Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-07 / 5. szám

1957. MÁJUS 7. 3 ‘"'k'fC Map A Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosztály forradalmi pártja Kiss Károly elrtárs előadása Az MSZMP Központi Bizott­ságának politikai előadássoroza­tában héttőn a Néphadsereg Központi Tiszti Házában Kiss Károly elvtárs. a Köznonti Bi­zottság Intéző Bizottságának tag­ja tartott előadást. Az MSZMP a munkásosztály forradalmi pártja címmel. Az előadást rö­vidítve .közöljük. Kiss Károly elvtárs beveze­tőben elmondotta, hogy októ­berben másodszor kaptunk na­gyon fájdalmas és tanulságos leckét: miért szükséges a mun­kásosztály forradalmi pártja, nemcsak a hatalom meghódí­tásáért, de még inkább meg­— E tényekből kitűnik, hogy a párt külső és belső ellensé­gei sok kommunistánál jobban megszívlelték azt a lenini igaz­ságot, hogy „kommunista párt nélkül proletárdiktatúra nem lehetséges!" Ezért összponto­sították az ellenforradalom előkészítése során minden erő« feszítésüket előbb a néphata­lom vezető ereje, a párt er­kölcsi hitelének megsemmisí­tésére, ezért törekedtek később a párt szétverésére, s végül az ellenforradalmi fehérterror ki­bontakozása idején ezért töre­kedtek a kommunista párt ve­zető kádereinek fizikai elpusz­títására. A továbbiakban Kiss elvtárs leleplezte azokat a revizionis­ta nézeteket, amelyek szerint a szocializmus jelenlegi idő­szakában tulajdonképpen fe­lesleges a párt, a munkásosz» tály élcsapata, mondván, hogy a munkásosztály egyes szervei (például a munkástanácsok) útján közvetlenül megvalósít­hatja történelmi feladatait. — A forradalmi párt csakis akkor telejesítheti hivatását, ha valóban élcsapata a mun­kásosztálynak. Az októberi ellenforradalom nemcsak arra tanított meg bennünket, hogy párt nélkül nincs proletárhatalom, hanem arra is, hogy amikor a párt vezetésében pártellenes frakció műkö­dik, az teljesen megbénít­ja a vezetést, s így meg­bénul az élcsapat ereje is, cselekvőképtelenné válik az egész párt. Az előadó a továbbiakban arról beszélt, hogy kommunis­ta pártunkat rendkívül nehéz helyzetben szerveztük újjá. Az MSZMP büszkén vállalja a magyar munkásosztály és forradalmi pártja nyolc évti­zedes harcának dicső öröksé- gét. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP szerves része a nem­zetközi forradalmi munkás- mozgalomnak. ezért a prole­tár internacionalizmus szelle­mében együtt küzd a kommu­nista világmozgalom minden pártjával és forradalmi tömeg­szervezetével. Foglalkozott azokkal az eredményekkel, melveket dol­gozó népünk az MKP, majd az MDP vezetésével elért. Ta­gadhatatlan hogy a dolgozó magyar nép a párt vezetésé­vel rendkívül sikeresen épí­tette a szocializmust. Jó úton haladt a mezőgazdaság szo­cialista átépítése, emelkedett a nép kulturális színvonala Az MDP alapvető tevékenységé­ben marxista—leninista párt volt, de rögtön meg kell álla­pítani, hogy vezetésében, külö­nösen 1949-től halmozódtak a hibák. A demokratikus cent­ralizmus megsértése, a kollek­tív vezetés megszűnése, a pa­rancsolgatás és kritikátlanság bürokratikus vezetési módsze­rekhez vezetett. A pártban különösen 1953 júniusa után egyre több párt- funkcionárius és párttag is­merte fel a pártvezetés hibáit. Ezek az elvtársak nem szer­vezetten. nem frakciós mó­don, hanem pártszerűen, a pártban szokásos formák kö-. zött mutattak rá a felismert problémákra, ® úgy bírálták a vezetést. 1953 júniusa de különösen 1955 márciusa után szilárdításáért, a szocializmus építéséért folyó harcban. 1919- bert'&< Tanácsköztársaság buká­sának az volt az egyik fő oka, hogy a jobboldali szociálde­mokraták bentmaradtak az egyesült pártban, s belülről bomlasztották azt. Most októ­berben a revizionisták, a meg­alkuvók ismét a pártban, sőt a vezetésben tevékenykedtek, belülről ideológiai zűrzavar keltésével bomlasztották, majd az ellenforradalom döntő tá­madásakor megbénították a pártot, Nagy Imre és Losonczy Géza vezetésével fokoza­tosan kialakult az a főleg értelmiségi, írói, újságírói körökből, továbbá egyete­mi oktatókból és hallga­tókból összeverődött cso­port, amely túlozta, a párt világnézetével ellentétes platformról bírálta a két­ségtelenül súlyos hibákat, de a szocializmus jelszavai mögé bújva voltaképpen a burzsoá restauráció javára dolgozott. Ez a csoport mindinkább szer­vezett frakcióként működött. Bár nem nyílt sisakkal, kono­kul tagadta a kommunista párt alapelveit, például a munkás- osztály hegemóniáját, a Szov­jetunió és a párt vezető szere­pét. a demokratikus centraliz­must. A szocializmus építése „ma­gyar útjának" keresése ürü­gyével, a „nemzeti kommuniz­mus" antimarxista következte­tésiére jutott, s nacionalista né­zetek hirdetésével szovjetel­lenes álláspontra helyezkedett. A „marxizmus—lenin izmus alkotó továbbfejlesztésének" és a „sajátos magyar viszo­nyokra való alkalmazásának" tüntette fel revizionista zagy- vaságait. Ez a csoport objektí­ve az ellenforradalom előkészi­A párt szétverése, majd fel­oszlatása teljesen dezorientál- ta a kommunistákat az ellen- forradalom sorsdöntő napjai­ban. Amikor a legnagyobb szükség lett volna a pártra, a kommunisták és a szocializ­mushoz hű munkások összefo­gására és az egységes forradal­mi cselekvésre, akkor marad­tunk párt nélkül. A párt fel­oszlatása súlyos likvidátori hi­ba volt, mert a legkritikusabb időben, az ellenforradalom tonv- bolásakor dezorganizálta a párt még megmaradt szerve­zett erőit. Ilyen körülmények között alakult meg a Magyar Szocia­lista Munkáspárt. Bár csak két-három napról volt sző, mégis éles határvonalat kell vonni az MSZMP november 4-e előtti és utáni tevékenysé­ge közé. A november 4-e előtti napákban az MSZMP vezető­ségének a Nagy Imre—Loson- czy-csoporthoz tartozó többsé­ge együttműködött az ellen- forradalommal. kapitulált, megtagadta a szocializmust, a munkásosztály legfontosabb érdekeit, s szembefordult a Szovjetunió vezette szocialis­ta táborral. Kiss Károly leszögezte, hogy az MSZMP a marxizmus—le- ninizmus alapján működő kommunista párt, amely a proletárdiktatúra erősítését, o szocializmus építését tekinti legfontosabb feladatának. A lenini elmélet alapján épül fel. s elsősorban a munkásosztály pártja, élcsapata. A párt egysége megköveteli, hogy csak olyanok lehessenek párttagok és csak olyandkat vegyenek fel c,z MSZMP so­raiba. akik a politikai alap­kérdésekben egyetértenek a párt Központi Bizottságának álláspontjával; tehát határo­zottan vallják, hogy október 23-án ellenforradalom robban! ki a munkáshatalom megdön­tésén munkálkodott. A kezdeti sikerekén felbátorodott frakció 1956 májusától, de különösen júliustól kezdve kivitte a vi­tát az utcára, noha a hibák ki­javítása akkor már megkezdő­dött, Az MDP Központi Vezető­ségének 1956 júliusi határoza­ta új fejezetet nyitott pártunk történetében. E határozat megvalósítása lehetővé tette volna, hogy pártunk és kormányzatunk minden nagyobb megráz­kódtatás nélkül, fokozato­sa kijavítsa a korábban el­követett hibákat, s ezzel helyreállítsa a párt és a kormány tekintélyét. Sajnos, az ellenség sok elv­társunknál világosabban látta a júliusi párthatározatnak ezt a fontosságát, ezért elhatároz­ták, hogy fokozzák aknamun. Icájukat, s október 23-án ki­robbantották a szocialista rendszer ellen szervezett fegy­veres felkelést. A Nagy Imre—Losonczy­csoport, amely az ellenforra- dialom kitörése idején rögtön döntő pozíciókba került, e,gy búron pendült a felkelőikkel, s szabotálta az ellenforradalom leverésére kiadott intézkedé seket. Az addig pártellenzék sze­repében álcázkodott likvi­dátorok nyílt állásfoglalás­ra kényszerültek. Nagy Imrének az október 28-a utáni nyilatkozata, amely „nemzeti forradalomnak“, „dicsőséges felkelésnek” minősítette az ellenforra­dalmat, továbbá a Szabad Nép „Ha.inalodik“ című áruló vezércikke eszmeileg és szervezetileg teljesen szétverte a pártot, s az el­lenforradalomnak prédául vetette oda a proletárdik­tatúra megingathatatlan híveit, az államvédelmistá- kat és a pártfunkcionáriu­sokat. tésére és a régi tőkés földes­úri rend helyreállítására. El­fogadják pártunk Központi Bizottsága decemberi határo­zatának elemzését a régi párt­vezetés hibáiról. Elfogadják a Nagy Imre—Losonczy-csoport megítélését; azt, hogy ez a csoport renegáttá, a párt- és a munkásosztály árulójává vált; vallják, a szovjet csapa­tok behívásának szükségessé­gét és helyességét, hogy a Szovjetunió népei hűségesen teljesítették internacionalista kötelességüket, amikor mel­lénk álltak; elismerik és elfo­gadják továbbá a párt és a munkásosztály vezető szerepét a párt legfontosabb céljait, politikáját és a szervezeti szabályzatban lerögzített alap- elveket. Ezután az MSZMP-be való átigazolásokról szólott. Hang­súlyozta, hogy pártunkat elsősorban a nagyüzemi munkások leg­jobbjaival kell erősíte­nünk. Az MSZMP fejlődése egész­séges irányba halad — mon­dotta. Pártunknak jelenleg több mint háromszázezer tag­ja van. És hadd tegyük mindjárt hozzá: nem akár­milyen tagja. Tagjai első­sorban az 1919-es és a ré­gi illegális kommunisták, az 1945—46-os párttagok, a volt MDP legöntudato- sabb, legáldozatkészebb harcosai. Az üzemekben a közvetlen termelőmunkában részvevő munkások alkotják a párttag­ság többségét. Falun elsősor­ban a termelőszövetkezeti pa­rasztok, továbbá az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozói. Sok pártszervezetünk és párttagunk bizalmatlan az ér­telmiségiekkel és a fiatalok­Az MSZMP megalakulásának körülményei kai szemben. Sem az egész ér­telmiséggel, sem az egész fia­talsággal szemben nem lehe­tünk bizalmatlanok és nem Az MSZMP marxista—leni­nista párt — folytatta —, ezért a lenini demokratikus centra­lizmus elvén épül fel és mű­ködik. Sok elvtárs leegysze­rűsítve és mechanikusan értel­mezi a demokratikus centra­lizmust. A demokratikus cent­ralizmus: a helyesen alkalma­zott demokratizmus és centra­lizmus egysége. A demokra • tikus centralizmus azt jelenti, hogy a pártot alulról a köz­ponti bizottságig választott szervek vezetik. Ezek kötele­sek beszámolni tevékenységük, ről választóiknak. A kisebbség alárendeli magát a többség­nek. Az alsóbb szervek kötele­sek végrehajtani a felsőbb szervek határozatait. A pártbeli demokrácia nem választható el a centralizmus­tól. A történelmi szükségnek megfelelően időmként előtérbe kerülhet a demokratikus cent- ralizmus egyik vagy másik jel­legzetessége. Ugyancsak a leg­utóbbi évek nagy tanulsága, hogy amikor a régi pártveze­tés mindinkább elszakadt a tagságtól, s félrelökte a tagság jogait, nemcsak a pártdemok­rácia ellen vétett, hanem a centralizmus ellen is, mert a párt politikájában és módsze­reiben nem a többség akaratá­hoz igazodott, s így szétbom­lasztotta a cselekvés egységét. Gyakran parancsolgatással akarta keresztülhajszolni a ki­sebbség akaratát. Amikor a Nagy Imre—Losonczy-csoport gyengítette, majd megrendí­tette a centralizmust, nem a pártdemokrácia erősítésén dol­gozott, hanem frakciót szerve­zett a pártban, s aZ áruló ki­sebbség likvidátorpolitikáját erőszakolta rá a párttagság többségére. Napjainkban elsőrendű feladat a tag­ság önkéntes vasfegyel­mének erősítése, mert et­től függ, mennyire tudato­síthatjuk a dolgozók között a párt politikáját, s hogyan szervezhetjük meg e poli­tika végrehajtását. Az akarat és a cselekvés egységének, valamint az ön­kéntes fegyelemnek alapja az eszmei egység és a párt he­lyes politikai irányvonala, szo­ros tartozéka pedig a pártélet belső rendje. Még nem küzdöttük le tel­jesen a politikai gondolkodás ellanyhulását és a revizionis­ta kártevés hatását. Bár az MDP tagságának legharcosabb része, és az ellenforradalom elleni harcban kitűnt, sok ki­váló új harcos belépett pár­tunkba, a pártegység megszilárdí­tásában és a pártfegyelem megerősítésében még igen nagy feladatok várnak ránk az eszmei és a poli­tikai nevelés területén csakúgy, mint a helyes, pártszerű munka és a ve­zetési gyakorlat tekinteté­ben. Ezután Kiss elvtárs a párt- egység fogalmának értelmezé­séről szólott. — A marxizmus1—leninizmus szerint a fejlődés baitóereje a dolgókban levő belső ellent­mondás, az ellentétek harca. Nyilvánvaló, ho^y ez a tanítás a pártra is érvényes. Az osz- tályharc alakulása, a szocia­lista építés haladása során a burzsoá Ideológia állandó nyo­másán és az előítélet erejével ható régi szokásokon kívül, újra meg újra keletkeznek olyan helyzetek — különösen egy-egy stratégiai vagy takti­kai szakasz lezárásakor —, amikor a párttagok megítélé­se különböző, amikor a véle­mények megoszlanak, s vita támad. A demokratikus cent­ralizmus következetes alkalma­zása egyebek között arra szol­gál, hogy ezt a harcot— améd­zárhatjuk el előlük a pártba vezető utat. Ezen a hibás ér­tékelésen a pártszerveknek változtatniuk kell, dig nem. vélik kibékíthetetlen- né — pártszerű keretek között tartsa, s a fejlődés e törvé­nyét a párt,, a munkásosztály és a szocializmus javára hasz­nálja fel. Ha egyesek ragasz­kodnak hibás nézeteikhez, s így a harc kibékíthetetlenné válik, a vezetőség kötelessége, hogy az ilyen elemeket eltávo­lítsa a párt soraiból. Kiss elv­társ hivatkozott a kínai elv­társak tapasztalataira, amely szerint „csak akikor erősíthet­jük a párt egységét és növel. hetjüik a párt harci erejét, ha a hibázó elvtár sakkal szemben azokat a módszereket alkal­mazzuk, amelyeket általában a pártbeli ideológiai kérdések megoldásakor alkalmazunk, vagyis a kritika és az önkriti­ka, a meggyőzés és a felvilá­gosítás jól bevált módszereit”. A demokratikus centraliz­mus tehát nem zárja ki a párt- beli vitát, hanem elősegíti a vita pártszerű lefolytatását. Egyszersmind biztosítja, hogy a párt mentesüljön a legfonto­sabb feladatok megoldásától el térő Oktalan viták vállalásától; hogy a pártban önkéntes vas­fegyelem uralkodjék. Az előadó ezután utalt arra, hogy a Nagy Imre—Losonczy- csoport azzal, hogy az utcára vitte a pártbeli vitát, nagy szolgálatot tett az ellenforra­dalomnak és mérhetetlenül ár­tott a szocializmusnak- Központi Bizottságunk úgy véli hogy célszerű, sőt határozottan szükséges előzetesen meg­vitatni a pártban a legfon­tosabb kérdéseket, pél­dául a párt programját és szervezeti szabályzatát, a kongresszusi téziseket és a népgazdasági tervjavasla­Proletárdiktatúrában csak a kommunisták pártja lehet a vezető erő — tanítja Lenin. Most az MSZMP egyik legfontosabb feladata, hogy az állami és a társadalmi élet minden területén helyreállítsa és megerősít­se a párt vezető szerepét. Már csak azért is hangsú­lyozzuk ezt, mert a revi­zionisták elsősorban a munkásosztály és a párt vezető szerepének tagadá­sával ingatták meg népi demokráciánkat. Nem vitás, hogy a pártirá­nyítás módszereiben voltak hibák. Ezeket hamarosan meg kell szüntetnünk. Az ellenfor­radalom nyomán, a párt szét­verése következtében minde­nütt meglazult a pártvezetés. Ezért az állami szervek és a helyi tanácsok pártirányításá­nak megerősítése nagyon fon­tos. Jegyezzük meg. hogy fo­kozatosan növelnünk kell a helyi állami szervek, különö­sen a tanácsok hatáskörét. Te­hát különösen nagy felelősség hárul a helyi tanácsokban dol­gozó kommunistákra és irányí­tóikra, a járási, a városi és a falusi pártszervezetekre, A szakszervezetekről szól­va, hangsúlyozta, hogy sok évtizedes, sikerekben gazdag, harcos múltra tekinthetnek vissza, mindig nagy szerepük volt a magyar munkásmozga­lomban és egész népünk éle­tében. A párt régi vezetése súlyosan hibázott — folytatta —, amikor nem aknázta ki a szakszervezeti mozgalomban rejlő lehetőségeket. Tagad­hatatlan, hogy a szakszerveze­tek munkájában éveik óta gyengült a dolgozók érdekei­nek hathatós védelme. A szak- szervezetek szinte az államap­parátus kisegítő szerveivé vál­tak. Nem tiltakoztak elég eré­lyesen, amikor egyes állami tokát. Hasznos, ha a veze­tők a népgazdaság, a tár­sadalmi élet fő területeire vonatkozó határozatok meghozatala előtt is ta­nácskoznak a párttagság minél szélesebb körével. De nem alakíthatunk a párU bői vitaklubot, ahol az ele­ven munlka a fecsegés posvá­nyába fullad. Ha valamely párttag vagy szervezet még észrevételeinek elutasítása után sem ért egyet valamely intézkedéssel, fel­sőbb szervekkel ismertetheti kisebbségi véleményét. Ami­kor a végrehajtás elégséges tapasztalata igazolja észrevé­teleit, a határozathozó szervi tői kérheti a vitás kérdés fe­lülvizsgálását. Ez a jog azonban nem ha* talmaz fel senkit, hogy a végrehajtásban ne vegyen részt teljes energiájával és lelkiismeretével, vagy hogy más pártszervezetek­ben, sőt a párton kívül terjessze kisebbségi véle­ményét. Kiss elvtárs a szervezeti sza­bályzatról szólva, elmondotta, hogy pontosabban kell meg­határozni a demokratikus centralizmus mindkét össze­tevőjét, s gondosabban kell kö­rülírni a párttagok jogait és kötelességeit, valamint a gya­korlásukhoz szükséges felté­teleket. Ma, amikor minden erőnk­kel ki akarjuk javítani az MDP hibáit, nagyon sokat árthat mozgalmunknak az öntelt, a parancsolgató „népvezér” szerepében tet­szelgő, de saját hite sze­rint „tökéletes vezető”,. Nem „aktivistáknak” kell tekinteni a választott pártszer. vek tagjait, akik csak végre­hajtják egy-két elvtárs sze­mélyes döntését, hanem a sző igazi értelmében vezetőknekf akik határoznak a fontos kér­désekben, szervek bürokratikus paoká- zásokkal és helytelen intéz, kedésekkel sújtották a dolgo­zókat. A szakszervezetek pártirá­nyításának módszereiben is sok hiba volt. Pártszerveze­teink gyakran megsértették a szakszervezet szervezeti ön­állóságát. De e kérdés érintésekor ne feledjük el, hogy egyesek tú­lozták az említett hibákat, s voltaképpen a szakszervezetek pártirányítása ellen támadtmki Nyilvánvaló képtelenség, hogy a szak- szervezetek függetlenek lehetnek a párttól, hiszen a párt a munkásosztály szerves része, vezérkara, a szakszervezet pedig tömeg­szervezet. amely átfogja a munkásosztály hatalmas többségét. Hogyan lehet a szakszervezet független a munkásosztály legjobbjai- ból alakult élcsapattól, az élcsapat politikájától, a szocializmus építésének politikájától? Ez a „füg­getlenség” reakciós szak- szervezetekké változtatná szakszervezeteinket, ennek pedig elsősorban a dolgo­zók látnák kárát. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Szaktanács és a szak- szervezetek vezetőségei ma már megindultak a helyes úton; ez lehetővé teszi a szak- szervezeti munka további megjavítását. Határozottan mondjuk meg, hogy pártszervezeteink az emlí­tett hibák kigyomlálása közben ne térjenek vissza a szakszervezetek pártirá­nyításának régi, antileni­(Folytatás az 5. oldalon) Az MSZMP-ben a pártélet lenini elveinek kell érvényesülnie Népi demokráciánk vezetőereje — a párt A forradalmi párt a munkásosztály nélkülözhetetlen fegyvere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents