele a meghívás okát. Több miniszter megint állást foglalt amellett, hogy

forduljanak garanciákért az ENSZ-hez és Magyarország lépjen ki a varsói szerződésből.

— Megdöbbentő volt a kabinetnek ez a felelőtlensége, de alapjában véve természetes folytatása volt az előzményeknek. A kormány nagy többsége elérkezettnek látta az időt, hogy szakítson a szocializmussal és visszavigye az országot a kapitalizmusba.

— Visszamentem a hivatalomba. Többé nem hívtak és nem vettem részt a kabinet megbeszélésein. Az Országház tele volt ismeretlen emberekkel, civilekkel és katonákkal. Tudltam, hogy mi történik a városban. Vártam az események kifejlődését és tisztában voltam vele, hogy a fejlemények közvetlenül a személyemet is érinthetik. Ismételten hallottam hírét, hogy valakinek az volt a véleménye, engem félre kell állítani, meg kell tőlem szabadulni. A viselkedés, amit irányomban november első napjaiban tanúsítottak, körülbelül megfelelt ezeknek a híreknek. Ilyen előzmények után történt, hogy a november 4-re virradó éjszaka belépett hozzám egy őrhagy, akit az Országház északi frontjáról látásból ismertem. Régi horthysta őrnagy volt, az ellenforradalmi napokban többedmagával ott teljesített szolgálatot a maga régi egyenruhájában, ami elég feltűnő lehetett mindenkinek, aki abban az időben a parlamentben dolgozott, vagy itt

járt. Feltűnő lehetett, még Nagy Imrééknek és a tömegesen ide özönlő küldöttségeknek is. Négy géppisztolyos katona kísérte. „Maga jöjjön velünk“ — mondta az őrnagy és én velük mentem. Rónai Sándor éppen nálam volt. öt is nevén szólították és lekísértek minket az északi szárny egyik alagsori szobájába. Mielőtt kiderülhetett volna, hogy tulajdonképpen miért kísértek le oda, megjelentek a szovjet csapatok; Nagy Imre már elment a jugoszláv követségre barátaival együtt. Az Országházban véget ért az ellenforradalom. (Nagy taps.)

Ezután arról beszélt Dobi István, hogy az Elnöki Tanács azonnal munkához kezdett.

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy Imre és kormányának működése veszélyeztette a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjét, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa november 4-én Nagy Imre kormányától megvonta bizalmát és felmentette 4 kormányt. Ezt követően alkotmányos jogkörében eljárva, miniszterelnökké választotta Kádár Jánost (hosszantartó taps), elnökhelyettessé dr. Münnich Ferencet (taps), a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjaivá megválasztotta Marosán Györgyöt (taps), Horváth Imrét (taps), Kossá Istvánt (taps), Apró Antalt (taps), Dögéi Imrét (taps) és Rónai Sándort (taps).

Új lap hazánk történetében

A forradalmi munkás-paraszt kormány fellépésével és alkotmányos úton történt kinevezésével bátran elmondhatjuk, új lapot nyitottunk Magyarország történetében. A szocializmus erői az országban még dúló ellenforradalom füzében talpraállva megint szervezetten jelentkeztek életünkben. Kádár Jánosnak volt bátorsága, elszántsága és tisztánlátása a cselekvéshez. Nagy Imre és társaságának bűnei következtében a kapitalizmus nyomorúsága és szolgasága felé tántorgott az ország. Hamis nacionalista jelszavakkal, hamis nemzetiszínű szalagokkal körülpántlikázták a csalogató programokat, amelyek szakadékba taszították volna a dolgozó népet. Kádár János november 4-én mint az ország alkotmányosan kinevezett miniszterelnöke kezdte el az okos, céltudatos munkát, amivel — szovjet csapatok segítségével — először megfékezte, letörte az ellenforradalmat, azután a Szovjetunió és a baráti országok segítségével megmentette a nyomortól, az éhségtől az országot. Amikor ezen a szakaszon túljutottunk, iparban és mezőgazdaságban — ha kezdetben zökkenőkkel 1

is — megindult a fejlődés, a termelés.

A kapitalizmusba való visszatérés veszélyének megsemmisítése után a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével megint elkezdtük és folytattuk a szocializmus építését. Május elseje tapasztalatai bizonyítják, hogy a dolgozó magyar milliók egyetértésével tesz- sziik.

Tisztelt országgyűlés! Ez Kádár János, a munkás-paraszt kormány és a szervezkedő Magyar Szocialista Munkáspárt történelmi érdeme. (Nagy taps.)

Dobi István elvtárs ezután ismertette az Elnöki Tanács által hozott választásokat, majd arról szólott, hogy az Elnöki Tanács november 4-e után. mindvégig az alkotmányban meghatározott keretek között végezte működését és ismertette a hozott törvényerejű rendeleteket.

Beszámolója végén Dobi elvtárs hangsúlyozta, hogy az Elnöki Tanács november 4- től kezdve a legszorosabb együttműködésben dolgozott a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal.

A kormány új tagjai leteszik az esküt